π

Árjabhata (i. sz. 476-550) ind matematikus e verssel ad becslést a Ludolph-féle szám, a π (~3,14) értékére (Árjabhatíja 2.10.):

caturadhikam śatam aṣṭaguṇam dvāṣaṣṭis tathā sahasrāṇām |
ayutadvaya-viṣkambhasyāsanno vṛttapariṇāhaḥ ||

Néggyel több, mint száz (caturadhikam śatam) nyolcszorosan (aṣṭaguṇam) és (tathā) a hatvankettő (dvāṣaṣṭiḥ) ezreké (sahasrāṇām), kétszer tízezer (ayuta-dvaya) átmérőé (viṣkambhasya) közelítőleg (āsanna) a kör kerülete (vṛtta-pariṇāhaḥ).

Azaz:
Száznégyszer nyolc s még hatvankettőezer
közelítőleg a kétszer tízezer átmérőjű kör kerületét (adja).

A π a kör kerületének és átmérőjének aránya, a vers szerint ez ((104 * 8) + 62 000) / 20 000 = 3,1416 – ez négy tizedesjegyű közelítése a π-nek. Számításának módszertana ismeretlen, ám ez nem meglepő, a hindu matematika számára az eredmény, s annak gyakorlati alkalmazhatósága volt fontos, nem az eredményhez vezető út.
Jelentős még a vers āsanna (közelítőleg) szava… ebben sokan a szám irracionális voltára látnak utalást. Irracionális az a szám, mely nem írható fel egész számok hányadosaként. A π-ről az európai tudomány ezt a 18. században bizonyította be… s nyilván, egy egzakt bizonyítás más, mint a megérzés, mégis, a megjegyzés Árjabhata éleslátásáról tanúskodik.

A π-vel kapcsolatban egy másik vers is idekívánkozik. Szvámí Bháratí Krsna Tírthadzsí Mahárádzs (1884-1960) védai matematikával foglalkozó könyve közli az alábbi verset – forrásmegjelölés nélkül.

gopī-bhāgya-madhuvrāta śṛṅgīśo dadhi-sandhiga |
khala-jīvita-khātāva gala-hālā-rasaṁdhara ||

Óh, gópík imádatának joghurtjával felkent Uram! Óh, elesettek megmentője, óh Siva mestere, kérlek, oltalmazz engem!

A gopī-bhāgya-madhuvrata Krsna megszólítása: fejőslánykák örömének tej (vagy méz) özöne! A śṛṅgin jelentése csúcsos, ez Siva egyik neve is, így a śṛṅgīśaḥ Siva úr, vagy Siva ura, ám alanyesetben, helyesen talán megszólító esetben állna: śṛṅgīśa. A dadhi joghurtot jelent, dadhi-sandhiga: joghurttal felkent, szintén megszólítva. A khala-jīvita züllött, alantas, elesett életet, életmódot jelent, a khāta megtépázott, míg az av gyök jelentése oltalmaz, így a khala-jīvita-khātāva szintén megszólítás: az alantas életétől megtépázottak oltalmazója. A gala-hālā-rasaṁdhara pedig Siva megszólítása, aki a tejóceánból elsőként kiköpült folyékony (rasa) mérget (hālā) tartja (dhara) a torkában (gala).

A fordítás így:
Óh, fejőslánykák örömének mézözöne! Siva ura! Joghurttal felkent!
Az alantas szokásaikba bonyolódottak megmentője! Az ősméreg megállítója!

A vers érdekessége az, hogy az ind matematikusok által használt betűkódolás szerint a π jegyeit adja meg… kis hibával, hiszen az utolsó számjegy pontatlan.

A hosszú számok megjegyzését az ind matematikusok, asztronómusok versekkel, mantrákkal segítették. Ez első pillantásra inkább bonyolításnak, mint egyszerűsítésnek tűnik, ám nagyon gyakorlatias volt abban az időben, mikor még fejben és írásban számoltak, nem kalkulátorral. Például a csillagászatban gyakran előfordult, ugyanazzal a nagy számmal való többszöri osztás… és mert az osztásnál egyszerűbb művelet a szorzás, a gyakran használt osztók reciprokát jegyezték meg e módszerrel, s azzal szoroztak.
A kaṭapayādi kódolás egyszerű: minden szótag a mássalhangzójának számértékét hordozza, ha mássalhangzótorlódás van a szótagban, akkor a torlódás utolsó mássalhangzójának számértékét. A mássalhangzók számértékeit pedig úgy kapjuk meg, ha a szanszkrt ábc mássalhangzóit sorban egymás alá írjuk, és alkalmazzuk az alábbi mantrát:

kādi-nava-ṭādi-nava-pādi-pañcaka-yādyaṣṭaka-kṣaḥ śūnyam
A ka-val kezdődő kilenc, a ṭa-val kezdődő kilenc, a pa-val kezdődő öt, a ya-val kezdődő nyolc, a kṣa (értéke pedig) nulla.

Az ábc (ka, kha, ga, gha…) mássalhangzóit a mantra szerint oszlopokba rendezve az alábbi kódtáblát kapjuk:

1	ka	ṭa	pa	ya
2	kha	ṭha	pha	ra
3	ga	ḍa	ba	la
4	gha	ḍha	bha	va
5	ṅa	ṇa	ma	śa
6	ca	ṭa		ṣa
7	cha	tha		sa
8	ja	da		ha
9	jha	dha
0	ña	na		kṣa

A táblázatba beírtam a mantra által nem említett ña és na mássalhangzókat is – ezek értéke is nulla –, s a teljesség kedvéért meg kell említsük, hogy e versek olvasásakor azon szótagok számértékét is nullának tekintik, melyekben nincs mássalhangzó.

A gopī-bhāgya vers szótagjaihoz a táblázat szerint a következő számjegyek tartoznak:

gopī-bhāgya-madhuvrata śṛṅgīśo-dadhi-sandhiga khala-jīvita-khātāva gala-hālā-rasaṁdhara

31-41-5926 535-89-793 23-846-264 33-83-2792

Az első 31 jegy a π értékét adja, ám az utolsó jegy helyesen 5 volna, s nem 2.

Figyelemreméltó továbbá, hogy fenti példától eltérően, a kaṭapayādi versek gyakran jobbról balra, azaz fordított sorban adják meg a számjegyeket. A Karaṇa-paddhati (Puthumana Somayaji kéralai matematikus csillagászatról szóló könyve a 15. századból) című műben így adja meg a kör kerületének és átmérőjének arányát: caṇḍāṃśu-candrādhama-kuṁbhipāla (a forrósugarú (Nap) és a Hold együttállásának elefánt-őre). A szótagokhoz tartozó számjegyek balról jobbra haladó sorban: 63562951413, melyek a π számjegyeit adják fordított sorban.

olvasatok, memorizálás

A védahimnuszokat manapság vaskos kötetekben keresgéljük, ám a papi iskolák a védák szövegeit évezredeken keresztül szóban hagyományozták tovább. Nemzedékről nemzedékre adták át e himnuszokat, s a tanulók pontosan, szótagról szótagra, hangról hangra ismételték a mestereiktől tanultakat – a megfelelő hangsúlyokkal, mozdulatokkal kísérve zengve a mantrákat. Minden papi iskola egy véda-szanhitának, gyűjteménynek szentelte tanulmányait, s azt memorizálta. Hogy fogalmat alkothassunk a megtanulandó szöveg méretéről: a Rg-véda 1028 himnuszt tartalmaz, több mint tízezer strófát. A teljes Rg-véda ghana olvasat (lásd később) szerinti elzengése kb 450 órát vesz igénybe.
Nem csupán a szöveget, hanem a zengés módját is precízen és alaposan követték és ismételték… erről szól a hangtan (śikṣā) tudománya: a hang, a hangmagasság, a mérték, a légvétel, az egyenletesség és hangkötés.
A szövegeket különféle olvasatokban (pāṭha – recitálás, olvasás) olvasták és tanulmányozták, ezeket tekintjük át az alábbiakban. A különféle olvasatok felsorolása tudom, nem felemelő olvasmányélmény. A gyűjtés csupán főhajtás a több ezer éves tradíció előtt.

Az első a samhitā-pāṭha (összeillesztett, szövegszerű recitálás) – azaz a folytonos szöveg recitálása.
Példaként tekintsük a Rg véda 1.22.20. szakaszát:

tad viṣṇo̍ḥ para̱mam pa̱daṁ sadā̍ paśyanti sū̱raya̍ḥ
di̱vī̍va̱ cakṣu̱r āta̍tam

Ama Visnu legfőbb hajlékát látják mindig a csillag-bölcsek,
mint az eget betöltő (isteni) szemet.

A pada-pāṭha (szavankénti recitálás) – a szöveg szavakra tagolása: a szóösszeillesztések (sandhi) és összetett szavak felbontása. Az összetett szavak felbontásának egyértelműsítő szerepe is van – a sandhi során összeolvadt szavak adott esetben többféleképpen is felbonthatók, s így a szöveg más értelmet kap. Például Rúpa gószvámí versének, az Upadésámrtának 2. strófájában, bhaktit leromboló tényezők felsorolásában a niyamāgraha szóösszetétel kétféleképpen is felbontható: niyama agraha és niyama āgraha. A niyama szó jelentése szabály, ajánlás, a gṛh gyök jelentése megragad, a graha a cselekvés megnevezése: megragadás. Az agraha (nem-megragadás) ennek ellentéte, valami elutasítása, míg az āgraha a görcsös ragaszkodás. Így a niyamāgraha értelmezhető a szabályok elutasításaként, illetve a hozzájuk való makacs ragaszkodásként is. Ez persze költői eszköz, a kétértelműség szándékos.
A pada olvasatban tehát a szavak egyszerűen külön állva követik egymást (1, 2, 3, 4, 5, …) A választott strófánk szavankénti olvasata:

tat | viṣṇo̍ḥ | para̱mam | pa̱dam | sadā̍ | paśyanti | sū̱raya̍ḥ | di̱vi | i̍va | cakṣu̍ḥ | ā-ta̍tam |

ama, Visnué, legfőbbet, hajlékot, mindig, látják, bölcsek, égben, mint, szemet, kiterjesztettet

Ezután következik a krama-pāṭha, a lépésenkénti recitálás elsajátítása. A lépésenkénti recitálás az egyes szavak kapcsolódásának memorizálására szolgál.
A példaversünk esetében a krama-olvasat így hangzik (1-2 | 2-3 | 3-4 | 4-5 | …):

tat viṣṇo̍ḥ | viṣṇo̍ḥ para̱mam | para̱mam pa̱dam | pa̱dam sadā̍ | sadā̍ paśyanti | paśyanti sū̱raya̍ḥ | sū̱raya̍ḥ di̱vi | di̱vi i̍va | i̍va cakṣu̍ḥ | cakṣu̍ḥ ā-ta̍tam |

A fenti olvasatokban a vers szavai természetes rendben követik egymást, ezért ezek természetes olvasatok (prakṛti-pāṭha), ám a véda-recitáló bráhmanák további nyolc, nem természetes, művi olvasatot (vikṛti-pāṭha) is számon tartanak, s el is sajátítanak. Ezeket az alábbi vers sorolja fel:

jaṭā mālā śikhā rekhā dhvajo daṇḍo ratho ghanaḥ |
ityaṣṭa vikṛtayaḥ proktaḥ kramapūrva maharṣibhiḥ ||
Összekócolt, füzér, tarajos, vonal, zászló, bot, szekér, sűrű –
e nyolc vikrtiről beszélnek a lépésenkénti (olvasat) mellett a nagy bölcsek.

A jaṭā-pāṭha (összekócolt recitálás) zengése során a szavakat oda-vissza, majd vissza-oda, s ismét oda-vissza sorrendben memorizálják (1-2-2-1-1-2 | 2-3-3-2-2-3 | 3-4-4-3-3-4 | 4-5-5-4-4-5 | …):
A példaversünk – nem teljes – összekócolt recitálása így szól:

tat viṣṇo̍ḥ viṣṇo̍ḥ tat tat viṣṇo̍ḥ | viṣṇo̍ḥ para̱mam para̱mam viṣṇo̍ḥ viṣṇo̍ḥ para̱mam | para̱mam pa̱dam pa̱dam para̱mam para̱mam pa̱dam | pa̱dam sadā̍ sadā̍ pa̱dam pa̱dam sadā̍ | …

A mālā-pāṭha (füzér recitálás) szintén oda-vissza sorban zengi a vers szavait: 1-2 | 2-1 | 1-2 | 2-3 | 3-2 | 2-3 | 3-4 | 4-3 | 3-4 | …

A śikhā-pāṭha (tarajos recitálás) a füzér recitálást harmadik tagjait növeli meg egy szóval: 1-2 | 2-1 | 1-2-3 | 2-3 | 3-2 | 2-3-4 | 3-4 | 4-3 | 3-4-5 | 4-5 | 5-4 | 4-5-6 | …

A rekhā-pāṭha (vonal recitálás) egyre hosszabb szakaszokat ismétel oda vissza. Kilenc szónyi vers esetén az alábbi minta szerint:
1-2 | 2-1 | 1-2 |
2-3-4 | 4-3-2 | 2-3 |
3-4-5-6 | 6-5-4-3 | 3-4 |
4-5-6-7-8 | 8-7-6 5-4 | 4-5 |
5-6-7-8-9 | 9-8-7 6-5 | 5-6 |
6-7-8-9 | 9 8-7-6 | 6-7 |
7-8-9 | 9-8-7 | 7-8 |
8-9 | 9-8 | 8-9 |
9 | 9 | 9 |

A dhvaja-pāṭha (zászló recitálás) a strófa elejét és végét köti össze: 1-2 | 8-9 | 2-3 | 7-8 | 3-4 | 6-7 | 4-5 | 5-6 | 5-6 | 4-5 | 6-7 | 3-4 | 7-8 | 2-3 | 8-9 | 1-2 | 9 | 1 |

A daṇḍa-pāṭha (bot recitálás) fokozatosan építi fel a szókapcsolatokat: 1-2 | 2-1 | 1-2 | 2-3 | 3-2-1 | 1-2 | 2-3 | 3-4 | 4-3-2-1 | 1-2 | 2-3 | 3-2 | 2-3 | 3-4 | 4-3-2 | 2-3 | 3-4 | 4-5 | 5-4-3-2 | 2-3 |

A ratha-pāṭha (szekér recitálás) egyre hosszabb szakaszokban köti össze a szavakat, szintén oda-vissza sorrendben:
1-2 | 5-6 | 2-1 | 6-5 | 1-2 | 5-6 |
2-3 | 6-7 | 3-2-1 | 7-6-5 | 1-2 | 5-6 | 2-3 | 6-7 |
3-4 | 7-8 | 4-3-2-1 | 8-7-6-5 | 1-2 | 5-6 | 2-3 | 6-7 | 3-4 | 7-8 |

A ghana-pāṭha (sűrű recitálás) pedig kettes-hármas csoportokba rendezve oda és visszafelé is zengi a vers szavait.
1-2 2-1 1-2-3 3-2-1 1-2-3 |
2-3 3-2 2-3-4 4-3-2 2-3-4 |
3-4 4-3 3-4-5 5-4-3 3-4-5 |

metamorfózis 3. - a valótlanból vezess a valósba

A Bradáranjaka-upanisad 1.3. részének zárógondolata az áldozópapot utasítja: mormolja (japet) ezt a mantrát:

a̱sato mā sa̱dgamaya
ta̱maso mā jyo̱tirgamaya
mṛtyo̱rmāmṛtaṁ gamaya̱

A valótlanból vezess a valósba,
a sötétségből vezess a világosságba,
a halálból vezess a halhatatlanságba!

Majd rögtön magyarázatot is ad a mantrához: „Mikor azt mondja: »A valótlanból vezess a valósba!« – a valótlan a halál, a valós a halhatatlanság, vagyis valójában azt mondja: a halálból vezess a halhatatlanságba, tégy halhatatlanná! (Mikor azt mondja:) »A sötétségből vezess a világosságba!« – a sötétség bizony a halál, a világosság a halhatatlanság. Valójában tehát azt mondja: a halálból vezess a halhatatlanságba, tégy halhatatlanná! (Mikor azt mondja:) »A halálból vezess a halhatatlanságba!« – nincs itt semmi rejtve.”

Az upanisad szövege itt hallgatható meg:



A nyugati világban igazán népszerű Ravi Shankar 1997-ben megjelent Chants of India című lemeze révén vált:



Felbukkan a Mátrix - Forradalmak című filmben:



és Battlestar Galactica című TV-sorozatban is... a mantra jelentéséhez csak áttétesen köthető szituációban, ám szép feldolgozásban:



Íme még két változat: mert népszerű mantra, sokan éneklik, olykor egészen lágy hangulatban:



Máskor pedig egészen szokatlan megközelítésben… íme egy feldolgozás a Shanti People együttestől:

Srí Advaitástakam

Advaita Ácsárja 1434-ben, a mágha (a vaisnava terminológia szerint Mádhava, január-február ideje) hó telő holdjának hetedik napján született egy bráhmin család nyolcadik gyermekeként, Śrī-haṭṭa tartományban (ma Sylhet, Bangladés északkeleti részén). Az Advaita nevet beavatásakor kapta, gyermekként Kamaláksa volt a neve. A család együtt költözött Sántipurba, a Gangesz partjára, ahonnan édesapja családja származott. Miután idős szülei meghaltak, Advaita zarándokútra indult. Ekkor találkozott mesterével, Mádhavéndra Puríval is. Vrndávanba is eljutott: s ezidőtájt történt, hogy Madana-móhan múrtija megjelent álmában. Zarándokútja végeztével visszatért Sántipurba, s ötvenéves korában megházasodott. Csaitanja születésének idején (1486) Advaitát már tekintélyes ácsárjaként tisztelték Bengálban.

Advaita Ácsárja a kép jobb szélén táncoló bhakta

gaṅgā-tīre tat-payobhis tulasyāḥ
patraiḥ puṣpaiḥ prema-huṅkāra-ghoṣaiḥ |
prākaṭyārthaṁ gauram ārādhayad yaḥ
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||1||

A Gangá partján, annak vizével, tulaszí levelekkel és virágokkal, és szeretetteljes, hangos kiáltozással
imádta Gaurát, s (könyörgött) megjelenéséért – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Figyelemre méltó a vers huṅkāra (kiáltás) szava. A hum (vagy hūm) eredetileg fenyegető, kihívó csatakiáltás (más hangsúllyal, hümmögésként jelenthet visszaemlékezést olykor kétséget is), a hum-mondás (huṅkāra) így elsősorban rikoltás, oroszlánbömbölés, s csak átvitt értelemben hangos kiáltozás. Kavirádzs gószvámí is ezzel a szóval jelöli Advaita Ácsárja invitálását. Olykor Advaita Ácsárjával kapcsolatban is az eredeti, harci rikoltás értelmében használja a szót: „az Ácsárja csatakiáltása megfutamítja a bűnt és a képmutatókat” (ācārya-huṅkāre pāpa-pāṣaṇḍī palāya, Cs.cs. 1.3.76.), máskor egyszerűen a felfokozott hangerőre utal. Csaitanja Maháprabhu meginvitálásáról Krsnadász Kavirádzs így számol be:
„A világ működését látva a könyörületes szívű ácsárja töprengeni kezdett, mit tehetne az emberiség jólétéért: Ha avatárként Srí Krsna maga jelenne meg, s maga gyakorolná a bhaktit, s maga mutatná meg azt! A kali korban nincs más dharma, mint a Szent Név. Ám hogyan jelenne meg e kali-korban Krsna avatárként? Megtisztult szívvel imádom majd Krsnát, és szakadatlan, alázatosan könyörgöm hozzá. Krsnát elhozva teszem lehetővé a kírtana megjelenését, s így beteljesedik nevem jelentése: advaita.
Miközben azon tanakodott, milyen imádattal nyerhetné el Krsna kegyét, egy vers jutott eszébe:

tulasī-dala-mātreṇa jalasya culukena vā |
vikrīṇīte svam ātmānaṁ bhaktebhyo bhakta-vatsalaḥ ||

Csupán tulaszílevélért, vagy egy maroknyi vízért
eladja magamagát híveinek (az Úr, ki) gyöngéd szeretettel fordul feléjük.

Az ácsárja fontolóra vette e slóka jelentését. Aki Krsnának tulaszít és vizet ajánl, azt Krsna lekötelezettjének tekinti – gondolta. Nincs semmi más kincs a házamban, ami egy kis vízhez és tulaszílevélhez volna fogható, hiszen önmagát adja érte fizetség gyanánt – így töprengett az ácsárja, majd belefogott az imádatba. Krsna lótuszlábán meditálva szüntelen Gangesz-vizet és tulaszí rügyeket ajánlott néki. Hangosan kiáltozva invitálta Krsnát, így lett Krsna alászállásának oka.
Csaitanja alászállásának fő oka ez tehát, híve vágya, így jelenik meg, mint a dharma hídja” (Cs.cs. 1.3.98-110.)

yad-dhuṅkāraih prema-sindhor vikārair
ākṛṣṭaḥ san gaura-goloka-nāthaḥ |
āvirbhūtaḥ śrī-navadvīpa-madhye
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||2||

Hangos sírásával, a szeretet óceánjának kiáradásával hívogatta Gólóka aranyló urát,
hogy jelenjen meg Navadvíp közepén – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

brahmādinām durlabha-prema-pūrair
adīnām yaḥ plāvayām āsa lokam |
āvirbhāvya srīla-caitanya-candram
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||3||

A Brahmá vezette hatalmasságok által oly nehezen elnyerhető szeretet hullámaival az egész világot elárasztotta
a megjelenő Sríla Csaitanja-csandra – Sríla Advaita Ácsárjánál keresek hát oltalmat.

śrī-caitanyaḥ sarva-śakti-prapūrṇo
yasyaivājñā-mātrato 'ntardadhe 'pi |
durvijñeyam yasya kāruṇya-kṛtyam
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||4||

Kinek utasítása folytán minden hatalom legfőbb birtokosa, Srí Csaitanja eltávozott a világból.
Kinek e könyörületes cselekedete oly nehezen érthető – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Advaita Ácsárja egyszer egy talányos verset küldött Csaitanja Maháprabhunak:

bāulake kahiha - loka ha-ila bāula |
bāulake kahiha - hāṭe nā vihāya cāula ||
bāulake kahiha - kāye nāhika āula |
bāulake kahiha - ihā kahiyāche bāula ||

Mondd meg a bolondnak: az egész világ megbolondult,
mondd meg a bolondnak: a piacon már nem kelendő a rizs.
Mondd meg a bolondnak: a boltban sincs a zaklatott,
mondd meg a bolondnak: ezt egy bolond mondta.

Mit jelent a vers? – kérdezte Szvarúp Dámódar Csaitanjától. Advaita Ácsárja nagyhatalmú bhakta – felelte Maháprabhu –, és jól ismeri a szentírást. Az ilyen hívek olykor meginvitálják Istent, hogy fogadja el az imádatukat, majd imádják a múrtit, s a rítus végén elbocsájtják. Ezután Csaitanja Maháprabhu teljesen a Krsnát kereső Rádhá hangulatába merült, teljes visszavonultságban.
A bolond, akit a vers megszólít az eksztatikus téboly jeleit mutató Csaitanja Maháprabhu, aki elvette mindenki józan eszét („az egész világ megbolondult”). Beteljesült a cél, amiért a kor avatárja eljött – akár távozhat is. S ha marad, szétesik a világ, senki sem törődik majd vele. A piacon a vevő és az eladó is eksztázisban, az egykoron értékes dolgok (a rizs) értéktelenné válnak, a kötelességeiket (kāya, kāja) elhanyagolják az emberek, mindenkit felkavar, feldúlttá tesz a szerelem (az āula szó jelentése zaklatott).

sṛṣṭi-sthity-antaṁ vidhātum pravṛtto
yasyāmśāmśaḥ brahma-viṣṇv-īśvarākhyaḥ |
yenābhinnam tam mahā-viṣṇu-rūpaṁ
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||5||

Ki a teremtés, fenntartás és bevégzés tetteivel foglalatoskodik, kinek részeinek részei Brahmá Visnu és Ísvara,
ki nem különbözik Mahávisnutól – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

kasmiṁścid yaḥ śrūyate cāśrayatvāt
śambhor ittham sambhavan nāma dhāma |
sarvārādhyam bhakti-mātraika-sādhyam
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||6||

Úgy mondják: menedéke akár Sambhué innen fakad neve és méltósága is.
Ki mindenki számára imádandó, ám csupáncsak szívbéli szeretettel érhető el – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Úgy mondják: a szanszkrt szöveg sejtelmesebb, a vonatkozó ige, a śrūyate a hall gyök passzív alakja: „ami van hallva”. A szófordulattal gyakran arra utalnak, hogy a kinyilatkoztatás (az azonos gyökből származó śruti) mondja.
A szöveget sajnos erősen romlott állapotban leltem fel a neten, így a második páda olvasata bizonytalan. Az ittham sambhavan nāma dhāma éppúgy lehet ittham śāmbhavaṁ nāma dhāma – ilyenképpen Sivához tartozó neve és méltósága is.
A hagyomány szerint Advaita Ácsárja édesanyjának fia születése előtt volt egy álma, melyben Szadásiva a kali-kor nehézségein felindult szívvel Mahávisnu kegyéért fohászkodott az Okozati óceán partján. Fohászait meghallgatva megjelent előtte Mahávisnu, és felhatalmazta, hogy a kali-kor elesett lelkeit megmentse – Mahávisnu átölelte Szadásivát, és egybeolvadtak – így jelentek meg együtt Advaitaként.

sītā-nāmni preyasī prema-pūrṇaḥ
putro yasyāpy acyutānanda-nāma |
srī-caitanya-prema-pūra-prapūrṇaḥ
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||7||

Kit kedves hitvese, Szítá, és fia, Acsjutánanda iránti szeretete fűt,
kit a Srí Csaitanja iránti szeretet árja tölt el – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Advaita Ácsárja hat fia közül Acsjutánanda volt a legidősebb, később Gadádhar Pandit tanítványa lett.

nityānandādvaitato 'dvaita-nāma
bhaktyākhyānād yah sad-ācārya-nāma |
śaśvac-cetaḥ-sañcarad-gaura-dhāma
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||8||

Azonos ő Nitjánandával, ezért Advaita (nem kettős) a neve, s mert a bhaktiról tanít, ezért Ácsárjaként ismerik.
Szíve mindörökkön Gaura hajléka – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Az a-dvaita szó jelentése: nem kettősség. Így két dolog azonosságának vagy hasonló természetének jelzője lehet, illetve jelölhet valami páratlant, egyedülállót.

prātaḥ prītah pratyaham sampaṭhed yaḥ
sītānāthasyāṣṭakaṁ śuddha-buddhiḥ |
so 'yam samyak tasya pādāravinde
vindan bhaktim tat-priyatvam prayāti ||9||

A (szívében) elégedett, tiszta értelmű személy, aki minden hajnalban e Szítá hitvesét magasztaló nyolc strófát recitálja,
bizonnyal felismeri a lótuszlába iránti odaadó szeretetet, és kedvessé válik számára.

A költeményt az interneten találtam forrása a Srí Csaitanja-Száraszvat Math Kīrtana-mañjuṣā (Kírtanos kosár) című kiadványa. A forrás szerint a szerző: Sārvabhauma Bhaṭṭācārya.

Gandhi

1948 január 30-án egy nacionalista hindu lelőtte Móhandász Karancsand Gandhit. 78 évet élt.
Emlékére álljon itt néhány elgondolkodtató töredék tőle:


Nem vezet út a békéhez. A béke az út.


Kétféle hatalom létezik. Az egyik a büntetéstől való félelemmel éri el a célját, a másik szeretetteljes cselekedetekkel. A szereteten alapuló hatalom százszorta hatékonyabb és maradandóbb, mint az, amelyik a büntetéstől való félelemből ered.


Mindennapi cselekedeteink legtöbbjében az erkölcsiség kérdése egyáltalán nem játszik szerepet, minthogy legnagyobbrészt csupán a konvenciók teremtményei vagyunk. Mindenesetre fontos, hogy sok dologban a konvenciót kövessük. Ha minden egyes ember a maga külön útján járna, zűrzavarnál egyéb sem lenne a világon. Ám a megszokáshoz vagy a konvenciókhoz való vak ragaszkodás harcban áll az erkölcsiséggel.
Az oly cselekvést, amely nem önként történik, sohasem nevezhetjük erkölcsösnek. Mindaddig, míg gépek módjára cselekszünk, erkölcsiségről szó sem lehet. Ahhoz, hogy valamely cselekvést erkölcsösnek mondhassunk, az szükséges, hogy öntudatosan tették légyen, mint kötelességszerű dolgot. A vak gépiesség és az öntudatos gépiesség közt különbség van. A király, ami megbocsát egy vétkesnek, evvel erkölcsös tettet visz véghez; de a szolga, ki a király bocsánatának hírét viszi, nem egyéb puszta eszköznél. Ámde, ha ez a szolga benső kötelességének érzi, hogy a király üzenetének vivője legyen, akkor megszűnik puszta eszköz lenni és cselekvése erkölcsi jelentőséget nyer.
Az oly ember, aki vakon úszik az árral, anélkül, hogy tulajdon ítéletéhez folyamodnék, sohasem tudhatja meg, mit jelent az erkölcsiség s az erény.

(Níti dharma)

Ahogyan az élettelen anyagban is van egy összetartó erő, úgy a lélekkel rendelkező lényeknél is léteznie kell egy ilyennek, és az őket összekötő erőnek a neve: Szeretet.


Bármit teszel, jelentéktelen lesz, de nagyon fontos, hogy megtedd.


A gyengék nem tudnak megbocsátani. A megbocsátás az erősek tulajdonsága.


Nem vehetik el az önbecsülésünket, ha mi nem adjuk oda.


A szeretet és az igazság olyan szoros egységet alkot, hogy gyakorlatilag nem is lehet őket szétválasztani. Olyanok, mint ugyanannak az éremnek két oldala.


Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét.


Képzelj magad elé egy magányos bölcset, amint egy sötét úton sétál végig pirkadat előtt, és a kezében tartott lámpással utat mutat embertársainak! Az efféle bölcsek, a világosság hordozói csak azt az utat mutathatják meg neked, amelyet hajlandó vagy követni. Ha letérnek az útról, követőik is irányt tévesztenek. Ha te lennél ez a bölcs, vajon képes lennél-e példáddal utat mutatni az embereknek?


Boldogság az, ha amit gondolsz, amit mondasz, és amit teszel, összhangban vannak egymással.


Ha mellbe lőnének, és a hé Ráma! szavakkal az ajkaimon halnék meg, csak akkor volnék valóban Mahátmá.

Gandhi szobra Londonban, a Parlament mellett

Cikkajánló:
- a társadalmat megrontó hét bűn
- tudatos választás

bevezetés a hangtanba

A Taittirīya-upaniṣad invokáció utáni első tanítása nagyon tömör – így szól:

oṁ śīkṣāṁ vyākhyāsyāmaḥ | varṇaḥ svaraḥ | mātrā balam |
sāma santānaḥ | ityuktaḥ śīkṣādhyāyaḥ ||1||

A hangtant mondom most el: hang, hangmagasság, mérték, légvétel, egyenletesség és hangkötés. Így szól a hangtan-fejezet.

Az upanisad éppen csak felsorolásszerűen említi a hangtan egyes témaköreit… ismerkedjünk meg e témakörökkel egy lépéssel közelebbről!

A varṇa (hang) a hangok helyes képzése. A hangokat a képzési helyeik szerint, a megfelelő módon ejtik.
A magánhangzók lehetnek rövidek (a, i, u, ṛ, ḷ) és hosszúak (ā, ī, ū, ṝ, ḹ), illetve kettőshangzók (diphtongusok: e, ai, o, au). Utóbbiak mindig hosszúak, az e az a és az i összeolvadása (a + i, kiejtése a magyar é hangéval egyező), az ai = ā + i, o = a + u (kiejtése a magyar ó hangéval azonos), au = ā + u. Az ai és au hangokhoz hasonló kettőshangzók nem fordulnak elő az irodalmi magyar nyelvben, ám tájszólásban találkozni az ó au-vá nyúlásával.
Az ábc-ben a magánhangzók után két speciális hang következik, az anusvāra (ṁ) és a visarga (ḥ). Az orrhang, ami az őt követő mássalhangzó kiejtési helyéhez igazodik (sāṁkhya – szánkhja, saṁskṛta – szanszkrta), míg a visarga kemény h (mint a magyar doh, düh szavakban), illetve a ḥ előtti magánhangzó rövid ismétlődése.

Az ṁ (anusvāra) orrhang, a ḥ (visarga) pedig befejező h hang, a szó végén visszhangszerűen ismétli az utolsó magánhangzót (például az aḥ aha-ként ejtendő).
A mássalhangzókat a kiejtés helye, illetve a hangképző szervek szerint csoportosítják, a legmélyebben elhelyezkedőtől (torok) a legkülsőig (ajkak). A mássalhangzók melletti „a” betű itt csak a kiejtést könnyíti, de arra is utal, hogy a dévanágarí írásmódban a mássalhangzó írásjele egy „a” betűt is magába foglal.
A táblázat soraiban a kiejtési helyek szerinti csoportosítást találjuk: az első csoportba a torokhangok (kaṇṭhya) tartoznak. A tālavya hangok képzése a szájüregben hátul történik. A magyar t és d hangok kiejtésekor nyelv a foggal érintkezik (mint a dantya – dentális csoportban), a mūrdhanya (cerebrális vagy retroflex) csoportban lévő hangok (ṭa, ṭha, ḍa, ḍha, ṣa) esetében azonban a hátrahajló nyelv a szájpadlással találkozik, onnan pattan el, vagy képez rést.
A zárhangok mellett megtaláljuk több levegővel ejtett párjaikat (pl: ka, kha), utóbbiakat egy hangként ejtjük – a dévanágarí írásban is egy írásjel jelöli őket. Az orrhangok is a kiejtés helye szerint igazodnak – a magyar nyelvben írásban nem jelöljük a különböző n hangokat, de ha megfigyeljük, másként képezzük az n-t az ing szóban (ez a ṅa hang), és a nem szóban. A sziszegő hangok (śa, ṣa, sa) kiejtése szintén a képzési helye szerinti: a tālavya śa kiejtése a selypítve ejtett s hanghoz közelít, a mūrdhanya ṣa a hátrahajló nyelv és a szájpadlás között kiejtett s hang, míg a fognál átszűrt s a magyar sz hangnak felel meg.

a képzés helye	zárhangok				orrhangok	félhangok	sziszegők
	zöngétlen		zöngés
kaṇṭhya	ka	kha	ga	gha	ṅa	ha
tālavya	ca	cha	ja	jha	ña	ya	śa
mūrdhanya	ṭa	ṭha	ḍa	ḍha	ṇa	ra	ṣa
dantya	ta	tha	da	dha	na	la	sa
oṣṭhya	pa	pha	ba	bha	ma	va

A svara a hang magassága. A véda-himnuszok recitálásakor az eredeti hang és zengés-mód pontos megismétlése kiemelt jelentőségű… ezért a véda-szövegek lejegyzésekor ennek is megvan a maga sajátos jelrendszere. A Rg-véda himnuszainak recitálásakor például három hangot használnak… így külön jelek utalnak a magasabban illetve a mélyebben ejtendő szótagokra. A magasabban ejtendő szótagokat (uddāta) a szótag fölé húzott függőleges vonal jelzi, a mélyebben ejtendőket (anuddāta) pedig a szótag alá húzott vízszintes vonal. A jelöletlen, közepes hang a svarita.

tad viṣṇo̍ḥ para̱mam pa̱daṁ sadā̍ paśyanti sū̱raya̍ḥ |
di̱vī̍va̱ cakṣu̱r āta̍tam ||1.022.20

A hagyomány a védahimnuszok zengése közben a hang magasságához különféle kézmozdulatokat is rendel, a tanulók e mudrákkal együtt sajátítják el a mantra zengését. Uddāta szótag zengésekor recitáló a jobb karját a vállához emeli, anuddāta szótag zengésekor a térdére teszi, míg köztes helyzetben a karja is köztes helyzetben áll. Nem csak karral, de tenyérrel, ujjal, sőt, fejjel is jelezhetik a hangmagasságot: uddāta szótag zengésekor a jobb kéz tenyere felfelé fordul, anuddāta szótag esetén lefelé, míg svarita szótag esetében vízszintesen jobbfelé mozdul. Ujjtartással való jelzésnél a hüvelykujj a mutatóujjat érinti uddāta szótag zengésekor, a kisujjat anuddāta szótag esetén, és a gyűrűsujjat svarita szótag zengésekor. A fejjel való jelzéskor uddāta szótag zengésekor az áll felfelé mozdul, anuddāta szótag esetén lefelé, míg svarita szótag zengésekor kissé oldalra biccen.

A szótagok hossza (mātra) is többféle lehet. Rövid („hangsúlytalan”, laghu) a szótag hossza akkor, ha rövid magánhangzója rövid, hosszú („súlyos”, guru) akkor, ha a magánhangzója hosszú, nyújtott, vagy ha a rövid magánhangzó után mássalhangzótorlódás áll, illetve ha a magánhangzót anusvāra (ṁ) vagy visarga (ḥ) követi – ezek ejtési hossza kétszerese a rövid szótagokénak. Előfordulnak nyújtottan, háromszoros hosszal ejtett szótagok is: ezek neve pluta (nyújtott). Leggyakrabban megszólításkor, a név utolsó szótagját ejtik így, messzehangzón kiáltva . A védaszövegek lejegyzésekor a szótag mellé írt hármas szám jelöli a pluta szótagot. A legrövidebb pedig a fél-mértékű (ardha-mātra) szótag – zengésének időtartama a rövid szótag kiejtésének idejénél is rövidebb… előfordul például, ha a szótag virámára végződik. A szótaghossz jelölésére a különféle szakszövegek eltérő elnevezéseket is használnak, ízelítőül:
- fél-mérték (ardha-mātra): druta (fürge), vyañjana (jel, mássalhangzó), binduka (cseppecske), vyoma (ég);
- hangsúlytalan, „könnyű” (laghu): hrasva (rövid), vyāpaka (átfogó), sarala (egyenes), mātrika (egymértékes);
- hangsúlyos, „súlyos” (guru): dīrgha (hosszú), kalā (rész), vakra (hajlott), dvimātra (két-mértékű);
- „nyújtott” (pluta): tryaṅga (háromrészű), trimātra (három-mértékű).

A hang kiejtéséhez szükséges levegőmennyiségre a bala fogalma utal. A szó eredeti jelentése erő. A hangokat e szempont szerint két csoportba sorolják: mahā-prāṇa („nagy-levegő”) a neve a több levegővel ejtendő mássalhangzóknak (kh, gh, ch, jh, ṭh, ḍh, th, dh, ph, bh, ś, ṣ, s, h), míg a többi hang gyűjtőneve: alpa-prāna („kis-levegő”).

A következő tényező a hang egyenletessége (sāma). Ez a himnuszok, mantrák zengésekor a folytonosság, a hangok áramlásának állandó fenntartását jelenti, amiben a mantrazengés közbeni megfelelő lélegzetvétel a legfontosabb.

A santāna szó szerint folytonosságot jelent. A szanszkrt szövegekben az egymás mellé kerülő szóelemek, akár szavak találkozó hangzói hasonulnak egymáshoz (ezt hívják sandhi-nak, összeillesztésnek). A jelenség a nyelvünkben is ismeretes: a barát + ság = barátság, kiejtve baráccság, lábpedál kiejtve láppedál. A magyar nyelvészek közt a 19. század elején zajlott le a vita, mely eldöntötte a kívánatos írásmódot: így magyarul nem a kiejtés szerint, hanem a szavak felépítéséhez igazodó szóelemző módon írjuk a szavakat. Ám a szanszkrt nyelvben kiejtés szerinti a hangok lejegyzése, az írás is – és természetesen a mantrákat is így, folyamatosan zengik. Szünetet csupán a versek, félversek végén tartanak (a dévanágarí írásban egy függőleges vonal – a félvers vége –, illetve két függőleges vonal – vers vége – jelzi e helyeket), továbbá az Óm mantra után, s azon magánhangzók után, melyek nem olvadnak össze a rákövetkezővel*.

* A találkozó magánhangzók általában összeolvadnak: a fenti Rg-véda versben például: divi iva a kiejtésben divīva. Ám egyes kombinációk nem eredményeznek összeolvadást, például a Bhágavata-purána 1.2.21. versében: dṛṣte eva ātmani īśvare (bizony a Lélek, az Úr megpillantása után; más olvasatban: bizony az elmében az Úr megpillantása után) szavak az összeillesztés után a versben így jelennek meg: dṛṣta evātmanīśvare. Az a + ā hangok összeolvadnak ā-vá, az i + ī = ī, ám az e + e találkozás eredményeként a szó végi e a-vá rövidül, és szünetet tartunk a két szó kiejtése között.

fohász az egyetértésért

saṁjñānaṁ naḥ svebhiḥ saṁjñānam araṇebhiḥ |
saṁjñānam aśvinā yuvam ihāsmāsu ni-yachatam ||1||

saṁ jānāmahai manasā saṁ cikitvā mā yuṣmahi manasā daivyena |
mā ghoṣā ut sthur bahule vinirhate meṣuḥ paptad indrasyāhany āgate ||2||

Egyetértést a sajátjainkkal, és egyetértést az idegenekkel –
ó, Asvinok, adjátok meg nekünk itt ezt az egyetértést!

Legyen egyetértés a szívünkben, legyen köztünk megértettség, s még gondolatban se küzdjünk a sors ellen!
Ne hallatsszék harci zaj a sötétben, s hajnalban se sújtson le ránk Indra nyila!

(Atharva-véda-szanhitá 7.52.)

Az araṇa szó (idegen) szó a ṛ – megy, távozik igéből származó befejezett melléknévi igenév, a jelentése így eltávozott elment. A sva (saját) ellentéte, ezért átvitt értelemben jelenti az idegent, a szokatlant is. Azonban a szó másodlagos jelentésében a raṇa – harc tagadása (a-raṇa), így a kifejezés nem harcolót is jelent.
Az Asvinok az istenek orvosai, nagylelkűségükről és gyógyító erejükről híresek, ki más hozhatna hát egyetértést, ha nem ők! Édesanyjuk Saṁjñā (a név jelentése értelem, tudás, megértés) a Nap hitvese. Az egyetértést (saṁjñānam), a békességet tehát a Megértés (Saṁjñā) fiai hozhatják el.
Az egyetértés forrása a megértés (cikitu), a másik megértése, s az, hogy az ember ne küzdjön az isteni elrendezéssel (daivya) – ez nem azt jelenti, hogy ne küzdjön soha. Válassza szét bölcsen, mi múlik rajta, s mi nem. Az előbbin változtasson, az utóbbi előtt hajtsa meg a fejét. Ezek a béke belső feltételei, a fohászt pedig a kedvező külső feltételek óhajtása zárja.
A szövegben többször előforduló manas szó jelent elmét, szívet, értelmet és gondolatot is.