Vallabha - a végkövetkeztetés titka

siddhānta-rahasya

 

 

A költemény a Ṣodaśa-grantha (Tizenhat kötet) című gyűjtemény ötödik darabja.
1492-ben, 14 esztendősen már tanult vándortanítóként utazott: Dzsagannáth Puríból Kásiba, majd onnan Mathurá vidékére. A monszun kezdetén érkezett Gókulába. A Yamunā partján, Govinda-ghāṭa mellett a Yamunāṣṭakam című költeményét szavalta. Éjjel meditált és meditációjának eredményét foglalta az alábbi versbe.

śrāvaṇa-śyāmale pakṣe ekādaśyāṁ mahāniśi |
sākṣād-bhagavatā proktaṁ tadakṣaraśa ucyate || 1 ||

Srávana hó fogyó holdjának tizenegyedik napján éjfélkor
maga az Úr mondta e szavakat, amit szóról szóra elismétlek.

A srávana hó fogyó holdja a júliusi telihold utáni időszak. Ez Indiában a monszun idejének kezdete.

brahma-sambandha-karaṇāt sarveṣāṁ dehajīvayoḥ |
sarva-doṣa-nivṛttir hi doṣāḥ pañcavidhāḥ smṛtāḥ || 2 ||

A brahma-szambandha megtételével az összes test és lélek
minden egyes hiányossága megsemmisül. E hiányosságok ötfélék lehetnek:

A brahma-sambandha, a Legfelsőbb Lélekhez kapcsolódás mantrája a pustimárg szampradájába való beavatás fogadalomtétele.

sahajā deśa-kālotthā loka-veda-nirūpitāḥ |
saṁyogajāḥ sparśajāśca na mantavyāḥ kathañcana || 3 ||

Veleszületett, helyből és időből fakadó, világi és szent előírásokhoz kötődő,
társaságból fakadó és érintkezésből származó. Nincs bármi más említendő.

Az ötféle hiányosság:
1. veleszületett (saha-ja) hiányosság: az ember előző életeinek hozadékaként veleszületett tulajdonságai
2. helyből és időből fakadó (deśa-kāla-uttha): az aktuális életkörülményeiből fakadó (hely mint lakóhely, idő mint életkor, illetve napszak)
3. világi és szent előírások (loka-veda-nirūpita): a világi és szent előírásokkoz végzéséhez kötődő hiányosságok
4. társaságból fakadó (saṁyoga-ja): a társaság, rokonok, barátok, munkatársak, a közösségek hatása
5. érintkezésből származó (sparśa-ja): tisztátalan, kedvezőtlen dolgokkal való kapcsolat hatása

anyathā sarvadoṣāṇāṁ na nivṛttiḥ kathañcana |
asamarpita-vastūnāṁ tasmād varjanam ācaret || 4 ||

A hiányosságok megszüntetésének (a Legfelsőbb Lélekhez való kapcsolódáson túl) nincs más módja.
Ezért a nem felajánlott dolgokat hagyd el!

nivedibhiḥ samarpyaiva sarvaṁ kuryāditi sthitiḥ |
na mataṁ deva-devasya sāmi-bhuktaṁ samarpaṇam || 5 ||

Tegyen mindent felajánlásként, teljesen átadva – így helyes,
az istenek istenének ne ajánljon fel félig megevettet sem!

„félig megevett" – sāmi-bhukta, vagy félig élvezett, használt (a bhuj igei gyök jelentései eszik, élvez, használ, a bhukta a bhuj gyökből képzett befejezett melléknévi igenév)
És mégis akadnak kivételek. Emlékezetes történet ezzel kapcsolatban Ráma és a felajánlott jujuba gyümölcsökbe kóstoló Sabarí esete.

tasmād ādau sarvakārye sarva-vastu-samarpaṇam |
dattāpahāra-vacanaṁ tathā ca sakalaṁ hareḥ || 6 ||

Ezért minden tett kezdetén mindent ajánljon fel
teljes egészében Harinak, úgy, mint az "adott dolog visszavétele" mondás.

A beavatáskor a tanítvány felajánlja saját magát Krsnának. Ha ezután a világban élve önösen viselkedik, megfeledkezik fogadalmáról, akkor tulajdonképpen visszaveszi a beavatáskor tett felajánlását – ez a dattāpahāra (datta-apahāra), az 'adott visszavétele'. A tanítvány mindent ajánljon fel, dattāpahāra nélkük.

na grāhyam iti vākyaṁ hi bhinna-mārga-paraṁ matam |
sevakānāṁ yathā loke vyavahāraḥ prasiddhyati || 7 ||

Ne fogadd el az ilyen beszédet, mert más irányzat nézete,
miként a világi életben is, a szolgát a tettei teszik tökéletessé.

A dattāpahārá-ra tekinthetünk úgy is, hogy amit felajánlottunk, az az Úré, ezért többé már nem használhatjuk azokat. Ezt a nézetet Vallabha elutasítja. „Miként a világi életben is" (yathā loke) – mondja, miként a világi életben a szolga ura útmutatását és jóváhagyását követve, ura eszközeit használva cselekszik, így járjon el a Isten szolgája is, ura útmutatása és jóváhagyása szerint cselekedve, a szolga őnéki felajánlott testét, gondolatait, szavait és szívét-lelkét az Úr örömére használva.
„Más irányzat" bhinna-mārga-param: 'más útnak szentelődő'

tathā kāryaṁ samarpyaiva sarveṣāṁ brahmatā tataḥ |
gaṅgātvaṁ sarva-doṣāṇāṁ guṇa-doṣādi-varṇanā |
gaṅgātvena nirūpyā syāt tadvad atrāpi caiva hi || 8 ||

Így ajánlva fel teendőidet, azok teljesen lelki természetűvé válnak.
Minden hiányosság gangeszséges lesz, legyen bár erény vagy bűn az eredete,
gangeszségként látszik majd. Éppen így van ebben az esetben is.

Miként a Gangeszbe torkolló patakok: vizük a Gangeszhez érve gangeszvízzé válik, ezért onnantól tiszták és szentek lesznek. Így van ez a valóban önátadott lélek felajánlásaival, tetteivel is.

a Legfelsőbb Lélekhez kapcsolódás mantrája

brahma-sambandha mantra
 

 A slókamálá blogon olykor megjelennek nem a széles nagyközönségnek szánt tartalmak – ez a cikk is olyan. 

A brahma-szambandha mantra zengése a gyakorló Pusti-márg szampradájához való csatlakozását jelenti – maga a beavatási fogadalom. A mantra átadását szigorú szabályai vannak, előírások, hogy a jelölt miképpen böjtöljön, fürödjön meg s öltözzön fel, s miként kapja meg a mantrát Vallabha ácsárja utódjától.
 

A mantrát nem szokták nyilvánosságra hozni: magam különféle internetes forrásokból próbáltam rekonstruálni – mert érdeklődő tisztelettel figyelem a tradíció ezen ágát. Ha kedves olvasó, úgy gondolod, hogy te is hasonló kíváncsi érdeklődéssel és tisztelettel fordulsz Vallabha iskolája felé, akkor azt gondolom nyugodtan olvass tovább.
 

Kérlek, ugyanakkor vedd figyelembe, a mantra akkor gyümölcsöző, ha a megfelelő személytől kaptad, és a megfelelő időben, helyen és módon zenged. Ám a hagyományt tisztelve, a cikk szövegének esetleges hangos felolvasásakor se olvasd fel a mantra szanszkrt szövegét.

 

 

 

 

 

 

 

śrī kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama
sahasra-parivatsara-mita-kāla-jāta-
kṛṣṇa-viyoga-janita-tāpa-kleśānanta-tirobhāvo'haṁ
bhagavate kṛṣṇāya dehendriya-prāṇāntaḥkaraṇa-taddharmāṁś ca
dārāgāra-putrāptavittehaparāṇy-ātmanā saha samarpayāmi
dāso'haṁ kṛṣṇa tavāsmi

Srí Krsna az én oltalmam.
Ezer esztendőkben mérhető időnek előtte születtem,
és elvesztem a Krsnától való elválás által előidézett gyötrelemben és végtelen szenvedésben.
A magasztos úrnak, Krsnának testem, érzékeim, életem, szívem és lelkem, mindezekből fakadó kötelességeimet,
minden, ami az enyém, feleségemmel, otthonommal, fiaimmal, összegyűjtött vagyonommal együtt felajánlom, itt és a másvilágon!
Ó, Krsna, a szolgád vagyok!


A felajánlás a birtokjog elismerését jelenti. A bhakta Krsna szolgája, így mindene uráé – az övé csak a birtok gondozásának feladata marad, mint szolgálat.
„szívem és lelkem": ataḥkaraṇa: 'belső cselekvő', a gondolkodás és érzékelés székhelye, az elme, értelem, az ahankár és a tudat együttes megjelölése

A mantrát Vallabha 1492-ben először Dámódar dásznak, vele utazó tanítványának adta.

Vallabha - Srí Jamunástakam

A költemény a Ṣodaśa-grantha (Tizenhat kötet, tizenhat mű) című gyűjtemény első darabja. Nevezetesek a keletkezésének körülményei is: Vallabha 1492-ben, 14 esztendősen már tanult vándortanítóként utazott: Dzsagannáth Puríból Kásiba, majd onnan Mathurá vidékére. A monszun kezdetén érkezett Gókulába. Itt, a Jamuná partján írta fohászát, amivel el is nyerte Krsna kedves Jamunánájának áldását.

namāmi yamunām ahaṁ sakala-siddhi-hetuṁ mudā
murāri-pada-paṅkaja-sphurad-amanda-reṇūtkaṭām |
taṭastha-nava-kānana-prakaṭa-moda-puṣpāmbunā
surāsura-supūjita-smara-pituḥ śriyaṁ bibhratīm ||1||

Jamunának hódolok, a teljes tökéletességet ajándékozónak,
a Murári lótuszlábán megcsillanó rengeteg porszemmel bővelkedőnek!
Partjaid melletti üde ligetek tesznek virág-vízzel illatossá!
Az istenek, de a démonok is téged imádnak, ó Szerelemisten szépségével átjárt (Úrnőm)!

„tesznek virág-vízzel illatossá": a partmenti ligetek fáiról vízbe hulló virágok teszik a folyó vizét illatossá.
A „Szerelemisten" (smara-pitṛ) a transzcendentális szerelemisten, Krsna.

kalinda-giri-mastake 'patad amanda-pūrojjvalā
vilāsa-gamanollasat-prakaṭa-gaṇḍa-śailonnatā |
sa-ghoṣa-gati-danturā samadhirūḍha-dolottamā
mukunda-rati-vardhinī jayati padma-bandhoḥ sutā ||2||

Kalinda-hegy ormáról aláhulló pompás vízár,
vidám csillogással csobogó, kavicságyon pezsgőn szökkenő,
zajos hullámzásban magasra törő csodás hintában lengedező,
Mukunda iránti szeretetet tápláló – ekképpen győzedelmeskedik a Nap leánya!

sa-ghoṣa: a ghoṣa zajt, hangzavart jelent, ugyanakkor pásztortanyát is, így a harmadik páda első fele értelmezhető így is: „Vradzsa felé hullámzó".
padma-bandhu: 'a lótuszok barátja', a Nap neve
A vers metaforája szerint a köves talajon hullámozva folyó Jamuná egy hintában ül, a Nap leányaként lendül alá, hogy magasba emelve magával vigye a bhaktákat – növelve Mukunda iránti szeretetüket.

bhuvaṁ bhuvana-pāvanīm adhigatām aneka-svanaiḥ
priyābhir iva sevitāṁ śuka-mayūra-haṁsādibhiḥ |
taraṅga-bhuja-kaṅkaṇa-prakaṭa-muktikā-vālukā-
nitamba-taṭa-sundarīṁ namata kṛṣṇa-turya-priyām ||3||

Megtisztítod a földet, s a mindenséget is hangos muzsikáddal,
papagájok, pávák, hattyúk és más madarak (hangjával), kik téged imádnak.
Hullámok a karpereceid, fövenyed csillogó gyöngysorod,
partjaid szépséges csípődként tündökölnek – hódoljatok Krsna negyedik hitvesének!

Krsna akkor találkozott az emberi alakot öltött Jamunával (Kálindível), amikor a pándavákat látogatta Indrapraszthában. Kálindí minden vágya az volt, hogy Visnu felesége lehessen – így végül Krsna felesége lett.

ananta-guṇa-bhūṣite śiva-viriñci-deva-stute
ghanāghana-nibhe sadā dhruva-parāśarābhīṣṭade |
viśuddha-mathurā-taṭe sakala-gopa-gopī-vṛte
kṛpā-jaladhi-saṁśrite mama manaḥ-sukhaṁ bhavāya ||4||

Megszámlálhatatlan jótulajdonság ékesítette Úrnő! Siva, Brahmá és az istenek imádottja!
(Színed) a sűrű esőfelleghez hasonlatos, te töltöd be mindig Dhruva és Parásara kívánságait!
A jámbor (zarándokhely), Mathurá partjaidnál (terül el)! Minden gópa és gópí melletted él!
Könyörület óceánjának (Krsnának) oltalmazottja, add meg kérlek, elmém és szívem örömét!

A folyó vizének sötét színe Krsna testszínére emlékeztet.
A „könyörület óceánja" (kṛpā-jaladhi) kifejezésben az óceán (jala-dhi) szó szerint víz-tározót jelent. A metaforában az isteni könyörület, mint hatalmas víztömeg jelenik meg, így a Jamuná folyama ennek az isteni könyörületnek a kiáradása. A Jamuná ereje abból fakad – mondja Vallabha –, hogy Krsna oltalmazza, ezért tudja éppen ő derűssé és békéssé tenni a hozzá fohászkodók szívét. A manas elmét és szívet is jelenthet.

yayā caraṇa-padmajā mura-ripoḥ priyambhāvukā
samāgamanato 'bhavat sakala-siddhidā sevitām |
tayā sadṛśatāmiyāt kamalajā sa-patnīva yad
dhari-priya-kalindajā manasi me sadā sthīyatām ||5||

A (Gangesz) vize – mely oly kedves Murári lótuszlábának – úgy lett áldottá,
hogy véled egyedült, ekképpen válta minden tökéletességet megadó, imádott (folyóvá).
A lótuszban született (szerencseistennő) helyzete társfeleségként hasonlatos a tiédhez.
Hari kedvese, Kalinda leánya, kérlek lakozz mindig elmémben és szívemben!

A strófa első felében a Gangesz vizéről van szó, ami szent és tisztító, hiszen Trivikram lábától ered – a mindenséget három lépésével bejáró Visnu lábujjának körme hasította fel az univerzum burkát, ott áradt be a folyó vize. Ám igazán attól lesz áldott – mondja a költő –, s képes minden jótétemény megadására, hogy a Jamunával egyesül.

namo 'stu yamune sadā tava caritram aty-adbhutaṁ
na jātu yamayātanā bhavati te payaḥ-pānataḥ |
yamo 'pi bhaginī-sutān katham u hanti duṣṭān api
priyo bhavati sevanāt tava harer yathā gopikāḥ ||6||

Néked hódolok mindig, Jamuná, történeted oly csodás!
Soha nem éri Jama bosszúja azt, aki (csak egyszer is) belekortyold vizedbe,
(mert) hogyan is bántaná Jama húgának gyermekeit, legyenek azok bármennyire is gonoszak!
Téged szolgálva válnak kedvessé Hari számára, miként a gópikák.

A yama név ikret jelent, Jama és Jamuná a Nap ikergyermekei. Aki iszik a Jamuná vizéből gyermekévé válik (miként a gyermek is anyja tejét issza), a nagybácsi pedig természetesen mindig elnéző unokaöccseivel és unokahúgaival.

mamāstu tava sannidhau tanu-navatvam etāvatā-
na durlabhatamā ratir mura-ripau mukunda-priye |
ato 'stu tava lālanā sura-dhunī paraṁ saṅgamāt
tavaiva bhuvi kīrtitā na tu kadāpi puṣṭi-sthitaiḥ ||7||

Hadd kapjak a közeledben új testet, amilyennel
a Mura ellensége iránti olthatatlan ragaszkodás (lehet a részem), ó, Mukunda kedvese!
Az istenek folyóját (a Gangeszt) a véled való egyesülés után
dicsérik e világban a magukat az isteni gondviselésnek átadó bhakták, soha máskor!

A „magukat az isteni gondviselésnek átadó bhakták" a puṣṭi-sthita körülírása. Vallabha szerint az emberek háromféle úton járhatnak: a hétköznapi emberek a világi folyása (pravāha) szerint élnek, az istenkeresők pedig vagy a szabálykövetés (maryāda – határ, korlát), vagy az isteni kegyelem útján járó bhakták, utóbbiakra vonatkozik a vers a puṣṭi-sthita megjelölése. Pañca-padyāni című versében így írja le őket:
„Gondolataik megmámorosodtak a Srí Krsna (iránti szeretet) ízeitől, mentesek a ragaszkodástól,
sem a világi, sem a védai (témák) nem elégíti ki őket. Ők a legjobb hallgatók."

stutiṁ tava karoti kaḥ kamalajā-sa-patni-priye
harer yad anusevayā bhavati saukhyam āmokṣataḥ |
iyam tava kathādhikā sakala-gopikā-saṅgamaḥ
smara-śrama-jalāṇubhiḥ sakala-gātrajaiḥ saṅgamaḥ ||8||

Ki képes dicséreted zengeni, lótuszban született (szerencseistennő) kedves társfelesége!
Hari után Laksmí szolgálata a megszabadulás örömével kecsegtet,
ám sokkal inkább a tiéd, hiszen minden egyes gópika,
és a Szerelemisten testéről lemosott verítékkel is egyesülsz!

Laksmí imádata csupán a megszabadulásig vezet, ám Krsna és a gópík szerelmes körtáncuk után a Jamunában mártóztak meg, így vize az ő verítékükkel vegyes – ezért vezet be Jamuná a rajongó szeretetbe.

tavāṣṭakam idaṁ mudā paṭhati sūra-sūte sadā
samasta-durita-kṣayo bhavati vai mukunde ratiḥ |
tayā sakala-siddhayo mura-ripuś ca santuṣyati
svabhāva-vijayo bhaved vadati vallabhaḥ śrī-hareḥ ||9||

Ó, Nap leánya! Aki e néked szentelt nyolc strófás költeményt olvassa mindig, derűs (szívvel),
annak minden bűne elenyészik, s (kivirágzik) Mukunda iránti szeretete.
Mura ellensége minden tökéletességgel megörvendezteti őt,
és úrrá lesz saját természetén – mondja Vallabha, aki kedves Srí Harinak.

vadati vallabhaḥ: 'mondja (a szerző), Vallabha', Vallabha nevének jelentése: szeretett, kedves.
A versmérték: pṛthvī (a szó jelenése széles, terjedelmes, bőséges – így a széles folyam magasztalásához illő versmérték – és ez a Föld egyik megjelölése is).

Mondják, Vallabhát Jamuná vezette Krsnához. A fenti költemény zengése után Krsna maga jelent meg Vallabhának, a szolgálatába fogadta, megajándékozva a Brahma-szambandhával.

egy rövid költemény Rúpa gószvámítól

paritoṣita-gopa-vadhū-paṭalaṁ
paṭa-laṅghita-kāñcana-sāra-cayam |
racayantam udāra-vilāsa-kalāṁ
sakalāñcita-pādam agādha-balam
dhavalaṁ nava-kīrti-kulair amitam ||

Pásztorlánykák sokaságát tette boldoggá,
aranyfényű ruháján táncol a napsugár.
A legnagyszerűbb kedvtelések elrendezője ő,
kinek lábait imádja mindenki. A mérhetetlen erejű
szépségest (magasztalom), a felmérhetetlent, kit mindig friss hírneve övez.

Aranyfényű ruháján táncol a napsugár: szó szerint: ruhája (paṭa) a legkiválóbb (sāra) arany (kāñcana) halmokból (caya) való.
Érdemes megpróbálkozni a vers hangos olvasásával, és meghallani a lüktetését,
a versmértéke toṭaka: υ υ – υ υ – υ υ – υ υ –

mangalácsaranam

oṁ
ajñāna-timirāndhasya
jñānāñjana-śalākayā |
cakṣur unmīlitaṁ yena
tasmai śrī-gurave namaḥ ||

Óm!
A tudatlanság sötétjétől elvakult (szemem) a tudás balzsamos pálcájával
felnyitotta – ezért az isteni mesternek hódolok.

śrī-caitanya-mano 'bhīṣṭam
sthāpitaṁ yena bhū-tale |
svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ
dadāti sva-padāntikam ||

Ő, aki Srí Csaitanja szíve vágyát megalapozta e földkerekségen -
maga Rúpa -, vajon mikor ajándékozza nekem önnön közelségét?

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam |
sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca ||

Srí Guru lótuszlábainak hódolok, az isteni mestereknek, és a vaisnaváknak,
Srí Rúpának, bátyjának, Ragunáth kíséretében társaiknak, és néki, Dzsívának.
Advaitának, (Nitjánanda) avadhútának, minden kísérőjüknek, és Krsna-Csaitanja-dévának.
Srí Rádhá és Krsna (lótusz)lábainak, s (örök) társaiknak, Lalitának és Srí Visákhának.

he kṛṣṇa karuṇā-sindho
dīna-bandho jagat-pate |
gopeśa gopikā-kānta
rādhā-kānta namo 'stu te ||

Ó, Krsna! Könyörület óceánja! Elesettek jóbarátja, a Mindenség ura!
Tehénpásztorok ura! Gópík kedvese! Rádhá kedvese! Hódolat legyen néked!

tapta-kāñcana-gaurāṅgi
rādhe vṛndāvaneśvari |
vṛṣabhānu-sute devi
praṇamāmi hari-priye ||

Olvadt aranyszínű szépség, Rádhá, Vrndávan istennője!
Vrsabhánu leánykája, néked hódolok úrnőm, Hari kedvese!

vāñchā-kalpatarubhyaś ca
kṛpā-sindhubhya eva ca |
patitānāṁ pāvanebhyo
vaiṣṇavebhyo namo namaḥ ||

A kívánságteljesítő fáknak, a könyörület óceánjainak,
az elesettek megmentőinek - a vaisnaváknak hódolok újra meg újra.

śrī-kṛṣṇa-caitanya
prabhu-nityānanda
śrī-advaita gadādhara
śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda

Srí Krsna-Csaitanja!
Nitjánanda Prabhu!
Srí Advaita! Gadádhara!
A Srívász vezette megszámlálhatatlan Gaura-bhakta!

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa
kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma
rāma rāma hare hare

a kuruksétrai találkozás

Vradzsa lakói és Krsna sok esztendő elteltével Kuruksétrán találkoztak újra. A Bhágavata-purána 10.82. fejezete így beszéli el ezt a találkozást: 

 

śrī-śuka uvāca
gopyaś ca kṛṣṇam upalabhya cirād abhīṣṭaṁ
yat-prekṣaṇe dṛśiṣu pakṣma-kṛtaṁ śapanti |
dṛgbhir hṛdī-kṛtam alaṁ parirabhya sarvās
tad-bhāvam āpur api nitya-yujāṁ durāpam ||40||

Srí Suka szólt:
A gópík mikor az oly rég vágyott Krsnát észrevették,
a szempillát teremtő (Brahmát) átkozták.
Pillantásaikkal magukhoz ölelve, mind a szívükbe zárták őt.
Azt a helyzetet érték így el, amit a mindig összekötöttségben élő (jógík) is csak nehezen érnek el.

Sríla Prabhupád a Krsna-könyvben e szavakkal ecseteli a gópík transzát: „Mivel a gópík oly hosszú ideig voltak távol Krsnától, most, amikor Nanda Maháráddzsal és Jasódá anyával együtt eljöttek, Krsna látványa kimondhatatlan eksztázissal töltötte el őket. Azt ember elképzelni sem tudja, mennyire vágytak a gópík arra, hogy újra láthassák Krsnát. Amint megpillantották, szemükön át a szívük legmélyébe zárták, s leírhatatlan boldogsággal magukhoz ölelték. Habár csupán gondolatban ölelték meg Krsnát, olyan boldogság és elragadtatás árasztotta el őket, hogy egy időre egészen megfeledkeztek magukról. Eksztatikus transzuk, melybe azáltal kerültek, hogy Krsnát gondolatban megölelték, még a legnagyobb jógík számára is elérhetetlen, akik pedig szüntelenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditálnak.”
Dzsíva gószvámí a Krama-szandharbhában a „mindig összekötötteké” (nitya-yujām) más értelmezését is felveti: szóösszetétel az állandó kapcsolatukra (nitya-saṁyukta) oly büszke királynőket is jelentheti.
A jógík meditációjuk révén szívükbe zárják Istent – a gópík megpillantották Krsnát, és rajongó szeretetük folytán szívükbe zárták őt.

bhagavāṁs tās tathā-bhūtā vivikta upasaṅgataḥ |
āśliṣyānāmayaṁ pṛṣṭvā prahasann idam abravīt ||41||

Az Úr e gópíkhoz lépett, s egy félreeső helyen
átölelve őket, a hogylétükről érdeklődve vidáman így szólt:

Korábban Krsna anyái – Jasódá, Róhiní és Dévakí – társaságában volt, ám ahogy megpillantotta a gópíkat, nyomban hozzájuk sietett, egy félreeső helyre, az ünneplő tömeg szeme elől elrejtőzve.
Visvanáth Csakravartí kommentárjában úgy beszéli el a történetet, hogy a gópík a rajongó szeretettől lenyűgözve megdermedtek – az előző versben a jógíkra való utalás erre vonatkozik. Krsna vibhúti-saktija (isteni tulajdonság, mely révén megsokszorozza önmagát) révén egyszerre lépett oda, és ölelte át mindegyik gópít. A tathā-bhūtāḥ ’az ilyen helyzetben lévő’, a rajongó gyönyörbe belefeledkezett gópíkra vonatkozik. A félreeső hely a vrndávani környezetet idézi. A szanszkrt anāmaya szó ’nem betegséget’ jelent, a gópík hogylétére vonatkozó tudakozódás így valójában azt jelenti: vajon kigyógyultatok már az elválás mérhetetlen fájdalmából? Krsna mosolyogva szól a gópíkhoz, hogy könnyítsen bánatukon.

api smaratha naḥ sakhyaḥ svānām artha-cikīrṣayā |
gatāṁś cirāyitāñ chatru-pakṣa-kṣapaṇa-cetasaḥ ||42||

Emlékeztek-e még rám, kedves barátnőim? Az enyéim kedvéért
távoztam oly régen, minden ellenségem elpusztítását fontolgatva.

Visvanáth kommentárja szerint Krsna kérdésére a gópík tagadóan válaszoltak: Nem vagyunk mi olyanok, mint te, hogy éjjel-nappal összetört szívvel gyötörjön bennünket az elválás, s feladjunk minden élvezetet! Egyáltalán nem is jutottál eszünkbe, és nagyon boldogok voltunk nélküled!” Ezért Krsna így fűzi tovább szavait:

apy avadhyāyathāsmān svid akṛta-jñāviśaṅkayā |
nūnaṁ bhūtāni bhagavān yunakti viyunakti ca ||43||

Talán megvetéssel gondoltok rám? Netán hálátlannak tartotok?
Az élőlények valójában az Úr (akaratából) találkoznak, és ő is választja szét őket.

A versben Krsna valójában nem egyes számban („rám”), hanem többes számban beszél (asmān – ránk, tárgyesettel kifejezve), megerősítve ezzel Visvanáth Csakravartí felvetését a 41. vers kapcsán.

vāyur yathā ghanānīkaṁ tṛṇaṁ tūlaṁ rajāṁsi ca |
saṁyojyākṣipate bhūyas tathā bhūtāni bhūta-kṛt ||43||

Miként a szél a felhőnyájakat, szalmaszálakat, gyapotpihéket vagy porszemeket
egyszer összetereli, máskor meg szétszórja, éppen úgy tesz a teremtő is a teremtményeivel.

Visvanáth Csakravartí szerint a gópík így feleltek: „Ékesszólók koronaékszere! A teremtő úr, akit hibáztatsz, te magad vagy, ezt a világon mindenki tudja!” Nem volt mit tenni, Krsna kénytelen volt elismerni igazukat:

mayi bhaktir hi bhūtānām amṛtatvāya kalpate |
diṣṭyā yad āsīn mat-sneho bhavatīnāṁ mad-āpanaḥ ||44||

(Csupán) az irántam érzett önátadó szeretet révén az élőlények méltókká válnak a halhatatlanságra.
A jószerencse folytán gyöngéd szeretet támadt bennetek, így elértetek engem.

„Valóban, Isten vagyok, ám gyöngéd szeretetek ellenállhatatlan erővel vonz engem” – mondja Krsna.

ahaṁ hi sarva-bhūtānām ādir anto ’ntaraṁ bahiḥ |
bhautikānāṁ yathā khaṁ vār bhūr vāyur jyotir aṅganāḥ ||45||

Én vagyok minden létező kezdete és vége, bennük és rajtuk kívül (létezem),
ahogy az anyagvilág dolgait a tér, víz, föld, szél és tűz alkotja, ó leányok.

Az anyagvilág dolgai az alapelemekből állnak össze, majd ugyanezekre az alapelemekre bomlanak szét.

evaṁ hy etāni bhūtāni bhūteṣv ātmātmanā tataḥ |
ubhayaṁ mayy atha pare paśyatābhātam akṣare ||46||

Ekképpen a létezőkben lakozó létezőket, és átman által kiterjedt átmant is –
mindkettőt bennem, a Legfelsőbben, a Múlhatatlanban megjelenőként lássátok.

A „létezőkben lakozó létezők” az anyagi formák, melyek az előző versben említett alapelemekből állnak. Az átman (Paramátmá) által kiterjedt átman (dzsíva) pedig az élőlények. Miképpen kerül ide ez a két vers? Ha bölcsek vagytok (márpedig a gópík az előző korok nagy bölcsei), akkor megértitek, hogy minden – élő és élettelen – bennem és általam létezik – mondja Krsna –, így valójában sosem szakadunk el egymástól, örök egységben élünk.

śrī-śuka uvāca
adhyātma-śikṣayā gopya evaṁ kṛṣṇena śikṣitāḥ |
tad-anusmaraṇa-dhvasta-jīva-kośās tam adhyagan ||47||

Srí Suka szólt:
Miután Krsna így oktatta a lélekről szóló tudományról a gópíkat,
őrajta meditálva lelkük burkai elenyésztek, s teljesen megértették őt.

Sríla Prabhupád a Krsna-könyvben így kommentálja a verset: „A gópík, akiket Krsna az egyidejű egység és különbözőség filozófiájára tanított, mindig Krsna-tudatban maradtak, s így megszabadultak minden anyagi szennyeződéstől. Amikor az élőlény ostobán az anyagi világ élvezőjének hiszi magát, tudatát dzsíva-kósának nevezik, ami azt jelenti: a hamis én börtöne. Nemcsak a gopík, de mindenki más is megszabadulhat e dzsíva-kósa rabságból, ha követi Krsna itt leírt utasításait. A Krsna-tudatú ember mindig mentes az önzéstől; mindent Krsna szolgálatában használ, s egyetlen pillanatra sincs elválasztva Tőle.” A kósa szó tartót, burkolatot jelent.

āhuś ca te nalina-nābha padāravindaṁ
yogeśvarair hṛdi vicintyam agādha-bodhaiḥ |
saṁsāra-kūpa-patitottaraṇāvalambaṁ
gehaṁ juṣām api manasy udiyāt sadā naḥ ||48||

Így szóltak hozzá: Ó, Lótuszköldökú (Úr), lótuszlábad,
amin a jóga mesterei és a nagytudású bölcsek szívükben meditálnak,
a létforgatag (feneketlen) kútjába esett lelkek (egyetlen) segítsége a megmeneküléshez.
Bárcsak megjelenne a mi szívünkben is, noha csupán a háztartás foglal le bennünket!

A Csaitanja-követő vaisnavák számára a gópík fohásza nem csupán tiszteletteljes fohász. A lótuszláb említése nem az alázat szokásos kifejezése, hanem nagyon konkrét megjelölés. Krsnadász Kavirádzs gószvámí például idézi e verset a Csaitanja-csaritámrtában, majd így folytatja: „Ha lábaid Vrndávani otthonunkban bukkannának fel, az betöltené minden vágyunkat.” (Cscs, 2.1.81.)

Rádhá választottjának magasztalása

Rádhá személye Csaitanja előtt általában nem volt a vaisnava irányzatok fókuszában – a Nimbárka szampradáját kivéve. A költeményt általában az iskola atyamestere versének tartják, ám Nimbárka többi költeményét olvasva érezhető a stílusbéli eltérés. A vers tulajdonképpen nem Rádháról szól, hanem Krsnáról, aki Rádhá párja… ám a lüktetése annyira megtetszett, hogy nem tudtam kihagyni.

 

caturmukhādi-saṁstutaṁ samasta-sātvatānutam |
halāyudhādi-saṁyutaṁ namāmi rādhikādhipam ||1||

A négyarcú (Brahmá) vezette istenek magasztaltja, minden hívő imádottja,
az Ekeharcos (Balarám) csapata veszi őt körül – Rádhiká urának hódolok!

bakādi-daitya-kālakaṁ sa-gopa-gopi-pālakam |
manoharāsitālakaṁ namāmi rādhikādhipam ||2||

Baka s a többi démon végzete, a pásztorok s pásztorleányok oltalmazója,
fekete fürtjei oly elragadók – Rádhiká urának hódolok!

surendra-garva-gañjanaṁ virañci-moha-bhañjanam |
vrajāńganānurañjanaṁ namāmi rādhikādhipam ||3||

Ő szégyeníti meg az istenek önhitt királyát, töri meg Brahmá illúzióját,
s ő Vradzsa leányainak boldogsága – Rádhiká urának hódolok!

mayūra-piccha-maṇḍanaṁ gajendra-danta-khaṇḍanam |
nṛśaṁsa-kaṁsa-daṇḍanaṁ namāmi rādhikādhipam ||4||

Pávatollal ékes, a királyi elefánt (Kuvalajápida) agyarát letépő,
a gonosz Kanszát megbüntető – Rádhiká urának hódolok!

Kansza parancsára Mathurában, az aréna kapujában egy hatalmas elefánt, Kuvalajápida támadt Krsnára és Balarámra. Krsna hosszas küzdelem után tőből törte a hatalmas jószág agyarát, s azzal sújtotta támadóját halálra.

pradatta-vipra-dārakaṁ sudāma-dhāma-kārakam |
sura-drumāpahārakaṁ namāmi rādhikādhipam ||5||

A bráhmana fiát visszaadó, Szudámát vagyonossá tevő,
a mennyek fáját elrabló – Rádhiká urának hódolok!

Krsna két ízben hozta vissza az életbe bráhmana gyerekét: tanulóidejük elteltével Krsna és Balarám a halál birodalmából hozták vissza tanítójuk, Szándípani Muni vízbefúlt fiát. Egy másik alkalommal Ardzsunával együtt Mahávisnu mellől hozták vissza egy dvárakabéli bráhmana fiait.
Mennyek fája: a páridzsáta fa a tejóceán kiköpülésekor keletkezett, mely aztán Indra kertjébe került. Szatjabhámá kívánságára Krsna elrabolta Indrától a fát, és felesége kertjében ültette el.

dhanañjayā-jayāvahaṁ mahā-camū-kṣayāvaham |
pitā-maha-vyathā-pahaṁ namāmi rādhikādhipam ||6||

Ő hozta el a győzelmet a Kincsgyőztes (Ardzsunának), a hatalmas seregekre romlást hozó,
(Bhísma) nagyatya szenvedését elvevő – Rádhiká urának hódolok!

munīndra-śāpa-kāraṇaṁ yadu-prajā-pahāraṇam |
dharā-bharāvatāraṇaṁ namāmi rādhikādhipam ||7||

Az aszkéták vezére átkának oka, a Jadu nemzetség végzete.
a Föld terhének elvételéért szállt alá – Rádhiká urának hódolok!

A Bhágavata-purána 11.1. fejezete beszéli el a történetet: bár Krsna azért szállt alá e világba, hogy könnyítsen a Föld terhén, amit a ksatriják okoztak, a kuruksétrai csata után Krsna nemzetsége – a Jadu dinasztia – még mindig létezett. „3. Az Úr karjaitól óvott Jádavákon keresztül megsemmisítve a Földet terhelő királyokat és seregeiket, a kifürkészhetetlen Úr azt gondolta: »Bár a Föld terhét levettem, mégsem könnyebbült meg (teljesen) amíg a legyőzhetetlen Jadu nemzetség fennáll. 4. Mivel a Jadu nemzetség mindig védelmem alatt állt és korlátlanul növekedhetett a jólétben, ezért senki sem győzheti le őket (még a félistenek sem). Ám ahogy a bambuszligetet felemészti a (bambuszok saját súrlódása által keletkező) tűz, úgy fogom elpusztítani a Jádavákat, belső viszályt szítva köztük, s (akkor) békében térek majd vissza birodalmamba.«
5. Sukadév folytatta: Óh, (Paríksit) király! Így döntött az igazságos megoldások Ura, aki a bráhmanák átkának ürügyén idézte elő saját családjának megsemmisülését.”
Az átokról e versek szólnak: „11-12. Az Úr minden cselekedete végtelenül áldásos. Tetteinek dicsőítése megszenteli az elbeszélőt s kiirtja a Kali-korszak bűneit. A megtestesült időként most éppen a Jaduk vezérének (Vaszudévnek) házában tartózkodott, s elbúcsúzott a szentektől – Visvámitrától, Aszitától, Kanvától, Durvászától, Bhrgutól, Angirától, Kasjapától, Vámadévától, Atritől, Vaszisthától, Náradától s a többiektől – akik (a Dvárakához közeli) Pindáraka szent helyére indultak. 13. A Jádava ifjak, miközben (ott) szórakoztak, közelebb mentek hozzájuk, gúnyos alázattal átfogták lábukat és szemtelenül egy kérdést szegeztek nékik. 14-15. Dzsámbavatí fiát Számbát nőnek öltöztették s megkérdezték (a rsiket): »Óh, csalhatatlan látású bráhmanák, ez a fekete szemű nő állapotos, hamarosan szülni fog, s mivel fiút vár, azt szeretné tudni, fia születik-e avagy leánya? Szégyenlős, ezért nem mer közvetlenül titeket kérdezni.«
16. Sukadév folytatta: Óh, király, a becsapott szentek dühösen azt felelték: »Nyomorult fickók, e nő egy buzogányt szül majd, ami szétzúzza nemzetségetek!«”

suvṛkṣa-mūla-śāyinaṁ mṛgāri-mokṣa-dāyinam |
svakīya-dhāma-māyinaṁ namāmi rādhikādhipam ||8||

A hatalmas fa tövében pihenő, a vadásznak üdvösséget adományozó,
bűverejével saját hajlékára távozó – Rádhiká urának hódolok!

Krsna távozásáról a Bhágavata-purána 11.30. fejezete így számol be: „26. Balarám helyet foglalt a tenger partján, s az Úr jógáját (gyakorolva) elhagyta az emberek világát, teljes lényével elmélyedve a Legfelsőbb Személy jóga-meditációjában. 27. Látván Balarám távozását e világról, a Legfelsőbb Úr, Dévaki fia (Krsna) egy szent fügefa (pippal) alatt csöndesen helyet foglalt (háttal a fa törzsének támaszkodva). 28. Felfedte négykarú, ragyogó alakját, s mint a füsttelen tűz, saját fényességével oszlatta el a világ homályát. 29. (Mellkasán) a Srívatsza jele (egy fehér szőrtincs) díszlett, testszíne kékesfekete árnyalatú volt, akár a viharfelleg. Nyakát s derekát sárga selyemruha övezte, fényessége csak az olvadt színaranyhoz volt fogható, s öröm volt ránézni. 30. Szeretetreméltó mosoly játszott ajkain, arcának szépsége pedig a lótuszvirágéhoz volt fogható. Haja fekete volt, s fényes, alligátor-forma fülönfüggőket viselt, lótuszbimbóhoz hasonló szemében öröm tündöklött. 31. (Derekát) ékes öv, vállát a szent zsinór övezte, korona, karkötők, kar- és bokaperecek, gyöngyös nyaklánc, gyűrűk s a kausztubha-ékkő voltak ékszerei. 32. Nyakában erdei virágok füzére díszlett, s (megszemélyesült formájukba) ott voltak fegyverei is (diszkosza, sárnga íja és buzogánya). Bal lábát keresztbe vetette jobb combján, s talpa pirosas volt, akár a lótuszvirág szirma.
33. Dzsará, a vadász nyílhegyét abból a vasból kovácsolta, ami (a bráhmanák átka folytán keletkezett) vasdorongból megmaradt. Azt hitte, őz lapul (a fa alatt, mert az Úr talpa) az őz képére emlékeztette, így talpán meglőtte Őt mélyre hatoló nyilával. 34. Mikor (azonban) meglátta a négykarú, emberhez hasonlatos alakot, megrettent az elkövetett vétektől, s fejét a démonok esküdt ellenségének (Krsnának) lábaihoz hajtva a földre vetette magát (s szólt). 35. »Jóllehet bűnös vagyok, óh, Bűntelen, ám akaratlanul követtem el ezt a vétket, csodás himnuszokkal magasztalt Uram! Ezért kérlek téged, bocsásd meg vétkemet, óh, Madhu démon végzete! 36. Súlyos bűnt követtem el ellened, óh, Uram, Visnu, pedig rád emlékezve – mondják – eloszlik az ember tudatlanságának sötétsége. 37. Kérlek, végezz velem gyorsan, ártatlan őzek bűnös vadászával, óh, Vaikutha Ura, nehogy ismét vétkezzek a nemes lelkek ellen (mint az imént)! 38. Óh, Uram, illúziókeltő erődtől megtévesztve sem Virinycsi (Brahmá), sem utódai, de Rudra s védaismerő bölcsek sem érthetik (a Jadu-nemzetséget eltörlő) kedvtelésed titkát. Hogyan is érthetnénk ezt mi, alantas születésű, hitvány teremtmények?«
39. Szólt a magasztos Úr: »Ne félj, Dzsará, kelj föl! Kívánságom szerint játszottad szerepedet. Engedelmemmel az erényesek hajlékára, a mennyekbe emelkedhetsz.«
40. A tetszése szerint alakot öltő Srí Krsna parancsa hallatán a vadász háromszor körbejárta Őt (mindig jobbfelől, ezzel biztosítva az Úr jóakaratát), meghajolt, majd (az Úr szolgái) egy égi járművön az isteni hajlékra indult.”
Krsna közelgő eltávozásának hírére összesereglettek a dévák, és más mennybéli lények. Sukadév gószvámí így számol be erről a pillanatról: „5. A Legfelsőbb Személy egy pillantást vetett Brahmára, az egész teremtés nagyatyjára, s további szolgáira, a félistenekre, majd saját isteni lényén meditálva lehunyta lótuszvirághoz hasonlatos szemét. 6. Isteni teste – mely az (egész) univerzum támasza s a koncentráció és meditáció örömteli célja –, nem hamvadt el a tűzelemre összpontosító elme jógagyakorlatában, így (saját testében) emelkedett (isteni) birodalmába. 7. Üstdobok kellemes hangjától zengett a mennybolt és virágeső hullott az égből. A Legfelsőbb Lénnyel együtt az igazság, jámborság, állhatatosság, jólét s dicsőség is távozott a Földről. 8. A Brahmá vezette félistenek (többsége) nem láthatta, amint megtér saját hajlékára Srí Krsna, kinek útjai kifürkészhetetlenek. Néhány (szerencsés kiválasztott) azonban legnagyobb meglepetésére láthatta Őt. 9. A félistenek sem láthatták jobban Srí Krsna mozgását, mint a halandók az égen cikázó villámot, amely a felhők közt enyészik el. 10. Az Úr Hari a jóga hatalmával véghezvitt eltávozása láttán Brahmá, Rudra s a többi félisten csak ámult, majd Őt magasztalva sorban hazatértek saját birodalmaikba.” (Bhágavata-purána 11.31. fejezet)

idaṁ samāhito hitaṁ varāṣṭakaṁ sadā mudā |
japañjano janur-jarādito drutaṁ pramucyate ||9||

 
Ez az áldásos költemény, a (Rádhiká) választottját magasztaló nyolc strófa mindig örömteli,
s ki zengi, bizonyosan megszabadul a születés és halál (jellemezte anyagi léttől).

Rúpa gószvámí: A szerelem-hold-óceánjaként ismert himnusz, Srí Krsna száznyolc nevével

śrī-premendu-sāgara-saṁjñaka-śrī-kṛṣṇāṣṭottara-śata-nāma-mālikā

 

Rúpa gószvámí e költeményét nem szokás a laikus nagyközönség elé tárni, a benne olvasható szerelmes képek miatt.
Értsük jól: a költő által festett képek csupán látszólag szólnak világi szerelemről - a szerző, és az értő olvasó számára a költeményben említett szerelem a végsőkig fokozott istenszerelmet jelenti. Olvassuk mi is ekként! S ha kérdés merülne fel egy-egy gondolattal kapcsolatban, forduljunk bátran értő vaisnavához :)

 

––––––––––––––––––– = o O o = –––––––––––––––––

kalahāntaritā-vṛttā kācid vallava-sundarī |
virahottāpa-khinnāṅgī sakhīṁ sotkaṇṭham abravīt ||1||

Egy szépséges pásztorlányka, kit a civódás elszakított kedvesétől,
s kinek testét az elválás gyötrelme perzselte, vágyakozással telve így szólt barátnőjéhez:

hanta gauri sa kiṁ gantā panthānaṁ mama netrayoḥ |
śrī-kṛṣṇaḥ karuṇā-sindhuḥ kṛṣṇo gokula-vallabhaḥ ||2||

Ó Gaurí, vajon láthatom-e még valaha
Srí Krsnát, a könyörület óceánját, Krsnát, a Gókulabéliek kedvencét,

govindaḥ paramānando nanda-mandira-maṅgalam |
yaśodā-khani-māṇikyaṁ gopendrāmbhodhi-candramāḥ ||3||

Góvindát, a legfőbb gyönyört, Nanda házának jószerencséjét,
Jasódá drágakőbányájának ékkövét, a gópák vezére óceánjának holdját,

navāmbhodhara-saṁrambha-viḍambi-ruci-ḍambaraḥ |
kṣipta-hāṭaka-śauṭīrya-paṭṭa-pītāmbarāvṛtaḥ ||4||

őt, kinek ragyogó szépségű bőrszíne megcsúfolja a friss viharfelhők büszkeségét,
sárga selyemruhája pedig elhomályosítja az arany csillogását,

kandarpa-rūpa-sandarpa-hāri-pāda-nakha-dyutiḥ |
dhvajāmbhoruha-dambholi yavāṅkuśa-lasat-padaḥ ||5||

lába körmének tündöklése letöri a szerelemisten kevélységét,
lábnyomában zászló, lótusz, villám, árpamag és elefántösztöke tűnik fel,

pada-pañjara-siñjāna-mañju-mañjīra-khañjanaḥ |
masāra-sampuṭākāra-dhāri jānu-yugojjvalaḥ ||6||

lába a madárház, hol khanydzsana madarakként csilingelnek bokacsengettyűi,
pompás térdei akár két smaragd ládika,

śauṇḍa-stamberamoddaṇḍa-śuṇḍāramyoru-sauṣṭhavaḥ |
maṇi-kiṅkiṇi-saṁkīrṇa-viśaṅkaṭa-kaṭi-sthalaḥ ||7||

szépséges combjai akár a mámoros elefántok égnek meredő ormánya,
erőteljes csípőjén ékköves csengettyűk dalolnak,

madhyamādhurya-vidhvasta-divya-siṁha-madoddhatiḥ |
gārutmata-giri-grāva-gariṣṭhoras-taṭāntaraḥ ||8||

vonzó dereka letöri a mennyei oroszlánok öntelt büszkeségét,
mellkasának dombja a leghatalmasabb smaragdhegy,

kambu-kaṇṭha-sthalālambi-maṇi-samrāḍ alaṅkṛtiḥ |
ākhaṇḍala-maṇi-stambha-spardhi-dor-daṇḍa-caṇḍimā ||9||

kagylókürt nyakán az ékszerek császára díszlik,
erős karjai Indra drágaköves oszlopaival vetekszenek,

khaṇḍitākhaṇḍa-koṭīndu-saundarya-mukha-maṇḍalaḥ |
lāvaṇya-laharī-sindhuḥ sindūra-tulitādharaḥ ||10||

gyönyörű kerek arca milliónyi telihold szépségét halványítja el,
szépsége mint az óceán hullámai, ajkai akár a szindúra,

phullāravinda-saundarya kandalī-tundilekṣaṇaḥ |
gaṇḍānta-tāṇḍava-krīḍā-hiṇḍan-makara-kuṇḍalaḥ ||11||

tágra nyílt szemei akár a lótusz nyíló virága,
orcája mellett cápaalakú fülbevalói táncolnak,

navīna-yauvanārambha-jṛmbhitojjvala-vigrahaḥ |
apāṅga-tuṅgitānaṅga-koṭi-kodaṇḍa-vikramaḥ ||12||

teste a zsenge fiatalság pompájában ragyog,
oldalpillantása a szerelemisten milliónyi íjának ereje,

sudhā-niryāsa-mādhurya-dhurīṇodāra-bhāṣitaḥ |
sāndra-vṛndāṭavī-kuñja-kandarā-gandha-sindhuraḥ ||13||

szavai akár a nektár-eszencia édessége,
Vrndá erdejében ő a ligetek s barlangok elefántkirálya,

dhanya-govardhanottuṅga-śṛṅgotsaṅga-navāmbudhaḥ |
kalinda-nandinī-keli-kalyāṇa-kalahaṁsakaḥ ||14||

a magas csúcsokban gazdag Góvardhan friss lótuszvirága,
a Jamunában játszadozó szépséges hattyú,

nandīśvara-dhṛtānando bhāṇḍīra-taṭa-tāṇḍavī |
śaṅkhacūḍa-haraḥ krīdā-geṇḍūkṛta-girīśvaraḥ ||15||

Nandísvar lakóinak boldogsága, a Bhándíra-erdő szélén táncoló,
Sankhacsúda végzete, ki játéklabdaként bánt a Hegykirállyal,

vārīndrārbuda-gambhīraḥ pārīndrārbuda-vikramī |
rohiṇī-nandanānandī śrīdāmoddāma-sauhṛdaḥ ||16||

százmilliószor mélységesebb az óceánnál, bátrabb oroszlánok millióinál,
Róhiní fiacskájának boldogsága, Srídáma nagyerejű barátja,

Mikor Balarám csapata legyőzte Krsnát és társait, Krsnának éppen Srídámát kellett a hátára vennie.

subala-prema-dayitaḥ suhṛdāṁ hṛdayaṅgamaḥ |
nanda-vraja-janānanda-sandīpana-mahā-vratī ||17||

Szubala szeretett barátja, társai kedveltje,
ki fogadalmat tett, hogy Vradzsa minden lakóját boldoggá teszi,

śṛṅginī-saṅgha-saṁgrāhi-veṇu-saṁgīta-maṇḍalaḥ |
uttuṅga-puṅgavārabdha-saṅgarāsaṅga-kautukī ||18||

ő a tehéncsordát fuvolamuzsikával összeterelő,
a hatalmas bikával játékos harcot kezdő,

visphurad-vanya-śṛṅgāraḥ śṛṅgārābhīṣṭa-daivatam |
udañcat-piñcha-viñcholī-lāñchitojjvala-vigrahaḥ ||19||

a ligetbéli pásztorórák fénylő csillaga, a szerelem imádott istensége,
pávatollal ékesített pompás alakú,

sañcarac-cañcarīkāli-pañca-varṇa-srag-añcitaḥ |
suraṅga-raṅgaṇa-svarṇa-yūthi-grathita-mekhalaḥ ||20||

ötszínű virágfüzérét döngicsélő méhek imádják,
övét szuranga, rangana és sárga jázmin díszíti,

szuranga: piros szantálfa, (Pterocarpus santalinus); rangana: egy cserje virágának neve (Ixora singapurensis)

dhātu-citra-vicitrāṅga-lāvaṇya-laharī-bharaḥ |
guñjā-puñja-kṛtākalpaḥ keli-talpita-pallavaḥ ||21||

pompás tagjain festékfoltok díszlenek a szépség hullámainak áradatát zúdítva,
gunydzsá-bogyók díszítik, virágágyon szerelmeskedik,

vapur-āmoda-mādhvīka-vardhita-pramadā-madaḥ |
vṛndāvanāravindākṣī-vṛnda-kandarpa-dīpanaḥ ||22||

testének részegítő illata fokozza az ifjú gópík mámorát,
ő lobbantja lángra Vrndávan megannyi lótusszemű leánya szerelmes vágyait,

mīnāṅka-saṅkulābhīrī-kuca-kuṅkuma-paṅkilaḥ |
mukhendu-mādhurī-dhārā-ruddha-sādhvī-vilocanaḥ ||23||

a szerelemisten által összezavart pásztorlánykák mellére kunkummal festő,
holdorcájának nektár-záporát még a legerényesebb hölgyek is mohón kortyolják,

kumārī-paṭa-luṇṭhākaḥ prauḍha-narmokti-karmaṭhaḥ |
amanda-mugdha-vaidagdhī-digdha-rādhā-sudhāmbudhi ||24||

a hajadonok ruháit elcsenő, a meggyőző beszéd nagymestere,
ki az elalélt Rádhát a nektáróceánba rántja,

cāru-candrāvalī-buddhi-kaumudī-śarad-āgamaḥ |
dhīra-lālitya-lakṣmīvān kandarpānanda-bandhuraḥ ||25||

a szépséges Csandrávalí intelligenciáját balzsamként hűsítő holdsugár,
a bátorság, a vonzerő és a jószerencse megtestesülése, a szerelem gyönyörétől sugárzó,

candrāvalī-cakorendro rādhikā-mādhavī-madhuḥ |
lalitā-keli-lalito viśākhoḍu-niśākaraḥ ||26||

Csandrávalí csakóra madarának királya, Rádhiká mádhaví-nektárja,
Lalitá játékos kedvese, Visákhá csillagának holdja,

padmā-vadana-padmāliḥ śaivyā-sevya-padāmbujaḥ |
bhadrā-hṛdaya-nidrāluḥ śyāmalā-kāma-lālasaḥ ||27||

Padmá szépséges arcának méhecskéje, lótuszlábát Saivjá szolgálja,
Bhadrá szívében szunnyadó, Sjámalá vágyában örömét lelő,

Padmá, Saivjá, Bhadrá és Sjámalá Csandrávalí barátnői.

lokottara-camatkāra-līlā-mañjari-niṣkuṭaḥ |
prema-sampad-ayaskānta kṛta kṛṣṇāyasa-vrataḥ ||28||

a különleges és csodálatos kedvtelések virágzó mezeje,
ki tehetetlen vasdarabként vonzódik a rajongó szeretet mágneséhez,

muralī-caura-gaurāṅgī-kuca-kañcuka-luñcanaḥ |
rādhābhisāra-sarvasvaḥ sphāra-nāgaratā-guruḥ ||29||

a Muralít elcsenő Gaurángí csólíját letépő,
mindene a Rádhával való találka, a csalafintaság mestere,

rādhā-narmokti-śuśrūṣā-vīrun-nīruddha-vigrahaḥ |
kadamba-mañjarī-hāri-rādhikā-rodhanoddhuraḥ ||30||

Rádhá tréfás szavai után epedő,
a kadamba-virágot rejtegető Rádhikát nagy hangon fenyegető,

Egy alkalommal Krsna egy fa tövében letette fuvoláját, ám ekkor a gópík ellopták a lányszíveket elbájoló hangszert, s Rádhiká egy kadamba-fa ágai közé rejtette. Mikor Krsna észrevette, hogy eltűnt a fuvolája, Rádhán kérte számon: egy csalafinta gópí ellopta a fuvolámat, két hatalmas kadamba-virággá változtatta, és a blúza alá rejtette! Rádhiká sírást színlelt, ám hiába, Krsna tovább követelőzött: azonnal add nekem azokat a virágokat, melyek valaha a fuvolám voltak! Majd a letépte Rádhá kebleit fedő ruhát. (Prabódhánanda Szaraszvatí: Srí Szangíta-Mádhava 8. fejezet alapján)
A kadamba narancssárga, illatos virágokat hozó fa (Nauclea Cadamba), melyről a költők úgy tartják, hogy mennydörgéskor rügyezik.

kuḍuṅga-kroḍa-saṁgūḍha-rādhā-saṅgama-raṅgavān |
krīḍoḍḍāmara-dhīrādhā-tāḍaṅkotpala-tāḍitaḥ ||31||

az erdei lugasban titkos találkára vágyik Rádhával,
ki tettetett büszkeséggel a fülét díszítő lótuszvirággal elnáspángolja őt,

anaṅga-saṅgarodgāri-kṣuṇṇa-kuṅkuma-kaṅkaṭaḥ |
tribhaṅgi-laṅgimākāro veṇu-saṅgamitādharaḥ ||32||

a szerelmes csatában szétzúzza Rádhá kunkuma páncélját,
alakja három ívben hajlik szépségesen, ajka eggyéválik hangszerével,

veṇu-vistṛta-gāndharva-sāra-sandarbha-sauṣṭhavaḥ |
gopī-yūtha-sahasrendraḥ sāndra-rāsa-rasonmadaḥ ||33||

a fuvolájából áradó fenséges muzsika mestere,
a gópík sokaságának uralkodója, ki megrészegül a rásza tánc mézédes nektárától,

smara-pañca-śarī-koṭi-kṣobha-kāri-dṛg-añcalaḥ |
caṇḍāṁśu-nandinī-tīra-maṇḍalārabdha-tāṇḍavaḥ ||34||

szeme sarkából kilőtt oldalpillantásai milliószor zaklatóbbak a szerelemisten nyilainál,
a Jamuná partján kezdi táncát,

vṛṣabhānu-sutā-bhṛṅgī-kāmadhuk-kamalākaraḥ |
gūḍhākūta-parīhāsa-rādhikā-janita-smitaḥ ||35||

Vrsabhánu leánya méhecskéjének vágyteljesítő lótusz-tava,
Rádhiká rejtett értelmű tréfáján mosolygó,

nārī-veśa-nigūḍhātmā vyūḍha-citta-camatkṛtiḥ |
karpūrālambi-tāmbūla-karambita-mukhāmbujaḥ ||36||

női ruhában rejtőzködő, ki számtalan csodával bűvöli el az elmét,
ajkait kámforral kevert bétel díszíti,

keyaṁ śyāmā sphurati sarale gopakanyā kimarthaṁ
prāptā sakhyaṁ tava mṛgayate nirmitāsau vayasyā |
āliṅgāmūṁ muhuriti tathā kurvatī māṁ viditvā
nārīveśam hriyamupayayau māninī yatra rādhā ||63||

– Ki ez a sötétbőrű lány, igazmondó barátnőm?
– Egy pásztorlányka.
– Miért jött?
– Barátságod keresi.
– Barátnőm ő.
– Öleld hát őt újra és újra!
S így tett. Majd mikor megértette, hogy engem ölel női ruhában, elszégyellte magát a büszke Rádhá.
(Rúpa gószvámí: Uddhava-szandés 64., Krsna meséli el a történetet Uddhavának)

māni-candrāvalī-dūtī-kḷpta-sandhāna-kauśalaḥ |
chadma-ghaṭṭa-taṭī-ruddha-rādhā-bhrū-kuṭi-ghaṭṭitaḥ ||37||

a büszke Csandrávalí hírvivője által elrendezett találkán boldog,
ám Rádhá szemének egy villanása a tóparti ligetbe vonzza,

tava tanu-vara-gandhāsaṅgi-vātena candrā-
vali-kara-kṛta-mallī-keli-talpāc-chalena |
madhura-mukhi mukundaṁ kunda-tīre milantaṁ
madhupam iva kadāhaṁ vīkṣya darpaṁ kariṣye ||

Óh, Édesarcú! Mert a szellőben megérezte tested finom illatát, Mukunda, akár egy méhecske azonnal a tóparti találkára sietett, valami kifogással magára hagyva Csandrávalít, ki pedig saját kezeivel ékesítette jázmin nászágyát. Vajon mikor büszkélkedhetem majd így? (Raghunáth dász gószvámí: Vilápa-kuszumánydzsali 74)

dakṣa-rādhā-sakhī-hāsa-vyājopālambha-lajjitaḥ |
mūrtimad-vallavī-premā kṣemānanda-rasākṛtiḥ ||38||

megszégyeníti Rádhá rátermett barátnőinek kacagása, csalafintasága, s ahogy becsmérlik őt,
ő a pásztorlánykák szerelmének megtestesülése, a boldogság és gyönyör ízeinek nektári alakja,

abhisārollasad-bhadrā-kiṅkiṇī-ninadonmukhaḥ |
vāsa-sajjībhavat-padmā-prekṣyamāṇāgra-paddhatiḥ ||39||

a találkára siető Bhadrá bokacsengettyűinek hangjára váró,
a csinosan felöltözött és felékszerezett Padmában gyönyörködő,

A szerelmes költészet nyolcféle hősnőről (nāyikā) beszél, ezek a következők: 1. abhisārikā: a találkára siető nő, 2. vāsasajjā: a szépen kiöltözködő, s kedvesét váró nő...

utkaṇṭhitārta-lalitā-vitarka-padavīṁ gataḥ |
vipralabdha-viśākhoru-vilāpa-bhara-vardhanaḥ ||40||

az epekedő Lalitá gyanúját beigazoló,
a becsapott Visákhá kesergésével együttérző,

3. utkaṇṭhitā: a távollévő kedvese után epekedő, 4. vipralabdhā: kedvese szószegése miatt csalódó nő, ...

kalahāntaritā-śyāmā-mṛgyamāṇa-mukhekṣaṇaḥ |
khaṇḍitoccaṇḍadhī-śaivyā-roṣokti-rasikāntaraḥ ||41||

veszekedésük miatt duzzogó Sjámá lesve tekintetét keresi,
hűtlenségével haragossá teszi Saivját, s eközben kedvét leli indulatos szavaiban,

5. kalahāntaritā: veszekedés miatt a kedvesétől elvált asszony, aki haragszik, ám boldogtalan, 6. khaṇḍitā: hűtlen feddi kedvese, vagy szeretője, ...

viśleṣa-viklavac-candrā-valī-sandeśa-nanditaḥ |
svādhīna-bhartṛkotphulla-rādhā-maṇḍana-paṇḍitaḥ ||42||

elégedetté teszi az elválástól rettegő Csandrávalí üzenete,
a kedvesét hatalmába kerítő Rádhá dicsőítésének mestere,

7. proṣita-bhartṛkā: szalmaözvegy, kinek a férje éppen távol van, 8. svādhīna-bhartṛkā: férjét teljesen uraló asszony.

cumba-veṇu-glaha-dyuta-jayi-rādhā-dhṛtāñcalaḥ |
rādhā-prema-rasāvarta-vibhrama-bhramitāntaraḥ ||43||

a “fuvoláért csókot” játékban győztes, Rádhá száriját ráncigálja,
Rádhiká szerelmes hangulatának örvénye dobogtatja meg szívét,

Rádhiká így szólt Krsnához: ha meg akarsz csókolni engem, meg kell válnod másik feleségedtől, a fuvolától, majd később valóban elcsente a fuvolát. Mikor azonban Krsna számonkérte, Lalitá haragosan rátámadt: megrészegültél Saivjá csókjaitól, s nem is vetted észre, mikor meglopott. (Srí Góvinda-lílámrta nyomán)

ity eṣonmatta-dhīḥ premnā śaṁsantī kaṁsa-mardanam |
sphurantaṁ purataḥ prekṣya prauḍhānandotsavaṁ yayau ||44||

E mámoros szívű lányka szerelemmel telve így magasztalta Kansza végzetét,
majd Krsnát meglátva beteljesedett boldogsága.

premendu-sāgarākhye’smin nāmnām aṣṭottare śate |
vigāhayantu vibudhāḥ prītyā rasana-mandaram ||45||

Merítsék a bölcsek nyelvük Mandara-hegyét Krsna száznyolc nevének e szerelem-holdja-óceánjába szerető ragaszkodással!

Mádhavéndra Purí: Nyolc strófa az isteni párról

śrī mādhavendrapurī: śrī yugalāṣṭakam

Mádhavéndra Purí különleges helyet tölt be a középkori vaisnavizmus történetében. A Madhva-féle iskolához sorolják, ám szerzetesi neve (Purí) arra utal, hogy advaita szerzetestől kapta szerzetesi avatását… ám tudott róla, hogy Rádhá hangulatában , rajongó szeretettel imádja Krsnát.
Sőt, Mádhavéndra Purít a pusti-márg iskolában, Vallabha ácsárja irányzatában is nagyra becsülik. Mádhavéndra Purí találta meg, és kezdte meg az imádatát annak a Gópál múrtinak az imádatát, akit Srí Náthdzsí néven imádnak Vallabha utódai.

A hagyomány szerint az alábbi, az Isteni Párt magasztaló költeménynek ő a szerzője:

vṛndāvana-vihārāḍhyau sac-cid-ānanda-vigrahau |
maṇi-maṇḍapa-madhya-sthau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 1||

Vrndávanbéli kedvtelésekben bővelkedő (Isteni Párnak), a testetöltött lét-tudat-gyönyörnek,
az ékköves pavilon közepén helyet foglaló Rádhá-Krsnának hódolok!

pīta-nīla-paṭau śāntau śyāma-gaura-kalevarau |
sadā rāsaratau satyau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 2||

Sárga és kék ruhát viselő, békés, sötét és világos testszínű,
mindig a rászatáncba feledkező (Abszolút) Igazságnak, Rádhá-Krsnának hódolok!

bhāvāviṣṭau sadā ramyau rāsa-cāturya-paṇḍitau |
muralī-gāna-tattva-jñau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 3||

Az érzelmeiktől lenyűgözött, csodásan elragadó (Isteni Párnak), a rásza-tánc rátermett mestereinek,
a Muralí hangjának valóságát jól ismerő Rádhá-Krsnának hódolok!

yamunopavanāvāsau kadamba-vana-mandirau |
kalpa-druma-vanādhīśau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 4||

A Jamuná menti ligetben lakozó, a kadamba-erdőbéli hajlékban élő (Isteni Párnak),
a kívánságteljesítő fákkal teli erdők urainak, Rádhá-Krsnának hódolok!

yamunā-snāna-subhagau govardhana-vilāsinau |
divya-mandāra-mālāḍhyau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 5||

A Jamunában fürdőzést kedvelő, a Góvardhan (barlangjában) játszadozó,
csodás koralljázminvirág füzért viselő Rádhá-Krsnának hódolok!

A koralljázminfa (mandāra, vagy pārijāta) éjszaka virágzik, virága erős, áthatóan édes illatú.

mañjīra-rañjita-padau nāsāgra-gaja-mauktikau |
madhura-smera-sumukhau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 6||

Kösöntyűvel ékes lábaik, orrkarikájukban igazgyöngy,
mosolyuk mézédes, orcájuk gyönyörű – (az Isteni Párnak,) Rádhá-Krsnának hódolok!

Orrkarikájukban igazgyöngy: szó szerint: orruk hegyén (nāsāgra) elefánt-gyöngy (gaja-mauktika). A költők szerint az elefánt homlokdudora igazgyöngyöt rejt magában.

ananta-koṭi-brahmāṇḍe sṛṣṭi-sthity-antakāriṇau |
mohanau sarva-lokānāṁ rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 7||

A megszámlálhatatlan világegyetem teremtését, fenntartását és megsemmisülését okozó,
(illúzókeltő energiája révén) minden világot elámító Rádhá-Krsnának hódolok!

paraspara-samāviṣṭau paraspara-gaṇa-priyau |
rasa-sāgara-sampannau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 8||

Egymásnak szentelik magukat, felettébb kedvelik egymás híveinek körét,
a rasza-óeánná vált Rádhá-Krsnának hódolok!

A sampanna a sampad (sikerül, beteljesül, valamivé válik, beleveti magát, elnyer) igéből képzett befejezett melléknévi igenév: így a harmadik páda fordítása lehet ’a rasza-óceánt elnyert’ is.

A Krsna név jelentései - Garga-szanhitá 1.15.

 

A Garga-szanhitá 1.15. fejezete elbeszéli Balarám és Krsna névadó ünnepségének történetét. Garga muni felkereste Nanda hajlékát, és a legnagyobb titokban végezte el az ilyenkor illő rítusokat, s ő adott neveket a két fiúnak. A nevek jelentéseit ekképpen fejtette ki:

 

śrī-garga uvāca
rohiṇī-nandanasyāsya nāmoccaraṁ śṛṇuṣva ca |
ramante yogino hy asmin sarvatra ramatīti vā ||25||
gunaiś ca rāmayan bhaktāṁs tena rāmaṁ viduḥ pare |
garbha-saṅkarṣaṇād asya saṅkarṣaṇa iti smṛtaḥ ||26||
sarvāvaśeṣādyaṁ śeṣaṁ balādhikyād balaṁ viduḥ |
sva-putrasyāpi nāmāni śṛṇu nanda hy atandritaḥ ||27||

Srí Garga szólt:
Halld most, Róhiní fia nevének kibontását:
Benne örvendeznek (ramante) a jógík, s ő mindenben örömét leli (ramati),
jótulajdonságaval a bhatákat megörvendeztető (rāmayan), ezért Ráma néven ismerik.
Mert kihúzták az anyaméhből, ezért neve Szankarsana.
Minden megmaradó közül ő a legelső, ezért Sésa, hatalmas ereje miatt pedig Bala.
Ó, Nanda, halld most saját fiad neveit figyelmesen:

„Róhiní fia nevének kibontását”: szó szerint „Róhiní e fia nevének bejelentését/kihirdetését”.
Szankarsana: Dévakí hetedik gyermekét Jógamájá Dévakí méhéből „áthúzta” Róhiní méhébe – Kansza palotájában úgy vélték, Dévakí elvetélt. A saṅkarṣaṇa szó szerint összehúzást jelent, ezen értelmezés szerint az anyaméhből való áthúzás miatt. A Bhágavata-puránában a név magyarázata: mert egyesíti – azaz összehúzza – (Nanda családját) a Jadukkal (yadūnām apṛthag-bhāvāt, Bhág. 10.8.12.)
A Sésa név jelentése: megmaradó.

sadyaḥ prāṇi-pavitrāṇi jagatāṁ maṅgalāni ca |
ka-kāraḥ kamalā-kānta ṛ-kāro rāma ity api ||28||
ṣa-kāraḥ ṣaḍ-guṇa-patiḥ śvetadvīpa-nivāsa-kṛt |
ṇa-kāro nārasiṁho 'yam a-karo hy akṣaro 'gni-bhuk ||29||
visargau ca tathā hy etau nara-nārāyaṇāv ṛṣī |
sampralīnāś ca ṣaṭ pūrṇā yasmin cchuddhe mahātmani ||30||

Nyomban megtisztítja az élőlényeket, az univerzum (minden) szerencsés lakóját.
Ka, mint kamalā-kānta (a szerencseistennő szeretett férje), ṛ, mint rāma (gyönyör),
ṣa, mint ṣaḍ-guṇa-pati (a hat tulajdonság ura) és śvetadvīpa-nivāsa-kṛt (Svétadvípán lakozó),
ṇa, mint nārasiṁha („Naraszinhás”, Naraszinhaként megjelenő), a, mint akṣara (az örökkévaló) és agni-bhuj (a tűzben-evő),
és viszarga (ḥ), mint a két bölcs, Nara és Nárájana.
E hat teljesség a makulátlan Nagy Lélekben oldódik fel.

Garga muni most a Krsna nevet alkotó hangok értelmezését fejti ki. Minden hanghoz olyan neveket, jelzőket társít, melyek az adott hanggal kezdődnek. A szanszkrtban a mássalhangzókat a rájuk történő hivatkozáskor mindig az a magánhangzó segítségével ejtik ki, ezért a Krsna nevet alkotó első mássalhangzó a ka, a versben utána álló kāra szó hangot jelent.
A hat isteni tulajdonság: a Visnu-purána szerint: „Isteni hatalom (vagy bőség), hősiesség, hírnév, szépség, tudás és függetlenség – e hat a fenség megszámlálása” (6.5.74. aiśvaryasya samagrasya vīryasya yaśasaḥ śriyaḥ | jñāna-vairāgyayoś caiva ṣaṇṇāṁ bhaga itīṅganā ||)
„Tűzben evő” (agni-bhuj): az Úr, akinek az áldozati tűzbe áldoznak.
A Krsna név alanyesetben kṛṣṇaḥ, az utolsó írásjel (ḥ) a viszarga, dévanágarí írásjele két pont egymás alatt – e jel Dharma király ikerfiaira emlékeztet, az önfegyelmezés (tapas) példaképeire.

paripūrṇatame sākṣāt tena kṛṣṇaḥ prakīrtitaḥ |
śuklo raktas tathā pīto varṇo 'syānu-yugaṁ dhṛtaḥ ||31||
dvāparānte kaler ādau bālo 'yaṁ kṛṣṇatāṁ gataḥ |
tasmāt kṛṣṇa iti khyāto nāmnāyaṁ nanda-nandanaḥ ||32||

Maga az Abszolút Igazság, ezért Krsna néven ismert.
A jugák szerint fehér, vörös és sárga színben jelenik meg,
a Dvápara-kor végén, és a Kali-kor kezdetén pedig e fiú sötét színű,
ezért Nanda fiacskáját Krsna néven ismerik.

Abszolút Igazság: a szanszkrt szöveg „egészen legteljesebb” (paripūrṇatama) kifejezését fordítottam így.

vasavaś cendriyāṇīti tad devaś cittam eva hi |
tasmin yas ceṣṭate so 'pi vāsudeva iti smṛtaḥ ||33||

A vaszuk, mint az érzékek, és Déva, mint a tudat –
aki abban működik, azt bizony Vászudévának hívják.

A vasu szó gazdagságot, bőséget, illetve fénysugarat is jelent, ám itt az istenek egy csoportjára, a nyolc vaszura tett utalás. Déva – itt Isten, Úr, a félistenek ura.

vṛṣabhānu-sutā rādhā yā jātā kīrti-mandire |
tasyāḥ patir ayaṁ sākṣāt tena rādhā-patiḥ smṛtaḥ ||34||
paripūrṇatamaḥ sākṣāc chrī-kṛṣṇaḥ bhagavān svayam |
asaṅkhya-brahmāṇḍa-patir goloke dhāmni rājate ||35||

Vrsabhánu leányának, a Kírti házában született Rádhának
férje lesz e fiúcska, ezért Rádhá-pati néven emlegetik majd.
Önmagában teljes, ő Srí Krsna, maga a Legfelsőbb úr,
a megszámlálhatatlan mindenség ura, aki Gólóka nevezetű hajlékán tündököl.

so 'yaṁ tava śiśur jāto bhārāvataraṇāya ca |
kaṁsādīnāṁ vadhārthāya bhaktānāṁ rakṣaṇāya ca ||36||
anantāny asya nāmāni veda-guhyāni bhārata |
līlābhiś ca bhaviṣyanti tat-karmasu na vismayaḥ ||37||

Ez a személy, aki most fiúcskádként megszületett azért jött, hogy a (Föld) terheit,
a Kansza vezette (démonokat) elpusztítsa, és megoltalmazza híveit.
Kimeríthetetlenek az ő nevei, s a védák titkos részét jelentik, Bhárata!
(Csodás) kedvtelései lesznek, ne lepődj majd meg tetteit (látva)!

aho bhāgyaṁ tu te nedaṁ sākṣāc chri-puruṣottamaḥ |
tvad-gṛhe vartamāno 'yaṁ śiśu-rūpaḥ parāt paraḥ ||38||

Ó, felmérhetetlen a jószerencséd! Maga a Legfelsőbb Személy
lakozik a házadban, a Legeslegfelsőbb, egy kisgyermek alakjában!

az illusztráció forrása

Nanda-nandanástakam

Nanda, a vradzsabéli pásztorok vezére, Krsna nevelőapja neve azt jelenti: öröm. A cím – és a refrén – nandana szava pedig ’boldogítót’, ’örömet okozót’ jelent, azaz fiút. A Nanda-nandana ’Nanda kisfia’ természetesen Krsna neve. A dal Krsna szépségét magasztalja, könnyed és játékos hangulatban… játékos dal a játékos Istenről.

sucāru-vaktra-maṇḍalaṁ sukarṇa-ratna-kuṇḍalam |
sucarcitāṅga-candanaṁ namāmi nanda-nandanam ||1||

Kerek orcája gyönyörűszép, szépséges fülében ékköves díszek,
testét szantálpép borítja – Nanda fiacskájának hódolok.

sudīrgha-netra-paṅkajaṁ śikhī-śikhaṇḍa-mūrdhajam |
anaṅga-koṭi-mohanaṁ namāmi nanda-nandanam ||2||

Hosszú, lótusz-szemei, varkocsában pávatollak,
milliónyi szerelemistent elbűvöl ő – Nanda fiacskájának hódolok.

sunāsikāgra-mauktikaṁ svacchanda-danta-paṅktikam |
navāmbudāṅga-cikkaṇaṁ namāmi nanda-nandanam ||3||

Szépséges orrdísze gyöngyös, fogsora vakítófehéren tündököl,
friss esőfelleg teste fényesen ragyog – Nanda fiacskájának hódolok.

kareṇa veṇu-rañjitaṁ gatiḥ karīndra-gañjitam |
dukūla-pīta-śobhanaṁ namāmi nanda-nandanam ||4||

Kezei fuvoláját örvendeztetik, járása akár a mámoros elefántkirályé,
testén sárga selyemruha pompázik – Nanda fiacskájának hódolok.

tri-bhaṅga-deha-sundaraṁ nakha-dyutiḥ sudhākaram |
amūlya-ratna-bhūṣaṇaṁ namāmi nanda-nandanam ||5||

Három ívbe hajló teste gyönyörűséges, körmei ragyognak, akár Hold, a nektár-kútfője,
felbecsülhetetlen értékű drágakövek ékesítik – Nanda fiacskájának hódolok.

sugandha-aṅga-saurabham uro-virāji-kaustubham |
sphurac-chrīvatsa-lāñchanaṁ namāmi nanda-nandanam ||6||

Teste különleges finom illatot áraszt, szépséges mellkasán a Kausztubha ékkő
és a Srívatsza-jel tündököl – Nanda fiacskájának hódolok.

vṛndāvana-sunāgaraṁ vilāsānuga-vāsasam |
surendra-garva-mocanaṁ namāmi nanda-nandanam ||7||

Vrndávan csalafinta hercege ő, ki a szerelmes kedvtelésekhez illő öltözéket visel.
Az istenek királyát büszkeségétől megszabadító Nanda fiacskájának hódolok.

vrajāṅganā-sunāyakaṁ sadā sukha-pradāyakam |
jagan-manaḥ pralobhanaṁ namāmi nanda-nandanam ||8||

Vradzsa leányai hősének, ki mindig boldogsággal ajándékozza meg őket,
s a világon mindenki szívét vonzza – Nanda fiacskájának hódolok.

śrī-nanda-nandanāṣṭakaṁ paṭhed yaḥ śraddhayānvitaḥ |
tared bhavābdhiṁ dustaraṁ labhet tad-aṅghri-yugmakam ||9||

Ki ezt a Nanda-nandanástakam című költeményt hittel olvassa,
átszeli a leküzdhetetlen létóceánt, s az ő lábait éri el.

Srí Hariráj ácsárja: Nyolc strófa az oltalmazó Krsnához

śrī harirāyācārya: śrīkṛṣṇaśaraṇāṣṭakam

Hariráj ácsárja (1591-1716) a szampradáját megalapító Vallabha ácsárja dédunokája. Bár neve Hariráj volt (Hari herceg, a ráj megtisztelő cím, a szanszkrt rājan prákrit alakja), jobb szerette, ha Haridásznak szólították. Jeles tudós és költő, számos kommentár és több mint kétszáz költemény fűződik nevéhez. Nevezetesek öccséhez szóló levelei – a gyűjtemény címe Siksápatra. Hariráj látta, hogy öccse szeretett felesége hamarosan eltávozik az élők sorából, s tudta, mennyire megrendítő lesz ez a férj számára. Öccse, Gópésvar annyira elmerült a múrtik imádatába, hogy nem is törődött a levelekkel – ám amikor valóban meghalt a felesége, elővette őket, és segítségükkel lelt vigaszra fájdalmában.

A Nyolc strófa az oltalmazó Krsnához refrénje: śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama, 'Srí Krsna az én oltalmam', a pusti-márg iskola mahámantrája. A költeményben a refrén „enyém” (mama) jelzőit fordításban egyes szám első személyben megfogalmazott önvallomásként fordítottam.

sarva-sādhana-hīnasya parādhīnasya sarvataḥ |
pāpa-pīnasya dīnasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 1 ||

Bármiféle lelki gyakorlat nélkül (élek), másoktól függök mindenben,
bűnnel eltelve és nyomorultan, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

saṁsāra-sukha-samprāpti-sanmukhasya viśeṣataḥ |
bahir-mukhasya satataṁ śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 2 ||

Csupán a létforgatagból (kisajtolható) öröm elérése foglalkoztat,
és hátat fordítok az Örökkévalónak, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

sadā viṣaya-kāmasya dehārāmasya sarvathā |
duṣṭa-svabhāva-vāmasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 3 ||

Mindig csak az érzékek tárgyai után vágyakozom, és a test örömeinek élek.
Természetem aljas, eleve romlott, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

saṁsāra-sarpa-daṣṭasya dharma-bhraṣṭasya durmateḥ |
laukika-prāptikaṣṭasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 4 ||

Megmart a létforgatag kígyója, letértem a dharma útjáról, értelmem hitvány,
csupán a közönséges dolgok vonzanak, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

vismṛta-svīya-dharmasya karma-mohita-cetasaḥ |
svarūpa-jñāna-śūnyasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 5 ||

Megfeledkeztem a saját dharmámról, (világi) tettek homályosítják el gondolataim,
a tudás teljes hiánya az eredeti természetem, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

saṁsāra-sindhu-magnasya bhagna-bhāvasya duṣkṛteḥ |
durbhāva-lagna-manasaḥ śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 6 ||

Elsüllyedtem a létforgatag óceánjában! Az életem tönkrement, bűnös vagyok,
szívem csak a gonoszhoz ragaszkodik, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

viveka-dhairya-bhaktyādi-rahitasya nirantaram |
viruddha-karaṇāsakteḥ śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 7 ||

A megkülönböztető-képességet, az állhatatosságot, a szeretetet, és a többi (erényt) hírből sem ismerem,
(az istenszeretettel) ellentétes tettek vonzanak, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

viṣayākrānta-dehasya vaimukhya-hṛta-sanmateḥ |
indriyāśva-gṛhītasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 8 ||

Testem az érzékek tárgyai foglalják le, miközben hátat fordítok a helyes megértésnek.
Teljességgel elragadtak az érzékek paripái, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

etad aṣṭaka-pāṭhena hyetad uktārtha-bhāvanāt |
nijācārya-padāmbhoja-sevako dainyam āpnuyāt || 9 ||

E nyolc strófa olvasásával, az itt elmondottakon meditálva
a mestere lótuszlábát szolgáló (bhakta) alázatossá válik.

iti śrīharirāyācārya viracitaṁ śrīkṛṣṇaśaraṇāṣṭakam |

Így szól a Srí Krsna-saranástakam című költemény, amit Srí Hariráj ácsárja írt.

Nimbárka: A védánta tíz verse

vedānta-daśa-ślokī 

 

jñāna-svarūpaṁ ca harer adhīnaṁ
śarīra-saṁyoga-viyoga-yogyam |
aṇuṁ hi jīvaṁ pratideha-bhinnaṁ
jñātṛtvavantaṁ yad anantam āhuḥ ||1||

Tudat-természetű, Hari alárendeltje.
Összekapcsolódik a testtel, majd különválik tőle
a parányi lélek, amit minden testben különbözőnek,
tudatossággal rendelkezőnek és végtelennek mondanak.

Az első két strófa az egyéni lelkek természetére világít rá. Tudatos, végtelen, sokféle testben megjelenő, ám mégis mindig Hari alárendeltje.

anādi-māyā-pariyukta-rūpaṁ
tv enaṁ vidur vai bhagavat-prasādāt |
muktaṁ ca baddhaṁ kila baddha-muktaṁ
prabheda-bāhulyam athāpi bodhyam ||2||

A kezdet nélküli illúzió tartja szoros testhez kötöttségben,
ám ezt Isten kegyelméből tudják meg.
Szabad, rab, vagy éppen szabadult rab –
így értendő a lelkek sokfélesége is.

A lelkek egy része örökkön szabad (mukta), ők sosem kerülnek az anyagvilágba, hiszen Isten társai. Mások az anyagvilágban keresik a boldogulásukat, ők a megkötött (baddha), rab lelkek. S lények harmadik csoportjába azok tartoznak, akik a bhakti révén megszabadultak a megkötött helyzetükből (baddha-mukta).

aprākṛtaṁ prākṛta-rūpakaṁ ca
kāla-svarūpaṁ tad acetanaṁ matam |
māyā-pradhānādi-pada-pravācyaṁ
śuklādi-bhedāś ca same'pi tatra ||3||

Természetfölötti, természeti és
idő – ezeket tartják öntudatlannak.
Az illúzió, az őstermészet, s a többi (ugyanazon) objektum megnevezése,
a fehér, és a többi tagolása is ugyanarra vonatkozik.

A vers az anyagvilág mindenségéről szól, mely elsődleges jellemzője az öntudatlanság (acetana). Háromféle lehet: nem az anyagi természetből (prakṛti) származó, azaz természetfölötti, az anyagi természetből származó, és az idő. Az illúzió (māyā) és az ősanyag (pradhāna) alapjában ugyanez, más szempontból megnevezve. A fehér és a többi (vörös és fekete) a kötőerők szerinti jellemzésre, felosztásra utal.

svabhāvato'pāsta-samasta-doṣam
aśeṣa-kalyāṇa-guṇaika-rāśim |
vyūhāṅginaṁ brahma paraṁ vareṇyaṁ
dhyāyema kṛṣṇaṁ kamalekṣaṇaṁ harim ||4||

Önnön természete folytán mentes mindenféle hibától vagy hiányosságtól,
Ő a végtelen áldásos tulajdonságok tárháza,
a mindenség ura, a legfőbb Brahman, a legkiválóbb.
Meditáljunk hát Krsnán, a lótuszszemű Harin…

aṅge tu vāme vṛṣabhānujāṁ mudā
virājamānām anurūpa-saubhagām |
sakhī-sahasraiḥ parisevitāṁ sadā
smarema devīṁ sakaleṣṭa-kāma-dām ||5||

... s mellette bal felől Vrsabhánu leányán,
aki a tündöklő boldogság, a megtestesült öröm,
s barátnői ezreinek imádottja.
Emlékezzünk mindig az istennőre, minden vágy teljesítőjére!

A 4. strófa vyūha-aṅgin szóösszetétele lehet: sokaság-testű, vagy akinek sokaság van alárendelve. Ezt értelmeztem a mindenség uraként.
Az első strófák valóság hármasságát tárgyalják, az első két strófa az egyéni lelkek természetét tárja fel (cit), a harmadik az anyagvilágról (acit) szólt, míg e két szakasz Istenre (Brahman) irányítja figyelmünket.
A 4. vers első fele filozófiai természetű megközelítés: fölötte áll az anyagvilágon, így annak hiányosságaitól mentes, ugyanakkor nem csupán az anyagvilágon való kívülállóságából fakadó negatív jelzőkkel írható le: ő minden jótulajdonság legteljesebb tárháza is. A bráhmanák napi fohászaiban magasztalt (a brahma-gájatrí szövegéből vett vareṇyam jelző erre utal), s az upanisadokban leírt Brahman nem más, mint a lótuszszemű Hari, Krsna, aki soha nincs egyedül. Balján kedvese, Rádhiká, az isteni gyönyör kiáradása. A „minden vágy teljesítője” nem a világi gyönyörökre, hanem az istenkapcsolat boldogságának adományozására vonatkozik. Rádhá és Krsna nem magányosak – Rádhá barátnői veszik körül őket.

upāsanīyaṁ nitarāṁ janaiḥ sadā
prahāṇaye'jñāna-tamo'nuvṛtteḥ |
sanandanādyair munibhis tathoktaṁ
śrī-nāradāyākhila-tattva-sākṣiṇe ||6||

Imádjuk szüntelen az (isteni párt),
hogy meghaladhassuk a tudatlanságot és tompaságot,
miként azt Szanandana s a többi bölcs elmondta
Náradának, a teljes valóság látnokának.

„Imádjuk szüntelen az (isteni párt)”: szó szerint „az emberek számára mindig (az isten pár) imádandó”.
Nimbárka a Kumára szampradája atyamestere. A Hattyú (haṁsa) képében megjelenő Isten tanította az univerzum első lényeit, a Kumárákat, akik később Náradát oktatták, miként ez a Cshándógja-upanisad hetedik fejezetében is olvasható.
„teljes valóság”: a tattva (valóság, mint ’az-ság’) jelzője a szövegben: akhila, ami ’hiánytalant’, ’rés nélkülit’, ’maradéktalant’ jelent. A teljes valóság így minden dologra a maga valóságában való rálátás.

sarvaṁ hi vijñānam ato yathārthakaṁ
śruti-smṛtibhyo nikhilasya vastunaḥ |
brahmātmakatvād iti vedavin-mataṁ
trirūpatāpi śruti-sūtra-sādhitā ||7||

Bizony a teljes valóság minden bölcsessége igaz,
a kinyilatkoztatás, s a szent hagyomány (állítása) folytán,
annak isteni természete miatt – ez a véda-tudók álláspontja,
s a három-formájúságot támasztja alá a kinyilatkoztatás szútrája is.

A „kinyilatkoztatás szútrája” a Brahma-szútra (Védánta-szútra), minek e vers az összegzése.

nānyā gatiḥ kṛṣṇa-padāravindāt
sandṛśyate brahma-śivādi-vanditāt |
bhaktecchayopātta-sucintya-vigrahād
acintya-śakter avicintya-sāśayāt ||8||

Krsna lótuszvirág lábán kívül nyilvánvalóan nincs más út,
Brahmá, Siva és más (félistenek) is őt imádják.
Ő hívei vágya szerint könnyen elgondolható formát ölt,
bár a rejtélyek hajlékaként hatalma felfoghatatlan.

Krsna számos avatár formájában jelenik meg a világban – hívei vágya szerint.

kṛpāsya dainyādi-yuji prajāyate
yayā bhavet prema-viśeṣa-lakṣaṇā |
bhaktir hy ananyādhipater mahātmanaḥ
sā cottamā sādhana-rūpikāparā ||9||

Az alázatban s a többi jó tulajdonságban bővelkedő (hívére) száll kegye,
mi által a leghőbb szerető ragaszkodás jellemezte
szívbéli odaadás bontakozik ki, mely a nagy lelkeket
egyedül az Úrhoz fűzi. Szádhana végzéséből fakad a bhakti másik fajtája.

A legmagasabbrendű odaadás (uttamā bhakti) forrása kizárólag az isteni kegy. Bár a kegy indokolatlan, mégis, az alázat és a többi kedvező tulajdonság kibontakoztatása készíti fel a gyakorlót a kegy befogadására. Míg szádhana (módszer, törekvés) végzéséből – meditáció gyakorlása, imádat végzése, kírtana, bhadzsanok éneklése – fakad a „másik bhakti” (aparā bhakti). A szádhana gyakorlója Isten felé fordul – ám szíve még nem tiszta, így az általa megélt bhakti-jóga anyagi indíttatásokkal kevert, és a gyakorlóra jellemző kötőerők által színezett.

upāsya-rūpaṁ tad-upāsakasya ca
kṛpā-phalaṁ bhakti-rasas tataḥ param |
virodhino rūpam athaitad āpter
jñeyā ime'rthā api pañca sādhubhiḥ ||10||

(1) Az imádandó, s (2) az ő szolgája
(3) kegyének gyümölcse, (4) a szerető odaadás ízei, (5) s az attól különböző,
a (bhaktinak) ellentmondó – mindezek megértése
még a szentek számára is kívánatos.

Az upās (upa-as) gyök jelentése mellé ül, mellette él. S mert a tanítvány vagy a szolgáló ül mestere lábainál, ez a tisztelet, az alázat, az imádat kifejezése. Upāsya: az imádandó Úr, Krsna, és az ő balján helyet foglaló Rádhá. Upāsaka, az imádó, az isteni pár híve. Az és (ca) kötőszó arra utal, hogy kettejük kegyének gyümölcse (kṛpā-phalam) a rajongó, szerető odaadás. A bhakti ízei (bhakti-rasa) és a bhakti kibontakozását akadályozó, azzal ellentmondó (virodhin) tényezők – ez az öt téma, amit mindenkinek, még a szádhuknak is fontos megismerni.

Szanátan gószvámí: Srí Krsna-lílá-sztava, 58-59. dalok

Srí Krsna kedvteléseinek magasztaló éneke

Indra áldozatának meghiúsítása, és a Góvardhan-hegy felemelése
Srí Krsna kedvteléseinek magasztaló éneke Szanátan gószvámí dalfüzére. Száznyolc dalt foglal magába, melyek mindegyike egy-egy Krsnát megszólító, Krsna neveit soroló dicsőítő fohász. A dalok java része a Bhágavata-purána tizedik énekének fejezeteit követi, a közelgő ünnep alkalmából a Góvardhan-hegy felemeléséről szóló fejezeteket idézzük fel:

jaya vāsava-yāgajña pitṛ-pṛṣṭa-makhārthaka |
śruta-tātokta-yajñārtha karma-vādāvatāraka ||236||
nānāpanyāya-vādaugha-śakra-yāga-nivāraka |
govardhanādri-go-yajña-pravartaka namo'stu te ||237||
proktādri-go-makha-vidhe yajña-dattopahāra-bhuk |
gopa-viśvāsanārthādri-cchala-sthūlānya-rūpa-dhṛk ||238||
govardhana-śiro-ratna govardhana-mahattva-da |
kṛta-bhūṣāśanābhīra-kāritādri-parikrama ||239|| (namaḥ 58)

iti daśama-skandhe caturviṁśo'dhyāyaḥ ||

(236) Dicsőség néked, Indra áldozatát ismerő, (ám) atyját az áldozat céljáról faggatónak!
Ó, apja válaszát a jagja céljáról meghallgató, s a karma-tan alászálló (küldötteként válaszoló!)
(237) Számtalan hibás tan szavainak árjával Indra áldozatát megakadályozó!
A Góvardhan-hegy, és a tehenek áldozatát szorgalmazó, hódolat neked!
(238) A hegynek és a teheneknek szóló áldozat szabályait megszabó, az áldozati felajánlást megevő!
A pásztorok hitét megerősítő, a hegynek tűnő, hatalmas alakot öltő!
(239) Góvardhan koronaékszere! Góvardhannak dicsőséget adó!
Akaratod követve őt díszítették fel a pásztorokok, néki ajánlottak ételt, és őt járták körbe (tiszteletük jeléül)!

Így végződik az 58. dal, a tizedik ének 24. fejezetének összefoglalója.

janitendra-ruṣaṁ śakra-mada-vṛṣṭi-śamonmukham |
govardhanācaloddhartas tvāṁ vande'dbhuta-vikramam ||240||
līlā-govardhana-dhara vraja-rakṣā-parāyaṇa |
bhujānantopari-nyasta-kṣmā-nibha-kṣmābhṛd-uttama ||241||
govardhana-cchatra-daṇḍa-bhujārgala mahābala |
saptāha-vidhṛtādrīndra megha-vāhana-garva-bhit ||242||
saptāhaika-pada-sthāyin vraja-kṣut-tṛḍ-nud-īkṣaṇa |
jaya bhagnendra-saṅkalpa mahā-varṣa-nivāraṇa ||243||
sva-sthāna-sthāpita-gire gopī-dadhy-akṣatārcita |
devatā-sumano-vṛṣṭi-sikta vāsava-bhīṣaṇa ||244|| (namaḥ 59)

iti daśama-skandhe paṣcaviṁśo'dhyāyaḥ ||

(240) Indra dühét kiváltó, büszkeségének záporára közömbösen feltekintő,
a Góvardhan hegyet felemelő, csodás erejű Uram, néked hódolok!
(241) Ó, Góvardhant játszi könnyedséggel megtartó! Vradzsa hős oltalmazója!
A kezedbe vett hegy olyan, akár az egész földkerekség!
(242) Góvardhan ernyőjének nyele lett izmos karod, ó nagyerejű!
Hét napig tartottad a Hegykirályt, letörve a Felhők Ura büszkeségét!
(243) Hét napig egyhelyben álló! Pillantásod messzire űzi a vradzsabéliek éhségét és szomjúságát!
Dicsőség Indra törekvéseit megsemmisítőnek, a hatalmas felhőszakadás megállítójának!
(244) Ó, a hegyet eredeti helyére visszatevő! Téged imádnak a gópík joghurt és rizs felajánlásával!
Az istenek jázmin-virág esőjével meghintett! Indrát megrettentő!

Így végződik az 59. dal, a tizedik ének 25. fejezetének összefoglalója.

Visvanáth Csakravartí: Krsna, aki maga Bhagaván

śrī-śrī-svayaṁbhagavattvāṣṭakam

A költemény címe szó szerint „Nyolc strófa a maga Bhagavánságáról” (svayam bhagavattva) utalás a Bhágavata-purána nevezetes versére. A purána kerettörténete Szúta gószvámí és a bölcsek beszélgetése, Naimisa erdejében. A beszélgetés során Szúta gószvámí felsorolja az Úr e világbéli megjelenéseit – néhányukat név szerint is megemlíti, majd megállapítja: az avatárok megszámlálhatatlanok, Hari a kimeríthetetlen forrás, s miként a bővizű forrás táplálta tóból számtalan csermely, patak indul útjára, úgy áradnak ki az isteni megnyilvánulások. Majd így folytatja:

ete cāṁśa-kalāḥ puṁsaḥ kṛṣṇas tu bhagavān svayam |
indrāri-vyākulaṁ lokaṁ mṛḍayanti yuge yuge ||

Mindezek (az avatárok) az Úr rész-töredékei, ám Krsna maga Bhagaván.
Időről időre megörvendeztetik ők az Indra ellenségeitől háborgatott világot. (Bhágavata-purána 1.3.28.)

Bhagavān a bhaga (fenség, nagyszerűség) szó -vat birtokos képzővel továbbképzett alakja, így a jelentése fenséget birtokló, azaz a fenséges. A bhaga – mint oly sok más szanszkrt szó – többjelentésű, Parásar muni a Visnu-puránában a bhaga hatféle jelentését sorolja fel:

aiśvaryasya samagrasya
vīryasya yaśasaḥ śriyaḥ |
jñāna-vairāgyayoś-caiva
ṣaṇṇāṁ bhaga itīraṇā ||

„Teljes isteni fenség (vagy: egyeduralkodó hatalom, gazdagság),
hősiesség (vagy erő), hírnév, szépség (vagy vagyon, bőség),
tudás és lemondás (azaz függetlenség, közömbösség a világgal szemben),
e hatot tartják fenségnek.” (Vp. 6.5.74.)

A költemény első strófája e hat tulajdonságot vonatkoztatja Krsnára, majd versenként egy-egy jelzőt részletesebben is megvizsgál, s rávilágít, hogy az Krsna mely kedvtelésében, lílájában mutatkozik meg leginkább – igazolva ezzel a kiinduló tételt: Krsna maga Bhagaván.

sva-janmany aiśvaryaṁ balam iha vadhe daitya-vitater
yaśaḥ pārtha-trāṇe yadu-puri mahā-sampadam adhāt |
paraṁ jñānaṁ jiṣṇau muṣalam anu vairāgyam anu yo
bhagaiḥ ṣaḍbhiḥ pūrṇaḥ sa bhavatu mude nanda-tanayaḥ ||1||

Születésében az isteni hatalom, a démonok seregeinek elpusztításában az erő,
Pártha oltalmazásában a hírnév (mutatkozik meg). Ő adta a Jaduk városa csodás gazdagságát,
a győztes háborúban pedig a legfőbb tudást. Aki lemondásának a vasbuzogány (a jelképe),
a hatféle fenséggel teljes, ő, Nanda kisfia legyen elégedett!

A győztes háborúban a Kuruksétrán megvívott háborúra utal, ahol Krsna a Bhagavad-gítát elbeszélte, a vasbuzogány említése pedig a Jaduk e világból távozására.

caturbāhutvaṁ yaḥ sva-jani samaye yo mṛd-aśane
jagat-koṭīṁ kukṣy-antara-parimitatvaṁ sva-vapuṣaḥ |
dadhi-sphoṭe brahmaṇy atanuta parānanta-tanutāṁ
mahaiśvaryaḥ pūrṇaḥ sa bhavatu mude nanda-tanayaḥ ||2||

Aki négy karral jelent meg születésekor, majd földet evett, hogy
a világok milliárdjait mutassa meg saját testében.
Az aludttejes csupor összetörésekor (e legfelsőbb) Brahman transzcendentális testének végtelenségét nyilvánította meg.
Az isteni hatalommal teljes, ő, Nanda kisfia legyen elégedett!

Krsna négykarú megjelenésével mutatja, hogy ő Isten. Majd mikor a fiúk bepanaszolják Jasódának, hogy földet evett, a szájában megmutatja a mindenséget – Jasódá kisfia szájában megpillantja a világokat, saját magát is, ahogy a kisfia szájába néz éppen. Jasódá egy pillanatra felismerte valós helyzetüket, ám e tudatosságot nyomban elmosta mélységes anyai szeretete. Egy más alkalommal éppen vajat akart köpülni, ám Krsna megéhezett – anyja ölébe mászott, hogy szophasson. Jasódá szoptatni is kezdte, ám a tűzhelyen futni kezdett a tej. Ekkor letette kisfiát, hogy a tejjel törődjön. Ám Krsna még nem lakott jól – haragjában egy kővel összetörte az aludttejes csuprot, és egy félreeső helyen falatozni kezdett belőle. Jasódá közben levette a tűzről a forró tejet, s mire hátranézett, már híre hamva sem volt a kisfiúnak. A szomszéd szobában talált rá, amint a majmoknak osztogatta a csupor tartalmát. Hátulról óvatosan mögé lopódzott, és nyakon csípte. Hogy nyugodtan folytathassa a házimunkát, elhatározta, hogy Krsna derekára kötelet köt, s azt egy famozsárhoz kötözi – így biztos lehet benne, hogy a fiúcska a mozsár közelében marad, és nem okoz több kárt. Fogott is egy darab kötelet, hogy a fiúcska derekára kösse… ám a kötél nem ért össze, két ujjnyi hiányzott belőle. Újabb kötelet kötött hozzá, ám még mindig két ujjnyi hiányzott, hogy átérje Krsna derekát. S akárhogy próbálkozott, akárhány kötelet csomózott egymáshoz, mindig éppen két ujjnyi hiányzott. Jasódá egészen zavart lett, a ruhája szétzilálódott, teste verítékben úszott, a virágok kihullottak a hajából. Mikor Krsna látta, mennyire kimerült, kegyesen megengedte, hogy győzzön az anyai szeretet… és engedte magát megkötözni.
A Bhágavata-puránában Suka elbeszélésében utal az ellentmondásra – a Krsnaként megjelenő megnyilvánulatlan transzcendentális formája nem szorítható keretek közé, azaz nem kötözhető meg, ám a szeretetnek megadja magát:

na cāntar na bahir yasya na pūrvaṁ nāpi cāparam |
pūrvāparaṁ bahiś cāntar jagato yo jagac ca yaḥ ||
taṁ matvātmajam avyaktaṁ martya-liṅgam adhokṣajam |
gopikolūkhale dāmnā babandha prākṛtaṁ yathā ||

Akinek sem belseje, sem külseje, kezdete sincs és vége sincs,
ám aki a világ kezdete és vége, belseje és külseje, aki maga a világ,
őt, a halandóként megjelenő Visnut a megnyilvánulatlant édesszülöttének gondolván,
egy kötéllel a mozsárhoz kötötte a fejősasszony, mintha egy közönséges (kisfiú) volna csupán. (Bhág. 10.9.13-14.)

balaṁ bakyāṁ danta-cchadana-varayoḥ keśini nṛge
nṛpe bāhvor aṅghreḥ phaṇini vapuṣaḥ kaṁsa-marutoḥ |
giritre daityeṣv apy atanuta nijāstrasya yad ato
mahaujobhiḥ pūrṇaḥ sa bhavatu mude nanda-tanayaḥ ||3||

(Pútaná) boszorkányon ajkai erejét mutatta meg, Késín és Nrga
királyon karjaiét, a csuklyás (Káliján) lábaiét, Kanszán és Trnávartán teste erejét,
Siván és a daitják seregein pedig fegyverei erejét.
A mérhetetlen erőkkel teljes, ő, Nanda kisfia legyen elégedett!

Pútaná méreggel kente be mellét, hogy szoptatás közben megmérgezze a csecsemő Krsnát, ám ő az életerőt szívta ki belőle. A sörényes Késí démont csupasz kézzel fojtotta meg, míg az óriásgyíkká változott Nrga királyt egy mély kútból emelte ki könnyedén. A Jamuná vizét mérgező Kálija kígyó csuklyáin táncolt, míg a forgószél-démon Trnávarta teste súlyától zuhant a földre. Kansza arénájában miután végzett a birkózókkal, Krsna az emelvényre ugrott, Kanszát a porondra hajította, majd rávetette magát – puszta kézzel végzett vele. Bánászura aki Siva híve volt, foglyul ejtette Aniruddhát, Krsna unokáját. Krsna a Jaduk seregei élén indult Aniruddha kiszabadítására, ám Siva maga oltalmazta híve, Bánászura városát. Ekkor csapott össze Siva és Krsna, s az ütközetben Krsna győzedelmeskedett.

asaṅkhyāto gopyo vraja-bhuvi mahiṣyo yadu-pure
sutāḥ pradyumnādyāḥ sura-taru-sudharmādi ca dhanam |
bahir dvāri brahmādyapi balivahaṁ stauti yad ataḥ
śriyāṁ pūraiḥ pūrṇaḥ sa bhavatu mude nanda-tanayaḥ ||4||

A megszámlálhatatlan gópí Vradzsa földjén, a királynők (Dvárakában,) a Jaduk székvárosában,
fiai, mint Pradjumna és a többiek, a mennyei (páridzsáta) fa, a Szudharma (gyülekezőcsarnok) jelentik gazdagságát.
Kapuja előtt Brahmá (és a többi félisten) áll fohászkodva, felajánlásokkal kezükben.
A vagyon árjával teljes, ő, Nanda kisfia legyen elégedett!

yato datte muktiṁ ripu-vitataye yan nara-janir
vijetā rudrāder api nata-janādhīna iti yat |
sabhāyāṁ draupadyā varakṛd atipūjyo nṛpa-makhe
yaśobhis tat pūrṇaḥ sa bhavatu mude nanda-tanayaḥ ||5||

Üdvösséggel áldja meg ellenségei garmadáját is, és bár emberként született,
mégis legyőzte Rudrát és a többi (félistent) is, ám csupán alázatos híveitől függ.
A gyülekezőcsarnokban áldásban részesítette Draupadít, és (Judhisthir király rádzsa-szújá) áldozatában is mindenki őt imádta,
A hírnévvel teljes, ő, Nanda kisfia legyen elégedett!

nyadhād gītā-ratnaṁ trijagad-atulaṁ yat priya-sakhe
paraṁ tattvaṁ premṇoddhava-parama-bhakte ca nigamam |
nija-prāṇa-presṭhāsv api rasa-bhṛtaṁ gopa-kulajā-
sv-ato jñānaiḥ pūrṇaḥ sa bhavatu mude nanda-tanayaḥ ||6||

Kedves barátjának adta a Gítá három világban páratlan drágakövét,
kiváló bhaktájának, Uddhavának pedig a véda legfőbb valóságát (tanította) nagy szeretettel.
A gópíknak, akiket életénél is kedvesebbnek tart, a raszával teli (tudást adta).
A tudással teljes, ő, Nanda kisfia legyen elégedett!

kṛtāgaskaṁ vyādhaṁ satanum api vaikuṇṭham anayan
mamatvasyaikāgrān api parijanān hanta vijahau |
yadapy ete śrutyā dhruvatanutayoktās tad api hā
sva-vairāgyaiḥ pūrṇaḥ sa bhavatu mude nanda-tanayaḥ ||7||

Még a bűnös vadászt is saját testében vitte Vaikunthára,
és még saját figyelmes kísérőit is elhagyta,
noha a sruti is megerősíti, hogy ők örökkévaló testben élnek!
Aki lemondással teljes, ő, Nanda kisfia legyen elégedett!

Saját figyelmes kísérői a dévák, akik a Jadu dinasztiában születtek meg

ajatvaṁ janmitvaṁ ratir aratitehārahitatā
salīlatvaṁ vyāptiḥ parimitir ahaṁtā-mamatayoḥ |
pade tyāgātyāgāv ubhayam api nityaṁ sad urarī-
karotīśaḥ pūrṇaḥ sa bhavatu mude nanda-tanayaḥ ||8||

Születetlen, mégis megszülető. Szeretetteljes, ugyanakkor közömbös. Mozdulatlan,
mégis játékos. Mindent átható, ám korlátozott. Az „én” és „enyém” (központú gondolkodás)
helyzetétől megvált, és mégsem vált meg, az örökkön létező
Isten, a teljesség, ő, Nanda kisfia legyen elégedett!

„Én” és „enyém”: a versben mindkét névmás az elvont fogalmat képző -tā képzővel áll, szó szerint így volna fordítandó: az énség és enyémség helyzetétől megvált. Az énség és az enyémség, azaz hogy az ember magát helyezi világa középpontjába, és magáénak véli az őt körülvevő dolgokat.

samudyat-sandeha-jvara-śata-haraṁ bheṣaja-varaṁ
jano yaḥ seveta prathita-bhagavattvāṣṭakam idam |
tad-aiśvarya-svādaiḥ sva-dhiyam ativelaṁ sarasayan
labhetāsau tasya priya-parijanānugya-padavīm ||9||

Aki az ébredő kétely százféle lázát csillapító legkiválóbb gyógyszernek,
az itt feltárt Bhagavattástaka című költeménynek szenteli magát,
és az Úr isteni fenségének zamatával ízesíti saját értelmét,
az eléri az ösvényt, mely az Ő kedves kísérőinek társaságába vezet.

A versmérték śikhariṇī (koronás), így a költemény a Dzsagannáthástakam dallamával recitálható.

(az illusztráció forrása)