A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Gadádhar Pandit. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Gadádhar Pandit. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 14., szerda

a vaisnavák tettei


Gyakorta fenyeget a tévedés veszélye, ha a vaisnavákat tetteik alapján próbáljuk megítélni. Krsna sajátos szolgálatra kéri a bhaktákat. Akarata folytán mindaz beteljesedik, amit hívein keresztül szeretne véghezvinni. Krsna szabadon rendelkezik mindannyiunkkal, övé a döntés joga. Olykor erre a bhaktára esik választása, máskor másvalakire. Tetteinket az Ő akarata szerint koronázza siker, s ez már a kérdés abszolút megítélése. Az eredményt csak bizonyos mértékben kapcsolhatjuk a cselekvőhöz, a háttérben mindig látnunk kell Krsnát. Sohase feledjük, hogy rajtunk keresztül az Ő isteni akarata érvényesül. A külső jelek alapján nem alkothatunk abszolút véleményt a bhaktákról.

Gaurakisóra dász Bábádzsí Mahárádzs nem prédikált. Tanítványa, Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákur, szeretett lelki tanítómesterünk viszont annál szélesebb körben hirdette a Gaudíja-vaisnava filozófiát. Sríla Lókanáth Gószvámí sem prédikált, de egyetlen tanítványa, Naróttam dász Thákur igen aktív volt ezen a téren. Sríla Nitjánanda Prabhu egész Bengált bejárva lelkesen prédikált, Sríla Gadádhar Pandit viszont látszólag semmiféle kézzelfogható szolgálatot sem végzett Csaitanja Maháprabhu lílái során. Mégis úgy tartják, ő képviselte Rádhárání transzcendentális érzelemvilágát, a bhávát. Gadádhar Pandit mindenki másnál jobban vonzódott Csaitanja Maháprabhuhoz.

A vaisnavákat nem szabad pusztán kézzel fogható tevékenységük alapján megítélni. Tetteik sikere amúgy is Krsna akaratától függ. Krsna saját tetszése szerint szabja ki bhaktái szolgálatát, s megfelelő képességekkel ruházza fel őket, hogy eleget tudjanak tenni feladatuknak. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a bhakták nemes és értékes szolgálatait, bár végső soron Krsna kezében van a döntés .

Krsna mindennek a gyökere. Az Ő szándékait mindig siker koronázza. Ha éppen táncolni szeretne egyik bhaktájával, kívánsága teljesülni fog, és táncra perdülnek. Krsna az irányító, minden szál az Ő kezében fut össze. Az univerzum ügyeitől kezdve egészen a legjelentéktelenebb dolgokig mindent Ő irányít. Mikor végre teljesen tudatosul bennünk Krsna irányítói helyzete, megszabadulhatunk a pratisthától, vagyis a hamis büszkeségtől, a hírnév vonzásától.

A ruházkodás vagy a külsődleges szokások alapján nagyon nehéz eldönteni, ki az igazi vaisnava. Erre tanít bennünket Gadádhar Pandit és Pundaríka Vidjánidhi esete.

Mukunda Datta elvitte Gadádhar Panditot Pundaríka Vidjánidhihez. Mukunda ugyanabból a faluból származott mint Pundaríka, így jól ismerték egymást.

– Szeretnél találkozni egy igazi vaisnavával? – kérdezte Mukunda Datta.
– Hogyne! – felelte Gadádhar Pandit. – Mindig nagy öröm számomra a bhakták társasága!
Gadádhar követte Mukunda Dattát. Mikor megérkeztek Pundaríka Vidjánidhi rezidenciájára, Gadádharnak a földbe gyökerezett a lába. Egy kipomádézott, ondolált hajú, fejedelmi ruhát viselő arisztokratát látott maga előtt. Ez az ember lenne az a híres vaisnava?
Amint Mukunda Datta látta, mi zajlik le Gadádhar szívében, a Srímad-Bhágavatam egyik versét kezdte idézni:
„Ki másnál hódolhatnék meg, mint a végtelenül könyörületes Krsnánál? A gonosz Pútaná például anyai gyöngédséget színlelve akart végezni vele, ezért halálos méreggel dörzsölte be keblét. Így szoptatta meg Krsnát, aki azonban oly kegyes, olyan jóságos, hogy még a gonosz boszorkányt is anyjának tekintette. Krsna határtalan könyörületességét lehetetlen fölbecsülni. Isten útjai kifürkészhetetlenek, kegyessége minden képzeletet fölülmúl.” (Bhág. 3.2.23.)
A vers hallatán Pundaríka Vidjánidhi hirtelen elkomolyodott. Egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, majd borzongás futott végig testén. Egy csapásra megváltozott a légkör. Pundaríka kezét-lábát szétvetve ágyára dobta magát. Megszaggatta selyemruháit, selyemtakaróit. Gondosan ondolált haja összekuszálódott, s hangosan felzokogott:
– Kinél is találhatnék oltalmat, ha nem a végtelenül kegyes Krsnánál?
Eksztázisában legurult az ágyról, s zokogva hánykolódott a földön. Csak nagy sokára nyugodott meg. Gadádhar így gondolkodott magában: „Mit is képzeltem erről a kiváló vaisnaváról? Milyen határtalan szeretet lakozik szívében Krsna iránt! Megjelenésére nézve nem különb a többi embernél; a pompa és kényelem rabjának tűnik, szíve mélyén azonban nagyszerű bhakta. Óh, milyen súlyos aparádhot követtem el! Vétkeztem e kiváló vaisnava ellen, hiszen rosszat gondoltam róla. Hogyan is tehetném jóvá bűnömet?”
Mindezt végiggondolva Mukundához fordult:
– Nagyot vétettem e mahátmá ellen. Mondd meg nekem, hogyan tehetném jóvá hibámat? Úgy vettem észre, hogy az odaadás útját járó bhakták egytől-egyig elfogadnak egy tanítómestert. Én még senkitől sem kértem felavatást. Talán sikerülne kiengesztelnem Pundaríka Vidjánidhit, ha a tanítványa lennék. Bizonyára megbocsátja vétkemet, ha meghódolok lótuszvirág lábainál! Érzem, csak így szabadulhatok e nyomasztó bűntől, de előbb még megkérdem Gauránga Maháprabhut is!
Gadádhar Pandit tehát felkereste Csaitanja Maháprabhut, s így szólt:
– Nagyot vétettem a kiváló vaisnava, Pundaríka Vidjánidhi ellen. Lelki üdvöm érdekében úgy érzem, felavatást kell kérnem tőle, de addig nem akartam cselekedni, amíg ki nem kértem tanácsodat. Beleegyezésed nélkül semmit se tennék. Kérlek világosíts föl, mit tegyek!
Maháprabhunak tetszett az ötlet.
– Nagyon jó! Fogadd el őt lelki tanítómesterednek!
Gadádhar Pandit végül Pundaríka Vidjánidhi tanítványa lett. Nem sokkal ezt megelőzően Csaitanja Maháprabhu egyszer hangosan kiáltozni kezdett:
– Óh, Pundaríka, óh atyám, merre vagy? Hová lettél?
Maháprabhu keservesen sírásra fakadt. Az emberek értetlenül állták körül, s azon tanakodtak, ki ez a Pundaríka, hogy Nimái Pandit ilyen keservesen zokog miatta?
– Pundaríka tehetős házasember, s egy kis birtoka is van – szólt fennhangon Mukunda Datta, aki ezúttal is jelen volt. Jól ismerte Pundaríkát, hiszen egy faluból származtak. A hiteles források szerint Pundaríka Vidjánidhi Rádhárání atyjának, Vrsabhánunak volt az inkarnációja. A bhaktákat tehát nem szabad pusztán a külsődleges jellemzők alapján megítélni.

(részlet Bhakti Raksak Srídhar: Srí guru és kegye című könyvéből)

2009. június 22., hétfő

Gadádhar Pandit


Gadádhar Pandit Csaitanja Maháprabhu egyik legmeghittebb társa. Dzsagannáth Puríban, Tóta Gópináth templomában végezte szolgálatát, s gyakran olvasott fel ott a Bhágavata-puránából Csaitanjának. Srídhar Mahárádzs e verse Gadádhar Panditot magasztalja:

nīlāmbhodhi-taṭe sadā sva-virahākṣepānvitaṁ bāndhavaṁ
śrīmad-bhāgavatī-kathā-madirayā sańjīvayan bhāti yaḥ |
śrīmad-bhāgavataṁ sadā sva-nayanāśrūpāyanaiḥ pūjayan
gosvāmi-prabaro gadādhara-vibhur-bhūyāt mad-ekāgatiḥ ||

nīla-ambhodhi-taṭe – a kék óceán partján; sadā – mindig; sva-viraha-ākṣepa-anvitam – önnön elválásának bántalmával ellátott (társult); bāndhavam – barátját, fivérét; śrīmad-bhāgavatī-kathā-madirayā –a Srímad Bhágavatam történeteinek borával; sańjīvayan – tápláló, újjáélesztő; bhāti – tündököl; yaḥ – aki; śrīmad-bhāgavatam – a Srímad Bhágavatamot; sadā – mindig; sva-nayana-aśru-upāyanaiḥ – saját szeme könnyeinek ajándékával; pūjayan – imádó; gosvāmi-prabaraḥ – a gószvámík legkiválóbbja; gadādhara-vibhuḥ bhūyāt – Gadádhar, a kiválóbb a nagynál; mad-ekā-gatiḥ – az én egyetlen célom;

Ki a kék óceán partján, az önmagától való elválás fájdalmában élő barátját a Srímad Bhágavatam borával táplálja szakadatlan, s a Srímad Bhágavatamot a szeméből kicsorduló könnyeivel imádja, ő, a kiváló Gadádhar Pandit, a gószvámík legjobbja (legyen életem) egyetlen célja!

Az arany avatár bevezetőjében Srídhar Mahárádzs így fordítja s értelmezi versét:
„A végtelen türkizkék óceán partján Gadádhar Pandit a Bhágavata-puránából szokott felolvasni Csaitanja Maháprabhunak, akit az önnön magától (Krsnától) való elválás határtalan belső gyötrelme kínzott. Gadádhar Pandit Krsna kedvteléseinek borát szolgálta fel, hogy ennek mámorával enyhítse Csaitanja bánatát. Ahogy olvasott, könnyei mint feláldozott virágszirmok peregtek a Bhágavata-purána lapjaira. Bárcsak e tüneményes személynek, a gószvámík legjobbjának az öröme lenne művem megírásának egyedüli célja!”

A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték): – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

ajánlott olvasmány: Srí Gadádharástaka

2009. április 25., szombat

Srí Gadádharástaka


Tegnap emlékeztünk Gadádhar Pandit születésnapjára. Ünnepi felajánlás gyanánt álljon itt Szvarúp Dámódar Gószvámí róla szóló verse.

sva-bhakti-yoga-lāsinam sadā vraje vihāriṇaṁ
hari-priyā-gaṇāgragaṁ śacīsuta-priyeśvaram |
sarādha-kṛṣṇa-sevana-prakāśakaṁ mahāśayaṁ
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supaṇḍitaṁ gurum prabhum || 1 ||

Odaadó szeretete fényében tündököl ő, ki mindig Vradzsában hódol kedvteléseinek
mint Hari kedveseinek (, a fejőslánykáknak) vezetője. Oly kedves ő Sacsí anya fiának!
Rádhá párjának, Krsna szolgálatának (titkait) tárja fel e nagy szent –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

Gadádhar Pandit Bengálban élt, majd mikor Csaitanja Maháprabhu szerzetes lett, ő is Nílácsalba költözött. Szerzetesi rendbe lépett, fogadalma szerint Nílácsalban élt, és Gópínáth múrtijának lett szolgálója – így földrajzi értelemben sohasem járt Vrndávanban. Vradzsa említése a versben így tudatsíkot jelöl: Gadádhar Pandit mindig a vradzsabéli Krsna szerető szolgálatának hangulatában élt.

navojjvalādi-bhāvanā-vidhāna-karma-pāragaṁ
vicitra-gaura-bhakti-sindhu-raṅga-bhaṅga-lāsinam |
surāga-mārga-darśakaṁ vrajādi-vāsa-dāyakaṁ
bhajāmy-aham gadādharaṁ supaṇḍitaṁ guruṁ prabhuṁ || 2 ||

Mestere ő a kilencféle meditációnak,
s hullámtaréjként táncol a Csaitanja-bhakti csodás óceánján.
Rávezet a szerető ragaszkodás (a rága-bhakti) ösvényére, s hajlékot kínál Vradzsában –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

śacīsutāṅghri-sāra-bhakta-vṛnda-vandya-gauravaṁ
gaura-bhāva-citta-padma-madhya-kṛṣṇa-vallabham |
mukunda-gaura-rūpiṇaṁ svabhāva-dharma-dāyakaṁ
bhajāmy-aham gadādharam supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 3 ||

Ő a Sacsí anya lábait szolgáló legkiválóbb bhakták imádandó tekintélye,
s nagyon kedves Krsnának, kit Csaitanjaként szíve lótuszán imád.
Az aranyló Mukundát (, az üdvözítő Gaurángát) adva nékik visszavezeti őket eredeti természetükhöz –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

nikuñja-sevanādika-prakāśanaika-kāraṇam
sadā sakhī-rati-pradaṁ mahā-rasa-svarūpakam |
sadāśritāṅghri-paṅkajaṁ śarīri-sad-guruṁ varaṁ
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 4 ||

Feltárja a (Vrndávan) ligeteiben zajló (titkos) kedvteléseket, s rávilágít azok egyedüli okára,
így árasztva a fejőslánykák szeretetét. Ő maga a transzcendentális ízek megtestesülése.
Ő a legkiválóbb tanító, hiszen mindig (Krsna) lótuszlábainak oltalmában él –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

mahāprabhor mahā-rasa-prakāśanāṅkuraṁ priyaṁ
sadā mahā-rasāṅkura-prakāśanādi-vāsanam |
mahāprabhor vrajāṅganādi-bhāva-moda-kārakam
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 5 ||

Maháprabhu transzcendentális hangulatából sarjadzik, ezért nagyon kedves a számára.
Ő a kibomló transzcendentális ízek hajléka, aki mindig
Vradzsa hajadonjainak szerelmes hangulatáról (beszél) Maháprabhunak, ezzel boldoggá téve őt –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

dvijendra-vṛnda-vandya-pāda-yugma-bhakti-vardhakaṁ
nijeśu rādhikātmatā-vapuḥ-prakāśanāgraham |
aśeśa-bhakti-śāstra-śikṣayojjvalāmṛta-pradaṁ
bhajāmy-ahaṁ gadādharam supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 6 ||

Ő gyarapítja a legkiválóbb bráhmanák Krsna iránti odaadását,
míg övéi közt Rádhikáként megjelenve valódi önazonosságát tárja fel.
A bhakti-sásztra tanításával a szerelmes ízek nektárjával ajándékoz meg –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

mudā nija-priyādika-svapāda-padma-sindhubhir
mahā-rasārṇavāmṛta-pradeṣṭa-gaura-bhaktidam |
sadāṣṭa-sāttvikānvitaṁ nijeṣṭa-bhakti-dāyakaṁ
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supanditaṁ gurum prabhum || 7 ||

Imádott urának szolgálatát, a Gaura-bhaktit adományozza (híveinek), s ezzel a transzcencentális szerelem tajtékzó nektáróceánjának gyönyörét árasztja, melynek forrása Rádhiká, s a többi gópí lótuszlába.
Testét mindig a nyolcféle transzcendentális elváltozás ékesíti –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

A harmadik pádában megismétlődik: imádott urának szolgálatát adományozza
A nyolc transzcencentális tünet a következő: megdermedés, verejtékezés, a szőrszálak égnek meredése, a hang elcsuklása, a remegés, a test színének elhalványodása, a könnyek és a megsemmisültség állapota.

yadīya-rīti-rāga-raṅga-bhaṅga-digdha-mānaso
naro`pi yati tūrṇam eva nārya-bhāva-bhājanam |
tam ujjvalākta-cittam etu citta-matta-śatpado
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 8 ||

Ha szerető ragaszkodásának egyetlen csöppje megérinti a szívet,
még a (világi) ember is könnyen méltóvá válhat a gópí-létre,
csak döngicséljenek gondolatai mámoros méhecske gyanánt Gadádhar szerelemmel ékesített szíve körül!
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

mahā-rasāmṛta-pradaṁ sadā gadādharāsṭakaṁ

paṭhet tu yaḥ subhaktito vrajāṅgaṇa-gaṇotsavam |
śacī-tanuja-pāda-padma-bhakti-ratna-yogyatām
labheta rādhikā-gadādharāṅghri-padma-sevayā || 9 ||

Aki mindig a transzcendentális ízeket záporozó Gadádharástakát,
Vradzsa hajadonjainak e pompás örömtáncát olvassa,
az méltóvá válik a Sacsí anya fia iránt érzett szerető odaadás ékkövére,
Rádhiká-Gadádhar lótuszlábának szolgálata által.

A versmérték: pañcacāmara : υ – υ – υ – υ – υ – υ – υ – υ –
(a képen Tóta Gópínáth)
PDF