Vrtra, a sárkánykígyó imája

Tvastának, Aditi fiának a dévák örök ellenségeinek, a daitjáknak családjából származó Racsaná lett a felesége. Tőle született fia, Visvarúpa, akit Brahmá tanácsára a dévák mesterüknek és papjuknak kértek fel, Visvarúpa pedig a Nárájan-kavacsa (Nárájan amulett, vagy páncél) fohásszal vértezte fel őket – s így legyőzhették a daitjákat. Ám hiába a sikeres együttműködés: amikor Indra tudomására jutott, hogy a daitjákkal rokonságban álló Visvarúpa az ő nevükben is végzett felajánlásokat, féktelen haragjában megölte Visvarúpát.

Mikor Tvastá értesült fia haláláról, bosszút esküdött. Áldozat elvégzésébe fogott, melynek beteljesülésekor létrejön egy hatalmas szörnyeteg – olyan erős és hatalmas lény, aki képes lesz Indrát is elpusztítani. Az áldozat csúcspontján felajánlásait a tűzre vetve e mantrát zengte: indraśatro vivardhasva – Indra ellensége gyarapodj! Felindultságában azonban hibát vétett, rosszul mondta a mantrát. Az indraśatruḥ birtokos jelentést hordozó összetett szó, mint magyarul a „tengerpart” (ami a „tenger partja”). Az indra-śatruḥ éppen így birtokos összetétel, jelentése ’Indra ellensége’ (śatruḥ), megszólítva (a szanszkrtban a megszólítást ragozással fejezik ki): indraśatro. Tvastá azonban hibásan külön ejtette a szóösszetétel két tagját: indra śatro vivardhasva – Indra, ellenség, gyarapodj! Így az áldozat csak részben lehetett sikeres: az áldozati tűzből előlépett ugyan a kívánt szörny, ám Indra erősebbnek bizonyult nála. A szörny hatalmas volt, és vezeklése erejével valamennyi világot elfedte (āvṛ), ezért az Vṛtra (Elfedő) nevet kapta.

A dévák nyomban rátámadtak, ám Vrtra elnyelte fegyvereiket. A dévák az Úr Hari segítségéért könyörögtek, aki először megfeddte őket, mondván: tiszta hívei csak a szolgálat lehetőségére vágynak, nem az ellenségeik fölötti győzelemre. Végül egy jótanácsot adott nekik: keressék fel a szent Dadhícsit, kérjék el a testét, és a csontjaiból kovácsolt fegyverrel legyőzhetik Vrtrát.

Így kezdődött el a hatalmas csata a daitják és a dévák közt, melyet a véda-szövegek több helyen elbeszélnek – többféle módon is leírva a történteket. A Rg-véda 4. mandalája (a 18. himnuszban) a vizeket elzáró démonként említik Vrtrát (a vṛ gyök egyik jelentése ’gátol’), így Indra győzelmének következtében a szomjazó földet elárasztották a folyóvizek.
A Mahábhárata Udjóga (5.) parvájában (9-10. fejezetek) Sálja úgy beszéli el a történteket Judhisthir királynak, hogy Vrtra először elnyelte Indrát. A dévák ekkor teremtették az ásítást, és az ásító Vrtra nyitott szájából Indra sikerrel ki tudott menekülni. Hosszas harc után Indra végül elmenekült a csatából. A rsik közvetítésével ezután fegyverszünetet kötött Vrtrával, aki biztosítékot követelt: tegyen Indra fogadalmat, hogy sem száraz, sem nedves fegyverrel, sem kővel, sem fával, sem lövedékkel, sem kézifegyverrel, sem nappal, sem éjjel nem támad rá. Indra meg is fogadott mindent, ám továbbra is csak azon törte a fejét, miként ölhetné meg Vrtrát. Egyszer aztán éppen alkonyatkor a tengerparton sétált, mikor észrevette, hogy a víz színén hegynyi nagy tajték úszik. Nem is nedves, nem is száraz – gondolta –, ráadásul alkonyat van éppen, ami nem is nappal, nem is éjjel! Ezt a tajtékot hajította hát Vrtrára a Dadhícsí csontjaiból kovácsolt villámával együtt, így győzte le őt.

A Bhágavata-purána hatodik énekében olvasható történet azonban egészen különleges, és eltér a többi elbeszéléstől. Vrtrát a Bhágavatam nem csupán egy démon-szörny sárkánykígyóként állítja az olvasó elé, hanem nemeslelkű harcosként, aki nem támad a csapása nyomán elefántjáról lezuhanó, s így védtelenné váló Indrára. Vrtra megszólítja Indrát. Először megrója… joggal, hiszen Indra kétszeresen is bűnös: nem csupán egy bráhmanát, de saját mesterét, Visvarúpát ölte meg. Ám tudom – folytatja Vrtra – Visnu téged pártol, így kétségtelen te győzöl majd. Te győzöl, így tiéd lesz a mennyek gazdagsága, ám mert gondolataimat csupán Szankarsan lótuszlábaira rögzítem, így testem elhagyásakor, a szent bölcsek társaságát nyerem majd el. Az ő társaságukban nem vakít el a gazdagság, jutalmam pedig az Úr szolgálata lesz!

Vrtra ezután az Úrhoz fohászkodik:

ahaṁ hare tava pādaika-mūla-
dāsānudāso bhavitāsmi bhūyaḥ |
manaḥ smaretāsu-pater guṇāṁs te
gṛṇīta vāk karma karotu kāyaḥ ||24||

Ó, Hari! Bárcsak a lábaidnál (helyet foglaló)
szolgáid szolgája lehetnék újra!
Életem ura! Gondolataim csak jótulajdonságaidra emlékeznének,
szavaim téged magasztalnának, testem csak téged szolgálna!

na nāka-pṛṣṭhaṁ na ca pārameṣṭhyaṁ
na sārva-bhaumaṁ na rasādhipatyam |
na yoga-siddhīr apunar-bhavaṁ vā
samañjasa tvā virahayya kāṅkṣe ||25||

Sem a mennyek világára, sem (Brahmá) legfelsőbb egére,
sem a Föld királyságára vagy a az alvilág feletti egyeduralomra,
sem jóga-sziddhikre, sem az újjászületések végére
nem vágyok nálad nélkül, Legfelsőbb Úr!

Nāka-pṛṣṭha szó szerint a ’menny-háta’, az égbolt legfelső része, a kommentárok a Sarkcsillaggal, Dhruva herceg világával azonosítják. Samañjasa: az añjas jelentése ’gyorsaság’, ’rátermettség’, a sam-añjasa jelentései: ’helyes’, ’erényes’, ’igazságos’. Srídhar szvámí kommentárja szerint a megszólítás jelentése: minden jószerencse hajléka.
A gondolat jelentőségét mutatja, hogy – csekély eltérésekkel – több helyen is föllelhető a Bhágavata-puránában.

na nāka-pṛṣṭhaṁ na ca sārva-bhaumaṁ
na pārameṣṭhyaṁ na rasādhipatyam |
na yoga-siddhīr apunar-bhavaṁ vā
vāñchanti yat-pāda-rajaḥ-prapannāḥ ||

Sem a mennyek világára, sem a Föld királyságára / sem (Brahmá) legfelsőbb egére, sem az alvilág feletti egyeduralomra, / sem jóga-sziddhikre, sem az újjászületések végére / nem vágynak, kik oltalomra leltek lábad poránál. (10.16.37. Kálija feleségeinek fohászai Krsnához)

na pārameṣṭhyaṁ na mahendra-dhiṣṇyaṁ
na sārvabhaumaṁ na rasādhipatyam |
na yoga-siddhīr apunar-bhavaṁ vā
mayy arpitātmecchati mad vinānyat ||

Sem (Brahmá) legfelsőbb egét, sem a nagy Indra hajlékát / sem a Föld királyságát vagy az alvilág feletti egyeduralmat, / sem jóga-sziddhiket, sem az újjászületések végét / nem kívánják nálam nélkül a nékem szentelődök. (11.14.14. Krsna tanítja Uddhavát)

ajāta-pakṣā iva mātaraṁ khagāḥ
stanyaṁ yathā vatsatarāḥ kṣudh-ārtāḥ |
priyaṁ priyeva vyuṣitaṁ viṣaṇṇā
mano 'ravindākṣa didṛkṣate tvām ||26||

Mint a pelyhedző madárfiókák anyjukat,
vagy az éhes borjak a tejet,
ahogy távollévő kedvesét a bánatos feleség,
szívem így vágyakozik látni téged, Lótuszszemű uram!

A madárfiókák magányosan várják anyjukat, közben látják elrepülni a baglyokat, és más ragadozó madarakat – így kukac-ételre és főleg biztonságra vágyva keseregnek anyjuk után. A kisborjak is türelmetlenül várják a fejés idejét – megkötözve sírnak bánatosan. Ám amikor gazdájuk odaengedi őket anyjuk közelébe, gyorsan megtöltik pocakjukat, s amint jóllaktak, elégedetten továbbállnak játszani. Ezt a vágyakozást is szükséglet szüli, s amint a szükséglet betöltetik, a borjú megfeledkezik anyjáról. A távollévő szerelme után vágyakozó asszony a szanszkrt költészet hősnőinek egyik típusa: mindig szerelmére gondol, őt hívja, az ő jótulajdonságait emlegeti, őt szolgálja szívében. A három példa így vágyakozás háromféle motivációjának felel meg: a félelem, a beteljesedés vágya, és az önzetlen, tiszta szeretet.
Más gondolatmenet mentén a tojásból éppen megszületett kismadár tehetetlenül anyja után kiáltozik – még nem ismeri, nem is látta, hiszen csak most bújt ki a tojásból – hasonlóan ahhoz az emberhez, aki nem tud Istenről, csak rosszul érzi magát az anyagvilágban. A megkötözött borjú látja anyját, menne is hozzá, de a kötél miatt nem tud – ez a helyzete annak, aki bár tud Istenről, ám az anyagvilág köti meg. Míg a párjától távol lévő odaadó feleség: tudja hol a férje, akár fel is kereshetné, mégis, kérésének engedelmesen eleget téve türelmesen várja, hogy eljöjjön érte kedvese.

mamottamaśloka-janeṣu sakhyaṁ
saṁsāra-cakre bhramataḥ sva-karmabhiḥ |
tvan-māyayātmātmaja-dāra-geheṣv
āsakta-cittasya na nātha bhūyāt ||27||

Hadd legyenek barátaim a himnuszokkal magasztalt Úr hívei,
míg saját tetteim következtében a létforgatagban vándorlok.
(Add, hogy) illúziókeltő erőd által a magamhoz, gyerekeimhez, feleségemhez és házamhoz
fűződő ragaszkodás megszűnjék, ó Uram!

Add, hogy ne magamhoz, és önmagam kiterjedéseihez, hanem híveidhez ragaszkodhassam! – zárul Vrtra fohásza.

A Bhágavata-purána hatodik és hetedik éneke a tizenkét énekből álló mű középső része – ezért itt bízvást kereshetünk, és lám, találunk is különösen értékes gondolatokat.


Felmerül a kérdés: miként kerülhetett Vrtra ebbe a különleges, démon-bhakta helyzetbe. E kérdést Paríksit király is feltette Sukadév gószvámínak, aki elmondta, hogy Vrtra előző életében Súraszéna állam uralkodója, Csitrakétu volt. A király jeles bhakta hírében állt, Nárada muni és Angirá is eljöttek tanítani. Nárada átadta néki az Úr imádatának mantráját, melyet zengve Csitrakétu végül magával Anantasésával találkozhatott.
Ezután Csitrakétu a mennyek lakója lett. Ám történt egy alkalommal, hogy vimánáján utazva nagy társaságra lett figyelmes: a dévák és bölcsek körében Siva ült, ölében hitvesével, Párvatíval. Csitrakétu felnevetett, és Párvatí füle hallatára bírálni kezdte Sivát: milyen visszás, hogy a lemondás ura a szentek körében a feleségét öleli!
Siva és a szentek egy szót sem szóltak, ám Párvatí haragosan megátkozta: ó, tényleg úgy gondolod, hogy csak te ismered a vallásos elveket? hiszen minden jelenlévő jóváhagyta Siva viselkedését! Nos, ha ilyen fontosnak véled magad, legjobb, ha aszurák közt születsz meg, így nem találkozol majd szentekkel!
Csitrakétu nyomban leszállt járművéről, és összetett kézzel fogadta Párvatí átkát. Látván ezt, Siva társai felé fordult, és a vaisnavákat magasztalta: Milyen csodálatos, hogy a magukat Nárájannak szentelt bhakták nem félnek semmitől. Számukra a pokol vagy az üdvösség egyre megy!

a tíz avatár (avagy avatar10)

Az avatár – a modern indiai nyelvekben elharapják a szóvégi „a” hangot, a szanszkrtban avatāra – szó magja a tṛ igei gyök, melynek jelentése: átkel. A tāra e cselekvés megnevezése: átkelés. Az ava igekötő pedig az átkelés irányára utal: el vagy le – esetünkben le. Átkelés annyiban, hogy Isten az anyagi világ és az isteni világ közti határon kel át – lefelé, azaz alászállva az anyagvilágba. Az avatárok Isten evilági megnyilvánulásai.
Számuk felmérhetetlen. A legkülönbözőbbféle módokon, a legkülönösebb helyzetekben jelennek meg a világban, és eltérő mértékben mutatják meg isteni erejüket, fenségüket, vagy éppen szépségüket, vonzerejüket. E különbségek alapján az avatárok különféle csoportjait különböztetik meg: beszélnek a világ teremtését és fenntartását elrendező avatárokról (puruṣa-avatāra), az egyes világkorszakokban követendő utat tanító avatárokról (yuga-avatāra), az isteni nagyszerűséget, és az Istennel való kapcsolatok végtelen sokszínűségét felmutató „kedvtelés” avatárokról (līlā-avatāra), vagy az isteni erővel felruházott személyekről (śaktyāveśa-avatāra, akibe behatolt – āveśa az isteni erő – śakti), azaz az isteni erők avatárjairól.

Miért jelenik meg Isten ilyen sokféleképpen a világban? A (számomra) legszebb választ e kérdésre Csaitanja adja meg, aki egy beszélgetésben így érvel: „Isten egy. Ám hívei meditációját követve ez az egy formájú számtalan alakban jelenik meg.” (Csaitanja-csaritámrta. 2.9.155. eka īśvara bhaktera dhyāna-anurūpa | eka-i vigrahe kare nānākāra rūpa ||)

A Bhágavata-purána az első szkandhában huszonegy avatárt nevesít, majd megjegyzi: „Ó, Bráhmana, Hari, az erények kincstára alászállásai megszámlálhatatlanok, / miként kimeríthetetlenek a tavak táplálta patakok ezrei.” (Bhág. 1.3.26. avatārā hy asaṅkhyeyā hareḥ sattva-nidher dvijāḥ | yathāvidāsinaḥ kulyāḥ sarasaḥ syuḥ sahasraśaḥ ||)
Visvanáth Csakravartí kommentárjában felidézi Prahlád fohászának szavait: „Így ember, állat, szent látnok, félisten, vagy éppen vízi lény alakjában alászállva / megoltalmazod a univerzumokat, s elpusztítod világ ellenségeit. / Ó, nagy lélek, te vagy a dharma védelmezője az egyes világkorszakoknak megfelelően, / ám rejtve maradsz a kali-korban, amiért is Trijuga (három korszak) néven ismernek.” (Bhág. 7.9.38.)

Visnu megszámlálhatatlan avatárjai közül mégis gyakran kiemelten említenek tizet, emlékezzünk meg róluk Dzsajadév gyönyörű költeményének, a Gíta-Góvindának első dalának felidézésével. A dal invokáció, melyben a költő a Krsnát,mint a tíz avatár forrását szólítja meg:

pralaya-payodhi-jale dhṛtavān asi vedaṁ
vihita-vahitra-caritram akhedam |
keśava dhṛta-mīna-śarīra
jaya jagadīśa hare ||1||

A világvége vízözönéből kiemelted a Védát,
fáradhatatlanul, csodás hajóként viselkedve.
Késava! Hal-formát öltő!
Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!

Matszja – Hal avatár története a Bhágavata-purána 8.24. fejeztében olvasható. Az állati létforma alacsonyabbrendű, mint az emberi: hiszen az ember gondolkodó lény, szemben az ösztönlény állatokkal. Isten azonban bármilyen módon, bármely formában megjelenhet a világban, őt nem korlátozza semmi. Kétféleképpen is elbeszélik Matszja történetét. Ennek oka az óind világszemlélet ciklikussága: az újra meg újra visszatérő környezetben a történések eltérőek, a két történet két ciklushoz kötődik, míg a közös elem a két elbeszélésben, hogy mindegyik a világot elsöprő és megtisztító özönvíz idején történik. Az egyik szerint egy Hajagríva nevű démon elragadta a védákat, és elrejtőzött vele a vizek mélyén. Visnu ekkor hal alakot magára öltve követte őt, és a démont elpusztítva megoltalmazta a szent tudást. A másik történetben megjövendölte a vízözönt a kor szent királyának, aki összegyűjtötte a gyógyító füveket, és a bráhmanák kíséretében bárkára szállt, amit Matszja egy hatalmas hal képében irányított, miközben tanította a bárka utasait.
A vers Krsnát Késava (Brahmá és Siva eredete ), Dzsagadísa (Mindenség Ura), és Hari (Elragadó ) néven szólítja meg.

kṣitir iha vipulatare tiṣṭhati tava pṛṣṭhe
dharaṇi-dhāraṇa-kiṇa-cakra-gariṣṭhe |
keśava dhṛta-kūrma-śarīra
jaya jagadīśa hare ||2||

A Föld nyugszik hátadon,
a fenntartó (Földet) tartó súlyos körpáncélodon.
Késava! Teknőc- formát öltő!
Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!

Kúrma, a Teknőc avatár a tejóceán kiköpülésében játszott kulcsszerepet (Bhág. 8.5-9. fejezetek). A dévák és ellenfeleik, az aszurák összefogtak, hogy a halhatatlanság nektárját együtt köpüljék ki a tejóceánból. Az egyik csapat a tejóceán egyik partján sorakozott fel, a másik csapat a másikon, a kígyók uralkodója, a gigantikus Vászuki volt a köpülőkötél. A Mandara-hegyet használták köpülőrúdnak, ám az elsüllyedt a tejóceánban – a dévák és aszurák együttes ereje nem volt elegendő a hegynyi köpülőrúd megtartására. Ekkor jelent meg Visnu teknőc képében, és a hátára vette a gigantikus hegyet.
A Föld sokféle szinonimája közül a vers kṣiti szava a Földre a lények lakhelyeként utal, a dharaṇi pedig a lényeket fenntartó mivoltára.

vasati daśana-śikhare dharaṇī tava lagnā
śaśini kalaṅka-kaleva nimagnā |
keśava dhṛta-śūkara-rūpa
jaya jagadīśa hare ||3||

Agyarad csúcsára tapadtan nyugszik a Föld,
az alámerült, mint Holdon a folt.
Késava! Vadkan-formát öltő!
Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!

Varáha a Vadkan avatár. A történetet a Bhágavata-purána 3.18-19. fejezeteiből ismerhetjük meg. Dzsaja és Vidzsaja, a Vaikuntha-világ ajtónállói nem ismerték fel, ezért feltartóztatták a Harihoz igyekvő Kumárákat. A Kumárák ezért megátkozták őket – tulajdonképpen csak kimondták, hogy méltatlanok posztjukra. Választhattak: megszületnek a földön hétszer Isten híveiként, vagy háromszor ellenfeleiként. Ők az utóbbit választották, így születtek e világra legyőzhetetlen démonokként – első születésükben Hiránjáksa és Hiranjakasipu volt a nevük az.
Hiránjáksa hatalmas harcos volt, mindenkit legyőzött, s feldúlta a mindenséget. A földgolyót is az univerzum mélyére taszította. Visnu ekkor egy vadkan alakjában jelent meg – agyarára tűzte a mélybe merült földgolyót, és felhozta onnan. Hiránjáksa rátámadt, ám a küzdelemben Varáha győzedelmeskedett.
A vers a sötét színű vadkan fehér agyarára tapadt Földet a holdsarló végén lévő folthoz hasonlítja – a kommentárok megjegyzik, hogy a hasonlat megerősíti: az evilági Föld a makulátlan isteni létezéshez képest csupán egy jelentéktelen folt, szennyeződés.

tava kara-kamala-vare nakham adbhuta-śṛṅgaṁ
dalita-hiraṇyakaśipu-tanu-bhṛṅgam |
keśava dhṛta-narahari-rūpa
jaya jagadīśa hare ||4||

Lótuszkezed körmei csodás szirtek,
mellyel szétszaggattad Hiranjakasipu méh-testét.
Késava! Ember-oroszlán-formát öltő!
Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!

A listán a negyedik Naraszinha, az ember-oroszlán avatár. (Nrszinha, Nrhari vagy Narahari néven is említik, mindegyik név ember-oroszlánt jelent, történetét a Bhágavata-purána 7.2-10. fejezeteiben találhatjuk meg).
Hiranjakasipu elsődleges célja – testvére halála után – Visnu megölése lett. Gyötörte Visnu híveit, s komoly vezeklésekbe fogott, hogy legyőzhesse őt. El is nyerte Brahmá kegyét, s áldását. Halhatatlanságot szeretett volna, ám Brahmá ezt nem tudta megadni… azt azonban igen, hogy ne lehessen megölni őt sem éjjel, sem nappal, ne ölhesse meg sem déva, sem aszura, sem ember sem állat… s még számos, egymást kizáró feltételt fundált ki Hiranjakasipu.
Hiranjakasipunak volt egy fia is – Prahlád –, aki azonban Nárada ásramjában született meg, éppen akkor, amikor apja a vezekléseit végezte, így ő Visnu rendíthetetlen hívévé vált. Apja hiába próbálta eltántorítani – előbb oktatással, majd kínzással –, Prahlád továbbra is Visnu imádatához ragaszkodott, akkor is, mikor Hiranjakasipu ki akarta végeztetni őt. Prahlád azonban állhatatosan fohászkodott, Visnu oltalmában bízva. Hol van a te istened? nyomban fejedet veszem, hol van hát, hogy megoltalmazzon? – kiáltotta haragjában Hiranjakasipu, és a palota előcsarnokának oszlopára csapott, ott álltak éppen. Ám ekkor meghasadt az oszlop, és Visnu jelent meg: embertesttel, ám oroszlánfejjel. Mindez alkonyatkor történt – sem nem éjjel, sem nem nappal –, Naraszinha nem déva, nem aszura, nem ember és nem is állat… pontosan megfelelve a Brahmától elnyert áldás minden lehetetlen feltételének. Naraszinha pedig nyomban szétmarcangolta Hiranjakasiput.
A vers szépsége ellentmondásos hasonlata: a lótusz szirmai lágyak, Naraszinha lágy kezének körmei azonban hegyszirt-szerű karmok, melyekkel szétszaggatja hívei ellenségét.

chalayasi vikramaṇe balim adbhuta-vāmana
pada-nakha-nīra-janita-jana-pāvana |
keśava dhṛta-vāmana-rūpa
jaya jagadīśa hare ||5||

Hatalmas lépéseiddel rászeded Balit, csodás Kicsiny,
a lábad körme nyomán fakadó víz pedig megtisztítja a világot.
Késava! Kicsiny formát öltő!
Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!

Az ötödik avatár Vámana – törpe, vagy kicsiny avatár, a szó alacsonyra (hiszen gyermek) vagy törpére is utalhat. Vámana és Bali király története a Bhágavata-purána 8.15-23. fejezeteiben olvasható. A tejóceán kiköpülése után a dévák és a daitják között újra kiújult az ellenségeskedés. A csatában Indra legyőzte a daitják királyát, Balit. Sukrácsárja, a nagyhatalmú bráhmana azonban életre keltette a királyt, a hálás Bali pedig ettől fogva Sukrácsárja hűséges tanítványa lett. Olyannyira elégedetté tette mesterét, hogy áldásával sikeressé vált minden tettében. Seregei élén legyőzte a dévákat, Indra mennyei városát is elfoglalta. A dévák anyja, Aditi Visnuhoz fohászkodott segítségért – Visnu alá is szállt e világba, és megjelent Aditi fiaként (így Indra öccseként).
Történt, hogy Bali király (Prahlád unokája) nagyszabású áldozatot mutatott be. Áldozati arénájában a többi bráhmana közt megjelent a gyermek Vámana is. Bali illő tisztelettel fogadta, s ahogy kell, elégedetté kívánta tenni – felajánlotta, kérjen tőle bármely kincset. Vámana csekélységet: csupán három lépésnyi földet kért a királytól, az ő apró lábával kimérve. Sukrácsárja, a király mestere felismerte Vámana valódi kilétét, intette tanítványát – a fiúcska megfosztja mindenétől –, ám Bali immáron nem törődve tanítója szavával így szólt: legyen, ahogy kívántad!
A kisfiúcska ekkor hatalmasra nőtt (ebben a formában Urukrama, Nagyléptű néven is ismerik). Olyan gigantikus formát öltött, hogy két lépésével bejárta az egész mindenséget – ami akkor Bali birodalma volt. Hova lépjek most? – mennydörögte –, mit tudsz még felajánlani nekem? Bali ekkor a saját fejére mutatott.
Vámana elégedett volt Balival, bár a királyságát visszaadta a déváknak, Bali egy külön világot kapott (a Szutala világot), hogy ott élhessen, és békében uralkodhasson. Balit és Prahládot a tizenkét mahábhágavata, a dharma legfőbb letéteményesei, az Úr társai közé sorolják.
Vámana három lépéséről a Rg-véda is megemlékezik: „aki három lépésével egymaga jelölte ki a széles világot.” (Rg. 1.154.3.) A három lépést olykor a három világra értik (alvilág, Föld, menny), máskor az anyagvilág, a fenséges imádat isteni világa (vaikuntha), és az isteni szeretet világának (gólóka) hármasára.
Vámana első lépésével átlépte a középső világokat, míg második lépésével az eget. Ekkor körme felhasította az univerzum burkát, a hasítékon bezúdult az Okozati Óceán vize, ez lett a Gangesz folyó – mely így nyomban megmosta az Úr lábát. A vers második sora a Gangesz születésére utal.

kṣatriya-rudhira-maye jagad-apagata-pāpaṁ
snapayasi payasi śamita-bhava-tāpam |
keśava dhṛta-bhṛgupati-rūpa
jaya jagadīśa hare ||6||

Hogy bűntelenné tedd a világot, ksatriják vérének
vizében fürdeted meg, így csillapítod a lét szenvedését.
Késava! Bhrgu (leszármazottai) mesterének alakját felöltő!
Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!

A hatodik avatár Ráma, a csatabárdos – Parasuráma. A róla szóló történet a Bhágavata-purána 9.15-16. fejezeteit olvasva ismerhetjük meg. Ráma a bráhmana pár, Dzsamadagni és Rénuká legkisebb fia volt. Történt, hogy a király vadászatra indult, és útközben betért Dzsamadagniék kunyhójába. Dzsamadagninak volt egy csodatehene, és ennek adományaival bőségesen megvendégelte a királyt és kíséretét. A király elirigyelte a csodatehenet, és elrabolta Dzsamadagnitól. Ráma ekkor nem volt otthon, ám mikor hazaért, s látta mi történt, fegyvert ragadott – csatabárdot. A csatabárd szanszkrtul parasu, így Rámát a csatabárdos Ráma, azaz Parasuráma néven szokták említeni. A király székvárosába sietett, ahol csatára hívta, majd megölte a királyt, számos katonájával együtt. Mikor hazatért a tehénnel, apja megfeddte: bár a király bűnt követett el, bűnös tett volt a király megölése is. A király fiai elmenekültek a csatából, ám bosszút esküdtek: mikor Ráma ismét távol volt, rátörtek Dzsamadagni tanyájára, és megölték Dzsamadagnit. Ráma ekkor bosszút esküdött: hadjáratot indít, és minden ksatriját elpusztít. A vérengzés nyomán a Kuruksétránál elesett harcosok vére öt tavat töltött meg.
A vers a csatabárdos Rámát Bhṛgupati néven említi. Bhrgu Brahmá áldozati tüzéből született ősbölcs, csatabárdos Ráma az ő leszármazottainak fényes csillaga.

vitarasi dikṣu raṇe dik-pati-kamanīyaṁ
daśa-mukha-mauli-baliṁ ramaṇīyam |
keśava dhṛta-rāma-śarīra
jaya jagadīśa hare ||7||

A csatamezőn a világtájak őreinek kedves áldozatul adományozod
a tízarcú (démonkirály) fejeit, ekképpen örvendeztetve meg őket.
Késava! Ráma alakját felöltő!
Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!

A hetedik avatár Ráma, Dasaratha fia, kinek történetét a Rámájana beszéli el. Ráma ellenfele Rávana, a legyőzhetetlen démonkirály volt. Rávana kitartó önsanyargatással elnyerte Brahmá kegyét, és áldását: egyetlen félisten se ölhesse őt meg. Ezzel is erejét fitogtatta, biztosan tudta, hogy minden embernél erősebb. Székhelye Lanká szigetén volt, ám hatalma messze terjedt, még a világtájakat őrző istenségeket is szolgájává tette. Ereje és hatalma elbizakodottá tette: elrabolta a száműzetésben élő Ráma herceg feleségét, Szítát. Ráma ekkor sereget szervezett, és a sereg élén megtámadta Lankát, elpusztította a démonokat, és Rávanát is megölte.
Rávana és testvére, Kumbhakarna előző életükben a két daitja fivér, Hiránjáksa és Hiranjakasipu voltak.
Ráma az eszményi uralkodó megtestesítője.

vahasi vapuṣi visade vasanaṁ jaladābhaṁ
hala-hati-bhīti-milita-yamunābham |
keśava dhṛta-haladhara-rūpa
jaya jagadīśa hare ||8||

Hófehér testeden felhőszín ruhát viselsz,
mely olyan, mint az ekéd csapásától megrettent Jamuná vize, .
Késava! Az Eketartó alakját felöltő!
Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!

A nyolcadik avatár Balaráma, Krsna bátyja. Balaráma testének színe fehér, és sötétkék ruhát visel. Balaráma az isteni erő (nevében a bala szó erőt jelent), és teremtő potenciál megtestesítője. Fegyverként egy hatalmas ekét hordoz. A vers a Bhágavata-puránában (10.65. fejezet) elbeszélt történetre utal: mikor egy alkalommal Balarám Vrndávanban időzött a gópík társaságát élvezve, kedve támadt megmártózni a Jamunában. Megparancsolta a folyónak, hogy jöjjön közelebb, ám az nem engedelmeskedett. Ekkor ekéjével fenyegette meg, hogy azzal húzza közelebb az engedetlen folyómedret. Mondják, ma is Balarám ekecsapása nyomán ágazik több ágra a Jamuná.

A tízes szám jelentős. Több forrás is hivatkozik a tíz avatárra, ám e listák nem mindig ugyanazt a tíz nevet tartalmazzák. A Garuda-puránában (1.86.10-11.) például így olvasható a tíz avatár neve:

dharma saṁrakṣaṇārthāya adharmādi-vinaṣṭaye |
daitya-rākṣasa-nāśārthaṁ matsyaḥ pūrvaṁ yathābhavat ||
kūrmo varāho nṛharir vāmano rāma ūrjitaḥ |
yathā dāśarathī rāmaḥ kṛṣṇo buddho 'tha kalkyapi ||

A dharma megoltalmazásáért, az adharma s más hasonlók megsemmisítéséért
a daitják és ráksaszák elpusztításért először Matszjaként jelent meg.
Kúrma, Varáha, Nrhari, Vámana, Ráma a nagyerejű,
Dasaratha fia Ráma, Krsna, Buddha majd Kalkiként.

E felsorolásban a nyolcadik avatár nem Balaráma, hanem Krsna. Dzsajadév költeményében Krsna a tíz avatár forrása. A Nárada-purána (1.119.16.), a Padma-purána (Uttara-khanda 71.26.) és a Váju-purána (Révákhanda 151.3-4.) listája egyező a Garuda-puránában találhatóval, ám a Siva-purána (31.135.) Balarámát és Krsnát is a tíz avatár közé sorolja, Buddhát azonban nem:

matsyaḥ kūrmo varāhaśca narasiṁho’tha vāmanaḥ |
rāmatrayaṁ tathā kṛṣṇo viṣṇus turaga-vaktrakaḥ ||

Matszja, Kúrma, Varáha, Naraszinha és Vámana,
a három Ráma (Parasuráma, Dásaratha-ráma, Balaráma), Krsna, és a Lóarcú Visnu (Kalki).

nindasi yajña-vidher ahaha śruti-jātam
sadaya-hṛdaya darśita-paśu-ghātam |
keśava dhṛta-buddha-śarīra
jaya jagadīśa hare ||9||

Mily különös! Bírálod a kinyilatkoztatás-adta áldozati rítusok szabályait,
könyörületes szívvel, az állatölésre rámutatva.
Késava! Buddha alakját felöltő!
Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!

Dzsajadév dalában a kilencedik avatár Gautama Buddha.

mleccha-nivaha-nidhane kalayasi karavālaṁ
dhūmaketum iva kim api karālam |
keśava dhṛta-kalki-śarīra
jaya jagadīśa hare ||10||

Barbárok sokaságának elpusztításáért hordozod kardod,
miként egy üstökös, rettenetesen.
Késava! Kalki alakját felöltő!
Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!

Az ind időfelfogás nem lineárisnak látja az idő múlását, hanem ciklikusnak: újra meg újra visszatérő trendek jellemzik. Az anyagvilág elsődleges jellemzője a hanyatlás, a kezdetben négy oszlopon nyugvó dharma fokozatosan leromlik , az utolsó időkben élő emberek pedig egészen elaljasulnak. Ekkor jelenik meg Kalki, az utolsó avatár, aki fehér lován végigszáguld a földkerekségen, és éles kardjával végez a gonosztevőkkel, megtisztítva a világot a bűntől – hogy aztán ismét bekövetkezhessen az aranykor.

śrī-jayadeva-kaver idam uditam udāraṁ
śṛṇu sukha-daṁ śubha-daṁ bhava-sāram |
keśava dhṛta-daśa-vidha-rūpa
jaya jagadīsa hare ||11||

Srí Dzsajadévávól, a költőtől származik e magasztos (ének),
halld (Uram a dalt,) az örömet szerzőt, áldásost, mely a lét lényege.
Késava! Tízféle testet felöltő!
Dicsőség néked Mindenség Ura, Hari!

A dal a Gíta-Góvinda füzérében az első dal, az invokáció, melyben a költő Krsnához fordul: hallgassa meg imáját, és adja áldását a mű folytatásához. A „lét lényege”: a világi létezés bűvköréből való megszabadulás titka.
A következő strófa egy, a dalok közti átkötő vers, mely összegzi az iménti dalt:

vedān uddharate jaganti vahate bhū-golam udbibhrate
daityaṁ dārayate baliṁ chalayate kṣatra-kṣayaṁ kurvate |
paulastyaṁ jayate halaṁ kalayate kāruṇyam ātanvate
mlecchān mūrchayate daśākṛti-kṛte kṛṣṇāya tubhyaṁ namaḥ ||

Megoltalmazod (vagy magasba emeled) a védákat, (hátadon) hordozod a világokat, magasba emeled a a föld-golyót,
szétszaggatod a daitja (Hiranjakasiput), rászeded Balit, elpusztítod a ksatrijákat,
legyőzöd (Rávanát), Pulasztja unokáját, ekét hordozol, kiterjeszted a könyörületet,
megdermeszted a barbárokat. E tíz alakot felöltő Krsnának, Néked hódolok!


––––––––––––––––– = o O o = –––––––––––––––


Végezetül álljon itt a költemény Weöres Sándor megverselésében… különlegessége, hogy ritmusa pontosan követi a dal és az átkötő vers ritmusát:

(1) A vízözön árjaiból kiragadtad a Védát,
habon a hajócska elérte a célját,
hal-alakú Visnu, hajó-vezető,
egek ura, üdv Hari, üdv!

(2) Mind e világ a te nagyerejü hátadon ível,
hátad ezért tele csontkelevénnyel,
bölcs teknőc, te világemelő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

(3) Mint a növő sarlóra a holdnak egésze,
föld tere tűzve az agyarad ívére,
Visnu, te vadkan-alakban ülő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

(4) Lágy lótusz-kezeid csodaszirmai: körmök,
meghala tőlük a dongó-ördög,
ember-oroszlán, harcban ölő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

(5) Te kicsi, becsaptad a nagyerejű, butafejű órjást
s lábad elérő vízzel a rontást,
Visnu, te törpének születő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

(6) Lemosod a vétkeket a katona vére tavában,
oltod a vágyat, a kínt a világban,
szent csatabárdos, a bűnt leverő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

(7) Rávana tíz feje áldozatod, föl az égre,
csillagok őrei örök örömére,
Ráma királyfi, te szörny-ledöfő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

(8) Tej-színű testeden, ég fia, fekete a vásznad,
mint Jamuná vize, hogyha megárad;
fegyverül ekevasakat cipelő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

(9) A szigorú Véda tanán igazít a te békéd:
tiltod az áldozat állatölését,
Buddha, te irgalmat szerető,
egek ura, üdv Hari, üdv!

(10) Valaha te kardosan a gonoszak árny-seregére
vetsz tüzet, ez bűneiknek a bére,
Kalki, ha jő az ítéletidő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

(11) Halljad a jószívű versfaragó Dzsajadévát,
titkaidat kinyitó dala sípját,
Visnu, te tíz alakot viselő,
egek ura, üdv Hari, üdv!


Védát víz özönén vivő, eget adó, föld- és világ-hordozó,
ármányt összetörő, ravaszt leteperő, démon-hadakkal vívó,
szörnyet tönkreverő, erős ekevivő, irgalmat osztó erő,
mindenféle gonosz varázst agyonütő, tízszer jövő: Krisna, üdv!

Az illusztrációk forrásai:
shailputri.space
Aarathi Manikandan festménye

a Bhágavata-purána tartalomjegyzéke

Egy mű tanulmányozásához hasznos segítség lehet a szöveg kivonata, legalább tartalomjegyzéke. Íme a Bhágavata-purána tartalomjegyzéke:

Első ének

Áldozat Naimisa erdejében
1.1. A szentek kérdései
1.2. Isteni természet és isteni szolgálat
1.3. Krsna minden inkarnáció forrása

Nárada és Vjásza találkozása
1.4. Srí Nárada megjelenése
1.5. Nárada a Srímad-Bhágavatamra tanítja Vjászadévát
1.6. Nárada és Vjászadév beszélgetése

A kuruksétrai csata utáni események elbeszélése
1.7. Dróna fiának bűnhődése
1.8. Kuntí királynő imái és Paríksit megmenekülése
1.9. Bhísmadév eltávozása az Úr Krsna jelenlétében
1.10. Az Úr Krsna Dvárakába indul
1.11. Az Úr Krsna bevonul Dvárakába
1.12. Paríksit király születése
1.13. Dhrtarástra elhagyja otthonát
1.14. Az Úr Krsna eltávozása
1.15. A Pándavák visszavonulnak

Paríksit király uralkodása, az uralkodó és Kali találkozása
1.16. Hogyan fogadta Paríksit a Kali-korszakot?
1.17. Kali büntetése és jutalma
1.18. Egy bráhmana fiú megátkozza Paríksit Mahárádzsot
1.19. Sukadév Gószvámí megjelenése

Második ének

Kötelességek a közeledő halál idején
2.1. Az első lépés Isten megismerésének útján
2.2. A szívben lakozó Úr
2.3. Tiszta odaadó szolgálat: a szív változása

Teremtés és avatárok
2.4. A teremtés folyamata
2.5. Minden ok oka
2.6. A Purusa-szúkta megerősítése
2.7. Meghatározott időben megjelenő inkarnációk és küldetésük
2.8. Paríksit király kérdései

Brahmá születése, a Bhágavatam témái
2.9. Sukadév Gószvámí válasza az Úr szavai alapján
2.10. A Bhágavatam minden kérdésre választ ad

Harmadik ének

Maitréja és Vidura találkozása
3.1. Vidura kérdései
3.2. Emlékezés az Úr Krsnára
3.3. Az Úr kedvtelései távol Vrndávantól
3.4. Vidura felkeresi Maitréját
3.5. Vidura és Maitréja beszélgetései

A teremtés
3.6. Az univerzális forma teremtése
3.7. Vidura további kérdései
3.8. Brahmá megnyilvánul Garbhódakasájí Visnuból
3.9. Brahmá teremtő energiáért imádkozik
3.10. A teremtés szakaszai
3.11. Az idő számítása az atom alapján
3.12. A Kumárák és mások megteremtése

Varáha és Hiranjáksa összecsapása
3.13. Az Úr Varáha megjelenése
3.14. Diti alkonyatkor teherbe esik
3.15. Isten országa
3.16. A bölcsek megátkozzák Vaikuntha két ajtónállóját, Dzsaját és Vidzsaját
3.17. Hiranjáksa győzelme az univerzum fölött
3.18. Az Úr Varáha és Hiranjáksa démon küzdelme
3.19. Hiranjáksa démon elpusztítása

Kardama Muni
3.20. Maitréja és Vidura beszélgetése
3.21. Manu és Kardama beszélgetése
3.22. Kardama Muni és Dévahúti házassága
3.23. Dévahúti bánata
3.24. Kardama Muni lemondása

Kapila tanítása
3.25. Az odaadó szolgálat dicsősége
3.26. Az anyagi természet alapelvei
3.27. Az anyagi természet megértése
3.28. Kapila tanítása az odaadó szolgálat végzéséről
3.29. Az Úr Kapila az odaadó szolgálatról beszél
3.30. Az Úr Kapila tanítása a kedvezőtlen gyümölcsöző tettekről
3.31. Az Úr Kapila az élőlények tetteiről tanít
3.32. A gyümölcsöző tettek börtöne
3.33. Kapila cselekedetei

Negyedik ének

Daksa áldozata
4.1. Manu leányainak családfája
4.2. Daksa megátkozza az Úr Sivát
4.3. Az Úr Siva és Szatí beszélgetése
4.4. Szatí elhagyja testét
4.5. Daksa sikertelen áldozata
4.6. Brahmá megbékíti az Úr Sivát
4.7. Daksa áldozata

Dhruva herceg (Uttánapáda leszármazottainak története)
4.8. Dhruva Mahárádzs elhagyja otthonát, és az erdőbe vonul
4.9. Dhruva Mahárádzs hazatér
4.10. Dhruva Mahárádzs harca a jaksákkal
4.11. Szvájambhuva Manu tanácsot ad Dhruva Mahárádzsnak
4.12. Dhruva Mahárádzs visszatér Istenhez

Prthu király
4.13. Dhruva Mahárádzs leszármazottjai
4.14. Véna király története
4.15. Prthu király megjelenése és megkoronázása
4.16. A dalnokok Prthu királyt magasztalják
4.17. Prthu Mahárádzs megharagszik a Földre
4.18. Prthu Mahárádzs megfeji a Föld bolygót
4.19. Prthu király száz lóáldozata
4.20. Az Úr Visnu megjelenik Prthu Mahárádzs áldozati arénájában
4.21. Prthu Mahárádzs utasításai
4.22. Prthu Mahárádzs találkozik a négy Kumárával
4.23. Prthu Mahárádzs hazatér
4.24. Az Úr Siva dala

Nárada Barhisat királyt tanítja – Puranydzsana király története
4.25. Puranydzsana király tulajdonságai
4.26. Puranydzsana király vadászni indul az erdőbe, és felesége megharagszik rá
4.27. Csandavéga megtámadja Puranydzsana király városát. Kálakanjá tulajdonságai
4.28. Puranydzsana nőként születik meg
4.29. Nárada és Prácsínabarhi király beszélgetése

Nárada Barhisat király fiait tanítja
4.30. A Pracséták tettei
4.31. Nárada a Pracsétákat tanítja

Ötödik ének

Prijavrata és leszármazottai
5.1. Prijavrata Mahárádzs tettei
5.2. Ágnídhra Mahárádzs cselekedetei

Rsabhadév
5.3. Rsabhadév megjelenik Mérudéví, Nábhi király felesége méhében
5.4. Rsabhadév, az Istenség Legfelsőbb Személyisége
5.5. Az Úr Rsabhadév a fiait tanítja
5.6. Az Úr Rsabhadév cselekedetei

Bharata király
5.7. Bharata király tettei
5.8. Bharata Mahárádzs jelleme
5.9. Dzsada Bharata magasztos tulajdonságai
5.10. Dzsada Bharata és Rahúgana Mahárádzs párbeszéde
5.11. Dzsada Bharata tanítja Rahúgana királyt
5.12. Rahúgana Mahárádzs és Dzsada Bharata beszélgetése
5.13. Rahúgana király és Dzsada Bharata további beszélgetései
5.14. Az anyagi világ, az élvezet hatalmas erdeje

Az univerzum leírása
5.15. Prijavrata király leszármazottjainak dicsősége
5.16. Dzsambúdvípa leírása
5.17. A Gangesz folyó alászállása
5.18. Dzsambúdvípa lakóinak imái az Úrhoz
5.19. Dzsambúdvípa szigete
5.20. Az univerzum felépítése
5.21. A Nap mozgása
5.22. A bolygók pályái
5.23. A Sisumára bolygórendszer
5.24. A Föld alatti mennyei bolygók
5.25. Az Úr Ananta dicsősége
5.26. A pokolbolygók

Hatodik ének

Adzsámil
6.1. Adzsámil életének története
6.2. A visnudúták megmentik Adzsámilt
6.3. Jamarádzs a hírnökeit tanítja

Daksa utódai
6.4. A Hansza-guhja imák, Pradzsápati Daksa imái az Úrhoz
6.5. Pradzsápati Daksa megátkozza Nárada Munit
6.6. Daksa leányainak utódai

Indra és Vrtrászura küzdelme
6.7. Indra megsérti lelki tanítómesterét, Brhaszpatit
6.8. A Nárájana-kavacsa pajzs
6.9. Vrtrászura démon megjelenése
6.10. Harc a félistenek és Vrtrászura között
6.11. Vrtrászura transzcendentális tulajdonságai
6.12. Vrtrászura dicsőséges halála
6.13. Indra királyt bűnös visszahatás sújtja

Csitrakétu király
6.14. Csitrakétu király bánata
6.15. Nárada és Angirá, a két szent Csitrakétu királyt tanítja
6.16. Csitrakétu király találkozik a Legfelsőbb Úrral
6.17. Párvatí anya megátkozza Csitrakétut

A marutok születése
6.18. Diti megfogadja, hogy megöli Indra királyt
6.19. A Punszavana rituális szertartás

Hetedik ének

Naraszinha és Hiranjakasipu
7.1. A Legfelsőbb Úr sohasem részrehajló
7.2. Hiranjakasipu, a démonok fejedelme
7.3. Hiranjakasipu halhatatlanná akar válni
7.4. Hiranjakasipu rettegésben tartja az univerzumot
7.5. Prahlád Mahárádzs, Hiranjakasipu szent fia
7.6. Prahlád démonikus osztálytársait tanítja
7.7. Mit tanult Prahlád az anyaméhben?
7.8. Az Úr Nrszinhadév elpusztítja a démonok fejedelmét
7.9. Prahlád megbékíti imáival az Úr Nrszinhadévát
7.10. Prahlád, a legkiválóbb a nagy bhakták között

Társadalmi- és életrendek
7.11. A tökéletes társadalom: négy társadalmi rend
7.12. A tökéletes társadalom: négy lelki rend
7.13. A tökéletes ember viselkedése
7.14. Az ideális családi élet
7.15. Utasítások a civilizált emberi lények számára

Nyolcadik ének

Manuk – Az elefántok királyának megmenekülése
8.1. A Manuk, az univerzum irányítói
8.2. Gadzséndra elefántot veszély fenyegeti
8.3. Gadzséndra meghódoló imái
8.4. Gadzséndra visszatér a lelki világba

A tejóceán kiköpülése
8.5. A félistenek oltalomért könyörögnek az Úrhoz
8.6. A félistenek és a démonok fegyverszünetet kötnek
8.7. Az Úr Siva megissza a mérget, s ezzel megmenti az univerzumot
8.8. A tejóceán köpülése
8.9. Az Úr alászáll mint Móhiní-múrti
8.10. Harc a félistenek és a démonok között
8.11. Indra király elpusztítja a démonokat
8.12. A Móhiní-múrti inkarnáció megtéveszti az Úr Sivát

Manuk
8.13. Az eljövendő Manuk leírása
8.14. Az univerzum irányításának rendszere

Vámana és Bali király
8.15. Bali Mahárádzs meghódítja a mennyei bolygókat
8.16. A Pajó-vrata imádat folyamata
8.17. A Legfelsőbb Úr beleegyezik, hogy Aditi fia legyen
8.18. Az Úr Vámanadév, a törpe-inkarnáció
8.19. Az Úr Vámanadév adományt kér Bali Mahárádzstól
8.20. Bali Mahárádzs felajánlja az univerzumot
8.21. Az Úr elfogja Bali Mahárádzsot
8.22. Bali Mahárádzs felajánlja az életét
8.23. A félistenek visszakapják a mennyei bolygókat

Matszja
8.24. Matszja, az Úr hal-inkarnációja

Kilencedik ének

Királyi dinasztiák - Vaivaszvata Manu leszármazottai
9.1. Szudjumna király nővé változik
9.2. Manu fiainak dinasztiái
9.3. Szukanjá és Csjavana Muni házassága

Ambarís király
9.4. Durvászá Muni megsérti Ambarís királyt
9.5. Durvászá Muni megmenekül

A Nap-dinasztia királyai
9.6. Szaubhari Muni leesése
9.7. Mándhátá király leszármazottjai
9.8. Szagara fiai találkoznak az Úr Kapiladévával
9.9. Amsumán nemzetsége
9.10. A Legfelsőbb Úr, Rámacsandra kedvtelései
9.11. Az Úr Rámacsandra, a világ uralkodója
9.12. Kusa, az Úr Rámacsandra fia nemzetsége
9.13. Nimi Mahárádzs nemzetsége

A Hold-dinasztia királyai
9.14. Urvasí elbűvöli Purúravá királyt
9.15. Parasurám, az Úr harcos inkarnációja
9.16. Az Úr Parasurám kiirtja a világ uralkodó osztályát
9.17. Purúravá fiainak nemzetségei
9.18. Jajáti király visszanyeri fiatalságát
9.19. Jajáti király felszabadul
9.20. Púru nemzetsége
9.21. Bharata nemzetsége
9.22. Adzsamídha leszármazottjai
9.23. Jajáti fiainak nemzetségei
9.24. Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Tizedik ének

Az Úr Krsna megjelenése
10.1. Az Úr Krsna megjelenése
10.2. A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent Úr Krsnához
10.3. Az Úr Krsna születése

Bálja-lílá, a gyermekkori kedvtelések Mahávanban
10.4. Kansza király rémtettei
10.5. Nanda Mahárádzs és Vaszudév találkozása
10.6. Pútaná démon megölése
10.7. Trnávarta démon megölése
10.8. Az Úr Krsna megmutatja szájában az univerzális formát
10.9. Jasódá anya megkötözi az Úr Krsnát
10.10. A jamala-ardzsuna fák felszabadítása
10.11. Krsna gyermekkori kedvtelései

Pauganda-lílá, Krsna és barátai kedvtelései
10.12. Aghászura démon megölése
10.13. Brahmá elrabolja a fiúkat és a borjakat
10.14. Brahmá imái az Úr Krsnához
10.15. Dhénuka, a szamárdémon elpusztítása
10.16. Krsna megbünteti Kálija kígyót
10.17. Kálija története
10.18. Az Úr Balarám megöli Pralamba démont
10.19. Krsna elnyeli az erdőtüzet
10.20. Az esős évszak és az ősz Vrndávanban
10.21. A gópík Krsna fuvolájának dalát magasztalják
10.22. Krsna ellopja a hajadon gópík ruháját
10.23. Krsna megáldja a bráhmanák feleségeit

A Góvardhan-hegy felemelésének története
10.24. A Góvardhan-hegy imádata
10.25. Az Úr Krsna felemeli a Góvardhan-hegyet
10.26. A csodálatos Krsna
10.27. Az Úr Indra és Szurabhi anya imái
10.28. Krsna kiszabadítja Nanda Mahárádzsot Varuna birodalmából

A rásza-tánc
10.29. Krsna és a gópík találkoznak a rásza-tánc előtt
10.30. A gópík Krsna keresésére indulnak
10.31. A gópík éneke
10.32. A találkozás
10.33. A rásza-tánc

További kedvtelések Vradzsában
10.34. Krsna megmenti Nanda Mahárádzsot és végez Sankhacsúdával
10.35. A gópík Krsnáról énekelnek, mialatt Ő az erdőt járja
10.36. Arista, a bikadémon elpusztítása
10.37. Krsna megöli Késí és Vjóma démonokat

Utazás Mathurába
10.38. Akrúra megérkezik Vrndávanba
10.39. Akrúra látomása
10.40. Akrúra imái
10.41. Krsna és Balarám megérkeznek Mathurába

Kansza halála
10.42. Az áldozati íj eltörése
10.43. Krsna megöli Kuvalajápídát, az elefántot
10.44. Kansza halála

Krsna Mathurában
10.45. Krsna kiszabadítja tanítója fiát
10.46. Uddhava Vrndávanba megy
10.47. A méhecske dala
10.48. Krsna örömet szerez bhaktáinak
10.49. Akrúra hasztinápurai küldetése
10.50. Krsna létrehozza Dváraká városát
10.51. Mucsukunda felszabadítása

Rukminí
10.52. Rukminí üzenete az Úr Krsna számára
10.53. Krsna elrabolja Rukminít
10.54. Krsna és Rukminí házassága
10.55. Pradjumna története

A Szjamantaka ékkő története
10.56. A Szjamantaka ékkő
10.57. Szatrádzsit halála, az ékkő visszaszerzése

Krsna feleségei
10.58. Krsna öt királynője
10.59. Naraka démon megölése
10.60. Krsna és Rukminí beszélgetései
10.61. Az Úr Balarám elpusztítja Rukmít

Aniruddha története, Krsna Sivával kerül szembe
10.62. Úsá és Aniruddha találkozása
10.63. Az Úr Krsna harca Bánászurával

Krsna győzelmei
10.64. Nrga király megszabadítása
10.65. Az Úr Balarám Vrndávanba látogat
10.66. Paundraka, a hamis Vászudéva
10.67. Az Úr Balarám elpusztítja Dvivida gorillát
10.68. Számba házassága
10.69. Nárada meglátogatja az Úr Krsna palotáit Dvárakában
10.70. Az Úr Krsna mindennapi teendői

Látogatóban Judhisthir királynál
10.71. Az Úr Indrapraszthába utazik
10.72. Dzsarászandha megölése
10.73. Az Úr Krsna megáldja a kiszabadított királyokat
10.74. Sisupál felszabadítása a rádzsaszúja áldozat idején
10.75. Durjódhan megaláztatása

Győzelem a démonok felett
10.76. A harc Sálva és a Vrsnik közt
10.77. Az Úr Krsna elpusztítja Sálvát
10.78. Dantavakra, Vidúratha és Rómaharsan megölése
10.79. Az Úr Balarám zarándokútra indul

Szudámá bráhmana látogatása
10.80. Szudámá bráhmana meglátogatja az Úr Krsnát Dvárakában
10.81. Az Úr megáldja Szudámá bráhmanát

Napfogyatkozás Kuruksétrán
10.82. Krsna és Balarám találkozása Vrndávan lakosaival
10.83. Drapupadí és Krsna királynőinek találkozása
10.84. A szentek tanítása Kuruksétrán
10.85. Az Úr Krsna Vaszudévát tanítja, és visszahozza Dévakí fiait

Krsna dicsősége
10.86. Ardzsuna elrabolja Szubhadrát, és Krsna megáldja híveit
10.87. A Védák felajánlják imáikat
10.88. Az Úr Siva megmentése Vrkászurától
10.89. Krsna és Ardzsuna megmenti egy bráhmana fiait
10.90. Az úr Krsna dicsősége

Tizenegyedik ének

A kilenc jógísvar tanítása
11.1. A rsik kihalásra átkozzák a Jadu-nemzetséget
11.2. Nárada meglátogatja Vaszudévát és elismétli Dzsanaka király és a kilenc jógísvar párbeszédét
11.3. Az illúzió legyőzése, Brahman és a tettek útja
11.4. Az Úr avatárjai
11.5. Az abhakták sorsa, az Úr imádatának módjai a különféle jugákban

Uddhava-gítá
11.6. A félistenek visszahívják az Urat isteni birodalmába
11.7. Az aszkéta legendája és az általa felismert nyolc tanító
11.8. Mit tanult az avadhúta a kilenc tanítótól?
11.9. Az avadhúta elbeszélésének vége, a hét tanító, a rétisas és mások története
11.10. A világi élvezetek üressége
11.11. A feltételekhez kötött, és felszabadult lelkek és bhakták jellemzői
11.12. A szent társulás dicsősége; hogyan hajtandók végre az előírt kötelességek és hogyan kell feladni őket?
11.13. A tudás, amit az Úr Isteni Hattyúként közölt a bölcs Szanakával és három testvérével
11.14. Az odaadás ösvényének és a meditáció folyamatának dicsősége
11.15. A jógával elnyerhető misztikus képességek (sziddhik) és jellemzőik
11.16. Az Úr gazdagsága
11.17. A varnák és ásramák kötelességei
11.18. A remeték és szerzetesek kötelességei
11.19. A lelki felvilágosulás tökéletessége
11.20. A hagyományos jógaiskolák
11.21. A jó és a rossz titka
11.22. A kategóriák felsorolása, a prakrti és a purusa különbsége
11.23. A türelmes bráhmana története
11.24. Értekezés a szánkhja-jógáról
11.25. A három kötőerő működése
11.26. Pururavá beszéde az érzéki élvezetek ellen
11.27. A rituális imádat jógája
11.28. A Legfelsőbb Igazság
11.29. Az Úr örömét szolgáló tettek

A jaduk távozása
11.30. A Jadu nemzetség végzete
11.31. Az Úr saját birodalmába távozik

Tizenkettedik ének

A kali-kor
12.1. A Kali-juga királyai
12.2. A Kali-korszak hitványsága
12.3. A királyok büszkesége, a jugák vallása, a szent név hangos zengése megszabadít Kali-korszak hibáitól
12.4. A négyféle megsemmisülés

Végső tanítás
12.5. Sukadév végső tanítása Brahmanról
12.6. Paríksit eltávozása
12.7. Az Atharvavéda iskolái és a puránák

Márkandéja
12.8. Márkandéja vezeklése
12.9. A bölcs Márkandéja és az illúzió
12.10. Siva megáldja Márkandéját

Az úr tagjai
12.11. Az Úr és tagjai

Összegzés
12.12. A Bhágavata-purána tizenkét énekének összegzése
12.13. Értekezés a puránákról

guru-sztótram

akhaṇḍa-maṇḍalākāram vyāptam yena carācaram |
tat-padam-darśitam yena tasmai śrī guruve namaḥ ||1||

Áthatja a mindenséget („a végtelen kört”), élőt és élettelent egyaránt,
feltárta a legfőbb valóságot, ezért az isteni mesternek hódolok.

Megjegyzés: a tat-padam („ama helyzetet”) a védák szóhasználata a legfőbb valóságra.

ajñāna-timirāndhasya jñānānjana śalākayā |
cakśur unmīlitam yena tasmai śrī guruve namaḥ ||2||

A tudatlanság sötétjétől elvakult (szemem) a tudás balzsamos pálcájával
(ő) nyitotta fel – ezért az isteni mesternek hódolok.

gurur brahmā gurur viṣṇuḥ gurur devo maheśvaraḥ |
guruḥ sākśāt paraṁbrahma tasmai śrī guruve namaḥ ||3||

A mester Brahmá, a mester Visnu, a mester Mahésvara (Siva),
a mester maga a Parabrahman – ezért az isteni mesternek hódolok.

sthāvaraṁ jaṅgamaṁ vyāptaṁ yat-kiñcit sa-carācaram |
tat-padaṁ darśitaṁ yena tasmai śrī gurave namaḥ || 4||

Aki mozdulatlant és mozgót áthat, bármi élővel és élettelennel együtt,
azt a legfőbb valóságot tárta fel – ezért az isteni mesternek hódolok.

cin-mayaṁ vyāpitaṁ sarvaṁ trailokyaṁ sa-carācaram |
tat-padaṁ darśitaṁ yena tasmai śrī gurave namaḥ || 5||

Aki tudatossággal hat át mindent a háromvilágban (minden) élővel és élettelennel együtt,
azt a legfőbb valóságot tárta fel – ezért az isteni mesternek hódolok.

sarva-śruti-śiroratna-virājita-padāmbujaḥ |
vedāntāmbuja-sūryo yas tasmai śrī gurave namaḥ || 6||

Minden szentírás koronaékszereként tündököl lótuszlába,
aki Védánta lótuszának (éltető) napja – ezért az isteni mesternek hódolok.

caitanyaṁ śāśvataṁ śāntaḥ vyomātītaṁ nirañjanaḥ |
bindu-nāda-kalātītaḥ tasmai śrī gurave namaḥ || 7||

Tudatosság, örökkévalóság, béke, egeket átszelő, egyszerű,
a túl a ponton, a hangon és az időn – ezért az isteni mesternek hódolok.

Megjegyzés: nir-añjana – szó szerint: „nem bekent”, „nem festett”, azaz makulátlanul tiszta, s ebben az értelemben egyenes és egyszerű. A kettősségektől (mint ragaszkodás és gyűlölködés) nem érintett ember jelzője. A hang (nāda, mint a legfinomabb anyag-összetevő), a pont (bindu) és az idő (kala) az univerzum legfinomabb minőségeit jelenti.

jñāna-śakti-samārūḍhaḥ tattva-mālā-vibhūṣitaḥ |
bhukti-mukti-pradātā ca tasmai śrī gurave namaḥ || 8||

A tudás erejével felszerelkezett, az igazság füzérével ékes,
a (világi) örömök, és a megszabadulás adományozója – ezért az isteni mesternek hódolok.

megjegyzés: a bhukti jelentése élvezés vagy evés, illetve élelem. A fordításban az előbbi értelemben gondoltam: a tanítvány tekintsen mindenre a mesterétől kapott ajándékként – a világi örömöket éppúgy, mint az újjászületések körforgásából való megszabadulást.

aneka-janma-samprāpta-karma-bandha-vidāhine |
ātma-jñāna-pradānena tasmai śrī gurave namaḥ || 9||

(Ő) a számtalan születés során felgyülemlett visszahatások béklyóját felperzselő tűz,
aki az átmanról szóló tudással ajándékoz meg – ezért az isteni mesternek hódolok.

śoṣaṇaṁ bhava-sindhośca jñāpanaṁ sāra-sampadaḥ |
guroḥ pādodakaṁ samyak tasmai śrī gurave namaḥ || 10||

A létóceánt kiszikkasztó, ám a tanítás leglényegében bővelkedő,
a mester lábának vize – ezért az isteni mesternek hódolok.

na guror adhikaṁ tattvaṁ na guror adhikaṁ tapaḥ |
tattva-jñānāt paraṁ nāsti tasmai śrī gurave namaḥ || 11||

Nincs a mesternél nagyobb valóság, nincs a mesternél nagyon önfegyelmezés,
az valóság tudásánál nincs nagyott – ezért az isteni mesternek hódolok.

megjegyzés: a tattvam („az-ság”) valóságot, tényt, s ebben az értelemben igazságot jelent.

man-nāthaḥ śrī jagan-nāthaḥ mad-guruḥ śrī jagad-guruḥ |
mad-ātmā sarva-bhūtātmā tasmai śrī gurave namaḥ || 12||

Az én uram a mindenség ura, az én mesterem a világ tanítója,
az én lelkem minden létező lelke – ezért az isteni mesternek hódolok.

gurur ādir anādiśca guruḥ parama-daivatam |
guroḥ parataraṁ nāsti tasmai śrī gurave namaḥ || 13||

A mester a kezdet, ám kezdetnélküli (ő), a mester a legfőbb istenség,
a mesternél nincs felsőbb semmi, ezért az isteni mesternek hódolok.

dhyāna-mūlaṁ guror mūrti pūjā mūlaṁ guror padam |
mantra-mūlaṁ guror vākyaṁ mokṣa-mūlaṁ guror kṛpā || 14||

A meditáció alapja a mester alakja, a szertartás alapja a mester (lótusz)lába,
a mantra alapja a mester szava, a megszabadulás alapja a mester kegye.

megjegyzés: a versben ismétlődő mūlam szó gyökeret, átvitt értelemben valami alapját jelenti.

oṁ sāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ
Óm, béke, béke, béke.

Rúpa gószvámí: A gyönyör holdsugara című himnusz

śrī-rādhikāyā ānanda-candrikā-stotram

rādhā dāmodara-preṣṭhā rādhikā vārṣabhānavī |
samasta-vallavī-vṛnda-dhammillottaṁsa-mallikā ||1||

Rádhá, Dámódar legkedvesebbje, Rádhiká, Vrsabhánu leánya,
a pásztorleányok sokasága kontyát díszítő füzér legszebb jázminvirág,

kṛṣṇa-priyāvalī-mukhyā gāndharvā lalitā-sakhī |
viśākhā-sakhya-sukhinī hari-hṛd-bhṛṅga-mañjarī ||2||

Krsna kedvesei közt a legelső, Gándharvá, a kiváló muzsikus, Lalitá barátnője,
a Visákhá barátságának örvendő, Hari szívének méhecskéjét vonzó virág.

imāṁ vṛndāvaneśvaryā daśa-nāma-manoramām |
ānanda-candrikāṁ nāma yo rahasyāṁ stutiṁ paṭhet ||3||

Ím, Vrndávan úrnője tíz nevével (megénekelt) szívet gyönyörködtető,
A gyönyör holdsugara című himnusz. Ki ezt a bizalmas fohászt recitálja,

sa kleśa-rahito bhūtvā bhūri-saubhāgya-bhūṣitaḥ |
tvaritaṁ karuṇā-pātraṁ rādhā-mādhavayor bhavet ||4||

a gyötrelmektől megszabadulván jószerencsével válik ékessé,
és késedelem nélkül méltó lesz Rádhá és Mádhava kegyének ajándékára.

Ghanasjám: Góvardhanástakam

govardhanāṣṭakam

Ghanasjám (1572-?), a költemény szerzője Vallabha ácsárja második fiának Vitthalnáthnak a hetedik, késői gyermeke. Versei, illetve apja és nagyapja munkáihoz írt kommentárjai révén maradt fenn emlékezte, illetve eltávozásának különös története folytán. Nagy hittel és odaadással szolgálta a múrtikat. Egy alkalommal, miközben egész éjszaka behunyt szemmel legyezte őket, tolvajok hatoltak be a templomba, és elrabolták Madanmóhanlál, és Szváminí múrtijait. Ghanasjám ugyan hallott valami mozgást, de annyira elmerült az imádatba, hogy ki sem nyitotta a szemét. Reggel annyira elkeseredett az isteni pár eltűnése miatt, hogy többet sem ételt, sem italt nem vett magához – így vetett véget életének.

guṇātītaṁ parambrahma vyāpakaṁ bhūdhareśvaram |
gokulānandadātāraṁ vande govardhanaṁ girim || 1 ||

Aki a kötőerőkön túli Legfőbb Brahmantól elválaszthatatlan, a Hegykirály,
a Gókulát megörvendeztető Góvardhan-hegyet imádom!

golokādhipatiṁ kṛṣṇa-vigrahaṁ parameśvaram |
catuṣpadārthadaṁ nityaṁ vande govardhanaṁ girim || 2 ||

Ő Gólóka fejedelme, Krsna formája, a legfőbb úr,
a négylábú jószágokra mindörökkön jólétet hozó Góvardhan-hegyet imádom!

A Gó-vardhana név jelentése: ’teheneket gyarapító’.

nānā-janma-kṛtaṁ pāpaṁ dahet tūlaṁ hutāśanaḥ |
kṛṣṇa-bhakti-pradaṁ śaśvad vande govardhanaṁ girim || 3 ||

A számtalan születés során felhalmozott bűnt tűzbe áldozott száraz fűcsomóként hamvasztja el,
s mindig a Krsna iránti szerető odaadást ajándékozza (a felé fohászkodóknak) – a Góvardhan-hegyet imádom!

sadānandaṁ sadāvandyaṁ sadā sarvārthasādhanam |
sākṣiṇaṁ sakalādhāraṁ vande govardhanaṁ girim || 4 ||

Ő az örök boldogság, örökkön imádatra méltó, minden életcél (beteljesedéséhez vezető) út,
a tanú és a teljes támasz – a Góvardhan-hegyet imádom!

surūpaṁ svastikāsīnaṁ sunāsāgraṁ kṛtekṣaṇam |
dhyāyantaṁ kṛṣṇa kṛṣṇeti vande govardhanaṁ girim || 5 ||

Szépséges, (ahogy) szvasztika-pózban ülve, gyönyörű orrhegyére szegezett szemmel
így meditál: „Krsna! Krsna!” – a Góvardhan-hegyet imádom!

viśvarūpaṁ prajādhīśaṁ vallavī-vallabha-priyam |
vihvala-priyam-ātmānaṁ vande govardhanaṁ girim || 6 ||

Az univerzális forma, a teremtmények ura, a pásztorleányok imádott kedvese,
a meggyötörtek kedves (oltalmazója) – a Góvardhan-hegyet imádom!

ānanda-kṛt-surāśīśa-kṛta-sambhāra-bhojanam |
mahendra-mada-hantāraṁ vande govardhanaṁ girim || 7 ||

Gyönyöradó, az isteneknek felhalmozott áldáshozó felajánlások elfogyasztója,
a nagy Indra büszkeségének megsemmisítője – a Góvardhan-hegyet imádom!

kṛṣṇa-līlā-rasāviṣṭaṁ kṛṣṇātmānaṁ kṛpākaram |
kṛṣṇānanda-pradaṁ sākṣād vande govardhanaṁ girim || 8 ||

Krsna kedvteléseinek ízeivel eltöltött, Krsna-lényegű, a könyörület kincsesbányája,
aki maga kínálja Krsna gyönyörét – a Góvardhan-hegyet imádom!

govardhanāṣṭakam idaṁ yaḥ paṭhed bhakti-samyutaḥ |
tan-netra-gocaro yāti kṛṣṇo govardhaneśvaraḥ || 9 ||

Ki szívében szerető odaadással e Góvardhanástakam című költeményt olvassa,
annak szeme előtt maga Krsna, a Góvardhan ura jelenik meg,.

idaṁ śrīmad ghanaśyāma-nandanasya mahātmanaḥ |
jñānino jñāni-rāmasya kṛtir-vijayatetarām || 10 ||

A nagy lélek, Srímad Ghanasjám-nandana
bölcsek bölcs-örömének dicső alkotása.

verselés – árjá versmértékek

A sorozat előző cikkeiben a versmértékekkel kapcsolatos alapfogalmakat , majd a gyakori versmértékeket tekintettük át, ám nem szóltunk az árjá versmértékekről – e cikkben ezt a hiányosságot pótoljuk.

Az árjá versmértékek esetén nem a szótagszám, hanem a szótag ütemértéke számít (mātrā). A hangsúlytalan szótag értéke egy mātrā, míg a hangsúlyosé kettő mātrā. A versmértéket a négy sorból álló strófák mátráinak száma határozza meg.

āryā versmérték

Az āṛyā versmértékben a vers soraiban mátrák száma: 12, 18, 12, 15.
Példaként vizsgáljuk meg Rāṅga versét, Rúpa gószvámí Padjávalí című gyűjteményéből (a cikk példáit ebből a gyűjteményből válogattuk):

siddhāntayati na kiñcid
bhramayati dṛśam eva kevalaṁ rādhā |
tad avagataṁ sakhi lagnaṁ
kadamba-taru-devatā-marutā ||180||

Nem értem teljes bizonyossággal, miért forognak így Rádhá szemei.
Kedves barátnőm, arra jutottam, talán a kadamba-fa szellemének fuvallata érintette őt meg.

Szótagokra bontjuk, hogy meghatározzuk a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokat:

si-ddhā-nta-ya-ti-na-ki-ñcid
bhra-ma-ya-ti-dṛ-śa-me-va-ke-va-laṁ-rā-dhā |
ta-da-va-ga-taṁ-sa-khi-la-gnaṁ
ka-da-mba-ta-ru-de-va-tā-ma-ru-tā ||

12: – – | υ υ υ υ | – –
18: υ υ υ υ | υ υ – | υ – υ | – – | –
12: υ υ υ υ | – υ υ | – –
15: υ – υ | υ υ – | υ | – υ υ | –

Egyes szerzők az āṛyā versmérték további kritériumaként azt is megemlítik, hogy a páratlan számú mátrá-négyesek közt nem lehet υ – υ szerkezetű, míg a hatodik mátrá-négyes υ – υ.

A versben a kadamba-fa szelleme Krsnára tett utalás: a kadamba-fa fája sötét – mint Krsna testszíne –, virága sárga – mint Krsna dhótija –, és kellemes illatú. A szöveg a devatā (istenség) szót használja – egy fa istensége általában a benne lakozó szellemet jelenti. Ám itt a fa tövében fuvolázó Krsnáról van szó… Rádhát pedig – jól tudjuk – nem a kadamba-virág illata, hanem a fák közül áradó fuvolaszó mámorítja.


gīti versmérték

Hasonló logikájú a gīti versmérték is, ám itt a sorok mátráinak száma: 12, 18, 12, 18.
A példánk Puruṣottama-deva verse, szintén a Padjávalíból:

adhare vinihitaṁ vaṁsaṁ
campaka-kusumena kalpitottaṁsam |
vinatam dadhānaṁ aṁsaṁ
vāmaṁ satataṁ namāmi jita-kaṁsam ||48||

Ajkaihoz illeszti fuvoláját,
csampaka-virággal ékes fülbevalója bal vállára hajlik –
a Kanszát legyőző Krsnának
hódolok mindörökké!

12: υ υ – | υ υ υ – | – –
18: – υ υ | υ υ – | υ – υ | – – | –
12: υ υ – | υ – – | – –
18: – – | υ υ – | υ – υ | υ υ – | –

upagīti versmérték

A sorok mátráinak száma rendre: 12, 15, 12, 15.
A példa Viśvanātha verse:

analaṅkṛto'pi mādhava
harasi mano me sadā prasabham |
kiṁ punar alaṅkṛtas tvaṁ
samprati nakha-rakṣatais tasyāḥ ||219||

Ó, Mádhava! Ékességek nélkül is mindig erőnek erejével elrabolod a szívem!
Mennél inkább most, hogy annak a másik lánynak a karmolása ékesít!

12: υ υ – | υ – υ | – υ υ
15: υ υ υ υ | – – | υ | – υ υ | –
12: – υ υ | υ – υ | – –
15: – υ υ | υ υ – | υ | – – | –


udgīti versmérték

A sorok mátráinak száma rendre: 12, 15, 12, 18.

atilohita-kara-caraṇaṁ
mañjula-gorocanā-tilakam |
haṭha-parivartita-śakaṭaṁ
muraripum uttāna-śāyinaṁ vande ||129||

Keze és lába piros,
a homlokát sárga tilak díszíti.
Erővel rúgja fel a szekeret,
Mura ellensége, ki most a hátán fekszik – őt imádom én!

12: υ υ – | υ υ υ υ | υ υ –
15: – υ υ | – – | υ | – υ υ | –
12: υ υ υ υ | – υ υ | υ υ –
18: υ υ υ υ | – – | υ – υ | – – | –


Az āryāgīṭi vers sorai mátráinak száma: 12, 20, 12, 20, ám ilyen vers nincs a Padjávalíban.