Gandhi

1948 január 30-án egy nacionalista hindu lelőtte Móhandász Karancsand Gandhit. 78 évet élt.
Emlékére álljon itt néhány elgondolkodtató töredék tőle:


Nem vezet út a békéhez. A béke az út.


Kétféle hatalom létezik. Az egyik a büntetéstől való félelemmel éri el a célját, a másik szeretetteljes cselekedetekkel. A szereteten alapuló hatalom százszorta hatékonyabb és maradandóbb, mint az, amelyik a büntetéstől való félelemből ered.


Mindennapi cselekedeteink legtöbbjében az erkölcsiség kérdése egyáltalán nem játszik szerepet, minthogy legnagyobbrészt csupán a konvenciók teremtményei vagyunk. Mindenesetre fontos, hogy sok dologban a konvenciót kövessük. Ha minden egyes ember a maga külön útján járna, zűrzavarnál egyéb sem lenne a világon. Ám a megszokáshoz vagy a konvenciókhoz való vak ragaszkodás harcban áll az erkölcsiséggel.
Az oly cselekvést, amely nem önként történik, sohasem nevezhetjük erkölcsösnek. Mindaddig, míg gépek módjára cselekszünk, erkölcsiségről szó sem lehet. Ahhoz, hogy valamely cselekvést erkölcsösnek mondhassunk, az szükséges, hogy öntudatosan tették légyen, mint kötelességszerű dolgot. A vak gépiesség és az öntudatos gépiesség közt különbség van. A király, ami megbocsát egy vétkesnek, evvel erkölcsös tettet visz véghez; de a szolga, ki a király bocsánatának hírét viszi, nem egyéb puszta eszköznél. Ámde, ha ez a szolga benső kötelességének érzi, hogy a király üzenetének vivője legyen, akkor megszűnik puszta eszköz lenni és cselekvése erkölcsi jelentőséget nyer.
Az oly ember, aki vakon úszik az árral, anélkül, hogy tulajdon ítéletéhez folyamodnék, sohasem tudhatja meg, mit jelent az erkölcsiség s az erény.

(Níti dharma)

Ahogyan az élettelen anyagban is van egy összetartó erő, úgy a lélekkel rendelkező lényeknél is léteznie kell egy ilyennek, és az őket összekötő erőnek a neve: Szeretet.


Bármit teszel, jelentéktelen lesz, de nagyon fontos, hogy megtedd.


A gyengék nem tudnak megbocsátani. A megbocsátás az erősek tulajdonsága.


Nem vehetik el az önbecsülésünket, ha mi nem adjuk oda.


A szeretet és az igazság olyan szoros egységet alkot, hogy gyakorlatilag nem is lehet őket szétválasztani. Olyanok, mint ugyanannak az éremnek két oldala.


Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét.


Képzelj magad elé egy magányos bölcset, amint egy sötét úton sétál végig pirkadat előtt, és a kezében tartott lámpással utat mutat embertársainak! Az efféle bölcsek, a világosság hordozói csak azt az utat mutathatják meg neked, amelyet hajlandó vagy követni. Ha letérnek az útról, követőik is irányt tévesztenek. Ha te lennél ez a bölcs, vajon képes lennél-e példáddal utat mutatni az embereknek?


Boldogság az, ha amit gondolsz, amit mondasz, és amit teszel, összhangban vannak egymással.


Ha mellbe lőnének, és a hé Ráma! szavakkal az ajkaimon halnék meg, csak akkor volnék valóban Mahátmá.

Gandhi szobra Londonban, a Parlament mellett

Cikkajánló:
- a társadalmat megrontó hét bűn
- tudatos választás