szádhu-szanga – a szentek társasága

„Mi az igazi társulás? Ha azonos vonalba tartozó,
azonos hangulatú és fejlettebb szintű bhaktával
társulunk, aki ráadásul szeret minket.”

Rúpa gószvámí a Bhakti-raszámrta-szindhu című munkájában felsorolja a szádhana-bhakti elemeit. A szentek társaságáról az 1.2.91. vers második fele szól:

sajātīyāśaye snigdhe sādhau saṅgaḥ svato vare |

sajātīya-āśaye – hasonló szívű (szív, mint az érzések székhelye, szándék, menedék, hajlék) iránt; snigdhe – szeretetteljes iránt; sādhau – szádhu iránt; saṅgaḥ – ragaszkodás, társaság; svataḥ – magánál; vare – jobb iránt;

A hasonló vágyú (vagy: hasonló érzésű), nálánál jobb, szeretetteljes szentéletű (szádhu) társasága (kívánatos).

A felsorolás után Rúpa gószvámí a szentírások verseire támaszkodva fejti ki az egyes tényezőket (1.2.228-229). A szentek társaságáról elsőként a Pracséták Harihoz szóló imájából idéz, a Bhágavata-purána 4.30.34. versét. Barhisat („Kusa-füvön ülő”) király tíz fia, a Pracséták („Bölcsek”) tiszta, vezeklő életükkel, és a Sivától tanult fohászt zengve tették elégedetté Harit. A félistenek és szentek seregei által dicsőített Hari maga jelent meg előttük, s megáldotta őket. A szépséges tündérlányt, Márisát adta hozzájuk feleségül, így evilági boldogságot ajándékozott mindannyiuknak, egyben eleget tehettek apjuk kívánságának is, aki arra kérte őket, nemzenek jó utódokat. Az ő fiúkként született meg ismét Pradzsápati Daksa. Hari azzal is megáldotta a Pracsétákat, hogy mindeközben a bhakti útját járva nem feledkeznek majd meg őróla sem, így testük elhagyása után az ő lakhelyét érhetik el. Kérjetek bármit – tette hozzá – , hiszen nagyon elégedett vagyok veletek!
Egyetlen dolgot kívánunk – felelték a Pracséták – a te elégedettséged! Majd így folytatták:

pārijāte'ñjasā labdhe sāraṅgo'nyan na sevate |
tvad-aṅghri-mūlam āsādya sākṣāt kiṁ kiṁ vṛṇīmahi ||

pārijāte – a mennyei páridzsáta („a tejóceánból született”) fa után; añjasā – közvetlenül, vagy jól, teljesen; labdhe – elérte után; sāraṅgaḥ – méh; anyat – mást; na – nem; sevate – szolgál, tisztel, folyamodik vkihez; tvad-aṅghri-mūlam – a te lábad alapját; āsādya – elérve; sākṣāt – közvetlenül; kiṁ kiṁ – vajon mit?; vṛṇīmahi – kérhetnénk;

Miután egy méh eléri a mennyei páridzsáta fát, már nem fordul semmi máshoz. Lótuszlábad elérve mit is kérhetnénk?

yāvat te māyayā spṛṣṭā bhramāma iha karmabhiḥ |
tāvad bhavat-prasaṅgānāṁsaṅgaḥ syān no bhave bhave ||

yāvat – amíg; te – tiéd; māyayā – illúziókeltő energia által; spṛṣṭāḥ – megérintettek; bhramāmaḥ – barangolók; iha – itt (e világban); karmabhiḥ – a tettek következményeivel; tāvat – addig; bhavat-prasaṅgānāṁ – a hozzád ragaszkodóké, veled kapcsolatban állóké; saṅgaḥ – társaság; syāt – legyen; naḥ – miénk; bhave bhave – születésről születésre;

Míg illúziókeltő energiád befolyása alatt tetteink következményeitől hajtva barangolunk e világban születésről születésre, hadd éljünk a hozzád ragaszkodó híveid társaságában!

tulayāma lavenāpi na svargaṁ nāpunar-bhavam |
bhagavat-saṅgi-saṅgasya martyānāṁ kim utāśiṣaḥ ||

tulayāma – vessük össze; lavena – egy pillanattal; api – még; na – nem; svargam – mennyet; na – sem; ¬apunaḥ-bhavam – („nem-újra-létezés”) megszabadulást az anyagi születéstől; bhagavat-saṅgi – az Úr társa, („Bhagavánhoz ragaszkodó”); saṅgasya – társaságának; martyānām – halandóké; kim uta – mégkevésbé; āśiṣaḥ – anyagi áldások;

Az Úr bhaktáival töltött egyetlen pillanat mérhetetlenül többet ér, mint a mennyei bolygók elérése vagy az anyagi kötelékek alóli fölszabadulás, mit sem szólva az olyasfajta világi áldásokról, mint az anyagi gyarapodás, ami csakis a halálra kárhoztatottaknak való. (Bhág. 4.30.32-34.)

A 1.18.13. versben Naimisáranja bráhmanái ugyenezen szavakkal szólnak Szúta gószvámíhoz.
Rúpa gószvámí a Hari-bhakti-szudhódaja versét (8.51.) is idézi, melyben Hiranjakasipu a vaisnavák társaságától óvja fiát. Hiranjakasipu céljaival nem, de szavaival teljesen egyetérthetünk:

yasya yat-saṅgatiḥ puṁso maṇivat syāt sa tad-guṇaḥ |
sva-kula-rddhyai tato dhīmān sva-yūthān eva saṁśrayet ||

yasya – akié; yat-saṅgatiḥ – amilyen társaság; puṁsaḥ – emberé; maṇi-vat – kristályként; syāt – lesz; saḥ – ő; tad-guṇaḥ – olyan tulajdonság; sva-kula-ṛddhyai – saját családjának sikeréért; tataḥ – ezért; dhīmān – a bölcs; sva-yūthān – saját közösségeihez; eva – bizony; saṁśrayet – forduljon (folyamodjon);

Kinek milyen a társasága, olyan tulajdonságok bontakoznak ki benne, miként a kristály (tükrözi vissza a tárgyak formáit). Családja felvirágzásáért a bölcs ezért keresse övéi társaságát.

Rúpa gószvámí e verssel magyarázza a sajātīyāśaya (hasonló vágyú, hasonló érzésű) jelzőt.

PDF