Raghunáth dász gószvámí: Sóhaj Srí Srí Rádhiká száznyolc nevével

Śrī Śrī Rādhikāṣṭottara-śata-nāma-stotra

Raghunáth dász gószvámí a távlatok atyamestere - verseit ezért nem szokás a laikus nagyközönség elé tárni.
Az olvasó bölcs belátására bízzuk, elolvassa-e az alábbi költeményt... ám ha elolvassa, óvjuk az elhamarkodott ítéletalkotástól. A képek olykor világi szerelmet sejtetnek, ám tudnunk kell: a költő számára a szerelem a végsőkig fokozott istenszerelmet jelenti. Helyénvaló, ha az olvasó is így olvassa.

––––––––––––––––––– = o O o = –––––––––––––––––

avīkṣyātmeśvarīṁ kācid vṛndāvana-maheśvarīm |
tat-padāmbhoja-mātraika- gatir-dāsy-ati-kātarā ||1||

Mert nem látta úrnőjét, Vrindávan királynőjét,
kinek lótuszlába életének egyetlen célja volt, hű szolgálóleánya nagyon bánatos lett.

patitā tat-saras-tīre rudaty-arta-ravākulam |
tā-chrī-vaktrekṣaṇāvāptyai nāmāny-etāni saṁjagau ||2||

E szerencsétlen leány a Rádhá-kund partjánál zokogott keservesen,
s hogy megpillanthassa úrnője áldásos arcát, e neveket sóhajtozta:

A Rádhá-kund partján kuporgó, keservesen zokogó szolgálólány Rádhiká neveit felsoroló sóvárgó énekét sóhajnak fordítottuk e versben, és a címben is.

rādhā gāndharvikā goṣṭha- yuva-rājaika-kāmitā |
gāndharvā rādhikā candra- kāntir mādhava-saṅginī ||3||

Rádhá... Gándharviká... Krsna szerelmes vágyait lángragyújtó...
Gándharvá... Rádhiká... Csandrakánti... Mádhava társnője....

dāmodarādvaita-sakhī kārttikotkīrtideśvarī |
mukunda-dayitā-vṛnda- dhammilla-maṇi-mañjarī ||4||

Dámódar páratlan pajtása... a Kárttika hó ünnepelt úrnője...
Mukunda kedvesei hölgykoszorújának drágaköve...

bhaskaropāsikā vārṣa- bhānavī vṛṣabhānujā |
anaṅga-mañjarī-jyeṣṭhā śrīdāmāvarajottamā ||5||

a ragyogó Napistennek hódoló... Vársabhánaví... Vrsabhánu leánya,
Ananga Manydzsarí nővére... Srídáma húga... a legkiválóbb...

Az upāsikā (“mellé ülő”) szó általában imádót jelent, aki a tisztelete jeléül imádottja mellett, az ő lábainál ül. Ebben az esetben azonban felmerülhet a szó szerinti értelmezés is: a Ragyogó mellett ülő.

kīrtidā-kanyakā mātṛ- sneha-pīyūṣa-putrikā |
viśākhā-savayaḥ preṣṭha- viśākhā-jīvitādhikā ||6||

Kírtidá leánykája... az anyai gyöngédség nektárleánya...
Visákhá barátnője... ő Visákhának még az életénél is kedvesebb...

prāṇādvitīya-lalitā vṛndāvana-vihāriṇī |
lalitā-prāṇa-lakṣaika- rakṣā vṛndāvaneśvarī ||7||

Lalitá szemefénye... Vrndá erdejében barangoló...
kit Lalitá százezerszer is oltalmaz... Vrndávan úrnője....

A lalitā-prāṇa-lakṣaika- rakṣā szóösszetétel értelmezhető így is: Lalitá életét százezeregyszer is oltalmazó. Lalitá azonban akár Krsnával is szembeszáll Rádhiká érdekében, így inkább ő tekinthető Rádhiká oltalmazójának.

vrajendra-gṛhinī-kṛṣṇa- prāya-sneha-niketanam |
vraja-go-gopa-gopālī- jīva-mātraika-jīvanam ||8||

Jasódá szeretettemplomának másik tornya....
Vradzsa jószágainak, pásztorainak, azok családjainak és minden teremtett léleknek egyetlen éltetője...

snehalābhīra-rājendra- vatsalācyuta-pūrvajā |
govinda-praṇayādhāra- surabhi-sevanotsukā ||9||

Nanda és Balarám szeretete övezi...
Szurabhi szolgálata után sóvárog, ki Góvinda kincse...

dhṛta-nandīśvara-kṣema- gamanotkaṇṭhi-mānasā |
sva-dehādvaitatā-dṛṣṭi- dhaniṣṭhā-dhyeya-darśanā ||10||

szívét a nandísvari hajlék vonzza...
elméjében magát Dhanistháként látja...

Dhanisthá Jasódá szolgálóleánya, ki Nandísvaron lakik Nanda hajlékában.

gopendra-mahiṣī-pāka- śāla-vedi-prakāśikā |
āyur-vardhaka-raddhānnā rohiṇī-ghrāta-mastakā ||11||

pásztorok királynőjének konyhájában tündöklő...
főztje életnövelő...Róhiní átölelve őt, hajának illatát issza...

subala-nyasta-sārūpyā subala-prīti-toṣitā |
mukharā-dṛk-sudhā-naptrī jaṭilā-dṛṣṭi-bhīṣitā ||12||

Szubala hűségesen mutatja be őt... kit boldoggá tesz Szubala öröme...
Mukhará szemének nektár-unokája... megretten ha Dzsatilát látja...

Szubala Krsna barátja, aki a Rádhikával való találkozások elrendezésében segédkezik neki. Krsnának ecseteli Rádhiká szépségét, s álruhában, Rádhának öltözve megtéveszti Rádhá anyósát, így teremtve alkalmat az együttlétre. A subala-nyasta-sārūpyā mindkét módon értelmezhető. Mukhara Rádhiká anyai nagyanyja, Dzsatilá pedig az anyósa.

madhumaṅgala-narmokti-janita-smita-candrikā |
paurṇamāsī-bahiḥ-khelat-prāṇa-pañjara-śārikā ||13||

Madhumangal tréfás szavaitól kacagó holdsugár...
Paurnamászí szeme-fénye, kalitkán kívül játszadozó madárkája...

Paurnamászí: Szandípani édesanyja, Madhumangalnak, Krsna barátjának nagymamája.

sva-gaṇādvaita-jīvātuḥ svīyāhaṅkara-vardhinī |
sva-gaṇopendra-pādābja-sparśa-lambhana-harṣiṇī ||14||

társnői egyetlen éltetője... a lánycsapat büszkeségének növelője...
Krsna lótuszlábának érintésétől barátnőivel együtt örvendő...

svīya-vṛndāvanodyāna-pālikī-kṛta-vṛndakā |
jñāta-vṛndāṭavī-sarva-latā-taru-mṛga-dvijā ||15||

Vrndá-gópít teszi meg saját kertjének, Vrndávannak oltalmazójává...
minden növényt, fát, állatot és madarat ismer ott...

Az udyāna (kert) szót gyakran a vana (erdő) ellentéteként említik.

īṣā-candana-saṅghṛṣṭa-nava-kāśmīra-deha-bhāḥ |
javā-puṣpa-prabhā-hāri-paṭṭa-cīnāruṇāmbarā ||16||

teste szantálpéppel kevert friss sáfránytól ragyog...
vörös selyemruhája mellett még a rózsa virágának tündöklése is elhalványul...

caraṇābja-tala-jyotir-aruṇī-kṛta-bhū-talā |
hari-citta-camatkārī cāru-nūpura-niḥsvanā ||17||

lótuszlába talpának ragyogása pirosra festi a föld felszínét...
bokaláncának gyönyörű hangja megbabonázza Hari szívét...

kṛṣṇa-śrānti-hara-śroṇī-pīṭha-valgita-ghaṇṭikā |
kṛṣṇa-sarvasva-pīnodyat-kucāñcan-maṇi-mālikā ||18||

csípőjének oltárán táncoló csengettyűk hangja eloszlatja Krsna fáradtságát...
drágakőfűzérrel díszített telt keblei jelentik Krsna mindenét...

nānā-ratnollasā-chaṅkha-cūḍā-cāru-bhuja-dvayā |
syamantaka-maṇi-bhrājan-maṇi-bandhāti-bandhurā ||19||

szépséges karjain drágakőként csillogó kagylóhéj karkötőt visel...
Szjamantaka ékkőként ragyogó nyakláncában szépsége mindent felülmúl...

A Szjamantaka nevezetű hírneves ékszert Szatrádzsit király kapta a Napistentől, mindig a nyakában hordta, imádta, s az ékszer naponta jelentős mennyiségű arannyal látta őt el. Később testvérétől elrabolták, majd mikor Krsna visszaszerezte, hálája jeléül Krsnához adta feleségül lányát, Szatjabhámát.

suvarṇa-darpana-jyotir-ullaṅghi-mukha-maṇḍalā |
pakva-dāḍima-bījābha-dantākṛṣṭāghabhī-chukā ||20||

orcájának ragyogása elhomályosítja még az aranytükör tündöklését is...
érett gránátalma magjaihoz hasonlatos fogai papagájként vonzzák Krsnát...

A papagáj kedveli a gránátalmát, ezért a gránátalma egyik neve śukādana, a papagájok csemegéje. Az agha szó jelentése bűn, így Krsna neve – Agha-bhī, Agha démon elpusztítója – másodlagos értelemben arra utal, akitől a Bűn retteg.

abjarāgādi-sṛṣṭābja-kalikā-karṇa-bhūṣaṇā |
saubhāgya-kajjalāṅkāktā-netra-nindita-khañjanā ||21||

lótuszbimbó alakú fülbevalója rubintból s más ragyogó drágakőből készült...
míg a jószerencse szemfestékével megkent szeme megszégyeníti a khanydzsana madarat is...

A khanydzsana madár a barázdabillegető rokona – a rebbenő szerelmes pillantás a hasonlítás oka.

su-vṛtta-mauktika-muktā-nāsikā-ṭila-puṣpikā |
su-cāru-nava-kastūrī-tilakāñcita-bhālakā ||22||

szezámvirág orrában szépséges igazgyöngyöt visel...
ívelt homlokán friss mósusz-tilak díszlik...

divya-veṇī-vinirdhūta-keki-piñchā-vara-stutiḥ |
netrānta-śara-vidhvaṁsi-kṛta-cāṇūrajid-dhariḥ ||23||

hajfonatai ragyogása fölülmúlja a pávatollak legszebb himnuszait...
szeme sarkából kilőtt nyilai elejtik a Csánurát legyőző Harit...

sphurat-kaiśora-tāruṇya-sandhi-bandhura-vigrahā |
mādhavollāsakonmattā pikoru-madhura-svarā ||24||

bájos alakja az ifjúkor hajnalának frissességében ragyog...
ő Mádhava elégedettségének bolondja... édes hangja akár a kakukké...

A vers második fele más olvasatban: mādhavollāskā – Mádhava öröme, és unmattā-pikoru-madhura-svarā – mámoros hangja akár a kakukk szavának édessége.

prāṇāyuta-śata-preṣṭha-mādhavotkīrti-lampaṭā |
kṛṣṇāpaṅga-taraṅgodyat-smita-pīyūṣa-budbudā ||25||

életénél sokszorta kedvesebb néki az ő Mádhavája, kinek dícsőítésére sóvárog...
mosolya Krsna oldalpillantásainak hullámából fakadó nektár-buborék...

puñjī-bhūta-jagal-lajjā-vaidagdhī-digdha-vigrahā |
karuṇa-vidravad-dehā mūrtiman-mādhurī-ghaṭā ||26||

alakja a világ minden szemérmességével és furfangjával felkent...
teste ellágyul a könyörülettől... ő a megtestesült édesség...

jagad-guṇavatī-varga-gīyamāna-guṇoccayā |
śacy-ādi-subhaga-vṛnda-vandyamānoru-saubhagā ||27||

a világ minden erényes hölgye az ő számtalan jótulajdonságát énekli...
nagyszerűségét a Sacsi vezette szerencsés asszonyok magasztalják...

vīṇā-vādana-saṅgīta-rāsa-lāsya-viśāradā |
nārada-pramukhodgīta-jagad-ānanda-sad-yaśaḥ ||28||

ő a víná-muzsika, az éneklés és a rásza-tánc mestere...
isteni dicsőségét a Nárada vezette szentek fennhangon magasztalják, az egész világ örömére...

govardhana-guhā-geha-gṛhiṇī kuñja-maṇḍanā |
caṇḍāṁśu-nandinī-baddha-bhāginī-bhāva-vibhramā ||29||

ő a Góvardhan barlangbéli szerelmi fészek úrnője... a ligetet ékesítő...
a Jamunát nővérének tekintő...

A versben említett harmadik név szó szerint: a Napleányhoz tévedésből nővérként kötődő létű.

divya-kundalatā-narma-sakhya-dāma-vibhūṣitā |
govardhana-dharāhlādi-śṛṅgāra-rasa-paṇḍitā ||30||

kit Kundalatá bizalmas barátságának pompás koszorújával ékesít...
ő a Góvardhant magasba tartó (Krsnát) megörvendeztető szerelmes ízek mestere...

girīndradhara-vakṣaḥ-śrī-śaṅkhacūḍāri-jīvanam |
gokulendrasuta-prema-kāma-bhūpendra-paṭṭanam ||31||

Laksmí ő a Hegykirály felemelőjének mellkasán... Sankhacsúda ellenfelének éltető ereje...
Krsna szerelmének fejedelmi lakhelye...

A harmadik páda Krsnát Gókula vezérének fiaként nevezi.

vṛṣa-vidhvaṁsa-narmokti-sva-nirmita-sarovarā |
nija-kuṇḍa-jala-krīḍā-jita-saṅkarṣaṇānujā ||32||

az Aristászura elpusztítását követő tréfás beszélgetés után ő maga ásta ki a medencét...
játékos évődéssel felülkerekedett Krsnán – így töltette meg tavacskáját vízzel...

muramardana-mattebha-vihārāmṛta-dīrghikā |
girīndradhāra-pārīndra-rati-yuddhoru-siṁhikā ||33||

nektár-tó ő, hol Mura végzete mámoros elefántként játszadozik...
a Hegykirályt magasba emelő oroszlán párja a szerelmes csatákban...

A Vámana-purána 60. fejezete szerint Mura Kasjapa pradzsápati és Danu gyermeke. Egy alkalommal nagy megrázkódtatás érte: egy csatatéren a félistenek által megölt démonok tetemeinek sokaságának szörnyű látványának hatására megrettent a haláltól. Évekig vezekelt, s nagyatyjához, Brahmához fohászkodott. Brahmá meg is jelent előtte, s Mura azt kérte, hogy ha a csatamezőn megérinti ellenfelét, az haljon meg nyomban, még ha egyébként halhatatlan is. Brahmá megadta neki ezt a kegyet, így Mura gyakorlatilag legyőzhetetlenné vált. Később Bhaumászura városát védte, itt lelte halálát: Krsna a Szudarsan-csakrával megölte őt.

A Hari név egyik jelentése: oroszlán.

sva-tanu-saurabhonmattī-kṛta-mohana-mādhavā |
dor-mūloccalana-krīḍā-vyākulī-kṛta-keśavā ||34||

testének illata elcsábítja, s megmámorosítja Mádhavát...
vállának játékos táncával felzaklatja Késavát...

nija-kuṇḍa-taṭī-kuñja-kḷpta-keli-kalodyamā |
divya-malli-kulollāsi-śayyā-kalpita-vigrahā ||35||

tavacskája partján egy ligetben rendezi be szerelmes kedvteléseik színterét...
a pompás jázminágyra fekszik...

kṛṣṇa-vāma-bhujanyasta-cāru-dakṣiṇa-gaṇḍakā |
savya-bāhu-latā-baddha-kṛṣṇa-dakṣiṇa-sad-bhujā ||36||

Krsna bal kezével szépséges orcáját cirógatja...
az ő balja pedig liánként fonódik párja transzcendentális jobbjára...

kṛṣṇa-dakṣiṇa-cārūru-śliṣṭa-vāmoru-rambhikā |
girīndradhara-dhṛg-vakṣo-mardi-su-stana-parvatā ||37||

Krsna pompás jobb combja szorosan simul bal combjához...
a Hegykirályt felemelő mellkasára szorítja szépséges keblének összepréselt halmát...

govindādhara-pīyūṣa-vāsitādhara-pallavā |
sudhā-sañcaya-cārūkti-śītalī-kṛta-mādhavā ||38||

ajkainak bimbóit Góvinda ajkának ambróziája illatosítja...
kedves szavainak nektárözöne kellemesen hűsíti Mádhavát...

A forró Nappal szemben a hűs Holdat tekintik a nektár forrásának

govindodgīrṇa-tāmbūla-rāga-rājyat-kapolikā |
kṛṣṇa-sambhoga-saphalī-kṛta-manmatha-sambhavā ||39||

arcát pirosra festi a Góvinda ajkai közül kibuggyanó bétel...
Krsna gyönyöre beteljesedik e szerelem születésével...

govinda-mārjitoddāma-rati-prasvinna-san-mukhā |
viśākhā-vījita-krīḍā-śrānti-nidrālu-vigrahā ||40||

Góvinda megtörölgeti a szerelem hevétől gyöngyöző orcáját...
Visákhá legyezi, mikor a szerelmes játékok után fáradtan álomba szenderül...

govinda-caraṇa-nyasta-kāya-mānasa-jīvanā |
sva-prānārbuda-nirmañchya-hari-pāda-rajaḥ-kaṇā ||41||

Góvinda lábaihoz helyezi testét, elméjét és életét...
százmilliónyi lélegzetével imádja Hari lába porának egyetlen szemecskéjét is...

aṇu-mātrācyutādarśa-śapyamānātma-locanā |
nitya-nūtana-govinda-vaktra-śubhrāṁśu-darśanā ||42||

elátkozza saját szemét, ha csupán egy pillanatra nem látja Acsjutát...
Góvinda örökifjú Hold-arcában gyönyörködik...

niḥsīma-hari-mādhurya-saundaryādy-eka-bhoginī |
sāpatnya-dhāma-muralī-mātrā-bhāgya-kaṭākṣiṇī ||43||

Hari határtalan édességének szépségének és más tulajdonságainak egyedüli élvezője...
csupán egyetlen pillantásra méltatja vetélytársnőjének, a Muralí fuvolának jószerencséjét...

gāḍha-buddhi-bala-krīḍā-jita-vaṁśī-vikarṣiṇī |
narmokti-candrikotphulla-kṛṣṇa-kāmābdhi-vardhinī ||44||

majd csalafinta évődéssel elcseni őt...
Krsna vágyóceánját duzzasztja tréfás szavainak holdfényével...

„Mikor a gyengéd érzelmektől megmámorosodott Hari kezéből kicsúszott fuvolája, az évődő, szerelemittas istennő elcsente azt, ezért Rádhikát Haráként magasztalják.” (Dzsíva gószvámí: Mahá-mantrártha-vjákhjá 9.)

vraja-candrendriya-grāma-viśrāma-vidhuśālikā |
kṛṣṇa-sarvendriyonmādi-rādhety-akṣara-yugmakā ||45||

Vradzsa holdja érzékeinek Hold-hajlék pihenőhelye ő...
Krsna minden érzékét megőrjíti e két szótag: Rá-dhá.

idaṁ śrī-rādhikā-nāmnām aṣṭottara-śatojjvalam |
śrī-rādhā-lambhakaṁ nāma stotraṁ cāru rasāyanam ||46||
yo 'dhīte parama-prītyā dīnaḥ katara-mānasaḥ |
sa nātham acireṇaiva sa-nātham īkṣate dhruvam ||47||

Íme, Srí Rádhiká száznyolc neve. Az a bánatos, szomorú szívű, aki nagy szeretettel tanulmányozza a Srí Rádhát kutató nevek tündöklő életelixírhez hasonlatos himnuszát, az minden bizonnyal gyorsan megpillantja úrnőjét, párjával együtt.

Raghunáth dász gószvámí: Srí Rádhikástakam

rasa-valita-mṛgākṣī-mauli-māṇikya-lakṣmīḥ
pramudita-muravairi-prema-vāpī-marālī |
vraja-vara-vṛṣabhānoḥ puṇya-girvāṇa-vallī
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||1||

A nektárédes tekintetű, őzszemű leányok koronájának legragyogóbb rubinja,
a boldoggá tett Krsna szerelem-tavacskáján úszkáló hattyú,
Vradzsa kiválóságának, Vrsabhánunak szépséges, isteni ágacskája.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

sphurad-aruṇa-dukūla-dyotitodyan-nitamba-
sthalam abhi vara-kāñcī-lāsyam ullāsayantī |
kuca-kalasa-vilāsa-sphīta-muktā-sara-śrīḥ
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||2||

Tündöklő piros selyemruhájába burkolt csípején
gyönyörű kösöntyűs öv lejti táncát,
igazgyöngy nyaklánca keblei halmai közt tündököl.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

sarasija-vara-garbhākharva-kāntiḥ samudyat-
taruṇima-ghana-sārāśliṣṭa-kaiśora-sīdhuḥ |
dara-vikasita-hāsya-syandi-bimbādharāgrā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||3||

Földöntúli szépsége akár a legszebb lótusz kelyhe, ő a kibomló
ifjúság kámforával vegyített zsenge fiatalság nektára,
Enyhén nyílt bimba-piros ajkain mosoly fakad –
vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

ati-caṭulataraṁ taṁ kānanāntar milantaṁ
vraja-nṛpati-kumāraṁ vīkṣya śaṅkākulākṣī |
madhura-mṛdu-vacobhiḥ saṁstutā netra-bhaṅgyā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||4||

Az erdő mélyén találkozik e csapodár legénnyel,
Vradzsa urának fiával, s gyanakvó tekintettel figyeli őt,
míg az édes, lágy szavakkal, és huncut oldalpillantásokal udvarol neki.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

vraja-kula-mahilānāṁ prāna-bhūtākhilānāṁ
paśupa-pati-gṛhiṇyāḥ kṛṣṇa-vat-prema-pātram |
su-lalita-lalitāntaḥ sneha-phullāntarātmā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||5||

Vradzsa leányainak szeme-fénye ő.
A pásztorok vezérének felesége éppúgy szereti őt, mint Krsnát,
s a gyönyörű Lalitá szívét is gyöngéd ragaszkodással tölti el.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

niravadhi sa-viśākhā śākhi-yūtha-prasūnaiḥ
srajam iha racayantī vaijayantīṁ vanānte |
agha-vijaya-varoraḥ-preyasī śreyasī sā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||6||

Visákhá társaságában erdei virágok sokaságából szakadatlan
fűzi a Vaidzsajantí füzért az erdő szélén.
Agha végzetének délceg mellkasán pihenő boldog kedvese –
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

prakaṭita-nija-vāsaṁ snigdha-veṇu-praṇādair
druta-gati-harim ārāt prāpya kuñje smitākṣī |
śravaṇa-kuhara-kaṇḍūṁ tanvatī namra-vaktrā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||7||

Illatát megérezve, a fuvola lágy hangját meghallva
sebesen a lugasba szalad Harihoz e mosolygó szemű leány,
s fülét dörzsölgetve, szemét lesütve áll elé –
vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

amala-kamala-rāji-sparśa-vāta-praśīte
nija-sarasi nidāghe sāyam ullāsinīyam |
parijana-gaṇa-yuktā krīḍayantī bakāriṁ
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||8||

A szépséges lótuszokkal ékes, lágy szellő simogatta vízben,
saját tavacskájában játszadozik a nyári estén.
Kedves barátnői körében, Baka ellenségével lubickol –
vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

paṭhati vimala-cetā mṛṣṭa-rādhāṣṭakaṁ yaḥ
parihṛta-nikhilāśā-santatiḥ kātaraḥ san |
paśupa-pati-kumāraḥ kāmam āmoditas taṁ
nija-jana-gaṇa-madhye rādhikāyās tanoti ||9||

Az a tiszta szívű ember, aki ezt az édes Rádhástakát olvassa,
miközben alázatosan felad minden világi vágyat,
azt a pásztorok vezérének elégedett kisfia szíves-örömest
Rádhiká bensőséges társai körébe vezeti.

A Rádhástaka jelzője, a mṛṣṭa (édes) más szövegváltozatban, miṣṭa jelentésváltozás nélkül. Alázatosan: a szöveg a kātara – ’bánatos’, ’megrettent’ szót használja.

A versmérték: mālinī (megkoszorúzott, virágfüzérrel övezett) υ υ υ υ υ υ – – – υ – – υ – –

a testetöltött mahábháva

Srídhar Mahárádzs így tanít: „A rásza-lílá nem arra való, hogy az emberek érzéki kíváncsiságát fölcsigázzuk. Milyen csábító a szerelmes játékokról beszélni, hisz ez nagyon tetszik az embereknek, mégis félrevezető. Ne a legértékesebb, legdrágább gyöngyszemet használjuk meggyőző eszköz gyanánt. Igazgyöngyeinket ne a piac forgatagában mutogassuk. Egy közönséges ékkövet ki lehet rakni a kirakatba, de nem mindenki alkalmas a rásza-lílá tárgyalására.” (B. R. Srídhar: Kövesd az Angyalokat)

Azt gondolom, szívhez szóló, megfontolandó, bölcs szavak. Csaitanja Maháprabhu élete és tanítása is ezt példázza. Zengd Hari nevét! – ez az üzenete boldog-boldogtalannak, bhaktának és leendő bhaktának… mindenkinek szólt. Az éjszakai kírtanokra már az értők szűk körének volt bejárása… nem kiváltságosoknak, hanem értőknek. Végül voltak olyan témák, melyek csak a legszűkebb körben.. Szvarúp Dámódar, vagy Rámánanda Ráj társaságában kerültek elő.

Ugyanakkor – emlékezve arra, hogy e rasza témák éppen az egyedisége Csaitanja tanításának Krsnadász Kavirádzs gószvámí is megemlékezik e gondolatokról, hangulatokról a Csaitanja-csaritámrtában. Tegnap volt Rádhástamí… ilyenkor helye van a megemlékezésnek, Ezt tesszük most is. Az alábbi töredék a Csaitanja-csaritámrta egy különleges fejezetéből (2.8.) való: Rámánanda Ráj, és Csaitanja Maháprabhu beszélgetésének Rádhát magasztaló részlete.

Tűnődtem azon, vajon az internet eme eldugott zuga mennyire a „piac forgataga”. Abban bízom, a bhakti-jóga iránt komolyan érdeklődő olvasók tévednek ide, így a témának kijáró figyelemmel és tisztelettel olvassák az alábbiakat. Igyekeztem magam is ebben a szellemben fordítani, és a legszükségesebbnek látott fogalmak értelmezésében segítséget nyújtani az olvasónak..


premera parama-sāra 'mahābhāva' jāni |
sei mahābhāva-rūpā rādhā-ṭhākurāṇī ||

160. A préma, a rajongó szeretet leglényege mahábhávaként ismeretes,
s e mahábháva megtestesülése Rádhá úrnő.

A mahá-bháva szó szerint „hatalmas érzelem”… e csupaszív érzelem a szeretetteljes érzelmek tetőfoka.

(Ahogy a vers is mondja:)

tayor apy ubhayor madhye rādhikā sarvathādhikā |
mahābhāva-svarūpeyaṁ guṇair ativarīyasī ||

161. Kettejük közül Rádhiká minden szempontból kiemelkedőbb,
ő a mahábháva eredeti formája, aki jó tulajdonságai által válik a legjobbá.

A vers idézet Rúpa gószvámí Uddzsvala-nílamani (A lángoló szerelem zafírja) című művéből (4.3.). A kettejük Csandrávalíra és Rádhára vonatkozik – a gópík két nagy csoportjának vezetőire. Mindkettejük milliónyi őzszemű szépség reprezentánsa – szólnak az előző versek – akikkel Krsna a rásza-táncot lejtette a Jamuná partján.

premera 'svarūpa-deha' – prema-vibhāvita |
kṛṣṇera preyasī-śreṣṭhā jagate vidita ||

162. A rajongó szeretet megtestesülése, általa lett láthatóvá a préma,
ő Krsna legeslegkedvesebb barátnője – tudja ezt az egész világ!

(Alátámasztja ezt a Brahma-szanhitá 5.37. verse:)

ānanda-cinmaya-rasa-prati-bhāvitābhis
tābhir ya eva nija-rūpatayā kalābhiḥ |
goloka eva nivasaty akhilātma-bhūto
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi ||

163. Gyönyör és (lelki) tudatosság esszenciájával elárasztott társnő körében,
önnön formájával (Rádhával), (s az ő) részeivel
Gólókán lakozik ő, ki minden létező lelke.
Góvindát, az őseredeti Urat, őt imádom!

Rádhá Krsna gyönyöradó energiájának, a hládiní-saktinak képviselője, s így a vers nija-rūpatā-ként, Krsna önnön formájaként nevezi. Az ő részei (kalā), társnői a gópík, kikre Krsna gyönyörét, és lelki tudatosság ízeit árasztja. (Utóbbi Dzsíva gószvámí kommentárját követve a prati előtag számos jelentése közül a felé jelentést figyelembe véve.) Gólóka az a hely, ahol az őseredeti Úr a gópík társaságát élvezi.

sei mahābhāva haya 'cintāmaṇi-sāra' |
kṛṣṇa-vāñchā pūrṇa kare ei kārya tāṅra ||

164. Ez a csupaszív érzelem (mahábháva) a bölcsek kövének leglényege,
ő tölti be Krsna vágyait, ez az ő teendője.

Rádhá, a csupaszív érzelem megtestesítője olyan, akár a mesés bölcsek köve. A bölcsek kövét a szanszkrt gondolat-kőnek (cintā-maṇi) nevezi, mert kitalálja, és nyomban teljesíti birtokosának minden gondolatát. Ám Rádhá nem a közönséges lények, hanem Krsna vágyait tölti be.

'mahābhāva-cintāmaṇi' rādhāra svarūpa |
lalitādi sakhī – tāṅra kāya-vyūha-rūpa ||

165. Csupaszív érzelem, vágyteljesítő drágakő – ez Rádhá eredeti természete,
Lalitá, s a többi barátnője pedig az ő testének kiterjedései.

A 181. versig tartó részt Raghunáth dász gószvámí Prémámbhódzsa-maranda (A rajongó szeretet lótuszának nektárja) című költeménye ihlette. E költemény kibontása Bhaktivinód Thákur Gítávalí gyűjteményében a Srí Rádhástaka című dalciklusának ötödik éneke is.

rādhā-prati kṛṣṇa-sneha – sugandhi udvartana |
tā'te ati sugandhi deha – ujjvala-varaṇa ||

166. Krsna iránt érzett gyöngéd szeretete illatos masszázsolaja,
ez fokozza fel teste illatát, s ragyogó, szerelmes tündöklését.

Az olajos balzsam, mellyel Rádhát masszírozzák illatos, s ez az illat Rádhá bőrének illatával harmonizálva még áthatóbbá válik. Fénye kiemeli Rádhá testének ragyogását. A szanszkrt ujjvala szó fellángolót, s így ragyogót jelent, de a fellángoló érzelmet, a szerelmet is egyben.

kāruṇyāmṛta-dhārāya snāna prathama |
tāruṇyāmṛta-dhārāya snāna madhyama ||
lāvaṇyāmṛta-dhārāya tad-upari snāna |
nija-lajjā-śyāma-paṭṭasāṭi-paridhāna ||

167. Elsőként a kedvesség nektárzáporában vesz fürdőt,
majd az ifjúság ambróziájában mártózik meg,
168. végezetül a szépség nektárzuhataga fürdeti.
Ezután szemérmességének sötét selyemszáriját ölti fel.

Raghunáth dász gószvámí költeményének második strófájának lüktetését három, hasonló hangzású szó egybecsengése adja. A karuṇa jelentése együttérző, könyörületes, sajnálkozó, de karuṇā barátságosságot, kedvességet is jelent. A melléknévből képzett főnév: kāruṇya ez az együttérzés, kedvesség. A tāruṇya jelentése ifjúság, fiatalság, míg a lāvaṇya szépet (a lul – megremeg igei gyökből, az a fajta szépség, ami megremegteti a benne gyönyörködőt).

kṛṣṇa-anurāga dvitīya aruṇa-vasana |
praṇaya-māna-kañculikāya vakṣa ācchādana ||
saundarya – kuṅkuma, sakhī-praṇaya – candana |
smita-kānti – karpūra, tine – aṅge vilepana ||
kṛṣṇera ujjvala-rasa – mṛgamada-bhara |
sei mṛgamade vicitrita kalevara ||
pracchanna-māna vāmya – dhammilla-vinyāsa |
'dhīrādhīrātmaka' guṇa – aṅge paṭa-vāsa ||

169. Krsna iránti szenvedélye a másik, hajnalpír-szín ruhája,
a szerelem és féltékeny harag a kebleit fedő ingváll.
170. Elbűvölő bája a kunkum petty (a homlokán), barátnői szeretete a szantálpép,
mosolyának ragyogása a kámfor – testét e három dísz ékesíti .
171. Krsna iránt lángoló szerelme a pézsma
s e pézsma díszlik egész testén.
172. Okosan leplezett haragja felékesített fürtjeinek elrendezése,
olykor higgadt, máskor nyugtalan – e tulajdonságai a testét borító selyemruha.

A gópík két csoportja a baloldali (vāma), és a jobboldali (dakṣiṇa). A baloldaliak természete ellentmondásosnak tűnik: hamar féltékennyé válnak, megharagszanak szerelmesükre, dacosak, és nem engedelmeskedők – a sajátjuknak tekintik Krsnát. A jobboldaliak mindig kedvesek előzékenyek és kezesek, messze áll tőlük a büszkeség és harag. A leplezett, féltékeny harag (māna) a baloldali gópík jellemvonása – a vāmya ilyen ellentmondásos, kiismerhetetlen vonás. A dhīrādhīra a féltékeny harag egyik formája. A higgadt (dhīrā) hősnő mélyen elrejti szívében haragját, viszonozza szerelme közeledését, és megpróbálja magához édesgetni. A nyugtalan (adhīrā) hősnő kíméletlenül szidalmazza szerelmét, akár meghúzza a fülét, vagy megkötözi egy virágfüzérrel. Az egyszer higgadt, máskor nyugtalan (dhīrādhīrā) hősnő azonban kiszámíthatatlan. Kétértelmű szavaival ejti kedvesét végső kétségbeesésbe. Egyszer magasztalja, máskor sértegeti, vagy éppen közömbösen átnéz rajta.

rāga-tāmbūla-rāge adhara ujjvala |
prema-kauṭilya – netra-yugale kajjala ||

173. Ajka a szenvedély heve bételének vörösében ragyog,
szemeit a szerelem csalafintaságának fekete festékével húzza ki.

'sūddīpta-sāttvika' bhāva, harṣādi 'sañcārī' |
ei saba bhāva-bhūṣaṇa saba-aṅge bhari' ||

174. A túlcsorduló szerelem jelei, az ujjongás, s a többi múló érzelem –
az eksztázis mindezen fajtái borítják ékszerként gyönyörű alakját.

A sāttvika-bhāvát, a szívbéli lelki érzelmeket az eksztázis alábbi külső jelei mutatják: megdermedés (stambha), verítékezés (sveda), libabőrös borzongás (romāñca), dadogás (gadgada), remegés (kampa), a testszín elváltozása (vaivarṇya – elsápadás, vagy éppen raktatā – elpirulás), könnyek ontása (aśru), kétségbeesett megsemmisülésérzet (vivaśatā). A sañcārī-bāva azokat a múló érzelmeket jelentik, melyek változatos motívumokkal ékesítik, táplálják az állandó érzelmeket. Ezeket máskor vyabhicāri bhāvának nevezik .

'kila-kiñcitādi'-bhāva-viṁśati-bhūṣita |
guṇa-śreṇī-puṣpamālā sarvāṅge pūrita ||

175. A kila-kincsitával kezdődő húszféle érzelem ékesíti,
jótulajdonságai sora a virágfüzér a nyakában.

A húszféle ékességet az Uddzsvala-nílamani 11. fejezete sorolja fel. Az ékességek első csoportjába a testen, test által megmutatkozókat sorolja: a felzaklatott érzelmek (bhāva) jelei, a szerelmes, csábító mozdulatok (hāva), és az incselkedő évődés (helā). A második csoportba a spontán mód megnyilvánulóak tartoznak: az a fajta szépség, mely a szerelmes kedvtelések jeleit mutatják a testen (śobhā), a szerelmes vágyakat felkorbácsoló ragyogás (kānti), a fiatalság, szerelmes élvezet, hely, idő, erények, és más hasonlóból fakadó tündöklés (dīpti), édesség, mikor minden mozdulat természetes mód elbűvölő és kecses (mādhurya), a félénkség teljes hiánya, azaz határozott magabiztosság (pragalbhatā), nemes nagylelkűség (audārya), higgadt türelem (dhairya). A harmadik csoportba természetes, veleszületett ékességek tartoznak: a kedves megjelenésének, öltözékének vagy tetteinek utánzása, ez a kedvtelés (līlā), kacérkodás, mikor a szemeket, szájat, de akár a járást vagy egy helyben maradást is szerelmes célzások közlésére használnak (vilāsa), szépítkezés (vicchitti). A szó a vicchid – levág, véget vet igéből származik, ezért más vélemények szerint a vicchitti az, amikor a hősnő szerelmese iránt érzett haragjában arra kéri barátnőit, hogy vegyék le róla minden ékességét. A zavart kapkodás (vibhrama) amikor a sietség következtében a ruhadarabok vagy az ékességek rossz helyre kerülnek, például nyakék a hajba. A kila-kiñcita a szerelmes jelenlétében megnyilvánuló izgatottság, mely megmutatkozhat büszkeség, becsvágy, zokogás vagy éppen mosolygás, irigység, félelem, s mindezek keveredésének formájában, ám okuk a találkozás miatt érzett öröm. A moṭṭāyita a távollévő szerelmes iránti érzelmek megmutatkozása, mikor eszébe jut, vagy hírt kap róla. A kuṭṭamita a szeretők évődő visszautasítása – látszólag haragos, ám a szíve repes. A bibhoka a kedves iránt tanúsított büszke közöny. A lalita (pajkos játékosság), mikor a test, és különösen a szemöldökök lágy játékossággal mozdulnak, táncolnak. Végezetül a vikṛta (módosulás) az, amikor a félénkséget, haragot, vagy féltékenységet nem nyíltan jelenik meg, hanem pusztán tettekben mutatkozik.
Bharata Muni, a Nátja-sásztra szerzője nyomán a hősnő szokásosan említett ékessége a fenti húsz. Rúpa gószvámí azonban még további két ékességet sorol fel, ezek a maugdhya (színlelt butuskaság), amikor a hősnő tetteti magát, s úgy tesz fel kérdéseket kedvesének, és a cakita (félelemtől reszkető), a nagy, ám végső soron alaptalan félelem.

Rádhá jótulajdonságainak sora megszámlálhatatlan, Rúpa gószvámí az Uddzsvala-nílamaniban (4.11-15.) az alábbi huszonötöt sorolja fel:
„Ím, így magasztaljuk Vrndávan úrnőjének a legfőbb jótulajdonságait:
édesen bájos, zsenge ifjú hajadon, tekintete ide-oda repdes, mosolya tündöklő,
szépséges és áldásos jelek ékesítik, illatával megrészegíti Mádhavát,
járatos az ének művészetében, beszéde kellemes, a játékos, tréfás szavak mestere,
szerény és nyájas, könyörülettel teljes, csalafinta, ügyes,
szégyenlős, tisztelettudó, nyugodt, komoly,
ugyanakkor játékos, a csupaszív érzelem legforróbb gyönyörét szomjazó,
a Gókulabéliek szeretetének otthona, hírneve beragyog minden világot,
gyengéden bánik az idősekkel, barátnői szeretete irányítja,
a Krsnának kedvesek közt a legfőbb, akinek még Késava is engedelmeskedik.
Mire a sok beszéd? Jótulajdonságai megszámlálhatatlanok, akár csak Harié.”

A fenti versekkel kapcsolatos megjegyzések:
édesen bájos: a szanszkrt szöveg madhura szava mindkettőt jelenti egyszerre
mosolya tündöklő: ujjvala-smitā, az ujjvala („fellángoló”) tündöklőt és szerelmest is jelent
szerény és nyájas: a szanszkrt vinīta szó mindkettőt jelenti

saubhāgya-tilaka cāru-lalāṭe ujjvala |
prema-vaicittya – ratna, hṛdaya – tarala ||

176. Szépséges homlokán a jószerencse tilakja ragyog.
A szerető szomorúság az ékkövek szíve medálján.

A szerető szomorúság, a prema-vaicittya az elválás (vipralambha) egyik formája, amikor a zavarodott (vi-citta) féltékenység oly mértékben felfokozódik, hogy ez választja szét a szerelmeseket, noha együtt vannak – elválás az együttlétben. Hasonló hangzású fogalom a prema-vaicitrya, ami szerelem változatossága, sokszínűsége.

madhya-vayasa, sakhī-skandhe kara-nyāsa |
kṛṣṇalīlā-manovṛtti-sakhī āśa-pāśa ||

177. Kezét barátnője vállán nyugtatja, aki az ifjúság szépségét képviseli,
míg barátnői saját gondolatai, melyek középpontjában Krsna kedvtelései állnak.

nijāṅga-saurabhālaye garva-paryaṅka |
tā'te vasi' āche, sadā cinte kṛṣṇa-saṅga ||

178. Illatának hajlékában büszkesége az ágya,
s ahogy azon pihen, mindig csak Krsna társaságára emlékezik.

kṛṣṇa-nāma-guṇa-yaśa – avataṁsa kāṇe |
kṛṣṇa-nāma-guṇa-yaśa-pravāha-vacane ||
kṛṣṇake karāya śyāma-rasa-madhu pāna |
nirantara pūrṇa kare kṛṣṇera sarva-kāma ||
kṛṣṇera viśuddha-prema-ratnera ākara |
anupama-guṇagaṇa-pūrṇa kalevara ||

179. Krsna neve, tulajdonságai és hírneve a fülbevalói,
Krsna neve, tulajdonságai és hírneve árad szavából.
180. Krsnát a szerelem mézével itatja,
s örökkön betölti Krsna minden vágyát.
181. Krsna iránti makulátlan szerelem drágakövének kincsesbányája,
teste a páratlan lelki tulajdonságok tárháza.

kā kṛṣṇasya praṇaya-jani-bhūḥ śrīmatī rādhikaikā
kāsya preyasy anupama-guṇā rādhikaikā na cānyā |
jaihmyaṁ keśe dṛśi taralatā niṣṭhuratvaṁ kuce 'syā
vāñchā-pūrtyai prabhavati hare rādhikaikā na cānyā ||

182. Ki a Krsna iránti szerelem végső forrása? Egyedül Srímatí Rádhiká!
Ki az ő legkedvesebbje? Csakis a páratlan jótulajdonságokkal rendelkező Rádhiká, senki más!
Göndör fürtjei, ide-oda rebbenő pillantása, feszes keblei –
Hari vágyainak betöltésére egyedül Rádhiká képes, senki más!

Ez a strófa a szerző Srí Góvinda-lílámrta című művéből származik (11.122.).

yāṅra saubhāgya-guṇa vāñche satyabhāmā |
yāṅra ṭhāñi kalā-vilāsa śikhe vraja-rāmā ||
yāṅra saundaryādi-guṇa vāñche lakṣmī-pārvatī |
yāṅra pativratā-dharma vāñche arundhatī ||
yāṅra sadguṇa-gaṇane kṛṣṇa nā pāya pāra |
tāṅra guṇa gaṇibe kemane jīva chāra ||

183. Kinek jószerencséjét és kiválóságát Szatjabhámá vágyja,
kitől Vradzsa leányai a hatvannégy művészetet tanulják,
184. kinek szépségét és többi jótulajdonságát Laksmí és Párvatí vágyja,
kinek hűségére Arundhatí sóvárog,
185. kinek erényeit maga Krsna sem képes megszámlálni,
miképpen vehetné hát számba őket egy jelentéktelen élőlény?

Szatjabhámá Krsna egyik felesége, Laksmí Nárájan, Párvatí Siva hitvese. Arundhati Vaszistha Muni felesége, a szeretői tökéletesség, és a házastársi hűség mintaképe.

Upadésámrta 9-11. – távlatok

vaikuṇṭāj janito varā madhu-purī tatrāpi rāsotsavād
vṛndāraṇyam udāra-pāṇi-ramaṇāt tatrāpi govardhanaḥ |
rādhā-kuṇḍam ihāpi gokula-pateḥ premāmṛtāplāvanāt
kuryād asya virājato giri-taṭe sevāṁ vivekī na kaḥ ||9||

Vaikunthánál jobb Mathurá, a születés miatt. Annál is jobb Vrndá erdeje, a rásza-ünnep okán.
Kiválóbb annál Góvardhan, mert a magasba emelte s a szerelmes kedvtelések miatt is.
S bizony annál is jobb Rádhá tavacskája, Gókula ura szerelme nektárjának túláradása folytán.
Ki az a tisztánlátó, ki ne szolgálná a hegy lábánál tündöklőt?

A költemény utolsó strófái a távlatokat villantják fel. A kilencedik versszak elsődleges jelentésében helyekről szól: Vaikuntha, Mathurá, Vrndávan, Góvardhan, Rádhá-kund – ám voltaképpen különféle istenkoncepciókat sorakoztat egymás mellé. Összefonódik a hely, és a hitem megélésének módja és iránya. Magától értetődő ez az összefonódás az óind gondolkodásban: a szanszkrt nyelvben a hitet jelentő szó (nisthá) is az áll, tartózkodik valahol jelentésű szthá igei gyökből származik, éppen úgy, ahogy a magyar nyelvben is összekapcsolódik a minőség és a lokáció; gondoljunk csak a helyes, helytelen szavainkra.
Ám ne feledjük azt sem, hogy az óind világlátás nem kizáró, inkább integráló. A vallás a mindenséget magában foglaló isteni forma mellkasa, a vallástalanság a háta. (Bhág. 2.1.32.) Vagy emlékezhetünk a Gítá 12. fejezetére: a tökéletesség csúcsa, ha egyhegyű figyelemmel, csak Istenre gondolva, őt látva él az ember… ám ha ez ma nem magától értetődően természetes, semmi gond, ne ezt erőltesd, pláne ne mímeld, fordítsd inkább figyelmed a bhakti-jóga szádhanái felé. S ez nem valamiféle pótcselekvés a tökéletesség helyett – a szádhana a beteljesedés gyakorlati lépései. Erre utal, hogy e helyen Krsna Dhananydzsajaként, gazdagság meghódítójaként szólítja meg Ardzsunát, utalva arra, hogy a gyakorló a legnagyobb kincs birtokába juthat. Ám az sem gond, ha ezt sem érzi testhezállónak, akkor végezze munkáját Istennek ajánlva, vagy dolgozzon másokért, hogy megélhesse az adás örömét, s hogy nem ő a középpont. Mindegyik tevékenység helyes, sőt, a legjobb annak, aki a saját természete szerint cselekszik, ám a felsorolás mégis kirajzolja a bejárható utat, és felmutatja az egyre magasabb eszményeket.

Így tesz versünk is. Fokról-fokra halad, mintha koncentrikus körökben lépkednénk egyre beljebb. (A hangulat a hindu esküvői szertartást idézi, ahol a házasulandók hét fogadalmat téve hét körön át haladnak a középpont felé.) Vaikuntha az Isten-tudat világa, ahol a fenséges Urat imádják tiszta szívű hívei.
A következő kör, a következő szféra Mathurá környéke. Nem csupán a város, hanem a vidék… ahol Krsna született, s ami a bensőséges hangulatú lílák helyszíne. Az isten-tudaton túl a Krsna-koncepció felé fordul a figyelem, ám nem a Bhagavad-gítát elzengő tanító Krsnára, Dváraká uralkodójára, hanem Mathurá megmentőjére, a pásztorok barátjára.
Majd tovább szűkül a fókusz Vrndá erdejére, s a gópík-kedvese Krsnára. Néhány lépéssel eljutottunk a fenséges imádat körétől a rajongó szeretet szerelmes hangulatáig.
Ám úgy tűnik, mintha a következő lépés tágítana a körön: Vrndá erdeje után Góvardhant említi a vers… a Góvardhan-hegy magasba emelése pedig az oltalmazó Krsnára emlékezés hangulata. Vajon miért következne az oltalmazó Krsna a rásza-tánc meghitt játéka után? A Góvardhan kiválóságának indoklása szó szerint így hangzik: udāra-pāṇi-ramaṇāt, azaz magas-kéz-örvendeztetés miatt. A magas-kéz, azaz magasbaemelés lehet a hegy felemelésére tett utalás, ám felmerül egy másik értelmezési lehetőség is. Az udāra nagylelkűt is jelent, így a udāra-pāṇi nagylelkű kézzel, bőkezűen áradóként a megörvendeztetés jelzője lesz, s ez így már a rásza-tánc folytatására tett utalás, mikor Krsna Rádhát ragadja ki a tánc köréből. Góvardhan jelentősége, hogy ez a hely az isteni pár találkáinak színtere. „Rádhá szerelmes civódásának büszke szavai, füldíszének elhervadt lótusza, (Krsna) fejékéből kihullott pávatollak, ligeteidben a fekhely tetején a Vaidzsajantí füzér szétgurult virágjai – ezek díszítik tested, óh, Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!” (Rúpa gószvámí: Dvitíja Góvardhanástaka, 8.)
Egyre beljebb haladunk a körökön, fókuszáljuk Istenről alkotott képünket. Vaikunthán Krsna az Istenség Legfelsőbb Személyisége, majd Mathuránáth, Gópínáth után Rádháraman Krsnával találkozunk. Ám a középpontban Rádhikát találjuk, erre utal a Rádhá-kund Rádhá tavacskája. Raghunáth dász gószvámí, aki a távlat atyamestere a Csaitanja-követő vaisnavák közt, így fogalmazza meg ezt a Bánat bokrétájában:

āśā-bharair amṛta-sindhu-mayaiḥ kathañcit
kālo mayātigamitaḥ kila sāmprataṁ hi |
tvaṁ cet kṛpāṁ mayi vidhāsyasi naiva kiṁ me
prāṇair vrajena ca varoru bakāriṇāpi ||

„A nektáróceánra sóvárogva ezidáig csak elütöttem az időt valahogy, de ennek vége!
Ha te nem leszel kegyes hozzám, Combjaszép, semmit sem ér az életem, nem kell Vradzsa, de még Baka ellensége sem!” (Vilápa-kuszumánydzsali 102.)

Srídhar Mahárádzs így interpretálja e verset: „Egy remény éltet, ez tart életben. E reménység jegyében telnek napjaim, így vonszolom magam, át e nyomorúságos időkön. A reménység nektári óceánja tart a vonzásában. Ez éltet, csakhogy a türelmem a végére járt, nem bírok tovább várni. Ha nem mutatsz kegyet irántam ebben a minutában, akkor végem van. Örökre vége mindennek, élni sem akarok tovább. Kegyed nélkül minden haszontalan, egy percig sem bírom tovább. Vrndávan még az életemnél is kedvesebb számomra, de most attól is irtózom! Mily kínzó, gyötrelmes érzés! Már Krsnából is elegem van, hogy mást ne említsek. Szégyen ezt mondani, de őt sem tudom szeretni, amíg bizalmas szolgáid táborába be nem fogadsz.”
A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).

karmibhyaḥ parito hareḥ priyatayā vyaktiṁ yayur jñāninas
tebhyo jñāna-vimukta-bhakti-paramāḥ premaikaniṣṭhās tataḥ |
tebhyas tāḥ paśu-pāla-paṅkaja-dṛśas tābhyo 'pi sā rādhikā
preṣṭhā tadvad iyaṁ tadīya-sarasī taṁ nāśrayet kaḥ krtī ||10||

Nyilvánvaló, hogy a rítusok követőit minden tekintetben (felülmúlják) a Harit szerető bölcsek.
(Kiválóbbak) náluk az elméleteket maguk mögött hagyó, a rajongó szeretetben állhatatos tiszta bhakták.
(Legkiválóbbak) a lótuszszemű pásztorfiú (kedvesei), s közülük is Rádhiká az első.
Ugyanúgy kedves az ő tavacskája is, s van-e áldott ember, (aki) ne keresné ennek oltalmát?

Miért a Rádhá-kund (Rádhá tavacskája), azaz a Rádhával kapcsolatba hozó meditáció a legbensőségesebb? – merül fel a kérdés az előző strófa kapcsán. Ez és a következő vers e kérdést válaszolja meg. Távolról indít – míg az előző strófa az istenkoncepciókat tekinti át, e vers a hívek különféle csoportjait veszi számba. Szorosan összefügg az előző strófával, nyelvtanilag is, hiszen az előző vers „jobb” (vara) szava utal az összehasonlításra itt is.
Karmí, azaz cselekvő – mondja a vers, ami jelentheti az anyagi tetteket végzőket, s a rítusok végzőit egyaránt. Mert a vers az Isten felé fordulókat sorolja, így a fordításban az utóbbi jelentést vettem figyelembe. A szó önmagában nem minősít, ám gyakran használják a viszonzásvágy reményében történő Isten felé fordulás mentalitásának leírására. A Harit szerető bölcsek számára már mindegy, van-e viszonzás, vagy sem. A bölcsekről így szól a Gítában Krsna: „Négyféle jámbor ember imád engem, ó Ardzsuna, a szenvedő (ārtaḥ), a kíváncsi (jijñāsuḥ), a vagyonvágyó (arthārthī) és a bölcs (jñānī)” (Bg. 7.16.) – majd hozzáteszi: közülük is az egyhegyű odaadással (eka-bhakti) felé forduló bölcs a legkiválóbb, mert mindig kapcsolatban áll vele. Ennél szűkebb kör a rajongó szeretetben állhatatos tiszta bhakták. Róluk Rúpa gószvámí azt mondja: jñāna-vimukta („tudás-megszabadult”). A szóösszetétel kétféleképpen is értelmezhető. A jñāna jelentése tudás, elsősorban a Legfelsőbbel kapcsolatos tudás. Srídhar Szvámí kommentárjában például a jñāna a szentírásokon alapuló (śāstrīya) tudás, míg mellette a vijñāna a közvetlen, személyes tapasztalat, megértés, megélés (anubhava). A vimukta jelentése megszabadult, így a jñāna-vimukta jelenthet a lelki tudás által (a világi kötelékektől) megszabadultat, és az elméleteket, a pusztán írásokon alapuló tudás magunk mögött hagyását, meghaladását is.
Ha a raszákat sorra vesszük, a legbensőségesebb, a legsokszínűbb köztük a szerelem hangulata, így a rajongó szeretetben állhatatos tiszta bhakták közt a gópík kötődnek a legváltozatosabb módon Krsnához. A gópík koronaékszere Rádhiká, ezért tekinthető a végső célnak a Rádhá-dászjam, Rádhiká szolgálata.
Miként az előző strófánál, itt is fontos megemlíteni, hogy a távlatokról van szó. Nem másolható, mímelhető, és nem erőltethető, bármennyire szép, s ezért vonzó is.
A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).

kṛṣṇasyoccaiḥ praṇaya-vasatiḥ preyasībhyo 'pi rādhā
kuṇḍam cāsyā munibhir abhitas tādṛg eva vyadhāyi |
yat preṣṭhair apy alam asulabhaṁ kiṁ punar bhakti-bhājāṁ
tat premedaṁ sakṛd api saraḥ snātur āviṣkaroti ||11||

Krsna kedveseinél is (jelentősebb) a szeretet hajléka, Rádhá.
A bölcsek megállapítják, hogy tavacskája teljes mértékben hasonlatos (őhozzá).
Ami még a legkedvesebbeknek is nehezen elérhető, hát még azoknak, akik most szentelődnek a bhaktinak.
(Ám) az a szeretet feltárul annak, aki csak egyszer is megmártózik e tóban.

„A Krsna iránti ragaszkodásnak két fajtája van, a fenség tudatával kevert az egyik, a kévalá (teljes, tökéletes) a másik.” – áll a Csaitanja-csaritámrtában (2.19.192.) A legkedvesebbek a kévalá, a teljes ragaszkodás útját járják, míg mások számára („akik most szentelődnek a bhaktinak”) a Krsna iránti ragaszkodás a fenség tudatával elegyített.
A Rádhá tavacskájában való megmártózás a Rádhá-dászjam megélését jelenti… s ez még e legkedvesebbek számára is nehezen elérhető.
A versmérték: mandākrāntā (lassú előretörés, lassú győzelem).

Raghunáth dász gószvámí: A vágyak feltárása

Abhīṣṭa-sūcanam

abhīra-pallī-pati-putra-kāntā-
dāsyābhilāsāti-balāśva-vāraḥ |
śrī-rūpa-cintāmaṇi-sapti-saṁstho
mat-svānta-durdānta-hayecchur āstām ||1||

Srí Rúpa gondolatainak ékköves paripája kezes jószág, kinek hős lovasa nem más, mint Krsna kedvesének szolgálata. Minden vágyam, hogy szívem betöretlen vadlova hozzá váljon hasonlóvá!

yad-yatnataḥ śama-damātma-viveka-yogair
adhyātma-lagnam avikāram abhūn mano me |
rūpasya tat smita-sudhāṁ sadayāvalokam
āsādya mādyati hareś caritair idānīm ||2||

Akinek erőfeszítése folytán, a nyugalom, önfegyelmezettség, megkülönböztetőképesség és jóga által a Legfelsőbb iránti ragaszkodás végérvényessé vált szívemben, / az nem más, mint Rúpa, az ő nektár-mosolya, könyörületes tekintete. Ezt elnyerve most megrészegedtem Hari kedvteléseitől.

nibhṛta-vipina-līlāḥ kṛṣṇa-vaktraṁ sadākṣṇā
prapibatha mṛga-kanyā yūyam evāti-dhanyāḥ |
kṣaṇam api na viloke sārameyī vrajasthāpy
udara-bharaṇa-vṛttyā bambhramantī hatāham ||3||

Ó, ligetek mélyén élő őzsuták, áldottak vagytok, hiszen Krsna orcájának nektárját kortyolhatjátok szemeitekkel!
Magam egy pillantást sem vethetek rá, egy Vradzsában kóborló elveszett kutya vagyok csupán, aki a hasa megtöltésével törődik.

man-mānasonmīlad-aneka-saṅgama-
prayāsa-kuñjodara-labdha-saṅgayoḥ |
nivedya sakhy arpaya māṁ sva-sevane
vīṭī-pradānāvasare vrajeśayoḥ ||4||

Gondolataimban számtalanszor megjelentek már, ahogy a liget mélyén találkoznak – ó, barátnőm, Vradzsa urának és úrnőjének szolgálója, kérlek, add nekem bételük maradékát!

niviḍa-rati-vilāsāyāsa-gāḍhālasāṅgīṁ
śrama-jala-kaṇikābhiḥ klinna-gaṇḍāṁ nu rādhāṁ |
vraja-pati-suta-vakṣaḥ-pīṭha-vinyasta-dehām
api sakhi bhavatībhiḥ sevyamānāṁ viloke ||5||

A szenvedélyes szerelemtől kimerült ernyedt, verítékcseppektől nedves orcájú Rádhát
látom, ki Vradzsa hercege mellkasának oltárára omlott. Ó barátnőm, hadd szolgáljam veletek őt!

ditija-kula-nitānta-dhvāntam aśrāntam asyan
svajana-jana-cakora-prema-pīyūṣa-varṣī |
kara-śiśirita-rādhā-kairavotphulla-vallī
kuca-kusuma-gulucchaḥ pātu kṛṣṇauṣadhīśaḥ ||6||

Diti méhe szülötteinek komor éjsötétjét fáradhatatlanul szétoszlató, csakóra madárhoz hasonlatos övéire szeretet-nektárt záporozó,
Rádhá kibomlott lótuszliánjára, keblei bokrétáira enyhet hozó – oltalmazzon Krsna tündöklő Holdja!

rāse lāṣyaṁ rasavati samaṁ rādhayā mādhavasya
kṣmābhṛt-kacche dadhikara-kṛte sphāra-kelī-vivādam |
ālī-madhye smara-pavanajaṁ narma-bhaṅgī-taraṅgaṁ
kāle kasmin kuśala-bharite hanta sākṣāt karomi ||7||

Az elbűvölő rásza táncban Rádhá és Mádhava mozdulatai,
a hegyoldalban a joghurtkészítés feletti évődő vita,
a gópík társaságában a szerelem szellői által keltett játékos szóhullámai –
ó, mikor jön el az alkalmas idő, mikor magam is ott lehetek!

rohiṇy-agre kṛtāśīḥ-śatam atha sabhayānandam ābhīra-bhartā
bhītyā śaśvan nṛsiṁhe halini sakhi-kule nyasya sāsraṁ vrajeśyā |
sāṭopa-sneham udyad-vraja-jana-nivahai rādhikādi-priyābhiḥ
sa-ślāghaṁ vīkṣyamānaḥ śrita-surabhir aṭan navya-gopaḥ sa pāyāt ||8||

A pásztorok vezére, ki most Róhiní előtt féltő gonddal száz meg száz áldást oszt boldogan,
miközben Vradzsa aggódó úrnője könnyes szemmel figyeli az oroszlánerejű Ekehordozót, s barátait.
A lelkes Vradzsabéliek sokasága, Rádhikával, s a többi kedves gópíval az élen büszkeséggel vegyes gyöngédséggel magasztalják őt, s gyönyörködnek benne – bárcsak ő, a mezőkön kószáló pásztorlegény oltalmazna bennünket, ő, akinél Szurabhí is menedéket lelt!

adṛṣṭā dṛṣṭeva sphurati sakhi keyaṁ vraja-vadhūḥ
kuto'sminn āyātā bhajitum atulā tvāṁ madhu-purāt |
apūrveṇāpūrvāṁ ramaya hariṇainām iti sa-rā-
dhikodyad-bhaṅgy-uktyā vidita-yuvatitvaḥ smitam adhāt ||9||

„Soha nem láttam még e leányt, barátnőm, vajon ki lehet ő?” „Egy vradzsabéli hajadon.” „Honnan, s miért jött ide?” „Madhu városából, hogy téged imádjon, s hogy úgy lehess együtt Harival, mint még soha!” Mikor Rádhiká a csalafinta szavak nyomán megértette, hogy a leány (az álruhás Krsna), elmosolyodott.

rādheti nāma nava-sundara-sīdhu mugdhaṁ
kṛṣṇeti nāma madhurādbhuta-gāḍha-dugdham |
sarva-kṣaṇaṁ surabhi-rāga-himena ramyaṁ
kṛtvā tadaiva piba me rasane kṣudhārte ||10||

Ó, szomjúságtól epedő nyelvem, kortyold mindig Rádhá nevének friss, elbűvölően finom nektárját Krsna nevének mézédes sűrű tejével elegyítve, s a szerelem illatos kámforával hűsítve!

caitanyacandra mama hṛt-kumudaṁ vikāśya
hṛdyaṁ vidhehi nija-cintana-bhṛṅga-raṅgaiḥ |
kiṁ cāparādha-timiraṁ niviḍaṁ vidhūya
pādāmṛtaṁ sa-daya pāyaya durgataṁ me ||11||

Ó, Csaitanja-csandra! Kérlek, ragyogd be szívem lótuszát, s áraszd el a rólad szóló gondolatok méhecskéinek rajával!
Oszlasd el vétkeim sűrű sötétjét, s kegyesen itasd meg lótuszlábad nektárjával e szerencsétlen nyomorultat!

pika-paṭu-rava-vādyair bhṛṅga-jhaṅkāra-gānaih
sphurad-atula-kuḍuṅga-kroḍa-raṅge sa-raṅgam |
smara-sadasi kṛtodyan nṛtyataḥ śrānta-gātraṁ
vraja-nava-yuva-yugmaṁ nartakaṁ vījayāni ||12||

Vradzsa örökifjú párja a kakukkok muzsikájának hangjára s a méhek zümmögésének dalára táncolt, a pompás erdei lugas mélyének színpadán, Kámadév csarnokában, s most testük kimerült. Hadd legyezhessem őket!

yat-pādāmbuja-yugma-vicyuta-rajaḥ-sevā-prabhāvād ahaṁ
gāndharvā sarasī girīndra-nikaṭe kaṣṭe 'pi nityaṁ vasan |
tat-preyo-gaṇa-pālito jita-sudhā rādhā-mukundābhidhā
udgāyāmi śṛṇomi māṁ punar aho śrīmān sa rūpo 'vatu ||13||

A lótuszlábairól lehulló por szolgálatának erejéből élhetek mindörökké a Hegykirály tövében, Gándharvá tavacskájánál, még bajok idején is. Kedves társai oltalmaznak, Rádhá és Mukunda nektár-édes szent neveit éneklem és hallhatom újra meg újra – ő, Srímán Rúpa oltalmazzon engem!

Srínivász Ácsárja: Fohász a hat gószvámíhoz

Śrīnivāsa Ācārya: Śrī Śrī Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka

kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī
dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau |
śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||1||

A Krsnát dicsőítő éneklésnek és táncnak szentelik magukat ők, a szeretet nektárócánjai.
A bölcsek, de az oktalanok is kedvelik és magasztalják őket, mert kedvesek (mindenkihez), s (teljességgel) mentesek az irigységtől.
Srí Csaitanja kegyének sokaságát (bírják), s e földön (járva) elveszik mind a világ terheit.
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau
lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau |
rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanā-nandena mattālikau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||2||

Járatosak a tengernyi szentírás értelmezésében, ezért alapozzák meg ők a szent dharmát,
(hiszen) ők az emberiség jótevői. Mindhárom világban megbecsülés övezi őket, a (kiáradó isteni) oltalom forrásait.
Mámoros méhecskeként gyönyörrel imádják Rádhá és Krsna lótuszlábait –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

Az ālika jelenthet méhecskét, nőnemben pedig barátnőt, társnőt. A lótusz körül döngicsélő mámoros méhek így Rádhá és Krsna találkáit elrendező fejőslánykák boldogságos szolgálatát idézik.

śrī-gaurāṅga-guṇānuvarṇana-vidhau śraddhā-samṛddhy-anvitau
pāpottāpa-nikṛntanau tanu-bhṛtāṁ govinda-gānāmṛtaiḥ |
ānandāmbudhi-vardhanaika-nipuṇau kaivalya-nistārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||3||

Oly hűen jellemzik ők Srí Gauránga nagyszerű tulajdonságait! Rátermetten gyarapítják a (jámborok) hitét,
s a Góvindáról szóló dalok nektárözönével törlik el a testetöltött lelkek bűneiből fakadó szenvedését.
Nagy gyakorlattal duzzasztják a lelki boldogság óceánját, a személytelen üdvösségtől mentve meg (a lények sokaságát).
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

Személytelen üdvösségtől megmentő, vagy az elkülönüléstől megszabadító: a kaivalya szó szó szerint elkülönülést, kizárólagosságot jelent. Elkülönülésként a lélek anyagtól való elválását is, melyet az advaita tanítás a Legfelsőbb Lélekkel való azonosulásként értelmez, ebben az értelemben vonatkozik a személytelen üdvösségre.

tyaktvā tūrṇam aśeṣa-maṇḍala-pati-śreṇīṁ sadā tuccha-vat
bhūtvā dīna-gaṇeśakau karuṇayā kaupīna-kanthāśritau |
gopī-bhāva-rasāmṛtābdhi-laharī-kallola-magnau muhur
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||4||

Hirtelen hagyták el az előkelő társaságot, (s úgy viselkednek, mintha) jelentéktelen (koldusokká)
váltak volna: ágyékkötőt és foltozott ruhát viselnek, s könyörületesen oltalmazzák az elesett lelkeket.
Újra meg újra megmártóznak a fejőslánykák érzelmei nektáróceánjának sodró árhullámában –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

kūjat-kokila-haṁsa-sārasa-gaṇākīrṇe mayūrākule
nānā-ratna-nibaddha-mūla-viṭapa-śrī-yukta-vṛndāvane |
rādhā-kṛṣṇam ahar-niśaṁ prabhajatau jīvārthadau yau mudā
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||5||

A daloló kakukkok, hattyúk és darvak seregeiben bővelkedő, pávákkal teli,
fái gyökerei közt ékkövekkel díszes Vrndávanban
Rádhát és Krsnát imádják éjt nappallá téve, (miközben) örömmel ajándékozzák meg a lelkeket (az élet) végső céljával.
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

saṅkhyā-pūrvaka-nāma-gāna-natibhiḥ kālāvasānī-kṛtau
nidrāhāra-vihārakādi-vijitau cātyanta-dīnau ca yau |
rādhā-kṛṣṇa-guṇa-smṛter madhurimānandena sammohitau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||6||

A szent nevek éneklésével s dandavatjaik felajánlásával telik (drága) idejük,
megfegyelmezik alvásukat étkezésüket és pihenésüket, s végtelen alázatosak.
Elbűvöli őket a Rádhára és Krsnára emlékezés édes gyönyöre –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

rādhā-kuṇḍa-taṭe kalinda-tanayā-tīre ca vaṁśīvaṭe
premonmāda-vaśād aśeṣa-daśayā grastau pramattau sadā |
gāyantau ca kadā harer guṇa-varaṁ bhāvābhibhūtau mudā
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||7||

Rádhá tavacskájának partján, a Jamuná mentén, máskor a Vansí-vatánál
örökös elragadtatásban, a rajongó szeretet mámorától vezérelve az eksztázis jelei mutatkoznak rajtuk.
Túlcsorduló érzelmeikkel énekelnek Hari tulajdonságainak kiválóságáról –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!

A daśā (állapot) az eksztázis állapotaira utal – a szó elmeállapotot is jelent, s a grasta (megragadott) szóval együtt arra utal, hogy úrrá lett rajtuk az eksztázis különféle tünetei, elmeállapotai. Ezek az aggodalom (cintā), álmatlanság (jāgara), zaklatottság (udvega), lesoványodás (tānava), bepiszkolódás (malina-aṅgatā), tébolyult beszéd (pralāpa), lebetegedés (vyādhi), tébolyult viselkedés (unmāda), eszméletvesztés (moha), megsemmisülésérzet (mṛtyu).

he rādhe vraja-devīke ca lalite he nanda-sūno kutaḥ
śrī-govardhana-kalpa-pādapa-tale kālindī-vane kutaḥ |
ghoṣantāv iti sarvato vraja-pure khedair mahā-vihvalau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||8||

Ó, Rádhá! Vradzsa úrnője! Lalitá! Nanda fia! hol vagytok?
A Góvardhan kívánságfáinak tövében, vagy a Jamuná menti erdőkben? hol vagytok?!
Így kiáltoztak Vrndávanban mindenfelé, zaklatottan, szívszaggató gyötrelemmel.
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!


A szerző, Srínivász ácsárja a Csaitanja Maháprabhut követő vaisnava generáció kiváló tanítója. Bengálban született, a szülei is Csaitaanja Maháprabhu követői voltak. Elindult, hogy felkeresse a visszavonultságban élő Csaitanja Maháprabhut Puríban, ám addigra ő már eltávozott, így Gadádhar Pandit mellett lelt menedékre. A Bhágavata-puránát tanulta volna tőle, ám a Puríban fellelhető kézirat lapjai már szétáztak Gadádhar könnyeitől... így Srínivász visszatért Bengálba egy másik kéziratért. Időközben azonban Gadádhar Pandit is elhagyta e világot. Később Vrndávanba utazott, hogy a hat gószvámíval találkozhasson, ám mire odaért, Szanátan és Rúpa gószvámík szintén eltávoztak. Gópál Bhatta gószvámítól kapott beavatást, és Dzsíva gószvámí mellett tanult, majd a gószvámík írásaival visszaindult Bengálba, megházasodott, s kiváló vaisnavák tanítómestere lett.

Dzsíva, a tudós, Gópál Bhatta, a múrtiimádat mestere, Szanátan és Rúpa, a szambandha- és abhidhéja ácsárjái, Raghunáth Bhatta, a kírtanácsárja, és Raghunáth dász, a lelki távlatok atyamestere

A hat gószvámí Csaitanja Maháprabhu jeles követői, ők foglalták írásba Csaitanja Maháprabhu tanítását. Szanátan és Rúpa gószvámí bengáli bráhmana családban születtek, ám később a muszlim uralkodó tanácsosai lettek. Csaitanjával való találkozásuk után otthagyták az uralkodó szolgálatát, majd Maháprabhu Vrndávanba küldte őket, hogy írásnak, a tanításnak, a múrtiimádatnak és a szent helyek felkutatásának szenteljék életüket.
Dzsíva gószvámí Szanátan és Rúpa testvérének fia, fiatalon csatlakozott nagybátyjaihoz, Rúpa gószvámí tanítványa, majd eltávozása után a bhakta-közösség vezetője lett.
Raghunáth dász gószvámí bengáli születésű, előkelő család sarja. Puríba szökött Csaitanja után, ott csatlakozott a bhakták társaságához. Komolysága és odaadása olyannyira elégedetté tette Csaitanját, hogy egy gunydzsá-málát, és még imádott múrtiját (egy Góvardhan-silát) is nekiadta. Raghunáth dász Csaitanja Maháprabhu eltávozása előtt csatlakozott a vrndávani gószvámíkhoz.
Gópál Bhatta gószvámí kisgyermekként, apja házában találkozott Csaitanjával, aki náluk töltötte az esős évszak idejét. Gópál Bhatta nagybátyja, Prabódhánanda Szaraszvatí tanítványa lett, majd szülei halála után Vrndávanba költözött. Jeles tudós, a múrtiimádat avatott mestere.
Raghunáth Bhatta gószvámí Tapana Misra, Csaitanja benáreszi bhaktájának fia. Tanulmányai végeztével Puríba ment, ott szolgálta Csaitanját – énekével elégedett Maháprabhu saját kanthimáláját akasztotta Raghunáth nyakába. A gószvámík közül ő volt az egyetlen, aki nem írt könyveket, ám csodásan zengte a Bhágavatam, és más művek verseit.

Srí Gaurángát magasztaló kívánságfa

śrī-gaurāṅga-stava-kalpa-taruḥ

Raghunáth dász gószvámí költeménye

gatiṁ dṛṣṭvā yasya pramada-gaja-varye’khila-janā
mukhaṁ ca śrī-candropari dadhati thūtkāra-nivaham |
sva-kāntyā yaḥ svarṇācalam adharayac chīdhu ca vacas
taraṅgair gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||1||

Járását látva, még a legkiválóbb mámoros elefánttól is egykedvűen fordulunk el,
arcára nézve az áldásos telihold csupán fakó üresség.
Szépséges arany-hegyként tündököl, szavai akár a nektár-
hullámok – megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

Az első két páda szó szerint: kinek járását látva a legkiválóbb mámoros elefántra, arcát (látva) pedig az áldásos Holdra köp („helyezi köpései sokaságát”) minden ember.

alaṅkṛtyātmānaṁ nava-vividha-ratnair iva valad-
vivarṇatva-stambhāsphuṭa-vacana-kampāśru-pulakaiḥ |
hasan svidyan nṛtyan śiti-giri-pater nirbhara-mude
puraḥ śrī-gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||2||

A kilenc ékkőhöz hasonlatosan sápadtság,
kábulat, zavaros beszéd, remegés, könnyek és lúdbőrzés ékesíti,
ahogy nevet, verítékezik és táncol Dzsagannáth, a sötét Hegy-úr örömét
keresve. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

rasollāsais tiryag-gatibhir abhito vāribhir alaṁ
dṛśoḥ siñcan lokān aruṇa-jala-yantratva-mitayoḥ |
mudā-dantair daṣṭvā madhuram adharaṁ kampa-calitair
naṭan śrī-gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||3||

Eksztázisában ide-oda szökellve sűrű könnyeivel
áztatta a világot, akár egy vöröslő szökőkút.
Saját édes ajkát harapdálta önfeledten, teste meg-megremegett, miközben
táncolt. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

kvacin miśrāvāse vraja-pati-sutasyoru-virahāt
ślathac chrī-sandhitvād dadhad-adhika-dairghyaṁ bhuja-padoḥ |
luṭhan bhūmau kākvā vikala-vikalaṁ gadgada-vacā
rudan śrī-gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||4||

Kási Misra házában a Krsnától való elválás fájdalmát ízlelve
ízületei meglazultak, karjai és lábai megnyúltak.
Mélységes bánatában a földön hemperegve elcsukló hangon kiáltozott
és zokogott. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

Dél-Indiai zarándoklatáról visszatérve Csaitanja Maháprabhu – Gadzsapati Pratáparudra király javaslatára – Kási Misra házában lakott, mert a ház közel volt Dzsagannáth templomához, mégis nyugodt, csöndes helyen.

anudghāṭya dvāra-trayam uru ca bhitti-trayam aho
vilaṅghyoccaiḥ kāliṅgika-surabhi-madhye nipatitaḥ |
tanūdyat-saṅkocāt kamaṭha iva kṛṣṇoru-virahād
virājan gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||5||

Három ajtót kinyitva, s három távoli
magas falon átjutva a tailanga-tehenek között esett össze.
Tagjait úgy húzta vissza testébe, akár egy teknőc, ő, az elválás gyötrelmétől
tündöklő Úr. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

svakīyasya prāṇārbuda-sadṛśa-goṣṭhasya virahāt
pralāpān unmādāt satatam ati kurvan vikala-dhīḥ |
dadhad bhittau śaśvad vadana-vidhu-gharṣeṇa rudhiraṁ
kṣatotthaṁ gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||6||

Elszakadása a milliónyi életével felérő szeretett Vrndávanjától
felzaklatta elméjét. Zavarodottságában összefüggéstelenül beszélt,
s oly erővel dörzsölte a falhoz hold-arcát, hogy vér
szivárgott sebeiből. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

Az első pádában szó szerint Csaitanja – Krsna – saját Vrndávanjáról beszél.

kva me kāntaḥ kṛṣṇas tvaritam iha taṁ lokaya sakhe
tvam eveti dvārādhipam abhivadann unmada iva |
drutaṁ gaccha draṣṭuṁ priyam iti tad-uktena dhṛta-tad-
bhujāntar gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||7||

„Hol van az én egyetlen Krsnám! Hamar, barátom, mutasd meg őt!” –
e szavakkal szólította meg a kapuőrt, akár egy elmeháborodott.
„Menj csak, s nézd meg szeretett urad!” – válaszolta az őr, kinek urunk megragadta
kezét. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

samīpe nīlādreś caṭaka-giri-rājasya kalanād
aye goṣṭhe govardhana-giri-patiṁ lokitum itaḥ |
vrajann asmīty uktvā pramada iva dhāvann avadhṛto
gaṇaiḥ svair gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||8||

Níládri mellett egy homokdűnét megpillantva így kiáltott:
„Ó, Vrndávanba megyek, hogy láthassam Góvardhant, a hegyek királyát!”
Futásnak eredt, mint egy tébolyodott, nyomában
bhaktáival. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

alaṁ dolā-khelā-mahasi vara-tan-maṇḍapa-tale
svarūpeṇa svenāpara-nija-gaṇenāpi militaḥ |
svayaṁ kurvan nāmnām ati-madhura-gānaṁ murabhidaḥ
saraṅgo gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||9||

A hintaünnepen egy szépséges pavilon tövében
Szvarúp Dámódar, és más bhaktái társaságában
oly édesen énekelte Mura végzetének neveit!
Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

dayāṁ yo govinde garuḍa iva lakṣmī-patir alaṁ
purī-deve bhaktiṁ ya iva guruvarye yadu-varaḥ |
svarūpe yaḥ snehaṁ giridhara iva śrīla-subale
vidhatte gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||10||

Úgy záporozta kegyét szolgájára, Góvindára, miként Nárájan Garudára,
odaadó volt Ísvara Puríval, miként a jaduk ura tanítójával, Szándípani Munival,
és gyöngéden szerette Szvarúp Dámódart, ahogyan a Hegyemelő barátját, Szubalát.
Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

mahā-sampad-dāvād api patitam uddhṛtya kṛpayā
svarūpe yaḥ svīye kujanam api māṁ nyasya muditaḥ |
uro-guñjā-hāraṁ priyam api ca govardhana-śilāṁ
dadau me gaurāṅgo hṛdaya udayan māṁ madayati ||11||

Megmentette az anyagi gazdagság erdőtüzéből, s kegyesen felemelve
társának Szvarúp Dámódarnak adta e hitvány senkit.
A mellkasán viselt gunydzsá-füzérével, és szeretett Góvardhan-silájával
ajándékozott meg. Megrészegít a szívemet betöltő Gauránga!

iti śrī-gaurāṅgodgata-vividha-sadbhāva-kusuma-
prabhā-bhrājat-padyāvali-lalita-śākhaṁ suratarum |
muhur yo’tiśraddhauṣadhi-vara-balat-pāṭha-salilair
alaṁ siñced vindet sarasa-guru-tal-lokana-phalam ||12||

E költemény a mennyek kívánságteljesítő fájának szépséges ága, virágai a Gauránga iránt érzett megannyi transzcendentális érzelem. Ki e fát erős hitének gyógyfüvével kevert recitálásának vizével locsolja, Csaitanja Maháprabhu megpillantásának zamatos gyümölcsét nyeri el.

csakóra

A csakóra olyan fogoly-madár, ki a költők szerint kizárólag holdfényen él. A Hold a nektár forrása, így a holdfény a nektár tündöklése – a csakóra madarat pedig csak ez teszi elégedetté (a madár megnevezése a cak – megelégszik igéből származik). Másfelől a heves, ám viszonzatlan szerelem szimbóluma is: hiszen a földön szaladó madár számára a Hold elérhetetlen messzeségben ragyog az égen.

A szépséges szempár jelzője, ha a csakóra madárhoz hasonlítják: a cakora-dṛś, cakora-netra, cakora-akṣa, nayana-cakora egyaránt csakóra-szeműt jelent:

śravaṇa-madana-rajjū sajjayal lajji-rādhā-
nayana-cala-cakorau bandhum utkaḥ kiśorau |
kṛta-makara-vataṁsa-snigdha-candrāṁśu-cāraḥ
pratapati giri-paṭṭe suṣṭhu gopāla-rājaḥ ||8||
 
Fülei, akár a szerelemisten két kötele, megbéklyózzák a szemérmes Rádhá nyugtalan csakóra-szemeit,
akár egy cápa-alakú fülönfüggőkkel ékesített hold sugár-pászmái. A pásztorok vezére tündököl ott, a hegyek koronáján!

(Raghunáth dász gószvámí: Srí Gópála-rádzsa sztótram 8.)

A szerelemisten zászlaján cápa díszlik, ezért cápa-alakúak Krsna fülönfüggői is.
 
 Ami a szem számára a hold nektár-sugarai, az a fül számára – Csaitanja Maháprabhu Rádhá hangulatában így emlékezik Krsna szavaira:

se amṛtera eka-kaṇa, karṇa-cakora-jīvana,
karṇa-cakora jīye sei āśe
bhāgya-vaśe kabhu pāya, abhāgye kabhu nā pāya,
nā pāile maraye piyāse

E nektár egyetlen cseppje is élteti fülünk csakóra madarát.
A csakóra madarat csak ez a remény élteti –
jószerencséjének köszönhetően talán elnyeri, vagy éppen nem részesül belőle,
s bizony, ha nem jut hozzá, szomjanhal.

(Csaitanja-csaritámrta 3.17.45.)

Krsna is hasonlóképp gondol Rádhára… Rúpa gószvámí Krsna versében Krsna szól:

vihāra-sura-dīrghikā mama manaḥ-karīndrasya yā
vilocana-cakorayoḥ śarad-amanda-candra-prabhā |
uro'mbara-taṭasya cābharaṇa-cāru-tārāvalī
mayonnata-manorathair iyam alambhi sā rādhikā ||

Ő az örömliget mennyei tava gondolataim elefánt-királya számára,
az őszi telihold tündöklő fénye szemeim csakóra madarának,
a gyönyörű csillagfüzér ékesség mellkasom egének horizontján!
Túláradó vágyódásom révén végre elnyerhettem őt, Rádhikát!

(Rúpa gószvámí: Lalita Mádhava 2.10.)

Gadzséndra, az elefántok királyának története a Bhágavata-purána nyolcaik énekében olvasható. Az elefánt-király a mennyei ligetekben egy tóban játszott párjai társaságában… mikor megmártózott a tóban, minden fáradtsága elszállt. Ezt a boldogságot jelenti Krsna gondolatai számára Rádhá. A vers a vágyakat a gondolatok szekerének (mano-ratha) nevezi, hiszen a vágyak megsokszorozzák a gondolatok sebességét.

Raghunáth dász gószvámí verse pedig a fejőslánykák érzéseit önti szavakba:

cakorīva jyotsnāyutam amṛta-raśmiṁ sthira-taḍid
vṛtaṁ divyāmbhodaṁ navam iva ratac-cātaka-vadhūḥ |
tamālaṁ bhṛṅgīvodyata-ruci kadā svarṇa-latikā-
śritaṁ rādhāśliṣṭaṁ harim iha dṛg eṣā bhajati me ||

Miként a holdfénnyel átszőtt nektár-sugarat a csakóra, a heves villámlásoktól
tündöklő viharfellegeket a síró-rívó csátaka,
a felkúszó arany-liánnal ékesített tamál fát a méhecske,
vajon mikor imádják majd így szemeim Harit, kit Rádhá ölel át.

(Raghunáth dász gószvámí: Srí Prárthanámrta 17.)

a fotó forrása

Raghunáth dász gószvámí: Oltalomkeresés a Góvardhannál

Raghunātha dāsa gosvāmī: Govardhanāśraya-daśaka

saptāhaṁ murajit-karāmbuja-paribhrājat-kaniṣṭhāṅguli-
prodyad-valgu-varātakoparimilan-mugdha-dvirepho 'pi yaḥ |
pāthaḥ-kṣepaka-śakra-nakra-mukhataḥ kroḍe vrajam-drāg apāt
kas taṁ gokula-bandhavaṁ giri-varaṁ govardhanam nāśrayet ||1||

Mura legyőzője lótusz-kezének ragyogó kisujján hét napig tartotta őt, ki olyan volt, akár a pompázatos lótuszvirág magháza fölött összesereglett bódult méhek raja. Az Indra krokodil-torkából előtörő vízözönt hamarjában mellkasával fogta fel, így védte Vradzsát. Ki ne keresne oltalmat őnála, Gókula barátjánál, a legkiválóbb hegynél, Góvardhannál?

indratve nibhṛtaṁ gavāṁ suranadī-toyena dīnātmanā
śakreṇānugatā cakāra surabhir yenābhiṣekaṁ hareḥ |
yat-kacche 'jani tena nandita-janaṁ govinda-kuṇḍaṁ kṛtī
kas tam-go-nikarendra-paṭṭa-śikharam govardhanam nāśrayet ||2||

Az alázatossá vált Indrát követő Szurabhi, egy félreeső helyen, a tehenek királyává kente fel Harit, megfürdetve őt a mennyei Gangesz vizével, így tárult fel a Góvardhan-hegy tövében a Góvinda-kunda. Van-e jámbor, ki ne keresne oltalmat őnála, a tehéncsordák királyának trónus-hegyénél, Góvardhannál?

A Bhágavata-purána 10.27.20. versében Szurabhi így fohászkodik Krsnához: tvaṁ naḥ paramakaṁ daivaṁ tvaṁ na indro jagat-pate – „Te vagy a legfőbb urunk, te vagy a mi vezérünk, Mindenség Ura!” Majd Szurabhi tejével, Airávata, Indra elefántja pedig a mennyei Gangesz vizével fürdette meg Krsnát, s Góvinda néven királlyá koronázták. Ekkor telt fel a Góvinda-tó.

svar-dhuny-ādi-vareṇya-tīrtha-gaṇato hṛdyāny ajasram-hareḥ
sīri-brahma-harāpsaraḥ-priyaka-tat-śrī-dāna-kuṇḍāny api |
prema-kṣema-ruci-pradāni parito bhrājanti yasya vratī
kas tam mānya-munīndra-varṇita-guṇam-govardhanam nāśrayet ||3||

A Góvardhant körülölelő ragyogó tavak, a Szíri, a Brahma, a Hara, az Apszara, a Prijaka, s a Srí Dána, melyek a rajongó szerelem boldogságának ízeit kínálják, mindig közelebb állnak Hari szívéhez, mint a mennyei Gangesz, s a többi ünnepelt zarándokhely. Van-e jámbor, ki ne keresne oltalmat őnála, a magasztalt bölcsek legkiválóbbjai által megénekelt Góvardhannál?

jyotsnāmokṣaṇa-mālya-hāra-sumano-gaurī-balāri-dhvajā
gāndharvādi-sarāṁsi nirjhara-giriḥ śṛṅgāra-siṁhāsanam |
gopālo 'pi hari-sthalam harir api sphūrjanti yat-sarvataḥ
kas tam go-mṛga-pakṣi-vṛkṣa-lalitam govardhanam nāśrayet ||4||

Itt ragyognak a Dzsjótsznámóksana, Málja, Hára, Szumana, Gaurí, Balári, Dhvadzsa és Gándharva tavacskák, a hegyi patakok, a szerelem királyi trónusa, Hari megannyi kedvtelésének színtere, sőt maga Gópál is itt tündököl. Ki ne keresne oltalmat őnála, a tehenekkel, őzekkel, madarakkal s fákkal pompázó Góvardhannál?

gaṅgā-koṭy-adhikam bakāri-pada-jāriṣṭāri-kuṇḍam vahan
bhaktyā yaḥ śirasā natena satatam preyān śivād apy abhūt |
rādhā-kuṇḍa-maṇim tathaiva murajit-prauḍha-prasādam dadhāt
preyaḥ stavyamano 'bhavat ka iha tam govardhanam nāśrayet ||5||

Odaadással hordozza meghajtott fején (a bikadémon) Arista legyőzőjének tavacskáját, a Krsna lába nyomán született (Sjáma-kundát), mely milliószor dicsőbb a Gangesznél, sőt, még Sivánál is kedvesebb. Éppígy hordozza Rádhá tavacskájának ékkövét is, mely Mura ellenségének mérhetetlen kegyét foglalja magába, ezért még vonzóbb, s a bhakták szívének magasztaltja lett. Ki ne keresne oltalmat eme Góvardhannál?

A Góvardhan-hegyet pávához hasonlítják, melynek e két tó a szemei. A tavak keletkezésének történetét így beszélik el. Arista, a bikadémon megölése után Rádhiká s a gópík játékosan Krsna szemére vetették vallástalan tettét, a bika elpusztítását: „Most menj, s végy fürdőt minden zarándokhely szent vizében, miként Indra is cselekedett a bráhmana Vrtra megölése után!” – mondták. “Miért is kellene elmennem?” – kérdezte Krsna, majd sarkával a földre dobbantva létrehozta a Sjáma-kunda medrét, melybe kívánságára a három világ minden szent zarándokhelyének vize megjelent. Rádhiká és barátnői ekkor elhatározták, hogy Krsna tava mellé egy még szebb tavat ásnak. Hamar ki is mélyítették a gödröt, ám a Sjáma-kunda Krsna által felajánlott vizét nem akarták elfogadni, hiszen az a tehéngyilkosság bűnével szennyezett, inkább a Mánasza-gangá vizével kívánták feltölteni tavacskájukat. Ám a zarándokhelyek személyiségeinek hódoló imáit hallva Rádhiká végül elfogadta vizüket.

yasyām mādhava-nāviko rasavatīm ādhāya rādhām tarau
madhye cañcala-keli-pāta-valanāt trāsaiḥ stuvatyās-tataḥ |
svābhiṣṭham paṇam ādadhe vahati sā yasmin mano-jāhnavī
kas tam tan-nava-dampati-pratibhuvam govardhanam nāśrayet ||6||

Ahol a Mádhava nevezetű révész a csónak közepén szerető Rádhikáját megóvta a hullámoktól, csalfa évődéssel átölelve őt, mikor kedvese félelemmel eltelve fohászkodott hozzá. Mindez a Mánasza-gangá tavon történt, melyet szintén ő, Góvardhan hordoz. Ki ne keresne oltalmat őnála, ama ifjú pár (rejtett) világánál, Góvardhannál?

Egy alkalommal Krsna a Mánasza-gangá tavon révészkedett. A gópík beszálltak csónakjába, ám a tó közepén a csónak léket kapott, és süllyedni kezdett. Krsna, hogy a túlsúlytól megszabaduljanak, a gópíkkal a vízbe dobatta előbb a vajas edényeiket, majd aranyékszereiket is. Végül Krsna azt követelte, hogy ruháikat is vessék a vízbe, ám ekkor Rádhá oltalomért könyörögve Krsna karjaiba vetette magát.

rāse śrī-śata-vandya-sundara-sakhī vṛndāñcitā saurabha-
bhrājat-kṛṣṇa-rasāla-bāhu-vilasat-kaṇṭhī madhau mādhavī |
rādhā nṛtyati yatra cāru valate rāsa-sthalī sā parā
yasmin sa sukṛtī tam unnatam aye govardhanam nāśrayet ||7||

Tavasszal, a rásza-lílá idején Rádhá, Mádhava párja, a szerencseistennők százai által magasztalt gyönyörű barátnői körében lejti táncát, miközben Krsna illatos nektár-karjai szerelmesen fonódnak nyaka köré. Ez az a hely, a rásza-tánc színtere, melyhez a szeretett Krsna leginkább vonzódik. Van-e jámbor, ki ne keresne oltalmat őnála, e nagyszerű Góvardhannál?

yatra svīya-gaṇasya vikrama-bhṛtā vācā muhuḥ phullatoḥ
smera-krūra-dṛg-anta-vibhrama-śaraiḥ śaśvan mitho viddhayoḥ |
tad yūnor nava-dāna-sṛṣṭija-kalir bhaṅgyā hasan jṛmbhate
kas tam tat-pṛthu-keli-sūcana-śilām govardhanam nāśrayet ||8||

Hol az évődő pár, Rádhá és Krsna társaik bátorítói szavai mellett kegyetlen-mosolygó pillantásuk nyilaival sebzik egymást újra és újra, majd kacagnak e csalafintaságon, a vámszedős cívódáson. Ki ne keresne oltalmat őnála, eme isteni játék színhelyénél, Góvardhannál?

śrīdāmādi-vayasya-sañcaya-vṛtaḥ saṅkarṣaṇenollasan
yasmin go-caya-cāru-cāraṇa-paro rīrīti gāyaty asau |
raṅge gūḍha-guhāsu ca prathayati smāra-kriyāṁ rādhayā
kas taṁ saubhaga-bhūṣitāñcita-tanuṁ govardhanam nāśrayet ||9||

Ahol Krsna Srídáma s barátai körében Balarámmal játszik. Ahol ő a tehéncsordák dalnoka is: rírí – így énekel nekik. S ahol a titkos rejteken Rádhá szerelmének hódol. Ki ne keresne oltalmat őnála, ama legfőbb áldással ékesített szépséges helynél, Góvardhannál?

kālindīm tapanodbhavam giri-gaṇān aty-unnamā-cekharān
śrī-vṛndāvipinam janepsita-dharam nandīśvaram cāśrayam |
hitvā yam pratipūjayan vraja-kṛte mānam mukundo dadau
kas tam śṛṅgi-kirīṭinam giri-nṛpam govardhanam nāśrayet ||10||

Mukunda Góvardhan imádatát adta Vradzsa népének, feledve a Nap-leány Kálindít, a temérdek égbenyúló hegyet, Vrndá vágyteljesítő erdejét s még Nandísvarát, (saját) hajlékát is. Ki ne keresne oltalmat őnála, az aranykoronás hegykirálynál, Góvardhannál?

tasmin vāsadam asya ramya-daśakaṁ govardhanasyeha yat
prādurbhūtam idaṁ yadīya-kṛpayā jīrṇāndha-vaktrād api |
tasyodyad-guṇa-vṛnda-bandhura-khaṇer jīvātu-rūpasya tat-
toṣāyāpi alaṁ bhavatv iha phalaṁ pakvaṁ mayā mṛgyate ||11||

Hajlékomat adó Góvardhant magasztalja a most elhangzott tíz boldogságos fohász. Életem értelme ő, a csodás tulajdonságok kincsesbányája, kinek kegyéből még egy vak öregember szájából is dicsőítő himnuszok élednek. Felkutattam mindeme érett gyümölcsöket, szolgálják az ő örömét!
 

 A versmérték: śārdūlavikrīḍita

tisztelet a Mesternek!

gaura-hitāvatārāya pālana-śakti-rūpāya |
bhakti-kamala-tīrthāya śrī-gurave namo namaḥ ||

gurudeva-padābjam-anurajyase dehi sevām |
astu me tṛṣitāya śrī-kṛṣṇa-nāmāmṛta-jalam ||

Újra és újra hódolatom ajánlom mesteremnek, Szvámí Bhakti Kamala Tírtha Mahárádzsnak, kivel Csaitanja Maháprabhu kegye szállt alá, s aki az isteni oltalom képviselője.
Oly hűségesen ragaszkodsz Gurudév lótuszlábához, kérlek adj szolgálatot, hadd jusson e szomjazónak is egy csepp a szent név nektárjának vizéből!



gaura-hitāvatārāya: „Gaura jóindulata megnyilvánulásának”. A Legfelsőbb egy, mégis, hívei számára számtalan formában mutatkozik. Beszélhetnénk tehát hasonlóan Góvinda jóindulatáról, vagy Hari jóindulatáról… miért éppen Gaura? Csaitanja Maháprabhu Isten, ám emberként: bhaktaként, Isten szerető híveként mutatkozik e világban. Hasonlóan kettős a lelki tanítómester helyzete is, mondhatnánk: tükörképe Csaitanjáénak… ember, aki a tanítvány számára a Legfelsőbb jóindulatának, kegyének megtestesülése. A tükörkép az eredeti mása… ebből a szempontból ellentettje, ám éppen olyan, mint az eredeti. Talán ezért is hasonlított annyira a rúpánuga-szampradája névadó atyamestere Csaitanja Maháprabhura?
A hita (jóindulat) izgalmas szó: szintén kettős természetű, a dhā – elhelyez, tart, megragad, fenntart, hordoz jelentésekkel, és a hi – serkent, megörvendeztet igékből képzett befejezett melléknév is így hangzik. A szó tehát gyökereiben ezt sugallja: az elhelyezett, a megtartott, a megragadott, a serkentett, a megörvendeztetett, ugyanakkor leggyakrabban használt értelmében barátságos, jóindulatú, kedves, áldásos.

pālana-śakti-rūpāya : „az oltalmazó-energia formájának”. Az isteni oltalom kézzelfoghatóan jelenik meg a mindennapokban: ennek különleges, személyes képviselője a mester.

bhakti-kamala-tīrthāya śrī-gurave namo namaḥ : „Bhakti Kamala Tírthának, mesteremnek hódolok újra meg újra.” Árnyalatnyi, finom különbségnek tűnik, mégis jelentős, ha egy szöveg gurut, vagy Srí Gurut említi: az előbbi a mester mint ember, az utóbbi mint tattva, mint isteni funkció. A guru-tattva, a tanító-elv sok személy formájában van jelen e világban, a tanítvány számára e tanító-elv képviselője mégis saját mesterének személye.

gurudeva-padābjam anurajyase dehi sevām : „Gurudév lótuszlábához ragaszkodsz, kérlek, adj hát szolgálatot”. A mester maga is Krsna bhaktája, tanítvány, gurujának hű követője. Példájával tanít mindenkit Srí Guru követésére. Szeretettel kézen fogja botladozó tanítványait, így vezeti őket a kihasználás világából a vásztava-vasztu, a valós valóság, Rádhá-Krsna iránti bensőséges odaadás felé. A lélek eredeti természete szerint Krsna örök szolgája, így a guru különféle szolgálatokkal bízza meg tanítványait, bebocsátván őket ama örök birodalomba.

astu me tṛṣitāya śrī-kṛṣṇa-nāmāmṛta-jalam : „hadd jusson nekem, a szomjazónak Srí Krsna neve nektárának vize.” Az anyagi világban a lélek otthontalanul bolyong, a tőle idegen közegben olyan, mint a sivatagban kóborló vándor, aki kétségbeesetten kutat egy csepp víz után. Srí Guru az oázis, ahol bőséggel árad a Szent Név életadó nektárja, ahol a szomjas vándor szenvedései véget érnek, ahol a lélek igazi otthonra lel.
Felmerül a kérdés: helyénvaló-e tṛṣita szó használata a szövegben? A szomjazás – nyilván mindenki tapasztalta már – mohó vágyakozást jelent. A szanszkrt nyelvben ez a mohó vágyakozás gyakran az anyagi vágyakozásra utal: a szomj a létszomj. Valóban, a mesterhez nem csupán lelki vágyakkal telt szívvel járulunk… ám ő az ilyen anyagi vágyakat dédelgetőket sem utasítja el, hanem lelki áldásban részesíti.

A vers keretes szerkezetű: az eleje és a vége a guru-tattva isteni aspektusairól szól (a mester Isten felénk nyújtott jobbja, így képes a Szent Név nektárának szomjoltó vizét a tanítványnak kínálni), míg a közepe a szerző személyes kapcsolatáról szól. Vajon helyes-e ez a szerkesztési elv? Nem volna helyénvalóbb, ha lépésről lépésre haladva először az emberi aspektusnak, majd a mögötte álló isteni elvnek ajánlaná hódolatát? Azt gondolom nem két, hanem inkább három lépésről, fázisról kellene szót ejtenünk:
Az első lépés az evilági találkozás és közeledés szintje: találkozom egy nagyon figyelemreméltó személlyel, jó lesz mellé szegődnöm, így tanulok és kiteljesedem – gondolja az ember. Aztán a mester követése, az istenszerető szolgálat eleddig ismeretlen dimenziókat tárnak fel… s a tanítvány úgy jár, mint Dhruva herceg, aki atyai jussának visszaszerzéséért kereste a remeték társaságát, ám Nárada útmutatását követve összehasonlíthatatlanul többet nyert: tudást Istenről, és szívbéli odaadást őiránta.
A második lépés a figyelemreméltó személy mögött az isteni dimenzió fellelése, a guru-tattva megértése. Ha ezt elmulasztja az ember, vagy olcsó-mód megpróbálja leráncigálni a maga anyagi életébe, akkor a mester tisztelete személyi kultusszá silányulhat. A guru isteni – Gurudév –, de nem Isten-pótlék… s a tisztelet nem azonos az imádattal. A guru-tattva mellőzése más veszélyt is hordoz: a figyelem fókuszában olyannyira a guru személye áll, hogy távollétében megfeneklik a tanítvány lelki élete. Ezért az anyagi koncepciókat félretéve, mesterünk útmutatásait hűen követve imádjuk Istent!
A guru kettős szerepéről beszéltünk: maga is mesterének tanítványa, egy ember, isteni funkcióval. Úgy tűnhet az előző két lépés az emberitől az isteni felé vezet… háttérbe kerül az emberi, előtérbe az isteni. Van-e tovább? Bizony, a mester nem létra, amin az ember felkapaszkodik, aztán mikor felért, a feleslegessé vált létrát akár már el is rúghatja… vagy mankó, melyre addig van csak szükség, míg meg nem állunk a saját lábunkon. Az Abszolút Igazságot a guru személye megízesíti: s ez a harmadik lépés. Emlékezzünk Szatjakáma történetére, a Cshándógja-upanisadból: mesterét szolgálva őrizte annak teheneit. Oly odaadással végezte szolgálatát, hogy a félistenek is felfigyeltek rá… s mert szolgálatát mestere házától messze végezte, eljöttek hozzá, és a Brahmanra oktatták. Megtanították mindenre, így mikor nagysokára odaért tanítója házához, az így szólt: Kedvesem, úgy ragyogsz, mint aki ismeri Brahmant! Ki tanított téged? Szatjakáma felelt: Nem emberek tanítottak, de szeretném uram, hogy te taníts engem! Szatjakáma nem elégedett meg azzal, hogy a déváktól megtanulhatta a Brahma-tattvát… az a sajátos íz, rasza is érdekelte, ahogy mestere élte a Brahmant… s ezt az ízt csak tőle tanulhatta meg. E harmadik lépés a felületes szemlélő számára hasonlíthat az elsőhöz: a guru személyéről szól… ám míg az első lépés csupán világi személyesség, e harmadik az Abszolút Igazság elsajátításán túli személyesség.
Hadd idézzek fel egy másik szép példát, Raghunáth dász gószvámí szépséges versét, melynek címe: Oltalomért való fohász (Prárthanásraja-csaturdasaka). A vers első fele elmélyült meditáció: Rádhá és Krsna erdei találkája. S ekkor villámcsapásként érkezik a hír: eltávozott Rúpa gószvámí. A vers sodró lendülete megtörik:

śūnyāyate mahā-goṣṭhaṁ girīndro 'jagarāyate |
vyāghra-tuṇḍāyate kuṇḍaṁ jīvātu-rahitasya me ||
„Üressé vált Nanda földje, a Szent Hegy kígyóként néz felém,
a Rádhá-kund tigris torka, mesterem nélkül mit sem ér.”

Minden, ami a Szépség és Szeretet találkozását szolgálta kiüresedett, sőt, elnyeléssel fenyegető rémséggé vált, oltalmazóm, éltetőm (dzsívátu) nélkül. Ám a vers itt nem ér véget: „A Rádhá-kundnál lakozom egy kis ligetben a Góvardhan-hegy mellett, Vradzsa joghurtja és gyümölcsei táplálnak. Mindig Rádhiká és Krsna lótuszlábaira gondolok nagy-nagy ragaszkodással. Rúpa és Szanátan Gószvámí csupán joghurton és írón élve a Góvardhan-hegy ligetében sírva sóhajtoznak: »Óh, Rádhiká, Krsna!« Uram, kérlek segíts, hadd teljenek így a hátralévő napjaim!”
Bár pillanatnyilag elvesztettem közelségét, tudom, mesterem itt él továbbra is a Góvardhan tövében – mondja Raghunáth dász gószvámí. Itt maradok hát a társaságában, legyőzve minden távolságot, hogy együtt emlékezhessünk Rádhá-Góvindára.
Ez hát a guru-tattva megértésén túli személyes együttlét, vagy inkább a guru-tattva szíve, mely a keretes szerkezetet indokolja.