a Padma-purána a Szent Névről

Az alábbi szövegrészlet a Padma-purána 3. (svarga-khaṇḍa) részének 50. fejezetéből való, melynek címe: a Visnu-bhakti magasztalása (viṣṇu-bhakti-praśaṁsanam).

A szentek Szúta gószvámít arról kérdezik, melyik a legjelentősebb zarándokhely, s milyen tett, milyen rítus a leggyümölcsözőbb e zarándokhelyen. Szúta gószvámí válaszában a Szent Nevet nevezi meg:

viṣṇu-nāma-paraṁ japtvā sarva-mantra-phalaṁ labhet |
viṣṇu-prasāda-tulasīm āghrāya dvija-sattamāḥ || 8 ||
pracaṇḍaṁ vikarālaṁ tad yamasyāsyaṁ na paśyati |
sakṛt praṇāmī kṛṣṇasya mātuḥ stanyaṁ piben nahi || 9 ||

(Az ember) Visnu legfőbb nevét zengve minden mantra eredményét eléri.
Visnu kegyét, a tulaszít megszagolva, ó bráhmanák kiválóságai,
Jama haragos és félelmetes orcáját nem látja (soha).
Csupán egyszer hódolatát ajánlotta Krsnának, anyatejet nem iszik (többé).

„anyatejet nem iszik (többé)", azaz nem születik meg újra az anyagvilágban.

Az alábbi szövegben többször felbukkanó kṛṣṇa-nāma, „Krsna-név" szóösszetételt „Szent Név" alakban fordítom. Ugyanis kṛṣṇa-nāma nem csupán birtokos szerkezet, több, mint Krsna megnevezése. Ahogy B.R. Srídhar Mahárádzs oly szépen megfogalmazza: „A hangok birodalmában Krsna a szent név gyanánt jelenik meg. A szent név fontossága nem a szótagok elrendezéséből fakad, hanem az isteni hang mélységes jelentéséből."

...
tīrthānāṁ ca paraṁ tīrthaṁ kṛṣṇa-nāma maharṣayaḥ || 17 ||

Ó, nagy bölcsek, a zarándokhelyek közül a legfelsőbb zarándokhely a Szent Név!

tīrthī-kurvanti jagatīṁ gṛhītaṁ kṛṣṇa-nāma yaiḥ |
tasmān muni-varāḥ puṇyaṁ nātaḥ parataraṁ viduḥ || 18 ||

A Szent Névbe kapaszkodók szent hellyé teszik a világot,
ezért a bölcsek legkiválóbbjai szerint nincs is ennél szentebb.

„Kapaszkodnak" - a gṛhīta megragadottat jelent, szó szerint: „akik által megragadott a Krsna-náma". A grah gyök jelentései: megragad, megkap, elfogad, megért, kiejt (szót, nevet).

viṣṇu-prasāda-nirmālyaṁ bhuktvā dhṛtvā ca mastake |
viṣṇur eva bhaven martyo yama-śoka-vināśanaḥ || 19 ||

Visnunak tett felajánlás maradékát elfogyasztva vagy a fején tartva
a halandók világában élő (maga is) visnuvá válik, s véget vet a Jama (okozta) bánatnak.

A viṣṇu a jámbor ember megjelölése is lehet, ezért a viṣṇur eva bhavet érthető úgy is, hogy Visnuvá válik, illetve hogy visnu, azaz jámbor, jó ember lesz belőle. A Jama okozta bánat a gyász.

arcanīyo namaskāryo harir eva na saṁśayaḥ |
ye mahāviṣṇum avyaktaṁ devaṁ vāpi maheśvaram || 20 ||

Egyedül Hari imádandó, és őt illeti a hódolat, efelől semmi kétség.
Akik Mahávisnut és a felfoghatatlan Istent, Mahésvarát...

Az avyakta megnyilvánulatlant, láthatatlant, felfoghatatlant jelent.

ekī-bhāvena paśyanti na teṣāṁ punar udbhavaḥ |
tasmād an-ādi-nidhanaṁ viṣṇum ātmānam avyayam || 21 ||

... azonosnak látják, azok nem születnek újra (e világban).
Ezért a kezdet és vég nélküli Visnut, a Lelket, a Múlhatatlant...

hariṁ caikaṁ prapaśyadhvaṁ pūjayadhvaṁ tathaiva hi |
ye samānaṁ prapaśyanti hariṁ vai devatāntaram || 22 ||

... és Harit, az Egyet lássátok és imádjátok!
(Ám) akik Harit más istenségekkel látják egyenlőnek,

te yānti narakān ghorāṁ nna tāṁstu gaṇayed dhīraḥ |
mūrkhaṁ vā paṇḍitaṁ vāpi brāhmaṇaṁ keśava-priyam || 23 ||

azok borzalmas pokolra jutnak, velük ne számoljon a józan.
Akinek Késava kedves, lehet bár nehézfejű, vagy tudós pandit bráhmana, ...

A gaṇayeddhīraḥ kétféleképpen is értelmezhető: gaṇayed dhīraḥ - (nem) veszi számba a józan, értelmes ember. Érthető így is: gaṇayed hīraḥ, a hīra jelenthet oroszlánt is, de Siva egyik neve is ez.

śvapākaṁ vā mocayati nārāyaṇaḥ svayaṁ prabhuḥ |
nārāyaṇāt paro nāsti pāparāśi-davānalaḥ || 24 ||

vagy éppen kutyaevő is, Nárájan, maga az Úr szabadítja meg.
Nárájannál nincs nagyobb, ő a bűnök sokaságának dzsungelét felperzselő erdőtűz.

kṛtvāpi pātakaṁ ghoraṁ kṛṣṇa-nāmnā vimucyate |
svayaṁ nārāyaṇo devaḥ sva-nāmni jagatāṁ guruḥ || 25 ||

Még ha szörnyű bűnöket követ is el, a Szent Név által megszabadul,
maga Nárájan, az Úr, a világok mestere saját nevében...

ātmano'bhyadhikāṁ śaktiṁ sthāpayām āsa suvratāḥ |
atra ye vivadante vai āyāsa laghu-darśanāt || 26 ||

.. önmagánál is nagyobb erőt emelt, ó erényes szentek!
Akik ezt vitatják, mondván, kevesebb erőfeszítést igényel...

Szúta gószvámí az őt kérdező bölcseket 'fogadalmaikat megtartóként' (su-vrata) szólítja meg, ezt fordítottam erényes szentként.

phalānāṁ gauravāc cāpi te yānti narakaṁ bahu |
tasmād dharau bhaktimān syād dharināma-parāyaṇaḥ || 27 ||

... becsesebb eredmény mellett, azok sokszor jutnak pokolra.
Ezért a Harihoz hű (hívő) adja magát a Szent Névnek!

pūjakaṁ pṛṣṭhato rakṣen nāminaṁ vakṣasi prabhuḥ |
hari-nāma-mahāvajraṁ pāpa-parvata-dāraṇe || 28 ||

Az Úr imádóját hátulról oltalmazza, a nevét zengőt pedig szemből.
A Szent Név hatalmas villáma a bűnök hegyeit szaggatja szét.

A pṛṣṭhatas jelenthet háta mögöttit, hátulrólt is, de – ahogy a magyarban – a háta mögött utalhat a titokban végzett cselekvésre is. A vers első fele ezért érthető úgy is, hogy az Úr imádóját titokban oltalmazza, míg a nevét zengőt nyíltan.

tasya pādau tu saphalau tadarthaṁ gati-śālinau |
tāv eva dhanyāv ākhyātau yau tu pūjākarau karau || 29 ||

Az ő érdekében eljáró lábak eredményesek,
Csupán az őt imádó karok nevezhetők áldottaknak.

uttamāṅgam uttamāṅgaṁ taddharau namram eva yat |
sā jihvā yā hariṁ stauti tan manas tat padānugam || 30 ||

A legkiválóbb testrész a fej, ami Hari előtt hajol meg,
az a nyelv, amely Harit magasztalja, az az elme, ami az ő nyomdokait követi.

A „legkiválóbb testrész" (uttama-aṅga) a fej szokásos megjelölése.

tāni lomāni cocyante yāni tannāmni cotthitam |
kurvanti tac ca netrāṁbu yad acyuta-prasaṅgataḥ || 31 ||

Azok a szőrszálak, amik gyönyörrel merednek égnek nevének (hallatán),
és azok a valódi könnyek, melyek Acsjuta iránti odaadás fakaszt.

aho lokā atitarāṁ daiva-doṣeṇa vañcitāḥ |
nāmoccāraṇa-mātreṇa muktidaṁ na bhajanti vai || 32 ||

Ó, jaj! az embereket túlságosan is rászedi a balsors –
hiszen csupán nevének kimondásáért üdvösséget ad, s mégsem imádják!

vañcitāste ca kaluṣāḥ strīṇāṁ saṅga-prasaṅgataḥ |
pratiṣṭhanti ca lomāni yeṣāṁ no kṛṣṇa-śabdane || 33 ||

És rászedettek a tévelygők, a nők társaságához vonzódók,
kiknek nem mered égnek minden szőrszáluk, a Krsna (nevet) kimondva.

te mūrkhā hy akṛtātmānaḥ putra-śokādi vihvalāḥ |
rudanti bahulālāpair na kṛṣṇākṣara-kīrtane || 34 ||

Ostobák ők, a tudatlanok, a fiak miatti bánattól gyötrődők,
siránkoznak, s nem Krsna (név) szótagjait dicsőítve zokognak.

A putra-śoka 'fiú-bánatot' jelent, az utód elvesztése feletti bánatot. A mondat igéje a rudanti - zokognak, szószátyáran ('terjedelmes beszéddel' – bahula-ālāpaiḥ) siránkoznak, s nem Krsna nevét zengve hullnak a könnyeik.

jihvāṁ labdhvāpi loke'smin kṛṣṇa-nāma japen nahi |
labdhvāpi mukti-sopānaṁ helayaiva cyavanti te || 35 ||

Még nyelve is lett e világban, mégsem zengi a Szent Nevet –
a megszabadulás lépcsőjét elérve léhán leesik.
jihvāṁ labdhvā api - még nyelvet is birtokolva

tasmād yatnena vai viṣṇuṁ karma-yogena mānavaḥ |
karma-yogārccito viṣṇuḥ prasīdaty eva nānyathā || 36 ||

Ezért az ember figyelmesen, karma-jógával (imádja) Visnut,
a karma-jógával, s nem mással magasztalt Visnu lesz kegyes.

A karma-yoga a világi és rituális jótetteket jelenti. A Szent Név zengése mellett praktikusan a helyes cselekvés fontosságára irányítja szövegünk az olvasó figyelmét.

tīrthād apy adhikaṁ tīrthaṁ viṣṇor bhajanam ucyate |
sarveṣāṁ khalu tīrthānāṁ snāna-pānāvagāhanaiḥ || 37 ||

Visnu imádatát a zarándokhelyeknél is szentebbnek mondják –
bíz az összes zarándokhely vizében való megmerítkezéssel, kortyolással és belevetődéssel...

A tīrtha szó gyöke a tṛ - átkel, a tīrtha gázlót, átkelőhelyet jelent fizikai, és lelki értelemben is. Átkelőhely a folyón, illetve az anyagvilágból a lelki világba való átkelés helye – a szent zarándokhely.

yat phalaṁ labhate martyas tat phalaṁ kṛṣṇa-sevanāt |
yajante karma-yogena dhanyā eva narā harim || 38 ||

... elért eredményt éri el a halandó Krsna szolgálatával.
Az áldottak karma-jógával tisztelik Harit,

tasmād bhajadhvaṁ munayaḥ kṛṣṇaṁ parama-maṅgalam || 39 ||

ezért, ó bölcsek, imádjátok Krsnát, a legáldásosabbat!

az elesett lélek könyörgése nyolc versben

śrī dainyāṣṭakam

śrī-kṛṣṇa gokulādhīśa
nanda-gopa-tanūdbhava |
yaśodā-garbha-sambhūta
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||1||

Srí Krsna! Gókula ura!
Nanda, a pásztor fia!
Jasódá fiacskája!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

Nandával kapcsolatban a vers a fiára a tanu-udbhava, azaz 'testéből született' szófordulattal utal, hasonlóan Jasódával kapcsolatban a garbha-sambhūta 'méhéből született'. Értelemszerűen egyik sem értelmezhető szó szerint, hiszen Krsna Vaszudéva és Dévakí gyermekeként jelent meg e világban, Nanda és Jasódá a nevelőszülei.

vrajānanda vrajāvāsa
vraja-strī-hṛdaya-sthita |
vraja-līlā-kṛtaṁ nityaṁ
mayi dine kṛpāṁ kuru ||2||

Vradzsa gönyöre! Vradzsában lakozó!
Vradzsa leányainak szívében rejtező!
Örökkön Vradzsában játszadozó!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A vraja-strī-hṛdaya-sthita 'Vradzsa leányainak szívében lakozót' jelent, csupán a szóismétlés elkerülése végett fordítottam rejtezőként.

śrī-bhāgavata-bhāvārtha
rasātman rasikātmaka |
nāma-līlā-vilāsārthaṁ
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||3||

A szent szó valódi jelentése!
lelki ízek leglényege, s az azokat értők szíve-lelke!
A Szent Név kedvtelései szépségének nevében
kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A bhāvārtha (bhāva-artha) egy szó jelentését, elsődleges, nyilvánvaló értelmét jelenti. A bhāgavata arra vonatkozik, aki vagy ami a Magasztos Úrral, Bhagavánnal kapcsolatos – ezt fordítottam 'szentként', mert magyarul így mondjuk az Istennel kapcsolatost.

yaśodā-hṛdayānanda
vihitāṅgaṇa-riṅgaṇa |
alakāvṛta-vaktrābja
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||4||

Jasódá szívének gyönyöre!
Kisgyermekként a kertjében mászol (a porban)!
Lótuszorcád göndör fürtjeid keretezik!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

virahārti-vrata-sthātman
guṇa-gāna-śruti-priya |
mahādainya-dayodbhūta
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||5||

Az elválás kínjának élők lelke!
(Aki) a jótulajdonságaidat megéneklőket kedveled hallgatni,
és a szánalmasan elesettek iránt mutatod meg kegyed,
kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A vrata-stha általában 'fogadalmast', 'fogadalomban-állót' jelent, de a vrata nem csak fogadalmat, elhatározást jelent, lehet rítus vagy akár életmód is. A pusti-márg szampradájában a beavatási rítus az Istentől való távolétet tudatosítja a gyakorlóban, így a vrata a utal a tanítványi fogadalomra, ám mélyebb értelemben arra a komoly bhaktára, aki lelki szenvedésként éli meg az Istentől való elválást, és ezért szomjazza az ő kegyét. A lélek elesettsége az elválásból fakadó hiányérzet intenzív megélése.

atyāsakta-janāsakta
parokṣa-bhajana-priya |
paramānanda-sandoha
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||6||

A hozzá erősen ragaszkodókhoz vonzódó,
a benned távollévő kedvesüket imádó híveidet kedvelő!
Ó, legfelsőbb gyönyör áradata!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A parokṣa valaki szemétől messzit, azaz láthatatlant, idegent, vagy titkost, rejtettet jelent, esetleg hiányt, távollétet. A parokṣa-bhajana így rejtett imádatot, vagy távollévő imádatát jelenti.

nirodha-śuddha-hṛdaya
dayitā-gīta-mohita |
ātyantika-viyogātman
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||7||

Szíved mentes minden nehezteléstől!
Akit híveid éneke rabul ejt!
A múlhatatlan elválást bensődben megértő!
Kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

A nirodha megsemmisülést, korlátozást, akadályt, nehézséget, bántást, ellenérzést, illetve kiábrándulást, csalódást jelenthet. A nirodha-śuddha mindezektől mentest.
"Rabul ejt": a mohita elámítottat, zavarba hozottat jelent.

svācārya hṛdayasthāyi
līlā-śata-yuta prabho |
sarvathā śaraṇaṁ yāte
mayi dīne kṛpāṁ kuru ||8||

Önmagad mestere! Szívekben lakozó!
Kedvtelések százait magadra öltő Úr!
Ezernyi módon is (hozzád) fordul oltalomért,
kérlek, légy szánalommal ez elesett lélek iránt!

"Ezernyi módon": a szövegben sarvathā – 'minden módon', azaz újra meg újra, a legkülönfélébb utakon próbálkozva.

||iti śrī-haridāsa-viracitaṁ dainyāṣṭakaṁ samāptam ||
Ím, a Srí Haridász által írt mű, az elesett lélek könyörgése nyolc versben.

nyolc strófa a gyönyörű Krsnáról

śrī-kṛṣṇāṣṭakam

vasudeva-sutaṁ devaṁ kaṁsa-cāṇūra-mardanam |
devakī-paramānandaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||1||

Vaszudéva fiának, Istennek, Kansza és Csánúra végzetének,
Dévakí legfőbb boldogságának, Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

atasī-puṣpa-saṅkāśam hāra-nūpura-śobhitam |
ratna-kaṅkaṇa-keyūraṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||2||

A len virágjához hasonlatos, gyöngysor és bokalánc ékesíti,
drágaköves karperecet visel csuklóját és felkarján is – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

kuṭilālaka-saṁyuktaṁ pūrṇa-candra-nibhānanam |
vilasat kuṇḍala-dharaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||3||

Göndör fürtöket visel, orcája a teliholdra hasonlatos,
fülbevalója ékesen tündököl – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

mandāra-gandha-saṁyuktaṁ cāru-hāsaṁ catur-bhujam |
barhi-picchāvacūḍāṅgaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||4||

Koralljázmin virágának illata lengi körül, mosolya édes,
négy karral (tündököl), pávatollat tűz varkocsába – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

utphulla-padma-patrākṣaṁ nīla-jīmūta-sannibham |
yādavānāṁ śiro-ratnaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||5||

Szeme akár a tágra nyílt lőtuszvirág, a sötétkék felleghez hasonlatos,
a jaduk koronaékszere – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

rukmiṇī-keli-saṁyuktaṁ pītāmbara-suśobhitam |
avāpta-tulasī-gandhaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||6||

Rukminí szerelme ékesíti, sárga selyemruháját viseli,
tulaszí illata öleli körül – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

gopikānāṁ kuca-dvandva kuṅkumāṅkita-vakṣasam |
śrī-niketaṁ maheṣvāsaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||7||

Mellkasát a gópík kebleiről sáfrány kente össze,
széles mellkasa Srí lakhelye – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

Srí a szerencseistennő neve.

śrīvatsāṅkaṁ mahoraskaṁ vanamālā-virājitam |
śaṅkha-cakra-dharaṁ devaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||8||

Srívatsza ragyog széles mellkasán, erdei virágok füzére díszíti,
kagylókürtöt és csakrát tart kezében – Krsnának, a világ tanítójának hódolok!

kṛṣṇāṣṭakam idaṁ puṇyaṁ prātar utthāya yaḥ paṭhet |
koṭi-janma-kṛtaṁ pāpaṁ smaraṇena vinaśyati ||

Aki reggel felkelve ezt az áldásos Krsnástakát olvassa,
annak a reá emlékezés milliónyi születés alatt felhalmozott bűnét semmisíti meg.

A hagyomány szerint a verset Sankarácsárja írta.

a pásztorlányok éneke a Góvardhan hegy ünnepén

Dzsíva gószvámí könyve, a Gopāla-campū (a campū olyan műfaj, melyben váltakozva találunk kifinomult, a költészetből ismerős díszítőelemekben gazdag prózát és verses részeket egyaránt) Krsna vradzsabéli kedvteléseit beszéli el, alapvetően a Bhágavata-puránában olvasható eseménysor alapján. A Góvardhant ünneplő pásztorlányok éneke a mű 1.18.65. szakasza.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena araci śakra-padam abhayaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena pūtanikā sā nihatā yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki eloszlatta az Indra hatalmától való félelmet!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki elpusztította Pútanikát!

Indra neve Sakra. A padam szó elsődleges jelentésben lábat jelent, de nyomot, jelet, pozíciót, rangot, hivatalt, hatalmat is.
Pútaná ölébe vette a csecsemő Krsnát, hogy megszoptassa, ám előtte keblét méreggel dörzsölte be, hogy így ölje meg őt. Ám Krsna nem csupán a tejet, hanem az életerőt is kiszívta a boszorkányból.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena tṛṇāvarta-tanu-dalanaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena yamalārjuna-tarum udakali yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki Trnávarta testét összezúzta!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki a két Ardzsuna-fát kidöntötte!

Trnávarta („füvet forgató”, azaz forgószél) tornádóként kapta fel, s ragadta el a kisgyermeket. Krsna azonban hirtelen elviselhetetlenül súlyossá vált számára, így a démon a földre zuhant.
Az ardzsuna-fa 20-25 méter magasra növő fa. Nárada megátkozota (vagy megáldotta? hiszen így Krsnával találkozhattak) Kuvéra két fiát, akik két fává váltak. Amikor Jasódá egy mozsárhoz kötözte kisfiát, és ő megindult az udvaron, a mozsár az ikerfák (a yamala szó ikret jelent) közé szorult, és ahogy Krsna tovább haladt, a beszorult mozsát kidöntötte a két fát.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena vatsa-bakāsura-hananaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena vyomāghāsura-maraṇaṁ yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki Vatsza és Baka démonokat elpusztította!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki Vjóma és Agha démonokat megölte!

Vatsza („borjú”, vagy „gyermek”) a borjak között rejtőzött el, hogy így közel férkőzve Krsnához váratlanul támadhasson rá, ám Krsna észrevette, megragadta hátsó lábainál fogva, s felhajította egy fára.
A Jamuná partján támadt Krsnára Bakászura, egy gém alakjában. Először megpróbálta lenyelni, ám mikor tűzforrónak érezte, inkább a magasba köpte, és a csőrével próbált végezni Krsnával. Ő azonban szétfeszítette a madár-démon csőrét, s elpusztította.
Vjóma a nagy mágus fiúcska képében vegyült el a tehénpásztorfiúk közé, akik pásztor-bárányt játszottak, sorban elrabolta a bárányt játszó fiúkat, és egy barlangba zárta őket. Krsna azonban észrevette a mesterkedéseit, leleplezte, és verekedés közben megfojtotta.
Agha hatalmas kígyótestet öltött, hogy elnyelje Krsnát, a pásztorfiúkat, a borjakat s Vradzsa egész népét. Krsnát is elnyelte, ő azonban hirtelen nála is nagyobbra nőtt, így ölte meg a démont.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena kāliya-damanaṁ kalitaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena khara-pralambaka-śamanaṁ yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki legyőzte Káliját!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki elpusztította az öszvért és Pralambakát!

Mikor Kálija a Jamunához költözött, mérgétől halálossá vált folyó vize. Krsna megküzdött a hatalmas kígyóval, ám egyszerűen megszégyenítette: a csuklyáin táncolt. Kálija végül Krsna oltalmába ajánlotta magát, majd messzi vidékre távozott.
Dhénuka, a szamárdémon nem tudott enni a pálmafa édes gyümölcseiből, ám senkit sem engedett még a fák közelébe sem. A Tálavana erdejét rettegésben tartó démonnal Krsna bátyja, Balarám végzett, éppúgy, mint Pralambával.
Pralamba, az aranysisakos démonóriás pásztorfiú képét öltötte, hogy közel férkőzhessen Krsnához és Balarámhoz, s elrabolhassa őket. A játékban vállára vette Balarámot, hogy eliszkoljon vele, ám Balarám felismerte és elpusztította.

giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena dava-yugmaṁ paripītaṁ yena |
giri-pūjeyaṁ vihitaṁ kena trasyati kaṁsaḥ satataṁ yena ||

Ki rendezte el a hegy imádatát? Aki két erdőtüzet is kioltott!
Ki rendezte el a hegy imádatát? Akitől Kansza mindig retteg!

Srí Vitthalnáth fohásza Rádhá imádatáért

Vallabha ácsárja leszármazottai maguk is jeles mesterek, Vallabha munkásságának méltó folytatói. Fiatalabbik fia Vitthalnáth befejezte apja félbemaradt műveit: Védánta-szútra kommentárját, a Bhágavatamhoz írt kommentárját, és több más könyvet.
A Mádhavéndra Purí által föllelt Gópál múrtit Vallabha ácsárja, és leszármazottai imádták. Egy időben Gópált Vitthalnáth házában rejtegették a muszlim katonák elől – ebben az időben Rúpa gószvámí is gyakran vendégeskedett Vitthalnáthnál. És – bár eredetileg Vallabha ácsárja iskolája nem fordult Rádhá felé –, a pusti-márg iskolában is megjelent Rádhá tisztelete.

 

kṛpayati yadi rādhā bādhitāśeṣa-bādhā
kimaparama-viśiṣṭaṁ puṣṭi-maryādayor me |
yadi vadati ca kiñcit smera-hāsodita-śrīr
dvija-vara-maṇi-paṅktyā mukti-śuktyā tadā kim ||1||

Ha Rádhá minden gyötrelem elűzője megkönyörül rajtam,
mi más maradhat a kegyelem vagy az illem (útján) számomra?
És ha mosollyal ajkán mond valamit, kivillanó szépséges
fogai válogatott drágakő-füzére (mellett semmiség) a megszabadulás kagylóhéja.

A puṣṭi (táplálás) az isteni kegyelem útja. Határozottan eltér ettől a szabályok (Vallabha terminológiájával maryādā – határ, korlát, mint az írásokban lefektetettelőírások) követésére fókuszáló, attól lelki előrehaladást remélő hívek által követett ösvény.
A megszabadulás a négy életcél közül a legmagasabb, ám Rádhá mosolyához képest csupán semmiség.

śyāmasundara śikhaṇḍa-śekhara
smera-hāsa muralī-manohara |
rādhikā-rasika māṁ kṛpā-nidhe
sva-priyā-caraṇa-kiṅkarīṁ kuru ||2||

Sjámaszundar! Pávatoll-koronás!
Derűs mosolyú! Varázslatos fuvolás!
Rádhiká szerelme! Könyörület óceánja!
Tégy engem kedvesed szolgálóleányává!

„Rádhiká szerelme": a rasika szó jóízlésűt, az ízek értőjét jelenti, míg szóösszetétel utótagjaként valamit kedvelőt, valamiben gyönyörködőt, valaminek szentelődőre utal... aki jól ismeri annak ízeit – a strófában a szóösszetétel előtagja Rādhikā.
Szóösszetételben a caraṇa valamely a szolgálatra utaló utótaggal együtt jelenthet általában szolgálatot, odaadást, vagy a lábaihoz borulást. A kiṅkarī szó azért jelentős, mert nőnemű: cselédlányt, szolgálóleányt jelent.

prāṇanātha-vṛṣabhānu-nandinī-
śrī-mukhābja-rasalola-ṣaṭpada |
rādhikā-pada-tale kṛta-sthitiṁ
tvāṁ bhajāmi rasikendra-śekhara ||3||

Vrsabhánu leányának szíve-lelke,
lótusz-ajka ízei után epekedő méhecske!
Hadd lakhassam Rádhiká lábai oltalmában,
téged imádlak, a lelki ízek mestereinek koronaékszere!

saṁvidhāya daśane tṛṇaṁ vibho
prārthaye vraja-mahendra-nandana |
astu mohana tavāti-vallabhā
janma-janmani mad-īśvarī priyā ||4||

Ó, Uram! Fűszálat véve fogaim közé
tehozzád fohászkodom, Vradzsa urának fia!
(Transzcendentális) Szerelemisten! Hadd legyen a néked legkedvesebb
születésről születésre imádott istennőm!

versmértékek: az első strófa mālinī, a többi rathoddhatā-

Srí Krsna élete

śrī-kṛṣṇa-caritam

vasudeva-devakī-nanda-yaśodānanda-dāyakam |
vande yogīśvaraṁ kṛṣṇaṁ gītā-pīyūṣa-dāyakam ||1||

Vaszudéva, Dévakí, Nanda és Jasódá boldogságának forrásának,
a jogík urának, Krsnának, a Gítá nektárját adományozónak hódolok.

kaṁsa-kārāgṛhe janma yasya bālyaṁ ca gokule |
dvārakāyāṁ karmayogas taṁ kṛṣṇaṁ praṇamāmy aham ||2||

Aki Kansza börtönében született, Gókulában gyerekeskedett,
Dvárakában élt és tevékenykedett, őnéki, Krsnának hódolok.

A karma-yoga itt a vallási kötelességeket szem előtt tartó életét jelenti... a fordításban ezt az "élt és tevékenykedett" fordulattal helyettesítettem.

pūtanā-dhenukādīn yaḥ kaṁsa-prerita-rākṣasān |
jaghāna līlayā vande tam ahaṁ yadu-nandanam ||3||

Pútaná, Dhénuka, s más, Kansza által küldött démonok
elpusztításában lelte örömét, néki hódolok, Jadu dinasztia boldogságának.

gokulaṁ bāla-līlābhis toṣayantaṁ sureśvaram |
rakṣantaṁ dhenupān dhenūr namāmy acyutam īśvaram ||4||

Az istenek ura Gókulát örvendeztette meg gyermeki játékaival,
ahol megoltalmazta a teheneket és pásztoraikat - a legfelsőbb úrnak, Acsjutának hódolok.

sāndīpaniṁ guruṁ bhaktyā yas tutoṣa yadūttamaḥ |
śiṣyottamaṁ tam ādarśaṁ vande'haṁ bhaktitaḥ sadā ||5||

Aki mesterét, Szándípanit odaadásával elégedetté tette, a jaduk legkiválóbbja,
a legkiválóbb tanítványt, a tanítványság mintaképét imádom mindig, nagy szeretettel.

pārthān yudhiṣṭhirādīn yaḥ satya-dharma-pathe sthitān |
ādhāraṁ dattavān tasmai dīnādhārāya te namaḥ ||6||

Prthá fiait - Judhisthirral az élen - az igaz dharma útján tartotta
és támogatta őket - az elesettek oltalmazójának hódolok.

moha-paṅke nimagnaṁ taṁ viṣīdantaṁ raṇe'rjunam |
kartavyaṁ yo dideśas taṁ yadu-śreṣṭhaṁ namāmy aham ||7||

Az illúzió mocsarában elmerülve a csatamezőn bánkódó Ardzsunát
tanításában részesítette - őt, a jaduk legkiválóbbját imádom.

satāṁ saṁrakṣaṇārthāya duṣṭān daṇḍayituṁ tathā |
svargād avātarad yo vai tasmai kṛṣṇāya te namaḥ ||8||

Aki a jók megoltalmazása és a gonoszok megbüntetése végett
alászállt a mennyekből, néki, Krsnának hódolok.

śiśupāla-jarāsandha-kaṁsa-cāṇūra-muṣṭikān |
yo'han namāmi taṁ kṛṣṇaṁ rāja-nīti-viśāradam ||9||

Aki Sisupálát, Dzsarászandhát, Kanszát, Csánúrát és Mustikát
megölte, őt imádom én, Krsnát, a királyi erényekben felettébb jártast.

pāṇḍavā rakṣitā yena samāśvastā ca draupadī |
nihatāḥ kauravās tasmai govindāya namo namaḥ ||10||

Megoltalmazta a pándavákat, megvigasztalta Draupadít
és elpusztította a kauravákat, ezért hódolok Góvindának újra meg újra.

yo vedopaniṣat-sāraṁ gītākhyaṁ jagate dadau |
tasmai pūrṇāvatārāya śrī-kṛṣṇāya namo namaḥ ||11||

Aki a védák és upanisadok leglényegét jelentő Gítát a világnak adta,
a teljes isteni megjelenésnek, Srí Krsnának hódolok újra meg újra.

śaṅkha-cakra-gadā-padma-dhāriṇaṁ śyāmasundaram |
śrī kṛṣṇaṁ saguṇaṁ draṣṭuṁ kāṅkṣate mama mānasam ||12||

Kagylókürtöt, csakrát, buzogányt és lótuszvirágot tartó Sjámaszundart,
Srí Krsnát, a jótulajdonságok tárházát vágyja megpillantani szívem.

viśvādhāraṁ vāsudevaṁ sarva-vyāpinam īśvaram |
sac-cid-ānanda-mūrti tvāṁ vande'haṁ sādaraṁ prabho ||13||

A mindenség fenntartóját, Vászudévát, a mindent áthatót,
a lét-tudatosság-gyönyör formájút, téged imádlak tisztelettel és szeretettel, ó Uram!

śrī-kṛṣṇa-caritaṁ divyaṁ śrutvā''carati yas tathā |
saphalaṁ janma tasyāsti niścitā'tra matir mama ||14||

Aki az elbűvölő Srí Krsna-csaritát hallgatva él,
annak születése gyümölcsöző, ez véleményem szerint teljes bizonyosság.

iti śrī āpaṭīkara-viracitaṁ śrī-kṛṣṇa-caritaṁ sampūrṇam
Ím, a Srí Ápatíkara által írt Srí Krsna élete teljes egészében.

Vallabha - a végkövetkeztetés titka

siddhānta-rahasya

 

 

A költemény a Ṣodaśa-grantha (Tizenhat kötet) című gyűjtemény ötödik darabja.
1492-ben, 14 esztendősen már tanult vándortanítóként utazott: Dzsagannáth Puríból Kásiba, majd onnan Mathurá vidékére. A monszun kezdetén érkezett Gókulába. A Yamunā partján, Govinda-ghāṭa mellett a Yamunāṣṭakam című költeményét szavalta. Éjjel meditált és meditációjának eredményét foglalta az alábbi versbe.

śrāvaṇa-śyāmale pakṣe ekādaśyāṁ mahāniśi |
sākṣād-bhagavatā proktaṁ tadakṣaraśa ucyate || 1 ||

Srávana hó fogyó holdjának tizenegyedik napján éjfélkor
maga az Úr mondta e szavakat, amit szóról szóra elismétlek.

A srávana hó fogyó holdja a júliusi telihold utáni időszak. Ez Indiában a monszun idejének kezdete.

brahma-sambandha-karaṇāt sarveṣāṁ dehajīvayoḥ |
sarva-doṣa-nivṛttir hi doṣāḥ pañcavidhāḥ smṛtāḥ || 2 ||

A brahma-szambandha megtételével az összes test és lélek
minden egyes hiányossága megsemmisül. E hiányosságok ötfélék lehetnek:

A brahma-sambandha, a Legfelsőbb Lélekhez kapcsolódás mantrája a pustimárg szampradájába való beavatás fogadalomtétele.

sahajā deśa-kālotthā loka-veda-nirūpitāḥ |
saṁyogajāḥ sparśajāśca na mantavyāḥ kathañcana || 3 ||

Veleszületett, helyből és időből fakadó, világi és szent előírásokhoz kötődő,
társaságból fakadó és érintkezésből származó. Nincs bármi más említendő.

Az ötféle hiányosság:
1. veleszületett (saha-ja) hiányosság: az ember előző életeinek hozadékaként veleszületett tulajdonságai
2. helyből és időből fakadó (deśa-kāla-uttha): az aktuális életkörülményeiből fakadó (hely mint lakóhely, idő mint életkor, illetve napszak)
3. világi és szent előírások (loka-veda-nirūpita): a világi és szent előírásokkoz végzéséhez kötődő hiányosságok
4. társaságból fakadó (saṁyoga-ja): a társaság, rokonok, barátok, munkatársak, a közösségek hatása
5. érintkezésből származó (sparśa-ja): tisztátalan, kedvezőtlen dolgokkal való kapcsolat hatása

anyathā sarvadoṣāṇāṁ na nivṛttiḥ kathañcana |
asamarpita-vastūnāṁ tasmād varjanam ācaret || 4 ||

A hiányosságok megszüntetésének (a Legfelsőbb Lélekhez való kapcsolódáson túl) nincs más módja.
Ezért a nem felajánlott dolgokat hagyd el!

nivedibhiḥ samarpyaiva sarvaṁ kuryāditi sthitiḥ |
na mataṁ deva-devasya sāmi-bhuktaṁ samarpaṇam || 5 ||

Tegyen mindent felajánlásként, teljesen átadva – így helyes,
az istenek istenének ne ajánljon fel félig megevettet sem!

„félig megevett" – sāmi-bhukta, vagy félig élvezett, használt (a bhuj igei gyök jelentései eszik, élvez, használ, a bhukta a bhuj gyökből képzett befejezett melléknévi igenév)
És mégis akadnak kivételek. Emlékezetes történet ezzel kapcsolatban Ráma és a felajánlott jujuba gyümölcsökbe kóstoló Sabarí esete.

tasmād ādau sarvakārye sarva-vastu-samarpaṇam |
dattāpahāra-vacanaṁ tathā ca sakalaṁ hareḥ || 6 ||

Ezért minden tett kezdetén mindent ajánljon fel
teljes egészében Harinak, úgy, mint az "adott dolog visszavétele" mondás.

A beavatáskor a tanítvány felajánlja saját magát Krsnának. Ha ezután a világban élve önösen viselkedik, megfeledkezik fogadalmáról, akkor tulajdonképpen visszaveszi a beavatáskor tett felajánlását – ez a dattāpahāra (datta-apahāra), az 'adott visszavétele'. A tanítvány mindent ajánljon fel, dattāpahāra nélkük.

na grāhyam iti vākyaṁ hi bhinna-mārga-paraṁ matam |
sevakānāṁ yathā loke vyavahāraḥ prasiddhyati || 7 ||

Ne fogadd el az ilyen beszédet, mert más irányzat nézete,
miként a világi életben is, a szolgát a tettei teszik tökéletessé.

A dattāpahārá-ra tekinthetünk úgy is, hogy amit felajánlottunk, az az Úré, ezért többé már nem használhatjuk azokat. Ezt a nézetet Vallabha elutasítja. „Miként a világi életben is" (yathā loke) – mondja, miként a világi életben a szolga ura útmutatását és jóváhagyását követve, ura eszközeit használva cselekszik, így járjon el a Isten szolgája is, ura útmutatása és jóváhagyása szerint cselekedve, a szolga őnéki felajánlott testét, gondolatait, szavait és szívét-lelkét az Úr örömére használva.
„Más irányzat" bhinna-mārga-param: 'más útnak szentelődő'

tathā kāryaṁ samarpyaiva sarveṣāṁ brahmatā tataḥ |
gaṅgātvaṁ sarva-doṣāṇāṁ guṇa-doṣādi-varṇanā |
gaṅgātvena nirūpyā syāt tadvad atrāpi caiva hi || 8 ||

Így ajánlva fel teendőidet, azok teljesen lelki természetűvé válnak.
Minden hiányosság gangeszséges lesz, legyen bár erény vagy bűn az eredete,
gangeszségként látszik majd. Éppen így van ebben az esetben is.

Miként a Gangeszbe torkolló patakok: vizük a Gangeszhez érve gangeszvízzé válik, ezért onnantól tiszták és szentek lesznek. Így van ez a valóban önátadott lélek felajánlásaival, tetteivel is.