Préma-dháma-déva-sztótram, 17-28: zarándokút - a madhja-lílá kezdete

>>>>>

śrī-yatīśa-bhakta-veśa-rāḍha-deśa-cāraṇaṁ
kṛṣṇa-caitanyākhya-kṛṣṇa-nāma-jīva-tāraṇam
bhāva-vibhramātma-matta-dhāvamāna-bhūdharaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

17) Újdonsült szerzetesként keresztül-kasul bejárta Rádha-tartományt (Bengált), s így lótuszvirág lábával megszentelte annak földjét. A nép Krsna Csaitanjaként ismerte Őt, aki minden bűnbeesett, feltételekhez kötött léleknek menedéket adott Krsna nevének árnyékában. Transzcendentális érzéseinek mámorában néha őrültként rohant a földeken, s mint aranyló vulkán, az istenszeretet izzó láváját ontotta magából. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śrī-gadādharādi-nityānanda-saṅga-vardhanaṁ
advayākhya-bhakta-mukhya-vāñchitārtha-sādhanam
kṣetravāsa-sābhilāṣa-mātṛtoṣa-tatparaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

18) Alászállása a legkiválóbb mahábhágavata bhakta, Advaita Ácsárja hő vágyának köszönhető. Társaságát olyan kiváló személyiségek tették még tündöklőbbé, mint Gadádhar Pandit és Nitjánanda Prabhu. Anyja örömére ígéretet tett, hogy mindig Purusóttama Ksétrán (Dzsagannáth Puriban) marad. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

nyāsirāja-nīla-śaila-vāsa-sārvabhaumapaṁ
dākṣiṇātya-tīrtha-jāta-bhakta-kalpa-pādapam
rāma-megha-rāga-bhakti-vṛṣṭi-śakti-sañcaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

19) Nílácsalába (Puriba) érve a szannjászík Ura felszabadította a Védánta híres tudósát, Vászudéva Szárvabhaumát, majd továbbhaladt a számtalan filozófiának otthont adó Dél-India felé. Olyan volt, mint egy kívánságteljesítő fa: a szent helyeken élő bhakták minden vágyát valóra váltotta. Találkozott az odaadó szeretetet sugárzó Rámánanda Rájjal is, akit felhatalmazott, hogy minden vidéket árasszon el a vrndávani szeretet, a rága-bhakti árjával. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

dhvasta-sārvabhauma-vāda-navya-tarka-śāṅkaraṁ
dhvasta-tadvivarta-vāda-dānavīya-ḍambaram
darśitārtha-sarva-śāstra-kṛṣṇa-bhakti-mandiraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

20) Hiteles és örökérvényű érveivel rámutatott a Védák valódi céljára, s felülkerekedett Szárvabhauma minden próbálkozásán, mellyel a vivartaváda, azaz Sankara imperszonalista és ateista tanát védelmezte. Ily módon a büszke, démoni természetű emberek filozófiájának bizonygatása a tudós pandit minden logikai vitamódszere ellenére csődöt mondott. Az Úr továbbá arról is meggyőzte őt, hogy a teljes védikus irodalom templomként magasodik a Krsna-bhakti oltára fölé. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

prema-dhāma-divya-dīrgha-deha-deva-nanditaṁ
hema-kañja-puñja-nindi-kānti-candra-vanditam
nāma-gāna-nṛtya-navya-divya-bhāva-mandiraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

21) Isteni alakja a bhakti nektárának kelyhe, fennkölt megjelenése, szebbnél szebb nemes vonásainak látványa pedig a félistenek örömének forrása. Holdnál is elbűvölőbb ragyogó testén – amely sokszáz arany lótuszvirág szépségét is felülmúlja – szüntelenül a transzcendentális jóság örökifjú érzései és a szent név zengését követő eksztázis jelei (szattvika-bháva) mutatkoznak. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

kṛṣṇa-kṛṣṇa-kṛṣṇa-kṛṣṇa-kṛṣṇa-nāma-kīrtanaṁ
rāma-rāma-gāna-ramya-divya-chanda-nartanam
yatra-tatra-kṛṣṇa-nāma-dāna-loka-nistaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

22) Dél-indiai zarándokútja az ott lakók felszabadítását szolgálta. A templomoknál, szentélyeknél, vándorlásai közben folyton ezt énekelte: „Krsna Krsna, Krsna Krsna, Krsna Krsna Krsna hé”. Máskor, amikor leírhatatlan transzcendentális gyönyör ragadta magával, eksztatikus táncba kezdett, és azt kiáltozta: „Ráma, Ráma”. Helyre, időre, körülményekre való tekintet nélkül mindenkit Krsna szent neveinek zengésére buzdított, hogy nagylelkűen felszabadítsa őket. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

godavarya-vāma-tīra-rāmānanda-saṁvadaṁ
jñāna-karma-mukta-marma-rāga-bhakti-sampadam
pārakīya-kānta-kṛṣṇa-bhāva-sevanākaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

23) Rámánanda Rájjal folytatott nagyhírű beszélgetésében, melyet a Csaitanja-csaritámrta Rámánanda-szamvádának hív, Maháprabhu kijelentette, hogy a rága-bhakti, a Krsna iránti spontán szerető szolgálat a legbecsesebb kincs, mely a gjána (tudás) és a karma (a haszon reményében végzett munka) vágyától teljesen megtisztult szív legfennköltebb érzése. Leszögezte, hogy a bháva-széva, vagyis az eksztatikus szeretettől fűtött szolgálat középpontjában Krsna, az isteni szerelem (párakíja) megtestesítője áll. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

dāsya-sakhya-vātsya-kānta-sevanottarottaraṁ
śreṣṭha-pārakīya-rādhikāṅghri-bhakti-sundaram
śrī-vraja-svasiddha-divya-kāma-kṛṣṇa-tatparaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

24) Feltárta, miként imádhatja az ember a legkülönfélébb kapcsolatokban Krsnát: tökéletes szolgálatadással, barátsággal, szülői gondoskodással, és bensőséges szerelemmel. A leggyönyörűbb kapcsolat mégis Srímatí Rádhárání lótuszvirághoz hasonlatos lábainak szolgálata, aki lángoló szerelemmel él Vradzséndra-nandana iránt. Srímán Maháprabhu szerint a legeredetibb és legtisztább Krsna iránti szerelem csakis Vradzséndra-nandana, a vrndávani Krsna iránt érezhető. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śānta-mukta-bhṛtya-tṛpta-mitra-matta-darśitaṁ
snigdha-mugdha-śiṣṭa-miṣṭa-suṣṭha-kuṇṭha-harśitam
tantra-mukta-vāmya-rāga-sarva-sevanottaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

25) Azt tanította, hogy az Isten előtti passzív meghódolásban a bhakta transzcendentális örömének forrása az, hogy megszabadult minden relatív, anyagi feltételtől, az Abszolút szolgálatára hajló lélek azonban pozitív elégedettséget érez. A baráti érzületű dzsivátma szoros, szívbéli érzelmekből merít lelki ízeket, a szülői viszony egyre mélyülő eksztatikus örömében pedig már nyoma sincs a Legfelsőbbel szembeni legparányibb elvárásnak sem. Ezt folytatva Csaitanja Maháprabhu elmagyarázta, hogy a Krsnához hitvesi szeretettel vonzódó lélek csak részben ízlelheti meg az e kapcsolatból feltörő nektárt, ha érzéseinek – ha csak csöppnyi mértékben is – gátat szab az Írások etikettje (szvakíja rasza). Ám ha a hitvesi vonzalom oly erős, hogy elsöpri a kinyilatkoztatás minden korlátozó előírását (vámja), akkor e spontán vonzalom által a lélek megtapasztalhatja az Úr szolgálatából származó öröm leteljesebb formáját. Gaurangadéva itt tartózkodásának minden pillanata e magasztos eszméket igazolta. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

ātma-navya-tattva-divya-rāya-bhāgya-darśitaṁ
śyāma-gopa-rādhikāpta-kokta-gupta-ceṣṭitam
murcchitāṅghri-rāmarāya-bodhitātma-kiṅkaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

26) Csaitanja Maháprabhu feltárta navadvípi kedvteléseinek öröküde nektárját Rámánanda Ráj előtt, kinek szerencséje fel sem fogható az evilági értelem számára. Kinyilvánította a tehénpásztor fiú Sjámaszundar formáját is, melyet Srímatí Rádhiká ragyogása fürdetett, s az ő odaadása éltetett. Amikor Rámánanda Ráj megpillantotta az Úr kápráztató alakját, aléltan zuhant az elbűvölő szépségű Isten lótusz lábaihoz. Gaurangadéva térítette eszméletre újból örök szolgáját. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

naṣṭa-kuṣṭha-kūrma-vipra-rūpa-bhakti-toṣaṇaṁ
rāmadāsa-vipra-moha-mukta-bhakta-poṣaṇam
kāla-kṛṣṇa-dāsa-mukta-bhattathāri-piñjaraṁ
prema-dhāma devam eva naumi gaurasundaram

27) A ragyogó Gauraszundara átölelte a Vászudév nevű bráhmanát, aki ezáltal megszabadult leprájától, s a lelki boldogságot ezután szépséges testben ízlelhette. Később Dél-Indiában felszabadította a Rámadász nevű bráhmanát is, aki abban a tévedésben élt, hogy Szítádéví hűségét megbecstelenítette a démon Rávana érintése. A Kúrma-puránából idézve az Úr elmagyarázta, hogy a lelki világ messze túl van az anyagi felfogóképesség határain. A tiszta odaadásra buzdító ezen jótanácsaival új életet adott bhaktája hitének. Kálákrsna Dászt pedig a lemondásról alkotott hamis elképzeléseitől szabadította meg. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

raṅganātha-bhaṭṭa-bhakti-tuṣṭa-bhaṅgi-bhāśaṇaṁ
lakṣmyagamya-kṛṣṇa-rāsa-gopikaika-poṣaṇam
lakṣmyabhīṣṭa-kṛṣṇa-śīrṣa-sādhya-sādhanākaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

28) Dél-Indiában, a Kavéri folyó partján felkereste Rangaksétrát, mely a Srí Srí Laksmí Nárájant imádó vaisnavák legszentebb zarándokhelye. Ezek a bhakták Őket tartják minden odaadó cselekvés legfőbb céljának, s élvezőjének. Ám amikor Maháprabhu meglátogatta Vjénkata Bhattát, Gópál Bhatta Gószvámí édesapját – habár nagyon elégedett volt a család szolgálatkészségével –, mosolyogva beszélni kezdett. Elmondta, hogy Laksmídéví még hosszú vezeklés árán sem válhatott részesévé Krsna rásza-lílá kedvteléseinek. Mindennek az az oka, hogy valójában csak a vrndávani tehénpásztor lánykák képesek megízesíteni e kedvteléseket. Ezért aztán a Legfőbb Igazság, az odaadó tettek elsődleges célja nem más, mint Krsna, a tehénpásztor fiú, aki Nárájan eredeti formája, s aki még Laksmídéví szívét is elragadja. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

>>>>>