a halál legyőzésének nagy mantrája

oṁ
trya̍mbakaṁ yajāmahe
su̱gandhi̍ṁ puṣṭi̱vardha̍nam |
u̱rvā̱ru̱kami̍va̱ bandha̍nān
mṛ̱tyormu̍kṣīya̱ māmṛtā̍t ||

A Háromszemű (Sivának) áldozunk, a kellemes illatúnak, a gyarapítónak.
Óh, bár megszabadítana a halálból, mint uborkát a száráról, hogy (megízleljem) a halhatatlanság nektárját!

(Rg-véda 7.59.12., Sukla-jadzsur-véda 3.60.)

A tryambaka (tri-ambaka) szokásos jelentése: háromszemű, Sivára utal. Két szeme a Nap és a Hold, a harmadik szeme pedig a lelki bölcsességgel való látásé, ugyanakkor a világot felégető pusztító tűz forrása is. Mert az ambaka szó atyát is jelent, Szájana a Rg-véda kommentárjában felveti a „hármak atyja” értelmezést is: a tri-múrti, Brahmá, Visnu és Rudra atyja. A Siva-puránában (2.2.37. fejezet) Sukrácsárja tanítja Dadhícsit e mantráról, az ő kifejtésében a Háromszemű jelentése: háromszemű, mert a három világ, a három létszféra, és a három kötőerő ura.
A su-gandhi („kellemes illatú”) isteni illatút jelent – miként a kellemes illat finoman betölti a teret, hasonlóképp a múlhatatlan Isten is jelen van mindenütt. Más értelmezésben (Szájana kommentárja szerint) hírneve úgy tölti be mindenséget, miként egy virágokkal teli fa áraszt kellemes illatot maga körül.
A száráról könnyedén leváló uborka a természetes, könnyed elszakadás szimbóluma. Az urvāruka (uborka) szóhoz hasonló hangzású az ūrvāruka (ūrva-āruka), ami „nagy fájdalmat”, „nagy sérülést” jelent. A bandhana általában kötést, köteléket jelent – a növény esetében a kocsányt. „Bárcsak megszabadítana a halálból, miként nagy fájdalmak kötelékéből” – ez is kihallható a szövegből.
A Rg-véda verse Vaszistha nevéhez fűződik. A mantra Sivát gyarapítónak (puṣṭi-vardhanam – gazdagító, felvirágoztató, „táplálást növelő”) nevezi, ezért, és a nagy fájdalmaktól való megszabadulás miatti áthallás miatt a mantra gyógyításhoz, megújuláshoz kötődik. A mantra mahā-mṛtyu-jaya mantra néven ismeretes: a halál legyőzésének nagy mantrája.

sántipátha – Krsna-jadzsurvéda

 

„Megbékélés-recitálás”. A Krsna-jadzsurvéda gyűjtemény upanisadjainak elején olvashatjuk az alábbi mantrát. A mantrát szokásosan a tanulmányozás kezdetekor zengik, hogy elháruljon minden akadály a közös munka elől.

oṁ saha nāvavatu |
saha nau bhunaktu |
saha vīryaṁ karavāvahai |
tejasvināvadhītam astu |
mā vidviṣāvahai ||
om śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ ||

Óm! Mindkettőnket oltalmazzon (a Legfelsőbb Úr),
s vezessen mindkettőnket.
Együtt tegyünk nagy tetteket,
s váljunk tanulttá mi, a két ragyogó!
Szeretetlenség ne férkőzzön közénk!
Óm! Béke, béke, béke!

A saha jelentése ’együtt’, ’közösen’, ám itt a két szótag külön is értelmes: ő (sa), bizony (ha). A nau kettesszám első személyű névmás, míg az avatu felszólítás: oltalmazzon! „Csakis Ő oltalmazzon mindkettőnket!”, vagy „együtt oltalmazzon mindkettőnket” lehet az első rész fordítása – a kettesszám a tanítványra és a mesterre vonatkozik. Az oltalomkérés nem közönséges, világi veszélyek elleni védelmet jelent… a tanulmányozónak a tudatlanság, a félreértések elleni védelemre van szüksége.

A bhunaktu szintén felszólítás – az ige itt a bhuj, melynek jelentései: vezet, őriz, irányít, élvez, használ. A második rész fordítása így: „csakis ő vezessen / őrizzen / használjon mindkettőnket!”

A harmadik részben a saha már csak az együtt, közösen értelemben illik a mondatba. A vīrya szó szerint erőt, hősiességet, bátorságot jelet, míg a karavāvahai a tesz (kṛ) ige kettes számú felszólító módú alakja: tegyünk! Így a harmadik rész fordítása: együtt tegyünk hőstetteket – a hőstett itt a tudás megszerzése érdekében tett nagy erőfeszítés.

A nagy erőfeszítések ragyogóvá tesznek – a tejasvin ragyogót, de erőst, hatalmast is jelent. Mi ketten, a ragyogók (tejasvinau) váljunk képzetté (adhītam)! –szól a következő rész.

Soha ne legyen köztünk széthúzás, ellenségeskedés, gyűlölködés, szeretetlenség. A dviṣ ige jelentése ellenségeskedik, gyűlöl, az igekötő (vi-, jelentése szét) itt erősíti az ige jelentését, az ragozás kettes szám felszólítás (vidviṣāvahai). A mester szeretettel, figyelemmel fordul tanítványa felé, míg az hittel és tisztelettel tekint tanítójára – ez alapozza meg a kettejük közti szoros köteléket, mely lehetővé teszi a közös erőfeszítést.

A śāntiḥ – béke szó háromszori ismétlése jelenthet áldásos megerősítést, de a kommentárok a háromféle veszély: önmagunk, más lények, vagy a sors (isteni elrendezés, természeti erők) által támasztott akadályok elhárulását is megemlítik.