aikatja szúktam – fohász az egységért

A Rg-véda utolsó himnusza Agnit szólítja meg fájdalmasan szépen – ő az, aki a megannyi különbözőség ellenére képes egységbe forrasztani a sokféleséget. Mi – az isteneket meginvitáló papok – legyünk egységben, miként a meginvitált dévák is egyetértve fogadják részüket az áldozatból:

saṁ-samid yuvase vṛṣann agne viśvānyarya ā |
iḷas pade samidhyase sa no vasūny-ābhara ||1||

Áldásaid záporként árasztó, tiszteletreméltó Agni, együtt lélegzel te a mindenséggel,
te lobbantod lángra az áldozati teret, hozz minékünk gazdagságot!

saṁ gacchadhvaṁ saṁ vadadhvaṁ
saṁ vo manāṁsi jānatām |
devā bhāghaṁ yathā pūrve
saṁjānānā upāsate ||2||

Találkozzunk, beszéljünk egymással,
az (egymást) megértők gondolatai legyenek egyek,
miként hajdan egyetértve fogadták
az istenek is a részüket.

samāno mantraḥ samitiḥ samānī
samānaṁ manaḥ saha cittam eṣām |
samānaṁ mantram abhimaṇtraye vaḥ
samānena vo haviṣā juhomi ||3||

Közös a mantra, közös a gyülekezet,
közös az értelem, közös (az egybegyűltek) célja,
Ugyanazzal a mantrával invitálunk,
ugyanazzal az áldozattal áldozunk.

samānī va ākūtiḥ
samānā hṛdayāni vaḥ |
samānamastu vomano
yathā vaḥ susahāsati ||4||

Azonos a szándékunk,
szíveink is összefonódók,
s legyen egy a gondolatunk is,
ahogy ebben mind egyetértünk.

(Ṛg-veda saṁhitā 10.191.)

fohász az egyetértésért

saṁjñānaṁ naḥ svebhiḥ saṁjñānam araṇebhiḥ |
saṁjñānam aśvinā yuvam ihāsmāsu ni-yachatam ||1||

saṁ jānāmahai manasā saṁ cikitvā mā yuṣmahi manasā daivyena |
mā ghoṣā ut sthur bahule vinirhate meṣuḥ paptad indrasyāhany āgate ||2||

Egyetértést a sajátjainkkal, és egyetértést az idegenekkel –
ó, Asvinok, adjátok meg nekünk itt ezt az egyetértést!

Legyen egyetértés a szívünkben, legyen köztünk megértettség, s még gondolatban se küzdjünk a sors ellen!
Ne hallatsszék harci zaj a sötétben, s hajnalban se sújtson le ránk Indra nyila!

(Atharva-véda-szanhitá 7.52.)

Az araṇa szó (idegen) szó a ṛ – megy, távozik igéből származó befejezett melléknévi igenév, a jelentése így eltávozott elment. A sva (saját) ellentéte, ezért átvitt értelemben jelenti az idegent, a szokatlant is. Azonban a szó másodlagos jelentésében a raṇa – harc tagadása (a-raṇa), így a kifejezés nem harcolót is jelent.
Az Asvinok az istenek orvosai, nagylelkűségükről és gyógyító erejükről híresek, ki más hozhatna hát egyetértést, ha nem ők! Édesanyjuk Saṁjñā (a név jelentése értelem, tudás, megértés) a Nap hitvese. Az egyetértést (saṁjñānam), a békességet tehát a Megértés (Saṁjñā) fiai hozhatják el.
Az egyetértés forrása a megértés (cikitu), a másik megértése, s az, hogy az ember ne küzdjön az isteni elrendezéssel (daivya) – ez nem azt jelenti, hogy ne küzdjön soha. Válassza szét bölcsen, mi múlik rajta, s mi nem. Az előbbin változtasson, az utóbbi előtt hajtsa meg a fejét. Ezek a béke belső feltételei, a fohászt pedig a kedvező külső feltételek óhajtása zárja.
A szövegben többször előforduló manas szó jelent elmét, szívet, értelmet és gondolatot is.