Préma-dháma-déva-sztótram, 29-50: Maháprabhu Nílácsalban, látogatás Vrndávanban

>>>>>

brahma-saṁhitākhya-kṛṣṇa-bhakti-śāstra-dāyakaṁ
kṛṣṇa-karṇa-sīdhu-nāma-kṛṣṇa-kāvya-gāyakam
śrī-pratāparudra-rāja-śirṣa-sevya-mandiraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

29) Dél-Indiában zarándokolva Csaitanja Maháprabhu felfedezte, s bhaktáinak ajándékozta a híres, ősi írást, a Brahma-szanhitát, mely az Isten iránti odaadásra vonatkozó tanítások valóságos kincsestára. A tiszta odaadás ékszereivel felékesítve gyakorta énekelte a Srí Krsna Karnámrtam verseit, melyekben Bilvamangala Thákur, a nagy dél-indiai költő a vradzsabéli kedvteléseket dicsőíti. Krsna Csaitanja volt az is, aki lótuszvirág lábait a szívében teljesen meghódolt nagy király, Pratáparudra fejére helyezte. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śrī-rathāgra-bhakta-gīta-divya-nartanādbhutaṁ
yātri-pātra-mitra-rudrarāja-hṛccamatkṛtam
guṇḍicāgamādi-tattva-rūpa-kāvya-sañcaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

30) Bhaktái sokaságának kíséretében Csaitanja Maháprabhu a Rathajátrá szekér elé állt, s a szent neveket zengve isteni táncot lejtett. Személyes varázsa teljesen elbűvölte Pratáparudra Mahárádzs, az összegyűlt zarándokok, s a király jóbarátainak szívét. A Gundicsá templom felé haladva Maháprabhu Rúpa Gószvámí versét idézve feltárta az Úr Dzsagannáth szekérkedvtelésének benső lényegét: „Óh, kedves barátaim! Most végre újból találkozhatok imádott Krsnámmal Kuruksétrán. Én ugyanaz a Rádhárání vagyok, és Ő ugyanaz a Krsna. Habár találkozásunk nagyon örömteli, mégis nagyon szeretnék visszatérni a Kálindí partjára, ahol a vrndávani erdei fák árnyékában újból hallhatnám, amint megszólaltatja fuvoláján az elbűvölő ötödik hangot.” Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

prema-mugdha-rudra-rāja-śaurya-virya-vikramaṁ
prārthitāṅghri-varjitānya-sarva-dharma-saṅgamam
luṇṭhita-pratāpa-śīrṣa-pāda-dhuli-dhūsaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

31) Észak-India muszlim irányítás alatt állt, mégis, a független Orissza állam hatalmas uralkodóját, Pratáparudra királyt teljesen ámulatba ejtette az a nemeslelkűség és elszántság, amelyet a Csaitanjából áradó istenszeretet táplált. Az uralkodó szakított minden korábbi vallási elkötelezettségével. Vitéz, ksatrija természetét levetkőzve Csaitanjadéva lótuszvirág lábai elé vetette magát, aki lótusz lábainak szent porával fürdette a meghódolt uralkodó fejét. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

dākṣinātya-suprasiddha-paṇḍitaugha-pūjitaṁ
śreṣtha-rāja-rājapātra-śirṣa-bhakti-bhūṣitam
deśa-mātṛ-śeṣa-darśanārthi-gauḍa-gocaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

32) Dél-Indiában még a leghíresebb, legműveltebb tudósok is imádói voltak. A legnagyobb hercegek és minisztereik is mélységes hittel tekintettek rá, s legnagyobb kincsükkel, a tiszteletükkel ajándékozták meg. A tanítványi lánc előírásainak megfelelően Maháprabhu Nyugat-Bengálba, a szent Gangesz folyóhoz is ellátogatott. Végül felkereste szülőhelyét, s édesanyját, Sacsídévít is, mintha csak még egyszer utoljára látni akarná őket. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

gaura-garvi-sarva-gauḍa-gauḍavārtha-sajjitaṁ
śāstra-śastra-dakṣa-duṣṭa-nāstikādi-lajjitam
muhyamāna-mātṛkādi-deha-jīva-sañcaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

33) Míg távol volt, Csaitanjadéva híre Bengál legeldugottabb zugába is eljutott. Ezért, amikor visszatért Navadvípba, csaknem öt évvel azután, hogy belépett a lemondott életrendbe, egész Bengál lelkesen dicsőítette, mert nagyon büszkék voltak Urukra, Gaurangájukra. Még a rátarti, ateista tudósok hitvány természete is megrendülni látszott, amikor azt látták, hogy az embereknek társadalmi helyzetüktől függetlenül milyen szilárd, eltökélt hitük van Csaitanjában. Amikor Sacsí anya és a rokonság megpillantották Őt, újból visszatért beléjük az élet, amely az elválás fájdalmától már-már kihunyni látszott. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

nyāsa-pañca-varṣa-pūrṇa-janma-bhūmi-darśanaṁ
koṭi-koṭi-loka-lubdha-mugdha-dṛṣṭi-karṣaṇam
koṭi-kaṇṭha-kṛṣṇa-nāma-ghoṣa-bheditāmvaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

34) Visszatérvén szülőhelyére, milliók keresték fel, öregek és fiatalok egyaránt. Telve voltak a vággyal, hogy újból láthassák Őt, akihez szívük mélyéről vonzódtak. Jelenléte annyira felkavarta a sokaságot, hogy mindenhonnan Hari neveit kiáltozták, s az egybemosódó hangok morajlása a tér minden irányába elhatolt. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

ārta-bhakta-śoka-śānti-tāpi-pāpi-pāvanaṁ
lakṣa-koṭi-loka-saṅga-kṛṣṇa-dhāma-dhāvanam
rāma-keli-sāgrajāta-rūpa-karṣaṇādaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

35) Gaurangadéva csillapította sok-sok bhaktájának zaklatottságát, melyet hosszú távolléte okozott, s megbocsájtott jónéhány bűnös, ellenségeskedő, állandó aggodalomtól szenvedő léleknek is, mint Gópála Csápála és mások. Ám nemsokára elérkezett a nap, s futva indult Vrndávan felé, a Gangesz partja mentén. Emberóceán követte Őt egészen Rámakéliig, amely akkoriban Bengál fővárosa volt. Ott találkozott két örök társával, Rúpa és Szanátan Gószvámíval, akik akkor még a muszlim közigazgatás miniszterei voltak. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

vyāghra-vāraṇaina-vanya-jantu-kṛṣṇa-gāyakaṁ
prema-nṛtya-bhāva-matta-jhāḍakhaṇḍa-nāyakam
durga-vanya-mārga-bhaṭṭa-mātra-saṅga-saukaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

36) Elhagyván Rámakélit, Maháprabhu Dzsagannáth Puri felé tartott, majd onnan a Dzsádhakhanda erdőn keresztül Vrndávannak vette útját. Személyének varázsa még az erdei állatokat – tigriseket, őzeket, elefántokat – is arra ösztönözte, hogy csatlakozzanak Krsna neveinek énekléséhez. A szent nevektől megrészegülve az állatok örömükben együtt táncoltak az Úrral, akit elragadtak az odaadás őrült érzelmei. Ahogy Balabhadra Bhattácsárjával együtt egyre mélyebbre hatoltak a sűrű dzsungelbe, úgy magányos imádatában a lelki megvalósításnak is a mind mélyebbről feltörő ízeit tapasztalta. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

gāṅga-yāmunādi-bindu-mādhavādi-mānanaṁ
māthurārta-citta-yāmunāgra-bhāga-dhāvanam
smārita-vrajāti-tīvra-vipralambha-kātaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

37) Amikor Kásí és Vindu Mádhava vidékén, a Gangesz mentén haladt, nagy tisztelettel kereste fel a múrtikat egészen Prajágig, ahol a Gangesz és a Jamuná találkozik. Ott aztán a Jamuná folyását követve futásnak eredt, mert már nagyon izgatott volt, hogy mielőbb láthassa a szent Mathurát. Ahogy emlékezetében felmerültek a vrndávani kedvtelések, az elválás elviselhetetlen érzésétől ájultan zuhant a földre. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

mādhavendra-vipralambha-māthureṣṭa-mānanaṁ
prema-dhāma-dṛṣṭa-kāma-pūrva-kuñja-kānanam
gokulādi-goṣṭha-gopa-gopikā-priyaṅkaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

38) Csaitanja Maháprabhu megállapította, hogy az elválás érzésének az a legteljesebb átélése, amely Mádhavéndra Purit jellemezte, a tiszta imádat csúcsa, a hőn óhajtott cél, ahogy az Srímatí Rádhárání szavaiból is kiderül: „Óh, Uram! Óh, legkegyesebb mester, Mathurá Ura! Mikor láthatlak újra? Nem látlak téged, s zaklatott szívem teljesen elbizonytalanodott. Óh, imádott! Mit tegyek most?” Miután Csaitanja megérkezett Vradzsába, a lelki szeretet forrásához, szívét teljes elégedettség töltötte el. Elbűvölték a gyönyörű kertek és erdők, melyek az előző korszakban lelki kedvteléseinek színterei voltak. Ahogy végigjárta Vrndávan tizenkét erdejét, köztük Gókulát, újból felidézte a tehénpásztor fiúk és a gópík emlékét. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

prema-guñjanāli-puñja-puṣpa-puñja-rañjitaṁ
gīta-nṛtya-dakṣa-pakṣi-vṛkṣa-lakṣa-vanditam
go-vṛṣādi-nāda-dīpta-pūrva-moda-meduraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

39) Ahogy Vrndávan erdeiben és ligeteiben kószált, a nyíló virágok felett lebegő méhrajok nagy örömmel üdvözölték, s szüntelenül a tiszta odaadás szépségéről döngicséltek. A dalolásban s táncban jártas madarak az erdei fákkal együtt ajánlották tiszteletüket Csaitanja Maháprabhunak. Az Úr gondolatait a szeretet érzése ragyogta be s szíve örömmámorban úszott, amikor arra emlékezett, milyen kedvesen hívogatták Őt annak idején a szent Vrndávan tehenei és borjai. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

prema-buddha-ruddha-buddhi-matta-nṛtya-kīrtanaṁ
plāvitāśru-kāñcanāṅga-vāsa-cāturaṅganam
kṛṣṇa-kṛṣṇa-rāva-bhāva-hāsya-lāsya-bhāsvaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

40) Reménytelenül hánykolódva a szeretet hullámain, Csaitanja őrült táncba kezdett, s Krsna szent neveit énekelte. A szeméből patakzó könnyek végigfolytak aranylóan ragyogó sudár termetén, napként tündöklő ruháján, s végül a négy égtáj irányában a földre peregtek. Örömteli eksztázisának beteljesedésében megrészegülve kiáltozta Krsna nevét, hangja elcsuklott, nyelve megbotlott, máskor a mély érzelmek hatására harsányan felnevetett. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

prema-mugdha-nṛtya-kīrtanākulāriṭāntikaṁ
snāna-dhanya-vāri-dhānya-bhūmi-kuṇḍa-deśakam
prema-kuṇḍa-rādhikākhya-śāstra-vandanādaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaura-sundaram

41) Kiszolgáltatva az istenszeretet lüktetésének, eksztázisban táncolva, zaklatott állapotban talált rá Rádhá-kund szent helyére, amely akkoriban még feltáratlan volt. Sietve megfürdött az elárasztott rizsmezőn, megszentelvén ily módon a vizet, s kinyilvánította, hogy ez Srí Rádhá tava. Alázatosan, tisztelettel verseket idézett az Írásokból, melyek arról szólnak, hogy Rádhá-kund nem más, mint a tiszta szeretet megtestesülése. „Mint ahogy Srímatí Rádhiká nagyon kedves Krsnának, úgy az Ő tava, Srí Rádhá-kund is az. Az összes tehénpásztor lány közül Srímatí Rádhiká a legkedvesebb.” Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

tintiḍī-talastha-yāmunormi-bhāvanāplutaṁ
nirjanaika-rādhikātma-bhāva-vaibhavāvṛtam
śyāma-rādhikāpta-gaura-tattva-bhittikākaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

42) Maháprabhu sorra felkereste Krsna vrndávani kedvteléseinek színhelyeit, köztük a híres tamarind fát is, amely már a Dvápara korszak óta él. Leült a fa tövében, s ahogy a Jamuná játékos hullámait nézte, gondolataiban felbukkantak bizalmas kedvtelései a fejőslánykákkal, s egész lénye Srímatí Rádhiká emlékének rabjává lett. Azonosulva a raszával, mely egész Önnön valóját is uralta, Csaitanjadévát teljesen megbabonázták emlékei s érzései. Ezen a helyen (Imilitalá) történt ugyanis, hogy elmerülve Srímati Rádhiká szeretetében, az Úr Sjámaszundar elméjében megszületett az ellenállhatatlan Gaura-koncepció. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét, aki nem más, mint az Isteni Pár megtestesülése.

sārikā-śukokti-kautukāḍhya-lāsya-lāpitaṁ
rādhikā-vyatīta-kāmadeva-kāma-mohitam
prema-vaśya-kṛṣṇa-bhāva-bhakta-hṛccamatkaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

43) Maháprabhu felelevenítette azt a szellemes beszélgetést, mely két papagáj között folyt, s arról szólt, hogy Krsna, a transzcendentális Kupidó józan eszét teljesen elvette a Srímatí Rádhikától való elválás gyötrelme. „A papagáj-hölgy így szólt: – Amikor Krsna Rádháráníval van, még Kupidót is megigézi, de ha egyedül marad, Ő válik a szerelmes érzések rabjává, Ő, aki az egész univerzumot elbűvöli.” Csaitanjadéva e kedvtelése azért oly elragadó, mert felfedi, hogy Krsna személyiségének vonzereje nem független, hiszen bhaktáinak tiszta szeretete élteti. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śrī-prayāga-dhāma-rūpa-rāga-bhakti-sañcaraṁ
śrī-sanātanādi-kāśi-bhakti-śikṣaṇādaram
vaiṣṇavānurodha-bheda-nirviśeṣa-pañjaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

44) Csaitanja Maháprabhu a szent Prajágban, a Dasásvamédha Gáth nevű fürdőhelyen tanította Rúpa Gószvámít arra, hogy az ember odaadó tetteinek végső célja nem más, mint a Vrndávanban található rasza megízlelése, s arra kérte őt, hogy amennyire csak lehet, ismertesse ezt a raszát. Később Kásiban alaposan elmagyarázta Szanátan Gószvámínak a tiszta önátadás minden részletét, behatóan elemezte a környező világot, s azt, hogyan lehet mindezt a tudást alkalmazni. Megerősítette végül, hogy a végső cél a tiszta istenszeretet elérése. A mahárásztrai bráhmana, Tápana Misra és más bhakták kérésére Maháprabhu személyesen, nagyközönség előtt találkozott a váránászibéli májávádi szerzetesekkel, s leleplezte önimádatukat, mely irigységből s szűk látókörűségből sarjad. Bebizonyította, hogy igazi szabadságot csakis a Legfelsőbb Személy imádata nyújthat. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

nyāsi-lakṣa-nāyaka-prakāśānanda-tārakaṁ
nyāsi-rāśi-kāśi-vāsi-kṛṣṇa-nāma-pārakam
vyāsa-nāradādi-datta-vedadhī-dhurandharaṁ
prema-dhāma-devam eva nuami gaura-sundaram

45) Prakásánanda Szaraszvatíval, a sok ezer, Sankara-féle imperszonalista filozófiát valló szerzetes vezetőjével Váránászíban (Benáresz) találkozott. Személyiségének varázsával kisegítette Prakásánandát Sankara transzformáció-elméletének kátyújából, s Krsna szent neveivel teljesen megrészegítette Kási lakóit s a szannjászíkat. Csaitanjadéva olyan, mint egy hajó, mely a bölcs Nárada által Vjászadévre hagyott tanítást, az Írások végkövetkeztetésének nektárját hordozza. A májávádí szerzetesek az Ő szakértelmével kelhettek át az anyagi lét óceánján. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

brahma-sūtra-bhāṣya-kṛṣṇa-nāradopadeśakaṁ
śloka-tūrya-bhāṣaṇānta-kṛṣṇa-samprakāśakam
śabda-vartanānta-hetu-nāma-jīva-nistaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaura-sundaram

46) Kásiban kifejtette az imperszonalista szerzetesek gyülekezete előtt – ahogyan azt a tanítványi láncban Krsna Náradának, ő pedig Vjászadévnek tanította –, hogy a Bhágavata-purána a Védánta-szútrák következtetéseinek hiteles magyarázata. A Bhágavata négy fő versét elemezve feltárta, hogy a kettősségek világán túl Krsna a végső valóság, az egész teremtés eredeti oka. A védikus aforizmát említve (anávrttih sabdát anávrttih sabdát) Gauranga Maháprabhu kifejtette, hogy a tudatos hang legmagasabb kifejeződési formája Krsna szent neve, s megszabadítván a lelket a feltételekhez kötött léttől, ez a legnagyobb áldás. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

ātma-rāma-vācanādi-nirviśeṣa-khaṇḍanaṁ
śrauta-vākya-sārthakaika-cidvilāsa-maṇḍanam
divya-kṛṣṇa-vigrahādi-gauṇa-buddhi-dhikkaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

47) A Bhágavata-purána átmaráma versének hatvanegyféle magyarázatával porrá zúzta a Sankara által hirdetett imperszonalista tant. Eközben sokszor utalt az Upanisadokra (apáni pádó dzsavanó grahitá pasjatjacsaksúh sza srnótjakarnah), mely által láthatóvá tette az Abszolút Igazság kedvteléseinek vonzó természetét. Teljes mértékben elítélte az imperszonalisták hátborzongató elméletét, miszerint Krsna transzcendentális formája, neve, jelleme, kedvtelései és múrti formája csupán az illuzórikus energia, a májá délibábszerű transzformációi. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

brahma-pāramātmya-lakṣaṇādvayaika-vācanaṁ
śrī-vraja-svasiddha-nanda-līla-nanda-nandanam
śrī-rasa-svarūpa-rāsa-līla-gopa-sundaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

48) A „brahméti paramátméti bhagavániti sabdjaté” kezdetű verset idézve harmonizálta az imperszonalisták végső célját, Brahmant, a valóság meg nem különböztetett arculatának eszményét a Legfelsőbb Valóság mindenhol jelenlévő, helyhezkötött aspektusával, a Paramátmával (Felsőlélekkel), aki a misztikus tökéletességre vágyók elérendő célja. E két igazságot kibékítette egymással azáltal, hogy rámutatott a Valóságnak ezeken túl létező elsődleges alapelvére, Bhagavánra, aki a kettősségek nélküli Abszolút Igazság végső koncepciója. A Legfelsőbb Úr bizalmas és örömteli lelki kedvteléseit említve nyilvánította ki Maháprabhu e megdönthetetlen igazságot, s külön kiemelte Vradzsa isteni természetét, amely a Vaikuntha birodalom határain túl létezik.
Kezdetben a Nanda Mahárádzs fia iránt táplált szülői érzelmek odaadó természetéről beszélt. Ám a spontán odaadásból fakadó raszákat elemezve a Legfelsőbb személyiségének végső formájaként Srí Gópidzsanavallabhát nevezte meg, kinek isteni alakja a tiszta odaadás során tapasztalható összes lelki íz kimeríthetetlen kincsesbányája. Utalt arra is, hogy a vonzó és örömteli rásza-lilá kedvtelés, a teljes tudatosság valósága nem más, mint Srímatí Rádhiká személyes energiája. E kedvtelések, melyek a lelki lét és gyönyör végső eszményei, a felfoghatatlan lelki világban történnek. Gaurangadéva ezt nevezte az élőlények legfőbb elérendő céljának. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

rādhikā-vinoda-mātra-tattva-lakṣaṇānvayaṁ
sādhu-saṅga-kṛṣṇa-nāma-sādhanaika-niścayam
prema-sevanaika-mātra-sādhya-kṛṣṇa-tatparaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

49) Ily módon nyilvánult meg Csaitanja Maháprabhu által a különféle lelki tanítókon keresztül alászálló transzcendentális hangvibráció, az Írások végkövetkeztetése, mely Srí Rádhávinódban, a teljes valóság megismerésének eredeti forrásában testesül meg. A Krsnához vezető úton a szádhuk társaságához csatlakozva a szent nevek éneklése ajánlatos, míg a szeretet végső célja a vrndávani pásztorlánykák kedvesének, Krsnának a szolgálata. Így tanította Maháprabhu az Írások tanításának lényegét az összegyűlt tudós személyeknek. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

ātma-rāma-vācanaika-ṣaṣṭikārtha-darśitaṁ
rudra-saṁkhya-śabda-jāta-yadyadartha-sambhṛtam
sarva-sarva-yukta-tattadartha-bhūridākaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

50) Csaitanjadéva hatvanegyféleképpen magyarázta a Bhágavata következő híres versét Szanátan Gószvámínak, majd később Prakásánanda Szaraszvatínak: átmárámas csa munajó nirgranthá apj urukramé kurvantj ahaitukim bhaktim ittham-bhúta gunó harih „Krsna páratlan tulajdonságai még azon felszabadult lelkek számára is vonzóak, akik már megtapasztalták az önvalót.” A legkülönfélébb variációkban helyezte el a versben szereplő tizenegy szót, s kimutatta, hogy mindegyik a tiszta odaadás eszményének kiaknázhatatlan kincsesbányája. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

>>>>>