Visnu legfőbb hajléka

oṁ tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ |
divīva cakṣurātatam ||
tadviprāso vipanyavo jāgṛvāṁsaḥ samindhate |
viṣṇoryatparamaṁ padam ||

tad viṣṇoḥ – azé a Visnué; paramaṁ – legfőbb; padaṁ – hajlékot; sadā – mindig; paśyanti – nézik, figyelik, kutatják; sūrayaḥ – bölcsek, (Napok); divi – égben; iva – mint; cakṣuḥ – szemet; ātatam – kiterjesztett, kinyújtott;
tad-viprāsaḥ – ama bölcsek; vipanyavaḥ – a magasztaltak, a csodáltak; jāgṛvāṁsaḥ – a már felébredettek; samindhate – magasztalják, dicsőítik, fellobbantják, megvilágítják; viṣṇoḥ – Visnué; yad – akié; paramaṁ – legfőbb; padam – hajlékot;

Óm! Ama Visnu legfőbb hajlékát látják mindig a csillag-bölcsek, mint az eget betöltő (isteni) szemet. S e megvilágosult, csodált bölcsek Visnu legfőbb hajlékát dicsőítik (és tanítják másoknak).
(Rg-véda 1.22.20-21.)

A véda-himnuszok közül csak néhány szól közvetlenül Visnuhoz, többnyire a dévákhoz intézett fohászokat tartalmaznak. A Rg-véda himnusza, melyből a fenti két verset választottam imádja az Asvinokat, a Napot, Indrát, az eget s a földet, végül pedig – megkoronázva imádatát – Visnut.

Megjegyzések a 20. vershez: A tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ szófordulat más védaszövegekben is visszatér, például a Katha-upanisad versében, a kocsihasonlatot tárgyaló részben: „Kinek hajtója (értelme) bölcs, s fegyelmezi elméjét, az elnyeri útja végét, Visnu legfőbb hajlékát.” (1.3.9.) A sūri szó jelenthet Napot, tudós bölcset, illetve hívő embert, imádót is. Visnu az égen ragyogó isteni Nap, s az őt körülvevő bölcsek, az őt imádó vaisnavák hasonlatosak hozzá, a hatalmas Nap mellett ők a parányi csillagok.

Megjegyzések a 21. vershez: A samindh ige szintén több jelentéssel bír. Egyik jelentése dicsőít, magasztal, a másik fellobbant, megvilágít. A csillag-bölcsek magasztalva veszik körül Visnut, s miként a Gangesznek is a saját vizét ajánlják, az isteni Visnu-Naptól származó parányi fényükkel még ragyogóbbá teszik őt. Az emberek pedig e megvilágosodott (felébredett) bölcseket magasztalják, s az ő „megvilágításukban” látják, tőlük hallanak Visnu dicsőségéről.

A Száma-véda 4.8.2.5 himnusza a rg-védai himnuszból a Visnut imádó verseket idézi.

idaṁ viṣṇurvicakrame tredhā ni dadhe padam |
samūḍham asya pāṁsule || 1 ||

Visnu nagyott lépett, háromszor tette lábát, s (a három világ) összegyűlt (lába) porában.

trīṇi padā vicakrame viṣṇur gopā adābhyaḥ |
ato dharmāṇi dhārayan || 2 ||

Hármat lépett Visnu, az oltalmazó, a makulátlan, így emelve fel az erényt (dharmát).

A dharma szó a dhṛ (fenntart, felemel) igéből származik, így Visnu emeli fel azt (a dharmát), ami felemeli az embert.

viṣṇoḥ karmāṇi paśyata yato vratāni paspaśe |
indrasya yujyaḥ sakhā || 3 ||

Visnu tetteit figyeljétek, mert a fogadalmakat betöltötte, Indra közeli barátja ő.

A Bhágavata-purána (8.15-23 fejezetek) szerint miután Bali király elfoglalta Indra birodalmát, Aditi vezeklésbe kezdett, hogy Visnu oltalmába vegye fiait, a félisteneket. Így született meg Visnu, Kasjapa és Aditi fiaként (Vámana), s ígéretet tett anyjának, hogy visszaszerzi Indra trónját. Bráhmanaként megjelenve a király áldozatán csupán három lépésnyi földet kért, majd teljesítette fogadalmát – lépéseivel bejárta a mindenséget. Visnut e születése miatt Upéndra, azaz Indra öccse néven ismerik. A dévák és aszurák harcában Visnu mindig a dévákat segíti.
Más értelmezésben: kinek erejéből (akitől) a hívő már teljesítette fogadalmait, s Indra méltó társa ő.

tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ |
divīva cakṣurātatam || 4 ||

Ama Visnu legfőbb hajlékát látják mindig a csillag-bölcsek, mint az eget betöltő (isteni) szemet.

tadviprāso vipanyavo jāgṛvāṁsaḥ samindhate |
viṣṇoryatparamaṁ padam || 5 ||

S e megvilágosult, csodált bölcsek Visnu legfőbb hajlékát dicsőítik (és tanítják másoknak).

ato devā avantu no yato viṣṇurvicakrame |
pṛthivyā adhi sānavi || 6 ||

Ezért kegyeljenek minket az istenek mindenhol ahová Visnu lépett, a föld által (mit megszentelt lépte).

A Rg-véda 1.22 himnuszában a vers vége: „pṛthivyāḥ sapta dhāmabhiḥ” – a földdel, hét hellyel.

PDF