2024. január 20., szombat

neveid sokféleképp valók…


A Subhāṣitāvalī (Szép versek gyűjteménye) Vallabhadéva (1417-1467) által szerkesztett, több száz költőtől származó, összesen 3257 strófát magában foglaló versgyűjteményben találtam egy ismerős verset. A gyűjtemény szerint a vers egy Madhuszúdan nevű költő műve:


nāmnām akāri bahutā nija-sarva-śaktis
tatrārpitā niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ |
etādṛśī tava kṛpā bhagavaṁstathāpi
durdaivam īdṛśam ihājani nānurāgaḥ || 3481 ||


Neveid sokféleképp valók, minden erőd
beléjük foglaltad, s korlátja sincs a rájuk való emlékezésnek.
Ily végtelen a kegyed, ó Uram, s mégis,
ilyen a balsorsom is: nem ébred bennem ragaszkodás irántuk!

Igen… a vers nagyon hasonlít a Siksástaka második strófájára. A hasonlóságra nincs magyarázatom.

2024. január 6., szombat

sántipátha – Krsna-jadzsurvéda

 

„Megbékélés-recitálás”. A Krsna-jadzsurvéda gyűjtemény upanisadjainak elején olvashatjuk az alábbi mantrát. A mantrát szokásosan a tanulmányozás kezdetekor zengik, hogy elháruljon minden akadály a közös munka elől.
oṁ saha nāvavatu |
saha nau bhunaktu |
saha vīryaṁ karavāvahai |
tejasvināvadhītam astu |
mā vidviṣāvahai ||
om śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ ||


Óm! Mindkettőnket oltalmazzon (a Legfelsőbb Úr),
s vezessen mindkettőnket.
Együtt tegyünk nagy tetteket,
s váljunk tanulttá mi, a két ragyogó!
Szeretetlenség ne férkőzzön közénk!
Óm! Béke, béke, béke!

A saha jelentése ’együtt’, ’közösen’, ám itt a két szótag külön is értelmes: ő (sa), bizony (ha). A nau kettesszám első személyű névmás, míg az avatu felszólítás: oltalmazzon! „Csakis Ő oltalmazzon mindkettőnket!”, vagy „együtt oltalmazzon mindkettőnket” lehet az első rész fordítása – a kettesszám a tanítványra és a mesterre vonatkozik. Az oltalomkérés nem közönséges, világi veszélyek elleni védelmet jelent… a tanulmányozónak a tudatlanság, a félreértések elleni védelemre van szüksége.

A bhunaktu szintén felszólítás – az ige itt a bhuj, melynek jelentései: vezet, őriz, irányít, élvez, használ. A második rész fordítása így: „csakis ő vezessen / őrizzen / használjon mindkettőnket!”

A harmadik részben a saha már csak az együtt, közösen értelemben illik a mondatba. A vīrya szó szerint erőt, hősiességet, bátorságot jelet, míg a karavāvahai a tesz (kṛ) ige kettes számú felszólító módú alakja: tegyünk! Így a harmadik rész fordítása: együtt tegyünk hőstetteket – a hőstett itt a tudás megszerzése érdekében tett nagy erőfeszítés.

A nagy erőfeszítések ragyogóvá tesznek – a tejasvin ragyogót, de erőst, hatalmast is jelent. Mi ketten, a ragyogók (tejasvinau) váljunk képzetté (adhītam)! –szól a következő rész.

Soha ne legyen köztünk széthúzás, ellenségeskedés, gyűlölködés, szeretetlenség. A dviṣ ige jelentése ellenségeskedik, gyűlöl, az igekötő (vi-, jelentése szét) itt erősíti az ige jelentését, az ragozás kettes szám felszólítás (vidviṣāvahai). A mester szeretettel, figyelemmel fordul tanítványa felé, míg az hittel és tisztelettel tekint tanítójára – ez alapozza meg a kettejük közti szoros köteléket, mely lehetővé teszi a közös erőfeszítést.

A śāntiḥ – béke szó háromszori ismétlése jelenthet áldásos megerősítést, de a kommentárok a háromféle veszély: önmagunk, más lények, vagy a sors (isteni elrendezés, természeti erők) által támasztott akadályok elhárulását is megemlítik.


2023. december 16., szombat

békét árasztó…



śāntākāraṁ bhujaga-śayanaṁ padma-nābhaṁ sureśaṁ
viśvādhāraṁ gagana-sadṛśaṁ megha-varṇaṁ śubhāṅgam |
lakṣmī-kāntaṁ kamala-nayanaṁ yogibhir dhyāna-gamyaṁ
vande viṣṇuṁ bhava-bhaya-haraṁ sarva-lokaikanātham ||


Békét árasztó, kígyóágyon fekvő, lótuszköldőkű, az istenek Ura,
a mindenség fenntartója, kihez az ég is hasonlatos, felhőfekete, szépséges alakú,
Laksmí kedves férje, lótusz-szemű, a jógík számára a meditációval megközelíthető –
Visnut imádom, a lét félelmét elvevőt, minden világ egyetlen urát!

Békét árasztó: śāntākāra – az ākāra alakot, formát jelent, a śānta-ākāra békét árasztó alakút.
Istenek Ura: sureśa – a sura jelenthet istent de bölcset is, így a sura-īsa jelentheti a bölcsek istenét is.
Kihez az ég is hasonlatos: gaganasadṛśa – szó szerint az éghez (gagana) hasonló (sadṛśa) , ám valójában nem Visnu hasonlít az éghez, hanem az ég hasonló Visnuhoz.


versmérték: mandākrāntā (lassú léptű)

2023. december 2., szombat

A Bhagavad-gítá neves magyarázói: Madhuszúdan Szaraszvatí


Madhuszúdan Szaraszvatí Bhagavad-gítá-gúdártha-dípiká (A Bhagavad-gítá rejtett jelentéseinek megvilágítása) című kommentárja a Bhagavad-gítá legnevesebb magyarázatai közé tartozik. Alapjaiban Sankara kommentárját követi, ám jóval részletesebb, alaposabb.


Madhuszúdan Szaraszvatí Bengálban született, a mai Bangladés területén. Apja szanszkrt tanár volt, s az öt testvér közül többen is híres tanítókká váltak, ám a legnevesebb a középső fiú, Kamalanajana lett. Apja iskolájában tanult szanszkrt nyelvet, majd Navadvíba ment – Navadvíp akkoriban a tudományos élet fellegvára, a logika (nyjája) művelésének központja volt – ahol Mathuránátha Tarkavágísá mellett tanulmányozta a nyjáját.

Élete számos mozzanata vitatott. Egyesek szerint kortársa volt Csaitanjának, és azért utazott Navadvípba, hogy Csaitanjával találkozzon. Ám Csaitanja már szerzetesi fogadalmat tett, és dél-indiai zarándokútjára indult. Így aztán – míg Navadvípban Csaitanja visszatértére várakozott – az időt a logika tanulmányozásával ütötte volna el. Azt gondolom, ez kevéssé valószínű (hiszen a hagyományt követve Csaitanja nem várható vissza szülőföldjére), ám az valóban lehetséges, hogy Csaitanja és a Krsna-bhakti vonzásában az orisszai Puríba is elzarándokolt – sejthető ez a Vedānta-kalpa-latikā (A Védánta kívánságteljesítő liánja) című munkájából. A műben röviden bemutatja, egyes irányzatok miképpen tekintenek a végső célra, az üdvösségre. A felsorolást a maga által is gyakorolt védántával zárja, s ekképpen fogalmaz: „Az upanisadok követői számára – kiket a magasztos úr, Nílácsal ura, Nárájan kegyel – a megszabadulás (móksa) a felülmúlhatatlan gyönyör és értelem természetű átman, mely a kezdet nélküli tudatlanság (avidjá) megszűnésével jellemzett (aupaniṣadāḥ tu bhagavatā nīlācala-nāthakena nārāyaṇenānugṛhītāḥ niratiśayānanda-bodha-rūpa ātmā, eva, anādyāvidyā-nivṛtty-upalakṣito mokṣaḥ). Nílácsal (a kék hegy) ura – ez az Orisszában imádott Dzsagannáth szokásos jelzője.

Az bizonyos, hogy később Kásíba (Benáresz) költözött, és Ráma Tírtha tanítványa lett. Később aztán a púrva-mímánszát is tanulmányozta Mádhava Szaraszvatí útmutatása mellett. Mestere tanácsára Visvésvara Szaraszvatíhoz fordult, és útmutatása mellett szerzetesi fogadalmat tett.

Számos művet hagyott hátra, legnevezetesebb a Gúdártha-dípiká (a Bhagavad-gítá kommentárja), másik nevezetes munkája az Advaita-sziddhi (A nem-kettősség tökéletessége), mely Madhva-iskola advaita bírálatára, a Njájámrtára (A logika nektárja) adott válasz. Hosszú életet élt, számos jeles tanítvány járta nyomdokait.
Egy – számomra szép és érdekes – történet Vallabha ácsárjával való találkozásáról szól. Igaz-e vagy csupán legenda? nem tudom, de szépsége – számomra – igazzá avatja. Vallabha Prajágnál találkozott Madhuszúdan Szaraszvatíval. Hosszasan, elmélyülten beszélgettek, Madhuszúdan meg is mutatta Vallabhának írásait: a Gúdártha-dípikát, és a Bhagavad-bhakti-raszájanát (A magasztos úr iránti szerető odaadás életelixíre) – a bhaktiról szóló értekezést. Madhuszúdan személyisége és felkészültsége olyannyira lenyűgözte Vallabhát, hogy kisebbik fiát, Vitthalnáthot az ő gondjaira bízta: tanulja tőle az érvelést és a szentírások ismeretét. Hiszen Madhuszúdan Szaraszvatí az advaita-védánta tanítója, ám Krsna lelkes bhaktája is volt egyszerre. Meditációjában a fuvolázó Krsnát látta, őt imádta. Világlátásában megfért egymással a transzcendentális egység tudata és az istenszeretet: a nirguna Brahman nem különbözik Krsnától. Ez a gondolat pedig izgalmasan közel áll a Csaitanja által is tanított acsintja-bédábhéda-váda (a felfoghatatlan különbözőség és egység tana) filozófiai aspektusához. Madhuszúdan Szaraszvatí számára a bhakti és a gjána egyaránt az üdvösség eszköze.

A Gítá-kommentátorok szokását követve Madhuszúdan Szaraszvatí is verses betétekkel egészíti ki magyarázatait. Ízleljünk meg néhányat közülük!

A Gítá második harmadának bevezetőjeként (azaz a hetedik fejezet elején) így ír:

yad-bhaktiṁ na vinā muktir yaḥ sevyaḥ sarva-yoginām |
taṁ vande paramānanda-ghanaṁ śrī-nanda-nandanam ||


A felé irányuló odaadó szeretet nélkül nincs megszabadulás, ő minden jógí imádandó mestere.
Őt imádom, a legfőbb gyönyör sűrű fellegét, Nanda kisfiát!

A kilencedik fejezet verseihez fűzött magyarázatait e verssel zárja:

śrī-govinda-padāravinda-makarandāsvāda-śuddhāśayāḥ
saṁsārāmbudhim uttaranti sahasā paśyanti pūrṇaṁ mahaḥ |
vedāntair avadhārayanti paramaṁ śreyas tyajanti bhramaṁ
dvaitaṁ svapna-samaṁ vidanti vimalāṁ vindanti cānandatām ||


Srí Góvinda lótuszlába virágmézének megízlelése révén megtisztult szívűek
gyorsan átkelnek az újjászületések óceánján, s megpillantják a dicső Teljességet.
A védánta (tanulmányozása) által megértik a legfőbb jót, elhagyják a tévelygést,
megértik a kettősségek álomszerűségét, s megtapasztalják a makulátlan gyönyört.

A tizedik fejezet végére e verset olvashatjuk:

kurvanti ke’pi kṛtinaḥ kvacid apy anante
svāntaṁ vidhāya viṣayāntara-śāntim eva |
tvat-pāda-padma-vigalan-makaranda-bindum
āsvādya mādyati muhur madhubhin mano me ||


Egyes szerencsések esetleg a végtelenre
rögzítve elméjüket elcsendesíthetik az érzékek tárgyai (iránti sóvárgást),
ám a lábaid lótuszáról lecsöppenő nektárméz cseppjeit
ízlelve újra meg újra megrészegedik az én szívem, ó, Madhu végzete!

A mādyati (megrészegedik) bizony nem az advaita-védánta szokásos terminológiája. Mit is olvasunk? Némely szerencsések talán valahogy megbékítik az érzéktárgyakra irányuló sóvárgást, de költőnk csakis Krsna nektárjától lesz mámorossá. Ő nem az elcsendesülést, hanem az elragadtatott rajongást keresi.

Madhuszúdan kommentárját az alábbi versekkel zárja:

vaṁśī-vibhūṣita-karān nava-nīradābhāt
pītāmbarād aruṇa-bimba-phalādharoṣṭhāt |
pūrṇendu-sundara-mukhād aravinda-netrāt
kṛṣṇāt paraṁ kim api tattvam ahaṁ na jāne ||1||


Kezei ékessége fuvolája, (teste akár) a friss esőfelleg,
öltözéke sárga, hajnalpír ajkai mint a bimba gyümölcse,
gyönyörű orcája a telihold, szemei lótuszok,
nem tudok olyan igazságról, mi több volna Krsnánál!

kāṇḍa-trayātmakaṁ śāstraṁ gītākhyaṁ yena nirmitam |
ādi-madhyānta-ṣaṭkeṣu tasmai bhagavate namaḥ ||2||


A Gítának nevezett szentírás három részből áll,
az elején, a közepén és a végén is hat fejezetből áll. A (Legfelsőbb) Úrnak, e szentírás megalkotójának hódolok!

śrī-govinda-mukhāravinda-madhunā miṣṭaṁ mahābhārate
gītākhyaṁ paramaṁ rahasyam ṛṣiṇā vyāsena vikhyāpitam |
vyākhyātaṁ bhagavat-padaiḥ pratipadaṁ śrī-śaṅkarākhyaiḥ punar
vispaṣṭaṁ madhusūdanena muninā sva-jñāna-śuddhyai kṛtam ||3||


Srí Góvinda ajkainak lótuszáról lecsöppenő mézzel megédesített Mahábháratában
a bölcs Vjásza tette közhírré a Gítának nevezett legfőbb titkot.
Szóról szóra részletes magyarázatokkal látta el a magasztos Srí Sankara, majd
az aszkéta Madhuszúdan írt hozzá egyszerű (kommentárt), hogy saját tudását tisztázza.

iha yo’sti vimohayan manaḥ
paramānanda-ghanaḥ sanātanaḥ |
guṇa-doṣa-bhṛd eṣa eva nas
tṛṇa-tulyo yad ayaṁ svayaṁ janaḥ ||4||


Ő, aki a elbűvöli a szíveket,
a legfőbb gyönyör sűrű fellege, az örökkévaló.
Egyedül ő az erények és bűnök fenntartója,
akár a fűszál, az ember önmagában annyi csupán.

śrī-rāma-viśveśvara-mādhavānāṁ
prasādam āsādya mayā gurūṇām |
vyākhyānam etad vihitaṁ subodhaṁ
samarpitaṁ tac caraṇāmbujeṣu ||5||


Srí Ráma, Visvésvara és Mádhava –
mestereim kegyét elnyerve
e jól érthető kommentárt írtam,
s ajánlottam fel az ő lótuszlábaiknál.

A végére hagytam a szívem csücskét. A kommentár harmadik harmadának bevezetőjeként, ám talán pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk: a bhakti-jógáról szóló tizenkettedik fejezet után következik ez a vers, ami világosan beszél Madhuszúdan eszményeiről:

dhyānābhyāsa-vaśīkṛtena manasā tan nirguṇaṁ niṣkriyaṁ
jyotiḥ kiṁ ca, na yogino yadi paraṁ paśyanti paśyantu te |
asmākaṁ tu tad eva locana-camatkārāya bhūyāc ciraṁ
kālindī-pulineṣu yat kim api tan nīlaṁ maho dhāvati ||


Ha a meditáció gyakorlásával uralom alá vont elmével tulajdonságok nélkülinek, passzívnak,
akár ragyogásnak látják a jógík a Legfelsőbbet, csak hadd lássák annak!
A mi szemeinket csakis ő bűvölje el mindörökkön,
a kék színben tündöklő jelenség, ki Jamuná-menti homokon szaladgál!

2023. november 4., szombat

Vallabha ácsárja: Nyolc strófa a Hegykirály felemelőjéhez

vallabhācārya: śrī girirāja-dhāryaṣṭakam
 

bhaktābhilāṣā-caritānusārī
dugdhādi-cauryeṇa yaśo-visārī |
kumāratānandita-ghoṣa-nārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 1 ||


Hívei vágyai szerint cselekvő,
aki a tejtolvajlással szórja szét hírnevét.
Kisfiúként örvendezteti meg a pásztorok asszonyainak (szívét)
az én uram, a Hegykirály felemelője!

A visārin jelentése szétterjesztő. A hírnév szétterjesztése jelentheti a hírének messze földön való ismertté tételét, de a szétoszlatóját, szétporlasztóját is.

vrajāṅganā-vṛnda-sadā-vihārī
aṅgair guhāṅgasya tamo 'pahārī |
krīḍā-rasāveṣa-tamo 'bhisārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 2 ||


Mindig Vradzsa leányai társaságát élvezi,
míg tagjai (ragyogásával) eloszlatja a szív sötétjét.
Szerelmes kedvteléseivel messze űzi a tompaságot
az én uram, a Hegykirály felemelője!

veṇu-svanānandita-pannagārī
rasātalā-nṛtya-pada-pracārī |
krīḍan-vayasyākṛti-daitya-mārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 3 ||


Fuvolaszava megörvendezteti a pávákat,
a szerelem végtelen mélységeit mutatja meg táncos lábával.
Elpusztítja a játszótársa alakját felvevő démont
az én uram, a Hegykirály felemelője!

pannagārī – szó szerint a csúszómászók (panna-ga) ellensége (ari), a pávákat is a kígyók ellenségeként tartják számon, de ez Garuda egyik neve is. Itt értelemszerűen a pávákról van szó.
A rasātala szó alvilágot (rasā-tala, a hatodik pokol-régió neve) jelent, ám itt a szóösszetétel értelmezése: rasa-atala – a ’szerelem feneketlen’ mélysége.
Játszótársa alakját felvevő démon: Pralamba, az aranysisakos démonóriás pásztorfiú képében jelent meg, hogy így Krsnához és Balarámhoz férkőzve megölhesse őket. A játék során a vállára vette Balarámot, aki azonban felismerte, és nyomban végzett vele.


pulinda-dārāhita-śambarārī
ramā-samodāra-dayā-prakārī |
govardhane kanda-phalopahārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 4 ||


A pulindák feleségeinek jóakarója, Sambara ellensége,
nagylelkű, akár a Ramá, a szerencse istennője, s végtelenül könyörületes.
Gyökereket és gyümölcsöket ajánl a Góvardhannak
az én uram, a Hegykirály felemelője!

A pulindák egy erdőlakó törzs tagjai. Sambara egy démon, akit Pradjumna ölt meg. Az előző vers a Balarám által elpusztított Pralambát említi – gyakran úgy tekintenek a Krsna társai által megölt démonokra, mint akikkel Krsna e társain keresztül végez.
Gyökereket és gyümölcsöket ajánl a Góvardhannak: Krsna javaslatára az Indrának szánt áldozat helyett a pásztorok a Góvardhan hegynek végezték felajánlásaikat.


kalinda-jā-kūla-dukūla-hārī
kumārikā-kāma-kalāvatārī |
vṛndāvane godhana-vṛndacārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 5 ||


Selyemruhát csen a Jamuná partján,
ő a leányok vágyait betöltő isteni megjelenés.
Vrndávanban terelgeti tehéncsordáit
az én uram, a Hegykirály felemelője!

A Jamuná folyót a vers Kalinda leányaként (kalinda-jā) említi – a folyó a Himajában ered, a hegység azon részét nevezik Kalindának.


vrajendra-sarvādhika-śarmakārī
mahendra-garvādhika-garvahārī |
vṛndāvane kanda-phalopahārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 6 ||


Mindenekfeletti örömmel áldja meg Vradzsa urát,
ám letörte a nagy Indra roppant gőgjét .
Gyökereket és gyümölcsöket eszik Vrndávanban
az én uram, a Hegykirály felemelője!

manaḥ kalānātha-tamovidārī
vaṁśī-ravākārita tatkumārī |
rāsotsavodvela-rasābdhisārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 7 ||


Ő hasítja szét a szív holdjának sötétséget,
míg a fuvola hangjával csalogatja magához a leányokat.
A rásza tánc ünnepén a kiáradó nektáróceán fénylő drágaköve
az én uram, a Hegykirály felemelője!

A Hold szokásos megnevezései: kalā-nidhi, vagy kalā-nātha. A kalā egyik jelentése rész, másik jelentése művészet. Így kalā-nātha lehet a ’művészetek ura’, vagy a ’részek ura’ – utóbbi értelmezése: a Hold átmérőjét tizenhat részre osztják, a Hold maga ezek teljessége. Az abdhi-sāra drágakövet jelent, az óceán (abdhi) leglényegét (sāra).


matta-dvipoddāma-gatānukārī
luṇṭhat-prasūnāprapadīna-hārī |
rāmā-rasa-sparśa-kara-prasārī
mama prabhuḥ śrī-girirāja-dhārī || 8 ||


Járása akár egy mámoros elefántóriásé,
(nyakában) földig érő virágfüzér.
Szerelmes érintéssel öleli párját
az én uram, a Hegykirály felemelője!

iti śrīmad vallabhācārya-viracitaṁ śrī-girirāja-dhāryaṣṭakam |
Így végződik a Srímad Vallabha ácsárja által írt Nyolc strófa a Hegykirály felemelőjéhez

A versmérték: upajāti (indravajrā és az upendravajrā sorok)

2023. október 7., szombat

Bhartrhari: Purusártha-dasakam

Tíz strófa az emberi élet céljairól

Az alábbi költemény Bhartrhari verseiből összeállított válogatás, célja, hogy az olvasó figyelmét az üdvösség jelentőségére irányítsa. Bhartrhari nevéhez három, egyenként száz strófából való gyűjtemény fűződik, a nīti-śataka az erényről és a helyes életről, śṛṅgāra-śataka a szerelemről dicséretéről, és annak múlandóságáról, míg a vairāgya-śataka a világi léttől való függetlenség szépségéről, a ragaszkodások meghaladásáról szól.



tasmād anantam ajaraṁ paramaṁ vikāsi
tad brahma cintaya kim ebhir asad-vikalpaiḥ |
yasyānuṣaṅgiṇa ime bhuvanādhipatya-
bhogādayaḥ kṛpaṇa-loka-matā bhavanti ||1||


Ezért a végtelen, múlhatatlan legfőbb ragyogáson,
a Brahmanon elmélkedj, mire mész holmi valótlan képzelgésekkel?
Annak fényében akár az egész földkerekség feletti uralom,
az élvezet s bármi más is csupán e nyomorult világ célja!
A loka szót világként fordítottam, de a szó jelentheti általában az embereket is.
(vairāgya 69., versmérték: vasantatilakā)

pātālam āviśasi yāsi nabho vilaṅghya
diṅ-maṇḍalaṁ bhramasi mānasa cāpalena |
bhrāntyāpi jātu vimalaṁ katham ātmanīnaṁ
na brahma saṁsarasi nirvṛtim eṣi yena ||2||


Pokolra szállsz, vagy az égbe röppensz,
a szélrózsa minden irányába vándorolsz, nyughatatlan gondolatom!
Örökkön bóklászol, miképpen lehet hát, hogy éppen a makulátlan
brahmanhoz nem mész, pedig valójában hozzá tartozol, s vele üdvösségre jutnál?
„valójában hozzá tartozol” – ātmanīnam szó szerint személyes, vagy az átmanhoz tartozó.
(vairāgya 70., versmérték: vasantatilakā)

Pokolra szállsz, egyet ugorsz s az egekbe léptél,
lélek, csapongva bebolyongod a föld kerekjét.
Mint van, hogy észre se vevéd a szivedben élőt,
benned lakót? Kicsoda juttat az üdvre téged?
(Weöres Sándor fordítása)

yūyaṁ vayaṁ vayaṁ yūyam ity āsīn matir āvayoḥ
kiṁ jātam adhunā yena yūyaṁ yūyaṁ vayaṁ vayam ||3||


Te voltál én, és én voltam te – így gondoltuk mindketten.
Mi történt most, hogy te te, én pedig én lettem?
A verset nem találom egyik gyűjteményben sem. Más szövegváltozatában a harmadik páda eleje: kiṁ jātam adhunā mitra – „Mi történt most barátom?”
Az elválás verse szólhat a világi kapcsolatok szétzilálódásáról… de az abszolút kapcsolatról való megfeledkezésről is.
(versmérték: anuṣṭubh)

mahāśayyā pṛthvī vipulam-upadhānaṁ bhujalatā
vitānaṁ cākāśaṁ vyajanam anukūlo'yamanilaḥ |
śaraccandro dīpo virati-vanitā-saṅga-muditaḥ
sukhī śāntaḥ śete munir atanu-bhūtir-nṛpa iva ||4||


Széles ágyam a föld, párnám a karom,
baldachin felettem az ég, legyezőm a lágy szellő,
lámpásom az őszi hold, ölelő szerelmes feleségem pedig a vágytalanság.
Boldog-békésen alszom, akár egy hatalmas királyság ura.
(vairāgya 94., versmérték: śikhariṇī)

Az ágyam föld; párnám nem a puha kebel: kar a fej alatt;
a mécsem fényes Hold; vihar a legyezőm, menny a takaróm;
az égtájak, mint nők, hevesen ölelő, hű kegyeseim;
zarándok, vágy nélkül, örökig aluszik: a Semmi ura.
(Weöres Sándor fordítása)

kiṁ vedaiḥ smṛtibhiḥ purāṇa-paṭhanaiḥ śāstrair mahā-vistaraiḥ
svarga-grāma-kuṭī-nivāsa-phaladaiḥ karma-kriyā-vibhramaiḥ |
muktvaikaṁ bhava-duḥkha-bhāra-racanā-vidhvaṁsa-kālānalaṁ
svātmānanda-pada-praveśa-kalanaṁ śesair vāṇig-vṛttibhiḥ ||5||


Mit érnek a védák, a szent hagyomány, a puránák tanulmányozása, a tanok s azok tengernyi részletei,
gyümölcsük egy kis hely, holmi mennybéli falu kunyhójában, éppen úgy, mint a rítusokba való elmerülés!
Ami egyedül megszabadít a lét szenvedésének terhétől – felégeti, akár az idők végén pusztító tűz –
az az önnön lényegünk örömteli helyzetét felismerő tudás… a többi csupán piaci alkudozás.
A vers a Bhagavad-gítá második fejezetének gondolatát ismétli költői hévvel:
„42. A sok-sok szóvirág, mellyel a Védákba temetkezők
hirdetik balga lélekkel, hogy csak a Véda létezik,
43. és egyebet nem ígérnek, mint jótettért a mennyeket,
s szertartások gyümölcseként földi hatalmat és gyönyört,
44. megbénítja e sok szó azt, ki hatalmat s gyönyört akar,
s határozatlan elmével bölcs mélységig nem ér soha.”
(Szerdahelyi István fordítása)
A tanok (śāstra) itt vagy a hat darsanra, vagy a hat védángára tett utalás. „Önnön lényegünk”: sva-ātma, az átman, mint az ember transzendens lényege.
(vairāgya 71., versmérték: śārdūlavikrīḍita)

āyuḥ kallola-lolaṁ katipaya-divasa-sthāyinī yauvana-śrīr
arthāḥ saṅkalpakalpā ghanasamaya-taṭid-vibhramā bhoga-pūgāḥ |
kaṇṭhāśleṣopagūḍhaṁ tadapi ca na ciraṁ yat priyābhiḥ praṇītaṁ
brahmaṇyāsakta-cittā bhavata bhava-bhayāmbhodhi-pāraṁ tarītum ||6||


Az élet akár a hánykolódó hullámok: az ifjúság szépsége csupán néhány napig marad velünk,
a vagyon szinte elröppenő gondolat, az élvezetek sora mint az esős évszak tovatűnő villámai,
kedvesed átkarolja nyakad, még az is ideig-óráig tart csupán –
egyedül a Brahmanhoz ragaszkodó értelem visz át téged a rettegéssel teli létóceán túlpartjára.
(vairāgya 36., versmérték: sragdharā)

yadāsīd ajñānaṁ smara-timira-sañcāra-janitaṁ
tadā dṛṣṭaṁ nārī-mayam idam aśeṣaṁ jagad iti |
idānīm asmākaṁ paṭutara-vivekāñjana-juṣāṁ
samībhūtā dṛṣṭis tribhuvanam api brahma manute ||7||


Amikor tudatlan voltam, a gyakran bolyongtam a szerelem sötétjében,
s akkoriban úgy láttam, e világ teljes egészében csak nőkből áll.
Most a megkülönböztetőképesség oly hathatós írjával szememen
egyenlőnek látok (mindent), még három világra is brahmanként tekintek.
(śṛṅgāra 69., versmérték: śikhariṇī)

kiṁ kandarpa karaṁ kadarthayasi re kodaṇḍa-ṭaṅkāritaṁ
re re kokila komalaṁ kala-ravaṁ kiṁ vā vṛthā jalpasi |
mugdhe snigdha-vidagdha-cāru-madhurair lolaiḥ kaṭākṣair alaṁ
cetaś cumbita-candra-cūḍa-caraṇa-dhyānāmṛtaṁ vartate ||8||


Ó, Kandarpa, kezeid haszontalanok, mit ér az íj-pendítés?
Ó, kakukk, édes-lágy dalod hasztalan zenged,
bájos leány, elég a perzselőn lágy, édesen vonzó, epedő oldalpillantásokból –
szívem csupán a Hold-csókolta varkocsú Isten lábának meditációjának hallhatatlan nektárát választja.
Kandarpa a szerelemisten, aki íjának öt virágnyilával veszi célba az emberi lényeket.
„Bájos leány”: – mugdhā: szűziesen vonzó, ártatlanul egyszerű, bájos ifjú leány – a költemények egyik tipikus hősnője. (Máskor pedig a józanságát elvesztett, teljesen szerelme bűvkörében élő leányt jelent. A szó gyöke a muh – elájul, megzavarodik igéből képzett befejezett melléknévi igenév, innen az elájult mint elsődleges, illetve a zavarodottnak tűnő, ám fondorlatoktól mentes, egyszerű másodlagos jelentés.) Az oldalpillantás a szerelem külső jeleinek egyeike.
„Szívem”: a cetas jelenthet tudatot, gondolkodást és szívet, lelket is.
„Hold-csókolta” – cumbita-candra: Siva varkocsát félhold díszíti.
(śṛṅgāra 64., versmérték: śārdūlavikrīḍita)

Mért fáradsz, Szerelem? Minek suhog a nyílvesszőid szálló hada?
Mért énekled igérgető dalaidat, kakukk, ha hiába már?
Szép lány, hasztalanul mivégre mutatod hívó kacagásodat?
A hold-ékszeres istenség elibe hull lelkem és szómát iszik.
(Weöres Sándor fordítása)

praśānta-śāstrārtha-vicāra-cāpalaṁ
nivṛtta-nānā-rasa-kāvya-kautukam |
nirasta-niḥśeṣa-vikalpa-viplavaṁ
prapattum anvicchati śūlinaṁ manaḥ ||9||


Lecsendesült a szentírások értelmezéseit kutató nyughatatlan vizsgálódásom,
szertefoszlott a költészet megannyi íze iránti lelkesedésem,
immáron maradéktalanul magam mögött hagytam a kételkedés zűrzavarát is –
szívem egyetlen vágya: Siva elé omolni!
A vikalpa kételkedést, de művészetet is jelent, így a harmadik páda a (világi) művészetek elvetésre is vonatkoztatható. A verset egyik Bhartrharihoz köthető gyűjteményben sem leltem fel, ám a hagyomány néki tulajdonítja. Siva neve a versben Śūlin, a lándzsás.
(versmérték: vaṁśasthavila)

mātar medini tāta māruta sakhe tejaḥ subandho jala
bhrātar vyoma nibaddha eva bhavatām antyaḥ praṇāmāñjaliḥ |
yuṣmat saṅga-vaśopajāta-sukṛta-sphāra-sphuran nirmala-
jñānāpāsta-samasta-moha-mahimā līye para-brahmaṇi ||10||


Föld, anyám! Szél, atyám! Tűz, barátom! Víz, kedves rokon!
Ég, bátyám! hozzátok tartozom! Összeteszem kezem, s végleg
búcsúzom tőletek. A társaságotokban megformált, fényesen tündöklő s makulátlan
tudás révén elhagytam mind a végtelen illúziót, s most elmélyülök a Legfőbb Brahmanban.
Az öt rokon az öt alapelem. Elmélyülök: a gyök jelenthet elmélyedést, belefeledkezést és feloldódást is.
(vairāgya 100., versmérték: śārdūlavikrīḍita)

Nemzőm: szél! s te szülőm: göröngy! te vezetőm: fény! társaságom te: víz!
testvérem: levegő! kitárt s a magas ég kékjébe nyujtott kezem
áld s elhágy titeket. Közös szeretet él mindnyájatokban, s ezért
elvágjátok a tévelygés gomolyagát: Brahmába szétolvadok.
(Weöres Sándor fordítása)

Anyám, Föld! Apám, Szél! Barátom, Fény! Rokonom, Víz!
Testvérem, Levegő! Összetett kézzel búcsúzom tőletek.
Egyesülésetekből Bölcsesség született, annak tiszta lángja
felperzselte a Káprázat kábulatát, s most beolvadok az örök Brahmanba.
(Vekerdi József fordítása)

2023. szeptember 23., szombat

Raghunáth dász gószvámí: Sóhaj Srí Srí Rádhiká száznyolc nevével


Śrī Śrī Rādhikāṣṭottara-śata-nāma-stotra

Raghunáth dász gószvámí a távlatok atyamestere - verseit ezért nem szokás a laikus nagyközönség elé tárni.
Az olvasó bölcs belátására bízzuk, elolvassa-e az alábbi költeményt... ám ha elolvassa, óvjuk az elhamarkodott ítéletalkotástól. A képek olykor világi szerelmet sejtetnek, ám tudnunk kell: a költő számára a szerelem a végsőkig fokozott istenszerelmet jelenti. Helyénvaló, ha az olvasó is így olvassa.





––––––––––––––––––– = o O o = –––––––––––––––––

avīkṣyātmeśvarīṁ kācid vṛndāvana-maheśvarīm |
tat-padāmbhoja-mātraika- gatir-dāsy-ati-kātarā ||1||


Mert nem látta úrnőjét, Vrindávan királynőjét,
kinek lótuszlába életének egyetlen célja volt, hű szolgálóleánya nagyon bánatos lett.

patitā tat-saras-tīre rudaty-arta-ravākulam |
tā-chrī-vaktrekṣaṇāvāptyai nāmāny-etāni saṁjagau ||2||


E szerencsétlen leány a Rádhá-kund partjánál zokogott keservesen,
s hogy megpillanthassa úrnője áldásos arcát, e neveket sóhajtozta:
A Rádhá-kund partján kuporgó, keservesen zokogó szolgálólány Rádhiká neveit felsoroló sóvárgó énekét sóhajnak fordítottuk e versben, és a címben is.

rādhā gāndharvikā goṣṭha- yuva-rājaika-kāmitā |
gāndharvā rādhikā candra- kāntir mādhava-saṅginī ||3||


Rádhá... Gándharviká... Krsna szerelmes vágyait lángragyújtó...
Gándharvá... Rádhiká... Csandrakánti... Mádhava társnője....

dāmodarādvaita-sakhī kārttikotkīrtideśvarī |
mukunda-dayitā-vṛnda- dhammilla-maṇi-mañjarī ||4||


Dámódar páratlan pajtása... a Kárttika hó ünnepelt úrnője...
Mukunda kedvesei hölgykoszorújának drágaköve...

bhaskaropāsikā vārṣa- bhānavī vṛṣabhānujā |
anaṅga-mañjarī-jyeṣṭhā śrīdāmāvarajottamā ||5||


a ragyogó Napistennek hódoló... Vársabhánaví... Vrsabhánu leánya,
Ananga Manydzsarí nővére... Srídáma húga... a legkiválóbb...
Az upāsikā (“mellé ülő”) szó általában imádót jelent, aki a tisztelete jeléül imádottja mellett, az ő lábainál ül. Ebben az esetben azonban felmerülhet a szó szerinti értelmezés is: a Ragyogó mellett ülő.

kīrtidā-kanyakā mātṛ- sneha-pīyūṣa-putrikā |
viśākhā-savayaḥ preṣṭha- viśākhā-jīvitādhikā ||6||


Kírtidá leánykája... az anyai gyöngédség nektárleánya...
Visákhá barátnője... ő Visákhának még az életénél is kedvesebb...

prāṇādvitīya-lalitā vṛndāvana-vihāriṇī |
lalitā-prāṇa-lakṣaika- rakṣā vṛndāvaneśvarī ||7||


Lalitá szemefénye... Vrndá erdejében barangoló...
kit Lalitá százezerszer is oltalmaz... Vrndávan úrnője....
A lalitā-prāṇa-lakṣaika- rakṣā szóösszetétel értelmezhető így is: Lalitá életét százezeregyszer is oltalmazó. Lalitá azonban akár Krsnával is szembeszáll Rádhiká érdekében, így inkább ő tekinthető Rádhiká oltalmazójának.

vrajendra-gṛhinī-kṛṣṇa- prāya-sneha-niketanam |
vraja-go-gopa-gopālī- jīva-mātraika-jīvanam ||8||


Jasódá szeretettemplomának másik tornya....
Vradzsa jószágainak, pásztorainak, azok családjainak és minden teremtett léleknek egyetlen éltetője...

snehalābhīra-rājendra- vatsalācyuta-pūrvajā |
govinda-praṇayādhāra- surabhi-sevanotsukā ||9||


Nanda és Balarám szeretete övezi...
Szurabhi szolgálata után sóvárog, ki Góvinda kincse...

dhṛta-nandīśvara-kṣema- gamanotkaṇṭhi-mānasā |
sva-dehādvaitatā-dṛṣṭi- dhaniṣṭhā-dhyeya-darśanā ||10||


szívét a nandísvari hajlék vonzza...
elméjében magát Dhanistháként látja...
Dhanisthá Jasódá szolgálóleánya, ki Nandísvaron lakik Nanda hajlékában.

gopendra-mahiṣī-pāka- śāla-vedi-prakāśikā |
āyur-vardhaka-raddhānnā rohiṇī-ghrāta-mastakā ||11||


pásztorok királynőjének konyhájában tündöklő...
főztje életnövelő...Róhiní átölelve őt, hajának illatát issza...

subala-nyasta-sārūpyā subala-prīti-toṣitā |
mukharā-dṛk-sudhā-naptrī jaṭilā-dṛṣṭi-bhīṣitā ||12||


Szubala hűségesen mutatja be őt... kit boldoggá tesz Szubala öröme...
Mukhará szemének nektár-unokája... megretten ha Dzsatilát látja...
Szubala Krsna barátja, aki a Rádhikával való találkozások elrendezésében segédkezik neki. Krsnának ecseteli Rádhiká szépségét, s álruhában, Rádhának öltözve megtéveszti Rádhá anyósát, így teremtve alkalmat az együttlétre. A subala-nyasta-sārūpyā mindkét módon értelmezhető. Mukhara Rádhiká anyai nagyanyja, Dzsatilá pedig az anyósa.

madhumaṅgala-narmokti-janita-smita-candrikā |
paurṇamāsī-bahiḥ-khelat-prāṇa-pañjara-śārikā ||13||


Madhumangal tréfás szavaitól kacagó holdsugár...
Paurnamászí szeme-fénye, kalitkán kívül játszadozó madárkája...
Paurnamászí: Szandípani édesanyja, Madhumangalnak, Krsna barátjának nagymamája.

sva-gaṇādvaita-jīvātuḥ svīyāhaṅkara-vardhinī |
sva-gaṇopendra-pādābja-sparśa-lambhana-harṣiṇī ||14||


társnői egyetlen éltetője... a lánycsapat büszkeségének növelője...
Krsna lótuszlábának érintésétől barátnőivel együtt örvendő...

svīya-vṛndāvanodyāna-pālikī-kṛta-vṛndakā |
jñāta-vṛndāṭavī-sarva-latā-taru-mṛga-dvijā ||15||


Vrndá-gópít teszi meg saját kertjének, Vrndávannak oltalmazójává...
minden növényt, fát, állatot és madarat ismer ott...
Az udyāna (kert) szót gyakran a vana (erdő) ellentéteként említik.

īṣā-candana-saṅghṛṣṭa-nava-kāśmīra-deha-bhāḥ |
javā-puṣpa-prabhā-hāri-paṭṭa-cīnāruṇāmbarā ||16||


teste szantálpéppel kevert friss sáfránytól ragyog...
vörös selyemruhája mellett még a rózsa virágának tündöklése is elhalványul...

caraṇābja-tala-jyotir-aruṇī-kṛta-bhū-talā |
hari-citta-camatkārī cāru-nūpura-niḥsvanā ||17||


lótuszlába talpának ragyogása pirosra festi a föld felszínét...
bokaláncának gyönyörű hangja megbabonázza Hari szívét...

kṛṣṇa-śrānti-hara-śroṇī-pīṭha-valgita-ghaṇṭikā |
kṛṣṇa-sarvasva-pīnodyat-kucāñcan-maṇi-mālikā ||18||


csípőjének oltárán táncoló csengettyűk hangja eloszlatja Krsna fáradtságát...
drágakőfűzérrel díszített telt keblei jelentik Krsna mindenét...

nānā-ratnollasā-chaṅkha-cūḍā-cāru-bhuja-dvayā |
syamantaka-maṇi-bhrājan-maṇi-bandhāti-bandhurā ||19||


szépséges karjain drágakőként csillogó kagylóhéj karkötőt visel...
Szjamantaka ékkőként ragyogó nyakláncában szépsége mindent felülmúl...
A Szjamantaka nevezetű hírneves ékszert Szatrádzsit király kapta a Napistentől, mindig a nyakában hordta, imádta, s az ékszer naponta jelentős mennyiségű arannyal látta őt el. Később testvérétől elrabolták, majd mikor Krsna visszaszerezte, hálája jeléül Krsnához adta feleségül lányát, Szatjabhámát.

suvarṇa-darpana-jyotir-ullaṅghi-mukha-maṇḍalā |
pakva-dāḍima-bījābha-dantākṛṣṭāghabhī-chukā ||20||


orcájának ragyogása elhomályosítja még az aranytükör tündöklését is...
érett gránátalma magjaihoz hasonlatos fogai papagájként vonzzák Krsnát...
A papagáj kedveli a gránátalmát, ezért a gránátalma egyik neve śukādana, a papagájok csemegéje. Az agha szó jelentése bűn, így Krsna neve – Agha-bhī, Agha démon elpusztítója – másodlagos értelemben arra utal, akitől a Bűn retteg.

abjarāgādi-sṛṣṭābja-kalikā-karṇa-bhūṣaṇā |
saubhāgya-kajjalāṅkāktā-netra-nindita-khañjanā ||21||


lótuszbimbó alakú fülbevalója rubintból s más ragyogó drágakőből készült...
míg a jószerencse szemfestékével megkent szeme megszégyeníti a khanydzsana madarat is...
A khanydzsana madár a barázdabillegető rokona – a rebbenő szerelmes pillantás a hasonlítás oka.

su-vṛtta-mauktika-muktā-nāsikā-ṭila-puṣpikā |
su-cāru-nava-kastūrī-tilakāñcita-bhālakā ||22||


szezámvirág orrában szépséges igazgyöngyöt visel...
ívelt homlokán friss mósusz-tilak díszlik...

divya-veṇī-vinirdhūta-keki-piñchā-vara-stutiḥ |
netrānta-śara-vidhvaṁsi-kṛta-cāṇūrajid-dhariḥ ||23||


hajfonatai ragyogása fölülmúlja a pávatollak legszebb himnuszait...
szeme sarkából kilőtt nyilai elejtik a Csánurát legyőző Harit...

sphurat-kaiśora-tāruṇya-sandhi-bandhura-vigrahā |
mādhavollāsakonmattā pikoru-madhura-svarā ||24||


bájos alakja az ifjúkor hajnalának frissességében ragyog...
ő Mádhava elégedettségének bolondja... édes hangja akár a kakukké...
A vers második fele más olvasatban: mādhavollāskā – Mádhava öröme, és unmattā-pikoru-madhura-svarā – mámoros hangja akár a kakukk szavának édessége.

prāṇāyuta-śata-preṣṭha-mādhavotkīrti-lampaṭā |
kṛṣṇāpaṅga-taraṅgodyat-smita-pīyūṣa-budbudā ||25||


életénél sokszorta kedvesebb néki az ő Mádhavája, kinek dícsőítésére sóvárog...
mosolya Krsna oldalpillantásainak hullámából fakadó nektár-buborék...

puñjī-bhūta-jagal-lajjā-vaidagdhī-digdha-vigrahā |
karuṇa-vidravad-dehā mūrtiman-mādhurī-ghaṭā ||26||


alakja a világ minden szemérmességével és furfangjával felkent...
teste ellágyul a könyörülettől... ő a megtestesült édesség...

jagad-guṇavatī-varga-gīyamāna-guṇoccayā |
śacy-ādi-subhaga-vṛnda-vandyamānoru-saubhagā ||27||


a világ minden erényes hölgye az ő számtalan jótulajdonságát énekli...
nagyszerűségét a Sacsi vezette szerencsés asszonyok magasztalják...

vīṇā-vādana-saṅgīta-rāsa-lāsya-viśāradā |
nārada-pramukhodgīta-jagad-ānanda-sad-yaśaḥ ||28||


ő a víná-muzsika, az éneklés és a rásza-tánc mestere...
isteni dicsőségét a Nárada vezette szentek fennhangon magasztalják, az egész világ örömére...

govardhana-guhā-geha-gṛhiṇī kuñja-maṇḍanā |
caṇḍāṁśu-nandinī-baddha-bhāginī-bhāva-vibhramā ||29||


ő a Góvardhan barlangbéli szerelmi fészek úrnője... a ligetet ékesítő...
a Jamunát nővérének tekintő...
A versben említett harmadik név szó szerint: a Napleányhoz tévedésből nővérként kötődő létű.

divya-kundalatā-narma-sakhya-dāma-vibhūṣitā |
govardhana-dharāhlādi-śṛṅgāra-rasa-paṇḍitā ||30||


kit Kundalatá bizalmas barátságának pompás koszorújával ékesít...
ő a Góvardhant magasba tartó (Krsnát) megörvendeztető szerelmes ízek mestere...

girīndradhara-vakṣaḥ-śrī-śaṅkhacūḍāri-jīvanam |
gokulendrasuta-prema-kāma-bhūpendra-paṭṭanam ||31||


Laksmí ő a Hegykirály felemelőjének mellkasán... Sankhacsúda ellenfelének éltető ereje...
Krsna szerelmének fejedelmi lakhelye...
A harmadik páda Krsnát Gókula vezérének fiaként nevezi.

vṛṣa-vidhvaṁsa-narmokti-sva-nirmita-sarovarā |
nija-kuṇḍa-jala-krīḍā-jita-saṅkarṣaṇānujā ||32||


az Aristászura elpusztítását követő tréfás beszélgetés után ő maga ásta ki a medencét...
játékos évődéssel felülkerekedett Krsnán – így töltette meg tavacskáját vízzel...

muramardana-mattebha-vihārāmṛta-dīrghikā |
girīndradhāra-pārīndra-rati-yuddhoru-siṁhikā ||33||


nektár-tó ő, hol Mura végzete mámoros elefántként játszadozik...
a Hegykirályt magasba emelő oroszlán párja a szerelmes csatákban...
A Vámana-purána 60. fejezete szerint Mura Kasjapa pradzsápati és Danu gyermeke. Egy alkalommal nagy megrázkódtatás érte: egy csatatéren a félistenek által megölt démonok tetemeinek sokaságának szörnyű látványának hatására megrettent a haláltól. Évekig vezekelt, s nagyatyjához, Brahmához fohászkodott. Brahmá meg is jelent előtte, s Mura azt kérte, hogy ha a csatamezőn megérinti ellenfelét, az haljon meg nyomban, még ha egyébként halhatatlan is. Brahmá megadta neki ezt a kegyet, így Mura gyakorlatilag legyőzhetetlenné vált. Később Bhaumászura városát védte, itt lelte halálát: Krsna a Szudarsan-csakrával megölte őt.
A Hari név egyik jelentése: oroszlán.

sva-tanu-saurabhonmattī-kṛta-mohana-mādhavā |
dor-mūloccalana-krīḍā-vyākulī-kṛta-keśavā ||34||


testének illata elcsábítja, s megmámorosítja Mádhavát...
vállának játékos táncával felzaklatja Késavát...

nija-kuṇḍa-taṭī-kuñja-kḷpta-keli-kalodyamā |
divya-malli-kulollāsi-śayyā-kalpita-vigrahā ||35||


tavacskája partján egy ligetben rendezi be szerelmes kedvteléseik színterét...
a pompás jázminágyra fekszik...

kṛṣṇa-vāma-bhujanyasta-cāru-dakṣiṇa-gaṇḍakā |
savya-bāhu-latā-baddha-kṛṣṇa-dakṣiṇa-sad-bhujā ||36||


Krsna bal kezével szépséges orcáját cirógatja...
az ő balja pedig liánként fonódik párja transzcendentális jobbjára...

kṛṣṇa-dakṣiṇa-cārūru-śliṣṭa-vāmoru-rambhikā |
girīndradhara-dhṛg-vakṣo-mardi-su-stana-parvatā ||37||


Krsna pompás jobb combja szorosan simul bal combjához...
a Hegykirályt felemelő mellkasára szorítja szépséges keblének összepréselt halmát...

govindādhara-pīyūṣa-vāsitādhara-pallavā |
sudhā-sañcaya-cārūkti-śītalī-kṛta-mādhavā ||38||


ajkainak bimbóit Góvinda ajkának ambróziája illatosítja...
kedves szavainak nektárözöne kellemesen hűsíti Mádhavát...
A forró Nappal szemben a hűs Holdat tekintik a nektár forrásának

govindodgīrṇa-tāmbūla-rāga-rājyat-kapolikā |
kṛṣṇa-sambhoga-saphalī-kṛta-manmatha-sambhavā ||39||


arcát pirosra festi a Góvinda ajkai közül kibuggyanó bétel...
Krsna gyönyöre beteljesedik e szerelem születésével...

govinda-mārjitoddāma-rati-prasvinna-san-mukhā |
viśākhā-vījita-krīḍā-śrānti-nidrālu-vigrahā ||40||


Góvinda megtörölgeti a szerelem hevétől gyöngyöző orcáját...
Visákhá legyezi, mikor a szerelmes játékok után fáradtan álomba szenderül...

govinda-caraṇa-nyasta-kāya-mānasa-jīvanā |
sva-prānārbuda-nirmañchya-hari-pāda-rajaḥ-kaṇā ||41||


Góvinda lábaihoz helyezi testét, elméjét és életét...
százmilliónyi lélegzetével imádja Hari lába porának egyetlen szemecskéjét is...

aṇu-mātrācyutādarśa-śapyamānātma-locanā |
nitya-nūtana-govinda-vaktra-śubhrāṁśu-darśanā ||42||


elátkozza saját szemét, ha csupán egy pillanatra nem látja Acsjutát...
Góvinda örökifjú Hold-arcában gyönyörködik...

niḥsīma-hari-mādhurya-saundaryādy-eka-bhoginī |
sāpatnya-dhāma-muralī-mātrā-bhāgya-kaṭākṣiṇī ||43||


Hari határtalan édességének szépségének és más tulajdonságainak egyedüli élvezője...
csupán egyetlen pillantásra méltatja vetélytársnőjének, a Muralí fuvolának jószerencséjét...

gāḍha-buddhi-bala-krīḍā-jita-vaṁśī-vikarṣiṇī |
narmokti-candrikotphulla-kṛṣṇa-kāmābdhi-vardhinī ||44||


majd csalafinta évődéssel elcseni őt...
Krsna vágyóceánját duzzasztja tréfás szavainak holdfényével...
„Mikor a gyengéd érzelmektől megmámorosodott Hari kezéből kicsúszott fuvolája, az évődő, szerelemittas istennő elcsente azt, ezért Rádhikát Haráként magasztalják.” (Dzsíva gószvámí: Mahá-mantrártha-vjákhjá 9.)

vraja-candrendriya-grāma-viśrāma-vidhuśālikā |
kṛṣṇa-sarvendriyonmādi-rādhety-akṣara-yugmakā ||45||


Vradzsa holdja érzékeinek Hold-hajlék pihenőhelye ő...
Krsna minden érzékét megőrjíti e két szótag: Rá-dhá.

idaṁ śrī-rādhikā-nāmnām aṣṭottara-śatojjvalam |
śrī-rādhā-lambhakaṁ nāma stotraṁ cāru rasāyanam ||46||
yo 'dhīte parama-prītyā dīnaḥ katara-mānasaḥ |
sa nātham acireṇaiva sa-nātham īkṣate dhruvam ||47||


Íme, Srí Rádhiká száznyolc neve. Az a bánatos, szomorú szívű, aki nagy szeretettel tanulmányozza a Srí Rádhát kutató nevek tündöklő életelixírhez hasonlatos himnuszát, az minden bizonnyal gyorsan megpillantja úrnőjét, párjával együtt.