Bejegyzések
„Megbékélés-recitálás”. A Krsna-jadzsurvéda gyűjtemény upanisadjainak elején olvashatjuk az alábbi mantrát. A mantrát szokásosan a tanulmányozás kezdetekor zengik, hogy elháruljon minden akadály a közös munka elől.
oṁ saha nāvavatu |
saha nau bhunaktu |
saha vīryaṁ karavāvahai |
tejasvināvadhītam astu |
mā vidviṣāvahai ||
om śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ ||
Óm! Mindkettőnket oltalmazzon (a Legfelsőbb Úr),
s vezessen mindkettőnket.
Együtt tegyünk nagy tetteket,
s váljunk tanulttá mi, a két ragyogó!
Szeretetlenség ne férkőzzön közénk!
Óm! Béke, béke, béke!
A saha jelentése ’együtt’, ’közösen’, ám itt a két szótag külön is értelmes: ő (sa), bizony (ha). A nau kettesszám első személyű névmás, míg az avatu felszólítás: oltalmazzon! „Csakis Ő oltalmazzon mindkettőnket!”, vagy „együtt oltalmazzon mindkettőnket” lehet az első rész fordítása – a kettesszám a tanítványra és a mesterre vonatkozik. Az oltalomkérés nem közönséges, világi veszélyek elleni védelmet jelent… a tanulmányozónak a tudatlanság, a félreértések elleni védelemre van szüksége.
A bhunaktu szintén felszólítás – az ige itt a bhuj, melynek jelentései: vezet, őriz, irányít, élvez, használ. A második rész fordítása így: „csakis ő vezessen / őrizzen / használjon mindkettőnket!”
A harmadik részben a saha már csak az együtt, közösen értelemben illik a mondatba. A vīrya szó szerint erőt, hősiességet, bátorságot jelet, míg a karavāvahai a tesz (kṛ) ige kettes számú felszólító módú alakja: tegyünk! Így a harmadik rész fordítása: együtt tegyünk hőstetteket – a hőstett itt a tudás megszerzése érdekében tett nagy erőfeszítés.
A nagy erőfeszítések ragyogóvá tesznek – a tejasvin ragyogót, de erőst, hatalmast is jelent. Mi ketten, a ragyogók (tejasvinau) váljunk képzetté (adhītam)! –szól a következő rész.
Soha ne legyen köztünk széthúzás, ellenségeskedés, gyűlölködés, szeretetlenség. A dviṣ ige jelentése ellenségeskedik, gyűlöl, az igekötő (vi-, jelentése szét) itt erősíti az ige jelentését, az ragozás kettes szám felszólítás (vidviṣāvahai). A mester szeretettel, figyelemmel fordul tanítványa felé, míg az hittel és tisztelettel tekint tanítójára – ez alapozza meg a kettejük közti szoros köteléket, mely lehetővé teszi a közös erőfeszítést.
A śāntiḥ – béke szó háromszori ismétlése jelenthet áldásos megerősítést, de a kommentárok a háromféle veszély: önmagunk, más lények, vagy a sors (isteni elrendezés, természeti erők) által támasztott akadályok elhárulását is megemlítik.
saha nau bhunaktu |
saha vīryaṁ karavāvahai |
tejasvināvadhītam astu |
mā vidviṣāvahai ||
om śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ ||
Óm! Mindkettőnket oltalmazzon (a Legfelsőbb Úr),
s vezessen mindkettőnket.
Együtt tegyünk nagy tetteket,
s váljunk tanulttá mi, a két ragyogó!
Szeretetlenség ne férkőzzön közénk!
Óm! Béke, béke, béke!
A saha jelentése ’együtt’, ’közösen’, ám itt a két szótag külön is értelmes: ő (sa), bizony (ha). A nau kettesszám első személyű névmás, míg az avatu felszólítás: oltalmazzon! „Csakis Ő oltalmazzon mindkettőnket!”, vagy „együtt oltalmazzon mindkettőnket” lehet az első rész fordítása – a kettesszám a tanítványra és a mesterre vonatkozik. Az oltalomkérés nem közönséges, világi veszélyek elleni védelmet jelent… a tanulmányozónak a tudatlanság, a félreértések elleni védelemre van szüksége.
A bhunaktu szintén felszólítás – az ige itt a bhuj, melynek jelentései: vezet, őriz, irányít, élvez, használ. A második rész fordítása így: „csakis ő vezessen / őrizzen / használjon mindkettőnket!”
A harmadik részben a saha már csak az együtt, közösen értelemben illik a mondatba. A vīrya szó szerint erőt, hősiességet, bátorságot jelet, míg a karavāvahai a tesz (kṛ) ige kettes számú felszólító módú alakja: tegyünk! Így a harmadik rész fordítása: együtt tegyünk hőstetteket – a hőstett itt a tudás megszerzése érdekében tett nagy erőfeszítés.
A nagy erőfeszítések ragyogóvá tesznek – a tejasvin ragyogót, de erőst, hatalmast is jelent. Mi ketten, a ragyogók (tejasvinau) váljunk képzetté (adhītam)! –szól a következő rész.
Soha ne legyen köztünk széthúzás, ellenségeskedés, gyűlölködés, szeretetlenség. A dviṣ ige jelentése ellenségeskedik, gyűlöl, az igekötő (vi-, jelentése szét) itt erősíti az ige jelentését, az ragozás kettes szám felszólítás (vidviṣāvahai). A mester szeretettel, figyelemmel fordul tanítványa felé, míg az hittel és tisztelettel tekint tanítójára – ez alapozza meg a kettejük közti szoros köteléket, mely lehetővé teszi a közös erőfeszítést.
A śāntiḥ – béke szó háromszori ismétlése jelenthet áldásos megerősítést, de a kommentárok a háromféle veszély: önmagunk, más lények, vagy a sors (isteni elrendezés, természeti erők) által támasztott akadályok elhárulását is megemlítik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése