A következő címkéjű bejegyzések mutatása: himnusz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: himnusz. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. július 3., szombat

Bilvamangal: Himnusz a legkiválóbb, isteni tolvajhoz


Śrī Caurāgragaṇyaṁ Puruṣāṣṭakam


vraje prasiddhaṁ navanīta-cauraṁ
gopāṅganānāṁ ca dukūla-cauram |
aneka-janmārjita-pāpa-cauraṁ
caurāgragaṇyaṁ puruṣaṁ namāmi ||1||

Vradzsában a friss vaj, s a pásztorlánykák ruháinak elcsenéséről nevezetes,
és ő veszi el a megszámlálhatatlan születés során felhalmozott bűnöket is – e legkiválóbb, isteni tolvajnak hódolok.

A vaj elcsenése a hívei szívének elrablását, a gópík ruháinak ellopása a feltétel nélküli meghódolás igényét jelképezi.

śrī rādhikāyā hṛdayasya cauraṁ
navāmbuda-śyāmala-kānti-cauram |
padāśritānāṁ ca samasta-cauraṁ
caurāgragaṇyaṁ puruṣaṁ namāmi ||2||

Srí Rádhiká szívének elrablója ő, ki a friss esőfellegek feketés csillogását is elcseni.
A lábainál oltalmat keresők mindenét elvevő legkiválóbb isteni tolvajnak hódolok.

akiñcanī-kṛtya padāśritaṁ yaḥ
karoti bhikṣuṁ pathi geha-hīnam |
kenāpy aho bhīṣaṇa-caura īdṛg
dṛṣṭaḥ śruto vā na jagat-traye ’pi ||3||

Nincstelenné teszi a lábainál oltalmat keresőket, otthontalan, kóbor koldussá,
Ó, akárhogy is, ilyen félelmetes tolvajt nem látott, s nem is hallott még a három világ!

yadīya nāmāpi haraty aśeṣaṁ
giri-prasārān api pāpa-rāśīn |
āścarya-rūpo nanu caura īdṛg
dṛṣṭaḥ śruto vā na mayā kadāpi ||4||

Kinek neve mindenestől elveszi a hegységként terpeszkedő bűn-halmokat,
bizony, bámulatos ez a tolvaj, soha nem láttam, s nem is hallottam még hozzá hasonlót!

dhanaṁ ca mānaṁ ca tathendriyāṇi
prāṇāṁś ca hṛtvā mama sarvam eva |
palāyase kutra dhṛto ’dya caura
tvaṁ bhakti-dāmnāsi mayā niruddhaḥ ||5||

Elragadtad a vagyonom, a személyemet övező megbecsülést, sőt, érzékeimet és életemet is, mindenemmel együtt.

Hová iszkolsz? Ó, te tolvaj, most elfoglak, és megkötözlek szeretetemmel.

chinatsi ghoraṁ yama-pāśa-bandhaṁ
bhinatsi bhīmaṁ bhava-pāśa-bandham |
chinatsi sarvasya samasta-bandhaṁ
naivātmano bhakta-kṛtaṁ tu bandham ||6||

Elvágod Jama szörnyű halál-pányváját, elmetszed az anyagi lét félelmetes kötelét,
bizony minden béklyóból könnyedén szabadulsz, ám híveid szeretetének kötelét képtelen vagy elvágni.

man-mānase tāmasa-rāśi-ghore
kārāgṛhe duḥkha-maye nibaddhaḥ |
labhasva he caura hare cirāya
sva-caurya-doṣocitam eva daṇḍam ||7||

Szívemben, a rettentő sötét tudatlanság e nyomorúságos tömlöcében kötlek gúzsba,
s itt nyered majd el végül tolvaj hajlamod méltó büntetését, ó, Hari, én tolvajom!

kārāgṛhe vasa sadā hṛdaye madīye
mad-bhakti-pāśa-dṛḍha-bandhana-niścalaḥ san |
tvāṁ kṛṣṇa he pralaya-koṭi-śatāntare ’pi
sarvasva-caura hṛdayān na hi mocayāmi ||8||

Szívem börtönében maradsz mindörökké, szerető odaadásom kötelével szorosan megkötözve,
ó, Krsna, mindenem tolvaja, világkorszakok milliói múltán sem bocsátalak el szívemből!

Az első hét strófa versmértéke upajāti, az utolsó pedig vasantilakā.
Az upajāti 11 szótagú indravajrā (– – υ – – υ υ – υ – – )
és
upendravajrā (υ – υ – – υ υ – υ – –) sorokat is tartalmaz.
A
vasantatilakā 14 szótagú: – – υ – υ υ υ – υ υ – υ – –.

olvasnivaló:
· Bilvamangal Thákur: A rásza-tánc nyolc verse
· Bilvamangal Thákur: Góvinda Dámódara himnusz

· ismeretlen szerző: a tolvajok fejedelme

2010. március 20., szombat

Visvanáth Csakravartí: Srí Góvindadévástaka


jāmbūnadoṣṇīṣa-virāji-muktā-
mālā-maṇi-dyoti-śikhaṇḍakasya |
bhaṅgyā nṛṇāṁ lolupayan dṛśaḥ śrī-
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||1||

Tündöklő gyöngyfüzéres, drágaköves aranykoronájáról lehajló pávatolla elbűvöli az emberek szemeit – Srí Góvinda legyen az én oltalmam!

kapolayoḥ kuṇḍala-lāsya-hāsya-
cchavi-cchaṭā-cumbitayor yugena |
saṁmohayan sambhajatāṁ dhiyaḥ śrī-
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||2||

Szépségesen ragyogó, mosolygó orcáját táncoló fülbevalói csókolják, s ez lenyűgözi hívei értelmét. Srí Góvinda legyen az én oltalmam!

sva-preyasī-locana-koṇa-śīdhu-
prāptyai purovarti janekṣaṇena |
bhāvaṁ kam apy udgamayan budhānāṁ
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||3||

Kedvese szeme sarkának mámorító nektárja elnyeréséért pillant rá mindenki jelenlétében, s ezzel fellobbantja a bölcsek szerető érzelmeit. Ő, Góvinda legyen az én oltalmam!

vāma-pragaṇḍārpita-gaṇḍa-bhāsvat-
tāṭaṅka-lolālaka-kānti-siktaiḥ |
bhrū-valganair unmadayan kula-strīr

govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||4||

Bal vállához simuló arca, tündöklő fülönfüggői, lengő hajfürtjei, szemöldökének tánca megrészegíti Gókula nemes hölgyeit. Ő, Góvinda legyen az én oltalmam!

dūre sthitās tā muralī-ninādaiḥ
sva-saurabhair mudrita-karṇa-pālīḥ |
nāsārudho hṛd-gata eva karṣan
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||5||

Muralí fuvolája hangjával messze távolról is lepecsételi a gópík füleit, illatával lezárja orrukat, a szívükbe hatol, s ott vonzza őket ellenállhatatlanul. Ő, Góvinda legyen az én oltalmam!

navīna-lāvaṇya-bharaiḥ kṣitau śrī-
rūpānurāgāmbu-nidhi-prakāśaiḥ |
sataś camatkāravataḥ prakurvan
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||6||

Ifjúi szépsége özöne, fenséges formája, s tengernyi szeretete csodálattal tölti el a szenteket. Ő, Góvinda legyen az én oltalmam!

kalpa-drumādho-maṇi-mandirāntaḥ-
śrī-yoga-pīṭhāmbu-ruhāsyayā svam |
upāsayaṁs tatra vido’pi mantrair
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||7||

Kívánságteljesítő fa alatt, ékköves templom közepében isteni lótuszvirágon ül, miközben a bölcsek mantráikkal imádják. Ő, Góvinda legyen az én oltalmam!

mahābhiṣeka-kṣaṇa-sarva-vāso
’laṅkṛty-anaṅgī-karaṇocchalantyā |
sarvāṅga-bhāsākulayaṁs trilokīṁ
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||8||

A beavatás pillanatáért öltözékei és díszei pompájában, szerelemistenként ragyogó tündöklő testével bűvöli el a három világot. Ő, Góvinda legyen az én oltalmam!

govinda-devāṣṭakam etad uccaiḥ
paṭhet tadīyāṅghri-niviṣṭa-dhīr yaḥ |
taṁ majjayann eva kṛpā-pravāhair
govinda-devaḥ śaraṇaṁ mamāstu ||9||

Könyörülete özönével árasztja el az a személyt, ki lábaihoz tette szívét, s hangosan olvassa fel e Góvindadévát magasztaló fohászt. Ő, Góvinda legyen az én oltalmam!

2010. március 8., hétfő

Sankara: Srí Gangástakam


a Gangesz Rsikés mellett

bhagavati bhava-līlā-mauli-māle tavāmbhaḥ
kaṇam aṇu-parimāṇaṁ prāṇino ye spṛśanti |
amara-nagara-nārī-cāmara-grāhiṇīnāṁ
vigata-kali-kalaṅkātaṅkam aṅke luṭhanti ||1||

Siva játékainak szép koszorúja, Istennő!
Akire vizednek akár egy csöppje is permetez,
kali-kor szennye-gyötrelmétől örökre mentesen
menny-város legyezős lánya ölén pihenhet.

brahmāṇḍaṁ khaṇḍayantī hara-śirasi jaṭā-vallim-ullāsayantī
svar-lokād āpatantī kanaka-giri-guhā-gaṇḍa-śailāt skhalantī |
kṣoṇī pṛṣṭhe luṭhantī durita-caya-camūṁ nirbharaṁ bhartsayantī
pāthodhiṁ pūrayantī sura-nagara-sarit-pāvanī naḥ punātu ||2||


A mindenség burkát áttörő, Siva liánszerű kontyát ékesítő,
mennyből lezúduló, s aranyhegy barlangjából és ormáról aláhulló,
föld hátán hömpölygő, bűn-sokaság seregeit százszor megzabolázó,
óceánt betöltő, menny-város folyóját átmosó, tisztíts meg bennünket!

Siva liánszerű kontyát ékesítő: a mennyekből lezúduló Gangesz vizét Siva a fején fogja fel
aranyhegy: a mindenség közepét jelképező mitikus Meru-hegy
óceánt betöltő: Szagara király fiai apjuk ellopott áldozati lovát keresve ásták ki az óceán medrét, melyet feltöltött a mennyből alázúduló Gangesz.

majjana-mātaṅga-kumbha-cyuta-mada-madirāmoda-mattāli-jālaṁ
snānaiḥ siddhāṅganānāṁ kuca-yuga-vigalat-kuṅkumāsaṅga-piṅgam |
sāyaṁ-prātar munīnāṁ kuśa-kusuma-cayaiś channa-tīra-sthā-nīraṁ
pāyān no gāṅgam ambhaḥ kari-kara-makarākrānta-raṁhas-taraṅgam ||3||

A fürdőző elefánt homloknedve mámorította méhrajtól nyüzsgő,
sziddha-feleségek kebléről lemosódó sáfrányportól színeződő,
bölcsek hajnali-alkonyi virág- s kusafű-áldozatával dús partú
gangeszvíz áldjon minket, minek árja elefánt s krokodil akadályú.

az elefánt homloknedve: a költők szerint az üzekedő elefánt homlokdudorainak nedve mámort okoz
sziddha: lelki gyakorlataiknak köszönhetően tökéletességre jutott félisteni lény.

ādāv-ādi-pitāmahasya niyama-vyāpāra-pātre jalaṁ
paścāt pannaga-śāyino bhagavataḥ pādodakaṁ pāvanam |
bhūyaḥ śambhu-jaṭā-vibhūṣaṇa-maṇir jahnor maharṣer iyaṁ
kanyā kalmaṣa-nāśinī bhagavatī bhāgīrathī pātu mām ||4||

Legelébb az ősi nagyatya megszentelt edényében voltál víz,
lettél a kígyó-nyughelyű Magasztos lábát lemosó hullám is,
majd Siva kontyán a díszes ékkő, s a bölcs Dzsahnu király leánya.
Bűnök lemosója Bhágírathí Istennő, ne várass hiába!

ősi nagyatya: az univerzum teremtéséért felelős istenség, Brahmá. Mikor Brahmá Vámanát imádta, korsójában fogta fel az Okozati-óceán vizét, s azzal mosta meg Vámana lábát.
kígyó-nyughelyű Magasztos: Visnu, a teremtés rendje fenntartásának Istene, aki a végtelenség kozmikus kígyóján pihen a teremtés ősvizén
Dzsahnu király leánya: Dzsáhnaví, azaz Dzsahnu leszármazottja, a Gangesz egyik neve. Ennek története a következő: mikor Bhagíratha a Földre vezette a Gangeszt, az elöntötte Dzsahnu király áldozati térségét. A nagyhatalmú misztikus király válaszul egy kortyintással felitta a Gangesz vizét. A félistenek és Bhagíratha végül kiengesztelték a királyt, aki a fülén engedte ki a folyó vizét.

śailendrād avatāriṇī nija-jale majjaj-janottāriṇī
pārāvāra-vihāriṇī bhava-bhaya-śreṇī-samutsāriṇī |
śeṣāher anukāriṇī hara-śiro-vallī-dalākāriṇī
kāśī-prānta-vihāriṇī vijayate gaṅgā mano-hāriṇī ||5||

Hegyek királyán fakadó, vizedben megmártózót felemelő,
mindkét parton örvendező, létrettenet sokaságát elűző,
Sésaként kígyózó, Siva lián-haján levélként tekeredő,
Kási szélén játszadozó, légy győzedelmes, Gangesz, elbűvölő!

a hegyek királya: a Himalája, a Gangesz forrása itt húzódik
mindkét parton: azaz a mennyben és a földön is

kuto vīcir vīcis tava yadi gatā locana-pathaṁ
tvam āpītā pītāmbara-pura-nivāsaṁ vitarasi |
tvad-utsaṅge gaṅge patati yadi kāyas tanu-bhṛtāṁ
tadā mātaḥ śāta-kratava-pada-lābho’py atilaghuḥ ||6||

Hol az öröm, szemem ha hullámod habjára nem vethetem?
Aki vizedet issza, Visnu városába mehet vissza,
s ha egy testetöltött porhüvelye, Gangesz, öledbe zuhan,
óh, anyácska, száz-áldozatos érdem lesz övé legottan.

száz-áldozatos érdem: a száz lóáldozat bemutatása a mennyek királyának pozíciójához segíti az áldozót.

bhagavati tava tīre nīra-mātrāśano’haṁ
vigata-viṣaya-tṛṣṇaḥ kṛṣṇam ārādhayāmi |
sakala-kaluṣa-bhaṅge svarga-sopāna-saṅge
taralatara-taraṅge devi gaṅge prasīda ||7||

Vized étkemnek a mérték, Úrnőm, partodon élvén,
élvvágyó-szomjtól mentesen, Krsnának hódolok én.
Hitványság tömegét oldó, mennybevezető lépcső,
Magasra csapó hullámú Úrnő, Gangesz, oltalmazz!

vized étkemnek a mérték: egyes aszkéták kizárólag Gangesz-vizet fogyasztanak, semmi egyebet

mātar jāhnavi śambhu-saṅga-milite maulau nidhāyāñjaliṁ
tvat-tīre vapuṣo’vasāna-samaye nārāyaṇāṅghri-dvayam |
sānandaṁ smarato bhaviṣyati mama prāṇa-prayāṇotsave
bhūyād bhaktir avicyutā hari-harā-dvaitātmikā śāśvatī ||8||

Dzsáhnaví anyácska, Sivának társa, ki hódolva tart a fején,
Testemet lerázva Nárájan lábára gyönyörrel emlékszem én
partodon, a lélegzet eltávozásának ünnepe idején,
hadd szálljon Hari s Hará iránt odaadásom mindig fölfelé.

gaṅgāṣṭakam idaṁ puṇyaṁ yaḥ paṭhet prayato naraḥ |
sarva-pāpa-vinirmukto viṣṇu-lokaṁ sa gacchati ||9||

Gangeszhimnuszt, az áldásost, vezeklő ha elolvassa
minden bűntől megszabadul, s eljut Visnu világába.

A versmértékek:
1. mālinī (megkoszorúzott, virágfüzérrel övezett)
2-3. sragdharā (virágfüzéres)
4-5. śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)
6. śikhariṇī (koronás)
7. mālinī (megkoszorúzott, virágfüzérrel övezett)
8. śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

2010. március 4., csütörtök

Rúpa gószvámí: Srí Jamunástaka



bhrātur antakasya pattane 'bhipatti-hāriṇī
prekṣayāti-pāpino 'pi pāpa-sindhu-tāriṇī |
nīra-mādhurībhir apy aśeṣa-citta-bandhinī
māṁ punātu sarvadāravindabandhu-nandinī ||1||

Megmentesz attól, hogy bátyád, Jamarádzs városába jussak, bizony, téged látva még a legvétkesebbek is átkelhetnek a bűn óceánján.
Mézédes vized mindenki szívét rabul ejti, ó, Napleány, kérlek, tisztíts meg engem mindörökké!

A napisten Vivaszván ikergyemekei (a jama szó párost, ikret is jelent) Jamarádzs és Jamuná.

hāri-vāri-dhārayābhimaṇḍitoru-khāṇḍavā
puṇḍarīka-maṇḍalodyad-aṇḍajāli-tāṇḍavā |
snāna-kāma-pāmarogra-pāpa-sampad-andhinī
māṁ punātu sarvadāravindabandhu-nandinī ||2||

Csodás vized árjával ékesíted a nagy Khándava erdőt, lótuszaid seregein madarak táncolnak.
A rettentő bűnöknek már a benned való megmártózás vágya is véget vet, ó, Napleány, kérlek, tisztíts meg engem mindörökké!

śīkarābhimṛṣṭa-jantu-durvipāka-mardinī
nandanandanāntarāṅga-bhakti-pūra-vardhinī |
tīra-saṅgamābhilāṣi-maṅgalānubandhinī
māṁ punātu sarvadāravindabandhu-nandinī ||3||

Csupán egy csepped érintése is véget vet a kedvezőtlen visszahatásoknak, s hömpölygő áradattá duzzasztja a Nanda fia iránti szívbéli odaadást.
Megáldod mindazokat, kik partjaidhoz vágynak, ó, Napleány, kérlek, tisztíts meg engem mindörökké!

dvīpa-cakravāla-juṣṭa-sapta-sindhu-bhedinī
śrī-mukunda-nirmitoru-divya-keli-vedinī |
kānti-kandalībhir indranīla-vṛnda-nindinī
māṁ punātu sarvadāravindabandhu-nandinī ||4||

Te választod szét a hét óceánt s a szigeteket, s te ismered Mukunda pompás, isteni kedvteléseit.
Szépséged elhomályosítja a káprázatosan csillogó zafírok fényét, ó, Napleány, kérlek, tisztíts meg engem mindörökké!

māthureṇa maṇḍalena cāruṇābhimaṇḍitā
prema-naddha-vaiṣṇavādhva-vardhanāya paṇḍitā |
ūrmi-dor-vilāsa-padmanābha-pāda-vandinī
māṁ punātu sarvadāravindabandhu-nandinī ||5||

A szépséges Máthura-vidék ékesít téged, ki oly jártas vagy a rajongó szeretet vaisnava vallásának gyarapításában.
Játékos hullám-karjaiddal a lótuszköldökű Krsna lábait imádod, ó, Napleány, kérlek, tisztíts meg engem mindörökké!

ramya-tīra-rambhamāṇa-go-kadamba-bhūṣitā
divya-gandha-bhāk-kadamba-puṣpa-rāji-rūṣitā |
nandasūnu-bhakta-saṅgha-saṅgamābhinandinī
māṁ punātu sarvadāravindabandhu-nandinī ||6||

Vonzó partjaidat bőgő tehéncsordák, és mennyei illatokban pompázó kadamba-virágok sora ékesíti.
Krsna bhaktái társaságában örvendezel, ó, Napleány, kérlek, tisztíts meg engem mindörökké!

phulla-pakṣa-mallikākṣa-haṁsa-lakṣa-kūjitā
bhakti-viddha-deva-siddha-kinnarāli-pūjitā |
tīra-gandhavāha-gandha-janma-bandha-randhinī
māṁ punātu sarvadāravindabandhu-nandinī ||7||

Kibontott szárnyú, malliká-szemű hattyúk ezreinek hangja ünnepel, bhakták, félistenek, sziddhák és kinnarák imádnak téged.
Partmenti szellőid illata elvágja az újjászületés kötelékeit, ó, Napleány, kérlek, tisztíts meg engem mindörökké!

cid-vilāsa-vāri-pūra-bhūr-bhuvaḥ-svar-āpinī
kīrtitāpi durmadoru-pāpa-marma-tāpinī |
ballavendra-nandanāṅgarāga-bhaṅga-gandhinī
māṁ punātu sarvadāravindabandhu-nandinī ||8||

Földöntúli tündöklésű vized a Bhúh, Bhuvah és Szvah világokat mossa, s már magasztalásod is kiégeti a tébolyodott szörnyű bűnök legmélyét.
Hullámaid a pásztorok vezére fiának balzsamától illatoznak, ó, Napleány, kérlek, tisztíts meg engem mindörökké!

tuṣṭa-buddhir aṣṭakena nirmalormi-ceṣṭitāṁ
tvām anena bhānuputri sarva-deva-veṣṭitām |
yaḥ stavīti vardhayasva sarva-pāpa-mocane
bhakti-pūram asya devi puṇḍarīka-locane ||9||

Ó, félistenek karától körülvett pompásan hullámzó Napleány, bűnöktől megszabadító, lótusz-szemű Istennő! Gyarapítsd kérlek szívbéli odaadását annak az elégedett értelműnek, ki e nyolc verssel téged magasztal!

a versmérték tūnaka: – υ – υ – υ – υ – υ – υ – υ –, a folyó hullámzására emlékeztetve

a fotón Jamunádéví szentélye a Kési-ghátnál (a kép forrása)

2010. január 2., szombat

a tolvajok fejedelme

caurāṣṭakam
Himnusz a Tolvajhoz – ismeretlen vaisnava szerző verse

ādau bakī-prāṇa-malaugha-cauraṁ
bālye prasiddhaṁ nava-nīta-cauram |
vraje carantaṁ ca mṛdo hi cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||1||

Először Pútaná életét s tengersok bűnét vette el ő,
ki kisgyermekkorában a friss vaj tolvajlásáról vált híressé.
Vradzsában kószál, s földet csen –
a tolvajok urának, Krsnának hódolok.

A föld elcsenése arra a kedvtelésre utal, mikor a pásztorfiúk bepanaszolják Krsnát Jasódánál, hogy titokban földet evett. Jasódá belenéz kisfia szájába, ám nem csupán egy kevés földet talál ott, hanem az egész világmindenséget meglátja.

vidheḥ surendrasya ca garva-cauraṁ
go-gopa-gopī-jana-citta-cauram |
śrī-rādhikāyā hṛdayasya cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||2||

Brahmá és a félistenek ura (Indra) büszkeségének elrablója,
ki elveszi a tehenek, a pásztorok és a fejőslánykák eszét.
A Srí Rádhiká szívét elragadó
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

nāgādhirājasya viṣasya cauraṁ
śrī sūrya-kanyākhila-kaṣṭa-cauram |
gopī-janājñāna-dukūla-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||3||

A kígyók királyát megfosztotta mérgétől,
így elvette a Nap leányának (Jamunának) minden bánatát.
A gópík ártatlanságának ruháját elcsenő
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

Krsna legyőzte Káliját, a kígyók urát, ki megmérgezte a Jamuná vizét.

vatsāsurāder bala-māna-cauraṁ
pitros tathā bandhana-duḥkha-cauram |
kubjārcana-vraja-manoja-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||4||

Elrabolta Vatszászura és a többiek erejét és büszkeségét,
s elvette bebörtönzött szülei fájdalmát is.
A Kubdzsá szerelmes imádatának özönét elvevő
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

niśācaranam atha jīva-cauraṁ
jīvātmanaḥ kalmaṣa-sangha-cauram |
upāsakānāṁ ca vipatti-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||5||

Az éjjeljáró (démonok) életét elragadó,
a dzsíva-lelkek bűnös ragaszkodását elrabló,
s a hívei minden szerencsétlenségét elvevő
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

suhṛt-sudāmno hy adhanatvā-cauraṁ
śokasya gatvā vidurasya cauram |
kṛṣṇā-patakarṣaka-garva-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||6||

A jóbarát Szudámát szegénységétől fosztotta meg,
látogatásával pedig Vidura bánatát vitte el.
A Draupadí ruháját leráncigálók önteltségét elrabló
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

yuddhe hi pārthasya vimoha-cauraṁ
puraḥ sthitānāṁ ca balasya cauram |
dine ca māyābalasūrya-cauram
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||7||

A harc (kezdetén) csüggedésétől szabadította meg Ardzsunát,
s elvette az előtte felsorakozott seregek erejét.
Illúziója erejével a Napot is ellopta (az égről),
a tolvajok urának, Krsnának hódolok hát.

Dzsajadratha Siva áldásának köszönhetően oly nagyerejű harcossá lett, hogy sikerrel szállt szembe a pándava-fivérekkel. Így ő tartotta fel Pándu fiait, míg a kaurava túlerő bekerítette és legyőzte Ardzsuna fiát, Abhimanjut. Ardzsuna bosszút esküdve támadt Dzsajadrathára, akit azonban az egész kaurava haderő védett. Ekkor Krsna – mielőtt még a Nap ténylegesen leszállt volna – a napnyugta illúzióját keltette, így a kauravák elégedetten eresztették le fegyverüket, ám Krsna megszüntette az illúziót, s Ardzsuna nyila lemetszette Dzsajadratha fejét.

cittasya śīlasya janasya cauraṁ
aneka-janmārjita-pāpa-cauram |
dāsyaṁ gatānāṁ ca samasta-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||8||

Az erényes ember eszét is elvevő,
a számtalan születés során felhalmozott bűntől megfosztó,
a szolgálatát elnyertektől mindent elvevő
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

A versek upajāti versmértékűek, melyben indravajrā (– – υ – – υ υ – υ – –) és upendravajrā (υ – υ – – υ υ – υ – –) sorokat is találunk.

2009. július 19., vasárnap

látogatóban Sivánál

Lingarádzs templomának tornya, Bhuvanésvarban
Csaitanja Maháprabhu szerzetesi fogadalomtétele után Puriba indult. A bhakták természetesen elkísérték útján. Katakát elhagyva megérkeztek Bhuvanésvarba, ahol Maháprabhu felkereste Siva templomát. Murári Gupta a
Kṛṣṇa-Caitanya-caritāmṛta (Krsna-Csaitanja nektári életútja) című könyvében a harmadik fejezet nyolcadik részében így számol be a látogatásról:

1. A bráhmanák fejedelme aztán továbbment, s idővel megérkezett Ekámraksétrára, ahol a hegyek királyán (a Kailásza hegyen) Girísa („Hegy-úr”, Siva) lakozik a Himalája leánya (Párvatí) társaságában, a világtájak oltalmazóitól körülvéve.
2. Hirtelen megpillantotta Siva szépségesen tündöklő templomának lobogó zászlaját, a hófödte hegycsúcsként magasodó torony tetején.

A torony jelzője a szanszkrt versben sudhāvaliptam, azaz „nektárral megkent”. Ez jelenthet nektárral felkentet, megszenteltet is, de utalhat arra is, hogy a bhakták este érkeztek Ekámraksétrára, s a tornyokat a Hold fénye világította meg. A Hold a nektár forrása, így a holdsugár is a nektár kiáradása.

3. Az úr a földre borulva ajánlotta hódolatát a Siva hajlékát jelző csodás toronynak, ormán a zászlóval, mely a szélbven lobogva a mennyei Gangesz játékos hullámának tűnt.
4. Majd boldogan Purári (Siva) városába sietett, hogy láthassa Ísvarát (Sivát). Sok szentélyben milliónyi Siva-lingam élt a városban, közöttük Visvésvara („a mindenség ura”) volt a legfőbb.

Siva egyik neve Purári („a városok elpusztója”) vagy Tripurári („a három város végzete”), mert egy alkalommal az aszurák három városát pusztította el. A történetet a Bhágavata-purána 7.10.54-69. versei is elbeszélik.

5. Szentélyek sokasága, kapuk, tündöklő zászlók, tornyok pompáztak e helyen, s az emberek is gyöngyökkel ékesek és bódító illatfelhőbe burkolódzók voltak, mintha csak Indra helyzetét próbálták volna elérni.
6. A szent zarándokhelyek legfontosabbja Manikarniká, ahová mind a négy világkorszakban mentek a jógík, hogy nehéz gyakorlataikat végezve gyorsan megszabaduljanak a testi kötöttségektől, és elérjék az üdvösséget.

Maṇikarṇikā eredetileg egy benáreszi zarándokhely neve, ahol a hagyomány szerint Siva füléből egy drágakő (maṇi) fülbevaló (karṇikā) esett ki. E helyen különösképpen áldásos megmerítkezni a Gangesz vizében. Ekámraksétrán többek közt e szent zarándokhelynek is megvan a mása.

7. Ott a Bindu-szaróvar, melyben az istenek legkiválóbbjai cseppenként gyűjtötték össze minden szent zarándokhely vizét. Aki csak megmártózik benne, bűntelenné válik.
8. Kásit elhagyva Mahésa (Siva), a makulátlan hős, a legkiválóbb, ide szólított minden áldásos szent helyet, hogy maga is itt lakjék.
9. Végtelen, isteni boldogságban él itt a tigrisbőrbe öltözött Úr linga formában, Ísvarí (Párvati) társaságában, s a szerzetesek vezérei imádják őt.
10. Testét illatos virágfüzérek borítják, hold-lámpások veszik körül, mrdangák és kagylókürtök hangjára istennők táncolnak körülötte.
11. Hari, a Legfőbb Úr híveivel együtt lépett a nektárfényben tündöklő Purári otthonába, miként a lótuszban született Brahmá jelent meg a nagy Indra ünnepén – Krsna lótuszlábának méhecskéjeként.
12. Meghajtott fejjel üdvözölte a tigrisbőrös istent, és dandavatját ajánlotta. (Srí Hari, aki máskor) csakrát tart kezében, most elcsukló hangon, meg-megborzongva így szólt Girísához:

namo namas te tridaśeśvarāya
bhūtādi-nāthāya mṛḍāya nityam |
gaṅgā-taraṅgotthita-bāla-candra-
cūḍāya gaurī-nayanotsavāya ||13||

namaḥ namaḥ – újra és újra hódolat; te – néked; tri-daśa-īśvarāya – a harminc fő félisten urának; bhūta-ādi-nāthāya – a teremtmények legfőbb („első”) istenének; mṛḍāya – könyörületesnek; nityam – mindig; gaṅgā-taraṅga – a Gangesz hulláma; utthita – felkelt, növekvő; bāla-candra – új-hold („gyermek hold”); cūḍāya – varkocsúnak; gaurī-nayana-utsavāya – Gaurí szeme ünnepének

13. Újra és újra néked hódolok, a harminc fő félisten urának, a teremtmények legfőbb istenének, a könyörületesnek, Gaurí örömünnepének, ki a Gangesz magasra törő hullámait újhold-varkocsán fogja fel.

A Gangesz alászállásának története röviden a következő: Vámana második lépésekor lábujja áttörte az univerzum burkolatát, így jutott az Okozati Óceán vize a mennyei bolygókra. Később Szagara király dédunokája, Bhagíratha invitálta a mennyből a Gangeszt a Földre. Az alázúduló vizet Siva a fején fogta fel, majd Bhagíratha őseinek hamvaihoz vezette a folyót, akik így megtisztulhattak. (Bhágavata-purána 9.8-9. fejezetek) Siva aszkétamód viseli a haját, összetapadt fürtjeit a feje tetején kontyba köti, s e hajcsomót a holdsarló ékesíti.
A fohász versei 11 szótagú pádákból állnak, s upajāti versmértékben íródtak.

sutapta-cāmīkara-candra-nīla-
padma-pravālāmbuda-kānti-vastraiḥ |
sunṛtya-raṅgeṣṭa-vara-pradāya
kaivalya-nāthāya vṛṣa-dhvajāya ||14||

sutapta-cāmīkara-candra – olvadt arany hold; nīla-padma – kék lótusz; pravāla-ambuda – friss felhő; kānti – tündöklés; vastraiḥ – öltözékeivel; su-nṛtya-raṅga – szépséges tánc; iṣṭa-vara-pradāya – vágyott áldást adományozó; kaivalya-nāthāya – az üdvösség (mint az anyagtól való elkülönülés) urának; vṛṣa-dhvajāya – bika-zászlósnak

14. Néked hódolok, ki olyan vagy, akár az olvadt arany fényében tündöklő Hold, ruhád színe pedig a kék lótusz s a gyülekező esőfelleg színére emlékeztet. Pompás táncoddal minden áldást megadsz a vágyakozóknak, ó, bika-zászlós, üdvösség ura!

Siva tánca a világegyetem örök mozgásának jelképe (mely minden anyagi boldogságot megad az erre vágyakozó híveinek), tāṇḍava nevezetű tánca azonban a mindenség pusztulását jelenti. Az univerzum megsemmisítése egyfelől Sivának a teremtő-fenntartó-visszarendező hármasban betöltött pusztító szerepére utal, másfelől az üdvösséget elérő híveinek ez a látszatvilág pusztulása, az illúziótól való megszabadulás.
Siva hátasállata Nandi („a boldog”) nevezetű bika.

sudhāṁśu-sūryāgni-vilocanena
tamo-bhide te jagataḥ śivāya |
sahasra-śubhrāṁśu-sahasra-raśmi-
sahasra-sañjittvara-tejase’stu ||15||

sudhā-aṁśu – nektár-sugaras (a Hold neve); sūrya – Nap; agni – tűz; vilocanena – szemmel; tamo-bhide – sötétséget eloszlatónak; te – neked; jagataḥ śivāya – a világ áldásának; sahasra-śubhra-aṁśu – ezernyi fehér sugaras; sahasra-raśmi – ezernyi fénysugaras; sahasra-sañjit-tvara-tejase – ezernyi győzedelmes nagy („gyors”) fényűnek; astu – legyen

15. Néked hódolok, a világ áldásának, ki három szemeddel, a Holddal, a Nappal és a tűzzel oszlatod szét a sötétséget, az ezernyi fehér (hold)sugárral, az ezernyi fénysugárral, s az ezernyi mindent legyőző, tündöklő ragyogással!


A háromszemű (tryambaka) Siva harmadik szeme misztikus tüzet áraszt, ezzel perzseli halálra ellenfeleit. Ugyanakkor a szemeiből áradó fénysugarak szétoszlatják a tudatlanság sötétjét.

nāgeśa-ratnojjvala-vigrahāya
śārdūla-carmāṁśuka-divya-tejase |
sahasra-patropari saṁsthitāya
varāṅgadāmukta-bhuja-dvayāya ||16||

nāga-īśa-ratna-ujjvala-vigrahāya – a kígyók ura ékkövekkel pompázó formájának; śārdūla-carma-aṁśuka-divya-tejase – tigris-bőr ruhájú isteni hősnek; sahasra-patra-upari saṁsthitāya – ezer levélen állónak; vara-aṅgada-āmukta – a legkiválóbb ékszereket viselt; bhuja – kar; dvayāya – kettőnek (két karúnak)

16. Néked hódolok, a kígyók ékkövekkel pompás testű urának, a tigrisbőr-ruhás isteni hősnek, az ezerlevelű (lótuszon) állónak, ki a legkáprázatosabb ékszereket viseli karjain!

Sivát általában három kígyó társaságában ábrázolják, az egyik varkocsában, a másik válla köré, a harmadik dereka köré tekeredik. A vers első pádájának más olvasata: kinek alakja (vigraha) úgy tündököl (ujjvala), akár Ananta-sésa (a kígyók ura, nāgeśa) ékköve (ratna).

sunūpurārañjita-pāda-padma-
kṣarat-sudhā-bhṛtya-sukha-pradāya |
vicitra-ratnaugha-vibhūṣitāya
premānam evādya harau vidhehi ||17||

su-nūpura-ārañjita-pāda-padma-kṣarat-sudhā-bhṛtya-sukha-pradāya – szépséges bokaláncos pirosas láb-lótusztól áradó nektárral szolgáidnak boldogságot adományozónak; vicitra-ratna-ogha-vibhūṣitāya – csodás ékkövek sokaságával ékesítettnek; premānam – szeretetet; eva – bizony; adya – most; harau – Hari iránt; vidhehi – adj!

17. Néked hódolok, csilingelő bokacsengettyűs, ki vöröses lótuszlábaidtól fakadó nektár-áradattal teszed boldoggá szolgáidat, s kit csodás drágakövek sokasága ékesít. Kérlek, áldj meg a Hari iránti tiszta szeretetet adományával!

śrī-rāma govinda mukunda śaure
śrī-kṛṣṇa nārāyaṇa vāsudeva |
ity ādi-nāmāmṛta-pāna-matta-
bhṛṅgādhipāyākhila-duḥkha-hantre ||18||

śrī-rāma – Srí Ráma!; govinda – Góvinda!; mukunda – Mukunda!; śaure – Sauri!; śrī-kṛṣṇa – Srí Krsna!; nārāyaṇa – Nárájan!; vāsudeva – Vászudév!; iti ādi-nāma-āmṛta- pāna-matta-bhṛṅga-adhipāya– az így kezdődő nevek nektárját kortyoló mámoros méhecskék fejedelmének; akhila-duḥkha-hantre – minden szenvedés elpusztítójának

18. Srí Ráma! Góvinda! Mukunda! Sauri! Srí Krsna! Nárájan! Vászudév! Néked hódolok, az e szent nevek nektárját kortyoló mámoros méhecskék fejedelmének, minden szenvedés elpusztítójának!

śrī-nāradādyaiḥ satataṁ sugopya-
jijñāsitāyāśu vara-pradāya |
tebhyo harer bhakti-sukha-pradāya
śivāya sarva-gurave namaḥ ||19||

śrī-nārada-ādyaiḥ – a Srí Nárada vezette (szentek) által; satatam – örökkön; sugopya-jijñāsitāya – nagy titkokat tudatni vágyónak; āśu – gyorsan; vara-pradāya – kegyet adományozónak; tebhyaḥ – őnékik; hareḥ bhakti-sukha-pradāya – a Hari iránti szeretet boldogsága adományozójának; śivāya – Sivának (az áldásosnak); sarva-gurave – a mindenség tanítójának; namaḥ – hódolat

19. Néked hódolok, kit a Nárada által vezetett bölcsek mindig a bensőséges titkokról faggatnak, s te gyorsan megáldod őket kegyeddel. Hari szeretetének boldogságát árasztod, néked hódolok hát, Sivának, a mindenség tanítójának.

śrī-gaurī-netrotsava-maṅgalāya
tat-prāṇa-nāthāya rasa-pradāya |
sadā samutkaṇṭha-govinda-līlā-
gāna-pravīṇāya namo’stu tubhyam ||20||

śrī-gaurī-netra-utsava-maṅgalāya – Srí Gaurí szemei ünnep-áldásának; tat-prāṇa-nāthāya – az ő élete urának; rasa-pradāya – a lelki ízek adományozójának; sadā – mindig; samutkaṇṭha – epekedő;
govinda-līlā-gāna-pravīṇāya – Góvinda kedvtelései megéneklésében járatosnak; namaḥ – hódolat; astu – legyen; tubhyam – néked

20. Néked hódolok, Srí Gaurí szemei áldásos örömünnepének, szíve urának, a lelki ízek kiárasztójának, ki mestere vagy Góvinda kedvteléseit megéneklő sóvárgó daloknak! Hódolat legyen néked!

21. Aki e csodás fohászt hallja, gyorsan elnyeri a Hari iránti tiszta szeretetet, továbbá tudást és bölcsességet, s aki átéli a benne rejlő érzelmeket is, az soha nem látott erőt, a legfőbb szeretet érheti el.
22. Így fohászkodott hát, s miután Siva szolgái csodás illatú virágfüzérekkel ékesítették transzcendentális testét (Csaitanja) letelepedett a szentély közelében.

A rendelkezésemre álló forrásból itt valószínűleg hiányzik egy szó, Siva szolgáinak jelzője. A vers első két pádája így hangzik: iti (így) stuvantam (fohászkodót) utsukāḥ (a valami után sóvárgók, vmit kedvelők – e szó elől valószínűleg három szótag hiányzik, mely megmondaná, mi után sóvárognak) śivasya bhṛtyā (Siva szolgái) vara-mālya-gandhaiḥ (a legkiválóbb virágfüzér-illatosakkal)…

23. Elfogyasztotta a bhakták által felajánlott ételt, majd boldogan nyugovóra tért. Hajnalban ébredt, s Krsna kevteléseiről énekelve boldogság töltötte el szívét.
24. Ki felolvassa e magasztaló éneket, melyet lótuszszemű urunk a kimagasló személyiséghez, Purárihoz írt, az hamarost elnyeri a tiszta szeretetet, mely még a félistenek s bölcsek seregeinek is elérhetetlennek tűnik.

2009. április 16., csütörtök

gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak végnélküli dicsőségét


A lexikonok szerint Csaitanja filozófus, bengáli vallásreformer, a misztikus bhakti-mozgalom legnagyobb alakja. A bhakták azonban tudják, hogy Csaitanja képében maga Krsna szállt alá, hogy a kor vallásos útját, Isten neveinek dícséretét hirdesse. Bhaktaként születik meg, hogy a Legfelsőbbhöz fűződő tiszta rajongó szeretetet ízlelje, a Krsna után vágyódó Rádhiká hangulatát átélve. Csaitanja Maháprabhu születésének 500. évfordulóján, 1986-ban írta Szvámí Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs költeményét.



A vers szövege: prema-dhāma-deva-stotram

A versmérték: tūnaka – υ – υ – υ – υ – υ – υ – υ –
A lüktető vers Csaitanja Maháprabhu és hívei extatikus táncát idézi.

A dalt a Bhúdév Prabhu (Srí Csaitanja-Szaraszvat Math) énekli


Préma-dháma-déva-sztótram, 1-16: ádi-lílá


>>>>>

deva-siddha-mukta-yukta-bhakta-vṛnda-vanditaṁ
pāpa-tāpa-dāva-dāha-dagdha-duḥkha-khaṇḍitam
kṛṣṇa-nāma-sīdhu-dhāma-dhanya-dāna-sāgaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

1) Dicsőség, dicsőség az én aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet isteni hajlékának! A félistenek, a misztikusok, a felszabadulást keresők, a jógik és Krsna tiszta bhaktái mind Őt dicsőítik szüntelenül. Ő az, aki egyszerre véget vet az anyagi világ erdőtüzében saját bűneik hevétől gyötrődő lelkek szenvedéseinek. Áldott az Úr, az isteni nagylelkűség határtalan óceánja, Krsna nektári, szent neveinek hajléka.

svarṇa-koṭi-darpaṇābha-deha-varṇa-gauravaṁ
padma-pārijāta-gandha-vanditāṅga-saurabham
koṭi-kāma-mūrcchitāṅghri-rūpa-rāsa-raṅgaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

2) Gyönyörű teste tündöklőbb milliónyi aranytükör ragyogásánál, s oly édes illatot áraszt, hogy a híres lótusz és páridzsáta virágok hódoló imákkal tisztelegnek előtte. Maga Ámor is megszégyenülten borul lótusz lábaihoz, mert képtelen elviselni páratlan szépségének látványát. Csodaszép testéből szüntelenül árad a szeretet, melynek édes íze minden tagját áthatja. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

prema-nāma-dāna-janya-pañca-tattvakātmakaṁ
sāṅga-divya-pārṣadāstra-vaibhavāvatārakam
śyāma-gaura-nāma-gāna-nṛtya-matta-nāgaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

3) Ötödmagával jelent meg Panycsa-tattvaként, hogy Krsna szent nevét ingyen adja mindenkinek; így tette lehetővé az emberek számára a krsna-prémá, a Védák ötödik, s egyben végső céljának elérését. Transzcendentális testében maga a Legfelsőbb Úr, Sjámaszundar Krsna szállt alá a Földre (összes fenséges tulajdonságával és isteni fegyvereivel ékesítve), hogy a szent nevet énekelve táncoljon Nadia utcáin. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śānti-puryadhīśa-kalyadharma-duḥkha-duḥsahaṁ
jīva-duḥkha-hāna-bhakta-saukhyadāna-vigraham
kalyaghaugha-nāśa-kṛṣṇa-nāma-sīdhu-sañcaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

4) Mivel nem tűrhette az istentelen filozófiák által megfertőzött Kali-juga nyomorúságos helyzetén szánakozó bhaktája, Advaita Prabhu szomorúságát, megjelent vigraha formában, hogy a lelkeket megszabadítsa szenvedéseiktől, boldoggá tegye bhaktáit, valamint, hogy Krsna szent neveinek ambróziájával hatástalanítsa Kali mérgét. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

dvīpa-navya-gāṅga-baṅga-janma-karma-darśitaṁ
śrīnivāsa-vāsa-dhanya-nāma-rāsa-harṣitam
śrī haripriyeśa-pūjyadhī-śacī-purandaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

5) Születésének és kedvteléseinek színhelye a szent Gangesz partján fekvő Navadvíp városa volt. Áldott a hely, Srínivász háza, ahol Csaitanja a szent név nektárával táplálta a jelenlévők szívét. Anyját, Sacsídévít és apját, Srí Misrát szerette és tisztelte, feleségei, Laksmíprijá és Visnuprijá számára pedig Ő volt a minden. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śrīśacī-dulāla-bālya-bāla-saṅga-cañcalaṁ
ākumāra-sarva-śāstra-dakṣa-tarka-maṅgalam
chātra-saṅga-raṅga-digjigīṣu-darpa-saṁharaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

6) Sacsídéví gyermeke pajtásaival együtt sokat csintalankodott. Később, már kora ifjúkorában az Írások mesterévé vált, a korabeli logika tudományának tökéletes ismeretével pedig megalapozta az odaadás (bhakti) felemelő folyamatát, az emberiség javára. A Gangá partján, tanítványai jelenlétében letörte a híres, mindenkit legyőző pandit büszkeségét. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

varjya-pātra-sārameya-sarpa-saṅga-khelanaṁ
skandha-vāhi-caura-tīrtha-vipra-citra-līlanam
kṛṣṇa-nāma-mātra-bālya-kopa-śānti saukaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaura-sundaram

7) Gyermekkori kedvtelései szívet melengetőek. Boldogan játszott a kidobott, s így tisztátalannak minősített edényekkel, valamint az érinthetetlennek tartott állatokkal, kiskutyákkal és mérgeskígyókkal. Egy alkalommal elrabolta Őt egy tolvaj, aki drága ruháit szerette volna megszerezni. Másszor felfedte kilétét a szent helyekre zarándokló (tírtha vipra) bráhmana előtt, és megáldotta őt ételének maradékával. Ha mérgében sírt, Krsna szent neveinek ismétlésével azonnal ki lehetett engesztelni. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

snāṇā-gāṅga-vāri-bāla-saṅga-raṅga-khelanaṁ
bālikādi-pārihāsya-bhaṅgi-bālya-līlanam
kūṭa-tarka-chātra-śikṣakādi-vāda-tatparaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

8) Barátaival elragadó játékokat űzött a Gangá habjaiban, a fiatal leánykákat pedig édes szavaival ugratta. Tanítványait, sőt, tanárait bonyolult érveivel, majd ellenérveivel hozta zavarba. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śrī nimāi-paṇḍiteti-nāma-deśa-vanditaṁ
navya-tarka-dakṣa-lakṣa-dambhi-dambha-khaṇḍitam
sthāpitārtha-khaṇḍa-khaṇḍa-khaṇḍitārtha-sambharaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

9) Országszerte úgy ismerték, mint a nagy tudású Nimáj Panditot. Zseniális és ötletes érveivel megcáfolta kora njája-filozófusainak hagyományos elméleteit, s miután így letörte büszkeségüket, Ő maga kelt megdöntött érveik védelmére, s bebizonyította azok igazát. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śloka-gāṇga-vandanārtha-digjigīṣu-bhāṣitaṁ
vyatyalaṅkṛtādi-doṣa-tarkitārtha-dūṣitam
dhvasta-yukti-ruddha-buddhi-datta-dhīmadādaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

10) Késava Kásmírinek, a híres tudósnak Gangá istennőhöz költött versében felfedte a stilisztikai hibákat, majd a védelemre hozott ravasz érveket is megcáfolta. S bár az Úr legyőzte a gyors észjárású panditot, mégis megadta neki a művelt szanszkrt tudósnak kijáró tiszteletet. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

sūtra-vṛtti-ṭippanīṣṭa-sūkṣma-vācanādbhutaṁ
dhātu-mātra-kṛṣṇa-śakti-sarva-viśva-sambhṛtam
ruddha-buddhi-paṇḍitaugha-nānya-yukti-nirdharaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

11) A szútrákhoz részletes és ragyogó magyarázatokat fűzött, melyek aprólékosan kifejtették azok jelentéseit és különféle vonatkozásait. Rámutatott, hogy a szanszkrt nyelv hétezerféle alaphangja (dhátu) tulajdonképpen Krsnának, a világegyetem kizárólagos fenntartójának energiáit fejezi ki. Ezzel olyannyira ámulatba ejtette a tudósok társaságát, hogy azok egy szót sem tudtak szólni, és így képtelenek voltak elméleteiket megerősíteni. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

kṛṣṇa-dṛṣti-pāta-hetu-śabdakārtha-yojanaṁ
sphota-vāda-śṛṅkhalaika-bhitti-kṛṣṇa-vīkṣaṇam
sthūla-sūkṣma-mūla-lakṣya-kṛṣṇa-saukhya-sambharaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

12) Kimutatta, hogy a szanszkrt nyelvtanban a szphóta-váda (az egyes hangok és szavak jelentése közötti összefüggés) Krsna egyetlen pillantásából ered. A szphóta-váda tudósai, mint például Pánini, a szphótá-ra alapozzák nyelvi szabályaikat, ám tudtukon kívül Krsna szabad akaratát tanulmányozzák, mert valójában Ő teremt harmóniát a hangok és jelentésük között. Az összes finom és durva energia végső soron Krsnának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az örömét szolgálja, részei transzcendentális kedvteléseinek. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

prema-raṅga-pāṭha-bhaṅga-chātra-kāku-kātaraṁ
chātra-saṅga-hasta-tāla-kīrtanādya-sañcaram
kṛṣṇa-nāma-sīdhu-sindhu-magna-dik-carācaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

13) Gajából visszatérve szívén olyannyira eluralkodott Isten utáni vágyakozása, hogy képtelen volt folytatni tudományos munkáját. Tanítványai, akik ily módon nem tanulhattak többé tőle, szerencsétlen nyomorultaknak érezték magukat, és rendkívüli tulajdonságait dicsőítve egyre csak kérlelték Őt. Nimáj Pandit nagy szánalmat, s szeretetet érzett irántuk, ezért megáldotta őket, s bevezette a szankírtant, Krsna zenével, énekkel kísért együttes dicsőítését. Az önfeledt kírtan nektár-óceánként hömpölygött mindenfelé. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

ārya-dharma-pāla-labdha-dīkṣa-kṛṣṇa-kīrtanaṁ
lakṣa-lakṣa-bhakta-gīta-vādya-divya-nartanam
dharma-karma-nāśa-dasyu-duṣṭa-duṣkṛtoddharaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

14) Csaitanja Maháprabhu, aki mindig tiszteletben tartotta a védikus vallási elveket, lelki tanítómestere tanítását követve közkinccsé tette a Krsna-kírtant. Örökké az istenszeretet eksztázisában lángolt, és temérdek zenélő, éneklő bhakta között táncolt. Egyedül Ő lehet a megmentője azoknak a gonosz értelmű, bűnös lelkeknek, akik megcsúfolják a vallást és a jámbor tetteket. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

mleccha-rāja-nāma-bādha-bhakta-bhīti-bhañjanaṁ
lakṣa-lakṣa-dīpa-naiśa-koṭi-kaṇṭha-kīrtanam
śrī-mṛdaṅga-tāla-vādya-nṛtya-kāji-nistaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

15) Amikor a mléccshák királya, Cshánd Kázi a harináma útját akarta állni, Maháprabhu erőt öntött bhaktái szívébe, s egy éjszakai szankírtan-menetet szervezett. Sok száz fáklya fényénél ezrek dalolták a szent nevet, s a mrdangák, karatálok és más hangszerek lelkesítő hangja mellett táncoltak. Mindez oly nagy hatással volt a Kázira, hogy képtelen volt tovább ellenállni. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

lakṣa-locanāśru-varṣa-harṣa-keśa-kartanaṁ
koṭi-kaṇṭha-kṛṣṇa-kīrtanāḍhya-daṇḍa-dhāranam
nyāsi-veśa-sarva-deśa-hā-hutāśa-kātaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

16) Ezrek könnyezték, amikor könnyű szívvel megvált gyönyörű, hosszú hajától, amikor pedig elfogadta a szannjászí-dandát, milliónyi hang énekelte Krsna dicsőségét. Ettől fogva az emberek mindenütt szomorúan sóhajtottak, ha megpillantották Őt a lemondottak öltözékében. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

>>>>>

Préma-dháma-déva-sztótram, 17-28: zarándokút - a madhja-lílá kezdete


>>>>>

śrī-yatīśa-bhakta-veśa-rāḍha-deśa-cāraṇaṁ
kṛṣṇa-caitanyākhya-kṛṣṇa-nāma-jīva-tāraṇam
bhāva-vibhramātma-matta-dhāvamāna-bhūdharaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

17) Újdonsült szerzetesként keresztül-kasul bejárta Rádha-tartományt (Bengált), s így lótuszvirág lábával megszentelte annak földjét. A nép Krsna Csaitanjaként ismerte Őt, aki minden bűnbeesett, feltételekhez kötött léleknek menedéket adott Krsna nevének árnyékában. Transzcendentális érzéseinek mámorában néha őrültként rohant a földeken, s mint aranyló vulkán, az istenszeretet izzó láváját ontotta magából. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śrī-gadādharādi-nityānanda-saṅga-vardhanaṁ
advayākhya-bhakta-mukhya-vāñchitārtha-sādhanam
kṣetravāsa-sābhilāṣa-mātṛtoṣa-tatparaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

18) Alászállása a legkiválóbb mahábhágavata bhakta, Advaita Ácsárja hő vágyának köszönhető. Társaságát olyan kiváló személyiségek tették még tündöklőbbé, mint Gadádhar Pandit és Nitjánanda Prabhu. Anyja örömére ígéretet tett, hogy mindig Purusóttama Ksétrán (Dzsagannáth Puriban) marad. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

nyāsirāja-nīla-śaila-vāsa-sārvabhaumapaṁ
dākṣiṇātya-tīrtha-jāta-bhakta-kalpa-pādapam
rāma-megha-rāga-bhakti-vṛṣṭi-śakti-sañcaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

19) Nílácsalába (Puriba) érve a szannjászík Ura felszabadította a Védánta híres tudósát, Vászudéva Szárvabhaumát, majd továbbhaladt a számtalan filozófiának otthont adó Dél-India felé. Olyan volt, mint egy kívánságteljesítő fa: a szent helyeken élő bhakták minden vágyát valóra váltotta. Találkozott az odaadó szeretetet sugárzó Rámánanda Rájjal is, akit felhatalmazott, hogy minden vidéket árasszon el a vrndávani szeretet, a rága-bhakti árjával. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

dhvasta-sārvabhauma-vāda-navya-tarka-śāṅkaraṁ
dhvasta-tadvivarta-vāda-dānavīya-ḍambaram
darśitārtha-sarva-śāstra-kṛṣṇa-bhakti-mandiraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

20) Hiteles és örökérvényű érveivel rámutatott a Védák valódi céljára, s felülkerekedett Szárvabhauma minden próbálkozásán, mellyel a vivartaváda, azaz Sankara imperszonalista és ateista tanát védelmezte. Ily módon a büszke, démoni természetű emberek filozófiájának bizonygatása a tudós pandit minden logikai vitamódszere ellenére csődöt mondott. Az Úr továbbá arról is meggyőzte őt, hogy a teljes védikus irodalom templomként magasodik a Krsna-bhakti oltára fölé. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

prema-dhāma-divya-dīrgha-deha-deva-nanditaṁ
hema-kañja-puñja-nindi-kānti-candra-vanditam
nāma-gāna-nṛtya-navya-divya-bhāva-mandiraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

21) Isteni alakja a bhakti nektárának kelyhe, fennkölt megjelenése, szebbnél szebb nemes vonásainak látványa pedig a félistenek örömének forrása. Holdnál is elbűvölőbb ragyogó testén – amely sokszáz arany lótuszvirág szépségét is felülmúlja – szüntelenül a transzcendentális jóság örökifjú érzései és a szent név zengését követő eksztázis jelei (szattvika-bháva) mutatkoznak. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

kṛṣṇa-kṛṣṇa-kṛṣṇa-kṛṣṇa-kṛṣṇa-nāma-kīrtanaṁ
rāma-rāma-gāna-ramya-divya-chanda-nartanam
yatra-tatra-kṛṣṇa-nāma-dāna-loka-nistaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

22) Dél-indiai zarándokútja az ott lakók felszabadítását szolgálta. A templomoknál, szentélyeknél, vándorlásai közben folyton ezt énekelte: „Krsna Krsna, Krsna Krsna, Krsna Krsna Krsna hé”. Máskor, amikor leírhatatlan transzcendentális gyönyör ragadta magával, eksztatikus táncba kezdett, és azt kiáltozta: „Ráma, Ráma”. Helyre, időre, körülményekre való tekintet nélkül mindenkit Krsna szent neveinek zengésére buzdított, hogy nagylelkűen felszabadítsa őket. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

godavarya-vāma-tīra-rāmānanda-saṁvadaṁ
jñāna-karma-mukta-marma-rāga-bhakti-sampadam
pārakīya-kānta-kṛṣṇa-bhāva-sevanākaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

23) Rámánanda Rájjal folytatott nagyhírű beszélgetésében, melyet a Csaitanja-csaritámrta Rámánanda-szamvádának hív, Maháprabhu kijelentette, hogy a rága-bhakti, a Krsna iránti spontán szerető szolgálat a legbecsesebb kincs, mely a gjána (tudás) és a karma (a haszon reményében végzett munka) vágyától teljesen megtisztult szív legfennköltebb érzése. Leszögezte, hogy a bháva-széva, vagyis az eksztatikus szeretettől fűtött szolgálat középpontjában Krsna, az isteni szerelem (párakíja) megtestesítője áll. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

dāsya-sakhya-vātsya-kānta-sevanottarottaraṁ
śreṣṭha-pārakīya-rādhikāṅghri-bhakti-sundaram
śrī-vraja-svasiddha-divya-kāma-kṛṣṇa-tatparaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

24) Feltárta, miként imádhatja az ember a legkülönfélébb kapcsolatokban Krsnát: tökéletes szolgálatadással, barátsággal, szülői gondoskodással, és bensőséges szerelemmel. A leggyönyörűbb kapcsolat mégis Srímatí Rádhárání lótuszvirághoz hasonlatos lábainak szolgálata, aki lángoló szerelemmel él Vradzséndra-nandana iránt. Srímán Maháprabhu szerint a legeredetibb és legtisztább Krsna iránti szerelem csakis Vradzséndra-nandana, a vrndávani Krsna iránt érezhető. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śānta-mukta-bhṛtya-tṛpta-mitra-matta-darśitaṁ
snigdha-mugdha-śiṣṭa-miṣṭa-suṣṭha-kuṇṭha-harśitam
tantra-mukta-vāmya-rāga-sarva-sevanottaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

25) Azt tanította, hogy az Isten előtti passzív meghódolásban a bhakta transzcendentális örömének forrása az, hogy megszabadult minden relatív, anyagi feltételtől, az Abszolút szolgálatára hajló lélek azonban pozitív elégedettséget érez. A baráti érzületű dzsivátma szoros, szívbéli érzelmekből merít lelki ízeket, a szülői viszony egyre mélyülő eksztatikus örömében pedig már nyoma sincs a Legfelsőbbel szembeni legparányibb elvárásnak sem. Ezt folytatva Csaitanja Maháprabhu elmagyarázta, hogy a Krsnához hitvesi szeretettel vonzódó lélek csak részben ízlelheti meg az e kapcsolatból feltörő nektárt, ha érzéseinek – ha csak csöppnyi mértékben is – gátat szab az Írások etikettje (szvakíja rasza). Ám ha a hitvesi vonzalom oly erős, hogy elsöpri a kinyilatkoztatás minden korlátozó előírását (vámja), akkor e spontán vonzalom által a lélek megtapasztalhatja az Úr szolgálatából származó öröm leteljesebb formáját. Gaurangadéva itt tartózkodásának minden pillanata e magasztos eszméket igazolta. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

ātma-navya-tattva-divya-rāya-bhāgya-darśitaṁ
śyāma-gopa-rādhikāpta-kokta-gupta-ceṣṭitam
murcchitāṅghri-rāmarāya-bodhitātma-kiṅkaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

26) Csaitanja Maháprabhu feltárta navadvípi kedvteléseinek öröküde nektárját Rámánanda Ráj előtt, kinek szerencséje fel sem fogható az evilági értelem számára. Kinyilvánította a tehénpásztor fiú Sjámaszundar formáját is, melyet Srímatí Rádhiká ragyogása fürdetett, s az ő odaadása éltetett. Amikor Rámánanda Ráj megpillantotta az Úr kápráztató alakját, aléltan zuhant az elbűvölő szépségű Isten lótusz lábaihoz. Gaurangadéva térítette eszméletre újból örök szolgáját. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

naṣṭa-kuṣṭha-kūrma-vipra-rūpa-bhakti-toṣaṇaṁ
rāmadāsa-vipra-moha-mukta-bhakta-poṣaṇam
kāla-kṛṣṇa-dāsa-mukta-bhattathāri-piñjaraṁ
prema-dhāma devam eva naumi gaurasundaram

27) A ragyogó Gauraszundara átölelte a Vászudév nevű bráhmanát, aki ezáltal megszabadult leprájától, s a lelki boldogságot ezután szépséges testben ízlelhette. Később Dél-Indiában felszabadította a Rámadász nevű bráhmanát is, aki abban a tévedésben élt, hogy Szítádéví hűségét megbecstelenítette a démon Rávana érintése. A Kúrma-puránából idézve az Úr elmagyarázta, hogy a lelki világ messze túl van az anyagi felfogóképesség határain. A tiszta odaadásra buzdító ezen jótanácsaival új életet adott bhaktája hitének. Kálákrsna Dászt pedig a lemondásról alkotott hamis elképzeléseitől szabadította meg. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

raṅganātha-bhaṭṭa-bhakti-tuṣṭa-bhaṅgi-bhāśaṇaṁ
lakṣmyagamya-kṛṣṇa-rāsa-gopikaika-poṣaṇam
lakṣmyabhīṣṭa-kṛṣṇa-śīrṣa-sādhya-sādhanākaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram


28) Dél-Indiában, a Kavéri folyó partján felkereste Rangaksétrát, mely a Srí Srí Laksmí Nárájant imádó vaisnavák legszentebb zarándokhelye. Ezek a bhakták Őket tartják minden odaadó cselekvés legfőbb céljának, s élvezőjének. Ám amikor Maháprabhu meglátogatta Vjénkata Bhattát, Gópál Bhatta Gószvámí édesapját – habár nagyon elégedett volt a család szolgálatkészségével –, mosolyogva beszélni kezdett. Elmondta, hogy Laksmídéví még hosszú vezeklés árán sem válhatott részesévé Krsna rásza-lílá kedvteléseinek. Mindennek az az oka, hogy valójában csak a vrndávani tehénpásztor lánykák képesek megízesíteni e kedvteléseket. Ezért aztán a Legfőbb Igazság, az odaadó tettek elsődleges célja nem más, mint Krsna, a tehénpásztor fiú, aki Nárájan eredeti formája, s aki még Laksmídéví szívét is elragadja. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

>>>>>

Préma-dháma-déva-sztótram, 29-50: Maháprabhu Nílácsalban, látogatás Vrndávanban

>>>>>

brahma-saṁhitākhya-kṛṣṇa-bhakti-śāstra-dāyakaṁ
kṛṣṇa-karṇa-sīdhu-nāma-kṛṣṇa-kāvya-gāyakam
śrī-pratāparudra-rāja-śirṣa-sevya-mandiraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

29) Dél-Indiában zarándokolva Csaitanja Maháprabhu felfedezte, s bhaktáinak ajándékozta a híres, ősi írást, a Brahma-szanhitát, mely az Isten iránti odaadásra vonatkozó tanítások valóságos kincsestára. A tiszta odaadás ékszereivel felékesítve gyakorta énekelte a Srí Krsna Karnámrtam verseit, melyekben Bilvamangala Thákur, a nagy dél-indiai költő a vradzsabéli kedvteléseket dicsőíti. Krsna Csaitanja volt az is, aki lótuszvirág lábait a szívében teljesen meghódolt nagy király, Pratáparudra fejére helyezte. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śrī-rathāgra-bhakta-gīta-divya-nartanādbhutaṁ
yātri-pātra-mitra-rudrarāja-hṛccamatkṛtam
guṇḍicāgamādi-tattva-rūpa-kāvya-sañcaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

30) Bhaktái sokaságának kíséretében Csaitanja Maháprabhu a Rathajátrá szekér elé állt, s a szent neveket zengve isteni táncot lejtett. Személyes varázsa teljesen elbűvölte Pratáparudra Mahárádzs, az összegyűlt zarándokok, s a király jóbarátainak szívét. A Gundicsá templom felé haladva Maháprabhu Rúpa Gószvámí versét idézve feltárta az Úr Dzsagannáth szekérkedvtelésének benső lényegét: „Óh, kedves barátaim! Most végre újból találkozhatok imádott Krsnámmal Kuruksétrán. Én ugyanaz a Rádhárání vagyok, és Ő ugyanaz a Krsna. Habár találkozásunk nagyon örömteli, mégis nagyon szeretnék visszatérni a Kálindí partjára, ahol a vrndávani erdei fák árnyékában újból hallhatnám, amint megszólaltatja fuvoláján az elbűvölő ötödik hangot.” Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

prema-mugdha-rudra-rāja-śaurya-virya-vikramaṁ
prārthitāṅghri-varjitānya-sarva-dharma-saṅgamam
luṇṭhita-pratāpa-śīrṣa-pāda-dhuli-dhūsaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

31) Észak-India muszlim irányítás alatt állt, mégis, a független Orissza állam hatalmas uralkodóját, Pratáparudra királyt teljesen ámulatba ejtette az a nemeslelkűség és elszántság, amelyet a Csaitanjából áradó istenszeretet táplált. Az uralkodó szakított minden korábbi vallási elkötelezettségével. Vitéz, ksatrija természetét levetkőzve Csaitanjadéva lótuszvirág lábai elé vetette magát, aki lótusz lábainak szent porával fürdette a meghódolt uralkodó fejét. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

dākṣinātya-suprasiddha-paṇḍitaugha-pūjitaṁ
śreṣtha-rāja-rājapātra-śirṣa-bhakti-bhūṣitam
deśa-mātṛ-śeṣa-darśanārthi-gauḍa-gocaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

32) Dél-Indiában még a leghíresebb, legműveltebb tudósok is imádói voltak. A legnagyobb hercegek és minisztereik is mélységes hittel tekintettek rá, s legnagyobb kincsükkel, a tiszteletükkel ajándékozták meg. A tanítványi lánc előírásainak megfelelően Maháprabhu Nyugat-Bengálba, a szent Gangesz folyóhoz is ellátogatott. Végül felkereste szülőhelyét, s édesanyját, Sacsídévít is, mintha csak még egyszer utoljára látni akarná őket. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

gaura-garvi-sarva-gauḍa-gauḍavārtha-sajjitaṁ
śāstra-śastra-dakṣa-duṣṭa-nāstikādi-lajjitam
muhyamāna-mātṛkādi-deha-jīva-sañcaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

33) Míg távol volt, Csaitanjadéva híre Bengál legeldugottabb zugába is eljutott. Ezért, amikor visszatért Navadvípba, csaknem öt évvel azután, hogy belépett a lemondott életrendbe, egész Bengál lelkesen dicsőítette, mert nagyon büszkék voltak Urukra, Gaurangájukra. Még a rátarti, ateista tudósok hitvány természete is megrendülni látszott, amikor azt látták, hogy az embereknek társadalmi helyzetüktől függetlenül milyen szilárd, eltökélt hitük van Csaitanjában. Amikor Sacsí anya és a rokonság megpillantották Őt, újból visszatért beléjük az élet, amely az elválás fájdalmától már-már kihunyni látszott. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

nyāsa-pañca-varṣa-pūrṇa-janma-bhūmi-darśanaṁ
koṭi-koṭi-loka-lubdha-mugdha-dṛṣṭi-karṣaṇam
koṭi-kaṇṭha-kṛṣṇa-nāma-ghoṣa-bheditāmvaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

34) Visszatérvén szülőhelyére, milliók keresték fel, öregek és fiatalok egyaránt. Telve voltak a vággyal, hogy újból láthassák Őt, akihez szívük mélyéről vonzódtak. Jelenléte annyira felkavarta a sokaságot, hogy mindenhonnan Hari neveit kiáltozták, s az egybemosódó hangok morajlása a tér minden irányába elhatolt. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

ārta-bhakta-śoka-śānti-tāpi-pāpi-pāvanaṁ
lakṣa-koṭi-loka-saṅga-kṛṣṇa-dhāma-dhāvanam
rāma-keli-sāgrajāta-rūpa-karṣaṇādaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

35) Gaurangadéva csillapította sok-sok bhaktájának zaklatottságát, melyet hosszú távolléte okozott, s megbocsájtott jónéhány bűnös, ellenségeskedő, állandó aggodalomtól szenvedő léleknek is, mint Gópála Csápála és mások. Ám nemsokára elérkezett a nap, s futva indult Vrndávan felé, a Gangesz partja mentén. Emberóceán követte Őt egészen Rámakéliig, amely akkoriban Bengál fővárosa volt. Ott találkozott két örök társával, Rúpa és Szanátan Gószvámíval, akik akkor még a muszlim közigazgatás miniszterei voltak. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

vyāghra-vāraṇaina-vanya-jantu-kṛṣṇa-gāyakaṁ
prema-nṛtya-bhāva-matta-jhāḍakhaṇḍa-nāyakam
durga-vanya-mārga-bhaṭṭa-mātra-saṅga-saukaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

36) Elhagyván Rámakélit, Maháprabhu Dzsagannáth Puri felé tartott, majd onnan a Dzsádhakhanda erdőn keresztül Vrndávannak vette útját. Személyének varázsa még az erdei állatokat – tigriseket, őzeket, elefántokat – is arra ösztönözte, hogy csatlakozzanak Krsna neveinek énekléséhez. A szent nevektől megrészegülve az állatok örömükben együtt táncoltak az Úrral, akit elragadtak az odaadás őrült érzelmei. Ahogy Balabhadra Bhattácsárjával együtt egyre mélyebbre hatoltak a sűrű dzsungelbe, úgy magányos imádatában a lelki megvalósításnak is a mind mélyebbről feltörő ízeit tapasztalta. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

gāṅga-yāmunādi-bindu-mādhavādi-mānanaṁ
māthurārta-citta-yāmunāgra-bhāga-dhāvanam
smārita-vrajāti-tīvra-vipralambha-kātaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

37) Amikor Kásí és Vindu Mádhava vidékén, a Gangesz mentén haladt, nagy tisztelettel kereste fel a múrtikat egészen Prajágig, ahol a Gangesz és a Jamuná találkozik. Ott aztán a Jamuná folyását követve futásnak eredt, mert már nagyon izgatott volt, hogy mielőbb láthassa a szent Mathurát. Ahogy emlékezetében felmerültek a vrndávani kedvtelések, az elválás elviselhetetlen érzésétől ájultan zuhant a földre. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

mādhavendra-vipralambha-māthureṣṭa-mānanaṁ
prema-dhāma-dṛṣṭa-kāma-pūrva-kuñja-kānanam
gokulādi-goṣṭha-gopa-gopikā-priyaṅkaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

38) Csaitanja Maháprabhu megállapította, hogy az elválás érzésének az a legteljesebb átélése, amely Mádhavéndra Purit jellemezte, a tiszta imádat csúcsa, a hőn óhajtott cél, ahogy az Srímatí Rádhárání szavaiból is kiderül: „Óh, Uram! Óh, legkegyesebb mester, Mathurá Ura! Mikor láthatlak újra? Nem látlak téged, s zaklatott szívem teljesen elbizonytalanodott. Óh, imádott! Mit tegyek most?” Miután Csaitanja megérkezett Vradzsába, a lelki szeretet forrásához, szívét teljes elégedettség töltötte el. Elbűvölték a gyönyörű kertek és erdők, melyek az előző korszakban lelki kedvteléseinek színterei voltak. Ahogy végigjárta Vrndávan tizenkét erdejét, köztük Gókulát, újból felidézte a tehénpásztor fiúk és a gópík emlékét. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

prema-guñjanāli-puñja-puṣpa-puñja-rañjitaṁ
gīta-nṛtya-dakṣa-pakṣi-vṛkṣa-lakṣa-vanditam
go-vṛṣādi-nāda-dīpta-pūrva-moda-meduraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

39) Ahogy Vrndávan erdeiben és ligeteiben kószált, a nyíló virágok felett lebegő méhrajok nagy örömmel üdvözölték, s szüntelenül a tiszta odaadás szépségéről döngicséltek. A dalolásban s táncban jártas madarak az erdei fákkal együtt ajánlották tiszteletüket Csaitanja Maháprabhunak. Az Úr gondolatait a szeretet érzése ragyogta be s szíve örömmámorban úszott, amikor arra emlékezett, milyen kedvesen hívogatták Őt annak idején a szent Vrndávan tehenei és borjai. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

prema-buddha-ruddha-buddhi-matta-nṛtya-kīrtanaṁ
plāvitāśru-kāñcanāṅga-vāsa-cāturaṅganam
kṛṣṇa-kṛṣṇa-rāva-bhāva-hāsya-lāsya-bhāsvaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

40) Reménytelenül hánykolódva a szeretet hullámain, Csaitanja őrült táncba kezdett, s Krsna szent neveit énekelte. A szeméből patakzó könnyek végigfolytak aranylóan ragyogó sudár termetén, napként tündöklő ruháján, s végül a négy égtáj irányában a földre peregtek. Örömteli eksztázisának beteljesedésében megrészegülve kiáltozta Krsna nevét, hangja elcsuklott, nyelve megbotlott, máskor a mély érzelmek hatására harsányan felnevetett. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

prema-mugdha-nṛtya-kīrtanākulāriṭāntikaṁ
snāna-dhanya-vāri-dhānya-bhūmi-kuṇḍa-deśakam
prema-kuṇḍa-rādhikākhya-śāstra-vandanādaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaura-sundaram

41) Kiszolgáltatva az istenszeretet lüktetésének, eksztázisban táncolva, zaklatott állapotban talált rá Rádhá-kund szent helyére, amely akkoriban még feltáratlan volt. Sietve megfürdött az elárasztott rizsmezőn, megszentelvén ily módon a vizet, s kinyilvánította, hogy ez Srí Rádhá tava. Alázatosan, tisztelettel verseket idézett az Írásokból, melyek arról szólnak, hogy Rádhá-kund nem más, mint a tiszta szeretet megtestesülése. „Mint ahogy Srímatí Rádhiká nagyon kedves Krsnának, úgy az Ő tava, Srí Rádhá-kund is az. Az összes tehénpásztor lány közül Srímatí Rádhiká a legkedvesebb.” Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

tintiḍī-talastha-yāmunormi-bhāvanāplutaṁ
nirjanaika-rādhikātma-bhāva-vaibhavāvṛtam
śyāma-rādhikāpta-gaura-tattva-bhittikākaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

42) Maháprabhu sorra felkereste Krsna vrndávani kedvteléseinek színhelyeit, köztük a híres tamarind fát is, amely már a Dvápara korszak óta él. Leült a fa tövében, s ahogy a Jamuná játékos hullámait nézte, gondolataiban felbukkantak bizalmas kedvtelései a fejőslánykákkal, s egész lénye Srímatí Rádhiká emlékének rabjává lett. Azonosulva a raszával, mely egész Önnön valóját is uralta, Csaitanjadévát teljesen megbabonázták emlékei s érzései. Ezen a helyen (Imilitalá) történt ugyanis, hogy elmerülve Srímati Rádhiká szeretetében, az Úr Sjámaszundar elméjében megszületett az ellenállhatatlan Gaura-koncepció. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét, aki nem más, mint az Isteni Pár megtestesülése.

sārikā-śukokti-kautukāḍhya-lāsya-lāpitaṁ
rādhikā-vyatīta-kāmadeva-kāma-mohitam
prema-vaśya-kṛṣṇa-bhāva-bhakta-hṛccamatkaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

43) Maháprabhu felelevenítette azt a szellemes beszélgetést, mely két papagáj között folyt, s arról szólt, hogy Krsna, a transzcendentális Kupidó józan eszét teljesen elvette a Srímatí Rádhikától való elválás gyötrelme. „A papagáj-hölgy így szólt: – Amikor Krsna Rádháráníval van, még Kupidót is megigézi, de ha egyedül marad, Ő válik a szerelmes érzések rabjává, Ő, aki az egész univerzumot elbűvöli.” Csaitanjadéva e kedvtelése azért oly elragadó, mert felfedi, hogy Krsna személyiségének vonzereje nem független, hiszen bhaktáinak tiszta szeretete élteti. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śrī-prayāga-dhāma-rūpa-rāga-bhakti-sañcaraṁ
śrī-sanātanādi-kāśi-bhakti-śikṣaṇādaram
vaiṣṇavānurodha-bheda-nirviśeṣa-pañjaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

44) Csaitanja Maháprabhu a szent Prajágban, a Dasásvamédha Gáth nevű fürdőhelyen tanította Rúpa Gószvámít arra, hogy az ember odaadó tetteinek végső célja nem más, mint a Vrndávanban található rasza megízlelése, s arra kérte őt, hogy amennyire csak lehet, ismertesse ezt a raszát. Később Kásiban alaposan elmagyarázta Szanátan Gószvámínak a tiszta önátadás minden részletét, behatóan elemezte a környező világot, s azt, hogyan lehet mindezt a tudást alkalmazni. Megerősítette végül, hogy a végső cél a tiszta istenszeretet elérése. A mahárásztrai bráhmana, Tápana Misra és más bhakták kérésére Maháprabhu személyesen, nagyközönség előtt találkozott a váránászibéli májávádi szerzetesekkel, s leleplezte önimádatukat, mely irigységből s szűk látókörűségből sarjad. Bebizonyította, hogy igazi szabadságot csakis a Legfelsőbb Személy imádata nyújthat. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

nyāsi-lakṣa-nāyaka-prakāśānanda-tārakaṁ
nyāsi-rāśi-kāśi-vāsi-kṛṣṇa-nāma-pārakam
vyāsa-nāradādi-datta-vedadhī-dhurandharaṁ
prema-dhāma-devam eva nuami gaura-sundaram

45) Prakásánanda Szaraszvatíval, a sok ezer, Sankara-féle imperszonalista filozófiát valló szerzetes vezetőjével Váránászíban (Benáresz) találkozott. Személyiségének varázsával kisegítette Prakásánandát Sankara transzformáció-elméletének kátyújából, s Krsna szent neveivel teljesen megrészegítette Kási lakóit s a szannjászíkat. Csaitanjadéva olyan, mint egy hajó, mely a bölcs Nárada által Vjászadévre hagyott tanítást, az Írások végkövetkeztetésének nektárját hordozza. A májávádí szerzetesek az Ő szakértelmével kelhettek át az anyagi lét óceánján. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

brahma-sūtra-bhāṣya-kṛṣṇa-nāradopadeśakaṁ
śloka-tūrya-bhāṣaṇānta-kṛṣṇa-samprakāśakam
śabda-vartanānta-hetu-nāma-jīva-nistaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaura-sundaram

46) Kásiban kifejtette az imperszonalista szerzetesek gyülekezete előtt – ahogyan azt a tanítványi láncban Krsna Náradának, ő pedig Vjászadévnek tanította –, hogy a Bhágavata-purána a Védánta-szútrák következtetéseinek hiteles magyarázata. A Bhágavata négy fő versét elemezve feltárta, hogy a kettősségek világán túl Krsna a végső valóság, az egész teremtés eredeti oka. A védikus aforizmát említve (anávrttih sabdát anávrttih sabdát) Gauranga Maháprabhu kifejtette, hogy a tudatos hang legmagasabb kifejeződési formája Krsna szent neve, s megszabadítván a lelket a feltételekhez kötött léttől, ez a legnagyobb áldás. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

ātma-rāma-vācanādi-nirviśeṣa-khaṇḍanaṁ
śrauta-vākya-sārthakaika-cidvilāsa-maṇḍanam
divya-kṛṣṇa-vigrahādi-gauṇa-buddhi-dhikkaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

47) A Bhágavata-purána átmaráma versének hatvanegyféle magyarázatával porrá zúzta a Sankara által hirdetett imperszonalista tant. Eközben sokszor utalt az Upanisadokra (apáni pádó dzsavanó grahitá pasjatjacsaksúh sza srnótjakarnah), mely által láthatóvá tette az Abszolút Igazság kedvteléseinek vonzó természetét. Teljes mértékben elítélte az imperszonalisták hátborzongató elméletét, miszerint Krsna transzcendentális formája, neve, jelleme, kedvtelései és múrti formája csupán az illuzórikus energia, a májá délibábszerű transzformációi. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

brahma-pāramātmya-lakṣaṇādvayaika-vācanaṁ
śrī-vraja-svasiddha-nanda-līla-nanda-nandanam
śrī-rasa-svarūpa-rāsa-līla-gopa-sundaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

48) A „brahméti paramátméti bhagavániti sabdjaté” kezdetű verset idézve harmonizálta az imperszonalisták végső célját, Brahmant, a valóság meg nem különböztetett arculatának eszményét a Legfelsőbb Valóság mindenhol jelenlévő, helyhezkötött aspektusával, a Paramátmával (Felsőlélekkel), aki a misztikus tökéletességre vágyók elérendő célja. E két igazságot kibékítette egymással azáltal, hogy rámutatott a Valóságnak ezeken túl létező elsődleges alapelvére, Bhagavánra, aki a kettősségek nélküli Abszolút Igazság végső koncepciója. A Legfelsőbb Úr bizalmas és örömteli lelki kedvteléseit említve nyilvánította ki Maháprabhu e megdönthetetlen igazságot, s külön kiemelte Vradzsa isteni természetét, amely a Vaikuntha birodalom határain túl létezik.
Kezdetben a Nanda Mahárádzs fia iránt táplált szülői érzelmek odaadó természetéről beszélt. Ám a spontán odaadásból fakadó raszákat elemezve a Legfelsőbb személyiségének végső formájaként Srí Gópidzsanavallabhát nevezte meg, kinek isteni alakja a tiszta odaadás során tapasztalható összes lelki íz kimeríthetetlen kincsesbányája. Utalt arra is, hogy a vonzó és örömteli rásza-lilá kedvtelés, a teljes tudatosság valósága nem más, mint Srímatí Rádhiká személyes energiája. E kedvtelések, melyek a lelki lét és gyönyör végső eszményei, a felfoghatatlan lelki világban történnek. Gaurangadéva ezt nevezte az élőlények legfőbb elérendő céljának. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

rādhikā-vinoda-mātra-tattva-lakṣaṇānvayaṁ
sādhu-saṅga-kṛṣṇa-nāma-sādhanaika-niścayam
prema-sevanaika-mātra-sādhya-kṛṣṇa-tatparaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

49) Ily módon nyilvánult meg Csaitanja Maháprabhu által a különféle lelki tanítókon keresztül alászálló transzcendentális hangvibráció, az Írások végkövetkeztetése, mely Srí Rádhávinódban, a teljes valóság megismerésének eredeti forrásában testesül meg. A Krsnához vezető úton a szádhuk társaságához csatlakozva a szent nevek éneklése ajánlatos, míg a szeretet végső célja a vrndávani pásztorlánykák kedvesének, Krsnának a szolgálata. Így tanította Maháprabhu az Írások tanításának lényegét az összegyűlt tudós személyeknek. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

ātma-rāma-vācanaika-ṣaṣṭikārtha-darśitaṁ
rudra-saṁkhya-śabda-jāta-yadyadartha-sambhṛtam
sarva-sarva-yukta-tattadartha-bhūridākaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

50) Csaitanjadéva hatvanegyféleképpen magyarázta a Bhágavata következő híres versét Szanátan Gószvámínak, majd később Prakásánanda Szaraszvatínak: átmárámas csa munajó nirgranthá apj urukramé kurvantj ahaitukim bhaktim ittham-bhúta gunó harih „Krsna páratlan tulajdonságai még azon felszabadult lelkek számára is vonzóak, akik már megtapasztalták az önvalót.” A legkülönfélébb variációkban helyezte el a versben szereplő tizenegy szót, s kimutatta, hogy mindegyik a tiszta odaadás eszményének kiaknázhatatlan kincsesbányája. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

>>>>>