Góvindástaka - Fohász Góvindához

satyaṁ jñānamanantaṁ nityamanākāśaṁ paramākāśam |
goṣṭhaprāṅgaṇariṅkhaṇalolamanāyāsaṁ paramāyāsam |
māyākalpitanānākāramanākāraṁ bhuvanākāram |
kṣmāyā nāthamanāthaṁ praṇamata govindaṁ paramānandam || 1||

Góvidának hódoljatok, a legfőbb boldogságnak! Ő a valóság, a végnélküli tudás. Örökkévaló ő, a nem űr (természetű) legfőbb űr. A karám porában csúszik-mászik, (így látszólag) nem tesz semmit, ám nagy tettet hajtott végre, ő, a formanélküli, mikor megteremtette az illúzió végtelen sokszínűségét. (Hódoljatok hát) a mindenség teremtőjének, a Föld urának, kinek nincs ura.

mṛtsnāmatsīheti yaśodātāḍanaśaiśava santrāsam |
vyāditavaktrālokitalokālokacaturdaśalokālim |
lokatrayapuramūlastambhaṁ lokālokamanālokam |
lokeśaṁ parameśaṁ praṇamata govindaṁ paramānandam || 2||

Góvidának hódoljatok, a legfőbb boldogságnak! Földet eszel? (szólt rá) Jasódá, s ő kisfiúként rettegett a büntetéstől. Kitátott szájában (anyja) megpillantotta a Lókálóka hegyet, s a tizennégy világot. A három világ testének megalapozója ő, az evilágnak s a lelki világnak is. (Hódoljatok hát) a mindenség urának, a legfőbb úrnak, ki (a közönséges szemek számára) nem látható.

A Lókálóka hegylánc körülöleli a Földet, így választva el a világosságot a külső sötétségtől.
Más szövegváltozatban a második páda eleje: vyādita (nyitott) helyett vyadita (táplált). E változat szerint Jasódá az általa táplált szájban pillantja meg a mindenséget.

traiviṣṭaparipuvīraghnaṁ kśitibhāraghnaṁ bhavarogaghnam |
kaivalyaṁ navanītāhāramanāhāraṁ bhuvanāhāram |
vaimalyasphuṭacetovṛttiviśeṣābhāsamanābhāsam |
śaivaṁ kevalaśāntaṁ praṇamata govindaṁ paramānandam || 3||

Góvidának hódoljatok, a legfőbb boldogságnak! Ő pusztítja el a három világra rontó harcosokat, enyhítve így a Föld terhén. Ő a teljesség, a (világi) lét kórjának orvoslója. Friss vajat eszik, ő, a nem-evő, ki felfalja a világot. Tükröződés nélküli, kinek sajátos tükröződése a makulátlanul tiszta, világos elmeműködés. (Hódoljatok hát) az áldásos, tökéletes békességnek.

A negyedi páda első szava: śaiva jelenthet áldásost vagy utalhat Śiva hívére is.

gopālaṁ prabhulīlāvigrahagopālaṁ kulagopālam |
gopīkhelanagovardhanadhṛtilīlālālitagopālam |
gobhirnigadita govindasphuṭanāmānaṁ bahunāmānam |
gopīgocarapathikaṁ praṇamata govindaṁ paramānandam || 4||

Góvidának hódoljatok, a legfőbb boldogságnak! Ő Gópál, ki tehenészcsaládban, pásztorfiú képében hódol örökkévaló isteni kedvteléseinek, a fejőslánykákkal évődik, és magasba emeli a Góvardhan hegyet. A tehenek Góvindának nevezik őt, a soknevűt. (Hódoljatok hát) néki, ki a fejőslánykák után jár.

„A tehenek Góvindának nevezik őt”: a Bhágavata-purána 10.27. fejezete elbeszéli, hogy a Góvardhan hegy felemelése után a mennyekből alászálló Indra hódoló imákkal köszöntötte Krsnát, így kérve bocsánatát, majd Szurabhi tejével, Airávata, Indra elefántja pedig a mennyei Gangesz vizével fürdette meg őt, s Góvinda néven királlyá kenték föl.

gopīmaṇḍalagoṣṭhibhedaṁ bhedāvasthamabhedābham |
śaśvadgokhuranirdhūtoddhatadhūlīdhūsarasaubhāgyam |
śraddhābhaktigṛhītānandamacintyaṁ cintitasadbhāvam |
cintāmaṇimahimānaṁ praṇamata govindaṁ paramānandam || 5||

Góvidának hódoljatok, a legfőbb boldogságnak! Viszályt szít a fejőslánykák között, megosztottnak tűnik, ám osztatlan tündöklik. (Teste) a tehenek patái által felvert portól mindig szürkében pompázik. Ő a hit és odaadás eredményeként megtapasztalt boldogság. Felfoghatatlan, ugyanakkor ő a (bölcsek) meditációjának realitása. (Hódoljatok hát) néki, kitől a bölcsek kívánságteljesítő köve dicsősége is származik.

snānavyākulayośidvastramupādāyāgamupārūḍham |
vyāditsantīratha digvastrā dātumupākarṣantam tāḥ |
nirdhūtadvayaśokavimohaṁ buddhaṁ buddherantaḥstham |
sattāmātraśarīraṁ praṇamata govindaṁ paramānandam || 6||

Góvidának hódoljatok, a legfőbb boldogságnak! A fürdőzésben megzavart hajadon gópík ruháját elvéve elérte, hogy kijöjjenek (a vízből), majd (ruháikat) visszakapni vágyó meztelen lányokat magához csalogatta. Mentes a kettőségtől, a bánattól és a káprázattól, s ő a bölcs, ki az értelemben lakozik. (Hódoljatok hát) az abszolút igazság /valóság/ megtestesülésének!

kāntaṁ kāraṇakāraṇamādimanādiṁ kālaghanābhāsam |
kālindīgatakāliyaśirasi sunṛtyantaṁ muhuratyantam |
kālaṁ kālakalātītaṁ kalitāśeṣaṁ kalidoṣaghnam |
kālatrayagatihetuṁ praṇamata govindaṁ paramānandam || 7||

Góvidának hódoljatok, a legfőbb boldogságnak! Ő Kánta (kedves), az elsődleges ok, az első, a kezdetnélküli, kinek (színe) a feketés viharfelhőhöz hasonlatos. A Jamunában kecsesen táncol Kálija fejein ő, ki egy vas-szemcsétől távozott el. (Hódoljatok hát) a megértés teljességének, a kali-kor kórját orvoslónak, az idő-kerék forgatójának!

A vers szójátéka magyarul visszaadhatatlan, a kála szó többféle jelentésén alapul: fekete, idő, végzet és vas.

vṛndāvanabhuvi vṛndārakagaṇavṛndārādhyaṁ vande’ham |
kundābhāmalamandasmerasudhānandaṁ suhṛdānandam |
vandyāśeṣamahāmunimānasavandyānandapadadvandvam |
vandyāśeṣaguṇābdhiṁ praṇamata govindaṁ paramānandam || 8||

Góvidának hódoljatok, a legfőbb boldogságnak! A félistenek sokasága által imádott (Góvindát) magasztalom, kinek a lótuszhoz hasonlatos kedves mosolya nektári boldogságot (áraszt). Ő a (hozzá) szeretettel fordulók boldogsága, kinek lábain a tiszteletre méltó nagy bölcsek meditálnak. (Hódoljatok hát) a számtalan jótulajdonság óceánjának!

govindāṣṭakametadadhīte govindārpitacetā yo |
govindācyuta mādhava viṣṇo gokulanāyaka kṛṣṇeti |
govindāṅghrisarojadhyānasudhājaladhautasamastāgho |
govindaṁ paramānandāmṛtamantaḥsthaṁ sa tamabhyeti ||

Ki szívét Góvindának szenteli, s e Góvindástaka tanulmányozása után így (kiált): Góvinda! Acsjuta! Mádhava! Visnu! Gókula ura! Krsna!, azt Góvinda lótuszlábán való meditációjának nektár-vize tisztára mossa, még ha teljesen bűnös volna is, és a legfőbb boldogság nektárját, Góvindát, a bensőben lakozót éri el.

|| iti śrīmacchaṅkarācāryaviracitaṁ śrīgovindāṣṭakaṁ sampūrṇam ||
Íme, a Srímat Sankarácsárja által írt Srí Góvindástaka teljes egészében.

A himnusz szerzőjét, Sankarát a hagyomány Siva inkarnációjának tekinti, aki kérlelhetetlen érveléssel a buddhizmussal szemben visszaállította a Védák és a hindu szellemiség tekintélyét. Filozófiája ugyanakkor a dzsíva-lélek és a Brahman azonossága mellett érvel, emiatt a dualista védaiskolák számos ponton vitáznak vele, illetve követőivel. Méltatlan volna azonban, ha megfeledkeznénk nagyszerű ihletett himnuszairól, közülük egy a fenti Góvindástaka, a szanszkrt költészetben olyannyira kedvelt alliterációk, többes jelentések, paradoxonok, valóságos kincsestára. A szövegből természetesen kiderül, hogy Sankara miként tekint Krsnára: Góvinda a szívben lakozó átmannal azonos.



http://www.youtube.com/watch?v=okQUQqEYChk

PDF