Manu-szanhitá – a tanítók

 

 A Manu-szamhitá második fejezetének alábbi versei a különféle tanítókról szólnak:

upanīya tu yaḥ śiṣyaṁ vedam adhyāpayed dvijaḥ |
sa-kalpaṁ sa-rahasyaṁ ca tam ācāryaṁ pracakṣate ||140||

A kétszerszületettet, aki a tanítványt beavatva megtanítja a védát
a rítusokkal és a titkokkal együtt, ácsárjának (lelki tanítómesternek) nevezik.

A brahmacsárí a beavatást a tanulmányai elején kapjam ez teszi őt rituálisan alkalmassá a védatanulmányozásra.
A rahasya – titok, titkos tanítás – az upanisadokra vonatkozik, melyek a Véda rejtett értelmét közvetítik. Létezik olyan felvetés is, hogy itt a mantrák megvilágításáról van szó, hiszen az ácsárja nem pusztán a szavakat, de a mélyebb jelentést is átadja – ám a mélyebb jelentés megfontolása nem választható el a tanítástól.
Az ācārya szó az ācar – viselkedik valahogy, cselekszik igéből származik, innen a „viselkedésével, példájával tanít” értelmezés (más megközelítésben: a viselkedésre tanít).
Régi jeles tanítók szokásos megtisztelő címe is, Vallabhācārya, Śaṅkarācārya mondja az is, aki nem Vallabha vagy Śaṅkara tanítványa.
Médhátithi, a Manu-szanhitá jeles kommentátora megjegyzi: a beavatás és az oktatás együtt jár: nem ácsárja, aki ugyan beavatja a tanítványt, de nem tanít meg neki mindent, illetve az sem tekinthető a tanítvány ácsárjájának, aki folytatja a félbemaradt tanítást – természetesen az ilyen oktató guru a tanítvány számára.

ekadeśaṁ tu vedasya vedāṅgāny api vā punaḥ |
yo 'dhyāpayati vṛttyartham upādhyāyaḥ sa ucyate ||141||

Aki a véda, vagy a véda segédtudományainak csupán egy részét
tanítja, s azt is megélhetésként, azt upádhjájának (tanítónak) mondják.

Az ácsárja számára a tanítás nem megélhetés, hanem belső késztetés, vele szemben az upádhjája előre kialkudott bérért tanít, avagy csupán a véda valamely részletének oktatója.
Az upādhyāya szó gyöke az adhi-i (oda-megy) igekötős ige, minek az igekötő miatt módosult jelentése: tanul, műveltetésben tanít. Az upa- előtag jelentése 'mellé', így gyakran segédtanítónak is fordítják.

niṣekādīni karmāṇi yaḥ karoti yathāvidhi |
saṁbhāvayati cānnena sa vipro gurur ucyate ||142||

Aki a fogantatási és a többi rítus előírás szerinti elvégzője,
és étellel is táplál, azt a bráhmanát nevezik gurunak.

A versben a fogantatási rítus említése nyilvánvalóan az apára tett utalás. A fiúgyermek első tanítója az (őt nevelő, és megfelelő rítusokkal a további tanulmányokra felkészítő) apja. A hagyomány szerint a fiúgyerek tanulmányai idejére a mestere házába költözik – így guru az apja és a védába bevezető tanítómestere is.
A guru a 'súlyos' melléknévből származó főnév, súlyos, mert nagytekintélyű. Nem csupán a mester, de a feljebbvaló megjelölése is.

agnyādheyaṁ pākayajñān agniṣṭomādikān makhān |
yaḥ karoti vṛto yasya sa tasya rtvig ihocyate ||143||

A tűzrakásra, a háziáldozat, agnistóma és más áldozatok
elvégzésére felkért személy a (felkérő) rtvidzse (áldozópapja).

Agnistóma – 'Agni dicsőítése', nagyszabású, öt napon át tartó, tizenhat papot foglalkoztató szóma-áldozat, melyet a mennyek elérése érdekében mutatnak be.
Médhátithi hozzáteszi: a fenti felsorolás a tiszteletre méltó személyekről szól, így kerül ide az áldozópap, aki szintén tiszteletreméltó.
A ṛtvij áldozót jelent, a védai áldozatokat négy ṛtvij végzi, mindegyikük a egy-egy véda-szanhitá tudója. A hotṛ végzi az áldozatot, miközben a Rg-véda (ṛc - himnusz) himnuszaival invitálja a dévákat az áldozatra. Az adhvaryu az oltár megépítése, az áldozati kellékek körül tevékenykedő szerpap, a Jadzsur-véda (yajus - áldozati ige) imáinak zengője. Az udgātṛ a Száma-véda (sāman - dicsőítő ének) dalait éneklő énekmondó, míg a brahman a az Atharva-véda (Atharvan, Brahmá egyik fia nevéből) varázsigéit tudó felügyelő pap – ő zengi a hibákat kijavító mantrákat is. A tizenhat papot foglalkoztató áldozaton a fenti ṛtvij-eknek további három segítője van, pontosan meghatározott feladatokkal.

ya āvṛṇoty avitathaṁ brahmaṇā śravaṇāv ubhau |
sa mātā sa pitā jñeyas taṁ na druhyet kadācana ||144||

Aki az igazsághoz híven tölti meg mindkét fülét a brahmannal,
azt anyjaként, atyjaként tekintse, véle soha se gyűlölködjön.

A vers brahman szava a védára vonatkozik.
A „soha” (na kadācana) arra vonatkozik, hogy sem a tanulmányok során, sem azok befejeztével ne tekintsen ellenségként a tanítvány egyik tanítójára sem.

upādhyāyān daśācārya ācāryāṇāṁ śataṁ pitā |
sahasraṁ tu pitṝn mātā gauraveṇātiricyate ||145||

Az ácsárja tízszerte (tekintélyesebb), mint az upádhjája, az atya százszor inkább, mint az ácsárja,
az anya ezerszer tekintélyesebb, mint az atya.

Médhátithi kommentárjában arról beszél, hogy e sorrendnek akkor van igazán jelentősége, amikor a tanítvány belép egy olyan helyre, ahol valamennyien jelen vannak. Ilyenkor a tekintély-sorrend szerint köszöntse őket: előbb az anyát, végül az upádhjáját.
A következő vers tisztázza azt a helyzetet, hogy a nemzőatya, vagy a beavató mester közül ki a fontosabb.

utpādaka-brahmadātror garīyān brahmadaḥ pitā |
brahmajanma hi viprasya pretya ceha ca śāśvatam ||146||

A nemző és a brahmant adó közül a brahmant adó a jelentősebb,
mert a bráhmana brahmanban születése örökévaló itt és a túlvilágon is.

kāmān mātā pitā cainaṁ yad utpādayato mithaḥ |
saṁbhūtiṁ tasya tāṁ vidyād yad yonāv abhijāyate ||147||

Az anya és apa egymás iránti vágyukból hozzák e világra,
ez a születés az anyaméhben való születés.

„hozzák e világra”: az utpādayataḥ az utpad (születik) gyökből képzett, műveltetésben ragozott ige. Ez a születés múlandó.

ācāryas tv asya yāṁ jātiṁ vidhivad vedapāragaḥ |
utpādayati sāvitryā sā satyā sājarāmarā ||148||

Ám az a születés, amit a védában járatos ácsárja a tannal összhangban
Szávitrível idéz elő, az igaz, és mentes az öregségtől és a haláltól.

„védában járatos”: a vers terminológiája a veda-pāraga, szó szerint a védán átkelt, a véda túlpartjára jutott.
„a tannal összhangban”: vidhivat - megfelelőképpen, a tannal összhangban, előírásszerűen
utpādayati: az előző vershez hasonlóan, az utpad születik ige műveltetésben: születésre késztet, életre hív.
A szanszkrt szavak a mondatban összeolvadnak, a szóvégi és szókezdő magánhangzók összecsúsznak. A sājarāmarā szavakra bontva: sā ajarā amarā, 'az (a születés) nem-öregedő, nem-meghaló'.

alpaṁ vā bahu vā yasya śrutasyopakaroti yaḥ |
tam apīha guruṁ vidyāc chrutopakriyayā tayā ||149||

Aki a védatanulmányokban segíti – akár egy kicsit is, vagy jelentősen –,
azt tekintse mesterének (guru), tanulmányai támogatása miatt.

A harmadik páda api szava (még... is) indokolja az „akár...” szófordulat használatát. A vers iha szavának jelentése: itt, azaz ebben a világban, ebben a születésben.