Manu-szanhitá – a tanítók

 

 A Manu-szamhitá második fejezetének alábbi versei a különféle tanítókról szólnak:

upanīya tu yaḥ śiṣyaṁ vedam adhyāpayed dvijaḥ |
sa-kalpaṁ sa-rahasyaṁ ca tam ācāryaṁ pracakṣate ||140||

A kétszerszületettet, aki a tanítványt beavatva megtanítja a védát
a rítusokkal és a titkokkal együtt, ácsárjának (lelki tanítómesternek) nevezik.

A brahmacsárí a beavatást a tanulmányai elején kapjam ez teszi őt rituálisan alkalmassá a védatanulmányozásra.
A rahasya – titok, titkos tanítás – az upanisadokra vonatkozik, melyek a Véda rejtett értelmét közvetítik. Létezik olyan felvetés is, hogy itt a mantrák megvilágításáról van szó, hiszen az ácsárja nem pusztán a szavakat, de a mélyebb jelentést is átadja – ám a mélyebb jelentés megfontolása nem választható el a tanítástól.
Az ācārya szó az ācar – viselkedik valahogy, cselekszik igéből származik, innen a „viselkedésével, példájával tanít” értelmezés (más megközelítésben: a viselkedésre tanít).
Régi jeles tanítók szokásos megtisztelő címe is, Vallabhācārya, Śaṅkarācārya mondja az is, aki nem Vallabha vagy Śaṅkara tanítványa.
Médhátithi, a Manu-szanhitá jeles kommentátora megjegyzi: a beavatás és az oktatás együtt jár: nem ácsárja, aki ugyan beavatja a tanítványt, de nem tanít meg neki mindent, illetve az sem tekinthető a tanítvány ácsárjájának, aki folytatja a félbemaradt tanítást – természetesen az ilyen oktató guru a tanítvány számára.

ekadeśaṁ tu vedasya vedāṅgāny api vā punaḥ |
yo 'dhyāpayati vṛttyartham upādhyāyaḥ sa ucyate ||141||

Aki a véda, vagy a véda segédtudományainak csupán egy részét
tanítja, s azt is megélhetésként, azt upádhjájának (tanítónak) mondják.

Az ácsárja számára a tanítás nem megélhetés, hanem belső késztetés, vele szemben az upádhjája előre kialkudott bérért tanít, avagy csupán a véda valamely részletének oktatója.
Az upādhyāya szó gyöke az adhi-i (oda-megy) igekötős ige, minek az igekötő miatt módosult jelentése: tanul, műveltetésben tanít. Az upa- előtag jelentése 'mellé', így gyakran segédtanítónak is fordítják.

niṣekādīni karmāṇi yaḥ karoti yathāvidhi |
saṁbhāvayati cānnena sa vipro gurur ucyate ||142||

Aki a fogantatási és a többi rítus előírás szerinti elvégzője,
és étellel is táplál, azt a bráhmanát nevezik gurunak.

A versben a fogantatási rítus említése nyilvánvalóan az apára tett utalás. A fiúgyermek első tanítója az (őt nevelő, és megfelelő rítusokkal a további tanulmányokra felkészítő) apja. A hagyomány szerint a fiúgyerek tanulmányai idejére a mestere házába költözik – így guru az apja és a védába bevezető tanítómestere is.
A guru a 'súlyos' melléknévből származó főnév, súlyos, mert nagytekintélyű. Nem csupán a mester, de a feljebbvaló megjelölése is.

agnyādheyaṁ pākayajñān agniṣṭomādikān makhān |
yaḥ karoti vṛto yasya sa tasya rtvig ihocyate ||143||

A tűzrakásra, a háziáldozat, agnistóma és más áldozatok
elvégzésére felkért személy a (felkérő) rtvidzse (áldozópapja).

Agnistóma – 'Agni dicsőítése', nagyszabású, öt napon át tartó, tizenhat papot foglalkoztató szóma-áldozat, melyet a mennyek elérése érdekében mutatnak be.
Médhátithi hozzáteszi: a fenti felsorolás a tiszteletre méltó személyekről szól, így kerül ide az áldozópap, aki szintén tiszteletreméltó.
A ṛtvij áldozót jelent, a védai áldozatokat négy ṛtvij végzi, mindegyikük a egy-egy véda-szanhitá tudója. A hotṛ végzi az áldozatot, miközben a Rg-véda (ṛc - himnusz) himnuszaival invitálja a dévákat az áldozatra. Az adhvaryu az oltár megépítése, az áldozati kellékek körül tevékenykedő szerpap, a Jadzsur-véda (yajus - áldozati ige) imáinak zengője. Az udgātṛ a Száma-véda (sāman - dicsőítő ének) dalait éneklő énekmondó, míg a brahman a az Atharva-véda (Atharvan, Brahmá egyik fia nevéből) varázsigéit tudó felügyelő pap – ő zengi a hibákat kijavító mantrákat is. A tizenhat papot foglalkoztató áldozaton a fenti ṛtvij-eknek további három segítője van, pontosan meghatározott feladatokkal.

ya āvṛṇoty avitathaṁ brahmaṇā śravaṇāv ubhau |
sa mātā sa pitā jñeyas taṁ na druhyet kadācana ||144||

Aki az igazsághoz híven tölti meg mindkét fülét a brahmannal,
azt anyjaként, atyjaként tekintse, véle soha se gyűlölködjön.

A vers brahman szava a védára vonatkozik.
A „soha” (na kadācana) arra vonatkozik, hogy sem a tanulmányok során, sem azok befejeztével ne tekintsen ellenségként a tanítvány egyik tanítójára sem.

upādhyāyān daśācārya ācāryāṇāṁ śataṁ pitā |
sahasraṁ tu pitṝn mātā gauraveṇātiricyate ||145||

Az ácsárja tízszerte (tekintélyesebb), mint az upádhjája, az atya százszor inkább, mint az ácsárja,
az anya ezerszer tekintélyesebb, mint az atya.

Médhátithi kommentárjában arról beszél, hogy e sorrendnek akkor van igazán jelentősége, amikor a tanítvány belép egy olyan helyre, ahol valamennyien jelen vannak. Ilyenkor a tekintély-sorrend szerint köszöntse őket: előbb az anyát, végül az upádhjáját.
A következő vers tisztázza azt a helyzetet, hogy a nemzőatya, vagy a beavató mester közül ki a fontosabb.

utpādaka-brahmadātror garīyān brahmadaḥ pitā |
brahmajanma hi viprasya pretya ceha ca śāśvatam ||146||

A nemző és a brahmant adó közül a brahmant adó a jelentősebb,
mert a bráhmana brahmanban születése örökévaló itt és a túlvilágon is.

kāmān mātā pitā cainaṁ yad utpādayato mithaḥ |
saṁbhūtiṁ tasya tāṁ vidyād yad yonāv abhijāyate ||147||

Az anya és apa egymás iránti vágyukból hozzák e világra,
ez a születés az anyaméhben való születés.

„hozzák e világra”: az utpādayataḥ az utpad (születik) gyökből képzett, műveltetésben ragozott ige. Ez a születés múlandó.

ācāryas tv asya yāṁ jātiṁ vidhivad vedapāragaḥ |
utpādayati sāvitryā sā satyā sājarāmarā ||148||

Ám az a születés, amit a védában járatos ácsárja a tannal összhangban
Szávitrível idéz elő, az igaz, és mentes az öregségtől és a haláltól.

„védában járatos”: a vers terminológiája a veda-pāraga, szó szerint a védán átkelt, a véda túlpartjára jutott.
„a tannal összhangban”: vidhivat - megfelelőképpen, a tannal összhangban, előírásszerűen
utpādayati: az előző vershez hasonlóan, az utpad születik ige műveltetésben: születésre késztet, életre hív.
A szanszkrt szavak a mondatban összeolvadnak, a szóvégi és szókezdő magánhangzók összecsúsznak. A sājarāmarā szavakra bontva: sā ajarā amarā, 'az (a születés) nem-öregedő, nem-meghaló'.

alpaṁ vā bahu vā yasya śrutasyopakaroti yaḥ |
tam apīha guruṁ vidyāc chrutopakriyayā tayā ||149||

Aki a védatanulmányokban segíti – akár egy kicsit is, vagy jelentősen –,
azt tekintse mesterének (guru), tanulmányai támogatása miatt.

A harmadik páda api szava (még... is) indokolja az „akár...” szófordulat használatát. A vers iha szavának jelentése: itt, azaz ebben a világban, ebben a születésben.

nőkről

A bhakti-jóga iránt érdeklődő emberek közt forgolódva olykor kényelmetlenül érzem magam, mikor a nőkről beszélnek. E cikk célja néhány gyakran hallott gondolatot kissé körbejárni.
Sok minden keveredik ezekben a gondolatokban. Élettan, hagyomány, szokásrend… nem egyszerű feladat a tisztánlátás. Ott a hagyomány, ami más életet tart ideálisnak a férfiak és mást a nők számára. Itt a bennünket körülvevő világ, amiben néha eltúlzottan is egyformának tekintik a nemeket (szemléletes példa a traktoroslány). A téma tengeréből most csupán egy cseppecskét vizsgálnék meg alaposabban.
A patriarchális hagyományból fakadóan sokáig és sokan a nőket alacsonyabbrendűnek tekintették. Ez a gondolat a vallásgyakorlatba is mélyen beágyazódott… és szerte a világon a kinyilatkoztatás köntöse mögé bújva ma is hat. Mennyire általánosan? csupán a hangulat felidézésének kedvéért néhány idevágó gondolat a kereszténység világából:

„A nő hiányos és satnya, mert a férfi magvában lévő aktív erő hajlamos tökéletes hímnemű utódot létrehozni, míg a nő az aktív erőbe került hibából születik.” (Aquinói Tamás)

„A férfiaknak széles a válluk és keskeny a szájuk, ezért intelligensek. A nőknek ezzel szemben keskeny a válluk és széles a szájuk. A nők teremtettségi vonásai mutatják, hogy otthon kell maradniuk, mert széles a csípőjük és tomporuk, amin ülhetnek, hogy őrizzék a házat.” (Luther Márton)

„Nem helyes, ha a férfiak leülnek, hogy hallgassanak egy nőt… Még akkor is csekély hatásúak a nők szavai, ha csodálatra méltó vagy akár jámbor dolgokat mond, hiszen nő szájából származnak.” (Origenész)

És olykor egymásnak ellentmondónak tűnik a keresztény álláspont is: „Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak összejöveteleiteken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, nekik engedelmeskedniük kell, ahogy a törvény is mondja. Ha tudni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüktől, mert az asszonynak nem illik az Egyházban beszélnie.” (1Kor 14.34-35.) – írja Pál, míg másutt: „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Galata 3.28.)

Ám nem a kereszténységről szeretnék beszélni… hanem a Csaitanja-követő vaisnavák közt hallott néhány érvről. Vizsgáljuk meg őket kicsit mélyebben… hátha másról szólnak, mint első pillantásra látszik.

„ne bízz a nőkben és a politikusokban”

A gyakran visszatérő megállapítással Sríla Prabhupád kommentárjaiban is találkozunk, egy példa: „Csánakja Pandit azt tanácsolta: viśvāso naiva kartavyaḥ strīṣu rāja-kuleṣu ca. „Sose bízz nőkben vagy politikusokban!” Mindenki feltételekhez kötött és elesett, amíg nem emelkedik a lelki tudat szintjére, különösen a nők, akik kevésbé intelligensek, mint a férfiak. A nőket a súdrákhoz és a vaisjákhoz hasonlítják (striyo vaiśyās tathā śūdrāḥ). A lelki szinten azonban, amikor valaki felemelkedik a Krsna-tudat síkjára, lehet akár férfi, akár nő, súdra vagy bárki más, mindenki egyenlő.” (Bhág. 9.14.36. kommentárja)

Az idézett Csánakja-vers a Níti-darpana (Az erény tükre) 1.15. strófája, így hangzik:

unmattānāṁ bhujagānāṁ śṛṅgiṇāṁ śastra-pāṇinām |
viśvāso naiva kartavyaḥ strīṣu rāja-kuleṣu ca ||

Részegben, kígyóban, szarvval rendelkező állatban, felfegyverzett emberben
nőkben és az udvartartásban ne bízzék (az ember).

A szöveg más változata a folyót és a karommal rendelkező állatokat tartja még megbízhatatlannak. A részeg ember éppúgy kiszámíthatatlan, mint a veszélyes vadak, a felfegyverzett ember készen áll mások elpusztítására. S aki hatalommal bír, azt megkörnyékezik: nők a másik nem iránti vonzalmán keresztül, az udvartartás, a család (a kula szó családot, nemzetséget jelent elsődlegesen), a miniszterek pedig gyakran a saját érdekükben lobbiznak – s nem a közjót, vagy egyszerűen csak az ország, az uralkodó érdekét szolgálják. Ha hatalmad van, akkor könnyen megeshet, hogy a hatalmad a vonzó, és nem te… Csánakja itt inkább erről szól, mint a nők megbízhatatlanságáról.
Ugyanakkor: valóban, Csánakja versei közt számos nőket bíráló verset találunk… ahogy a férfiak gyengeségéről, vagy rossz tulajdonságairól is.

„a nők kevésbé okosak”

A fent idézett kommentár is megemlíti, hogy a nők kevésbé intelligensek, mint a férfiak, ám van, ahol – úgy tűnik –, a sásztra állítja ezt. A Bhágavata-purána 1.4. fejezetében a mű keletkezéséről olvashatunk. Vjásza összeállította a Védákat, s külön a Mahábháratát. Az 1.4.25. versből, kiknek kedvéért, kinek áldására írta a Mahábháratát:

strī-śūdra-dvija-bandhūnāṁ trayī na śruti-gocarāḥ


A nők, a súdrák, a kétszerszületettek barátai, a három (védához) nem folyamodók…

A vers nem az intelligenciáról szól, hanem egyszerűen más életfeladatról. A hagyomány szerint a védahimnuszok recitálása a bráhmana, ksatrija és a vaisja férfiak feladata… elsősorban a bráhmanáké. Az ő képzésük foglalta magában a véda-tanulmányokat. Számukra nem lehetőség, nem jog, hanem kötelesség a véda recitálása. A nők és a súdrák nem részesültek ilyen természetű képzésben... egyszerűen más volt a társadalomban betöltött szerepük. A nők a mai normáinkhoz képest korán férjhez mentek, és a mai normáinkhoz képest sokkal több gyerek felnevelésével törődtek… és ez más életet követelt. A vers a szemléletes śruti-gocara szót használja… a go-cara szó szerint tehén-járásnyit jelent, ameddig a jószág elballag a legelőn. Átvitt értelemben valaki/valami hatókörét… a nők, s súdrák és a kétszerszületettek barátai nincsenek a három véda hatókörében. Kik ezek a barátok? Srídhar szvámí kommentárja szerint: dvija-bandhavas traivarṇikeṣv adhamāḥ, azaz a három varna tagjai közül az alantasok – akiknek bár kötelességük volna, mégsem zengik a védahimnuszokat.
Összefoglalva: mindegy miért, tanulmányaik, képességeik, vagy éppen hiányosságaik miatt nem zengik a védát – könyörületesen, az ő javukra gondolva mondja tollba Vjásza Mahábháratát.

De hát Sríla Prabhupád is megerősíti számos helyen a kommentárjában, hogy a nők kevésbé intelligensek – hangzik az ellenvetés. Tisztelettel... ám nem értek egyet ezzel a gondolattal. Igen, más felépítés, az agyféltekék, nem ugyanolyan a férfi és a nő… s erről lehet józanul beszélgetni. Ám nem tartom helyes következtetésnek, hogy attól lesz valaki okosabb, mert más kromoszómakészlettel született e testbe.
Sríla Prabhupád ifjúkorában a 20. század elejének tudományos szemlélete szerint tanult nyugati szellemiségű iskoláiban. S akkoriban valóban azt gondolták, hogy az okosság az agytérfogat függvénye, s mert a nők agyának térfogata kisebb, ezért eleve kevésbé okosak… az idézett kommentárokban is ez a szemlélet tükröződik. Ám ezt a nézetet ma az élettan tudósai cáfolják, s rámutatnak: a barázdáltság mértéke sokkal fontosabb mutató.

A nők nem kevésbé okosak az óind tradíció szerint... csak éppen más a feladatuk. És e kötelességük állhatatos végzése bölcsességgel áldja meg őket – olvashatjuk a Mahábháratában. Ott a történet, a könnyen haragra gyúló bráhmanáról, és a neki alamizsnát adó asszonyról. Vagy Szávitríről, aki a halál urát győzte le, hogy visszahozza az életbe férjét. S ha tudós asszonyokra gondolunk, a Brhadáranjaka-upanisad juthat eszünkbe, s ott a történet a vitáról Dzsanaka király udvarában. A jelenlevő bráhmanák körében Gárgí, Vacsaknu leánya is vitázott Jágjavalkjával (Brh. 3.6.)
Szintén a Brhadáranjaka-upanisadból ismerjük, Jágjavalkja miként vonult vissza a családos élettől. Két felesége volt, Kátjájaní, és Maitréjí.

„Maitréji – szólt egyszer Jágjavalkja – bizony elhagyom ezt a (családos) állapotot. Hadd osszam szét mindenemet közted s Kátjájaní között!
Szólt Maitréjí:
– Kedves uram, mondd meg nékem, ha enyém volna kerek e világ minden kincsével együtt, vajon halhatatlan volnék, avagy sem?
– Nem – felelte Jágjavalkja –, hanem úgy élnél, mint a gazdagok. Ám a vagyon nem nyújthat halhatatlanságot.
Szólt Maitréjí:
– Mit kezdjek olyasmivel, ami nem tesz halhatatlanná? Uram, inkább azt mondd el nekem, amit tudsz (a halhatatlansághoz vezető útról)!” (Brh. 2.4.1-3.)

Végezetül hadd idézzek fel egy történetet a Mahábháratából. Bhísma meséli el egy Csirakárí nevű bráhmana sorsát, aki apja parancsa és anyja oltalmazásának kötelessége közt őrlődik. Számbaveszi az érveket, s így gondolkodik édesanyjáról: „ő az oltalom, a gyógyír minden bajban. Egészséges vagy nem, sovány vagy nem, az anya mindig védi a fiát. Az elrendelés szerint a fiúnak nincs más védelmezője. A fiú akkor öregszik meg, akkor sújtja a bánat, akkor tűnik a szemében üresnek a világ, amikor elveszti az anyját. Nincs még egy olyan menedék, mint az anya. Nincs olyan védelem, mint az anya. Senki sem olyan kedves, mint az anya. Ő a fiú fenntartója (dhátri), mivel a méhében hordozta. Dzsanani, mert a születésének fő oka. Ambá, mert fölnevelte. Viraszu, mert bátor gyermeket szült. Szurá, mert etette és törődött vele.”

Így tekint a óind tradíció a nőre: elsősorban anyaként.

A fenti posztot egy örvendetes hír is inspirálta: a nyugati vaisnavizmus legnépesebb közösségében immáron nő is szolgálhat diksá-guruként.

(az illusztráció forrása)

Aditi

Az aditi szó gyökerei a do igéhez nyúlnak vissza, a do jelentése: vág, oszt, tagol. A diti szó így vágást, hasadékot, de osztást, így nagylelkűséget és bőkezűséget is jelent. Az a-diti pedig osztás nélkülit, azaz határtalant, korlátlant, teljest, továbbá kimeríthetetlent, kötetlent, szabadot is. Aditi így a szabadság, a kimeríthetetlen bőség és biztonság úrnője.

A Rg-véda is e teljességként magasztalja Aditit:

aditir-dyaur aditir-antarikṣam
aditir-mātā sa pitā sa putraḥ
viśve devā aditiḥ pañca-janā
aditir-jātam aditir janitvam

Aditi a menny, Aditi a levegőég,
Aditi anya az atya, s a gyermek is.
Aditi a mindenség istenei, s az ötféle teremtmény,
Aditi a születettek, és Aditi a majdan megszületők. (Rg. 1.89.10.)

A patriarchális társadalmi berendezkedés leképeződése – mondják egyesek –, az isteni rend megmutatkozása – így mások – arról, hogy az Isten mellett megjelenő Istennő többnyire alárendelt szerepben mutatkozik: ő az energia (sakti) az energia birtokosa (saktimán) mellett. az anyagi természet (prakrti) a lélek (purusa) mellett, a befogadó Földanya az esőt hullajtó (magot adó) atya, az ég mellett. Vegyük észre, mennyire más hangulatban szól a vers Aditiről: ő a menny, s a levegőég, a határtalan. Nem csupán anya, hanem atya és fiú is egyszerre: ő a mindenség.

Daksa leányai révén népesült be a lények legkülönfélébb csoportjaival az univerzum, Aditi e leányok egyike, ő az istenek anyja, már csak neve alapján is ellenpontja testvérének, Ditinek, aki a démoni nemzetségek ősanyja lett. Ne feledjük a szavak jelentését: a diti (a felosztottság) a démoni lét forrása, míg aditi (az egységes, nem felosztott) pedig az isteni lété.

Aditi anyja Vámanának és Dévakíként megszületve Krsnának is.