Madhva - Dvádasa-szótram 1.

atha prathama-stotram

 
A Brahmá-Madhva szampradája nagyrabecsült fohászgyűteménye a tizenkét darabból álló Dvádasa-sztótram, melynek most az első imáját olvashatjuk: 

vande vandyaṁ sadānandaṁ vāsudevaṁ nirañjanam |
indirā-patim ādyādi-varadeśa-varapradam ||1||

Hódolatom az imádandó örök boldogságnak, Vászudévának, a makulátlannak,
Indirá (Laksmí) hitvesének! Ő a legfontosabb, s a többi áldást adó istenek megáldója.

Az áldások (vara) az emberek életcéljaival kapcsolatosak... az áldások legfontosabbja (ādya – 'első') a megszabadulás (mokṣa), de a többi jótéteményt is a dévák adják az embereknek. Ám Vászudéva-Krsna az istenek megáldója.

namāmi nikhilādhīśa-kirīṭā-ghṛṣṭa-pīṭhavat |
hṛttamaḥ śamane'rkābhaṁ śrīpateḥ pādapaṅkajam ||2||

A mindenség urai koronáival érintett zsámolyon (nyugvó),
és szívünk sötétségét eloszlató Napként tündöklő lótuszlábnak hódolok.

A vers harmadik pádája ki is mondja, hogy Srípati, azaz Laksmí hitvesének lótuszlábáról van szó.

jāmbūnadāmbarādhāraṁ nitambaṁ cintyam īśituḥ |
svarṇa-mañjīra-saṁvītaṁ ārūḍhaṁ jagadambayā ||3||

Meditáljunk a Mindenség Urának aranyszínű ruha fedte csípőjén,
mely aranyövvel ékes, és a Világ anyjának (Laksmí) helye!

A cintya (megfontolandó) a cit (megfigyel, érzékel, tud, felismer, megért) gyökből képzett beálló melléknévi igenév – ezt fordítottam „meditáljunk" felhívásként. A több strófában is hasonlóan jártam el.

udaraṁ cintyaṁ īśasya tanutve'pi akhilam bharam |
vali-trayāṅkitaṁ nityaṁ ārūḍhaṁ śriyaikayā ||4||

Meditáljunk az Úr hasán, ami bár vékonynak tűnik, a mindenséget tartja!
Három redő ékesíti, s mindig csak egyedül Srí öleli.

Az udara a derék és has táját jelöli. Az Úr egyik neve dāmodara – a névnek több jelentése is van. A dāman kötelet jelent, dāma-udara így a 'köteles derekú'. A dama semlegesnemű főnév a védai nyelvben házat, otthont jelent – a hajlékok sora pedig a világ, melynek így egyik szinonimája a szanszkrt nyelvben a dāma szó – ebből fakad a dāmodara név egy újabb értelmezése: 'világ-derekú'. A „mindenséget tartja" erre tett utalás.
A has finom redői a szépség jelei.

smaraṇīyam uro viṣṇoḥ indirā-vāsam uttamam |
anantaṁ antavadiva bhujayor antaraṅgatam ||5||

Meditáljunk Visnu mellkasán, Indirá (Laksmí) legkiválóbb lakhelyén,
mely végtelen, mégis korlátos – a két kar fogja közre!

śaṅkha-cakra-gadā-padma-dharāś cintyā harer bhujāḥ |
pīna-vṛttā jagad-rakṣā kevalodyogino'niśam ||6||

Meditáljunk Hari karjain, melyek kagylókürtöt, csakrát, buzogányt és lótuszvirágot tartanak,
izmosak, és a világ megoltalmazásával törődnek szüntelen!

santataṁ cintayet kaṇṭhaṁ bhāsvat-kaustubha-bhāsakam |
vaikuṇṭhasyākhilā vedā udgīryante'niśaṁ yataḥ ||7||

Meditáljunk mindig Vaikuntha urának a tündöklő Kausztubha ékkőtől fénylő nyakán,
ahonnan a teljes véda árad szüntelen!

smareta yāminī-nātha-sahasrāmita-kāntimat |
bhavatā-pāpa-nodīḍyaṁ śrīpateḥ mukha-paṅkajam ||8||

Meditáljunk ezernyi teliholdat maga mögé utasító szépségű
a (világi) lét romlottságát eltörlő lótusz-arcon!

A Hold megjelölése a versben: yāminī-nātha, 'az éjszaka ura'.
A kānti jelentése szépség, kedvesség. A Hold a szépség, és kedvesség esszencia is egyben.

pūrṇānanya-sukhodbhāsiṁ anda-smitam adhīśituḥ |
govindasya sadā cintyaṁ nityānanda-pada-pradam ||9||

Meditáljunk örökkön a Mindenség Egyeduralkodója, Góvinda teljes és páratlan boldogságot árasztó, lebilincselő mosolyán, mely megajándékoz az örök boldogság helyzetével.

smarāmi bhava-santāpa-hānidāmṛta-sāgaram |
pūrṇānandasya rāmasya sānurāgāvalokanam ||10||

A lét minden szenvedését megszüntető nektáróceánon meditálok,
a gyönyörrel teljes Ráma szeretetteljes pillantásán.

dhyāyed ajasram īśasya padmajādi-pratīkṣitam |
bhrū-bhaṅgaṁ pārameṣṭhy ādi padadāyi vimukti-dam ||11||

Meditálj az Úr a Lótuszonszületett (Brahmá) és sokan mások által kutatott, múlhatatlan
szemöldökíven, mely a legfelsőbb, s a többi helyzetet, s a megszabadulást adományozza.

Az alattvalók az uralkodó szemöldökrándítását lesik.

santataṁ cintaye'nantaṁ anta-kāle viśeṣataḥ |
naivodāpuḥ gṛṇanto'ntaṁ yadguṇānāṁ ajādayaḥ ||12||

Mindig a végtelenen meditálok – különösen az utolsó időkben –
minek végére bizony soha nem értek el a magasztalók, akit a születetlenség, s a többi tulajdonság (jellemez).

„Utolsó időkben" anta-kāle a végső időt, azaz a halál idejét jelenti. Azt tudhatjuk, hogy mennyi idővel ezelőtt születtünk, ám a legtöbbünk nem tudja a halála idejét – az bármikor bekövetkezhet.
A végtelenen meditálunk... ám a végtelen soha nem fér a véges emberi elmébe. Ám a végtelen nem volna végtelen, ha nem volna képes feltárni magát a felé szeretettel forduló hívei előtt. A végtelenen meditálunk – s az ő kegye nélkül nem érjük el őt, ám kegyéből minden lehetséges.

|| iti śrīmad ānandatīrtha-bhagavatpādācārya viracitaṁ
dvādaśa-stotreṣu prathama-stotraṁ sampūrṇam ||

Ím, a Srímad Ánandatírtha Bhagavatpádácsárja által írt
Tizenkét fohász első imája, teljes egészében.