mangalácsaranam

oṁ
ajñāna-timirāndhasya
jñānāñjana-śalākayā |
cakṣur unmīlitaṁ yena
tasmai śrī-gurave namaḥ ||

Óm!
A tudatlanság sötétjétől elvakult (szemem) a tudás balzsamos pálcájával
felnyitotta – ezért az isteni mesternek hódolok.

śrī-caitanya-mano 'bhīṣṭam
sthāpitaṁ yena bhū-tale |
svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ
dadāti sva-padāntikam ||

Ő, aki Srí Csaitanja szíve vágyát megalapozta e földkerekségen -
maga Rúpa -, vajon mikor ajándékozza nekem önnön közelségét?

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam |
sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca ||

Srí Guru lótuszlábainak hódolok, az isteni mestereknek, és a vaisnaváknak,
Srí Rúpának, bátyjának, Ragunáth kíséretében társaiknak, és néki, Dzsívának.
Advaitának, (Nitjánanda) avadhútának, minden kísérőjüknek, és Krsna-Csaitanja-dévának.
Srí Rádhá és Krsna (lótusz)lábainak, s (örök) társaiknak, Lalitának és Srí Visákhának.

he kṛṣṇa karuṇā-sindho
dīna-bandho jagat-pate |
gopeśa gopikā-kānta
rādhā-kānta namo 'stu te ||

Ó, Krsna! Könyörület óceánja! Elesettek jóbarátja, a Mindenség ura!
Tehénpásztorok ura! Gópík kedvese! Rádhá kedvese! Hódolat legyen néked!

tapta-kāñcana-gaurāṅgi
rādhe vṛndāvaneśvari |
vṛṣabhānu-sute devi
praṇamāmi hari-priye ||

Olvadt aranyszínű szépség, Rádhá, Vrndávan istennője!
Vrsabhánu leánykája, néked hódolok úrnőm, Hari kedvese!

vāñchā-kalpatarubhyaś ca
kṛpā-sindhubhya eva ca |
patitānāṁ pāvanebhyo
vaiṣṇavebhyo namo namaḥ ||

A kívánságteljesítő fáknak, a könyörület óceánjainak,
az elesettek megmentőinek - a vaisnaváknak hódolok újra meg újra.

śrī-kṛṣṇa-caitanya
prabhu-nityānanda
śrī-advaita gadādhara
śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda

Srí Krsna-Csaitanja!
Nitjánanda Prabhu!
Srí Advaita! Gadádhara!
A Srívász vezette megszámlálhatatlan Gaura-bhakta!

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa
kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma
rāma rāma hare hare

a gém, a tyúk és a só - a vaisnava tulajdonságai

A Srí szampradájában mesélik az alábbi történetet. Egy alkalommal egy bhakta felkereste a kiváló tudós mestert, Parásar Bhattárját, hogy tőle tudakozódjon: vajon mik egy vaisnava legfontosabb tulajdonságai? Parásar azt javasolta a kérdezőnek, keresse fel Rámánudzsa tanítványát, Ananta álvárt Tirupatiban, tőle majd megkapja a megfelelő választ. A bhaktánk útnak is indult, hosszas gyaloglás után (a két település távolsága 350 km) végre megérkezett Tirupatiba. Ebédidőben érkezett, a templom mellett éppen a praszádamot szolgálták fel. Odaállt ő is a sorba, ám valahogy nem jutott neki étel, több fordulóban sem, mire alázatosan félreállt.
 

 Ekkor érkezett oda a mester, Ananta álvár, odalépett az idegenhez, köszöntötte, érdeklődött, mi járatban van. És persze udvariasan megkérdezte azt is, evett-e már. A bhaktánk elmondta, hogy Srírangamból küldte Parásar Bhattárja, hogy mi volna az ő kérdése, ami miatt erre az útra vállalkozott, és mert kérdezte a mester, pironkodva bevallotta, hogy aznap még nem evett. A mester nyomban odavitte az ételosztókhoz, gondoskodott a vendégről, a kérdésére pedig így felelt: "A vaisnava olyan, mint a gém, mint a tyúk, mint a só, és éppen olyan, mint te."
 

Bhaktánk eltöprengett a hallottakon, hiszen a hasonlatok nem voltak éppen biztatóak. A gém Indiában a fortélyos képmutatás megtestesítője. Áll a vízben, akár a világot maga mögött hagyó szent, aztán hirtelen lecsap áldozatára. A tyúk bizony nem az éles eszéről ismert. És hát a só... arról sem az édes nektár jut először az ember eszébe. Ám bhaktánk felismerte: A gém éppen úgy hagyja figyelmen kívül a kis halakat, ahogy a vaisnava nem törődik a dévákkal... egyedül Nárájanra vár. A tyúk a sok por, piszok közül gondosan válogatja ki a magokat, és azt csipegeti fel. A vaisnava éppen így csipegeti fel a sokféle tanítás közül azt, ami Isten iránti szerető önátadáshoz vezet. És a só... még az édességekhez is adnak egy csipetnyit, az emeli ki az ételek ízét. Miként a vaisnavák: a szent zarándokhelyeket az ő jelenlétük szenteli meg, tőlük válnak valóban szentté.

"... és éppen olyan, mint te." - hosszasan tűnődött a mester szavain, ám nem tudta hova tenni. Végül újra felkereste a mestert. Egy vaisnava alázatos - mondta Ananta álvár - éppen úgy, mint te, aki észre sem vetted, hogy az ételosztásnál rosszul bántak veled, csak a tudást kerested, és lám, most is visszatértél, hogy tudakozódj arról, amit nem értettél meg.