Sankara - Srí Hanumat-panycsaratnam

 

Hanu vagy hanū orcát, vagy állkapcsot jelent, a fej alsó részét. A -mat képző jelentése valamit birtokló, valamivel rendelkező így a hanumat szó jelentése: arccal, vagy állkapoccsal rendelkező... magyarul pofás. (Hanumat a szótő, Hanumān a név alanyesetben ragozott alakja.) 

Honnan kapta Hanumán a nevét? Hanumán születését a puránák különféleképpen beszélik el, egyesek Siva mások Váju, a Szélisten fiának tartják. Édesanyja Anydzsaná, aki egy átok folytán született meg vánara asszonyként. Hanumán születése törte meg az átkot; Egy ízben csöpp fiacskája faggatni kezdte anyját a sorsáról, jövőjéről. Anydzsaná megnyugtatta, hogy sikeres élet vár rá, majd arról kezdte tanítgatni, hogy vigyázzon magára, érett gyümölcsöket egyen... s mert éppen pirkadt, a felkelő Napra mutatva magyarázta a gyümölcs színét. Több se kellett a kis csemetének, érett gyümölcsnek gondolván a Napot, felugrott, hogy bekapja – a Szélisten fiaként már ekkor is kivételes erővel bírt. Útközben észrevette Airávatát, Indra elefántját, szertelenségében nyomban feléje indult – hogy megegye? vagy játszon vele? nem tudni. Mindenesetre Indrát nagyon meghökkentette a kis majomcsemete váratlan felbukkanása, fegyveréhez kapott, és villámával lesújtott rá. Az állát találta el – a fegyver erejétől a legényke aléltan hullott alá, egészen az univerzum alsó régiójáig. A Szélisten látta mi történt, s aggódva sietett kisfia után. Ám ahogy elhagyta a felső világokat, ott megszűnt minden légmozgás – az élőlények lélegzethez sem jutottak. A dévák nyomban a Szélisten után siettek, hogy visszahívják a felsőbb világokba. Hogy megnyugtassák az aggódó apát, áldásaikkal halmozták el fiacskáját. Mert túlélte Indra villámcsapását – csupán egy heg maradt az állán –, Hanumánnak, 'Állapcsosnak' nevezték el, és sorba megáldották: Brahmá hosszú élettel, s azzal, hogy a brahmásztra hatástalan marad vele szemben, Mahávisnu azzal, hogy a bhakták példaképe váljon belőle, s így tovább. Így vált belőle Ráma gyors, és nagyerejű segítője.

Emlékezzünk Hanumánra Sankarácsárja költeményével, melynek címe: Srí Hanumán öt drágaköve

śrī hanumat-pañcaratnam

vītākhila-viṣayecchaṁ
jātānandāśra-pulakam atyaccham |
sītāpati-dūtādyaṁ
vātātmajam adya bhāvaye hṛdyam ||1||

Minden világi vágytól mentes,
örömkönnyeket hullat és megborzong (az elragadtatottságtól), kristálytiszta –
Ráma követeinek vezetőjén,
a Szél fián meditálok most szívemben.

taruṇāruṇa-mukha-kamalaṁ
karuṇā-rasapūra-pūritāpāṅgam |
sañjīvanam āśāse
mañjula-mahimānam añjanā-bhāgyam ||2||

Orcájának lótusza a hajnalpír (színében tündököl),
a könyörület könnycseppje csillog szeme sarkában,
éltetőm dicsőítem,
a szépséges és dicsőséges erőt, Anydzsaná jószerencséjét.

A rasa érzést is jelent, lelki ízt, de nedvességet is – a karuṇā-rasa így a könyörület érzelmeit, s egyben a könyörület nedvességét, a könnyeket is jelenti.
Az āśāse gyöke az āśaṁs reménykedést, vágyakozást, könyörgést és magasztalást is jelent.

śambaravairi-śarātigam
ambujadala-vipula-locanodāram |
kambu-galam aniladiṣṭam
bimba-jvalitoṣṭham ekam avalambe ||3||

Gyorsabb ő a Szerelemisten nyílvesszőinél,
kedves szemei szélesek, mint a lótusz szirma,
nyaka akár a kagyló héja, ő a Szélisten jósorsa,
ajka bimba-gyümölcsként, (pirosan) ragyog – (Hanumán) az egyetlen menedékem!

Śambara egy démon neve, akivel Pradyumna végzett. Śambara-vairin, azaz Sambara ellensége így Pradyumna egyik neve – Pradyumna, Kṛṣṇa és Rukmiṇī fia pedig a Krsna-lílában megjelenő Szerelemisten.
„Kagylóhéj-nyakú” (kambu-galam) a szép nyak jelzője: sima, és három vonal ékesíti, mint a kagyló héját.

dūrīkṛta-sītārtiḥ
prakaṭīkṛta-rāma-vaibhava-sphūrtiḥ |
dārita-daśamukha-kīrtiḥ
purato mama bhātu hanumato mūrtiḥ ||4||

Messze űzte Szítá bánatát,
megteremtette a lehetőséget Ráma dicsőségének megmutatására,
szétszaggatta a tízfejű (Rávana) dicsőségét –
hadd tündököljön előttem Hanumán alakja!

„Megteremtette a lehetőséget Ráma dicsőségének megmutatására” – Hanumán találta meg a Rávana által elrabolt Szítát.

vānara-nikarādhyakṣaṁ
dānavakula-kumuda-ravikara-sadṛśam |
dīna-janāvana-dīkṣaṁ
pavana-tapaḥ pāka-puñja-madrākṣam ||5||

A vánara-sereg vezérét,
a dánavák népe vízililiomának ragyogó napsugarát,
az elesettek oltalmazásának szenteli magát,
a Szélisten vezeklése beérett örömének középpontját (magasztalom).

A fehér vízililiom (kumuda) holdkeltekor virágzik, a Nap sugarai elől összecsukja szirmait, visszahúzódik.
„a Szélisten vezeklése beérett örömének középpontja”: Hanumán apja a Szélisten, nagyhírű fia a vezeklésének gyümölcse.
A versek metruma: gīti.

etat-pavana-sutasya stotraṁ
yaḥ paṭhati pañcaratnākhyam |
ciram iha-nikhilān bhogān bhuṅktvā
śrī-rāma-bhakti-bhāg-bhavati ||6||

Aki ezt a Szél fiának (szentelt) himnuszt,
az Öt drágakövet olvassa,
az e világ örömeit hosszan megízlelve
Srí Ráma hűséges hívévé válik.

iti śrīmacchaṅkara-bhagavataḥ kṛtau hanumat-pañcaratnaṁ sampūrṇam ||
Ím a Magasztos Srímat Sankara által írt Hanumán öt drágaköve teljes egészében.

a Szkanda-purána a Szent Névről (2.5.15. fejezet)

 

A Szkanda-puránában a Vaisnava-khanda Márgasírsa-máhátmja rész 15. fejezetéből idézzük a Szent Név jelentőségéről szóló verseket. Bár a szöveg nyelvezetében, stílusában a puránák világában is egyszerűnek számít, a témája miatt a sorozatba illő. Srí Krsna és Brahmá beszélgetésének részlete következik:

vinodenāpi daṁbhena mauḍhyāl lobhācchalād api |
yo māṁ bhajatyasau vatsa mad bhakto nāvasīdati ||37||

Még ha kedvtelésből, képmutatásból, tudatlanul, kapzsiságból vagy szélhámosságból
imád is engem, az én hívem az, s nem vész el, (tudd meg,) kedvesem.

ye vai paṭhanti kṛṣṇeti maraṇe paryupasthite |
yadi pāpayutāḥ putra na paśyanti yamaṁ kvacit ||38||

Akik a halál eljövetelekor azt zengik „Krsna!”,
még ha bűnösök is, nem pillantják meg soha Jamát, fiam.

pūrve vayasi pāpāni kṛtānyapi ca kṛtsnaśaḥ |
antakāle ca kṛṣṇeti smṛtvā mām ety asaṁśayam ||39||

Ha életének korábbi szakaszaiban számtalan bűnt követett is el,
ám a végső időkben így emlékszik „Krsna!”, engem ér el, kétségtelen.

A „végső időkben” (anta-kāle) a halál közeledtét jelenti.

namaḥ kṛṣṇāya mahate vivaśo'pi vaded yadi |
dhruvaṁ padam avāpnoti maraṇe paryupasthite ||40||

Még ha magatehetetlen (ember) is mondja: „Hódolat Krsnának, a dicsőnek!”,
halála elérkeztekor az örök helyet éri el.

śrī-kṛṣṇeti kṛtoccāraiḥ prāṇair yadi viyujyate |
dūrasthaḥ paśyati ca taṁ svar-gataṁ preta-nāyakaḥ ||41||

Ha (az embert) elhagyja az élet, (miközben) így szól: „Srí Krsna!”
a szellemek vezére (Jama) csupán a távolból figyeli, ahogy a mennybe megy.

śmaśāne yadi rathyāyāṁ kṛṣṇa kṛṣṇeti jalpati |
mriyate yadi cet putra mām eva iti na saṁśayaḥ ||42||

Ha az égetőhelyen vagy a kocsiúton, ezt mormolja: „Krsna! Krsna!”,
és meghal, bizony hozzám jön, kétségtelen.

darśanāt mama bhaktānāṁ mṛtyum āpnoti yaḥ kvacit |
vinā mat-smaraṇāt putra muktim eti sa mānavaḥ ||43||

Aki hívemet látja, mikor valahol eléri a halál,
az az ember a rám emlékezés nélkül is eléri a megszabadulást, fiacskám!

pāpānalasya dīptasya bhayaṁ mā kuru putraka |
śrī-kṛṣṇa-nāma-meghotthaiḥ sicyate nīra-bindubhiḥ ||44||

Ne félj a bűnök tomboló tüzétől, kedves fiam,
a Srí Krsna nevének fellegéből áradó vízcseppek eloltják azt.

kali-kāla-bhujaṅgasya tīkṣṇa-daṁṣṭrasya kiṁ bhayam |
śrī-kṛṣṇa-nāma-dārūttha-vahni-dagdhaḥ sa naśyati ||45||

Miért féljünk a kali-kor kígyójának hegyes méregfogától?
Elpusztul az, Srí Krsna neve fájának tüze hamvasztja el.

„Krsna neve fájának tüze”: az óind szemlélet a tüzet a fában rejtőző potenciálnak tekinti. Megalapozza ezt a képet, hogy az áldozati tűz meggyújtásának egyik módja az araṇi pálcák dörzsölése volt. A nyugati természettudományokon pallérozott ember a dörzsöléssel előállított hőtől lángra kapott fáról beszél, s hogy a fa a tűz tápláléka, ám a hagyomány a tüzet, a tűz lehetőségét látja a fában – ez metafora alapja. Példa e látásmódra a Bhágavata-purána alábbi verse is:
yadi tu sarva-bhūteṣu dāruṣv agnim iva sthitam |
praticakṣita māṁ loko jahyāt tarhy eva kaśmalam ||

Ám ha minden teremtményben, mint a fában lakozó tüzet
látnak majd engem az emberek, akkor hagyják el a bűnt. (Bhág. 3.9.32.)

A két, bűnt erdőtüzként leíró kép közé ékelődött egy, a tüzet áldásként láttató harmadik.

pāpa-pāvaka-dagdhānāṁ karma-ceṣṭā-viyoginām |
bheṣajaṁ nāsti martyānāṁ śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||46||

A bűn tüzében meggyötört, s passzivitásra késztetett
halandók számára nincs más ír, mint a Srí Krsnára való emlékezés.

A bheṣa-ja gyógyír, mint a rettegés, a betegség ellenszere.

prayāge vai yathā gaṅgā śuklatīrthe ca narmadā |
sarasvatī kurukṣetre tadvacchrī-kṛṣṇa-kīrtanam ||47||

Ahogy Prajágnál ott a Gangá, Suklatírthánál a Narmadá,
Kuruksétránál a Szaraszvatí, éppen olyan (szent zarándokhely) Srí Krsna dicsőítése is.

bhavāṁbhodhini-magnānāṁ mahā-pāpormi-pātinām |
na gatir mānavānāṁ ca śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||48||

A létóceánban elmerültek, a bűnök hatalmas hullámai közt elsüllyedt
emberek számára nincs más út, mint a Srí Krsnára való emlékezés.

mṛtyu-kāle'pi martyānāṁ pāpināṁ tad anicchatām |
gacchatāṁ nāsti pātheyaṁ śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||49||

A bűnös halandók számára, kik akaratuk ellenére a halálba
menetelnek, nincs más útravaló, mint a Srí Krsnára való emlékezés.

tatra putra gayā kāśī puṣkaraṁ kurujāṅgalam |
pratyahaṁ mandire yasya kṛṣṇa kṛṣṇeti kīrtanam ||50||

Kedves fiacskám! Gajá, Kásí, Puskara, Kurudzsángala,
s minden nap a templomban, ahol így dicsőítenek: „Krsna! Krsna!”

Miként a 47. versben, Krsna itt is a szent zarándokhelyek fölkereséséhez hasonlítja a náma-kírtanát.
Kurudzsángala - Kuruksétra másik neve (a jāṅgala jelentése: puszta)

jīvitaṁ janma-sāphalyaṁ sukhaṁ tasyaiva sārthakam |
satataṁ rasanā yasya kṛṣṇa kṛṣṇeti jalpati ||51||

Csakis annak az (embernek) az élete gyümölcsöző, boldog és értelmes,
kinek nyelve mindig így magasztal: „Krsna! Krsna!”

sakṛd uccaritaṁ yena harir ity akṣara-dvayam |
baddha-parikaras tena mokṣāya gamanaṁ prati ||52||

Aki egyszer is kiejti ezt a két szótagot: „ha-ri”,
felövezte magát a megszabadulás felé vezető útra.

„Felövezte magát” (baddha-parikaraḥ - megkötött övű): felkészült az indulásra, vagy a tett végrehajtására.

nāmno 'sya yāvatī śaktiḥ pāpa-nirdahane mama |
tāvat kartuṁ na śaknoti pātakaṁ pātakī janaḥ ||53||

Nevemben annyi bűn-felperzselő erő lakozik,
amennyit vétket egy gonosztevő sem képes elkövetni.

Visvanáth Csakravartí a Bhág. 6.2.7. versének (Adzsámil története) kommentárjában a fentihez nagyon hasonló verset idéz: „Hari nevében annyi bűn-eltörlő erő van, amennyit vétket egy gonosztevő sem képes elkövetni. (nāmno hi yāvatī śaktiḥ pāpa-nirharaṇe hareḥ | tāvat kartuṁ na śaknoti pātakaṁ pātakī naraṇ ||) Az 52. verset szintén idézi, azt ugyanúgy.

nāpaviddhaṁ bhavet tasya śarīraṁ naiva mānasam |
na pāpaṁ na ca vaiklavyaṁ kṛṣṇa kṛṣṇeti kīrtanāt ||54||

Nem lesz hitvány annak sem teste, sem elméje,
(nem érinti azt) sem bűn, sem zavarodottság, aki így magasztal: „Krsna! Krsna!”

śrī-kṛṣṇeti vacaḥ pathyaṁ na tyajed yaḥ kalau naraḥ |
pāpā-mayo vai na bhavet kalau tasyaiva mānase ||55||

„Srí Krsna!” – aki a kali-korban sem hagyja el ezen áldásos szavakat,
nem lesz bűn annak gondolataiban sohasem.

śrī-kṛṣṇeti prajalpantaṁ dakṣiṇāśā-patir naram |
śrutvā mārjayate pāpaṁ tasya janma-śatārjitam ||56||

„Srí Krsna!” – az ezt zengő embert hallván a déli égtáj ura (Jama)
eltörli őnéki több száz élet születésében szerzett bűneit is.

cāndrāyaṇa-śataiḥ pāpaṁ parākāṇāṁ sahasrakaiḥ |
yan nāpayāti tad yāti kṛṣṇa-kṛṣṇeti kīrtanāt ||57||

A bűnök, amik Csándrájana (vezeklések) százaival, Paráka (vezeklések) ezreivel
sem tűnnek el, elenyésznek (teljesen) a „Krsna! Krsna!” magasztalás nyomán.

A Csándrájana ('Hold járását követő') olyan engesztelő vezelés, melyben a fogadalmas teliholdkor tizenöt harapásnyi ételt eszik, majd a Hold fogytával mindennap eggyel kevesebbet, újholdkor teljes böjtöt tart, majd a Hold növekedésével ismét eggyel többet.
A Paráka ('rövid') vezeklés tizenkét nappal és éjjel való böjtöt jelent.

nānyābhir nāma-koṭībhis toṣo mama bhavet kvacit |
śrī-kṛṣṇeti kṛtoccāre prītir evādhikādhikā ||58||

Más nevek milliónyival sosem leszek elégedett,
(ám) a „Srí Krsna!” zengés (hallatán) folyvást gyarapodó szeretetet érzek.

candra-sūryoparāgais tu koṭībhir yat phalaṁ smṛtam |
tat phalaṁ samav āpnoti kṛṣṇa-kṛṣṇeti kīrtanāt ||59||

Milliónyi Nap- és Holdfogyakozáskor (végzett áldozat) gyümölcsével
azonos eredményt ér el (az ember) a „Krsna! Krsna” dicsőítéssel.

guru-dārābhigamanaṁ hema-steyādi pātakam |
śrī-kṛṣṇa-kīrtanād yāti gharma-taptaṁ himaṁ yathā ||60||

A tanító feleségének felkeresése, az arany-lopás, és más bűnök is
Srí Krsna dicsőítésével elolvadnak, akár a napfény sütötte hó.

yukto yadi mahā-pāpair agamyāgamanādibhiḥ |
mucyate cānta-kāle'pi sakṛcchrī-kṛṣṇa-kīrtanāt ||61||

A törvénytelen nemi kapcsolat és más nagy bűnökkel megkötött (ember is)
megszabadul, akár ha élete végén is, csak egyszer így magasztal: „Srí Krsna!”

aviśuddha-manā yas tu vināpy ācāra-vartanāt |
pretatvaṁ so'pi nāpnoti ante śrī-kṛṣṇa-kīrtanāt ||62||

Aki tisztátalan elméjű, (vagy) nélkülözi a helyes viselkedést,
belőle sem lesz szellem, ha (élete) végén így szól: „Srí Krsna!”

mukhe bhavatu mā jihvāsatī yātu rasātalam |
na sā cet kali-kāle yā śrī-kṛṣṇa-guṇa-vādinī ||63||

Ne legyen nyelv a szájban, menjen inkább a pokolba,
ha – a kali-korban – nem Srí Krsna jótulajdonságait sorolja!

sva-vaktre para-vaktre ca vandyā jihvā prayatnataḥ |
kurute yā kalau putra śrī-kṛṣṇa-guṇa-kīrtanam ||64||

Buzgón imádjuk azt a nyelvet – akár önmagunk szájában, akár más szájában –,
mely a kali-korszakban Srí Krsna jótulajdonságait magasztalja.

pāpa-vallī mukhe tasya jihvā-rūpeṇa kīrtyate |
yā na vakti divā-rātrau śrī-kṛṣṇa-guṇa-kīrtanam ||65||

Bűnök liánja az a nyelvként emlegetett dolog a szájban,
ami éjt nappallá téve nem magasztalja Srí Krsna jótulajdonságait!

patatāṁ śata-khaṇḍā tu sā jihvā roga-rūpiṇī |
śrī-kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇeti śrī kṛṣṇeti na jalpati ||66||

Betegségek formájában szakadjon százfelé az a nyelv,
ami nem zengi: „Srí Krsna! Krsna! vagy „Srí Krsna!”

śrī-kṛṣṇa-nāma-māhātmyaṁ prātar utthāya yaḥ paṭhet |
tasyāhaṁ śreyasāṁ dātā bhavāmy eva na saṁśayaḥ ||67||

Aki hajnalban felkelve Srí Krsna nevének dicsőségét recitálja,
azt én magam részesítem áldásban, efelől semmi kétség!

śrī-kṛṣṇa-nāma-māhātmyaṁ tri-sandhyaṁ hi paṭhet tu yaḥ |
sarvān kāmān avāpnoti sa mṛtaḥ paramāṁ gatim ||68||

S aki Srí Krsna nevének dicsőségét mindhárom napszakban recitálja,
az minden vágyát eléri, s halálakor a legfelsőbb helyzetet.

A sandhyā összeillesztést jelent, a tri-sandhyam a három napszak-csatlakozást jelenti – hajnal (éjszaka és nappal találkozása), dél (délelőtt és délután találkozása), alkonyat (nappal és este találkozása) –, amikor a bráhmanák fohászaikat zengik.

a Padma-purána a Szent Névről - mikor gyümölcsöző, s mikor nem

A Padma-purána Brahma-khandájában a Saunaka vezette bölcsek faggatják Szúta gószvámít. A 25. fejezetben a Saunaka a Szent Névről kérdez, Szúta gószvámí pedig felidéz egy Nárada, és mestere, Szanatkumára közti hajdanvolt beszélgetést. Ebbe a beszélgetésbe hallgatunk most bele kicsit mi is. Szanatkumára éppen arról beszél, hogy...

sarvāparādha-kṛd api mucyate hari-saṁśrayaḥ |
harer apy aparādhānyaḥ kuryād dvipada-pāṁsanaḥ || 12 ||

Még ha minden vétket is elkövet, akkor is megszabadul, aki Harihoz folyamodik.
S ha még Hari ellen is vétkezne a kétlábú lények e szégyene, ...

nāmāśrayaḥ kadācit syāt taraty eva sa nāmataḥ |
nāmno hi sarva-suhṛdo hy aparādhāt pataty adhaḥ || 13 ||

ha valamikor is a Szent Név oltalmát kereste, a Névnek köszönhetően megmenekül.
Mert a Név mindenki barátja, így az ellene vétkező elbukik.

„megmenekül": a tarati (szógyök: tṛ) jelentése átkel, túljut valamin.

śrī nārada uvāca |
ke te'parādhā viprendra nāmno bhagavataḥ kṛtāḥ |
vinighnanti nṛṇāṁ kṛtyaṁ prākṛtaṁ hy ānayanti ca || 14 ||

Srí Nárada szólt:
Bráhmanák vezére! Melyek a magasztos Név ellen elkövetett vétkek,
amik úrrá lesznek az embereken, s közönséges sorba taszítják őket?

„úrrá lesznek": a vinighnanti (gyöke: vinihan) jelentése megölik, elpusztítják, de meghódítják, legyőzik értelemben is használják az igét.

śrī sanatkumāra uvāca |
satāṁ nindā nāmnaḥ paramam aparādhaṁ vitanute
yataḥ khyātiṁ yātaṁ katham u sahate tad-vigarihām |
śivasya śrī viṣṇor ya iha guṇa-nāmādi-sakalaṁ
dhiyā bhinnaṁ paśyet sa khalu hari-nāmāhita-karaḥ || 15 ||

Srí Szanatkumára szólt:
(1) A legsúlyosabb sértés a szentek gyalázása.
Hogyan is bocsájtaná meg a magasztalt Úr az efféle vétket?
(2) A mindenkire áldást hozó Srí Visnu neve, alakja, tulajdonságai és kedvtelései isteniek,
[a Szent Név elleni] sértés volna ezeket tőle függetlennek tekinteni.

Más szövegváltozatban a harmadik páda elején śivasya śrī viṣṇor helyett śubhasya śrī viṣṇor áll, jelentéskülönbség nélkül. A śiva szó melléknévként áldásost jelent, s a szövegösszefüggés világossá teszi, hogy a versben nem Siva Mahádéváról van szó.
A korábbi anuṣṭubh strófák után e vers metruma śikhariṇī (koronás).
(a szöveg ezen része gyakran idézett, a Szent Név elleni sértések leírása.)

guroravajñā śruti-śāstra-nindanaṁ
tathārtha-vādo harināmni kalpanam |
nāmno balād yasya hi pāpa-buddhir
na vidyate tasya yamair hi śuddhiḥ || 16 ||

(3) A mester alábecsülése, (4) a kinyilatkoztatás és a szent hagyomány gyalázása,
(5) a szent név anyagi értelmezése, (6) Hari nevét a képzelet szüleményének tekinteni.
(7). Aki a szent név erejével táplálja tudatában a bűnt,
azt a vallási törvények sokasága sem tisztítja meg.

Más szövegváltozatban a vers harmadik páda elején nāmno balād yasya helyett nāmāparādhasya, 'a Név ellen vétkezőé' áll.

dharma-vrata-tyāga hutādi sarva-
śubhakriyā sāmyamapi pramādaḥ |
aśraddadhāne vimukhe'py aśṛṇvati
yaś copadeśaḥ śiva-nāmāparādhaḥ || 17 ||

(8) Erényesség, fogadalom, lemondás, áldozat s a többi
jámbor cselekedet közé sorolni (a Szent Nevet) tévedés.
(9) Sértő a hitetlen, ellenséges vagy figyelmetlen
hallgatóság tanítása az áldásos Szent Névre.

Más szövegváltozatban a harmadik páda: aśraddadhāno vimukho 'py aśṛṇvan, tartalmi különbség nélkül.

śrutvāpi nāma-māhātmyaṁ yaḥ prīti-rahito 'dhamaḥ |
ahaṁ mamādi paramo nāmni so'py aparādha-kṛt || 18 ||

(10) Akiben a Szent Név dicsősége hallatán sem támad fel az istenszeretet,
s a hitvány önző mentalitást fontosabbnak tartja a Szent Névnél, bizony vétkezik.

ahaṁ mamādi paramaḥ: szó szerint: 'az én és enyémmel kezdődő dolgokkal elfoglalt'

evaṁ nārada śaṅkareṇa kṛpayā mahyaṁ munīnāṁ paraṁ
proktaṁ nāma-sukhāvahaṁ bhagavato varjyaṁ sadā yatnataḥ |
ye jñātvāpi na varjayanti sahasā nāmno'parādhāndaśa
kruddhā mātaram apy abhojanaparāḥ khidyanti te bālavat || 19 ||

Ó, Nárada, Sankara (Siva) kegyesen így mondta el a bölcseknek és nekem a legfontosabbat,
a magasztos Úr örömet hozó nevét, (s e tant) mindig figyelmes alapossággal kell továbbadni.
Akik bár ismerik, mégsem kerülik el gondosan a tíz vétket,
(olyanok,) akár a dacos kisgyerek, aki az ételt visszautasítva gyötri édesanyját.

A varjya itt áthagyományozandót jelent. A szó gyöke a vṛj 7. ragozásban félretesz, továbbad jelentésű, míg a harmadik pádában ugyanez a gyök 10. ragozásban ragozva áll (varjayanti) elkerül, elhagy, tartózkodik valamitől jelentésben.

aparādha-vimukto hi nāmni japtaṁ sadā cara |
nāmnaiva tava devarṣe sarvaṁ setsyati nānyataḥ || 20 ||

Vétkektől mentesen zengd mindig a Szent Nevet!
Ó, isteni bölcs, csakis a Szent Névvel teljesedik be minden, s nem mással!

śrī nārada uvāca |
sanatkumāra priya-sāhasānāṁ
viveka-vairāgya-vivarjitānām |
deha-priyārthātma-parāyaṇānāṁ
muktāparādhāḥ prabhavanti naḥ katham || 21 ||

Srí Nárada szólt:
Szanatkumára, a saját örömünk kedvéért bármit megteszünk,
nem törődve a megkülönböztetőképességel és a (világgal szembeni) függetlenséggel,
és csupán a saját testünk elégedettségét tartjuk szem előtt –
miként szabadulhatunk meg vétkeinktől?

śrī sanatkumāra uvāca |
jāte nāmāparādhe tu pramāde tu kathaṁcana |
sadā saṅkīrtayan nāma tad ekaśaraṇo bhavet || 22 ||

Srí Szanatkumára szólt:
Ha (az ember) nemtörődöm módon valahogy (mégis) vétkezett a Szent Név ellen,
magasztalja mindig a Nevet, az lesz az egyetlen menedéke.

A szanszkrt szöveg finoman fogalmaz: miután valahogy (kathaṁcana) felmerült (jāte) a Szent Név elleni vétek (nāmāparādhe).

nāmāparādha-yuktānāṁ nāmāny eva haranty agham |
aviśrānti prayuktāni tāny evārthakarāṇi yat || 23 ||

A Nevet sértők bűnét csakis a Nevek veszik el!
Szüntelen zengve őket áldást záporoznak.

„áldást záporoznak": a vers artha-karāṇi szavának jelentése: hasznosak, előnyösek.

nāmaikaṁ yasya cihnaṁ smaraṇa-patha-gataṁ śrotra-mūlaṁ gataṁ vā
śuddhaṁ vā'śuddha-varṇaṁ vyavahita-rahitaṁ tārayaty eva satyam |
tac ced deha-draviṇa-janitā-lobha-pākhaṇḍa madhye
nikṣiptaṁ syān na phala-janakaṁ śīghram evātra vipra || 24 ||

Akit a Szent Név egyszer is megjelölt az emlékezés útján, vagy füle mélyére hatolt,
(legyen bár) a szótag tiszta vagy helytelen, elválasztva, vagy önmagában, azt bizony megszabítja valóban.
(Ám) ha a test, vagyon, népszerűség, kapzsiság vagy hitetlenség közepette
vetik oda, bizony nem hoz egyhamar gyümölcsöt, ó, bráhmana.

A verset a Hari-bhakti-vilász is idézi, abban a változatban az első pádában a cihnaṁ (megjelölt) helyett vāci (szavában) áll.
„Elválasztva" (vyavahita) szóval kapcsolatban Szanátan gószvámí megjegyzi: még ha a Szent Név szótagjai közé más szótag ékelődik is.
A Szent Név hatásosságát taglaló két páda az ünneplésre hívó sragdharā (virágfüzéres), míg az eredménytelenség körülményeit felsoroló két páda a lassúságot demostráló mandākrāntā (lassú léptű) versmértékű.

idaṁ rahasyaṁ paramaṁ purā nārada śaṅkarāt |
śrutaṁ sarvāśubha-haram aparādha-nivārakam || 25 ||

Ó, Nárada, e legnagyobb titkot, hajdan Sankarától (Sivától)
hallottam. Megsemmisít minden bajt, megoltalmaz a vétkektől, ...

vidur viṣṇv-abhidhānaṁ ye hy aparādha-parā narāḥ |
teṣām api bhaven muktiḥ paṭhanād eva nārada || 26 ||

hiszen akik ismerték Visnu nevét, ám bűnös életet éltek,
még azok is megszabadultak, csupán a (Név) kimondásával.

„Bűnös életet éltek" – aparādha-paraḥ szó szerint: a vétkekre törekvő, vétkekkel elfoglalt. A patḥanam (recitálás, megemlítés, tanulmányozás) szót fordítottam kimondásként.

nāmno māhātmyam akhilaṁ purāṇe parigīyate |
tataḥ purāṇam akhilaṁ śrotum arhasi mānada || 27 ||

A Név dicsőségét teljességel megéneklik a puránák,
ezért, ó Tiszteletet adó, kérlek, hallgasd a puránát!

a Padma-purána a Szent Névről

Az alábbi szövegrészlet a Padma-purána 3. (svarga-khaṇḍa) részének 50. fejezetéből való, melynek címe: a Visnu-bhakti magasztalása (viṣṇu-bhakti-praśaṁsanam).

A szentek Szúta gószvámít arról kérdezik, melyik a legjelentősebb zarándokhely, s milyen tett, milyen rítus a leggyümölcsözőbb e zarándokhelyen. Szúta gószvámí válaszában a Szent Nevet nevezi meg:

viṣṇu-nāma-paraṁ japtvā sarva-mantra-phalaṁ labhet |
viṣṇu-prasāda-tulasīm āghrāya dvija-sattamāḥ || 8 ||
pracaṇḍaṁ vikarālaṁ tad yamasyāsyaṁ na paśyati |
sakṛt praṇāmī kṛṣṇasya mātuḥ stanyaṁ piben nahi || 9 ||

(Az ember) Visnu legfőbb nevét zengve minden mantra eredményét eléri.
Visnu kegyét, a tulaszít megszagolva, ó bráhmanák kiválóságai,
Jama haragos és félelmetes orcáját nem látja (soha).
Csupán egyszer hódolatát ajánlotta Krsnának, anyatejet nem iszik (többé).

„anyatejet nem iszik (többé)", azaz nem születik meg újra az anyagvilágban.

Az alábbi szövegben többször felbukkanó kṛṣṇa-nāma, „Krsna-név" szóösszetételt „Szent Név" alakban fordítom. Ugyanis kṛṣṇa-nāma nem csupán birtokos szerkezet, több, mint Krsna megnevezése. Ahogy B.R. Srídhar Mahárádzs oly szépen megfogalmazza: „A hangok birodalmában Krsna a szent név gyanánt jelenik meg. A szent név fontossága nem a szótagok elrendezéséből fakad, hanem az isteni hang mélységes jelentéséből."

...
tīrthānāṁ ca paraṁ tīrthaṁ kṛṣṇa-nāma maharṣayaḥ || 17 ||

Ó, nagy bölcsek, a zarándokhelyek közül a legfelsőbb zarándokhely a Szent Név!

tīrthī-kurvanti jagatīṁ gṛhītaṁ kṛṣṇa-nāma yaiḥ |
tasmān muni-varāḥ puṇyaṁ nātaḥ parataraṁ viduḥ || 18 ||

A Szent Névbe kapaszkodók szent hellyé teszik a világot,
ezért a bölcsek legkiválóbbjai szerint nincs is ennél szentebb.

„Kapaszkodnak" - a gṛhīta megragadottat jelent, szó szerint: „akik által megragadott a Krsna-náma". A grah gyök jelentései: megragad, megkap, elfogad, megért, kiejt (szót, nevet).

viṣṇu-prasāda-nirmālyaṁ bhuktvā dhṛtvā ca mastake |
viṣṇur eva bhaven martyo yama-śoka-vināśanaḥ || 19 ||

Visnunak tett felajánlás maradékát elfogyasztva vagy a fején tartva
a halandók világában élő (maga is) visnuvá válik, s véget vet a Jama (okozta) bánatnak.

A viṣṇu a jámbor ember megjelölése is lehet, ezért a viṣṇur eva bhavet érthető úgy is, hogy Visnuvá válik, illetve hogy visnu, azaz jámbor, jó ember lesz belőle. A Jama okozta bánat a gyász.

arcanīyo namaskāryo harir eva na saṁśayaḥ |
ye mahāviṣṇum avyaktaṁ devaṁ vāpi maheśvaram || 20 ||

Egyedül Hari imádandó, és őt illeti a hódolat, efelől semmi kétség.
Akik Mahávisnut és a felfoghatatlan Istent, Mahésvarát...

Az avyakta megnyilvánulatlant, láthatatlant, felfoghatatlant jelent.

ekī-bhāvena paśyanti na teṣāṁ punar udbhavaḥ |
tasmād an-ādi-nidhanaṁ viṣṇum ātmānam avyayam || 21 ||

... azonosnak látják, azok nem születnek újra (e világban).
Ezért a kezdet és vég nélküli Visnut, a Lelket, a Múlhatatlant...

hariṁ caikaṁ prapaśyadhvaṁ pūjayadhvaṁ tathaiva hi |
ye samānaṁ prapaśyanti hariṁ vai devatāntaram || 22 ||

... és Harit, az Egyet lássátok és imádjátok!
(Ám) akik Harit más istenségekkel látják egyenlőnek,

te yānti narakān ghorāṁ nna tāṁstu gaṇayed dhīraḥ |
mūrkhaṁ vā paṇḍitaṁ vāpi brāhmaṇaṁ keśava-priyam || 23 ||

azok borzalmas pokolra jutnak, velük ne számoljon a józan.
Akinek Késava kedves, lehet bár nehézfejű, vagy tudós pandit bráhmana, ...

A gaṇayeddhīraḥ kétféleképpen is értelmezhető: gaṇayed dhīraḥ - (nem) veszi számba a józan, értelmes ember. Érthető így is: gaṇayed hīraḥ, a hīra jelenthet oroszlánt is, de Siva egyik neve is ez.

śvapākaṁ vā mocayati nārāyaṇaḥ svayaṁ prabhuḥ |
nārāyaṇāt paro nāsti pāparāśi-davānalaḥ || 24 ||

vagy éppen kutyaevő is, Nárájan, maga az Úr szabadítja meg.
Nárájannál nincs nagyobb, ő a bűnök sokaságának dzsungelét felperzselő erdőtűz.

kṛtvāpi pātakaṁ ghoraṁ kṛṣṇa-nāmnā vimucyate |
svayaṁ nārāyaṇo devaḥ sva-nāmni jagatāṁ guruḥ || 25 ||

Még ha szörnyű bűnöket követ is el, a Szent Név által megszabadul,
maga Nárájan, az Úr, a világok mestere saját nevében...

ātmano'bhyadhikāṁ śaktiṁ sthāpayām āsa suvratāḥ |
atra ye vivadante vai āyāsa laghu-darśanāt || 26 ||

.. önmagánál is nagyobb erőt emelt, ó erényes szentek!
Akik ezt vitatják, mondván, kevesebb erőfeszítést igényel...

Szúta gószvámí az őt kérdező bölcseket 'fogadalmaikat megtartóként' (su-vrata) szólítja meg, ezt fordítottam erényes szentként.

phalānāṁ gauravāc cāpi te yānti narakaṁ bahu |
tasmād dharau bhaktimān syād dharināma-parāyaṇaḥ || 27 ||

... becsesebb eredmény mellett, azok sokszor jutnak pokolra.
Ezért a Harihoz hű (hívő) adja magát a Szent Névnek!

pūjakaṁ pṛṣṭhato rakṣen nāminaṁ vakṣasi prabhuḥ |
hari-nāma-mahāvajraṁ pāpa-parvata-dāraṇe || 28 ||

Az Úr imádóját hátulról oltalmazza, a nevét zengőt pedig szemből.
A Szent Név hatalmas villáma a bűnök hegyeit szaggatja szét.

A pṛṣṭhatas jelenthet háta mögöttit, hátulrólt is, de – ahogy a magyarban – a háta mögött utalhat a titokban végzett cselekvésre is. A vers első fele ezért érthető úgy is, hogy az Úr imádóját titokban oltalmazza, míg a nevét zengőt nyíltan.

tasya pādau tu saphalau tadarthaṁ gati-śālinau |
tāv eva dhanyāv ākhyātau yau tu pūjākarau karau || 29 ||

Az ő érdekében eljáró lábak eredményesek,
Csupán az őt imádó karok nevezhetők áldottaknak.

uttamāṅgam uttamāṅgaṁ taddharau namram eva yat |
sā jihvā yā hariṁ stauti tan manas tat padānugam || 30 ||

A legkiválóbb testrész a fej, ami Hari előtt hajol meg,
az a nyelv, amely Harit magasztalja, az az elme, ami az ő nyomdokait követi.

A „legkiválóbb testrész" (uttama-aṅga) a fej szokásos megjelölése.

tāni lomāni cocyante yāni tannāmni cotthitam |
kurvanti tac ca netrāṁbu yad acyuta-prasaṅgataḥ || 31 ||

Azok a szőrszálak, amik gyönyörrel merednek égnek nevének (hallatán),
és azok a valódi könnyek, melyek Acsjuta iránti odaadás fakaszt.

aho lokā atitarāṁ daiva-doṣeṇa vañcitāḥ |
nāmoccāraṇa-mātreṇa muktidaṁ na bhajanti vai || 32 ||

Ó, jaj! az embereket túlságosan is rászedi a balsors –
hiszen csupán nevének kimondásáért üdvösséget ad, s mégsem imádják!

vañcitāste ca kaluṣāḥ strīṇāṁ saṅga-prasaṅgataḥ |
pratiṣṭhanti ca lomāni yeṣāṁ no kṛṣṇa-śabdane || 33 ||

És rászedettek a tévelygők, a nők társaságához vonzódók,
kiknek nem mered égnek minden szőrszáluk, a Krsna (nevet) kimondva.

te mūrkhā hy akṛtātmānaḥ putra-śokādi vihvalāḥ |
rudanti bahulālāpair na kṛṣṇākṣara-kīrtane || 34 ||

Ostobák ők, a tudatlanok, a fiak miatti bánattól gyötrődők,
siránkoznak, s nem Krsna (név) szótagjait dicsőítve zokognak.

A putra-śoka 'fiú-bánatot' jelent, az utód elvesztése feletti bánatot. A mondat igéje a rudanti - zokognak, szószátyáran ('terjedelmes beszéddel' – bahula-ālāpaiḥ) siránkoznak, s nem Krsna nevét zengve hullnak a könnyeik.

jihvāṁ labdhvāpi loke'smin kṛṣṇa-nāma japen nahi |
labdhvāpi mukti-sopānaṁ helayaiva cyavanti te || 35 ||

Még nyelve is lett e világban, mégsem zengi a Szent Nevet –
a megszabadulás lépcsőjét elérve léhán leesik.
jihvāṁ labdhvā api - még nyelvet is birtokolva

tasmād yatnena vai viṣṇuṁ karma-yogena mānavaḥ |
karma-yogārccito viṣṇuḥ prasīdaty eva nānyathā || 36 ||

Ezért az ember figyelmesen, karma-jógával (imádja) Visnut,
a karma-jógával, s nem mással magasztalt Visnu lesz kegyes.

A karma-yoga a világi és rituális jótetteket jelenti. A Szent Név zengése mellett praktikusan a helyes cselekvés fontosságára irányítja szövegünk az olvasó figyelmét.

tīrthād apy adhikaṁ tīrthaṁ viṣṇor bhajanam ucyate |
sarveṣāṁ khalu tīrthānāṁ snāna-pānāvagāhanaiḥ || 37 ||

Visnu imádatát a zarándokhelyeknél is szentebbnek mondják –
bíz az összes zarándokhely vizében való megmerítkezéssel, kortyolással és belevetődéssel...

A tīrtha szó gyöke a tṛ - átkel, a tīrtha gázlót, átkelőhelyet jelent fizikai, és lelki értelemben is. Átkelőhely a folyón, illetve az anyagvilágból a lelki világba való átkelés helye – a szent zarándokhely.

yat phalaṁ labhate martyas tat phalaṁ kṛṣṇa-sevanāt |
yajante karma-yogena dhanyā eva narā harim || 38 ||

... elért eredményt éri el a halandó Krsna szolgálatával.
Az áldottak karma-jógával tisztelik Harit,

tasmād bhajadhvaṁ munayaḥ kṛṣṇaṁ parama-maṅgalam || 39 ||

ezért, ó bölcsek, imádjátok Krsnát, a legáldásosabbat!

az elesett lélek könyörgése nyolc versben

śrī dainyāṣṭakam

śrī-kṛṣṇa gokulādhīśa
nanda-gopa-tanūdbhava |
yaśodā-garbha-sambhūta
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||1||

Srí Krsna! Gókula ura!
Nanda, a pásztor fia!
Jasódá fiacskája!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

Nandával kapcsolatban a vers a fiára a tanu-udbhava, azaz 'testéből született' szófordulattal utal, hasonlóan Jasódával kapcsolatban a garbha-sambhūta 'méhéből született'. Értelemszerűen egyik sem értelmezhető szó szerint, hiszen Krsna Vaszudéva és Dévakí gyermekeként jelent meg e világban, Nanda és Jasódá a nevelőszülei.

vrajānanda vrajāvāsa
vraja-strī-hṛdaya-sthita |
vraja-līlā-kṛtaṁ nityaṁ
mayi dine kṛpāṁ kuru ||2||

Vradzsa gönyöre! Vradzsában lakozó!
Vradzsa leányainak szívében rejtező!
Örökkön Vradzsában játszadozó!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A vraja-strī-hṛdaya-sthita 'Vradzsa leányainak szívében lakozót' jelent, csupán a szóismétlés elkerülése végett fordítottam rejtezőként.

śrī-bhāgavata-bhāvārtha
rasātman rasikātmaka |
nāma-līlā-vilāsārthaṁ
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||3||

A szent szó valódi jelentése!
lelki ízek leglényege, s az azokat értők szíve-lelke!
A Szent Név kedvtelései szépségének nevében
kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A bhāvārtha (bhāva-artha) egy szó jelentését, elsődleges, nyilvánvaló értelmét jelenti. A bhāgavata arra vonatkozik, aki vagy ami a Magasztos Úrral, Bhagavánnal kapcsolatos – ezt fordítottam 'szentként', mert magyarul így mondjuk az Istennel kapcsolatost.

yaśodā-hṛdayānanda
vihitāṅgaṇa-riṅgaṇa |
alakāvṛta-vaktrābja
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||4||

Jasódá szívének gyönyöre!
Kisgyermekként a kertjében mászol (a porban)!
Lótuszorcád göndör fürtjeid keretezik!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

virahārti-vrata-sthātman
guṇa-gāna-śruti-priya |
mahādainya-dayodbhūta
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||5||

Az elválás kínjának élők lelke!
(Aki) a jótulajdonságaidat megéneklőket kedveled hallgatni,
és a szánalmasan elesettek iránt mutatod meg kegyed,
kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A vrata-stha általában 'fogadalmast', 'fogadalomban-állót' jelent, de a vrata nem csak fogadalmat, elhatározást jelent, lehet rítus vagy akár életmód is. A pusti-márg szampradájában a beavatási rítus az Istentől való távolétet tudatosítja a gyakorlóban, így a vrata a utal a tanítványi fogadalomra, ám mélyebb értelemben arra a komoly bhaktára, aki lelki szenvedésként éli meg az Istentől való elválást, és ezért szomjazza az ő kegyét. A lélek elesettsége az elválásból fakadó hiányérzet intenzív megélése.

atyāsakta-janāsakta
parokṣa-bhajana-priya |
paramānanda-sandoha
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||6||

A hozzá erősen ragaszkodókhoz vonzódó,
a benned távollévő kedvesüket imádó híveidet kedvelő!
Ó, legfelsőbb gyönyör áradata!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A parokṣa valaki szemétől messzit, azaz láthatatlant, idegent, vagy titkost, rejtettet jelent, esetleg hiányt, távollétet. A parokṣa-bhajana így rejtett imádatot, vagy távollévő imádatát jelenti.

nirodha-śuddha-hṛdaya
dayitā-gīta-mohita |
ātyantika-viyogātman
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||7||

Szíved mentes minden nehezteléstől!
Akit híveid éneke rabul ejt!
A múlhatatlan elválást bensődben megértő!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A nirodha megsemmisülést, korlátozást, akadályt, nehézséget, bántást, ellenérzést, illetve kiábrándulást, csalódást jelenthet. A nirodha-śuddha mindezektől mentest.
"Rabul ejt": a mohita elámítottat, zavarba hozottat jelent.

svācārya hṛdayasthāyi
līlā-śata-yuta prabho |
sarvathā śaraṇaṁ yāte
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||8||

Önmagad mestere! Szívekben lakozó!
Kedvtelések százait magadra öltő Úr!
Ezernyi módon is (hozzád) fordul oltalomért,
kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

"Ezernyi módon": a szövegben sarvathā – 'minden módon', azaz újra meg újra, a legkülönfélébb utakon próbálkozva.

||iti śrī-haridāsa-viracitaṁ dainyāṣṭakaṁ samāptam ||
Ím, a Srí Haridász által írt mű, az elesett lélek könyörgése nyolc versben.

nyolc strófa a gyönyörű Krsnáról

śrī-kṛṣṇāṣṭakam

vasudeva-sutaṁ devaṁ kaṁsa-cāṇūra-mardanam |
devakī-paramānandaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||1||

Vaszudéva fiának, Istennek, Kansza és Csánúra végzetének,
Dévakí legfőbb boldogságának, Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

atasī-puṣpa-saṅkāśam hāra-nūpura-śobhitam |
ratna-kaṅkaṇa-keyūraṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||2||

A len virágjához hasonlatos, gyöngysor és bokalánc ékesíti,
drágaköves karperecet visel csuklóját és felkarján is – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

kuṭilālaka-saṁyuktaṁ pūrṇa-candra-nibhānanam |
vilasat kuṇḍala-dharaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||3||

Göndör fürtöket visel, orcája a teliholdra hasonlatos,
fülbevalója ékesen tündököl – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

mandāra-gandha-saṁyuktaṁ cāru-hāsaṁ catur-bhujam |
barhi-picchāvacūḍāṅgaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||4||

Koralljázmin virágának illata lengi körül, mosolya édes,
négy karral (tündököl), pávatollat tűz varkocsába – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

utphulla-padma-patrākṣaṁ nīla-jīmūta-sannibham |
yādavānāṁ śiro-ratnaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||5||

Szeme akár a tágra nyílt lőtuszvirág, a sötétkék felleghez hasonlatos,
a jaduk koronaékszere – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

rukmiṇī-keli-saṁyuktaṁ pītāmbara-suśobhitam |
avāpta-tulasī-gandhaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||6||

Rukminí szerelme ékesíti, sárga selyemruháját viseli,
tulaszí illata öleli körül – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

gopikānāṁ kuca-dvandva kuṅkumāṅkita-vakṣasam |
śrī-niketaṁ maheṣvāsaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||7||

Mellkasát a gópík kebleiről sáfrány kente össze,
széles mellkasa Srí lakhelye – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

Srí a szerencseistennő neve.

śrīvatsāṅkaṁ mahoraskaṁ vanamālā-virājitam |
śaṅkha-cakra-dharaṁ devaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||8||

Srívatsza ragyog széles mellkasán, erdei virágok füzére díszíti,
kagylókürtöt és csakrát tart kezében – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

kṛṣṇāṣṭakam idaṁ puṇyaṁ prātar utthāya yaḥ paṭhet |
koṭi-janma-kṛtaṁ pāpaṁ smaraṇena vinaśyati ||

Aki reggel felkelve ezt az áldásos Krsnástakát olvassa,
annak a reá emlékezés milliónyi születés alatt felhalmozott bűnét semmisíti meg.

A hagyomány szerint a verset Sankarácsárja írta.

Mink is rabok vagyunk-e?

Jancsi megszeppent. Elszontyolodva lépegetett tovább Szikárdusz mellett, s még arra is alig pillantott fel, hogy két gyerek sárkányt eregetve száguldott el mellettük, le a hegyen.
Csak arra vidámult meg, mikor azt látta, hogy egy potrohos, részeg nemes tántorog előttük. Veres nadrág van rajta, és fehér posztódolmány. A süvegét már lefújta valahol a szél. A kardjának is csak a hüvelye van meg. Szüntelen botladozik benne; de azért hujángat. Végre el is bukik egy házikó előtt, mintha csak kiválasztotta volna az egyetlen sáros helyet az utcában: esővíz felfogására volt ott egy lepedőnyi széles, ásott gödör. Bizonyára kacsák kedvéért ásták. Térdig süppedt belé.
Jancsi röhögött. Szikárdusz fráter megállt, és hátratekintett. Bizonyára azt nézte: van-e valaki, aki az emberen segítsen? De csak egy nyolcéves forma leánygyermek futott elő az udvarból cseresznye színű szoknyában egy nagy cirokseprűvel. Szikárdusznak a kezét rohanta meg egy csókkal, s bámulva meresztette a szemét Jancsira.
A részeg jókedvét nem zavarta az esés.
- Kik vagytok? - kiáltotta vígan Szikárdusznak. - Barátok vagytok? Bolondok vagytok! Nem tudjátok, mi a jó!?
- Hogyne - felelte nyugodtan Szikárdusz -, hiszen látjuk: sarban heverni a jó!
S odább lépett.
- Látod - mondta Jancsinak -, ez az ember latszik neked, hogy úr, pedig nem úr. Rab. Testnek rabja.
Egy csoport fekete köpenyes ember állt az utcán egy olyan ház előtt, amely beljebb épült, mint a többi. Hegyes, hosszú posztósüveget viseltek, feketét, olyat, mint a fordított tölcsér. Többnyire göndör szakállú s hajlott hátú emberek voltak. A köpönyegükön elöl-hátul tenyérnyi piros posztószelet virított. Csaknem mindenkinek a kezében volt valami ruhaféle: selyemszoknya, dalisaru, sarkantyús sárgacsizma, kard, süveg, rámás kép, a hátukon is kinek zsák, kinek zacskó, kinek nadrág. S valamennyinek hevesen mozgott a szája s a jobb keze. Lármásan fecsegtek, vállukat rángatták, kezüket terjegették.
A csoport közepén egy asztalka állott. Az asztalkánál egy agg zsidó ezüst denárokat olvasott három fiatal elé. A negyedik a fejét a jobb vállára hajlítva írt ónnal sebesen.
- Látod: pénz rabjai.
És szótlanul haladt tovább.
Lenn a hévizi malomnál három bársonydolmányos, bársonysüveges úr lovagolt el. A szél a lovak sörényét halról-jobbra borzolta.
Ragyogott rajtuk a sok aranylánc, süvegükön a boglár, karjukon az ékes kövek. A lovak csótára is csillogott a kövektől.
- Látod - mondta Szikárdusz -, pompa rabjai.
Jancsi utánuk bámult.
- Mindenki rab-e? - kérdezte félénken.
- Mindenki - bólintott Szikárdusz.
- A király is?
- Király is.
- Kinek rabja a király?
- Nemzet rabja.
- Mink is rabok vagyunk-e?
- Mink is.
- Mink kinek a rabjai vagyunk?
- Isten rabjai, fraterkám.
Szótlanul mentek tovább.
A révhez értek. Szikárdusz ottvártukban rámosolygott a fiúra:
- Vajon mit gondolsz tied feje: kinek jobb rabja lenni? Úrnak-e? földbirtoknak-e? pénznek-e? asszonynak-e? vagy jóságos Istennek?
 

(rövid részletecske Gárdonyi Géza: Isten rabjai című regényéből)

a pásztorlányok éneke a Góvardhan hegy ünnepén

Dzsíva gószvámí könyve, a Gopāla-campū (a campū olyan műfaj, melyben váltakozva találunk kifinomult, a költészetből ismerős díszítőelemekben gazdag prózát és verses részeket egyaránt) Krsna vradzsabéli kedvteléseit beszéli el, alapvetően a Bhágavata-puránában olvasható eseménysor alapján. A Góvardhant ünneplő pásztorlányok éneke a mű 1.18.65. szakasza.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena araci śakra-padam abhayaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena pūtanikā sā nihatā yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki eloszlatta az Indra hatalmától való félelmet!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki elpusztította Pútanikát!

Indra neve Sakra. A padam szó elsődleges jelentésben lábat jelent, de nyomot, jelet, pozíciót, rangot, hivatalt, hatalmat is.
Pútaná ölébe vette a csecsemő Krsnát, hogy megszoptassa, ám előtte keblét méreggel dörzsölte be, hogy így ölje meg őt. Ám Krsna nem csupán a tejet, hanem az életerőt is kiszívta a boszorkányból.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena tṛṇāvarta-tanu-dalanaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena yamalārjuna-tarum udakali yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki Trnávarta testét összezúzta!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki a két Ardzsuna-fát kidöntötte!

Trnávarta („füvet forgató”, azaz forgószél) tornádóként kapta fel, s ragadta el a kisgyermeket. Krsna azonban hirtelen elviselhetetlenül súlyossá vált számára, így a démon a földre zuhant.
Az ardzsuna-fa 20-25 méter magasra növő fa. Nárada megátkozota (vagy megáldotta? hiszen így Krsnával találkozhattak) Kuvéra két fiát, akik két fává váltak. Amikor Jasódá egy mozsárhoz kötözte kisfiát, és ő megindult az udvaron, a mozsár az ikerfák (a yamala szó ikret jelent) közé szorult, és ahogy Krsna tovább haladt, a beszorult mozsát kidöntötte a két fát.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena vatsa-bakāsura-hananaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena vyomāghāsura-maraṇaṁ yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki Vatsza és Baka démonokat elpusztította!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki Vjóma és Agha démonokat megölte!

Vatsza („borjú”, vagy „gyermek”) a borjak között rejtőzött el, hogy így közel férkőzve Krsnához váratlanul támadhasson rá, ám Krsna észrevette, megragadta hátsó lábainál fogva, s felhajította egy fára.
A Jamuná partján támadt Krsnára Bakászura, egy gém alakjában. Először megpróbálta lenyelni, ám mikor tűzforrónak érezte, inkább a magasba köpte, és a csőrével próbált végezni Krsnával. Ő azonban szétfeszítette a madár-démon csőrét, s elpusztította.
Vjóma a nagy mágus fiúcska képében vegyült el a tehénpásztorfiúk közé, akik pásztor-bárányt játszottak, sorban elrabolta a bárányt játszó fiúkat, és egy barlangba zárta őket. Krsna azonban észrevette a mesterkedéseit, leleplezte, és verekedés közben megfojtotta.
Agha hatalmas kígyótestet öltött, hogy elnyelje Krsnát, a pásztorfiúkat, a borjakat s Vradzsa egész népét. Krsnát is elnyelte, ő azonban hirtelen nála is nagyobbra nőtt, így ölte meg a démont.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena kāliya-damanaṁ kalitaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena khara-pralambaka-śamanaṁ yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki legyőzte Káliját!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki elpusztította az öszvért és Pralambakát!

Mikor Kálija a Jamunához költözött, mérgétől halálossá vált folyó vize. Krsna megküzdött a hatalmas kígyóval, ám egyszerűen megszégyenítette: a csuklyáin táncolt. Kálija végül Krsna oltalmába ajánlotta magát, majd messzi vidékre távozott.
Dhénuka, a szamárdémon nem tudott enni a pálmafa édes gyümölcseiből, ám senkit sem engedett még a fák közelébe sem. A Tálavana erdejét rettegésben tartó démonnal Krsna bátyja, Balarám végzett, éppúgy, mint Pralambával.
Pralamba, az aranysisakos démonóriás pásztorfiú képét öltötte, hogy közel férkőzhessen Krsnához és Balarámhoz, s elrabolhassa őket. A játékban vállára vette Balarámot, hogy eliszkoljon vele, ám Balarám felismerte és elpusztította.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena dava-yugmaṁ paripītaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena trasyati kaṁsaḥ satataṁ yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki két erdőtüzet is kioltott!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Akitől Kansza mindig retteg!

Srí Vitthalnáth fohásza Rádhá imádatáért

Vallabha ácsárja leszármazottai maguk is jeles mesterek, Vallabha munkásságának méltó folytatói. Fiatalabbik fia Vitthalnáth befejezte apja félbemaradt műveit: Védánta-szútra kommentárját, a Bhágavatamhoz írt kommentárját, és több más könyvet.
A Mádhavéndra Purí által föllelt Gópál múrtit Vallabha ácsárja, és leszármazottai imádták. Egy időben Gópált Vitthalnáth házában rejtegették a muszlim katonák elől – ebben az időben Rúpa gószvámí is gyakran vendégeskedett Vitthalnáthnál. És – bár eredetileg Vallabha ácsárja iskolája nem fordult Rádhá felé –, a pusti-márg iskolában is megjelent Rádhá tisztelete.

 

kṛpayati yadi rādhā bādhitāśeṣa-bādhā
kimaparama-viśiṣṭaṁ puṣṭi-maryādayor me |
yadi vadati ca kiñcit smera-hāsodita-śrīr
dvija-vara-maṇi-paṅktyā mukti-śuktyā tadā kim ||1||

Ha Rádhá minden gyötrelem elűzője megkönyörül rajtam,
mi más maradhat a kegyelem vagy az illem (útján) számomra?
És ha mosollyal ajkán mond valamit, kivillanó szépséges
fogai válogatott drágakő-füzére (mellett semmiség) a megszabadulás kagylóhéja.

A puṣṭi (táplálás) az isteni kegyelem útja. Határozottan eltér ettől a szabályok (Vallabha terminológiájával maryādā – határ, korlát, mint az írásokban lefektetettelőírások) követésére fókuszáló, attól lelki előrehaladást remélő hívek által követett ösvény.
A megszabadulás a négy életcél közül a legmagasabb, ám Rádhá mosolyához képest csupán semmiség.

śyāmasundara śikhaṇḍa-śekhara
smera-hāsa muralī-manohara |
rādhikā-rasika māṁ kṛpā-nidhe
sva-priyā-caraṇa-kiṅkarīṁ kuru ||2||

Sjámaszundar! Pávatoll-koronás!
Derűs mosolyú! Varázslatos fuvolás!
Rádhiká szerelme! Könyörület óceánja!
Tégy engem kedvesed szolgálóleányává!

„Rádhiká szerelme": a rasika szó jóízlésűt, az ízek értőjét jelenti, míg szóösszetétel utótagjaként valamit kedvelőt, valamiben gyönyörködőt, valaminek szentelődőre utal... aki jól ismeri annak ízeit – a strófában a szóösszetétel előtagja Rādhikā.
Szóösszetételben a caraṇa valamely a szolgálatra utaló utótaggal együtt jelenthet általában szolgálatot, odaadást, vagy a lábaihoz borulást. A kiṅkarī szó azért jelentős, mert nőnemű: cselédlányt, szolgálóleányt jelent.

prāṇanātha-vṛṣabhānu-nandinī-
śrī-mukhābja-rasalola-ṣaṭpada |
rādhikā-pada-tale kṛta-sthitiṁ
tvāṁ bhajāmi rasikendra-śekhara ||3||

Vrsabhánu leányának szíve-lelke,
lótusz-ajka ízei után epekedő méhecske!
Hadd lakhassam Rádhiká lábai oltalmában,
téged imádlak, a lelki ízek mestereinek koronaékszere!

saṁvidhāya daśane tṛṇaṁ vibho
prārthaye vraja-mahendra-nandana |
astu mohana tavāti-vallabhā
janma-janmani mad-īśvarī priyā ||4||

Ó, Uram! Fűszálat véve fogaim közé
tehozzád fohászkodom, Vradzsa urának fia!
(Transzcendentális) Szerelemisten! Hadd legyen a néked legkedvesebb
születésről születésre imádott istennőm!

versmértékek: az első strófa mālinī, a többi rathoddhatā-

Srí Krsna élete

śrī-kṛṣṇa-caritam

vasudeva-devakī-nanda-yaśodānanda-dāyakam |
vande yogīśvaraṁ kṛṣṇaṁ gītā-pīyūṣa-dāyakam ||1||

Vaszudéva, Dévakí, Nanda és Jasódá boldogságának forrásának,
a jogík urának, Krsnának, a Gítá nektárját adományozónak hódolok.

kaṁsa-kārāgṛhe janma yasya bālyaṁ ca gokule |
dvārakāyāṁ karmayogas taṁ kṛṣṇaṁ praṇamāmy aham ||2||

Aki Kansza börtönében született, Gókulában gyerekeskedett,
Dvárakában élt és tevékenykedett, őnéki, Krsnának hódolok.

A karma-yoga itt a vallási kötelességeket szem előtt tartó életét jelenti... a fordításban ezt az "élt és tevékenykedett" fordulattal helyettesítettem.

pūtanā-dhenukādīn yaḥ kaṁsa-prerita-rākṣasān |
jaghāna līlayā vande tam ahaṁ yadu-nandanam ||3||

Pútaná, Dhénuka, s más, Kansza által küldött démonok
elpusztításában lelte örömét, néki hódolok, Jadu dinasztia boldogságának.

gokulaṁ bāla-līlābhis toṣayantaṁ sureśvaram |
rakṣantaṁ dhenupān dhenūr namāmy acyutam īśvaram ||4||

Az istenek ura Gókulát örvendeztette meg gyermeki játékaival,
ahol megoltalmazta a teheneket és pásztoraikat - a legfelsőbb úrnak, Acsjutának hódolok.

sāndīpaniṁ guruṁ bhaktyā yas tutoṣa yadūttamaḥ |
śiṣyottamaṁ tam ādarśaṁ vande'haṁ bhaktitaḥ sadā ||5||

Aki mesterét, Szándípanit odaadásával elégedetté tette, a jaduk legkiválóbbja,
a legkiválóbb tanítványt, a tanítványság mintaképét imádom mindig, nagy szeretettel.

pārthān yudhiṣṭhirādīn yaḥ satya-dharma-pathe sthitān |
ādhāraṁ dattavān tasmai dīnādhārāya te namaḥ ||6||

Prthá fiait - Judhisthirral az élen - az igaz dharma útján tartotta
és támogatta őket - az elesettek oltalmazójának hódolok.

moha-paṅke nimagnaṁ taṁ viṣīdantaṁ raṇe'rjunam |
kartavyaṁ yo dideśas taṁ yadu-śreṣṭhaṁ namāmy aham ||7||

Az illúzió mocsarában elmerülve a csatamezőn bánkódó Ardzsunát
tanításában részesítette - őt, a jaduk legkiválóbbját imádom.

satāṁ saṁrakṣaṇārthāya duṣṭān daṇḍayituṁ tathā |
svargād avātarad yo vai tasmai kṛṣṇāya te namaḥ ||8||

Aki a jók megoltalmazása és a gonoszok megbüntetése végett
alászállt a mennyekből, néki, Krsnának hódolok.

śiśupāla-jarāsandha-kaṁsa-cāṇūra-muṣṭikān |
yo'han namāmi taṁ kṛṣṇaṁ rāja-nīti-viśāradam ||9||

Aki Sisupálát, Dzsarászandhát, Kanszát, Csánúrát és Mustikát
megölte, őt imádom én, Krsnát, a királyi erényekben felettébb jártast.

pāṇḍavā rakṣitā yena samāśvastā ca draupadī |
nihatāḥ kauravās tasmai govindāya namo namaḥ ||10||

Megoltalmazta a pándavákat, megvigasztalta Draupadít
és elpusztította a kauravákat, ezért hódolok Góvindának újra meg újra.

yo vedopaniṣat-sāraṁ gītākhyaṁ jagate dadau |
tasmai pūrṇāvatārāya śrī-kṛṣṇāya namo namaḥ ||11||

Aki a védák és upanisadok leglényegét jelentő Gítát a világnak adta,
a teljes isteni megjelenésnek, Srí Krsnának hódolok újra meg újra.

śaṅkha-cakra-gadā-padma-dhāriṇaṁ śyāmasundaram |
śrī kṛṣṇaṁ saguṇaṁ draṣṭuṁ kāṅkṣate mama mānasam ||12||

Kagylókürtöt, csakrát, buzogányt és lótuszvirágot tartó Sjámaszundart,
Srí Krsnát, a jótulajdonságok tárházát vágyja megpillantani szívem.

viśvādhāraṁ vāsudevaṁ sarva-vyāpinam īśvaram |
sac-cid-ānanda-mūrti tvāṁ vande'haṁ sādaraṁ prabho ||13||

A mindenség fenntartóját, Vászudévát, a mindent áthatót,
a lét-tudatosság-gyönyör formájút, téged imádlak tisztelettel és szeretettel, ó Uram!

śrī-kṛṣṇa-caritaṁ divyaṁ śrutvā''carati yas tathā |
saphalaṁ janma tasyāsti niścitā'tra matir mama ||14||

Aki az elbűvölő Srí Krsna-csaritát hallgatva él,
annak születése gyümölcsöző, ez véleményem szerint teljes bizonyosság.

iti śrī āpaṭīkara-viracitaṁ śrī-kṛṣṇa-caritaṁ sampūrṇam
Ím, a Srí Ápatíkara által írt Srí Krsna élete teljes egészében.

Vallabha - a végkövetkeztetés titka

siddhānta-rahasya

 

 

A költemény a Ṣodaśa-grantha (Tizenhat kötet) című gyűjtemény ötödik darabja.
1492-ben, 14 esztendősen már tanult vándortanítóként utazott: Dzsagannáth Puríból Kásiba, majd onnan Mathurá vidékére. A monszun kezdetén érkezett Gókulába. A Yamunā partján, Govinda-ghāṭa mellett a Yamunāṣṭakam című költeményét szavalta. Éjjel meditált és meditációjának eredményét foglalta az alábbi versbe.

śrāvaṇa-śyāmale pakṣe ekādaśyāṁ mahāniśi |
sākṣād-bhagavatā proktaṁ tadakṣaraśa ucyate || 1 ||

Srávana hó fogyó holdjának tizenegyedik napján éjfélkor
maga az Úr mondta e szavakat, amit szóról szóra elismétlek.

A srávana hó fogyó holdja a júliusi telihold utáni időszak. Ez Indiában a monszun idejének kezdete.

brahma-sambandha-karaṇāt sarveṣāṁ dehajīvayoḥ |
sarva-doṣa-nivṛttir hi doṣāḥ pañcavidhāḥ smṛtāḥ || 2 ||

A brahma-szambandha megtételével az összes test és lélek
minden egyes hiányossága megsemmisül. E hiányosságok ötfélék lehetnek:

A brahma-sambandha, a Legfelsőbb Lélekhez kapcsolódás mantrája a pustimárg szampradájába való beavatás fogadalomtétele.

sahajā deśa-kālotthā loka-veda-nirūpitāḥ |
saṁyogajāḥ sparśajāśca na mantavyāḥ kathañcana || 3 ||

Veleszületett, helyből és időből fakadó, világi és szent előírásokhoz kötődő,
társaságból fakadó és érintkezésből származó. Nincs bármi más említendő.

Az ötféle hiányosság:
1. veleszületett (saha-ja) hiányosság: az ember előző életeinek hozadékaként veleszületett tulajdonságai
2. helyből és időből fakadó (deśa-kāla-uttha): az aktuális életkörülményeiből fakadó (hely mint lakóhely, idő mint életkor, illetve napszak)
3. világi és szent előírások (loka-veda-nirūpita): a világi és szent előírásokkoz végzéséhez kötődő hiányosságok
4. társaságból fakadó (saṁyoga-ja): a társaság, rokonok, barátok, munkatársak, a közösségek hatása
5. érintkezésből származó (sparśa-ja): tisztátalan, kedvezőtlen dolgokkal való kapcsolat hatása

anyathā sarvadoṣāṇāṁ na nivṛttiḥ kathañcana |
asamarpita-vastūnāṁ tasmād varjanam ācaret || 4 ||

A hiányosságok megszüntetésének (a Legfelsőbb Lélekhez való kapcsolódáson túl) nincs más módja.
Ezért a nem felajánlott dolgokat hagyd el!

nivedibhiḥ samarpyaiva sarvaṁ kuryāditi sthitiḥ |
na mataṁ deva-devasya sāmi-bhuktaṁ samarpaṇam || 5 ||

Tegyen mindent felajánlásként, teljesen átadva – így helyes,
az istenek istenének ne ajánljon fel félig megevettet sem!

„félig megevett" – sāmi-bhukta, vagy félig élvezett, használt (a bhuj igei gyök jelentései eszik, élvez, használ, a bhukta a bhuj gyökből képzett befejezett melléknévi igenév)
És mégis akadnak kivételek. Emlékezetes történet ezzel kapcsolatban Ráma és a felajánlott jujuba gyümölcsökbe kóstoló Sabarí esete.

tasmād ādau sarvakārye sarva-vastu-samarpaṇam |
dattāpahāra-vacanaṁ tathā ca sakalaṁ hareḥ || 6 ||

Ezért minden tett kezdetén mindent ajánljon fel
teljes egészében Harinak, úgy, mint az "adott dolog visszavétele" mondás.

A beavatáskor a tanítvány felajánlja saját magát Krsnának. Ha ezután a világban élve önösen viselkedik, megfeledkezik fogadalmáról, akkor tulajdonképpen visszaveszi a beavatáskor tett felajánlását – ez a dattāpahāra (datta-apahāra), az 'adott visszavétele'. A tanítvány mindent ajánljon fel, dattāpahāra nélkük.

na grāhyam iti vākyaṁ hi bhinna-mārga-paraṁ matam |
sevakānāṁ yathā loke vyavahāraḥ prasiddhyati || 7 ||

Ne fogadd el az ilyen beszédet, mert más irányzat nézete,
miként a világi életben is, a szolgát a tettei teszik tökéletessé.

A dattāpahārá-ra tekinthetünk úgy is, hogy amit felajánlottunk, az az Úré, ezért többé már nem használhatjuk azokat. Ezt a nézetet Vallabha elutasítja. „Miként a világi életben is" (yathā loke) – mondja, miként a világi életben a szolga ura útmutatását és jóváhagyását követve, ura eszközeit használva cselekszik, így járjon el a Isten szolgája is, ura útmutatása és jóváhagyása szerint cselekedve, a szolga őnéki felajánlott testét, gondolatait, szavait és szívét-lelkét az Úr örömére használva.
„Más irányzat" bhinna-mārga-param: 'más útnak szentelődő'

tathā kāryaṁ samarpyaiva sarveṣāṁ brahmatā tataḥ |
gaṅgātvaṁ sarva-doṣāṇāṁ guṇa-doṣādi-varṇanā |
gaṅgātvena nirūpyā syāt tadvad atrāpi caiva hi || 8 ||

Így ajánlva fel teendőidet, azok teljesen lelki természetűvé válnak.
Minden hiányosság gangeszséges lesz, legyen bár erény vagy bűn az eredete,
gangeszségként látszik majd. Éppen így van ebben az esetben is.

Miként a Gangeszbe torkolló patakok: vizük a Gangeszhez érve gangeszvízzé válik, ezért onnantól tiszták és szentek lesznek. Így van ez a valóban önátadott lélek felajánlásaival, tetteivel is.

a Legfelsőbb Lélekhez kapcsolódás mantrája

brahma-sambandha mantra
 

 A slókamálá blogon olykor megjelennek nem a széles nagyközönségnek szánt tartalmak – ez a cikk is olyan. 

A brahma-szambandha mantra zengése a gyakorló Pusti-márg szampradájához való csatlakozását jelenti – maga a beavatási fogadalom. A mantra átadását szigorú szabályai vannak, előírások, hogy a jelölt miképpen böjtöljön, fürödjön meg s öltözzön fel, s miként kapja meg a mantrát Vallabha ácsárja utódjától.
 

A mantrát nem szokták nyilvánosságra hozni: magam különféle internetes forrásokból próbáltam rekonstruálni – mert érdeklődő tisztelettel figyelem a tradíció ezen ágát. Ha kedves olvasó, úgy gondolod, hogy te is hasonló kíváncsi érdeklődéssel és tisztelettel fordulsz Vallabha iskolája felé, akkor azt gondolom nyugodtan olvass tovább.
 

Kérlek, ugyanakkor vedd figyelembe, a mantra akkor gyümölcsöző, ha a megfelelő személytől kaptad, és a megfelelő időben, helyen és módon zenged. Ám a hagyományt tisztelve, a cikk szövegének esetleges hangos felolvasásakor se olvasd fel a mantra szanszkrt szövegét.

 

 

 

 

 

 

 

śrī kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama
sahasra-parivatsara-mita-kāla-jāta-
kṛṣṇa-viyoga-janita-tāpa-kleśānanta-tirobhāvo'haṁ
bhagavate kṛṣṇāya dehendriya-prāṇāntaḥkaraṇa-taddharmāṁś ca
dārāgāra-putrāptavittehaparāṇy-ātmanā saha samarpayāmi
dāso'haṁ kṛṣṇa tavāsmi

Srí Krsna az én oltalmam.
Ezer esztendőkben mérhető időnek előtte születtem,
és elvesztem a Krsnától való elválás által előidézett gyötrelemben és végtelen szenvedésben.
A magasztos úrnak, Krsnának testem, érzékeim, életem, szívem és lelkem, mindezekből fakadó kötelességeimet,
minden, ami az enyém, feleségemmel, otthonommal, fiaimmal, összegyűjtött vagyonommal együtt felajánlom, itt és a másvilágon!
Ó, Krsna, a szolgád vagyok!


A felajánlás a birtokjog elismerését jelenti. A bhakta Krsna szolgája, így mindene uráé – az övé csak a birtok gondozásának feladata marad, mint szolgálat.
„szívem és lelkem": ataḥkaraṇa: 'belső cselekvő', a gondolkodás és érzékelés székhelye, az elme, értelem, az ahankár és a tudat együttes megjelölése

A mantrát Vallabha 1492-ben először Dámódar dásznak, vele utazó tanítványának adta.

Vallabha - Srí Jamunástakam

A költemény a Ṣodaśa-grantha (Tizenhat kötet, tizenhat mű) című gyűjtemény első darabja. Nevezetesek a keletkezésének körülményei is: Vallabha 1492-ben, 14 esztendősen már tanult vándortanítóként utazott: Dzsagannáth Puríból Kásiba, majd onnan Mathurá vidékére. A monszun kezdetén érkezett Gókulába. Itt, a Jamuná partján írta fohászát, amivel el is nyerte Krsna kedves Jamunánájának áldását.

namāmi yamunām ahaṁ sakala-siddhi-hetuṁ mudā
murāri-pada-paṅkaja-sphurad-amanda-reṇūtkaṭām |
taṭastha-nava-kānana-prakaṭa-moda-puṣpāmbunā
surāsura-supūjita-smara-pituḥ śriyaṁ bibhratīm ||1||

Jamunának hódolok, a teljes tökéletességet ajándékozónak,
a Murári lótuszlábán megcsillanó rengeteg porszemmel bővelkedőnek!
Partjaid melletti üde ligetek tesznek virág-vízzel illatossá!
Az istenek, de a démonok is téged imádnak, ó Szerelemisten szépségével átjárt (Úrnőm)!

„tesznek virág-vízzel illatossá": a partmenti ligetek fáiról vízbe hulló virágok teszik a folyó vizét illatossá.
A „Szerelemisten" (smara-pitṛ) a transzcendentális szerelemisten, Krsna.

kalinda-giri-mastake 'patad amanda-pūrojjvalā
vilāsa-gamanollasat-prakaṭa-gaṇḍa-śailonnatā |
sa-ghoṣa-gati-danturā samadhirūḍha-dolottamā
mukunda-rati-vardhinī jayati padma-bandhoḥ sutā ||2||

Kalinda-hegy ormáról aláhulló pompás vízár,
vidám csillogással csobogó, kavicságyon pezsgőn szökkenő,
zajos hullámzásban magasra törő csodás hintában lengedező,
Mukunda iránti szeretetet tápláló – ekképpen győzedelmeskedik a Nap leánya!

sa-ghoṣa: a ghoṣa zajt, hangzavart jelent, ugyanakkor pásztortanyát is, így a harmadik páda első fele értelmezhető így is: „Vradzsa felé hullámzó".
padma-bandhu: 'a lótuszok barátja', a Nap neve
A vers metaforája szerint a köves talajon hullámozva folyó Jamuná egy hintában ül, a Nap leányaként lendül alá, hogy magasba emelve magával vigye a bhaktákat – növelve Mukunda iránti szeretetüket.

bhuvaṁ bhuvana-pāvanīm adhigatām aneka-svanaiḥ
priyābhir iva sevitāṁ śuka-mayūra-haṁsādibhiḥ |
taraṅga-bhuja-kaṅkaṇa-prakaṭa-muktikā-vālukā-
nitamba-taṭa-sundarīṁ namata kṛṣṇa-turya-priyām ||3||

Megtisztítod a földet, s a mindenséget is hangos muzsikáddal,
papagájok, pávák, hattyúk és más madarak (hangjával), kik téged imádnak.
Hullámok a karpereceid, fövenyed csillogó gyöngysorod,
partjaid szépséges csípődként tündökölnek – hódoljatok Krsna negyedik hitvesének!

Krsna akkor találkozott az emberi alakot öltött Jamunával (Kálindível), amikor a pándavákat látogatta Indrapraszthában. Kálindí minden vágya az volt, hogy Visnu felesége lehessen – így végül Krsna felesége lett.

ananta-guṇa-bhūṣite śiva-viriñci-deva-stute
ghanāghana-nibhe sadā dhruva-parāśarābhīṣṭade |
viśuddha-mathurā-taṭe sakala-gopa-gopī-vṛte
kṛpā-jaladhi-saṁśrite mama manaḥ-sukhaṁ bhavāya ||4||

Megszámlálhatatlan jótulajdonság ékesítette Úrnő! Siva, Brahmá és az istenek imádottja!
(Színed) a sűrű esőfelleghez hasonlatos, te töltöd be mindig Dhruva és Parásara kívánságait!
A jámbor (zarándokhely), Mathurá partjaidnál (terül el)! Minden gópa és gópí melletted él!
Könyörület óceánjának (Krsnának) oltalmazottja, add meg kérlek, elmém és szívem örömét!

A folyó vizének sötét színe Krsna testszínére emlékeztet.
A „könyörület óceánja" (kṛpā-jaladhi) kifejezésben az óceán (jala-dhi) szó szerint víz-tározót jelent. A metaforában az isteni könyörület, mint hatalmas víztömeg jelenik meg, így a Jamuná folyama ennek az isteni könyörületnek a kiáradása. A Jamuná ereje abból fakad – mondja Vallabha –, hogy Krsna oltalmazza, ezért tudja éppen ő derűssé és békéssé tenni a hozzá fohászkodók szívét. A manas elmét és szívet is jelenthet.

yayā caraṇa-padmajā mura-ripoḥ priyambhāvukā
samāgamanato 'bhavat sakala-siddhidā sevitām |
tayā sadṛśatāmiyāt kamalajā sa-patnīva yad
dhari-priya-kalindajā manasi me sadā sthīyatām ||5||

A (Gangesz) vize – mely oly kedves Murári lótuszlábának – úgy lett áldottá,
hogy véled egyedült, ekképpen válta minden tökéletességet megadó, imádott (folyóvá).
A lótuszban született (szerencseistennő) helyzete társfeleségként hasonlatos a tiédhez.
Hari kedvese, Kalinda leánya, kérlek lakozz mindig elmémben és szívemben!

A strófa első felében a Gangesz vizéről van szó, ami szent és tisztító, hiszen Trivikram lábától ered – a mindenséget három lépésével bejáró Visnu lábujjának körme hasította fel az univerzum burkát, ott áradt be a folyó vize. Ám igazán attól lesz áldott – mondja a költő –, s képes minden jótétemény megadására, hogy a Jamunával egyesül.

namo 'stu yamune sadā tava caritram aty-adbhutaṁ
na jātu yamayātanā bhavati te payaḥ-pānataḥ |
yamo 'pi bhaginī-sutān katham u hanti duṣṭān api
priyo bhavati sevanāt tava harer yathā gopikāḥ ||6||

Néked hódolok mindig, Jamuná, történeted oly csodás!
Soha nem éri Jama bosszúja azt, aki (csak egyszer is) belekortyold vizedbe,
(mert) hogyan is bántaná Jama húgának gyermekeit, legyenek azok bármennyire is gonoszak!
Téged szolgálva válnak kedvessé Hari számára, miként a gópikák.

A yama név ikret jelent, Jama és Jamuná a Nap ikergyermekei. Aki iszik a Jamuná vizéből gyermekévé válik (miként a gyermek is anyja tejét issza), a nagybácsi pedig természetesen mindig elnéző unokaöccseivel és unokahúgaival.

mamāstu tava sannidhau tanu-navatvam etāvatā-
na durlabhatamā ratir mura-ripau mukunda-priye |
ato 'stu tava lālanā sura-dhunī paraṁ saṅgamāt
tavaiva bhuvi kīrtitā na tu kadāpi puṣṭi-sthitaiḥ ||7||

Hadd kapjak a közeledben új testet, amilyennel
a Mura ellensége iránti olthatatlan ragaszkodás (lehet a részem), ó, Mukunda kedvese!
Az istenek folyóját (a Gangeszt) a véled való egyesülés után
dicsérik e világban a magukat az isteni gondviselésnek átadó bhakták, soha máskor!

A „magukat az isteni gondviselésnek átadó bhakták" a puṣṭi-sthita körülírása. Vallabha szerint az emberek háromféle úton járhatnak: a hétköznapi emberek a világi folyása (pravāha) szerint élnek, az istenkeresők pedig vagy a szabálykövetés (maryāda – határ, korlát), vagy az isteni kegyelem útján járó bhakták, utóbbiakra vonatkozik a vers a puṣṭi-sthita megjelölése. Pañca-padyāni című versében így írja le őket:
„Gondolataik megmámorosodtak a Srí Krsna (iránti szeretet) ízeitől, mentesek a ragaszkodástól,
sem a világi, sem a védai (témák) nem elégíti ki őket. Ők a legjobb hallgatók."

stutiṁ tava karoti kaḥ kamalajā-sa-patni-priye
harer yad anusevayā bhavati saukhyam āmokṣataḥ |
iyam tava kathādhikā sakala-gopikā-saṅgamaḥ
smara-śrama-jalāṇubhiḥ sakala-gātrajaiḥ saṅgamaḥ ||8||

Ki képes dicséreted zengeni, lótuszban született (szerencseistennő) kedves társfelesége!
Hari után Laksmí szolgálata a megszabadulás örömével kecsegtet,
ám sokkal inkább a tiéd, hiszen minden egyes gópika,
és a Szerelemisten testéről lemosott verítékkel is egyesülsz!

Laksmí imádata csupán a megszabadulásig vezet, ám Krsna és a gópík szerelmes körtáncuk után a Jamunában mártóztak meg, így vize az ő verítékükkel vegyes – ezért vezet be Jamuná a rajongó szeretetbe.

tavāṣṭakam idaṁ mudā paṭhati sūra-sūte sadā
samasta-durita-kṣayo bhavati vai mukunde ratiḥ |
tayā sakala-siddhayo mura-ripuś ca santuṣyati
svabhāva-vijayo bhaved vadati vallabhaḥ śrī-hareḥ ||9||

Ó, Nap leánya! Aki e néked szentelt nyolc strófás költeményt olvassa mindig, derűs (szívvel),
annak minden bűne elenyészik, s (kivirágzik) Mukunda iránti szeretete.
Mura ellensége minden tökéletességgel megörvendezteti őt,
és úrrá lesz saját természetén – mondja Vallabha, aki kedves Srí Harinak.

vadati vallabhaḥ: 'mondja (a szerző), Vallabha', Vallabha nevének jelentése: szeretett, kedves.
A versmérték: pṛthvī (a szó jelenése széles, terjedelmes, bőséges – így a széles folyam magasztalásához illő versmérték – és ez a Föld egyik megjelölése is).

Mondják, Vallabhát Jamuná vezette Krsnához. A fenti költemény zengése után Krsna maga jelent meg Vallabhának, a szolgálatába fogadta, megajándékozva a Brahma-szambandhával.

démon - személy, vagy tulajdonság?

Olvassuk a Csaitanja-csaritámrtát.
Krsnadász Kavirádzs gószvámí megállapítja (1.3.90.):

asura-svabhāve kṛṣṇe kabhu nāhi jāne |
lukāite nāre kṛṣṇa bhakta-jana-sthāne ||

Az aszura természetűek nem ismerhetik meg Krsnát soha,
(míg) hívei elől Krsna elrejtőzni sem képes.

Majd jó szokásához híven, szavai alátámasztására egy idevágó szanszkrt verset idéz:

dvau bhūta-sargau loke 'smin daiva āsura eva ca |
viṣṇu-bhaktaḥ smṛto daiva āsuras tad-viparyayaḥ ||

„Kétféle ember él a teremtett világban: az egyik a démonikus, a másik a jámbor. Az Úr Viṣṇu bhaktái a jámborak, míg azokat, akik éppen ellentétes természettel rendelkeznek, démonoknak nevezik.”

 

Eltűnődtem az idézett versen... mert kétféleképpen is érthető. A világ fekete-fehér -- szól az egyik lehetséges értelmezés -- Visnu híve jámbor (daivaḥ, isteni), míg aki nem Visnu híve, vagy nem hisz Istenben, az démon. Ez a kétféle embertípus létezik. A teremtettség említése ráadásul némi eleve elrendeltséget is sugallhat. Mit értsünk a nem Visnu híve kitétel alatt? a Siva-hívő, vagy Jézus-hívő vajon hova sorolandó a vers szerint?
A másik értelmezési lehetőség: az emberek tulajdonságai isteniek és démoniak... van bennünk egy adag az egyikből is és a másikból is... és miután megismertük e tulajdonságok természetét, önmagunkba nézünk, és teszünk azért, hogy elhagyjuk a kedvezőtleneket, és igyekezzünk felvenni a kedvező tulajdonságokat.
Akár tovább is gondolhatjuk ezt a kétféle értelmezési lehetőséget: a hitünk, vagy a tetteink tesznek minket „istenivé"?

A Csaitanja-csaritámrtában a fenti verset Kavirádzs gószvámí következtetését jelentik, ő azt fejtegeti: a kétkedők, az „abhakták" látván látva sem veszik észre Csaitanjában Krsnát (vö. 1.3.86.) -- ahogyan az aszura természetűek nem ismerhetik meg soha Krsnát, ám hívei elől elrejtőzni sem képes. Ezt a gondolatmenetet tetőzik a versek, ám ez a fenti két értelmezési lehetőség közül egyik felé sem billenti el a mérleget.

Kíváncsivá tett az idézett vers... vajon mi lehet az eredeti szövegkörnyezete? a nem vaisnava, vagy nem istenhívő embereket lássuk démonnak, vagy vannak rossz emberi tulajdonságok, tettek -- nevezzük ezeket akár démonikusnak... asura-svabhāva aszura természetű, ahogy Krsnadász Kavirádzs is fogalmaz -- és ezek a rossz tulajdonságok a kerülendők?

Sríla Prabhupád kommentárjában megemlíti: a vers a Padma-puránából származik, keressük hát ott a kontextust! A Padma-purána szövegéhez kétféle forrásból fértem hozzá: a Maharishi University szövegtára volt az egyik, a wisdomlib.org weboldalon elérhető szöveg a másik... sajnos egyik változatban sem találtam meg a fenti verset. Persze tegyük hozzá -- az óind tradíció szövegeinek nincs egységes szövegváltozata, megeshet, hogy egy, a Kavirádzs gószvámí idejében elérhető purána-változatban, vagy valamely számára fontos gyűjteményben szerepelt a vers. De tulajdonképpen ő nem is említ hivatkozást.

Lássuk a gószvámík írásait... nyilván a legfontosabb forrást jelentették Kavirádzs gószvámí számára. Itt már eredményes a keresés: ha nem is pontosan ezt, de a vizsgálthoz nagyon hasonló verset találtam Rúpa gószvámí Rádhá-Krsnárcsana-dípiká című művében (13.) a Hari-bhakti-vilászban (15.396.), és Dzsíva gószvámí is idézi a Paramátma-szandharbában (17.39.) -- ám mindhárom helyen mint a Visnu-dharma- és az Agni-puránákból vett idézetként hivatkoznak rá. (Pontosabban: a Hari-bhakti-vilászból kétféle szövegváltozatban kerestem, az egyikben a 15.396. a Csaitanja-csaritámrta kiadásban föllelt változattal, a másik az Agni-puránában lévővel egyező.)

A vers a Csaitanja-csaritámrta kiadásban olvasható változatban megtalálható még Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád Bráhmana és vaisnava című könyvében, illetve a Gaudíja-kanthahárban -- mindkettőben csupán a Padma-puránát megjelölve forrásként. Sríla Prabhupád forráshivatkozásának valószínűleg ez az alapja.

Folytassuk a kutatást immáron Rúpa gószvámí útmutatása nyomán az Agni-puránában. Az Agni-purána 382., záró fejezetében található a keresetthez hasonló vers. A záró fejezet a puránában leírt tudást, a Visnu-bhaktinak szentelődést magasztalja, ekképpen:

–––––––––––––––––––––––– = o O o = ––––––––––––––––––––––

saṁsāre bhramatā labhyaṁ putra-dāra-dhanaṁ vasu |
suhṛdaś ca tathaivānye nopadeśo dvijedṛśaḥ ||10||

A létforgatagban vándorlók elérhetnek fiakat, feleséget, vagyont, jólétet,
és barátokat is, ám ehhez fogható tanítást nem, ó bráhmana!
...

dvi-vidho bhūta-mārgīyaṁ daiva āsura eva ca |
viṣṇu-bhakti-paro daivo viparītas tathāsuraḥ ||12||

Kétféle út létezik a teremtmények számára: az isteni, és a démoni,
a Visnu-bhaktinak szentelődő az isteni, az ellenkezője pedig démoni.

etat pavitram ārogyaṁ dhanyaṁ duḥ-svapna-nāśanam |
sukha-prīti-karaṁ nṝṇāṁ mokṣa-kṛd-yattaveritam ||13||

Ez szent, gyógyító, áldásos, a rossz álmokat elűző,
örömöt és elégedettséget hoz és elvezet egészen a megszabadulásig, ami itt elmondatott.

–––––––––––––––––––––––– = o O o = ––––––––––––––––––––––

A hangsúlyt e szövegben a puránában elmondottak magasztalására helyezi. Az élőlények pedig határhelyzetben vannak, ha úgy tetszik, útelágazódás előtt állnak: dönthetnek, hogy istennek szentelik magukat (a purána tanítását követve), vagy nem -- és ez volna az āsura-mārga, az aszurák útja.
A Visnu-dharma-puránában hasonló kontextusban, szintén a záró, 105. fejezetében találjuk meg a verset, az alábbi formában:

dvi-vidho bhūta-sargo'yaṁ daiva āsura eva ca |
viṣṇu-bhakti-paro daivo viparītas tathāsuraḥ ||78||

A dvi-vidhaḥ jelentése 'kétféle'. A bhūta-sargaḥ szóösszetétel (itt egyes számban, a Csaitanja-csaritámrtában idézett versben kettes számban). A bhūta a bhū létigéből képzett befejezett melléknévi igenév (teremtett), a sarga pedig a sṛj teremt igével jelzett cselekvés megnevezése: teremtés... ugyanakkor a sarga természetet, hajlamot is jelent. Teremtett teremtés? a lények teremtése? vagy teremtett hajlam, természet?

A vizsgálódásban még egy segítségünk lehet: a keresett versünk első fele a Bhagavad-gítá egyik félversének azonos. A 16. fejezet az isteni és a démoni természetet taglalja, itt találjuk:

dvau bhūta-sargau loke’smin daiva āsura eva ca |
daivo vistaraśaḥ prokta āsuraṁ pārtha me śṛṇu ||6||

Két(féle) teremtett lény él ebben a világban, az isteni és a démoni.
Az isteni részletesen elmondatott, Pártha, halld (szavam) a démoniról!

Itt a szövegösszefüggés egyértelművé teszi, hogy tulajdonságokról van szó: az első versekben Krsna az isteni tulajdonságokat veszi számba, majd a démoniakat... és a fenti vers után bontja ki részletesen a kedvezőtlen tulajdonságokat. Mégiscsak hajlam, természet.

Érdekes ugyanakkor Sankara e vershez fűzött kommentárja. A Brhadáranjaka-upanisad 1.3.1. textusát idézi: dvayā ha vai prājāpatyā devāś cāsurā ca „Pradzsápatinak kétféle utóda volt, az istenek és a démonok". Innen hát a kétféle teremtmény! Madhuszúdan Szaraszvatí ennek kapcsán még eltűnődik: ugyanezen upanisad egy másik helyén Pradzsápati utódainak három csoportjáról ír, a dévákról, az emberekről és az aszurákról (Brh. 5.2.1.) Az upanisad ezen részében olvasható történet egyébként szép és tanulságos... érdemes elolvasni. Arról szól, hogy a mennydörgés hangja figyelmeztet bennünket: legyünk könyörületesek, adakozók és önfegyelmezettek. Válasszuk azokat a jó -- isteni -- tulajdonságokat, melyeket Pradzsápati gyermekei, mint hiány fedeztek fel önmagukban.
S ezzel visszajutottunk a Gítá 16. fejezetének kontextusához is: a kétféle teremtmény, a kétféle Pradzsápati-utód említése az emberek által elhagyandó és az elfogadandó tulajdonságok két csoportjára utal.

Mire jutottunk hát? az emberlét határvonal, döntési helyzet. Előttünk nyílik az isteni út is, és a démoni út is. Az Isten felé fordulás a jó irányba indulást jelenti. Ugyan még nem a beérkezést -- tehetnénk hozzá --, hanem a jó irányt, de fontos a jó irány.

nyolc strófa az Elesettek Barátjához

dīnabandhvaṣṭakam

Ha valaki szegény, szerencsétlen, elesett, forduljon e fohásszal nap mint nap az Elesettek Barátjához.

yasmād idaṁ jagad udeti caturmukhādyaṁ
yasminn avasthitam aśeṣam aśeṣa-mūle |
yatropayāti vilayaṁ ca samastam ante
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||1||

Akiből ez a világmindenség – Brahmával az élen – létrejött,
akin teljességgel nyugszik a mindenség gyökerében,
és akiben végezetül minden megsemmisül –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

A negyedik pádában a go-cara szó szerint legelőt, a 'tehenek által bejártat' jelent, átvitt értelemben valaminek a hatókörében lévőt, elérhetőt. „Hadd legyen pillantásom hatókörében” mondja a vers.

cakraṁ sahasra-kara-cāru-karāravinde
gurvī gadā dara-varaś ca vibhāti yasya |
pakṣīndra-pṛṣṭha-pari-ropita-pāda-padmo
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||2||

Csakrája ezernyi fénysugárként tündököl lótuszkezében,
akié a súlyos buzogány, és a legkiválóbb kagylókürt.
A szárnyasok vezérének hátára emeli lótusz lábait –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

A „szárnyasok vezére” Visnu hátasa, Garuda.

yenoddhṛtā vasumatī salile nimagnā
nagnā ca pāṇḍava-vadhūḥ sthagitā dukūlaiḥ |
sammocito jala-carasya mukhād gajendro
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||3||

Aki felemelte a vízbe süllyedt Földet,
selyemruhába rejtette a pándavák menyasszonyának meztelenségét,
az elefántok királyát megszabadította a vízenjáró krokodil szájából –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

Visnu Varáhaként agyarán emelte ki az elsüllyedt Földet.
A pándavák menyasszonya Draupadí, az utalás a Mahábhárata történetének egyik legfontosabb fordulópontjára utal, amikor unokatestvérei kockajátékra veszik rá Judishtirt. Hamis játszmák sorozatával mindent elnyernek tőle… vagyonát, testvéreit. Végül saját magát is felteszi tétként, s megint veszít. Legutolsó kincse, felesége, végül ő lesz a tét. S ahogy elveszíti Draupadít is, Judhisthir ellenfelei rabszolgaként bánnak a büszke asszonnyal: a tanácsterembe parancsolják, hogy ott díszes ruháitól is megfosszák. Draupadí végső kétségbeesésében Krsnához fohászkodik – ő pedig végtelenre nyújtja Draupadí száriját, így mentve meg hívét a gyalázattól.

yasyārdra-dṛṣṭi-vaśatas tu surāḥ samṛddhiṁ
kopekṣaṇena danujā vilayaṁ vrajanti |
bhītāś caranti ca yato'rka-yamānilādyāḥ
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||4||

Irgalmas pillantásának engedelmeskedve felvirágzanak az istenek,
haragos tekintetétől megsemmisülnek a dánavák mind.
Tőle rettegve végzi kötelességét a Nap, a Halál és a Szél is –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

Dánavák (a szövegben danu-ja, ’Danu szülötte’) Kasjapa ősbölcs, és egyik feleségének, Danunak leszármazottai, az aszurák egyik nemzetsége.

gāyanti sāmakuśalā yamajaṁ makheṣu
dhyāyanti dhīramatayo yatayo vivikte |
paśyanti yogi-puruṣāḥ puruṣaṁ śarīre
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||5||

Akit ikerként énekelnek meg az áldozati rítusok dicsőítő dalaiban,
akin az állhatatos aszkéták magányukban meditálnak,
s akit a jógík a testükben lakozó Személyként látnak –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

ākāra-rūpa-guṇa-yoga-vivarjito'pi
bhaktānukampana-nimitta-gṛhīta-mūrtiḥ |
yaḥ sarvago'pi kṛta-śeṣa-śarīra-śayyo
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||6||

Bár túl van ő a testi formán, tulajdonságokon és kapcsolatokon,
a hívei iránti együttérzés okán mégis alakot ölt.
S bár mindenhol jelen van, mégis Sésa testének ágyán nyugszik –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

Visnu a végtelenség kígyóján, Anantasésa testén, mint ágyon pihen.

yasyāṅghri-paṅkajam anidra-munīndra-vṛndair
ārādhyate bhava-davānaladāha-śāntyai |
sarvāparādham avicintya mamākhilātmā
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||7||

Lótuszlábait az éber bölcsek vezéreinek sokasága
imádja a (világi) lét erdőtüze perzselő hevének enyhítéséért.
A (szívemben lakó) felfoghatatlan Egyetemes Lélek így oltja ki minden vétkem –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

Az akhila-ātmā Egyetemes Lelket, azaz Felsőlelket jelent. Az előtte álló mama (enyém) miatt egészítettem ki a „szívemben lakó” jelzővel.

yan-nāma-kīrtana-paraḥ śvapaco'pi nūnaṁ
hitvākhilaṁ kalimalaṁ bhuvanaṁ punāti |
dagdhvā mamāgham akhilaṁ karuṇekṣaṇena
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||8||

Ha neve dicsőítésének szenteli magát, még egy kutyaevő is kétségkívül
maga mögött hagyja Kali minden szennyét. Megtisztítja (ő) a világot,
könyörületes pillantásával felperzselve minden bűnöm is –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

dīnabandhvaṣṭakaṁ puṇyaṁ
brahmānandena bhāṣitam |
yaḥ paṭhet prayato nityaṁ
tasya viṣṇuḥ prasīdati ||9||

Ezt az áldásos Nyolc strófa az Elesettek Barátjáról Brahmánanda beszélte el.
Visnu elégedett lesz a jámborral, aki mindit ezt olvassa.

iti śrīmat paramahaṁsa svāmi brahmānanda viracitaṁ dīnabandhvaṣṭakam |
Íme a Srímat Paramahansza Szvámí Barhmánanda által írt Nyolc strófa az Elesettek Barátjáról.

A versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége)