a Szkanda-purána a Szent Névről (2.5.15. fejezet)

 

A Szkanda-puránában a Vaisnava-khanda Márgasírsa-máhátmja rész 15. fejezetéből idézzük a Szent Név jelentőségéről szóló verseket. Bár a szöveg nyelvezetében, stílusában a puránák világában is egyszerűnek számít, a témája miatt a sorozatba illő. Srí Krsna és Brahmá beszélgetésének részlete következik:

vinodenāpi daṁbhena mauḍhyāl lobhācchalād api |
yo māṁ bhajatyasau vatsa mad bhakto nāvasīdati ||37||

Még ha kedvtelésből, képmutatásból, tudatlanul, kapzsiságból vagy szélhámosságból
imád is engem, az én hívem az, s nem vész el, (tudd meg,) kedvesem.

ye vai paṭhanti kṛṣṇeti maraṇe paryupasthite |
yadi pāpayutāḥ putra na paśyanti yamaṁ kvacit ||38||

Akik a halál eljövetelekor azt zengik „Krsna!”,
még ha bűnösök is, nem pillantják meg soha Jamát, fiam.

pūrve vayasi pāpāni kṛtānyapi ca kṛtsnaśaḥ |
antakāle ca kṛṣṇeti smṛtvā mām ety asaṁśayam ||39||

Ha életének korábbi szakaszaiban számtalan bűnt követett is el,
ám a végső időkben így emlékszik „Krsna!”, engem ér el, kétségtelen.

A „végső időkben” (anta-kāle) a halál közeledtét jelenti.

namaḥ kṛṣṇāya mahate vivaśo'pi vaded yadi |
dhruvaṁ padam avāpnoti maraṇe paryupasthite ||40||

Még ha magatehetetlen (ember) is mondja: „Hódolat Krsnának, a dicsőnek!”,
halála elérkeztekor az örök helyet éri el.

śrī-kṛṣṇeti kṛtoccāraiḥ prāṇair yadi viyujyate |
dūrasthaḥ paśyati ca taṁ svar-gataṁ preta-nāyakaḥ ||41||

Ha (az embert) elhagyja az élet, (miközben) így szól: „Srí Krsna!”
a szellemek vezére (Jama) csupán a távolból figyeli, ahogy a mennybe megy.

śmaśāne yadi rathyāyāṁ kṛṣṇa kṛṣṇeti jalpati |
mriyate yadi cet putra mām eva iti na saṁśayaḥ ||42||

Ha az égetőhelyen vagy a kocsiúton, ezt mormolja: „Krsna! Krsna!”,
és meghal, bizony hozzám jön, kétségtelen.

darśanāt mama bhaktānāṁ mṛtyum āpnoti yaḥ kvacit |
vinā mat-smaraṇāt putra muktim eti sa mānavaḥ ||43||

Aki hívemet látja, mikor valahol eléri a halál,
az az ember a rám emlékezés nélkül is eléri a megszabadulást, fiacskám!

pāpānalasya dīptasya bhayaṁ mā kuru putraka |
śrī-kṛṣṇa-nāma-meghotthaiḥ sicyate nīra-bindubhiḥ ||44||

Ne félj a bűnök tomboló tüzétől, kedves fiam,
a Srí Krsna nevének fellegéből áradó vízcseppek eloltják azt.

kali-kāla-bhujaṅgasya tīkṣṇa-daṁṣṭrasya kiṁ bhayam |
śrī-kṛṣṇa-nāma-dārūttha-vahni-dagdhaḥ sa naśyati ||45||

Miért féljünk a kali-kor kígyójának hegyes méregfogától?
Elpusztul az, Srí Krsna neve fájának tüze hamvasztja el.

„Krsna neve fájának tüze”: az óind szemlélet a tüzet a fában rejtőző potenciálnak tekinti. Megalapozza ezt a képet, hogy az áldozati tűz meggyújtásának egyik módja az araṇi pálcák dörzsölése volt. A nyugati természettudományokon pallérozott ember a dörzsöléssel előállított hőtől lángra kapott fáról beszél, s hogy a fa a tűz tápláléka, ám a hagyomány a tüzet, a tűz lehetőségét látja a fában – ez metafora alapja. Példa e látásmódra a Bhágavata-purána alábbi verse is:
yadi tu sarva-bhūteṣu dāruṣv agnim iva sthitam |
praticakṣita māṁ loko jahyāt tarhy eva kaśmalam ||

Ám ha minden teremtményben, mint a fában lakozó tüzet
látnak majd engem az emberek, akkor hagyják el a bűnt. (Bhág. 3.9.32.)

A két, bűnt erdőtüzként leíró kép közé ékelődött egy, a tüzet áldásként láttató harmadik.

pāpa-pāvaka-dagdhānāṁ karma-ceṣṭā-viyoginām |
bheṣajaṁ nāsti martyānāṁ śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||46||

A bűn tüzében meggyötört, s passzivitásra késztetett
halandók számára nincs más ír, mint a Srí Krsnára való emlékezés.

A bheṣa-ja gyógyír, mint a rettegés, a betegség ellenszere.

prayāge vai yathā gaṅgā śuklatīrthe ca narmadā |
sarasvatī kurukṣetre tadvacchrī-kṛṣṇa-kīrtanam ||47||

Ahogy Prajágnál ott a Gangá, Suklatírthánál a Narmadá,
Kuruksétránál a Szaraszvatí, éppen olyan (szent zarándokhely) Srí Krsna dicsőítése is.

bhavāṁbhodhini-magnānāṁ mahā-pāpormi-pātinām |
na gatir mānavānāṁ ca śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||48||

A létóceánban elmerültek, a bűnök hatalmas hullámai közt elsüllyedt
emberek számára nincs más út, mint a Srí Krsnára való emlékezés.

mṛtyu-kāle'pi martyānāṁ pāpināṁ tad anicchatām |
gacchatāṁ nāsti pātheyaṁ śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||49||

A bűnös halandók számára, kik akaratuk ellenére a halálba
menetelnek, nincs más útravaló, mint a Srí Krsnára való emlékezés.

tatra putra gayā kāśī puṣkaraṁ kurujāṅgalam |
pratyahaṁ mandire yasya kṛṣṇa kṛṣṇeti kīrtanam ||50||

Kedves fiacskám! Gajá, Kásí, Puskara, Kurudzsángala,
s minden nap a templomban, ahol így dicsőítenek: „Krsna! Krsna!”

Miként a 47. versben, Krsna itt is a szent zarándokhelyek fölkereséséhez hasonlítja a náma-kírtanát.
Kurudzsángala - Kuruksétra másik neve (a jāṅgala jelentése: puszta)

jīvitaṁ janma-sāphalyaṁ sukhaṁ tasyaiva sārthakam |
satataṁ rasanā yasya kṛṣṇa kṛṣṇeti jalpati ||51||

Csakis annak az (embernek) az élete gyümölcsöző, boldog és értelmes,
kinek nyelve mindig így magasztal: „Krsna! Krsna!”

sakṛd uccaritaṁ yena harir ity akṣara-dvayam |
baddha-parikaras tena mokṣāya gamanaṁ prati ||52||

Aki egyszer is kiejti ezt a két szótagot: „ha-ri”,
felövezte magát a megszabadulás felé vezető útra.

„Felövezte magát” (baddha-parikaraḥ - megkötött övű): felkészült az indulásra, vagy a tett végrehajtására.

nāmno 'sya yāvatī śaktiḥ pāpa-nirdahane mama |
tāvat kartuṁ na śaknoti pātakaṁ pātakī janaḥ ||53||

Nevemben annyi bűn-felperzselő erő lakozik,
amennyit vétket egy gonosztevő sem képes elkövetni.

Visvanáth Csakravartí a Bhág. 6.2.7. versének (Adzsámil története) kommentárjában a fentihez nagyon hasonló verset idéz: „Hari nevében annyi bűn-eltörlő erő van, amennyit vétket egy gonosztevő sem képes elkövetni. (nāmno hi yāvatī śaktiḥ pāpa-nirharaṇe hareḥ | tāvat kartuṁ na śaknoti pātakaṁ pātakī naraṇ ||) Az 52. verset szintén idézi, azt ugyanúgy.

nāpaviddhaṁ bhavet tasya śarīraṁ naiva mānasam |
na pāpaṁ na ca vaiklavyaṁ kṛṣṇa kṛṣṇeti kīrtanāt ||54||

Nem lesz hitvány annak sem teste, sem elméje,
(nem érinti azt) sem bűn, sem zavarodottság, aki így magasztal: „Krsna! Krsna!”

śrī-kṛṣṇeti vacaḥ pathyaṁ na tyajed yaḥ kalau naraḥ |
pāpā-mayo vai na bhavet kalau tasyaiva mānase ||55||

„Srí Krsna!” – aki a kali-korban sem hagyja el ezen áldásos szavakat,
nem lesz bűn annak gondolataiban sohasem.

śrī-kṛṣṇeti prajalpantaṁ dakṣiṇāśā-patir naram |
śrutvā mārjayate pāpaṁ tasya janma-śatārjitam ||56||

„Srí Krsna!” – az ezt zengő embert hallván a déli égtáj ura (Jama)
eltörli őnéki több száz élet születésében szerzett bűneit is.

cāndrāyaṇa-śataiḥ pāpaṁ parākāṇāṁ sahasrakaiḥ |
yan nāpayāti tad yāti kṛṣṇa-kṛṣṇeti kīrtanāt ||57||

A bűnök, amik Csándrájana (vezeklések) százaival, Paráka (vezeklések) ezreivel
sem tűnnek el, elenyésznek (teljesen) a „Krsna! Krsna!” magasztalás nyomán.

A Csándrájana ('Hold járását követő') olyan engesztelő vezelés, melyben a fogadalmas teliholdkor tizenöt harapásnyi ételt eszik, majd a Hold fogytával mindennap eggyel kevesebbet, újholdkor teljes böjtöt tart, majd a Hold növekedésével ismét eggyel többet.
A Paráka ('rövid') vezeklés tizenkét nappal és éjjel való böjtöt jelent.

nānyābhir nāma-koṭībhis toṣo mama bhavet kvacit |
śrī-kṛṣṇeti kṛtoccāre prītir evādhikādhikā ||58||

Más nevek milliónyival sosem leszek elégedett,
(ám) a „Srí Krsna!” zengés (hallatán) folyvást gyarapodó szeretetet érzek.

candra-sūryoparāgais tu koṭībhir yat phalaṁ smṛtam |
tat phalaṁ samav āpnoti kṛṣṇa-kṛṣṇeti kīrtanāt ||59||

Milliónyi Nap- és Holdfogyakozáskor (végzett áldozat) gyümölcsével
azonos eredményt ér el (az ember) a „Krsna! Krsna” dicsőítéssel.

guru-dārābhigamanaṁ hema-steyādi pātakam |
śrī-kṛṣṇa-kīrtanād yāti gharma-taptaṁ himaṁ yathā ||60||

A tanító feleségének felkeresése, az arany-lopás, és más bűnök is
Srí Krsna dicsőítésével elolvadnak, akár a napfény sütötte hó.

yukto yadi mahā-pāpair agamyāgamanādibhiḥ |
mucyate cānta-kāle'pi sakṛcchrī-kṛṣṇa-kīrtanāt ||61||

A törvénytelen nemi kapcsolat és más nagy bűnökkel megkötött (ember is)
megszabadul, akár ha élete végén is, csak egyszer így magasztal: „Srí Krsna!”

aviśuddha-manā yas tu vināpy ācāra-vartanāt |
pretatvaṁ so'pi nāpnoti ante śrī-kṛṣṇa-kīrtanāt ||62||

Aki tisztátalan elméjű, (vagy) nélkülözi a helyes viselkedést,
belőle sem lesz szellem, ha (élete) végén így szól: „Srí Krsna!”

mukhe bhavatu mā jihvāsatī yātu rasātalam |
na sā cet kali-kāle yā śrī-kṛṣṇa-guṇa-vādinī ||63||

Ne legyen nyelv a szájban, menjen inkább a pokolba,
ha – a kali-korban – nem Srí Krsna jótulajdonságait sorolja!

sva-vaktre para-vaktre ca vandyā jihvā prayatnataḥ |
kurute yā kalau putra śrī-kṛṣṇa-guṇa-kīrtanam ||64||

Buzgón imádjuk azt a nyelvet – akár önmagunk szájában, akár más szájában –,
mely a kali-korszakban Srí Krsna jótulajdonságait magasztalja.

pāpa-vallī mukhe tasya jihvā-rūpeṇa kīrtyate |
yā na vakti divā-rātrau śrī-kṛṣṇa-guṇa-kīrtanam ||65||

Bűnök liánja az a nyelvként emlegetett dolog a szájban,
ami éjt nappallá téve nem magasztalja Srí Krsna jótulajdonságait!

patatāṁ śata-khaṇḍā tu sā jihvā roga-rūpiṇī |
śrī-kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇeti śrī kṛṣṇeti na jalpati ||66||

Betegségek formájában szakadjon százfelé az a nyelv,
ami nem zengi: „Srí Krsna! Krsna! vagy „Srí Krsna!”

śrī-kṛṣṇa-nāma-māhātmyaṁ prātar utthāya yaḥ paṭhet |
tasyāhaṁ śreyasāṁ dātā bhavāmy eva na saṁśayaḥ ||67||

Aki hajnalban felkelve Srí Krsna nevének dicsőségét recitálja,
azt én magam részesítem áldásban, efelől semmi kétség!

śrī-kṛṣṇa-nāma-māhātmyaṁ tri-sandhyaṁ hi paṭhet tu yaḥ |
sarvān kāmān avāpnoti sa mṛtaḥ paramāṁ gatim ||68||

S aki Srí Krsna nevének dicsőségét mindhárom napszakban recitálja,
az minden vágyát eléri, s halálakor a legfelsőbb helyzetet.

A sandhyā összeillesztést jelent, a tri-sandhyam a három napszak-csatlakozást jelenti – hajnal (éjszaka és nappal találkozása), dél (délelőtt és délután találkozása), alkonyat (nappal és este találkozása) –, amikor a bráhmanák fohászaikat zengik.

a Padma-purána a Szent Névről - mikor gyümölcsöző, s mikor nem

A Padma-purána Brahma-khandájában a Saunaka vezette bölcsek faggatják Szúta gószvámít. A 25. fejezetben a Saunaka a Szent Névről kérdez, Szúta gószvámí pedig felidéz egy Nárada, és mestere, Szanatkumára közti hajdanvolt beszélgetést. Ebbe a beszélgetésbe hallgatunk most bele kicsit mi is. Szanatkumára éppen arról beszél, hogy...

sarvāparādha-kṛd api mucyate hari-saṁśrayaḥ |
harer apy aparādhānyaḥ kuryād dvipada-pāṁsanaḥ || 12 ||

Még ha minden vétket is elkövet, akkor is megszabadul, aki Harihoz folyamodik.
S ha még Hari ellen is vétkezne a kétlábú lények e szégyene, ...

nāmāśrayaḥ kadācit syāt taraty eva sa nāmataḥ |
nāmno hi sarva-suhṛdo hy aparādhāt pataty adhaḥ || 13 ||

ha valamikor is a Szent Név oltalmát kereste, a Névnek köszönhetően megmenekül.
Mert a Név mindenki barátja, így az ellene vétkező elbukik.

„megmenekül": a tarati (szógyök: tṛ) jelentése átkel, túljut valamin.

śrī nārada uvāca |
ke te'parādhā viprendra nāmno bhagavataḥ kṛtāḥ |
vinighnanti nṛṇāṁ kṛtyaṁ prākṛtaṁ hy ānayanti ca || 14 ||

Srí Nárada szólt:
Bráhmanák vezére! Melyek a magasztos Név ellen elkövetett vétkek,
amik úrrá lesznek az embereken, s közönséges sorba taszítják őket?

„úrrá lesznek": a vinighnanti (gyöke: vinihan) jelentése megölik, elpusztítják, de meghódítják, legyőzik értelemben is használják az igét.

śrī sanatkumāra uvāca |
satāṁ nindā nāmnaḥ paramam aparādhaṁ vitanute
yataḥ khyātiṁ yātaṁ katham u sahate tad-vigarihām |
śivasya śrī viṣṇor ya iha guṇa-nāmādi-sakalaṁ
dhiyā bhinnaṁ paśyet sa khalu hari-nāmāhita-karaḥ || 15 ||

Srí Szanatkumára szólt:
(1) A legsúlyosabb sértés a szentek gyalázása.
Hogyan is bocsájtaná meg a magasztalt Úr az efféle vétket?
(2) A mindenkire áldást hozó Srí Visnu neve, alakja, tulajdonságai és kedvtelései isteniek,
[a Szent Név elleni] sértés volna ezeket tőle függetlennek tekinteni.

Más szövegváltozatban a harmadik páda elején śivasya śrī viṣṇor helyett śubhasya śrī viṣṇor áll, jelentéskülönbség nélkül. A śiva szó melléknévként áldásost jelent, s a szövegösszefüggés világossá teszi, hogy a versben nem Siva Mahádéváról van szó.
A korábbi anuṣṭubh strófák után e vers metruma śikhariṇī (koronás).
(a szöveg ezen része gyakran idézett, a Szent Név elleni sértések leírása.)

guroravajñā śruti-śāstra-nindanaṁ
tathārtha-vādo harināmni kalpanam |
nāmno balād yasya hi pāpa-buddhir
na vidyate tasya yamair hi śuddhiḥ || 16 ||

(3) A mester alábecsülése, (4) a kinyilatkoztatás és a szent hagyomány gyalázása,
(5) a szent név anyagi értelmezése, (6) Hari nevét a képzelet szüleményének tekinteni.
(7). Aki a szent név erejével táplálja tudatában a bűnt,
azt a vallási törvények sokasága sem tisztítja meg.

Más szövegváltozatban a vers harmadik páda elején nāmno balād yasya helyett nāmāparādhasya, 'a Név ellen vétkezőé' áll.

dharma-vrata-tyāga hutādi sarva-
śubhakriyā sāmyamapi pramādaḥ |
aśraddadhāne vimukhe'py aśṛṇvati
yaś copadeśaḥ śiva-nāmāparādhaḥ || 17 ||

(8) Erényesség, fogadalom, lemondás, áldozat s a többi
jámbor cselekedet közé sorolni (a Szent Nevet) tévedés.
(9) Sértő a hitetlen, ellenséges vagy figyelmetlen
hallgatóság tanítása az áldásos Szent Névre.

Más szövegváltozatban a harmadik páda: aśraddadhāno vimukho 'py aśṛṇvan, tartalmi különbség nélkül.

śrutvāpi nāma-māhātmyaṁ yaḥ prīti-rahito 'dhamaḥ |
ahaṁ mamādi paramo nāmni so'py aparādha-kṛt || 18 ||

(10) Akiben a Szent Név dicsősége hallatán sem támad fel az istenszeretet,
s a hitvány önző mentalitást fontosabbnak tartja a Szent Névnél, bizony vétkezik.

ahaṁ mamādi paramaḥ: szó szerint: 'az én és enyémmel kezdődő dolgokkal elfoglalt'

evaṁ nārada śaṅkareṇa kṛpayā mahyaṁ munīnāṁ paraṁ
proktaṁ nāma-sukhāvahaṁ bhagavato varjyaṁ sadā yatnataḥ |
ye jñātvāpi na varjayanti sahasā nāmno'parādhāndaśa
kruddhā mātaram apy abhojanaparāḥ khidyanti te bālavat || 19 ||

Ó, Nárada, Sankara (Siva) kegyesen így mondta el a bölcseknek és nekem a legfontosabbat,
a magasztos Úr örömet hozó nevét, (s e tant) mindig figyelmes alapossággal kell továbbadni.
Akik bár ismerik, mégsem kerülik el gondosan a tíz vétket,
(olyanok,) akár a dacos kisgyerek, aki az ételt visszautasítva gyötri édesanyját.

A varjya itt áthagyományozandót jelent. A szó gyöke a vṛj 7. ragozásban félretesz, továbbad jelentésű, míg a harmadik pádában ugyanez a gyök 10. ragozásban ragozva áll (varjayanti) elkerül, elhagy, tartózkodik valamitől jelentésben.

aparādha-vimukto hi nāmni japtaṁ sadā cara |
nāmnaiva tava devarṣe sarvaṁ setsyati nānyataḥ || 20 ||

Vétkektől mentesen zengd mindig a Szent Nevet!
Ó, isteni bölcs, csakis a Szent Névvel teljesedik be minden, s nem mással!

śrī nārada uvāca |
sanatkumāra priya-sāhasānāṁ
viveka-vairāgya-vivarjitānām |
deha-priyārthātma-parāyaṇānāṁ
muktāparādhāḥ prabhavanti naḥ katham || 21 ||

Srí Nárada szólt:
Szanatkumára, a saját örömünk kedvéért bármit megteszünk,
nem törődve a megkülönböztetőképességel és a (világgal szembeni) függetlenséggel,
és csupán a saját testünk elégedettségét tartjuk szem előtt –
miként szabadulhatunk meg vétkeinktől?

śrī sanatkumāra uvāca |
jāte nāmāparādhe tu pramāde tu kathaṁcana |
sadā saṅkīrtayan nāma tad ekaśaraṇo bhavet || 22 ||

Srí Szanatkumára szólt:
Ha (az ember) nemtörődöm módon valahogy (mégis) vétkezett a Szent Név ellen,
magasztalja mindig a Nevet, az lesz az egyetlen menedéke.

A szanszkrt szöveg finoman fogalmaz: miután valahogy (kathaṁcana) felmerült (jāte) a Szent Név elleni vétek (nāmāparādhe).

nāmāparādha-yuktānāṁ nāmāny eva haranty agham |
aviśrānti prayuktāni tāny evārthakarāṇi yat || 23 ||

A Nevet sértők bűnét csakis a Nevek veszik el!
Szüntelen zengve őket áldást záporoznak.

„áldást záporoznak": a vers artha-karāṇi szavának jelentése: hasznosak, előnyösek.

nāmaikaṁ yasya cihnaṁ smaraṇa-patha-gataṁ śrotra-mūlaṁ gataṁ vā
śuddhaṁ vā'śuddha-varṇaṁ vyavahita-rahitaṁ tārayaty eva satyam |
tac ced deha-draviṇa-janitā-lobha-pākhaṇḍa madhye
nikṣiptaṁ syān na phala-janakaṁ śīghram evātra vipra || 24 ||

Akit a Szent Név egyszer is megjelölt az emlékezés útján, vagy füle mélyére hatolt,
(legyen bár) a szótag tiszta vagy helytelen, elválasztva, vagy önmagában, azt bizony megszabítja valóban.
(Ám) ha a test, vagyon, népszerűség, kapzsiság vagy hitetlenség közepette
vetik oda, bizony nem hoz egyhamar gyümölcsöt, ó, bráhmana.

A verset a Hari-bhakti-vilász is idézi, abban a változatban az első pádában a cihnaṁ (megjelölt) helyett vāci (szavában) áll.
„Elválasztva" (vyavahita) szóval kapcsolatban Szanátan gószvámí megjegyzi: még ha a Szent Név szótagjai közé más szótag ékelődik is.
A Szent Név hatásosságát taglaló két páda az ünneplésre hívó sragdharā (virágfüzéres), míg az eredménytelenség körülményeit felsoroló két páda a lassúságot demostráló mandākrāntā (lassú léptű) versmértékű.

idaṁ rahasyaṁ paramaṁ purā nārada śaṅkarāt |
śrutaṁ sarvāśubha-haram aparādha-nivārakam || 25 ||

Ó, Nárada, e legnagyobb titkot, hajdan Sankarától (Sivától)
hallottam. Megsemmisít minden bajt, megoltalmaz a vétkektől, ...

vidur viṣṇv-abhidhānaṁ ye hy aparādha-parā narāḥ |
teṣām api bhaven muktiḥ paṭhanād eva nārada || 26 ||

hiszen akik ismerték Visnu nevét, ám bűnös életet éltek,
még azok is megszabadultak, csupán a (Név) kimondásával.

„Bűnös életet éltek" – aparādha-paraḥ szó szerint: a vétkekre törekvő, vétkekkel elfoglalt. A patḥanam (recitálás, megemlítés, tanulmányozás) szót fordítottam kimondásként.

nāmno māhātmyam akhilaṁ purāṇe parigīyate |
tataḥ purāṇam akhilaṁ śrotum arhasi mānada || 27 ||

A Név dicsőségét teljességel megéneklik a puránák,
ezért, ó Tiszteletet adó, kérlek, hallgasd a puránát!

a Padma-purána a Szent Névről

Az alábbi szövegrészlet a Padma-purána 3. (svarga-khaṇḍa) részének 50. fejezetéből való, melynek címe: a Visnu-bhakti magasztalása (viṣṇu-bhakti-praśaṁsanam).

A szentek Szúta gószvámít arról kérdezik, melyik a legjelentősebb zarándokhely, s milyen tett, milyen rítus a leggyümölcsözőbb e zarándokhelyen. Szúta gószvámí válaszában a Szent Nevet nevezi meg:

viṣṇu-nāma-paraṁ japtvā sarva-mantra-phalaṁ labhet |
viṣṇu-prasāda-tulasīm āghrāya dvija-sattamāḥ || 8 ||
pracaṇḍaṁ vikarālaṁ tad yamasyāsyaṁ na paśyati |
sakṛt praṇāmī kṛṣṇasya mātuḥ stanyaṁ piben nahi || 9 ||

(Az ember) Visnu legfőbb nevét zengve minden mantra eredményét eléri.
Visnu kegyét, a tulaszít megszagolva, ó bráhmanák kiválóságai,
Jama haragos és félelmetes orcáját nem látja (soha).
Csupán egyszer hódolatát ajánlotta Krsnának, anyatejet nem iszik (többé).

„anyatejet nem iszik (többé)", azaz nem születik meg újra az anyagvilágban.

Az alábbi szövegben többször felbukkanó kṛṣṇa-nāma, „Krsna-név" szóösszetételt „Szent Név" alakban fordítom. Ugyanis kṛṣṇa-nāma nem csupán birtokos szerkezet, több, mint Krsna megnevezése. Ahogy B.R. Srídhar Mahárádzs oly szépen megfogalmazza: „A hangok birodalmában Krsna a szent név gyanánt jelenik meg. A szent név fontossága nem a szótagok elrendezéséből fakad, hanem az isteni hang mélységes jelentéséből."

...
tīrthānāṁ ca paraṁ tīrthaṁ kṛṣṇa-nāma maharṣayaḥ || 17 ||

Ó, nagy bölcsek, a zarándokhelyek közül a legfelsőbb zarándokhely a Szent Név!

tīrthī-kurvanti jagatīṁ gṛhītaṁ kṛṣṇa-nāma yaiḥ |
tasmān muni-varāḥ puṇyaṁ nātaḥ parataraṁ viduḥ || 18 ||

A Szent Névbe kapaszkodók szent hellyé teszik a világot,
ezért a bölcsek legkiválóbbjai szerint nincs is ennél szentebb.

„Kapaszkodnak" - a gṛhīta megragadottat jelent, szó szerint: „akik által megragadott a Krsna-náma". A grah gyök jelentései: megragad, megkap, elfogad, megért, kiejt (szót, nevet).

viṣṇu-prasāda-nirmālyaṁ bhuktvā dhṛtvā ca mastake |
viṣṇur eva bhaven martyo yama-śoka-vināśanaḥ || 19 ||

Visnunak tett felajánlás maradékát elfogyasztva vagy a fején tartva
a halandók világában élő (maga is) visnuvá válik, s véget vet a Jama (okozta) bánatnak.

A viṣṇu a jámbor ember megjelölése is lehet, ezért a viṣṇur eva bhavet érthető úgy is, hogy Visnuvá válik, illetve hogy visnu, azaz jámbor, jó ember lesz belőle. A Jama okozta bánat a gyász.

arcanīyo namaskāryo harir eva na saṁśayaḥ |
ye mahāviṣṇum avyaktaṁ devaṁ vāpi maheśvaram || 20 ||

Egyedül Hari imádandó, és őt illeti a hódolat, efelől semmi kétség.
Akik Mahávisnut és a felfoghatatlan Istent, Mahésvarát...

Az avyakta megnyilvánulatlant, láthatatlant, felfoghatatlant jelent.

ekī-bhāvena paśyanti na teṣāṁ punar udbhavaḥ |
tasmād an-ādi-nidhanaṁ viṣṇum ātmānam avyayam || 21 ||

... azonosnak látják, azok nem születnek újra (e világban).
Ezért a kezdet és vég nélküli Visnut, a Lelket, a Múlhatatlant...

hariṁ caikaṁ prapaśyadhvaṁ pūjayadhvaṁ tathaiva hi |
ye samānaṁ prapaśyanti hariṁ vai devatāntaram || 22 ||

... és Harit, az Egyet lássátok és imádjátok!
(Ám) akik Harit más istenségekkel látják egyenlőnek,

te yānti narakān ghorāṁ nna tāṁstu gaṇayed dhīraḥ |
mūrkhaṁ vā paṇḍitaṁ vāpi brāhmaṇaṁ keśava-priyam || 23 ||

azok borzalmas pokolra jutnak, velük ne számoljon a józan.
Akinek Késava kedves, lehet bár nehézfejű, vagy tudós pandit bráhmana, ...

A gaṇayeddhīraḥ kétféleképpen is értelmezhető: gaṇayed dhīraḥ - (nem) veszi számba a józan, értelmes ember. Érthető így is: gaṇayed hīraḥ, a hīra jelenthet oroszlánt is, de Siva egyik neve is ez.

śvapākaṁ vā mocayati nārāyaṇaḥ svayaṁ prabhuḥ |
nārāyaṇāt paro nāsti pāparāśi-davānalaḥ || 24 ||

vagy éppen kutyaevő is, Nárájan, maga az Úr szabadítja meg.
Nárájannál nincs nagyobb, ő a bűnök sokaságának dzsungelét felperzselő erdőtűz.

kṛtvāpi pātakaṁ ghoraṁ kṛṣṇa-nāmnā vimucyate |
svayaṁ nārāyaṇo devaḥ sva-nāmni jagatāṁ guruḥ || 25 ||

Még ha szörnyű bűnöket követ is el, a Szent Név által megszabadul,
maga Nárájan, az Úr, a világok mestere saját nevében...

ātmano'bhyadhikāṁ śaktiṁ sthāpayām āsa suvratāḥ |
atra ye vivadante vai āyāsa laghu-darśanāt || 26 ||

.. önmagánál is nagyobb erőt emelt, ó erényes szentek!
Akik ezt vitatják, mondván, kevesebb erőfeszítést igényel...

Szúta gószvámí az őt kérdező bölcseket 'fogadalmaikat megtartóként' (su-vrata) szólítja meg, ezt fordítottam erényes szentként.

phalānāṁ gauravāc cāpi te yānti narakaṁ bahu |
tasmād dharau bhaktimān syād dharināma-parāyaṇaḥ || 27 ||

... becsesebb eredmény mellett, azok sokszor jutnak pokolra.
Ezért a Harihoz hű (hívő) adja magát a Szent Névnek!

pūjakaṁ pṛṣṭhato rakṣen nāminaṁ vakṣasi prabhuḥ |
hari-nāma-mahāvajraṁ pāpa-parvata-dāraṇe || 28 ||

Az Úr imádóját hátulról oltalmazza, a nevét zengőt pedig szemből.
A Szent Név hatalmas villáma a bűnök hegyeit szaggatja szét.

A pṛṣṭhatas jelenthet háta mögöttit, hátulrólt is, de – ahogy a magyarban – a háta mögött utalhat a titokban végzett cselekvésre is. A vers első fele ezért érthető úgy is, hogy az Úr imádóját titokban oltalmazza, míg a nevét zengőt nyíltan.

tasya pādau tu saphalau tadarthaṁ gati-śālinau |
tāv eva dhanyāv ākhyātau yau tu pūjākarau karau || 29 ||

Az ő érdekében eljáró lábak eredményesek,
Csupán az őt imádó karok nevezhetők áldottaknak.

uttamāṅgam uttamāṅgaṁ taddharau namram eva yat |
sā jihvā yā hariṁ stauti tan manas tat padānugam || 30 ||

A legkiválóbb testrész a fej, ami Hari előtt hajol meg,
az a nyelv, amely Harit magasztalja, az az elme, ami az ő nyomdokait követi.

A „legkiválóbb testrész" (uttama-aṅga) a fej szokásos megjelölése.

tāni lomāni cocyante yāni tannāmni cotthitam |
kurvanti tac ca netrāṁbu yad acyuta-prasaṅgataḥ || 31 ||

Azok a szőrszálak, amik gyönyörrel merednek égnek nevének (hallatán),
és azok a valódi könnyek, melyek Acsjuta iránti odaadás fakaszt.

aho lokā atitarāṁ daiva-doṣeṇa vañcitāḥ |
nāmoccāraṇa-mātreṇa muktidaṁ na bhajanti vai || 32 ||

Ó, jaj! az embereket túlságosan is rászedi a balsors –
hiszen csupán nevének kimondásáért üdvösséget ad, s mégsem imádják!

vañcitāste ca kaluṣāḥ strīṇāṁ saṅga-prasaṅgataḥ |
pratiṣṭhanti ca lomāni yeṣāṁ no kṛṣṇa-śabdane || 33 ||

És rászedettek a tévelygők, a nők társaságához vonzódók,
kiknek nem mered égnek minden szőrszáluk, a Krsna (nevet) kimondva.

te mūrkhā hy akṛtātmānaḥ putra-śokādi vihvalāḥ |
rudanti bahulālāpair na kṛṣṇākṣara-kīrtane || 34 ||

Ostobák ők, a tudatlanok, a fiak miatti bánattól gyötrődők,
siránkoznak, s nem Krsna (név) szótagjait dicsőítve zokognak.

A putra-śoka 'fiú-bánatot' jelent, az utód elvesztése feletti bánatot. A mondat igéje a rudanti - zokognak, szószátyáran ('terjedelmes beszéddel' – bahula-ālāpaiḥ) siránkoznak, s nem Krsna nevét zengve hullnak a könnyeik.

jihvāṁ labdhvāpi loke'smin kṛṣṇa-nāma japen nahi |
labdhvāpi mukti-sopānaṁ helayaiva cyavanti te || 35 ||

Még nyelve is lett e világban, mégsem zengi a Szent Nevet –
a megszabadulás lépcsőjét elérve léhán leesik.
jihvāṁ labdhvā api - még nyelvet is birtokolva

tasmād yatnena vai viṣṇuṁ karma-yogena mānavaḥ |
karma-yogārccito viṣṇuḥ prasīdaty eva nānyathā || 36 ||

Ezért az ember figyelmesen, karma-jógával (imádja) Visnut,
a karma-jógával, s nem mással magasztalt Visnu lesz kegyes.

A karma-yoga a világi és rituális jótetteket jelenti. A Szent Név zengése mellett praktikusan a helyes cselekvés fontosságára irányítja szövegünk az olvasó figyelmét.

tīrthād apy adhikaṁ tīrthaṁ viṣṇor bhajanam ucyate |
sarveṣāṁ khalu tīrthānāṁ snāna-pānāvagāhanaiḥ || 37 ||

Visnu imádatát a zarándokhelyeknél is szentebbnek mondják –
bíz az összes zarándokhely vizében való megmerítkezéssel, kortyolással és belevetődéssel...

A tīrtha szó gyöke a tṛ - átkel, a tīrtha gázlót, átkelőhelyet jelent fizikai, és lelki értelemben is. Átkelőhely a folyón, illetve az anyagvilágból a lelki világba való átkelés helye – a szent zarándokhely.

yat phalaṁ labhate martyas tat phalaṁ kṛṣṇa-sevanāt |
yajante karma-yogena dhanyā eva narā harim || 38 ||

... elért eredményt éri el a halandó Krsna szolgálatával.
Az áldottak karma-jógával tisztelik Harit,

tasmād bhajadhvaṁ munayaḥ kṛṣṇaṁ parama-maṅgalam || 39 ||

ezért, ó bölcsek, imádjátok Krsnát, a legáldásosabbat!

az elesett lélek könyörgése nyolc versben

śrī dainyāṣṭakam

śrī-kṛṣṇa gokulādhīśa
nanda-gopa-tanūdbhava |
yaśodā-garbha-sambhūta
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||1||

Srí Krsna! Gókula ura!
Nanda, a pásztor fia!
Jasódá fiacskája!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

Nandával kapcsolatban a vers a fiára a tanu-udbhava, azaz 'testéből született' szófordulattal utal, hasonlóan Jasódával kapcsolatban a garbha-sambhūta 'méhéből született'. Értelemszerűen egyik sem értelmezhető szó szerint, hiszen Krsna Vaszudéva és Dévakí gyermekeként jelent meg e világban, Nanda és Jasódá a nevelőszülei.

vrajānanda vrajāvāsa
vraja-strī-hṛdaya-sthita |
vraja-līlā-kṛtaṁ nityaṁ
mayi dine kṛpāṁ kuru ||2||

Vradzsa gönyöre! Vradzsában lakozó!
Vradzsa leányainak szívében rejtező!
Örökkön Vradzsában játszadozó!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A vraja-strī-hṛdaya-sthita 'Vradzsa leányainak szívében lakozót' jelent, csupán a szóismétlés elkerülése végett fordítottam rejtezőként.

śrī-bhāgavata-bhāvārtha
rasātman rasikātmaka |
nāma-līlā-vilāsārthaṁ
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||3||

A szent szó valódi jelentése!
lelki ízek leglényege, s az azokat értők szíve-lelke!
A Szent Név kedvtelései szépségének nevében
kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A bhāvārtha (bhāva-artha) egy szó jelentését, elsődleges, nyilvánvaló értelmét jelenti. A bhāgavata arra vonatkozik, aki vagy ami a Magasztos Úrral, Bhagavánnal kapcsolatos – ezt fordítottam 'szentként', mert magyarul így mondjuk az Istennel kapcsolatost.

yaśodā-hṛdayānanda
vihitāṅgaṇa-riṅgaṇa |
alakāvṛta-vaktrābja
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||4||

Jasódá szívének gyönyöre!
Kisgyermekként a kertjében mászol (a porban)!
Lótuszorcád göndör fürtjeid keretezik!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

virahārti-vrata-sthātman
guṇa-gāna-śruti-priya |
mahādainya-dayodbhūta
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||5||

Az elválás kínjának élők lelke!
(Aki) a jótulajdonságaidat megéneklőket kedveled hallgatni,
és a szánalmasan elesettek iránt mutatod meg kegyed,
kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A vrata-stha általában 'fogadalmast', 'fogadalomban-állót' jelent, de a vrata nem csak fogadalmat, elhatározást jelent, lehet rítus vagy akár életmód is. A pusti-márg szampradájában a beavatási rítus az Istentől való távolétet tudatosítja a gyakorlóban, így a vrata a utal a tanítványi fogadalomra, ám mélyebb értelemben arra a komoly bhaktára, aki lelki szenvedésként éli meg az Istentől való elválást, és ezért szomjazza az ő kegyét. A lélek elesettsége az elválásból fakadó hiányérzet intenzív megélése.

atyāsakta-janāsakta
parokṣa-bhajana-priya |
paramānanda-sandoha
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||6||

A hozzá erősen ragaszkodókhoz vonzódó,
a benned távollévő kedvesüket imádó híveidet kedvelő!
Ó, legfelsőbb gyönyör áradata!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A parokṣa valaki szemétől messzit, azaz láthatatlant, idegent, vagy titkost, rejtettet jelent, esetleg hiányt, távollétet. A parokṣa-bhajana így rejtett imádatot, vagy távollévő imádatát jelenti.

nirodha-śuddha-hṛdaya
dayitā-gīta-mohita |
ātyantika-viyogātman
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||7||

Szíved mentes minden nehezteléstől!
Akit híveid éneke rabul ejt!
A múlhatatlan elválást bensődben megértő!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A nirodha megsemmisülést, korlátozást, akadályt, nehézséget, bántást, ellenérzést, illetve kiábrándulást, csalódást jelenthet. A nirodha-śuddha mindezektől mentest.
"Rabul ejt": a mohita elámítottat, zavarba hozottat jelent.

svācārya hṛdayasthāyi
līlā-śata-yuta prabho |
sarvathā śaraṇaṁ yāte
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||8||

Önmagad mestere! Szívekben lakozó!
Kedvtelések százait magadra öltő Úr!
Ezernyi módon is (hozzád) fordul oltalomért,
kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

"Ezernyi módon": a szövegben sarvathā – 'minden módon', azaz újra meg újra, a legkülönfélébb utakon próbálkozva.

||iti śrī-haridāsa-viracitaṁ dainyāṣṭakaṁ samāptam ||
Ím, a Srí Haridász által írt mű, az elesett lélek könyörgése nyolc versben.

nyolc strófa a gyönyörű Krsnáról

śrī-kṛṣṇāṣṭakam

vasudeva-sutaṁ devaṁ kaṁsa-cāṇūra-mardanam |
devakī-paramānandaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||1||

Vaszudéva fiának, Istennek, Kansza és Csánúra végzetének,
Dévakí legfőbb boldogságának, Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

atasī-puṣpa-saṅkāśam hāra-nūpura-śobhitam |
ratna-kaṅkaṇa-keyūraṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||2||

A len virágjához hasonlatos, gyöngysor és bokalánc ékesíti,
drágaköves karperecet visel csuklóját és felkarján is – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

kuṭilālaka-saṁyuktaṁ pūrṇa-candra-nibhānanam |
vilasat kuṇḍala-dharaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||3||

Göndör fürtöket visel, orcája a teliholdra hasonlatos,
fülbevalója ékesen tündököl – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

mandāra-gandha-saṁyuktaṁ cāru-hāsaṁ catur-bhujam |
barhi-picchāvacūḍāṅgaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||4||

Koralljázmin virágának illata lengi körül, mosolya édes,
négy karral (tündököl), pávatollat tűz varkocsába – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

utphulla-padma-patrākṣaṁ nīla-jīmūta-sannibham |
yādavānāṁ śiro-ratnaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||5||

Szeme akár a tágra nyílt lőtuszvirág, a sötétkék felleghez hasonlatos,
a jaduk koronaékszere – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

rukmiṇī-keli-saṁyuktaṁ pītāmbara-suśobhitam |
avāpta-tulasī-gandhaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||6||

Rukminí szerelme ékesíti, sárga selyemruháját viseli,
tulaszí illata öleli körül – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

gopikānāṁ kuca-dvandva kuṅkumāṅkita-vakṣasam |
śrī-niketaṁ maheṣvāsaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||7||

Mellkasát a gópík kebleiről sáfrány kente össze,
széles mellkasa Srí lakhelye – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

Srí a szerencseistennő neve.

śrīvatsāṅkaṁ mahoraskaṁ vanamālā-virājitam |
śaṅkha-cakra-dharaṁ devaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||8||

Srívatsza ragyog széles mellkasán, erdei virágok füzére díszíti,
kagylókürtöt és csakrát tart kezében – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

kṛṣṇāṣṭakam idaṁ puṇyaṁ prātar utthāya yaḥ paṭhet |
koṭi-janma-kṛtaṁ pāpaṁ smaraṇena vinaśyati ||

Aki reggel felkelve ezt az áldásos Krsnástakát olvassa,
annak a reá emlékezés milliónyi születés alatt felhalmozott bűnét semmisíti meg.

A hagyomány szerint a verset Sankarácsárja írta.

Mink is rabok vagyunk-e?

Jancsi megszeppent. Elszontyolodva lépegetett tovább Szikárdusz mellett, s még arra is alig pillantott fel, hogy két gyerek sárkányt eregetve száguldott el mellettük, le a hegyen.
Csak arra vidámult meg, mikor azt látta, hogy egy potrohos, részeg nemes tántorog előttük. Veres nadrág van rajta, és fehér posztódolmány. A süvegét már lefújta valahol a szél. A kardjának is csak a hüvelye van meg. Szüntelen botladozik benne; de azért hujángat. Végre el is bukik egy házikó előtt, mintha csak kiválasztotta volna az egyetlen sáros helyet az utcában: esővíz felfogására volt ott egy lepedőnyi széles, ásott gödör. Bizonyára kacsák kedvéért ásták. Térdig süppedt belé.
Jancsi röhögött. Szikárdusz fráter megállt, és hátratekintett. Bizonyára azt nézte: van-e valaki, aki az emberen segítsen? De csak egy nyolcéves forma leánygyermek futott elő az udvarból cseresznye színű szoknyában egy nagy cirokseprűvel. Szikárdusznak a kezét rohanta meg egy csókkal, s bámulva meresztette a szemét Jancsira.
A részeg jókedvét nem zavarta az esés.
- Kik vagytok? - kiáltotta vígan Szikárdusznak. - Barátok vagytok? Bolondok vagytok! Nem tudjátok, mi a jó!?
- Hogyne - felelte nyugodtan Szikárdusz -, hiszen látjuk: sarban heverni a jó!
S odább lépett.
- Látod - mondta Jancsinak -, ez az ember latszik neked, hogy úr, pedig nem úr. Rab. Testnek rabja.
Egy csoport fekete köpenyes ember állt az utcán egy olyan ház előtt, amely beljebb épült, mint a többi. Hegyes, hosszú posztósüveget viseltek, feketét, olyat, mint a fordított tölcsér. Többnyire göndör szakállú s hajlott hátú emberek voltak. A köpönyegükön elöl-hátul tenyérnyi piros posztószelet virított. Csaknem mindenkinek a kezében volt valami ruhaféle: selyemszoknya, dalisaru, sarkantyús sárgacsizma, kard, süveg, rámás kép, a hátukon is kinek zsák, kinek zacskó, kinek nadrág. S valamennyinek hevesen mozgott a szája s a jobb keze. Lármásan fecsegtek, vállukat rángatták, kezüket terjegették.
A csoport közepén egy asztalka állott. Az asztalkánál egy agg zsidó ezüst denárokat olvasott három fiatal elé. A negyedik a fejét a jobb vállára hajlítva írt ónnal sebesen.
- Látod: pénz rabjai.
És szótlanul haladt tovább.
Lenn a hévizi malomnál három bársonydolmányos, bársonysüveges úr lovagolt el. A szél a lovak sörényét halról-jobbra borzolta.
Ragyogott rajtuk a sok aranylánc, süvegükön a boglár, karjukon az ékes kövek. A lovak csótára is csillogott a kövektől.
- Látod - mondta Szikárdusz -, pompa rabjai.
Jancsi utánuk bámult.
- Mindenki rab-e? - kérdezte félénken.
- Mindenki - bólintott Szikárdusz.
- A király is?
- Király is.
- Kinek rabja a király?
- Nemzet rabja.
- Mink is rabok vagyunk-e?
- Mink is.
- Mink kinek a rabjai vagyunk?
- Isten rabjai, fraterkám.
Szótlanul mentek tovább.
A révhez értek. Szikárdusz ottvártukban rámosolygott a fiúra:
- Vajon mit gondolsz tied feje: kinek jobb rabja lenni? Úrnak-e? földbirtoknak-e? pénznek-e? asszonynak-e? vagy jóságos Istennek?
 

(rövid részletecske Gárdonyi Géza: Isten rabjai című regényéből)

a pásztorlányok éneke a Góvardhan hegy ünnepén

Dzsíva gószvámí könyve, a Gopāla-campū (a campū olyan műfaj, melyben váltakozva találunk kifinomult, a költészetből ismerős díszítőelemekben gazdag prózát és verses részeket egyaránt) Krsna vradzsabéli kedvteléseit beszéli el, alapvetően a Bhágavata-puránában olvasható eseménysor alapján. A Góvardhant ünneplő pásztorlányok éneke a mű 1.18.65. szakasza.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena araci śakra-padam abhayaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena pūtanikā sā nihatā yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki eloszlatta az Indra hatalmától való félelmet!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki elpusztította Pútanikát!

Indra neve Sakra. A padam szó elsődleges jelentésben lábat jelent, de nyomot, jelet, pozíciót, rangot, hivatalt, hatalmat is.
Pútaná ölébe vette a csecsemő Krsnát, hogy megszoptassa, ám előtte keblét méreggel dörzsölte be, hogy így ölje meg őt. Ám Krsna nem csupán a tejet, hanem az életerőt is kiszívta a boszorkányból.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena tṛṇāvarta-tanu-dalanaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena yamalārjuna-tarum udakali yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki Trnávarta testét összezúzta!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki a két Ardzsuna-fát kidöntötte!

Trnávarta („füvet forgató”, azaz forgószél) tornádóként kapta fel, s ragadta el a kisgyermeket. Krsna azonban hirtelen elviselhetetlenül súlyossá vált számára, így a démon a földre zuhant.
Az ardzsuna-fa 20-25 méter magasra növő fa. Nárada megátkozota (vagy megáldotta? hiszen így Krsnával találkozhattak) Kuvéra két fiát, akik két fává váltak. Amikor Jasódá egy mozsárhoz kötözte kisfiát, és ő megindult az udvaron, a mozsár az ikerfák (a yamala szó ikret jelent) közé szorult, és ahogy Krsna tovább haladt, a beszorult mozsát kidöntötte a két fát.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena vatsa-bakāsura-hananaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena vyomāghāsura-maraṇaṁ yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki Vatsza és Baka démonokat elpusztította!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki Vjóma és Agha démonokat megölte!

Vatsza („borjú”, vagy „gyermek”) a borjak között rejtőzött el, hogy így közel férkőzve Krsnához váratlanul támadhasson rá, ám Krsna észrevette, megragadta hátsó lábainál fogva, s felhajította egy fára.
A Jamuná partján támadt Krsnára Bakászura, egy gém alakjában. Először megpróbálta lenyelni, ám mikor tűzforrónak érezte, inkább a magasba köpte, és a csőrével próbált végezni Krsnával. Ő azonban szétfeszítette a madár-démon csőrét, s elpusztította.
Vjóma a nagy mágus fiúcska képében vegyült el a tehénpásztorfiúk közé, akik pásztor-bárányt játszottak, sorban elrabolta a bárányt játszó fiúkat, és egy barlangba zárta őket. Krsna azonban észrevette a mesterkedéseit, leleplezte, és verekedés közben megfojtotta.
Agha hatalmas kígyótestet öltött, hogy elnyelje Krsnát, a pásztorfiúkat, a borjakat s Vradzsa egész népét. Krsnát is elnyelte, ő azonban hirtelen nála is nagyobbra nőtt, így ölte meg a démont.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena kāliya-damanaṁ kalitaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena khara-pralambaka-śamanaṁ yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki legyőzte Káliját!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki elpusztította az öszvért és Pralambakát!

Mikor Kálija a Jamunához költözött, mérgétől halálossá vált folyó vize. Krsna megküzdött a hatalmas kígyóval, ám egyszerűen megszégyenítette: a csuklyáin táncolt. Kálija végül Krsna oltalmába ajánlotta magát, majd messzi vidékre távozott.
Dhénuka, a szamárdémon nem tudott enni a pálmafa édes gyümölcseiből, ám senkit sem engedett még a fák közelébe sem. A Tálavana erdejét rettegésben tartó démonnal Krsna bátyja, Balarám végzett, éppúgy, mint Pralambával.
Pralamba, az aranysisakos démonóriás pásztorfiú képét öltötte, hogy közel férkőzhessen Krsnához és Balarámhoz, s elrabolhassa őket. A játékban vállára vette Balarámot, hogy eliszkoljon vele, ám Balarám felismerte és elpusztította.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena dava-yugmaṁ paripītaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena trasyati kaṁsaḥ satataṁ yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki két erdőtüzet is kioltott!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Akitől Kansza mindig retteg!