nyolc strófa az Elesettek Barátjához

dīnabandhvaṣṭakam

Ha valaki szegény, szerencsétlen, elesett, forduljon e fohásszal nap mint nap az Elesettek Barátjához.

yasmād idaṁ jagad udeti caturmukhādyaṁ
yasminn avasthitam aśeṣam aśeṣa-mūle |
yatropayāti vilayaṁ ca samastam ante
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||1||

Akiből ez a világmindenség – Brahmával az élen – létrejött,
akin teljességgel nyugszik a mindenség gyökerében,
és akiben végezetül minden megsemmisül –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

A negyedik pádában a go-cara szó szerint legelőt, a 'tehenek által bejártat' jelent, átvitt értelemben valaminek a hatókörében lévőt, elérhetőt. „Hadd legyen pillantásom hatókörében” mondja a vers.

cakraṁ sahasra-kara-cāru-karāravinde
gurvī gadā dara-varaś ca vibhāti yasya |
pakṣīndra-pṛṣṭha-pari-ropita-pāda-padmo
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||2||

Csakrája ezernyi fénysugárként tündököl lótuszkezében,
akié a súlyos buzogány, és a legkiválóbb kagylókürt.
A szárnyasok vezérének hátára emeli lótusz lábait –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

A „szárnyasok vezére” Visnu hátasa, Garuda.

yenoddhṛtā vasumatī salile nimagnā
nagnā ca pāṇḍava-vadhūḥ sthagitā dukūlaiḥ |
sammocito jala-carasya mukhād gajendro
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||3||

Aki felemelte a vízbe süllyedt Földet,
selyemruhába rejtette a pándavák menyasszonyának meztelenségét,
az elefántok királyát megszabadította a vízenjáró krokodil szájából –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

Visnu Varáhaként agyarán emelte ki az elsüllyedt Földet.
A pándavák menyasszonya Draupadí, az utalás a Mahábhárata történetének egyik legfontosabb fordulópontjára utal, amikor unokatestvérei kockajátékra veszik rá Judishtirt. Hamis játszmák sorozatával mindent elnyernek tőle… vagyonát, testvéreit. Végül saját magát is felteszi tétként, s megint veszít. Legutolsó kincse, felesége, végül ő lesz a tét. S ahogy elveszíti Draupadít is, Judhisthir ellenfelei rabszolgaként bánnak a büszke asszonnyal: a tanácsterembe parancsolják, hogy ott díszes ruháitól is megfosszák. Draupadí végső kétségbeesésében Krsnához fohászkodik – ő pedig végtelenre nyújtja Draupadí száriját, így mentve meg hívét a gyalázattól.

yasyārdra-dṛṣṭi-vaśatas tu surāḥ samṛddhiṁ
kopekṣaṇena danujā vilayaṁ vrajanti |
bhītāś caranti ca yato'rka-yamānilādyāḥ
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||4||

Irgalmas pillantásának engedelmeskedve felvirágzanak az istenek,
haragos tekintetétől megsemmisülnek a dánavák mind.
Tőle rettegve végzi kötelességét a Nap, a Halál és a Szél is –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

Dánavák (a szövegben danu-ja, ’Danu szülötte’) Kasjapa ősbölcs, és egyik feleségének, Danunak leszármazottai, az aszurák egyik nemzetsége.

gāyanti sāmakuśalā yamajaṁ makheṣu
dhyāyanti dhīramatayo yatayo vivikte |
paśyanti yogi-puruṣāḥ puruṣaṁ śarīre
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||5||

Akit ikerként énekelnek meg az áldozati rítusok dicsőítő dalaiban,
akin az állhatatos aszkéták magányukban meditálnak,
s akit a jógík a testükben lakozó Személyként látnak –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

ākāra-rūpa-guṇa-yoga-vivarjito'pi
bhaktānukampana-nimitta-gṛhīta-mūrtiḥ |
yaḥ sarvago'pi kṛta-śeṣa-śarīra-śayyo
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||6||

Bár túl van ő a testi formán, tulajdonságokon és kapcsolatokon,
a hívei iránti együttérzés okán mégis alakot ölt.
S bár mindenhol jelen van, mégis Sésa testének ágyán nyugszik –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

Visnu a végtelenség kígyóján, Anantasésa testén, mint ágyon pihen.

yasyāṅghri-paṅkajam anidra-munīndra-vṛndair
ārādhyate bhava-davānaladāha-śāntyai |
sarvāparādham avicintya mamākhilātmā
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||7||

Lótuszlábait az éber bölcsek vezéreinek sokasága
imádja a (világi) lét erdőtüze perzselő hevének enyhítéséért.
A (szívemben lakó) felfoghatatlan Egyetemes Lélek így oltja ki minden vétkem –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

Az akhila-ātmā Egyetemes Lelket, azaz Felsőlelket jelent. Az előtte álló mama (enyém) miatt egészítettem ki a „szívemben lakó” jelzővel.

yan-nāma-kīrtana-paraḥ śvapaco'pi nūnaṁ
hitvākhilaṁ kalimalaṁ bhuvanaṁ punāti |
dagdhvā mamāgham akhilaṁ karuṇekṣaṇena
dṛg-gocaro bhavatu me'dya sa dīnabandhuḥ ||8||

Ha neve dicsőítésének szenteli magát, még egy kutyaevő is kétségkívül
maga mögött hagyja Kali minden szennyét. Megtisztítja (ő) a világot,
könyörületes pillantásával felperzselve minden bűnöm is –
bárcsak még ma megpillanthatnám őt, az Elesettek Barátját!

dīnabandhvaṣṭakaṁ puṇyaṁ
brahmānandena bhāṣitam |
yaḥ paṭhet prayato nityaṁ
tasya viṣṇuḥ prasīdati ||9||

Ezt az áldásos Nyolc strófa az Elesettek Barátjáról Brahmánanda beszélte el.
Visnu elégedett lesz a jámborral, aki mindit ezt olvassa.

iti śrīmat paramahaṁsa svāmi brahmānanda viracitaṁ dīnabandhvaṣṭakam |
Íme a Srímat Paramahansza Szvámí Barhmánanda által írt Nyolc strófa az Elesettek Barátjáról.

A versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége)