A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dzsagannáth. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dzsagannáth. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. december 2., szombat

A Bhagavad-gítá neves magyarázói: Madhuszúdan Szaraszvatí


Madhuszúdan Szaraszvatí Bhagavad-gítá-gúdártha-dípiká (A Bhagavad-gítá rejtett jelentéseinek megvilágítása) című kommentárja a Bhagavad-gítá legnevesebb magyarázatai közé tartozik. Alapjaiban Sankara kommentárját követi, ám jóval részletesebb, alaposabb.


Madhuszúdan Szaraszvatí Bengálban született, a mai Bangladés területén. Apja szanszkrt tanár volt, s az öt testvér közül többen is híres tanítókká váltak, ám a legnevesebb a középső fiú, Kamalanajana lett. Apja iskolájában tanult szanszkrt nyelvet, majd Navadvíba ment – Navadvíp akkoriban a tudományos élet fellegvára, a logika (nyjája) művelésének központja volt – ahol Mathuránátha Tarkavágísá mellett tanulmányozta a nyjáját.

Élete számos mozzanata vitatott. Egyesek szerint kortársa volt Csaitanjának, és azért utazott Navadvípba, hogy Csaitanjával találkozzon. Ám Csaitanja már szerzetesi fogadalmat tett, és dél-indiai zarándokútjára indult. Így aztán – míg Navadvípban Csaitanja visszatértére várakozott – az időt a logika tanulmányozásával ütötte volna el. Azt gondolom, ez kevéssé valószínű (hiszen a hagyományt követve Csaitanja nem várható vissza szülőföldjére), ám az valóban lehetséges, hogy Csaitanja és a Krsna-bhakti vonzásában az orisszai Puríba is elzarándokolt – sejthető ez a Vedānta-kalpa-latikā (A Védánta kívánságteljesítő liánja) című munkájából. A műben röviden bemutatja, egyes irányzatok miképpen tekintenek a végső célra, az üdvösségre. A felsorolást a maga által is gyakorolt védántával zárja, s ekképpen fogalmaz: „Az upanisadok követői számára – kiket a magasztos úr, Nílácsal ura, Nárájan kegyel – a megszabadulás (móksa) a felülmúlhatatlan gyönyör és értelem természetű átman, mely a kezdet nélküli tudatlanság (avidjá) megszűnésével jellemzett (aupaniṣadāḥ tu bhagavatā nīlācala-nāthakena nārāyaṇenānugṛhītāḥ niratiśayānanda-bodha-rūpa ātmā, eva, anādyāvidyā-nivṛtty-upalakṣito mokṣaḥ). Nílácsal (a kék hegy) ura – ez az Orisszában imádott Dzsagannáth szokásos jelzője.

Az bizonyos, hogy később Kásíba (Benáresz) költözött, és Ráma Tírtha tanítványa lett. Később aztán a púrva-mímánszát is tanulmányozta Mádhava Szaraszvatí útmutatása mellett. Mestere tanácsára Visvésvara Szaraszvatíhoz fordult, és útmutatása mellett szerzetesi fogadalmat tett.

Számos művet hagyott hátra, legnevezetesebb a Gúdártha-dípiká (a Bhagavad-gítá kommentárja), másik nevezetes munkája az Advaita-sziddhi (A nem-kettősség tökéletessége), mely Madhva-iskola advaita bírálatára, a Njájámrtára (A logika nektárja) adott válasz. Hosszú életet élt, számos jeles tanítvány járta nyomdokait.
Egy – számomra szép és érdekes – történet Vallabha ácsárjával való találkozásáról szól. Igaz-e vagy csupán legenda? nem tudom, de szépsége – számomra – igazzá avatja. Vallabha Prajágnál találkozott Madhuszúdan Szaraszvatíval. Hosszasan, elmélyülten beszélgettek, Madhuszúdan meg is mutatta Vallabhának írásait: a Gúdártha-dípikát, és a Bhagavad-bhakti-raszájanát (A magasztos úr iránti szerető odaadás életelixíre) – a bhaktiról szóló értekezést. Madhuszúdan személyisége és felkészültsége olyannyira lenyűgözte Vallabhát, hogy kisebbik fiát, Vitthalnáthot az ő gondjaira bízta: tanulja tőle az érvelést és a szentírások ismeretét. Hiszen Madhuszúdan Szaraszvatí az advaita-védánta tanítója, ám Krsna lelkes bhaktája is volt egyszerre. Meditációjában a fuvolázó Krsnát látta, őt imádta. Világlátásában megfért egymással a transzcendentális egység tudata és az istenszeretet: a nirguna Brahman nem különbözik Krsnától. Ez a gondolat pedig izgalmasan közel áll a Csaitanja által is tanított acsintja-bédábhéda-váda (a felfoghatatlan különbözőség és egység tana) filozófiai aspektusához. Madhuszúdan Szaraszvatí számára a bhakti és a gjána egyaránt az üdvösség eszköze.

A Gítá-kommentátorok szokását követve Madhuszúdan Szaraszvatí is verses betétekkel egészíti ki magyarázatait. Ízleljünk meg néhányat közülük!

A Gítá második harmadának bevezetőjeként (azaz a hetedik fejezet elején) így ír:

yad-bhaktiṁ na vinā muktir yaḥ sevyaḥ sarva-yoginām |
taṁ vande paramānanda-ghanaṁ śrī-nanda-nandanam ||


A felé irányuló odaadó szeretet nélkül nincs megszabadulás, ő minden jógí imádandó mestere.
Őt imádom, a legfőbb gyönyör sűrű fellegét, Nanda kisfiát!

A kilencedik fejezet verseihez fűzött magyarázatait e verssel zárja:

śrī-govinda-padāravinda-makarandāsvāda-śuddhāśayāḥ
saṁsārāmbudhim uttaranti sahasā paśyanti pūrṇaṁ mahaḥ |
vedāntair avadhārayanti paramaṁ śreyas tyajanti bhramaṁ
dvaitaṁ svapna-samaṁ vidanti vimalāṁ vindanti cānandatām ||


Srí Góvinda lótuszlába virágmézének megízlelése révén megtisztult szívűek
gyorsan átkelnek az újjászületések óceánján, s megpillantják a dicső Teljességet.
A védánta (tanulmányozása) által megértik a legfőbb jót, elhagyják a tévelygést,
megértik a kettősségek álomszerűségét, s megtapasztalják a makulátlan gyönyört.

A tizedik fejezet végére e verset olvashatjuk:

kurvanti ke’pi kṛtinaḥ kvacid apy anante
svāntaṁ vidhāya viṣayāntara-śāntim eva |
tvat-pāda-padma-vigalan-makaranda-bindum
āsvādya mādyati muhur madhubhin mano me ||


Egyes szerencsések esetleg a végtelenre
rögzítve elméjüket elcsendesíthetik az érzékek tárgyai (iránti sóvárgást),
ám a lábaid lótuszáról lecsöppenő nektárméz cseppjeit
ízlelve újra meg újra megrészegedik az én szívem, ó, Madhu végzete!

A mādyati (megrészegedik) bizony nem az advaita-védánta szokásos terminológiája. Mit is olvasunk? Némely szerencsések talán valahogy megbékítik az érzéktárgyakra irányuló sóvárgást, de költőnk csakis Krsna nektárjától lesz mámorossá. Ő nem az elcsendesülést, hanem az elragadtatott rajongást keresi.

Madhuszúdan kommentárját az alábbi versekkel zárja:

vaṁśī-vibhūṣita-karān nava-nīradābhāt
pītāmbarād aruṇa-bimba-phalādharoṣṭhāt |
pūrṇendu-sundara-mukhād aravinda-netrāt
kṛṣṇāt paraṁ kim api tattvam ahaṁ na jāne ||1||


Kezei ékessége fuvolája, (teste akár) a friss esőfelleg,
öltözéke sárga, hajnalpír ajkai mint a bimba gyümölcse,
gyönyörű orcája a telihold, szemei lótuszok,
nem tudok olyan igazságról, mi több volna Krsnánál!

kāṇḍa-trayātmakaṁ śāstraṁ gītākhyaṁ yena nirmitam |
ādi-madhyānta-ṣaṭkeṣu tasmai bhagavate namaḥ ||2||


A Gítának nevezett szentírás három részből áll,
az elején, a közepén és a végén is hat fejezetből áll. A (Legfelsőbb) Úrnak, e szentírás megalkotójának hódolok!

śrī-govinda-mukhāravinda-madhunā miṣṭaṁ mahābhārate
gītākhyaṁ paramaṁ rahasyam ṛṣiṇā vyāsena vikhyāpitam |
vyākhyātaṁ bhagavat-padaiḥ pratipadaṁ śrī-śaṅkarākhyaiḥ punar
vispaṣṭaṁ madhusūdanena muninā sva-jñāna-śuddhyai kṛtam ||3||


Srí Góvinda ajkainak lótuszáról lecsöppenő mézzel megédesített Mahábháratában
a bölcs Vjásza tette közhírré a Gítának nevezett legfőbb titkot.
Szóról szóra részletes magyarázatokkal látta el a magasztos Srí Sankara, majd
az aszkéta Madhuszúdan írt hozzá egyszerű (kommentárt), hogy saját tudását tisztázza.

iha yo’sti vimohayan manaḥ
paramānanda-ghanaḥ sanātanaḥ |
guṇa-doṣa-bhṛd eṣa eva nas
tṛṇa-tulyo yad ayaṁ svayaṁ janaḥ ||4||


Ő, aki a elbűvöli a szíveket,
a legfőbb gyönyör sűrű fellege, az örökkévaló.
Egyedül ő az erények és bűnök fenntartója,
akár a fűszál, az ember önmagában annyi csupán.

śrī-rāma-viśveśvara-mādhavānāṁ
prasādam āsādya mayā gurūṇām |
vyākhyānam etad vihitaṁ subodhaṁ
samarpitaṁ tac caraṇāmbujeṣu ||5||


Srí Ráma, Visvésvara és Mádhava –
mestereim kegyét elnyerve
e jól érthető kommentárt írtam,
s ajánlottam fel az ő lótuszlábaiknál.

A végére hagytam a szívem csücskét. A kommentár harmadik harmadának bevezetőjeként, ám talán pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk: a bhakti-jógáról szóló tizenkettedik fejezet után következik ez a vers, ami világosan beszél Madhuszúdan eszményeiről:

dhyānābhyāsa-vaśīkṛtena manasā tan nirguṇaṁ niṣkriyaṁ
jyotiḥ kiṁ ca, na yogino yadi paraṁ paśyanti paśyantu te |
asmākaṁ tu tad eva locana-camatkārāya bhūyāc ciraṁ
kālindī-pulineṣu yat kim api tan nīlaṁ maho dhāvati ||


Ha a meditáció gyakorlásával uralom alá vont elmével tulajdonságok nélkülinek, passzívnak,
akár ragyogásnak látják a jógík a Legfelsőbbet, csak hadd lássák annak!
A mi szemeinket csakis ő bűvölje el mindörökkön,
a kék színben tündöklő jelenség, ki Jamuná-menti homokon szaladgál!

2021. november 13., szombat

két dal a Szanátan gószvámí Srí Krsna kedvteléseit magasztaló dalfüzéréből



Srí Dzsagannáth dicsőítése

śrī-jagannātha nīlādri-śiro-mukuṭa-ratna he |
dāru-brahman ghana-śyāma prasīda puruṣottama ||398||


Világ ura, Srí Dzsagannáth! Níládri koronaékszere!
Fa alakot öltött Brahman! Ó, felhőfekete úr! Légy kegyes, legfőbb személy!

praphulla-puṇḍarīkākṣa lavanābdhi-taṭāmṛta |
guṭikodara māṁ pāhi nānābhoga-purandara ||399||


Szemed akár a lótusz kinyílt virága! Az óceánpartjának csodás nektárja!
Oltalmazz engem, gyöngyös derekú! A tengernyi felajánlást elfogyasztó hatalmas uralkodó!

nijādhara-sudhādāyinn indradyumna-prasādita |
subhadrā-lalanā-vyagra rāmānuja namo'stu te ||400||


Saját ajkaid mézét adományozd (kedves híveidnek)! Indradjumna király szeme fénye!
Szubhadrá húgod figyelmes jóakarója! Ráma kedves testvéröccse! Hódolat néked!

guṇḍicā-rathayātrādi-mahotsava-vivardhana |
bhaktavatsala vande tvāṁ guṇḍicā-ratha-maṇḍanam ||401||


A Gundicsá-templomba tartó szekérfelvonulás, és más ünnepek szíve-lelke!
Híveidet gyöngéd szeretettel tápláló! Néked hódolok, Gundicsá-templom kocsijának ékessége!

szíve-lelke: a mahotsava-vivardhana szó szerint az ünnepet „gyarapító” azaz az ünnep sikerét biztosító, azt lelkesítőt jelent.

dīna-hīna-mahānīca-dayārdrīkṛta-mānasa |
nitya-nūtana-māhātmya-darśin caitanya-vallabha ||402|| (namaḥ 103)


Szerencsétlen, nélkülöző, jelentéktelen emberek iránti együttérzés lágyítja meg szíved!
Szentséged és áldó pillantásod örökkön friss és üde! Oly kedves vagy te Csaitanjának!

A darśana szó szemlélést jelent: amikor a hívő a templomi kegyszobor elé járul. A hívő nézi urát, s a múrti nézi a hívét. Ám jelentősége nem a hívő nézelődésének van, hanem a múrti áldó pillantásának.

 
 
Srí Csaitanja Maháprabhu dicsőítése

śrīmac-caitanya-deva tvāṁ vande gaurāṅga-sundara |
śacīnandana māṁ trāhi yati-cūḍāmaṇe prabho ||403||


Srímat Csaitanja-déva, néked hódolok! Ó, aranyszínben pompázó gyönyörűség!
Oltalmazz engem, Sacsi fia! Ó, uram, szerzetesek koronaékszere!

ājānubāho smerāsya nīlācala-vibhūṣaṇa |
jagat-pravartita-svādu-bhagavan-nāma-kīrtana ||404||


Hosszú karjaid térdedhez simulnak! Mosolygó orcájú! Nílácsala ékköve!
Te árasztottad el a világot az édes Úr neveinek magasztalásával!

advaitācārya-saṁślāghin sārvabhaumābhinandaka |
rāmānanda-kṛta-prīta sarva-vaiṣṇava-bāndhava ||405||


Advaita ácsárja büszkesége! Szárvabhauma öröme!
Olyannyira elégedetté tetted Rámánandát! Minden vaisnava jóbarátja!

śrī-kṛṣṇa-caraṇāmbhoja-premāmṛta-mahāmbudhe |
namas te dīna-dīnaṁ māṁ kadācit kiṁ smariṣyasi ||406|| (namaḥ 104)


Srí Krsna lótuszlába iránti szeretet hatalmas óceánja!
Hódolat néked! Kérlek, valamikor majd emlékezz meg rólam, a szegények legszerencsétlenebbjéről!

2010. szeptember 11., szombat

Srímad Bhaktivinóda dasakam

Fohász Bhaktivinód Thákurhoz, tíz versben

E Bhaktivinód Thákurt magasztaló költemény a Gaudíja című újságban jelent meg, 1939 júliusában. Bhakti Vallabha Tírtha Srí Csaitanja társai című könyvében találtam rá.

amanda-kāruṇya-guṇākaraḥ śrī-
caitanya-devasya dayāvatāraḥ |
sa gaura-śaktir bhavitā punaḥ kiṁ
padaṁ dṛśor bhakti-vinoda-devaḥ ||1||

amanda –
hatalmas; kāruṇya-guṇa-ākaraḥ – könyörület tulajdonság-bányája; śrī-caitanya-devasya – Srí Csaitanja-déváé; dayā-avatāraḥ – könyörületének megtestesülése; saḥ – ő; gaura-śaktiḥ – Gaura ereje (energiája); bhavitā – lesz; punaḥ – ismét; kim – vajon; padam – lábat; dṛśoḥ – szemeké; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Ó, határtalan könyörület forrása, Srí Csaitanjadév kegyének megtestesülése,
Maháprabhu energiája! Vajon láthatom ismét lótuszlábaidat, uram, Bhaktivinód?

śrīmaj-jagannātha-prabhu-priyo ya
ekātmako gaura-kiśorakena |
śrī-gaura-kāruṇya-mayo bhavet kiṁ
nityaṁ smṛtau bhakti-vinoda-devaḥ ||2||

śrīmat-jagannātha-prabhu-priyaḥ –
Srímat Dzsagannáth Prabhunak kedves; yaḥ – aki; eka-ātmakaḥ – egy természetű; gaura-kiśorakena – Gaurakisórral; śrī-gaura-kāruṇya-mayaḥ – Srí Gaura könyörületével eltöltött; bhavet – lesz; kim – vajon; nityam – mindig; smṛtau – emlékezetben; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Oly kedves vagy Srímat Dzsagannáth Prabhunak, s egy vagy Gaurakisórral.
Gauránga kegyével teljes! Vajon mikor emlékezhetek reád mindig, uram, Bhaktivinód?

Bhaktivinód Orisszában, Puríban volt hivatalnok, így Dzsagannáth Prabhu jelentheti a nagytemplom múrtiját, de utalhat Dzsagannáth dász bábádzsíra is, Bhaktivinód siksá-gurujára is.

śrī-nāma-cintāmaṇi-sampracārair
ādarśam ācāravidhau dadhau yaḥ |
sa jāgarūkaḥ smṛti-mandire kiṁ
nityaṁ bhaved bhakti-vinoda-devaḥ ||3||

śrī-nāma-cintāmaṇi-sampracāraiḥ –
a Szent Név csodakövének prédikálásával; ādarśam – tükör (átvitt értelemben vmi mintája); ācāra-vidhau – viselkedés végzésében; dadhau – adta; yaḥ – aki; saḥ – ő; jāgarūkaḥ – éber, virrasztó; smṛti-mandire – emlékezet templomában; kim – vajon; nityam – mindig; bhavet – lesz; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Mintát adtál nekünk, miként cselekedjünk a Szent Név csodakövének prédikálásában.
Vajon mikor virrasztasz mindig emlékezetem templomában, uram, Bhaktivinód?

Bhaktivinód Thákur egyik fontos könyve is a Srí Hari-náma-csintámani (Srí Hari nevének csodaköve) címet viseli. Napirendje nagyon feszes volt, alvásra, pihenésre mindösszesen napi két-három órát engedélyezett magának.

nāmāparādhai rahitasya nāmno
māhātmya-jātaṁ prakaṭaṁ vidhāya |
jīve dayālur bhavitā smṛtau kiṁ
kṛtāsano bhakti-vinoda-devaḥ ||4||

nāma-aparādhaiḥ –
nevek elleni vétkekkel; rahitasya – mentesé; nāmnaḥ – névé; māhātmya-jātam – magasztalást létrehozott; prakaṭam – nyilvánossá; vidhāya – alkotva; jīve dayāluḥ – élőlények iránt együttérző; bhavitā – lesz; smṛtau – emlékezetben; kim – vajon; kṛta-āsanaḥ – megtett ülés; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Nyilvánosságra hoztad a vétkektől mentes Szent Név dicsőségét,
s oly együttérző vagy a lényekkel, vajon mikor foglalsz helyet gondolataimban, uram, Bhaktivinód?

gaurasya gūḍha-prakaṭālayasya
sato’sato harṣa-kunāṭyayoś ca |
prakāśako gaurajano bhavet kiṁ
smṛtyāspadaṁ bhakti-vinoda-devaḥ ||5||

gaurasya –
Gauráé; gūḍha-prakaṭa-ālayasya – a titok megnyilvánításának hajlékáé; sataḥ asataḥ – szenté, nem szenté; harṣa-kunāṭyayoḥ – örömé és irigységé; ca – és; prakāśakaḥ – megnyilvánító; gaura-janaḥ – Gaura híve; bhavet – lesz; kim – vajon; smṛti-āspadam – emlékezetem szobája; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Feltártad Gaura születési helyének titkát, megörvendeztetve a szenteket, iriggyé téve a gonoszokat.
Csaitanja örök társa vagy, vajon mikor emlékezhetem majd rád, uram, Bhaktivinód?

nirasya vighnān iha bhakti-gaṅgā-
pravāhanenoddhṛta-sarvalokaḥ |
bhagīratho nitya-dhiyāṁ padaṁ kiṁ
bhaved asau bhakti-vinoda-devaḥ ||6||

nirasya –
legyőzve; vighnān – akadályokat; iha – itt; bhakti-gaṅgā-pravāhanena-uddhṛta-sarva-lokaḥ – az odaadás Gangeszének áramlásával megmentett minden világ; bhagīrathaḥ – Bhagíratha; nitya-dhiyām – mindig emlékezetteké; padam – helyzet, láb; kim – vajon; bhavet – lesz; asau – ő; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Minden akadályt elhárítasz, s az egész világot megmented az odaadó szeretet Gangesz-folyamának áramával,
miként hajdan Bhagíratha király. Vajon mikor emlékezhetem majd rád, uram, Bhaktivinód?

Bhagíratha király invitálta a mennyből a Gangeszt a Földre. Ősei hamvaihoz vezette a folyót, akik így megtisztulhattak. (Bhágavata-purána 9.8-9. fejezetek)

viśveṣu caitanya-kathā-pracārī
māhātmya-śaṁsī guru-vaiṣṇavānām |
nāma-grahādarśa iha smṛtaḥ kiṁ
citte bhaved bhakti-vinoda-devaḥ ||7||

viśveṣu –
mindenségben; caitanya-kathā-pracārī – Csaitanja-kathát prédikáló; māhātmya-śaṁsī – dicsőséget magasztaló; guru-vaiṣṇavānām – a mester és a vaisnaváké; nāma-graha-ādarśaḥ – Név ismétlésének modellje (eredeti, minta); iha – itt; smṛtaḥ – emlékezett; kim – vajon; citte – elmében; bhavet – lesz; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Csaitanjáról tanítasz szerte a világon, miközben a Guru és a vaisnavák dicsőségét magasztalod,
s jó példával jársz elől a Szent Név zengésében. Vajon mikor emlékezhetem majd rád, uram, Bhaktivinód?

prayojanaṁ sann abhidheya-bhakti-
siddhānta-vāṇyā samam atra gaura- |
kiśora-sambandha-yuto bhavet kiṁ
cittaṁ gato bhakti-vinoda-devaḥ ||8||

prayojanam –
távlat; san – lévő; abhidheya – megteendő; bhakti-siddhānta-vāṇyā –Bhaktisziddhánta Szaraszvatíval; samam – együtt; atra – ott; gaura-kiśora-sambandha-yutaḥ – Gaurakisór, a kapcsolat társaságában; bhavet – lesz; kim – vajon; cittam – elmémbe; gataḥ – ment; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Prajódzsana-tattvaként, a Bhaktisziddhánta Szaraszvatíként alászálló abhidhéja-tattva, s Gaura-
kisór, a szambandha-tattva megszemélyesítőjének társaságában vajon mikor költözöl szívembe, uram, Bhaktivinód?

Szambandha, az egyén és Isten közötti kapcsolat, abhidhéja az ennek nyomán megteendő út, a prajódzsana pedig az elérendő cél, a távlat.

śikṣāmṛtaṁ sajjana-toṣaṇīṁ ca
cintāmaṇiṁ cātra sajaiva-dharmam |
prakāśya caitanya-prado bhavet kiṁ
citte dhṛto bhakti-vinoda-devaḥ ||9||

śikṣāmṛtam –
Siksámrta; sajjana-toṣaṇīm – Szaddzsana-tósanít; ca – és; cintāmaṇim – Csintámanit; ca – és; atra –ott; sa – -val; jaiva-dharmam – Dzsaiva-dharma; prakāśya – megnyilvánítva; caitanya-pradaḥ – Csaitanját ajándékozó; bhavet – lesz; kim – vajon; citte – szívemben; dhṛtaḥ – megtartott; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

A Srí Csaitanja-siksámrtát, a Szaddzsana-tósanít, a Hari-náma-csintámanit és a Dzsaiva-dharmát
megírva Csaitanját ajándékozod a világnak. Vajon mikor gondolok majd mindig rád, uram, Bhaktivinód?

A vers Bhaktivinód Thákur számos írása közül csak néhányat említ meg: Srí Csaitanja-siksámrta (Csaitanja nektári tanítása), a Szaddzsana-tósaní (A szenteket boldoggá tevő) magazin, a Hari-náma-csintámani (Hari nevének csodaköve) és a Dzsaiva-dharma (A lélek tettei).

āṣāḍha-darśe’hani gaura-śakti-
gadādharābhinna-tanur jahau yaḥ |
prapañca-līlām iha no bhavet kiṁ
dṛśyaḥ punar bhakti-vinoda-devaḥ ||10||

āṣāḍha-darśe –
ásádha újholdján; ahani – napon; gaura-śakti-gadādhara-abhinna-tanuḥ – Gaura-ereje, Gadádhartól nem különböző forma; jahau – eltávozott; yaḥ – aki; prapañca-līlām – megmutatott kedvtelést; iha – itt; naḥ – miénk; bhavet – lesz; kim – vajon; dṛśyaḥ – látható; punaḥ – ismét; bhakti-vinoda-devaḥ – Bhaktivinód déva

Ásádha (Vámana) hónap újholdján távozott el ő (e világból) ki nem különbözik Csaitanja Maháprabhu transzcendentális erejétől, Gadádhar pandittól.
Vajon mikor jelensz meg újra közöttünk, ó uram, Bhaktivinód?

Vámana hó újholdas napján hagyta el e világot Gadádhar pandit és Bhaktivinód Thákur is.
a versmérték: indravajrā.

2010. augusztus 14., szombat

szemek


sahasraśīrṣā puruṣaḥ sahasrākṣaḥ sahasrapāt |
sa bhūmiṁ viśvato vṛtvāty atiṣṭhad daśāṅgulam ||

sahasra-śīrṣā –
ezer fej; puruṣaḥ – Purusa, istenszemély; sahasra-akṣaḥ – ezer szem; sahasra-pād – ezer láb; saḥ – ő; bhūmim – földet; viśvataḥ – mindenfelé, köröskörül; vṛtvā – élvén; ati – nagyon, távol; atiṣṭhat – volt; daśa-aṅgulam – tíz ujjat

Ezerfejű a Purusa, ezerszemű, ezerlábú.
Mindenfelé áthatja a földet, s tíz ujjnyival nagyobb (is annál).

Olvashatjuk a Rg-véda 10.90. 1. versében, s hasonlóan szól a Bhagavad-gítában Krsna is:

sarvataḥ pāṇi-pādaṁ tat sarvato’kṣi-śiro-mukham |
sarvataḥ śrutimal loke sarvam āvṛtya tiṣṭhati ||

sarvataḥ –
mindenhol; pāṇi-pādam – kéz és láb; tat – az; sarvataḥ – mindenhol; akṣi-śiraḥ-mukham – szem, fej, arc; sarvataḥ – mindenhol; śrutimat – „hallással bíró”; loke – a világban; sarvam – mindent; āvṛtya – befedve, áthatva; tiṣṭhati – létezik

Az mindenütt kéz és láb, mindenütt szem, fej és arc,
mindenütt fül. A világban mindent áthatva (/befedve) létezik (a Felsőlélek)
(Bg. 13.14.)

Vajon szó szerint kell értelmezzük a verset, s így Purusát egy pontosan ezer lábon járó, ezer fejű alakként kell lássuk, minden fején egy-egy szemmel? Természetesen nem erről van szó. A versekben az ezer nem konkrét számosságot jelent, hanem a valamiből nagyon sok értelemben áll, számtalanságot, végtelenséget jelöl. A fej a gondolkodáshoz kapcsolódik … ezer fejű tehát azt jelenti, hogy a Purusa mindenhol gondolkodik, ő minden tudatos irányítója. Ezer szemű, azaz mindent lát, mindent és mindenhol érzékel – így ő a tanúja mindennek. Ezer lábú, azaz eljut mindenhova, mindenhol jelen van… s kinek lábához mindenhol odahajthatjuk fejünket.

Dzsagannáth ábrázolásában azonban a hatalmas, tágra nyílt szemek csak első közelítésben jelzik, hogy Isten mindent lát. Az ő szemét az elragadtatás nyitja ilyen nagyra.

2009. október 22., csütörtök

Dzsagannáth


nīlādrau śaṅkha-madhye śata-dala-kamale ratna-siṁhāsana-sthaṁ
sarvālaṅkāra-yuktaṁ nava-ghana-ruciraṁ saṁsthitaṁ cāgrajena |
bhadrāyā vāma-bhāge ratha-caraṇa-yutaṁ brahma-rudrādi-vandyaṁ
vedānāṁ sāram ekaṁ sakala-guṇa-mayaṁ brahma pūrṇaṁ smarāmi ||

nīla-adrau –
a kék hegyen; śaṅkha-madhye – a kagylókürt közepén; śata-dala-kamale – a százlevelű lótuszon; ratna-siṁha-āsana-stham – az ékszeres oroszlán-trónuson állóra; sarva-alaṅkāra-yuktam – minden ékességgel felszereltre; nava-ghana-ruciram – friss fellegként tündöklőre; saṁsthitam – együtt lévőre; ca – és; agra-jena – bátyjával („korábban születettel”); bhadrāyāḥ – Bhadráé; vāma-bhāge – bal oldalán; ratha-caraṇa-yutam – a szekér-kerékkel („lábbal”) kísértre; brahma-rudra-ādi-vandyam – Brahmá és Rudra vezette (istenségek) által imádottra; vedānām sāram – a védák esszenciájára; ekam – az Egyre; sakala-guṇa-mayam – a minden (jó)tulajdonsággal telire; brahma – Brahmanra; pūrṇam – teljesre; smarāmi – emlékezem;

A Níla („kék”) hegyen a kagylókürt közepén lakozik az Úr. A százlevelű lótuszon, az ékkövekkel kirakott oroszlán-trónuson foglal helyet. Teste friss esőfellegként tündököl, s káprázatos ékességek díszítik. Bátyja és Szubhadrá társaságában él, s a Szudarsan-csakra kíséri őt mindig. Őrá emlékezem, kit a Brahmá és Rudra vezette félistenek imádnak, a védák esszenciájára, az Egyetlenre, a minden jótulajdonsággal teljes Brahmanra, a Tökéletesre.

A kagylókürt Puri városát jelenti, melynek alaprajza olyan kagylókürtre emlékeztet melynek a jobb oldalán van a nyílása. E kagylókürt szívében van Dzsagannáth temploma.
A verset Murári Gupta Csaitanja-életrajzában, a Krsna-Csaitanja-csaritámrtában (4.21.5.) találtam, versmértéke: sragdharā (virágfüzéres): – – – – υ – – / υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – υ

2009. október 13., kedd

„ki vagyok én?”


nāhaṁ vipro na ca nara-patir nāpi vaiśyo na śūdro
nāhaṁ varṇī na ca gṛha-patir no vanastho yatir vā |
kintu prodyan-nikhila-paramānanda-pūrṇāmṛtābdher
gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ ||

na – nem; aham – én; vipraḥ – tanult bráhmana; na – nem; ca – és; nara-patiḥ – ksatrija (lovag, „az emberek ura”); na – nem; api – bizony; vaiśyaḥ – vaisja (gazdálkodó, kézműves, kereskedő); na – nem; śūdraḥ – szolga; na – nem; aham – én; varṇī – tanuló („valamely varnához tartozó”); na – nem; ca – és; gṛha-patiḥ – házasember; no – nem; vanasthaḥ – „erdőlakó”, remete; yatiḥ – aszkéta szerzetes; vā – vagy; kintu – ám; prodyat – „feljövő”; nikhila – teljes; parama-ānanda-pūrṇa-amṛta ābdheḥ –legfőbb gyönyörrel teli nektár-óceánnak; gopī-bhartuḥ – gópík urának; pada-kamalayoḥ – láb-lótuszainak; dāsa-dāsa-anudāsaḥ – szolgák szolgáinak szolgája

Nem vagyok sem bráhmana, sem ksatrija, sem vaisja vagy súdra,
nem vagyok sem brahmacsárí, sem házasember, sem remete vagy szerzetes,
hanem a transzcendens gyönyör nektáróceánja,
a gópík ura lótuszlábait szolgáló szolgák szolgája.

Csaitanja Maháprabhu e verssel hódolt Dzsagannáthnak, a Ratha-játrá ünnepen. A vers a Rúpa gószvámí által összeállított versgyűjtemény 74. verse, és Csaitanja Maháprabhut jelöli meg szerzőjeként. A Csaitanja-csaritámrtában ez a 2.13.80. vers.
A versmérték: mandākrāntā (lassú előretörés, lassú győzelem): – – – – / υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –

2009. április 11., szombat

Srí Dzsagannáthástaka




śrī jagannāthāṣṭaka

















kadācit kālindī-taṭa-vipina-saṅgītaka-ravo
mudābhīrī-nārī-vadana-kamalāsvāda-madhupaḥ |
ramā-śambhu-brahmāmara-pati-gaṇeśārcita-pado
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||1||


(Dzsagannáth) olykor zenés mulatságot (rendez) a Jamuná parti ligetben,
s az örvendező pásztorlánykák lótusz orcájáinak mézét kortyolja, akár egy méhecske.
Az ő (lótusz)lábát imádja Laksmí, Siva, Brahmá, (a halhatatlanok ura) Indra és Ganésa.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

A madhupa szó jelentése méz-ivó, azaz méh, de jelenthet ittas embert is. E második jelentéssel a vers második pádája így is érthető: megittasodik az örvendező gópík lótusz-ajkainak csókjaitól.
bhuje savye veṇuṁ śirasi śikhi-puccham kaṭi-taṭe
dukūlaṁ netrānte sahacara-kaṭākṣaṁ vidadhate |
sadā śrīmad-vṛndāvana-vasati-līlā-paricayo
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||2||

Bal kezében fuvolát, fején pávatollat, derekán selyemruhát visel,
szeme sarkából pedig (szerető) híveire pillant.
Mindig Vrndávanban lakozik, s ott hódol kedvteléseinek.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

mahāmbhodhes tīre kanaka-rucire nīla-śikhare
vasan prāsādāntaḥ sahaja-balabhadreṇa balinā |
subhadrā-madhya-sthaḥ sakala-sura-sevāvasara-do
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||3||

A nagy óceán partján az aranyos fénylő kék hegycsúcson
palotája közepén lakozva, Balarámmal erős testvérével
és Szubhadrával Isten szolgálatának lehetőségét adja.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

kṛpā-pārāvāraḥ sajala-jalada-śreṇi-ruciro
ramā-vāṇī-rāmaḥ sphurad-amala-paṅkeruha-mukhaḥ |
surendrair ārādhyaḥ śruti-gaṇa-śikhā-gīta-carito
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||4||

A könyörület óceánja, (kinek testszíne) az esővízzel terhes felhők sokaságának ragyogásához (hasonlatos).
Laksmí és Szaraszvatí öröme ő, orcája oly ragyogó akár a makulátlan lótuszvirág.
A legkiválóbb szentek szolgálják, s a védák krémje énekli tetteit.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

rathārūḍho gacchan pathi milita-bhūdeva-paṭalaiḥ
stuti-prādurbhāvam prati-padam upākarṇya sadayaḥ |
dayā-sindhur bandhuḥ sakala jagatāṁ sindhu-sutayā
jagannāthah svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||5||

A szekér emelvényén menve minden lépésnél az összesereglett bráhmanák sokaságának
felcsendülő himnuszait hallgatja.
Ő a könyörület óceánja, minden világok jóbarátja, (Laksmíval,) a nektáróceán leányával egyetemben.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

paraṁ-brahmāpīḍaḥ kuvalaya-dalotphulla-nayano
nivāsī nīlādrau nihita-caraṇo ‘nanta-śirasi |
rasānandī rādhā-sarasa-vapur āliṅgana-sukho
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||6||

Brahmá koronaékszere, tágra nyílt szeme akár a kék tavirózsa szirmai.
A kék hegyen lakozik, lábát Ananta fején nyugtatja.
Ő a lelki ízek gyönyöre, kinek öröme Rádhá szerelmes ölelése.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

na vai yāce rājyaṁ na ca kanaka-māṇikya-vibhavaṁ
na yāce 'haṁ ramyāṁ sakala jana-kāmyāṁ vara-vadhūm |
sadā kāle kāle pramatha-patinā gīta-carito
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||7||

Nem kérek királyságot, aranyat, rubint vagy vagyont,
nem kérek jó feleséget, ami minden ember vágya.
Bárcsak mindig, újra és újra láthatnám a Siva által dicsőített Úr Dzsagannáthot!

hara tvaṁ saṁsāraṁ druta-taram asāraṁ sura-pate
hara tvaṁ pāpānāṁ vitatiṁ aparāṁ yādava-pate |
aho dīne 'nāthe nihita-caraṇo niścitam idaṁ
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||8||

Ó, félistenek ura, vedd el a haszontalan anyagi létet,
ó, Jaduk ura, vedd el a bűnök sokaságát.
Mily csodálatos, hogy lótuszlábainak adománya a bánatosoké és szegényeké.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

jagannāthāṣṭakaṁ punyaṁ yaḥ paṭhet prayataḥ śuciḥ |
sarva-pāpa-viśuddhātmā viṣṇu-lokaṁ sa gacchati ||9||

A jámbor lélek, ki az áldásos Dzsagannáthástakát olvassa,
minden bűnétől megtisztul, és eléri Visnu hajlékát.