talányos versek

A tréfás, talányos versek, rejtvények a szanszkrt költészetben is kedveltek. Meghökkentő eredménnyel járhat a szavak sokféle jelentése, s ez olykor zavarba ejtő fordításokat, értelmezéseket eredményezhet. A dévanágarí írásban a szóközök hiánya gyakran válik ilyen félreértések forrásává. Klasszikus példa erre az alábbi vers:

keśavaṁ patitaṁ dṛṣṭvā droṇo harṣam-upāgataḥ |
rudanti kauravāḥ sarve hā keśava kathaṁ gataḥ ||

Késava Krsna neve, jelzőjeként a patita (leesett, elesett, elbukott) szót látni az első pillanatban is zavarba ejtő. Hát még a folytatás:

Késavát, az elbukottat (patitam) látva Dróna örvendezni kezdett (dṛṣṭvā droṇo harṣam-upāgataḥ). Bömböltek a kauravák mind (rudanti kauravāḥ sarve), ó, Késava, miként lehetséges ez (hā keśava kathaṁ gataḥ)?!

Hogyan? Átírták volna a Mahábháratát? Hiszen Krsna nem bukott el, ám ha mégis, Dróna és a kauravák, azaz Durjódjan és testvérei nem így viselkedtek volna.

A megfejtés a szavak tagolásában keresendő: a szanszkrt nyelvben hagyományosan a szavak között nincs szóköz, ez tág teret enged az írott szöveg különféle értelmezéseinek. A keśavam név így is olvasható: ke śavam, ami annyit tesz: vízben (ke) holttestet (śavam). S az eltérő szövegösszefüggésben a szavaknak is más jelentést találhatunk: a droṇa szó, pándava és kaurava fiúk tanítójának neve hollót is jelent, a kau-rava pedig sakált („kau-üvöltésű”, azaz aki kau hangot hallat). A vers így olvasva már egész másként hangzik: 

„A vízbe esett holttestet látva a holló örvendeni kezdett, míg a sakálok bömböltek mind.”

három táncos négy lábbal - Airávatésvara templom, Dárászuram

A következő vers a szintén a szóhatárokkal játszva sugall további jelentésárnyalatokat:

pāṇḍavānāṁ sabhā-madhye duryodhana upāgataḥ |
tasmai gāṁ ca suvarṇaṁ ca sarvāṇy ābharaṇāni ca ||

A vers Durjódhanáról szól, aki ellátogatott Judhisthira koronázási szertartására. A fordítás így hangzik:

A pándavák (pāṇḍavānām) gyülekezetében (sabhā-madhye – „gyülekezetének közepén”) megjelent (upāgataḥ) Durjódhana, ezért (tasmai) őnéki tehenet (gām), aranyat (suvarṇam), s mindenféle ékességeket (sarvāṇi ābharaṇāni) adtak.

A vers nyelvtanilag hiányosnak tűnhet, nincs benne állítmány, ám éppen ez a hiány hívja fel a figyelmünket a figyelmesebb olvasásra, s így bukkanhatunk a vers rejtett jelentésére. Durjódhana neve beszédes név, legyőzhetetlent jelent (a dur előtag nehéz, rossz, véghezvihetetlen értelmet ad a mögötte álló szónak, bár nem feltétlenül negatív értelemben: yodhana jelentése viadal, háborúskodás), ám e versben a madhyeduryodhanaḥ szókapcsolat így is olvasható: madhye’dur yo’dhana. A madhye jelentése változatlan („középen”), az a hangok elmaradását (avagraha*) figyelembe véve a folytatás: adur yaḥ adhanaḥ – adtak aki vagyontalan. Így már érthető az adomány: a pándavák pompás palotájában Durjódhana egyszerű koldusnak tűnt csupán.

Hasonló jelentéskiegészítő többértelműséget találunk a Bhagavad-gítá 2.5. versében, erről e cikk szól.

---------------

* avagraha: A szanszkrt szövegekben a mondatban egymás kellé kerülő szavak záró és kezdő hangjai összeolvadnak – ez a jelenség a szandhi (sam-dhi: összeillesztés). Néhány esetben (e, o vagy aḥ után) a szókezdő a hang eltűnik. Szóban nem hallatszik… ám írásban az avagraha jellel ऽ jelöljük az elmaradt a helyét. Például a Bhagavad-gítá 2.13. versében: देहिनोऽस्मिन्यथा देहे dehino'smin yathā dehe – dehinaḥ (testetöltötté) asmin (ebben) yathā (ahogyan) dehe (testben) – „Miként a testetöltött (gyerekkora, fiatalsága és vénülése…) ebben a testben…”

(az illusztráció forrása)

Csaitanja Maháprabhu: Siksástakam

Csaitanja Maháprabhu nem írt könyveket, bár követőit, a gószvámíkat arra buzdította, hogy könyvekben foglalják össze tanítását – így szavai e könyvek közvetítésével juthatnak el hozzánk. Csupán egy költemény fűződik közvetlenül a nevéhez… s ez a tanítását összegző nyolc strófa. Ezt jelenti a vers címe is (śiksāstakam), mely a śikṣā (tanítás) és az aṣṭaka (nyolcas, nyolc részből álló) szavak összetétele. A hindu tradícióban kedveltek a tant összegző rövid versek, melyek hagyományosan egy, négy vagy nyolc strófából állnak (néha többől, mint Rúpa gószvámí Upadésámrtája) – Csaitanja Maháprabhu költeménye ezek sorába illeszkedik. A költemény központi gondolata a Szent Név zengése. A vers első írásos formája Rúpa gószvámí Padjávalí című antológiájában lelhető fel, Krsnadász Kavirádzs gószvámí pedig Maháprabhu életét és tanítását bemutató műve, a Csaitanja-csaritámrta koronájaként, a utolsó fejezetben értelmezi a költeményt.
Gondoljuk át, értelmezzük a szanszkrt szöveget! – a költemény jelentősége miatt a Csaitanja-követő vaisnavák számára elgondolkodtató elmerülni a szavak jelentésében is.

1. győzedelmeskedik a Srí Krsna-szankírtan!

ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇaṁ
śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ vidyā-vadhū-jīvanam |
ānandāmbudhi-vardhanaṁ prati-padaṁ pūrṇāmṛtāsvādanaṁ
sarvātma-snapanaṁ paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam ||1||

Az első strófa Srí Krsna magasztalása, a Szent Név zengésének nagyszerűsége. A kīrtana magasztalást, dicsőítést jelent, a sam (együtt, teljesen, tökéletesen) előtaggal együtt közös, tökéletes, teljes magasztalást. A strófa csupán egyetlen mondat. Állítmánya egyszerű kijelentés: győzedelmeskedik (vijayate) a legfelsőbb, a legvégső (param), Srí Krsna együttes magasztalása (śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam). Krsna neve előtt a śrī szócskára gondolhatunk megtisztelő szócskaként… ám e szó Laksmí neve is, aki az Isten melletti Istennő, a śakti, az isteni energia megtestesítője – s így a śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam nem csupán Krsna, hanem az Isten és kísérőjének, energiájának, az Istennőnek együttes magasztalása, miként a Haré Krsna mahámantrában is.
A strófa többi része pedig a szankírtan jelzője… hét áldása, melyek lépésről lépésre közelebb visznek a tökéletességhez.
E magasztalás 1. a szív (cetas) tükrét (-darpaṇa) megtisztító (-mārjanam). A régi időkben a tükör fémlap volt, amit finoman polírozni kellett, hogy felülete makulátlanul sima, s így torzításmentesen tükröződő legyen. Hogy valódi önvalónk megpillanthassuk, ilyen rendszeres és finom polírozásra van szükség… a szív tükrének folttalanítására. A magyar nyelv szív szava az érzelmek székhelyére utal, ám a szanszkrt cetas ennél komplexebb – az érzékelőképesség, gondolkodás, tudatosság és az érzelmek – a cit – működésének központja. A szív megtisztítása így bensőnk lényegi részének megtisztítása.
2. A (világi) lét (bhava) nagy (mahā) erdőtüzét (dāva-agni) kioltó (nirvāpanam) – az anyagi világhoz fűző vágyak akár az erdőtűz, felemésztenek mindent, elemésztik az ember életét, ám Isten magasztalása lecsillapítja, kioltja e sóvárgást.
3. Az áldás (śreyas) alkonyi lótuszának (-kairava) holdsugár-adományozója (-candrikā-vitaranam). A kép az áldás lótuszvirágát festi az olvasó elé. E lótuszvirág holdkeltekor nyílik, a hold fénye ébreszti fel… a Hold pedig a nektár szülőhelye, a kedvesség és szeretetreméltóság kiárasztója – a szív lótuszának virága pedig a Szent Név balzsamos és finom érintésétől bontakozik ki. E szavaknak azonban van egy rejtett jelentése is. Candrikā (azaz holdsugár) Rádhá egyik neve, míg a kairava nem csupán az alkonyi lótuszt, hanem szélhámost is jelent… Rádhá mellett ki másra utalhatna, mint Krsnára. A śreyas (áldás, jószerencse) szó melléknévként jobbat, kedvezőbbet, szebbet is jelent – azaz szebb a szélhámos Krsna, ha Rádhá árasztja rá fényét.
4. Tudás (vidyā) úrnőt (-vadhū) éltető (-jīvanam). A tudás nem pusztán ismeretek és elméletek könyvtára. Értelme, hogy alkalmazott bölcsességé váljon – a száraz ismereteket ez tölti meg éltető erővel.
A verset Rádhá-Krsna szerelmének hangulatában értő mesterek a vadhū szóra mutatnak rá, ami menyasszonyt, vagy hitvest jelent. Ezt figyelembe véve az előző – alkonyi lótuszt festő kép – a istenszeretet általános kibontakozására, míg a tudás úrnőt éltető Szent Név a mádhurja-rasza, a szerelem hangulatában való teljes önátadásra utal.
5. Gyönyör-óceánt (ānanda-ambudhi) duzzasztó (-vardhanam). A felidézett kép a kimeríthetetlen öröm óceánja, s éppen dagály idején. A dagály és óceán továbbra is a Holdra emlékezteti az olvasót, hiszen a Hold járása az apály-dagály jelenség oka – a Szent Név zengésének nektár-forrás Holdja duzzasztja az óceánt.
6. Minden lépést (prati-padam) teljes nektárral (pūrṇa-amṛta) ízleltető (-āsvādanam) – azaz a lelki élet minden apró mozzanatát a kezdettől a beteljesülésig (pratipad más jelentése kezdet) a halhatatlanság nektárjával ízesít, dinamikusan változatosan, soha el nem múló új és új ízeket kínálva.
A padam szó „láb” jelentésében értve a mondatot Krsna lábához érkezésről szól – e menedék a hűsítő nektár ízeivel örvendezteti meg az őt elérőt.
7. Az egész lelket (sarva-ātma) megfürdető (-snapanam). Végül a lélek belemerül a szeretet gyönyöróceánjába. A sarva szó jelenthet minden egyest, de teljest, egészet is. Ezért értelmezhető e szókapcsolat úgy is, hogy a lélek teljes egészében belemerül a gyönyöróceánba, de úgy is, hogy mindenki, minden egyes lélek megtisztul, aki bármely módon is kapcsolatba kerül vele.
A fentiek alapján a vers fordítása:

A szív tükrét megtisztító, a világi lét mindent felemésztő erdőtüzét kioltó,
az áldás alkonyi lótuszát holdsugárral nyitogató, tudás-úrnőt éltető,
gyönyör-óceánt duzzasztó, minden lépést a nektár teljességével ízesítő,
minden lelket megfürdető – ekképp győzedelmeskedik a legfelsőbb, a Srí Krsna-szankírtan.

Megjegyzések:
A vers egy más szövegváltozatban is ismert, pūrṇāmṛtāsvādanam helyett premāmṛtāsvādanam –„teljes nektárral ízleltető” helyett a rajongó szeretet (prema) nektárjával ízleltető.

2. ám mégsem becsülöm kellőképp…

nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktis
tatrārpitā niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ |
etādṛśī tava kṛpā bhagavan mamāpi
durdaivam īdṛśam ihājani nānurāgaḥ ||2||

A szanszkrt szöveg nyelvtani szerkezetével magyarul nehezen tudunk mit kezdeni: a neveké (nāmnām) tétetett (az akāri nyelvtanilag a kṛ – tesz – ige elbeszélő múlt passzív alakja) sokféleképp (bahudhā)… azaz neveid sokfélék. S e sokféle nevekben (tatra – ott) minden saját energiád (sarva-nija-śaktiḥ) beléfoglalt (arpitā), ráadásul az emlékezésben (smaraṇe) az idő (kālaḥ) sem jelent korlátot (a niyamitaḥ befejezett melléknévi igenév: korlátozott, kötött, szabályozott jelentéssel). A védamantrák elmondása adott rendben történik: a megfelelő személy az alkalmas időben meghatározott módon zengheti őket… az eredeti hangot felidézve. A Szent Név zengését – bár az minden isteni erővel felruházott – nem kötik ilyen előírások, mert a természete invitálás, odahangolódás.
Ilyen (etādṛśī) a te kegyed (tava kṛpā), ó Uram! (bhagavan!) S bizony (api) az én (mama) balszerencsém (dur-daivam) is ilyen (īdṛśam): nem született (na ajani) iránta (iha) ragaszkodás (anurāgaḥ) bennem!

Neveid sokféleképp valók, minden erőd
beléjük foglaltad, s korlátja sincs a rájuk való emlékezésnek.
Ily végtelen a kegyed, ó Uram, s ilyen az én
balsorsom is: nem ébred bennem ragaszkodás irántuk!

3. alázattal, tisztelettel zengd mindig a Szent Nevet!

tṛṇād api su-nīcena taror api sahiṣṇunā |
amāninā mānadena kīrtanīyaḥ sadā hariḥ ||3||

A szanszkrt költemények időmértékes verselésűek. A versek ritmusa gyakran állandó… ám a változó ritmusú versekben a versmérték az érzelmi hullámzás jele lehet. E költemény első strófájának versmértéke a fenséges śārdūlavikrīḍita (éppúgy, mint a Bhágavata-purána első verséé), a fennkölt magasztaló himnuszok versmértéke. A második strófa versmértéke a szárnyaló vasantatilakā (mint a Bhágavata-purána rásza-lílá fejezeteinek versei s számos fohász), míg a harmadiké a rövid és szikár anuṣṭubh, más néven śloka, a megrendültség, elesettség, bánat kifejezője. A hagyomány szerint Válmíki egy párjavesztett madár kesergését hallgatva alkotta meg e versmértéket, a śloka alaphangulata ezért a bánat (śoka) – legalábbis egyes változó ritmusú költeményekben.
A Siksástakában is erről van szó: mily csodálatos a Szent Név zengése – állapítjuk meg az első strófában –, ám ez csupán elméleti ismeret, hiszen a másodikban szembesülünk vele: bár valóban minden ott van benne, oly szerencsétlen vagyok, hogy nem ébred bennem vonzalom iránta. A felismerés – itt állok, teljesen esélytelenül, kisemmizve, nincstelenül – szétzúzza a hamis egot. A jelentéktelenség érzete pedig megnyitja az utat az alázatossághoz… és az ember kétségbeesetten megkapaszkodik… a Szent Névben.
Sokkal alacsonyabban (su-nīcena) – azaz alázatosabban – még (api) fűszálnál (tṛṇāt) is, béketűrőbben (sahiṣṇunā) még (api) a fánál (taroḥ) is. A māna jelentése tisztelet, megbecsülés, büszkeség. A mānin a megbecsült, vagy büszke, öntelt ember… az a-mānin pedig ennek ellentéte. A strófában a cselekvés módjára utalva – büszkeség nélkül (amāninā), ám tiszteletet adva (mānadena, mert māna-dā – tisztelet adása) dicsőítendő (kīrtanīyaḥ) mindig (sadā) Hari (hariḥ).

Alázatosabban, mint a fűszál, a fánál is türelmesebben
szerényen, ám a tiszteletet megadva dicsőítsd mindig Harit.

Megjegyzések:
A Padjávalíban ez a változat olvasható, míg a Csaitanja-csaritámrtában taror api helyett taror iva áll: akár a fáé. Egyes szövegváltozatokban a sahiṣṇunā helyett titikṣunā áll, a titikṣu jelentése szintén türelmes, béketűrő, így ez a jelentésmódosulást nem okoz.

4. fohász a távolból

na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ
kavitāṁ vā jagad-īśa kāmaye |
mama janmani janmanīśvare
bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi ||4||

Ez, és a rákövetkező két strófa viyoginī versmértékű. A viyoginī aszimmetrikus versmérték, a páratlan sorok egy szótaggal rövidebbek – a negyedik szótag hiányzik, ettől eltekintve a páros és páratlan sorok hasonlóak. A forma a kínzó hiányt jelzi, a versmérték neve is erre utal: viyoginī, a párjától elszakított nő.
A Szent Nevet zengő lélekben felébred az Istenszeretet, s ekképp fohászkodik: Ó, mindenség ura! (jagad-īśa!) nem kívánok (kāmaye – a tagadószavak a tárgyak előtt állnak) sem vagyont (na dhanam), sem embert (na janam) – azaz követőket –, sem szép nőt (sundarīm) vagy (vā) költészetet (kavitām).
A kavi szó jelenthet nagytudású bölcset, és költőt is… hiszen a tudás teljessége, amikor azt megfelelő szavakkal, költőien megformálva, az értelemet és a szívet egyaránt megérintve adják át. A -tā képző magyar megfelelője a -ság, -ség… így a kavitā a költőiség, költészet a tudós bölcs komoly és gyönyörű szavait jelenti. A négyes felsorolást fontolgatva az olvasóban felötlik az emberi élet négy célja, az erény, a gyarapodás, az érzékek élvezete és az üdvösség – s ennek rendre megfeleltethetők a felsorolás elemei (a vagyon a dharma szerinti életből eredő gazdagság, a követők a biztonságot nyújtó környezet, a szép nő az érzéki vágyak, míg a költészet az üdvösség jelképe). Bhaktivinód Thákur a sundarī (szépséges) szót a kavitā jelzőjeként értelmezi, így a felsorolás három elemű lesz: vagyon, követő és szépséges költészet. A kavitā bölcsessége hamar kivívja mások megbecsülését – így ennek elutasítása értelmezhető a megbecsülés elutasításaként is.
A fohász így folytatódik: a vágyam, hogy születésről születésre (janmani janmani) legyen (bhavatāt) enyém (mama) az Isten iránti (īśvare), az irántad (tvayi) való indokolatlan (ahaitukī) szeretet (bhaktiḥ)!
Az állítmány (bhavatāt) védai hangulatot kölcsönöz a szövegnek, hiszen a -tāt toldalék használata a védai nyelvben megszokott. A fohász a távoli Istent szólítja meg: mindenség ura (jagad-īśa) szól a megszólítás, és a távoli Úr, Isten iránti szeretetről szól.

Sem vagyont, sem követőket, sem szép nőt,
de megbecsülést sem kívánok, ó Mindenség Ura!
Vágyam csupán születésről születésre
az irántad való indokolatlan szeretet.

5. hadd legyek egy porszem lábaidnál!

ayi nanda-tanuja kiṅkaraṁ
patitaṁ māṁ viṣame bhavāmbudhau |
kṛpayā tava pāda-paṅkaja-
sthita-dhūlī-sadṛśaṁ vicintaya ||5||

A következő strófa közelebb lép. Eddig a fenséges, távoli Istenhez szólt, most a személyes kapcsolódás reményét fogalmazza meg. Ezért más a megszólítás: Nanda kisfia (nanda-tanuja)! Nem a mindenséget átható Visnu, vagy a teremtményeknek menedéket adó fenséges Nárájan, hanem a pásztortanya vezérének kicsiny fiacskája, az erdőben rejtőzködő Isten felé fordul. Az ayi a gyöngéd kérlelés, finom győzködés szava. Óh, Nanda kisfia, engem (mām), e rettentő (viṣame) lét-óceánba (bhava-ambudhau) esett (patitam) szolgádat (kiṅkaram) kérlek (kṛpayā), tekintsd (vicintaya) lótuszlábadnál (tava – tiéd, pāda – láb, paṅkaja – lótusz) elhelyezett (sthita) porszemhez (-dhūlī) hasonlatosnak (-sadṛśam). E fohász óvatos, finom kérlelés: elegendő, ha csupán megfontolod… hiszen ha te szeretnéd, az bizonnyal úgy lesz.

Óh, Nanda kisfia! e szolgád
a rettentő létóceán közepébe zuhant,
kérlek, tekints rá
a lótuszlábadra tapadt porszemként!

6. sóvárgás

nayanaṁ galad-aśru-dhārayā
vadanaṁ gadgada-ruddhayā girā |
pulakair nicitaṁ vapuḥ kadā
tava nāma-grahaṇe bhaviṣyati ||6||

Krsna lótuszlábának közelsége örvényként ragadja el a Szent Nevet zengőt. Már nem a szavai szólnak, a szeme beszél: a szem (nayanam) ömlő könnyek patakjával (galad-aśru-dhārayā), a száj (vadanam) dadogó, akadályozott (gadgada-ruddhayā) beszéddel (girā), a test (vapuḥ) lúdbőrzéssel (pulakaiḥ) takart (nicitam). Mikor (kadā) lesz (bhaviṣyati), azaz mikor következik ez be a te neved (tava nāma) megragadásakor (grahaṇe)? A grah gyök jelentése megfog, megszerez, a grahaṇa így megragadás, megszerzés, de megértést, felfogást, a vonzalom felébredését is jelentheti. Sokszor mondjuk a mantrát… de mikor zengjük a Szent Nevet? Mikor száll alá Námaprabhu a fülünkbe, szívünkbe, hogy aztán a nyelvünkön táncoljon?

Szemem könnyeim árjával,
szám elcsuklón dadogó szavakkal,
testem beleborzongással – mikor
zengem majd így neved?

7. a távollét hiánya

yugāyitaṁ nimeṣeṇa cakṣuṣā prāvṛṣāyitam |
śūnyāyitaṁ jagat sarvaṁ govinda-viraheṇa me ||7||

A rajongó szeretet, a prema iránti vágyakozás tudatosítja a hiányt. Így a hetedik strófa ismét a bánat hangján szól, śloka versmértékben.
A magyar nyelvben is használjuk a főnévből képzett igét: olyan, bár mégsem az… király – királykodik, bohóc – bohóckodik. Hasonló szóképzés a szanszkrtban is használatos… hasonló, ám szembetűnően mégsem az, vagy valamilyenné válik értelemben. E strófa három ilyen igét, pontosabban ilyen igéből képzett befejezett melléknévi igenevet sorol (yugāyitam, prāvṛṣāyitam, śūnyāyitam): a biztos támpont hiányát, az elveszettséget sugallva. Semmi sem az, aminek látszik. A befejezettség pedig a megváltoztathatatlanság, így a reménytelenség érzetét is kelti. A teljes bizonytalanság oka pedig a Góvindától való távollét. A viraha jelentései: elválás, hiány, távollét, nélkülözés. Milyen a Góvindától való távollétem (govinda-viraheṇa me) érzése? Minden értelmét veszítette, kiüresedett (śūnyāyitam) az egész világ (jagat sarvam). Hogyan? Világkorszakká lett (yugāyitam) pillanattal (nimeṣeṇa). A yuga világkorszakot jelent, de jelenthet tizenkét esztendőt is, s ez a jelentésárnyalat Csaitanja életének utolsó tizenkét esztendejére tett utalás, mikor teljes visszavonultságban, Rádhá érzéseivel kutatta Krsnát. Hogyan? „Monszunoskodott” (prāvṛṣāyitam) szemmel (cakṣuṣā), mikor nem csupán patakként, de felhőszakadásként ömlenek a könnyek. Az előző vers örömkönnyekről szól, e könnyek azonban forrók és keserűek.

A pillanat örökkévalóságnak tűnik, a szemem monszunfelhővé vált,
üressé lett az egész világ, úgy hiányolom Góvindát.

8. szemem fénye

āśliṣya vā pāda-ratāṁ pinaṣṭu mām
adarśanān marma-hatāṁ karotu vā |
yathā tathā vā vidadhātu lampaṭo
mat-prāṇa-nāthas tu sa eva nāparaḥ ||8||

Az utolsó strófa a teljes meghódolásé. Krsna a szemem fénye, azt tesz velem, amit csak akar. Akár (vā) átkarolva (āśliṣya) akár eltaposva, szétzúzva (pinaṣṭu) engem (mām), a lábaihoz vonzódót (pāda-ratām) akár összetöri szívem (szó szerint: szív-összetörést tegyen – marma-hatām karotu) azáltal, hogy nem láthatom (adarśanāt) – cselekedjék (vidadhātu) bárhogyan (yathā tathā) az a csalfa (lampaṭaḥ), csakis ő (eva saḥ) az én életem ura (mat prāṇa-nāthaḥ), nem más (na aparaḥ). E szavak Rádhiká szavai, a „lábaihoz vonzódó” (pāda-ratām) és az „összetört szívű” (marma-hatām) kifejezések nőnemű ragozása nem hagy kétséget.
Átkarolsz, eltaposol, vagy közömbösen átnézel rajtam – legyen bárhogy is, te vagy a szemem fénye!

Átölel, vagy eltipor engem, ahogy lábaihoz borulok,
vagy nem láthatom, s ezzel töri össze szívem,
történjék bárhogy! Tegyen bármit is ez a csalfa,
csak ő az én szemem fénye, senki más!


A Siksástakam iránt érdeklődőknek további tanulmányozásra ajánlom az alábbi kommentárokat:
- Bhaktisziddánta Szaraszvatí Prabhupád,és Szvámí Bhakti Kamala Tírtha kommentárjai itt s slókamálán
- Bhaktivinód Thákur kommentárja, a Szammódaja-bhásja (bhaktipedia.org)
- A Bhakti Raksak Srídhar tanításaiból összeállított Az arany avatár című kötet második fele is a Siksástakam ihletett kommentárja

jótanácsok a sznátaka számára 2.

A sznátaka az a bráhmana, aki tanulóideje végeztével rituális fürdőt (sznánam) vesz, majd hazatér otthonába, hogy immáron felnőttként a tanultak szerint éljen. A Manu-szanhitá negyedik fejezete nékik ad tanácsokat. Milyen munkát végezzen, s milyent nem?

yad yat paravaśaṁ karma tat tad yatnena varjayet |
yad yadātmavaśaṁ tu syāt tat tat seveta yatnataḥ || 4.159. ||

Óvatosan kerülje mindazokat a vállalkozásokat, melyek (sikere) mástól függ,
ám állhatatosan végezze mindazokat, melyek rajta múlnak.

sarvaṁ paravaśaṁ duḥkhaṁ sarvamātmavaśaṁ sukham |
etad vidyāt samāsena lakśaṇaṁ sukhaduḥkhayoḥ || 4.160. ||

Bonyolult és nehézséget jelent mindaz, ami mástól függ, míg egyszerű az, ami rajtad múlik –
ez a rövid meghatározása a bonyolultnak és egyszerűnek.

A szanszkrt szövegben duḥkha és sukha állnak – e szavakat általában szenvedésnek és örömnek, boldogtalanságnak és boldogságnak szokás fordítani. A Bhagavad-gítá 13. fejezetében például: „Az okozat (a test), az okok (a végrehajtó érzékek) és a cselekvés (az érzékeket uraló dévák) forrása az anyagi természet (prakṛti), míg a személy (puruṣa) a boldogság és boldogtalanság megtapasztalásának forrása.” (kārya-kāraṇa-kartṛtve hetuḥ prakṛtir ucyate | puruṣaḥ sukha-duḥkhānāṁ bhoktṛtve hetur ucyate ||13.21.)
Ám a szavak jelentése ennél több, szélesebb, s hogy megtaláljuk a helyes kifejezést, fontos lehet ezt átgondolnunk. A dur (duḥ) előtag valami rosszra, hibásra, nehézkesre, negatívra vonatkozik (igei gyökként a duṣ romlik, beszennyeződik), a su előtag pedig ennek ellentéte: ami jó, helyes, könnyed. A kha jelentése pedig ég, térség, üreg. A duḥkha így olyan, mint a kerék, melynek az űrje (a kerékagy belseje, ahol a tengely illeszkedik) szennyezett… s a kerék ezért nem gördül egyenletesen. Felborult egyensúly – ez a duḥkha. Hogy ez pontosan miben nyilvánul meg? felfokozott tevékenységben? vagy éppen passzivitásban? vagy a kettő közti csapongásban? mindegy is – megbillent valahol az ingatag egyensúly. A sukha pedig ennek éppen ellentéte: a tökéletes egyensúly. S a felborult egyensúly – duḥkha – szenvedés, bánat, boldogtalanság, valami átláthatatlanul bonyolult dolog. A szó mindezt jelenti.
A fenti versek summája: ami mástól függ, nehézséget (bánatot) jelent, míg ami rajtunk múlik, a kezünkben van, azon határozottsággal, állhatatossággal úrrá lehetünk. Nem elbizakodottságra, vagy túlzó önbizalomra ösztönöz. Ugyanazzal a felismeréssel ajándékozza meg az olvasót, ami az első században élt görög tanító, Epiktétosz tanításaiból összeállított műnek is alapvetése: „Bizonyos dolgok hatalmunkban vannak, más dolgok nincsenek. Tőlünk függ a véleményünk, az ösztönös vágyunk, a törekvésünk és ellenszenvünk, egyszóval mindaz, amit egyedül alkotunk meg. Nem tőlünk függ a testünk, a vagyonunk, a hírnevünk és a tisztségeink, tehát mindaz, amit nem egyedül hoztunk létre.
Azok a dolgok, amelyek hatalmunkban vannak, természetüknél fogva szabadok, semmi sem akadályozza, semmi sem köti őket. Azoknak a dolgoknak azonban, amelyek nincsenek a hatalmunkban, nincs erejük önmagukban, másoktól függenek, egy kívülálló megakadályozhatja vagy elsajátíthatja őket.
Emlékezz erre: ha a természetüknél fogva függő dolgokat függetleneknek tartod és a más dolgait sajátaidnak tekinted, akkor minduntalan akadályokba ütközöl, bánkódni és háborogni fogsz, káromolod az isteneket és az embereket, de ha csak azt tartod a tiednek, ami valóban a tied, a más tulajdonát pedig a helyzetnek megfelelően a másénak tartod, akkor sohasem leszel a kényszer hatalmában, senki sem fog utadba állni, nem fogsz senkit szidalmazni és vádolni, és semmit sem kell majd akaratod ellenére végrehajtanod; senki sem árt neked, és nem lesz ellenséged sem, mert nem történik veled semmi baj.” (Epiktétosz kézikönyvecskéje, avagy a sztoikus bölcs breviáriuma)

yat karma kurvato'sya syāt paritoṣo'ntarātmanaḥ |
tat prayatnena kurvīta viparītaṁ tu varjayet || 4.161. ||

Mely tettek elvégzésétől a szív s a lélek elégedetté válik,
azt végezze kitartóan, ám kerülje azt, amitől nem.

A helyes cselekvésről szóló gondolatok mellé feltétlenül oda kell helyezzük a Bhagavad-gítá 2.47. versét is. Krsna ekképpen figyelmezteti Ardzsunát – s általa minket is: A (természetedhez illő) tettekhez jogod van, ám nem a tettek eredményéhez! Ne az eredmény inspiráljon, ám a tétlenség se vonzzon! (karmaṇy evādhikāras te mā phaleṣu kadācana | mā karma-phala-hetur bhūr mā te saṅgo’stv akarmaṇi ||2.47.)

Cikkajánló:
- „Igazat szóljon és kedvesen szóljon” (Manu-szanhitá 4.137-139.)

π

Árjabhata (i. sz. 476-550) ind matematikus e verssel ad becslést a Ludolph-féle szám, a π (~3,14) értékére (Árjabhatíja 2.10.):

caturadhikam śatam aṣṭaguṇam dvāṣaṣṭis tathā sahasrāṇām |
ayutadvaya-viṣkambhasyāsanno vṛttapariṇāhaḥ ||

Néggyel több, mint száz (caturadhikam śatam) nyolcszorosan (aṣṭaguṇam) és (tathā) a hatvankettő (dvāṣaṣṭiḥ) ezreké (sahasrāṇām), kétszer tízezer (ayuta-dvaya) átmérőé (viṣkambhasya) közelítőleg (āsanna) a kör kerülete (vṛtta-pariṇāhaḥ).

Azaz:
Száznégyszer nyolc s még hatvankettőezer
közelítőleg a kétszer tízezer átmérőjű kör kerületét (adja).

A π a kör kerületének és átmérőjének aránya, a vers szerint ez ((104 * 8) + 62 000) / 20 000 = 3,1416 – ez négy tizedesjegyű közelítése a π-nek. Számításának módszertana ismeretlen, ám ez nem meglepő, a hindu matematika számára az eredmény, s annak gyakorlati alkalmazhatósága volt fontos, nem az eredményhez vezető út.
Jelentős még a vers āsanna (közelítőleg) szava… ebben sokan a szám irracionális voltára látnak utalást. Irracionális az a szám, mely nem írható fel egész számok hányadosaként. A π-ről az európai tudomány ezt a 18. században bizonyította be… s nyilván, egy egzakt bizonyítás más, mint a megérzés, mégis, a megjegyzés Árjabhata éleslátásáról tanúskodik.

A π-vel kapcsolatban egy másik vers is idekívánkozik. Szvámí Bháratí Krsna Tírthadzsí Mahárádzs (1884-1960) védai matematikával foglalkozó könyve közli az alábbi verset – forrásmegjelölés nélkül.

gopī-bhāgya-madhuvrāta śṛṅgīśo dadhi-sandhiga |
khala-jīvita-khātāva gala-hālā-rasaṁdhara ||

Óh, gópík imádatának joghurtjával felkent Uram! Óh, elesettek megmentője, óh Siva mestere, kérlek, oltalmazz engem!

A gopī-bhāgya-madhuvrata Krsna megszólítása: fejőslánykák örömének tej (vagy méz) özöne! A śṛṅgin jelentése csúcsos, ez Siva egyik neve is, így a śṛṅgīśaḥ Siva úr, vagy Siva ura, ám alanyesetben, helyesen talán megszólító esetben állna: śṛṅgīśa. A dadhi joghurtot jelent, dadhi-sandhiga: joghurttal felkent, szintén megszólítva. A khala-jīvita züllött, alantas, elesett életet, életmódot jelent, a khāta megtépázott, míg az av gyök jelentése oltalmaz, így a khala-jīvita-khātāva szintén megszólítás: az alantas életétől megtépázottak oltalmazója. A gala-hālā-rasaṁdhara pedig Siva megszólítása, aki a tejóceánból elsőként kiköpült folyékony (rasa) mérget (hālā) tartja (dhara) a torkában (gala).

A fordítás így:
Óh, fejőslánykák örömének mézözöne! Siva ura! Joghurttal felkent!
Az alantas szokásaikba bonyolódottak megmentője! Az ősméreg megállítója!

A vers érdekessége az, hogy az ind matematikusok által használt betűkódolás szerint a π jegyeit adja meg… kis hibával, hiszen az utolsó számjegy pontatlan.

A hosszú számok megjegyzését az ind matematikusok, asztronómusok versekkel, mantrákkal segítették. Ez első pillantásra inkább bonyolításnak, mint egyszerűsítésnek tűnik, ám nagyon gyakorlatias volt abban az időben, mikor még fejben és írásban számoltak, nem kalkulátorral. Például a csillagászatban gyakran előfordult, ugyanazzal a nagy számmal való többszöri osztás… és mert az osztásnál egyszerűbb művelet a szorzás, a gyakran használt osztók reciprokát jegyezték meg e módszerrel, s azzal szoroztak.
A kaṭapayādi kódolás egyszerű: minden szótag a mássalhangzójának számértékét hordozza, ha mássalhangzótorlódás van a szótagban, akkor a torlódás utolsó mássalhangzójának számértékét. A mássalhangzók számértékeit pedig úgy kapjuk meg, ha a szanszkrt ábc mássalhangzóit sorban egymás alá írjuk, és alkalmazzuk az alábbi mantrát:

kādi-nava-ṭādi-nava-pādi-pañcaka-yādyaṣṭaka-kṣaḥ śūnyam
A ka-val kezdődő kilenc, a ṭa-val kezdődő kilenc, a pa-val kezdődő öt, a ya-val kezdődő nyolc, a kṣa (értéke pedig) nulla.

Az ábc (ka, kha, ga, gha…) mássalhangzóit a mantra szerint oszlopokba rendezve az alábbi kódtáblát kapjuk:

1	ka	ṭa	pa	ya
2	kha	ṭha	pha	ra
3	ga	ḍa	ba	la
4	gha	ḍha	bha	va
5	ṅa	ṇa	ma	śa
6	ca	ṭa		ṣa
7	cha	tha		sa
8	ja	da		ha
9	jha	dha
0	ña	na		kṣa

A táblázatba beírtam a mantra által nem említett ña és na mássalhangzókat is – ezek értéke is nulla –, s a teljesség kedvéért meg kell említsük, hogy e versek olvasásakor azon szótagok számértékét is nullának tekintik, melyekben nincs mássalhangzó.

A gopī-bhāgya vers szótagjaihoz a táblázat szerint a következő számjegyek tartoznak:

gopī-bhāgya-madhuvrata śṛṅgīśo-dadhi-sandhiga khala-jīvita-khātāva gala-hālā-rasaṁdhara

31-41-5926 535-89-793 23-846-264 33-83-2792

Az első 31 jegy a π értékét adja, ám az utolsó jegy helyesen 5 volna, s nem 2.

Figyelemreméltó továbbá, hogy fenti példától eltérően, a kaṭapayādi versek gyakran jobbról balra, azaz fordított sorban adják meg a számjegyeket. A Karaṇa-paddhati (Puthumana Somayaji kéralai matematikus csillagászatról szóló könyve a 15. századból) című műben így adja meg a kör kerületének és átmérőjének arányát: caṇḍāṃśu-candrādhama-kuṁbhipāla (a forrósugarú (Nap) és a Hold együttállásának elefánt-őre). A szótagokhoz tartozó számjegyek balról jobbra haladó sorban: 63562951413, melyek a π számjegyeit adják fordított sorban.

olvasatok, memorizálás

A védahimnuszokat manapság vaskos kötetekben keresgéljük, ám a papi iskolák a védák szövegeit évezredeken keresztül szóban hagyományozták tovább. Nemzedékről nemzedékre adták át e himnuszokat, s a tanulók pontosan, szótagról szótagra, hangról hangra ismételték a mestereiktől tanultakat – a megfelelő hangsúlyokkal, mozdulatokkal kísérve zengve a mantrákat. Minden papi iskola egy véda-szanhitának, gyűjteménynek szentelte tanulmányait, s azt memorizálta. Hogy fogalmat alkothassunk a megtanulandó szöveg méretéről: a Rg-véda 1028 himnuszt tartalmaz, több mint tízezer strófát. A teljes Rg-véda ghana olvasat (lásd később) szerinti elzengése kb 450 órát vesz igénybe.
Nem csupán a szöveget, hanem a zengés módját is precízen és alaposan követték és ismételték… erről szól a hangtan (śikṣā) tudománya: a hang, a hangmagasság, a mérték, a légvétel, az egyenletesség és hangkötés.
A szövegeket különféle olvasatokban (pāṭha – recitálás, olvasás) olvasták és tanulmányozták, ezeket tekintjük át az alábbiakban. A különféle olvasatok felsorolása tudom, nem felemelő olvasmányélmény. A gyűjtés csupán főhajtás a több ezer éves tradíció előtt.

Az első a samhitā-pāṭha (összeillesztett, szövegszerű recitálás) – azaz a folytonos szöveg recitálása.
Példaként tekintsük a Rg véda 1.22.20. szakaszát:

tad viṣṇo̍ḥ para̱mam pa̱daṁ sadā̍ paśyanti sū̱raya̍ḥ
di̱vī̍va̱ cakṣu̱r āta̍tam

Ama Visnu legfőbb hajlékát látják mindig a csillag-bölcsek,
mint az eget betöltő (isteni) szemet.

A pada-pāṭha (szavankénti recitálás) – a szöveg szavakra tagolása: a szóösszeillesztések (sandhi) és összetett szavak felbontása. Az összetett szavak felbontásának egyértelműsítő szerepe is van – a sandhi során összeolvadt szavak adott esetben többféleképpen is felbonthatók, s így a szöveg más értelmet kap. Például Rúpa gószvámí versének, az Upadésámrtának 2. strófájában, bhaktit leromboló tényezők felsorolásában a niyamāgraha szóösszetétel kétféleképpen is felbontható: niyama agraha és niyama āgraha. A niyama szó jelentése szabály, ajánlás, a gṛh gyök jelentése megragad, a graha a cselekvés megnevezése: megragadás. Az agraha (nem-megragadás) ennek ellentéte, valami elutasítása, míg az āgraha a görcsös ragaszkodás. Így a niyamāgraha értelmezhető a szabályok elutasításaként, illetve a hozzájuk való makacs ragaszkodásként is. Ez persze költői eszköz, a kétértelműség szándékos.
A pada olvasatban tehát a szavak egyszerűen külön állva követik egymást (1, 2, 3, 4, 5, …) A választott strófánk szavankénti olvasata:

tat | viṣṇo̍ḥ | para̱mam | pa̱dam | sadā̍ | paśyanti | sū̱raya̍ḥ | di̱vi | i̍va | cakṣu̍ḥ | ā-ta̍tam |

ama, Visnué, legfőbbet, hajlékot, mindig, látják, bölcsek, égben, mint, szemet, kiterjesztettet

Ezután következik a krama-pāṭha, a lépésenkénti recitálás elsajátítása. A lépésenkénti recitálás az egyes szavak kapcsolódásának memorizálására szolgál.
A példaversünk esetében a krama-olvasat így hangzik (1-2 | 2-3 | 3-4 | 4-5 | …):

tat viṣṇo̍ḥ | viṣṇo̍ḥ para̱mam | para̱mam pa̱dam | pa̱dam sadā̍ | sadā̍ paśyanti | paśyanti sū̱raya̍ḥ | sū̱raya̍ḥ di̱vi | di̱vi i̍va | i̍va cakṣu̍ḥ | cakṣu̍ḥ ā-ta̍tam |

A fenti olvasatokban a vers szavai természetes rendben követik egymást, ezért ezek természetes olvasatok (prakṛti-pāṭha), ám a véda-recitáló bráhmanák további nyolc, nem természetes, művi olvasatot (vikṛti-pāṭha) is számon tartanak, s el is sajátítanak. Ezeket az alábbi vers sorolja fel:

jaṭā mālā śikhā rekhā dhvajo daṇḍo ratho ghanaḥ |
ityaṣṭa vikṛtayaḥ proktaḥ kramapūrva maharṣibhiḥ ||
Összekócolt, füzér, tarajos, vonal, zászló, bot, szekér, sűrű –
e nyolc vikrtiről beszélnek a lépésenkénti (olvasat) mellett a nagy bölcsek.

A jaṭā-pāṭha (összekócolt recitálás) zengése során a szavakat oda-vissza, majd vissza-oda, s ismét oda-vissza sorrendben memorizálják (1-2-2-1-1-2 | 2-3-3-2-2-3 | 3-4-4-3-3-4 | 4-5-5-4-4-5 | …):
A példaversünk – nem teljes – összekócolt recitálása így szól:

tat viṣṇo̍ḥ viṣṇo̍ḥ tat tat viṣṇo̍ḥ | viṣṇo̍ḥ para̱mam para̱mam viṣṇo̍ḥ viṣṇo̍ḥ para̱mam | para̱mam pa̱dam pa̱dam para̱mam para̱mam pa̱dam | pa̱dam sadā̍ sadā̍ pa̱dam pa̱dam sadā̍ | …

A mālā-pāṭha (füzér recitálás) szintén oda-vissza sorban zengi a vers szavait: 1-2 | 2-1 | 1-2 | 2-3 | 3-2 | 2-3 | 3-4 | 4-3 | 3-4 | …

A śikhā-pāṭha (tarajos recitálás) a füzér recitálást harmadik tagjait növeli meg egy szóval: 1-2 | 2-1 | 1-2-3 | 2-3 | 3-2 | 2-3-4 | 3-4 | 4-3 | 3-4-5 | 4-5 | 5-4 | 4-5-6 | …

A rekhā-pāṭha (vonal recitálás) egyre hosszabb szakaszokat ismétel oda vissza. Kilenc szónyi vers esetén az alábbi minta szerint:
1-2 | 2-1 | 1-2 |
2-3-4 | 4-3-2 | 2-3 |
3-4-5-6 | 6-5-4-3 | 3-4 |
4-5-6-7-8 | 8-7-6 5-4 | 4-5 |
5-6-7-8-9 | 9-8-7 6-5 | 5-6 |
6-7-8-9 | 9 8-7-6 | 6-7 |
7-8-9 | 9-8-7 | 7-8 |
8-9 | 9-8 | 8-9 |
9 | 9 | 9 |

A dhvaja-pāṭha (zászló recitálás) a strófa elejét és végét köti össze: 1-2 | 8-9 | 2-3 | 7-8 | 3-4 | 6-7 | 4-5 | 5-6 | 5-6 | 4-5 | 6-7 | 3-4 | 7-8 | 2-3 | 8-9 | 1-2 | 9 | 1 |

A daṇḍa-pāṭha (bot recitálás) fokozatosan építi fel a szókapcsolatokat: 1-2 | 2-1 | 1-2 | 2-3 | 3-2-1 | 1-2 | 2-3 | 3-4 | 4-3-2-1 | 1-2 | 2-3 | 3-2 | 2-3 | 3-4 | 4-3-2 | 2-3 | 3-4 | 4-5 | 5-4-3-2 | 2-3 |

A ratha-pāṭha (szekér recitálás) egyre hosszabb szakaszokban köti össze a szavakat, szintén oda-vissza sorrendben:
1-2 | 5-6 | 2-1 | 6-5 | 1-2 | 5-6 |
2-3 | 6-7 | 3-2-1 | 7-6-5 | 1-2 | 5-6 | 2-3 | 6-7 |
3-4 | 7-8 | 4-3-2-1 | 8-7-6-5 | 1-2 | 5-6 | 2-3 | 6-7 | 3-4 | 7-8 |

A ghana-pāṭha (sűrű recitálás) pedig kettes-hármas csoportokba rendezve oda és visszafelé is zengi a vers szavait.
1-2 2-1 1-2-3 3-2-1 1-2-3 |
2-3 3-2 2-3-4 4-3-2 2-3-4 |
3-4 4-3 3-4-5 5-4-3 3-4-5 |

metamorfózis 3. - a valótlanból vezess a valósba

A Bradáranjaka-upanisad 1.3. részének zárógondolata az áldozópapot utasítja: mormolja (japet) ezt a mantrát:

a̱sato mā sa̱dgamaya
ta̱maso mā jyo̱tirgamaya
mṛtyo̱rmāmṛtaṁ gamaya̱

A valótlanból vezess a valósba,
a sötétségből vezess a világosságba,
a halálból vezess a halhatatlanságba!

Majd rögtön magyarázatot is ad a mantrához: „Mikor azt mondja: »A valótlanból vezess a valósba!« – a valótlan a halál, a valós a halhatatlanság, vagyis valójában azt mondja: a halálból vezess a halhatatlanságba, tégy halhatatlanná! (Mikor azt mondja:) »A sötétségből vezess a világosságba!« – a sötétség bizony a halál, a világosság a halhatatlanság. Valójában tehát azt mondja: a halálból vezess a halhatatlanságba, tégy halhatatlanná! (Mikor azt mondja:) »A halálból vezess a halhatatlanságba!« – nincs itt semmi rejtve.”

Az upanisad szövege itt hallgatható meg:



A nyugati világban igazán népszerű Ravi Shankar 1997-ben megjelent Chants of India című lemeze révén vált:



Felbukkan a Mátrix - Forradalmak című filmben:



és Battlestar Galactica című TV-sorozatban is... a mantra jelentéséhez csak áttétesen köthető szituációban, ám szép feldolgozásban:



Íme még két változat: mert népszerű mantra, sokan éneklik, olykor egészen lágy hangulatban:



Máskor pedig egészen szokatlan megközelítésben… íme egy feldolgozás a Shanti People együttestől:

Srí Advaitástakam

Advaita Ácsárja 1434-ben, a mágha (a vaisnava terminológia szerint Mádhava, január-február ideje) hó telő holdjának hetedik napján született egy bráhmin család nyolcadik gyermekeként, Śrī-haṭṭa tartományban (ma Sylhet, Bangladés északkeleti részén). Az Advaita nevet beavatásakor kapta, gyermekként Kamaláksa volt a neve. A család együtt költözött Sántipurba, a Gangesz partjára, ahonnan édesapja családja származott. Miután idős szülei meghaltak, Advaita zarándokútra indult. Ekkor találkozott mesterével, Mádhavéndra Puríval is. Vrndávanba is eljutott: s ezidőtájt történt, hogy Madana-móhan múrtija megjelent álmában. Zarándokútja végeztével visszatért Sántipurba, s ötvenéves korában megházasodott. Csaitanja születésének idején (1486) Advaitát már tekintélyes ácsárjaként tisztelték Bengálban.

Advaita Ácsárja a kép jobb szélén táncoló bhakta

gaṅgā-tīre tat-payobhis tulasyāḥ
patraiḥ puṣpaiḥ prema-huṅkāra-ghoṣaiḥ |
prākaṭyārthaṁ gauram ārādhayad yaḥ
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||1||

A Gangá partján, annak vizével, tulaszí levelekkel és virágokkal, és szeretetteljes, hangos kiáltozással
imádta Gaurát, s (könyörgött) megjelenéséért – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Figyelemre méltó a vers huṅkāra (kiáltás) szava. A hum (vagy hūm) eredetileg fenyegető, kihívó csatakiáltás (más hangsúllyal, hümmögésként jelenthet visszaemlékezést olykor kétséget is), a hum-mondás (huṅkāra) így elsősorban rikoltás, oroszlánbömbölés, s csak átvitt értelemben hangos kiáltozás. Kavirádzs gószvámí is ezzel a szóval jelöli Advaita Ácsárja invitálását. Olykor Advaita Ácsárjával kapcsolatban is az eredeti, harci rikoltás értelmében használja a szót: „az Ácsárja csatakiáltása megfutamítja a bűnt és a képmutatókat” (ācārya-huṅkāre pāpa-pāṣaṇḍī palāya, Cs.cs. 1.3.76.), máskor egyszerűen a felfokozott hangerőre utal. Csaitanja Maháprabhu meginvitálásáról Krsnadász Kavirádzs így számol be:
„A világ működését látva a könyörületes szívű ácsárja töprengeni kezdett, mit tehetne az emberiség jólétéért: Ha avatárként Srí Krsna maga jelenne meg, s maga gyakorolná a bhaktit, s maga mutatná meg azt! A kali korban nincs más dharma, mint a Szent Név. Ám hogyan jelenne meg e kali-korban Krsna avatárként? Megtisztult szívvel imádom majd Krsnát, és szakadatlan, alázatosan könyörgöm hozzá. Krsnát elhozva teszem lehetővé a kírtana megjelenését, s így beteljesedik nevem jelentése: advaita.
Miközben azon tanakodott, milyen imádattal nyerhetné el Krsna kegyét, egy vers jutott eszébe:

tulasī-dala-mātreṇa jalasya culukena vā |
vikrīṇīte svam ātmānaṁ bhaktebhyo bhakta-vatsalaḥ ||

Csupán tulaszílevélért, vagy egy maroknyi vízért
eladja magamagát híveinek (az Úr, ki) gyöngéd szeretettel fordul feléjük.

Az ácsárja fontolóra vette e slóka jelentését. Aki Krsnának tulaszít és vizet ajánl, azt Krsna lekötelezettjének tekinti – gondolta. Nincs semmi más kincs a házamban, ami egy kis vízhez és tulaszílevélhez volna fogható, hiszen önmagát adja érte fizetség gyanánt – így töprengett az ácsárja, majd belefogott az imádatba. Krsna lótuszlábán meditálva szüntelen Gangesz-vizet és tulaszí rügyeket ajánlott néki. Hangosan kiáltozva invitálta Krsnát, így lett Krsna alászállásának oka.
Csaitanja alászállásának fő oka ez tehát, híve vágya, így jelenik meg, mint a dharma hídja” (Cs.cs. 1.3.98-110.)

yad-dhuṅkāraih prema-sindhor vikārair
ākṛṣṭaḥ san gaura-goloka-nāthaḥ |
āvirbhūtaḥ śrī-navadvīpa-madhye
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||2||

Hangos sírásával, a szeretet óceánjának kiáradásával hívogatta Gólóka aranyló urát,
hogy jelenjen meg Navadvíp közepén – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

brahmādinām durlabha-prema-pūrair
adīnām yaḥ plāvayām āsa lokam |
āvirbhāvya srīla-caitanya-candram
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||3||

A Brahmá vezette hatalmasságok által oly nehezen elnyerhető szeretet hullámaival az egész világot elárasztotta
a megjelenő Sríla Csaitanja-csandra – Sríla Advaita Ácsárjánál keresek hát oltalmat.

śrī-caitanyaḥ sarva-śakti-prapūrṇo
yasyaivājñā-mātrato 'ntardadhe 'pi |
durvijñeyam yasya kāruṇya-kṛtyam
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||4||

Kinek utasítása folytán minden hatalom legfőbb birtokosa, Srí Csaitanja eltávozott a világból.
Kinek e könyörületes cselekedete oly nehezen érthető – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Advaita Ácsárja egyszer egy talányos verset küldött Csaitanja Maháprabhunak:

bāulake kahiha - loka ha-ila bāula |
bāulake kahiha - hāṭe nā vihāya cāula ||
bāulake kahiha - kāye nāhika āula |
bāulake kahiha - ihā kahiyāche bāula ||

Mondd meg a bolondnak: az egész világ megbolondult,
mondd meg a bolondnak: a piacon már nem kelendő a rizs.
Mondd meg a bolondnak: a boltban sincs a zaklatott,
mondd meg a bolondnak: ezt egy bolond mondta.

Mit jelent a vers? – kérdezte Szvarúp Dámódar Csaitanjától. Advaita Ácsárja nagyhatalmú bhakta – felelte Maháprabhu –, és jól ismeri a szentírást. Az ilyen hívek olykor meginvitálják Istent, hogy fogadja el az imádatukat, majd imádják a múrtit, s a rítus végén elbocsájtják. Ezután Csaitanja Maháprabhu teljesen a Krsnát kereső Rádhá hangulatába merült, teljes visszavonultságban.
A bolond, akit a vers megszólít az eksztatikus téboly jeleit mutató Csaitanja Maháprabhu, aki elvette mindenki józan eszét („az egész világ megbolondult”). Beteljesült a cél, amiért a kor avatárja eljött – akár távozhat is. S ha marad, szétesik a világ, senki sem törődik majd vele. A piacon a vevő és az eladó is eksztázisban, az egykoron értékes dolgok (a rizs) értéktelenné válnak, a kötelességeiket (kāya, kāja) elhanyagolják az emberek, mindenkit felkavar, feldúlttá tesz a szerelem (az āula szó jelentése zaklatott).

sṛṣṭi-sthity-antaṁ vidhātum pravṛtto
yasyāmśāmśaḥ brahma-viṣṇv-īśvarākhyaḥ |
yenābhinnam tam mahā-viṣṇu-rūpaṁ
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||5||

Ki a teremtés, fenntartás és bevégzés tetteivel foglalatoskodik, kinek részeinek részei Brahmá Visnu és Ísvara,
ki nem különbözik Mahávisnutól – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

kasmiṁścid yaḥ śrūyate cāśrayatvāt
śambhor ittham sambhavan nāma dhāma |
sarvārādhyam bhakti-mātraika-sādhyam
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||6||

Úgy mondják: menedéke akár Sambhué innen fakad neve és méltósága is.
Ki mindenki számára imádandó, ám csupáncsak szívbéli szeretettel érhető el – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Úgy mondják: a szanszkrt szöveg sejtelmesebb, a vonatkozó ige, a śrūyate a hall gyök passzív alakja: „ami van hallva”. A szófordulattal gyakran arra utalnak, hogy a kinyilatkoztatás (az azonos gyökből származó śruti) mondja.
A szöveget sajnos erősen romlott állapotban leltem fel a neten, így a második páda olvasata bizonytalan. Az ittham sambhavan nāma dhāma éppúgy lehet ittham śāmbhavaṁ nāma dhāma – ilyenképpen Sivához tartozó neve és méltósága is.
A hagyomány szerint Advaita Ácsárja édesanyjának fia születése előtt volt egy álma, melyben Szadásiva a kali-kor nehézségein felindult szívvel Mahávisnu kegyéért fohászkodott az Okozati óceán partján. Fohászait meghallgatva megjelent előtte Mahávisnu, és felhatalmazta, hogy a kali-kor elesett lelkeit megmentse – Mahávisnu átölelte Szadásivát, és egybeolvadtak – így jelentek meg együtt Advaitaként.

sītā-nāmni preyasī prema-pūrṇaḥ
putro yasyāpy acyutānanda-nāma |
srī-caitanya-prema-pūra-prapūrṇaḥ
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||7||

Kit kedves hitvese, Szítá, és fia, Acsjutánanda iránti szeretete fűt,
kit a Srí Csaitanja iránti szeretet árja tölt el – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Advaita Ácsárja hat fia közül Acsjutánanda volt a legidősebb, később Gadádhar Pandit tanítványa lett.

nityānandādvaitato 'dvaita-nāma
bhaktyākhyānād yah sad-ācārya-nāma |
śaśvac-cetaḥ-sañcarad-gaura-dhāma
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||8||

Azonos ő Nitjánandával, ezért Advaita (nem kettős) a neve, s mert a bhaktiról tanít, ezért Ácsárjaként ismerik.
Szíve mindörökkön Gaura hajléka – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Az a-dvaita szó jelentése: nem kettősség. Így két dolog azonosságának vagy hasonló természetének jelzője lehet, illetve jelölhet valami páratlant, egyedülállót.

prātaḥ prītah pratyaham sampaṭhed yaḥ
sītānāthasyāṣṭakaṁ śuddha-buddhiḥ |
so 'yam samyak tasya pādāravinde
vindan bhaktim tat-priyatvam prayāti ||9||

A (szívében) elégedett, tiszta értelmű személy, aki minden hajnalban e Szítá hitvesét magasztaló nyolc strófát recitálja,
bizonnyal felismeri a lótuszlába iránti odaadó szeretetet, és kedvessé válik számára.

A költeményt az interneten találtam forrása a Srí Csaitanja-Száraszvat Math Kīrtana-mañjuṣā (Kírtanos kosár) című kiadványa. A forrás szerint a szerző: Sārvabhauma Bhaṭṭācārya.