Préma-dháma-déva-sztótram, 51-70: antja-lílá

>>>>>

śrī-sanātanānu-rūpa-jīva-sampradāyakaṁ
lupta-tīrtha-śuddha-bhakti-śāstra-supracārakam
nīla-śaila-nātha-pīṭha-naija-kārya-saukaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

51) Gaurangadéva Szanátan Gószvámít, Rúpa Gószvámít és Dzsíva Gószvámít ösztönözve elindította saját tanítványi láncát. Arra kérte őket, végezzenek ásatásokat, tárják fel az elveszett zarándokhelyeket, s alapozzák meg a bhaktival foglalkozó irodalmat, melyekből kiderül, hogyan kell a lelki gyakorlatokat végezni, s mi a spontán odaadás. Ezután bizalmasan feltárta kilétét a kék hegyek egyetemes Urának, Srí Dzsagannáthnak szolgálói előtt. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

tyāga-vāhya-bhoga-buddhi-tīvra-daṇḍa-nindanaṁ
rāya-śuddha-kṛṣṇa-kāma-sevanābhi-nandanam
rāya-rāga-sevanokta-bhāgya-koṭi-duskaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

52) Maháprabhu határozottan elítélte a majmokéhoz hasonló önmegtartóztatást, akik – bár külsőleg nagyon lemondottnak tűnnek – valójában majd szétfeszíti őket az érzéki gyönyörök vágya. Ezzel szemben kivételes tiszteletben részesítette Rámánanda Ráj fáradozásait, aki látszólag igen intim kontaktust létesített fiatal hölgyekkel, hogy felkészítse őket az Úr Dzsagannáth örömére íródott táncos dráma előadására. Kijelentette, hogy Rámánanda odaadása teljesen spontán, s ilyen páratlan szolgálatra csakis kivételes szerencse folytán, sok millió születés után nyílik lehetőség. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śrī-prayāga-bhaṭṭa-vallabhaika-niṣṭha-sevanaṁ
nīla-śaila-bhaṭṭa-datta-rāga-mārga-rādhanam
śrī-gadādharārpitādhikāra-mantra-mādhuraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

53) Visnuszvámí suddhádvaita iskolájának híres lelki tanítója, a szent Prajág vidékén élő Vallabha Bhatta oly szerencsés volt, hogy saját otthonában szolgálhatta Csaitanja Maháprabhut. Később Dzsagannáth Puriban az Ő kegye folytán léphetett be a gyermek Krsna iránti szülői érzelmek birodalmába. Csaitanjadév közbenjárásával Gadádhar Pandittól kaphatta meg az imádathoz szükséges mantrákat. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śrī-svarūpa-rāya-saṅga-gāmbhirāntya-līlanaṁ
dvādaśābda-vahni-garbha-vipralambha-śīlanam
rādhikādhiruḍha-bhāva-kānti-kṛṣṇa-kuñjaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

54) Hogy megízlelhesse az Önmagából áradó lelki gyönyört, a Legfelsőbb, Góvinda Rádhárání elcsent érzelmeinek tündöklésébe burkolózva Csaitanja Maháprabhuként jelent meg. Kedvteléseinek utolsó tizenkét évét az Úr távollétében érzett elviselhetetlen vágyódás itatta át, s szívét bizalmas bhaktáival – mint Szvarúp Dámódár és Rámánanda Ráj – osztotta meg.
báhiré visadzsválá haja, antaré ánandamaja
„A Krsna iránt érzett szeretet semmi máshoz nem hasonlítható, s bár kívülről olyan, mint az izzó láva, valójában édes nektár az, mely a legnagyobb örömmel árasztja el a szívet.” Krsna távollétének agóniájában az eksztázis mint vulkáni kitörés robbant ki Gauranga Maháprabu szívéből. Ez az aranyló Úr, e megrészegült óriás nem más, mint Góvinda. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śrī-svarūpa-kaṇṭha-lagna-māthura-pralāpakaṁ
rādhikānu-vedanārta-tīvra-vipralambhakam
svapnavat-samādhi-dṛṣṭa-divya-varṇanāturaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

55) Szvarúp Dámódár nyakát átölelve Gaurangadéva szomorúsággal telve idézte Srímatí Rádhiká fájdalmas fohászait, melyek akkor törtek fel belőle, amikor Krsna elhagyta Vrndávant, s Mathurába költözött. Az Urat szüntelenül az ő lángoló érzései hevítették, akinek kimondhatatlan szenvedést okozott Krsnától való tragikus elválása. Csaitanja elnehezült szívvel beszélt isteni transzáról. Élményei a közönséges ember számára csupán olyanok, mint egy felfoghatatlan álom. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

sāttvikādi-bhāva-cihna-deha-divya-sauṣṭhavaṁ
kūrma-dharma-bhinna-sandhi-gātra-puṣpa-pelavam
hrasva-dīrgha-padma-gandha-rakta-pīta-paṇḍuraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

56) Az önátadásra utaló nyolcféle jel ékesítette, s növelte állandóan szépségét. Néha teknősbékára hasonlított, mely visszahúzza tagjait páncélja mögé, máskor kificamodott ízületei miatt alakja megnyúlt. Testének finomsága s illata akár a lótuszvirág. Bőrének színe gyakran változott: néha vörös volt, vagy sárga, vagy fehéren tündöklött, mint a jázmin. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

tīvra-vipralambha-mugdha-mandirāgra-dhāvitaṁ
kūrma-rūpa-divya-gandha-lubdha-dhenu-veṣṭitam
varṇitāli-kūla-kṛṣṇa-keli-śaila-kandaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

57) Az elválás bánatától lesújtva Maháprabhu a hatalmas Dzsagannáth templom oroszlán-kapujához rohant, s néhány pillanat múlva ájultan összerogyott. Eksztázisában Kúrmadév, a teknős-avatár formáját vette fel, s eszméletlen testéből különleges édes illat áradt. Ezt megérezve a Dzsagannáth templomban élő telángí-tehenek mind köréje gyűltek. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

indu-sindhu-nṛtya-dīpta-kṛṣṇa-keli-mohitaṁ
ūrmi-śīrṣa-supta-deha-vāta-raṅga-vāhitam
yāmunāli-kṛṣṇa-keli-magna-saukhya-sāgaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

58) Egyszer, egy holdvilágos éjszakán Krsna kedvteléseinek emlékeibe merülve az óceán partján sétált társaival. Ahogy megpillantotta a hullámokon táncoló holdsugarat, Krsna jutott az eszébe, ahogy a gópíkkal játszott a Jamuná vizében, s elvesztette eszméletét. A következő pillanatban teste – bhaktái számára felfoghatatlan módon – könnyűvé vált, mint egy kis száraz faág, s a szélisten könnyedén felkapta Őt, majd a hullámokra helyezte. Az óceán morajlása egybemosódott isteni transzával, az eksztázis-óceán hullámzásával, amikor a számára oly kedves pásztorlánykákra gondolt, amint együtt játszanak a Kálindí vizében. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

rātri-śeṣa-saumya-veśa-śāyitārdra-saikataṁ
bhinna-sandhi-dīrgha-deha-pelavāti-daivatam
śrānta-bhakta-cakratīrtha-hṛṣṭa-dṛṣṭi-gocaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

59) Egész éjszakai keresés után a kimerült bhakták végül hajnaltájban, Csakratírtha közelében találtak rá Urukra, aki megnyúlt végtagokkal feküdt a nedves fövenyen. Nagyon megörültek, amikor megpillantották Csaitanja lenyugodott, kifinomult alakját. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

ārta-bhakta-kaṇṭha-kṛṣṇa-nāma-karṇa-hṛdgataṁ
lagna-sandhi-suṣṭhu-deha-sarva-pūrva-sammatam
ardha-vāhya-bhāva-kṛṣṇa-keli-varṇanāturaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

60) Izgatottan énekelni kezdték Krsna neveit, s az isteni vibráció megérintette Maháprabhu szívét. Kificamodott ízületei helyükre ugrottak, s teste újból a megszokott gyönyörű alakot öltötte. Félig feleszmélve Csaitanjadéva isteni transzában tapasztalt élményeiről kezdett beszélni. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

yāmunānvu-kṛṣṇa-rādhikāli-keli-maṇḍalaṁ
vyakta-gupta-dṛpta-tṛpta-bhaṅgi-mādanākulam
gūḍha-divya-marma-moda-mūrcchanā-camatkaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

61) Az Úr Góvinda, Srímati Rádhiká s kedves barátaik, a pásztorlánykák különféle játékos kedvteléseiknek hódolnak Vrndávanban, a Jamuná szent vizében. Ezek az isteni kedvtelések néha feltárulnak, néha rejtve maradnak, egyszer harmóniát szülnek, másszor ellenkezést. Gyakran egészen váratlanul irányt váltanak, ám ez csak fokozza a transzcendentális vágyakozás sokszínűségét. Csaitanja Maháprabhun keresztül ennek az egész univerzumot ámulatba ejtő, csodákkal teli, lelki édenkertnek a muzsikája csendült fel. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

āsya-gharṣaṇādi-cāṭakādri-sindhu-līlanaṁ
bhakta-marma-bhedi-tīvra-duḥkha-saukhya-khelanaṁ
atyacintya-divya-vaibhavāśritaika-śaṅkaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

62) A Csátaka hegyre pillantva Csaitanját elsodorták az elválás elviselhetetlen érzései, s ahogy a különféle kedvtelések elmélyült rajongása fellángolt szívében, gyönyörű arcát a földre szorítva hánykolódott. Aztán az óceánba vetette magát, s a lelki szeretet nektárjától megrészegült lényén isteni jelek mutatkoztak. E tettei felkorbácsolták a Krsna-szeretet óceánjának végtelen vizét, s e hullámzás transzcendentális aggodalommal s örömmel mosta újra és újra a bhakták szívének fövenyét. Ilyen felfoghatatlan áldásban azonban csak az Úr legkiválóbb hívei részesülhetnek. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śrotra-netra-gatyatīta-bodha-rodhitādbhutaṁ
prema-labhya-bhāva-siddha-cetanā-camatkṛtam
brahma-śambhu-veda-tantra-mṛgya-satya-sundaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

63) Csaitanja Maháprabhu személye nemcsak az evilági halló- és látóképesség határain van túl, de rejtve marad minden intellektuális megismerő törekvés előtt is. A tiszta istenszeretet fényébe burkolózva mindig misztérium marad, s még az önmegvalósításban szilárd lelkeket is zavarba ejti. A Brahmá által kinyilatkoztatott Védák, s a Siva által közölt Tantrikus irodalom is Gauraszundarát, a lelki gyönyör valóságának eredetét kutatja. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

vipra-śudra-vijña-mūrkha-yāvanādi-nāmadaṁ
vitta-vikramocca-nīca-sajjanaika-sampadam
strī-pumādi-nirvivāda-sārvavādikoddharaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

64) Krsna nevét bőkezűen hintve nemcsak az intellektuális, művelt réteg, de a dolgozók, a tanulatlanok, írástudatlanok, sőt, még a társadalom legalsóbb rétegei is megtisztultak általa. Ő volt a legnagyobb kincs úgy a gazdagok, mint a szegények számára, az arisztokratáknak, az alacsony sorban születetteknek, s minden tisztességes embernek. Férfiak s nők egyaránt a lelki és anyagi univerzumok megmentőjét tisztelték benne. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

sindhu-śūnya-veda-candra-śāka-kumbha-pūrṇimā
sāndhya-cāndrakoparāga-jāta-gaura-candramā
snāna-dāna-kṛṣṇa-nāma-saṅga-tat-parātparaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

65) Gauracsandra, az aranyló hold a sakábda időszámítás 1407. évében (Krisztus után 1486-ban) szállt alá. Március hónap teliholdas napja volt, de az ezüstösen világító égitest elbújt szégyenében. Amikor az Abszolút Igazság, Gaurangadév megszületett Sacsídéví udvarában, Májápur lakói Hari neveit zengve, a Gangesz vizében állva végezték szent fürdőjüket, s különféle drágaköveket ajánlottak az Úrnak. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

ātma-siddha-sāvalīla-pūrṇa-saukhya-lakṣaṇaṁ
svānubhāva-matta-nṛtya-kīrtanātma-vanṭanam
advayaika-lakṣya-pūrṇa-tattva-tat-parātparaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

66) A végső valóság legmagasabb eszménye szükségszerűen az ánanda, vagyis a lelki eksztázis legintenzívebb formája – ez a mindenek felett álló végkövetkeztetés. Csaitanja Maháprabhu nem más, mint Krsna, az eksztázis maga, aki elragadtatott tánca közben önnön vonzerejét ízleli. Eksztázisának forrása saját szent neve. Ez az energiaforrás ellenállhatatlan táncra készteti Őt, s ez a tánc, s gyönyörű éneke mindenkihez eljuttatja rajongását. Az eredmény maga az ok. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śrī-purīśvarānukampi-labdha-dīkṣa-daivataṁ
keśavākhya-bhārati-sakāśa-keśa-rakṣitam
mādhavānudhi-kiśora-kṛṣṇa-sevanādaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

67) Ísvara Puri volt az a szerencsés személy, akit Gaurangadév tanítómesterének fogadott el, nemkülönben Késava Bháratí, kinek jelenlétében levágatta gyönyörű hullámos haját, s akitől a lemondottak öltözékét átvette. Csaitanja Maháprabhu megkülönböztetett figyelmében részesítette Mádhavéndra Purit, akiről azt tartotta, hogy odaadásában a Krsna iránti hitvesi szeretet legmagasabb formája fejeződik ki. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

sindhu-vindu-veda-candra-śāka-phālgunoditaṁ
nyāsa-soma-netra-veda-candra-śāka-bodhitam
vāṇa-vāṇa-veda-candra-śāka-locanātaraṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

68) Hódolatomat ajánlom Gaurangadévnek, ki aranyló holdként jelent meg Májápurban, a sakábda naptár 1407. évében, 1431-ben öltötte fel a szerzetesek ruháját, hogy az egész világot áldásában részesíthesse, és 1455-ben távozott az érzékfelfogás síkjáról. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

śrī-svarūpa-rāya-saṅga-harṣa-śeṣa-ghoṣanaṁ
śikṣanāṣṭakākhya-kṛṣṇa-kīrtanaika-poṣaṇam
prema-nāma-mātra-viśva-jīvanaika-sambharaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

69) Srí Gauraszundar nagy örömmel közölte legkedvesebb társaival, Szvarúp Dámódárral és Rámánanda Rájjal, hogy Krsna szent neveinek szüntelen zengése a legnagyobb áldás a Kali korszakban:
harse prabhu kahé súna szvarúpa rámarája
náma szamkírtana kalau parama upája
Híres költeményében, a Siksástakamban is Krsna neveinek éneklését tartotta a legfontosabbnak. Elmondta, hogy ez a folyamat, ha vegyítetlen istenszeretettel párosul, táplálja, s teljesen kielégíti az univerzum összes élőlényét. Gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

prema hema-deva dehi-dāsareṣa-manyatāṁ
kṣamyatāṁ mahāparādha-rāśireṣa-gaṇyatām
rūpa-kiṅkareṣu rāmānanda dāsa-sambharaṁ
prema-dhāma-devam eva naumi gaurasundaram

70) Óh, istenszeretet aranyló vulkánja! Óh, önátadás végtelen óceánja! Áldj meg engem is kegyesen isteni szereteted felbecsülhetetlen kincsével. Kérlek, szánj egy csöppnyi kis figyelmet erre az elesett lélekre, és bocsásd meg számtalan bűnét! Rúpa Gószvámínak oly sok kiváló szolgája van, akik kedvesek számodra. Egyetlen vágyam, hogy tekints rám is úgy, mint e szolgálók egyikére. Óh, Gauraszundar! Te vagy egyedüli oltalmazóm, s jószerencsém megtestesülése. Én, Rámánanda Dász, gyönyörrel telve dalolom aranyló Gauraszundarámnak, a tiszta szeretet elragadó, isteni lakhelyének végnélküli dicsőségét.

saśraddhaḥ-sapta-daśakaṁ-prema-dhāmeti-nāmakaṁ
stavaṁ ko’pi paṭhan gauraṁ rādhāśyāmamayaṁ vrajet

71) Bárki, aki hittel zengi ennek a „Préma-dháma-déva-sztótram” című költeménynek a hetven fohászát, abban az áldásban részesül, hogy szolgálhatja az aranyló Urat, Gauraszundart, aki Srímatí Rádhiká érzelmeibe és testi ragyogásába burkolózva szállt alá.

pañcame śata gaurābde-śrī-siddhānta-sarasvatī
śrīdharaḥ ko’pi tacchiṣyastridaṇḍi-nauti-sundaram

72) Ezt a fohászt egy bizonyos Srídhar nevű szannjászí, Sríla Szaraszvatí Thákur tanítványa írta, a Csaitanja Maháprabhu alászállását követő ötödik évszázadban.