Sjámalá gópí

A śyāmala szó melléknévként feketést, sötét színűt jelent, nőnemű főnévként pedig: 1. a Jamuná folyó egyik neve, 2. Durgá neve, 3. hölgy, akinek a feketésen ragyogó Sjámaszundar a mindene… és Rádhá egyik társnőjének is ez a neve.

Rúpa-gószvámí a Bhakti-raszámrta-szindhu bevezető fohászában a gópík szívét meghódító Krsnát magasztalja:

akhila-rasāmṛta-mūrtiḥ
prasṛmara-ruci-ruddha-tārakā-pāliḥ |
kalita-śyāmā-lalito
rādhā-preyān vidhur jayati ||

Ő minden lelki íz ambróziájának megtestesülése,
áradó, ragyogó szépsége meghódította Tárakát és Pálit,
elnyerte Sjámá, Lalitá szerelmét,
Rádhá kedvese! Dicsőség Krsna-csandrának!

A kommentárok szerint a név szerint említett fejőslánykák a gópík különböző csoportjait jelképezik. Táraká a rivális (vipakṣā) gópík képviselője, Páli a két oldal között álló semleges (taṭasthā) fejőslánykáké, Sjámá (Sjámalá nevének rövidebb alakja) a Rádhához húzó, vele barátkozó (suhṛd) gópíké, míg Lalitá Rádhá legbensőségesebb barátnőinek képviselője.

A Rádhá és Krsna örök társait számbavevő Rádhá-Krsna-ganóddésa-dípiká is e csoport kimagasló alakjaként beszél Sjámaláról. A mű gópík csoportjait felsoroló részlete így hangzik:

lalitādyā aṣṭa-sakhyo mañjaryas tad-gaṇaś ca yaḥ |
sarvā vṛndāvaneśvaryāḥ prāyaḥ sārūpyam āgatāḥ ||
kānanādi-gatāḥ sakhyo vṛndā-kundalatādayaḥ |
dhaniṣṭhā guṇamālādyā vallaveśvara-gehagāḥ ||
kāmadā nāma dhātreyī sakhi-bhāva-viśeṣa-bhāk |
rāgalekhā-kalākelī-mañjulādyās tu dāsikāḥ ||
nāndīmukhī-bindumatīty ādyāḥ sandhi-vidhāyikāḥ |
suhṛt-pakṣatayā khyātāḥ śyāmalā maṅgalādayaḥ ||
pratipakṣatayā khyātiṁ gatāś candrāvalī-mukhāḥ |
kalāvatyo rasollāsā guṇatuṅgā svaroddhurāḥ ||
gandharvās tu kalākaṇṭhī sukaṇṭhī pika-kaṇṭhikā |
yā viśākhā-kṛta-gītīr gāyantyaḥ sukhadā hareḥ ||
vādayantyaś ca suṣiraṁ tatānaddha-ghanāny api |
māṇikī-narmadā-premavatī-kusuma-peśalāḥ ||

A Lalitá vezette nyolc barátnő, a manydzsarík s társaik
mind nagyon hasonlítanak Vrndávan úrnőjéhez.
Az erdei kedvtelésekben Vrndá, Kundalatá és társaik a fő szövetségesek,
míg Dhanisthá és Gunamálá a pásztorok vezére (Nanda) házában segédkeznek.
Kámadá, Rádhá mostohanővére (dajkájának leánya) az ő különlegesen kedves barátnője,
Rágalékhá, Kalákélí, Manydzsulá és mások pedig szolgálóleányai.
Nándímukhí és Bindumatí a találkák megszervezésében ügyeskednek,
Sjámalá és Mangalá pedig Rádhá jóakaróinak élén állnak.
A riválisok vezetője Csandrávalí.
A jó hangú Kalávatí, Raszóllászá és Gunatungá
s a muzsikus tündérek: Kalákanthí, Szukanthí és Pikakanthiká
Vísákhá dalait énekelték Hari nagy örömére,
míg a muzsikusok: Mánikí, Narmadá, Prémavatí, Kuszumapésalá
különféle fúvós-, húros- és ütőhangszereket szólaltatnak meg.

Dzsíva gószvámí a Gópála-csampú 1.25.33. részében a bal oldali gópík csoportjába sorolja Sjámalát, s így ír róla: „Egy gópí felemelte Krsna szantálpéppel megkent karját, s a saját vállára tette, így fejezte ki szerelmes vonzalmát iránta.”

A Príti-szandarbha 367. fejezetében Sjámalát jellemezve a Visnu-puránából (5.13.44.) idéz:

kācid āyāntam ālokya govinda-mati-harṣitā |
kṛṣṇa kṛṇeti kṛṣṇeti prāha nānyad udīritam ||

Egy gópí szívét a közeledő Góvindát megpillantva eltöltötte a boldogság,
s így kiáltott: „Krsna, Krsna! Krsna!”, s elakadt a hangja.

Nárájan lótuszlába előtt vetem magam a földre

Kulasékhar király verse, a Mukunda-málá-sztótram a Szent Nevek zengéséről szól... a vers tetőpontja az alábbi részlet, Nárájan neveinek fohásza:

namāmi nārāyaṇa-pāda-paṅkajaṁ
karomi nārāyaṇa-pūjanaṁ sadā |
vadāmi nārāyaṇa-nāma nirmalaṁ
smarāmi nārāyaṇa-tattvam avyayam ||35||

Nárájan lótuszlába előtt vetem magam a földre,
mindig csak Nárájant imádom,
Nárájan tiszta nevét zengem,
és csak a múlhatatlan Nárájanra, az Istenre gondolok.

Kulasékhar Srí-vaisnava, így imádatának középpontja Nárájan.

śrī-nātha nārāyaṇa vāsudeva
śrī-kṛṣṇa bhakta-priya cakra-pāṇe |
śrī-padmanābhācyuta kaiṭabhāre
śrī-rāma padmākṣa hare murāre ||36||

Ó, Laksmí ura! Nárájan! Vászudév!
Srí Krsna! Híveid kedves barátja! Csakrapáni!
Lótuszköldökű! Acsjuta! Kaitabha végzete!
Srí Ráma! Lótuszszemű! Hari! Mura ellensége!

ananta vaikuṇṭha mukunda kṛṣṇa
govinda dāmodara mādhaveti |
vaktuṁ samartho ’pi na vakti kaścid
aho janānāṁ vyasanābhimukhyam ||37||

Ananta! Vaikuntha! Mukunda! Krsna!
Góvinda! Dámódara! Mádhava!
bizony, e neveket áldásos zengeni, s ha valaki nem teszi,
ó, jaj, az csak nyomorúsághoz vezet!

A második páda nevezetes idézet. Mikor Krsna Akrúra kocsijára szállt, a magukról megfeledkező gópík e neveket kiáltva sírtak utána:
visṛjya lajjāṁ ruruduḥ sma su-svaraṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||
Szégyenlősségüket feledve hangosan zokogtak:
„Góvinda! Dámódara! Mádhava!” (Bhág. 10.39.31.)
(E vers szépségét fokozza, hogy az utolsó sor egy szótaggal rövidebb az előzőeknél: a hiány a gópík hangjának elcsuklására utal.)

az önzetlen szeretet

Kaptam egy kérdést:

Nárada Bhakti-szútráját olvasgatva találtam meg ezt a részt:
22. Semmi szükség azt emlegetni, hogy a gópík nem voltak tisztában Krsna legfőbb isteni mivoltával
23. Ha nem tudták volna teljes intuitív bizonyossággal, hogy ki az ő Legfőbb Uruk, istenszeretetük hitvány önös élvezetvágy, álszent utánzat lett volna csupán.

Az odaadás két útjáról beszélnek, az egyik tudatában van az isteni fenségnek, a másik megfeledkezik róla. A gópík az isteni fenségről való megfeledkezés példái, hiszen a jóga-májá elfedte előlük Krsna fenségét. Hogy kerül ide a példa? Hogyha a gópík nem tudtak Krsna isteni voltáról, akkor gyakorlatilag a cselekedeteik nem lettek volna erkölcsösek?


A válasz végiggondolása előtt érdemes elolvasni a Bhakti-szútrák teljes szövegét:
http://kagylokurt.hu/3805/orientacio/bhakti-szutrak.html

Mi a bhakti? milyen jellemzőkkel bír? – veti fel a kérdés Nárada a Bhakti-szútrában. Előbb mások (Vjásza, Garga, Sándilja) definícióit ismerteti, majd a saját álláspontját:
19. Ám Nárada szerint az istenszeretet az, ha a hívő minden tettét Istennek szenteli, s elviselhetetlen fájdalmat érez, ha egy percre is megfeledkezne róla.

Majd megerősíti, hogy ráirányítsa a figyelmet:
20. Bizony, ilyen a bhakti.

Aztán példát is ad:
21. Ennek példájaként a Vradzsa-béli fejőslánykák (gópík) hozhatók fel.

Ennek kapcsán felmerülhet a kétely: a gópík Krsnához úgy közeledtek, mint kedvesükhöz… vajon nem a vágy ösztönzi őket? A Bhágavatam 7.1. fejezete is éppen a vágy példájaként említi őket. Az ember valamiképpen gondoljon Krsnára – hangzik a jótanács –, hiszen az indítéka lehet bármi, sikeressé válhat akkor is, ha kéjvágyból, gyűlöletből, félelemből vagy akár rokoni ragaszkodásból gondol reá: „Vrndávan fejőslánykái a vágyuk miatt, Kansza félelme miatt, a Sisupál vezette királyok gyűlöletük miatt, a Vrsnik rokonságuk miatt, ti (a Pándavák) gyöngéd ragaszkodásotok miatt, mi pedig szerető érzéseink miatt (gondolunk Krsnára), ó, Hatalmas király!" (Bhág. 7.1.31.)

Erre az ellenvetésre válaszol Nárada a következő szútrákban:

22. Semmi szükség azt emlegetni, hogy a gópík nem voltak tisztában Krsna legfőbb isteni mivoltával
23. Ha nem tudták volna teljes intuitív bizonyossággal, hogy ki az ő Legfőbb Uruk, istenszeretetük hitvány önös élvezetvágy, álszent utánzat lett volna csupán.
24. A gópík Krsna iránti szerelmében nyoma sincs az önérdeknek. Szeretetük teljes egészében és kizárólag Krsna örömét szolgálta.

Megpróbáltam szó szerint (így ugyan magyartalanul) lefordítani a szútrákat:

tatrāpi na māhātmyajñāna-vismṛty-apavādaḥ |
22. Még akkor is, nincs a fenség-tudat elfelejtésének kritikája.
tad-vihīnaṁ jārāṇām iva |
23. Anélkül (a fenség-tudata nélkül), (odaadásuk) akár a (kéjvágyó) szeretőké.
nāsty-eva tasmiṁs-tat-sukha-sukhitvam |
24. Bizony nincs abban (a kéjvágyban) az ő (Krsna) örömének boldogsága.

Nárada tehát azt mondja, hogy ha azt állítjuk, hogy az isteni fenség híján a gópík indítéka a kéjvágy, akkor megfeledkezünk arról, hogy egy cseppnyi önzés nem mutatkozott bennük. Márpedig a káma önző természetű. Csakis Krsna öröméért éltek, s ez azt mutatja, hogy ha nem is a fenséges Istent imádták, rajongó szeretetük a bhaktinak azokkal a jellemvonásaival bír, melyet a 19. szútrában Nárada említ: végleges és teljes, teljességgel önzetlen önátadás.
A szerető ragaszkodás példájaként Krsna is a gópíkat említi Uddhavának: „Elméjük a szerelem (szálaival) kötődött hozzám, s teljességgel megfeledkeztek saját magukról és rokonaikról, erről s a következő világról, mint ahogyan a transzba esett bölcs sem tudatos a nevek és formák világáról. Miként a folyók ömlenek a tengerbe (úgy jöttek el hozzám).” (Bhág. 11.12.12.)

PDF

egy jelentőségteljes üzenet

Rúpa gószvámí a Padjávalíban (371.) e címet adja Srí Sasthí dász versének:

muralī-kala-nikvaṇair na yā
guru-lajjā-bharam apy ajīgaṇat |
virahe tava gopikāḥ kathaṁ
samayaṁ tā gamayantu mādhava ||

muralī-kala-nikvaṇaiḥ – a fuvola halk (lágy) hangjaival; na – nem; yāḥ – akik; guru-lajjā-bharam – feljebbvalók előtti szégyenkezés súlyát; api – bizony; ajīgaṇan – számoltak; virahe – távollétben; tava – tiéd; gopikāḥ – fejőslánykák; katham – miért; samayam – viselkedési normát, szokást; tāḥ – ők; gamayantu – késztessék!, akarják!; mādhava – Mádhava!

A fuvola halk hangját meghallva nem számoltak ők a feljebbvalóik előtti szégyenkezés súlyával.
Ó, Mádhava! Vajon miért kellene akkor e fejőslánykáknak távollétedben a szokások szerint élniük?

a versmérték: viyoginī (a férjétől elszakított asszony).

PDF

Gópínáth

śrīmān rāsa-rasārambhī
vaṁśīvaṭa-taṭa-sthitaḥ |
karṣan veṇu-svanair gopīr
gopī-nāthaḥ śriye 'stu naḥ ||

śrīmān – dicső, szépséges; rāsa-rasa-ārambhī – a rásza-tánc ízeinek megteremtője; vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ – a Fuvola-fánál, a folyóparton álló; karṣan – vonzó (húzó); veṇu-svanaiḥ – fuvola hangjával; gopīḥ – fejőslánykákat; gopī-nāthaḥ – a fejőslánykák ura; śriye – áldás [részesesetben]; astu – legyen; naḥ – miénk

Gópináth ott áll a Jamuná partján, és az odaadás édességének megízlelésére buzdít. Ez a hely a Vamsí-vata, ahol az Úr fuvolájának édes hangja rabul ejti Vradzsa-dháma pásztorlánykáinak szívét. Bárcsak minket is átölelnének áldásos karjai!

Paramánanda Bhattácsárja találta Gópínáth múrtiját a Vamsí-vata mellett, s Madhu Panditra bízta imádatát – mindketten Gadádhar Pandit tanítványai voltak. A Vrndávant feldúló muszlim támadók elől a múrtit később Dzsaipurba menekítették.

Vrndávan három oltalmazó múrtija, Madana-móhan, Góvinda és Gópínáth a lelki fejlődés három stádiumát képviselik: Madana-móhan (a szerelemistent ámulatba ejtő Krsna) Isten szolgálatához vonzza a lelkeket véget vetve anyagi ragaszkodásaiknak, Góvinda lelki örömökkel viszonozza szolgálataikat, míg Gópínáth a legmagasztosabb eszmények védelmezője.

(a felső képen Rádhá és Gópínáth Dzsaipurban, az alsó képen a szentély előtt éneklő gópík)

Gópísvara

A rásza-táncba maga Siva is szeretett volna eljutni, ám oda csak egy férfi léphet: Krsna. Így megmerítkezett a Jamuná túlpartján lévő Mána-szaróvar tavacskában, s gyönyörű női testben lépett ki belőle… ám a nyakában megmaradt a kígyó. E kígyó Anantasésát jelképezi, Siva mesterét, kihez mindig hű marad. Az új gópí a Gópísvara nevet kapta Krsnától, s azt a szolgálatot, hogy őrizze a rásza-tánc színhelyét. Ezért is áll Vrndávanban temploma a Vamsí-vata közelében, ahonnan a fuvola hangja idecsábította a gópíkat.

śrīmad-gopīśvaraṁ vande
śaṅkaraṁ karuṇāmayam |
sarva-kleśa-haraṁ devaṁ
vṛndāraṇya-rati-pradam ||

A dicső Gópísvarának hódolok,
a könyörületes Sankarának, az áldást hozónak,
a gyötrelmektől megszabadító istennek,
Vrndávan iránti szeretet adományozójának.

vṛndāvanāvani-pate jaya soma-soma-
maule sanandana-sanātana-nāradeḍya |
gopīśvara vraja-vilāsi-yugāṅghri-padme
prema prayaccha nirupādhi namo namas te ||

Dicsőség néked Vrndávan földjének oltalmazója, holdvarkocsú Szóma, Szanandana, Szanátana és Nárada imádottja!
Ó, Gópísvara, kérlek add meg nékem a Vradzsa játékos isteni párjának lótuszlába iránti önzetlen szeretet ajándékát! Hódolat néked újra és újra! (Visvanáth Csakravartí: Szankalka-kalpadruma 103.)

PDF

Góvinda Dámódara himnusz

A Krsna-karnámrta szerzője, Bilvamangal Thákur írta e verset. Ízelítőként olvassunk bele a hetvenegy strófa közül az első néhányba:

agre kurūṇām atha pāṇḍavānāṁ
duḥśāsanenāhṛta-vastra-keśā |
kṛṣṇā tadākrośad ananya-nāthā
govinda dāmodara mādhaveti ||1||

Mikor a kuruk s pándavák előtt Duhsászana megragadta ruháját s haját
Krsná, kinek nincs más ura, így zokogott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

śrī kṛṣṇa viṣṇo madhu-kaiṭabhāre
bhaktānukampin bhagavan murāre |
trāyasva māṁ keśava lokanātha
govinda dāmodara mādhaveti ||2||

Srí Krsna, Visnu, Madhu és Kaitabha ellensége, híveihez könyörületes magasztos úr, Mura végzete,
ments meg engem, ó, Késava, világok ura, Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vikretu-kāmā kila gopa-kanyā
murāri-pādārpita-citta-vṛttiḥ |
dadhyādikaṁ moha-vaśād avocad
govinda dāmodara mādhaveti ||3||

A fejőslánykák gondolatai csak Murári lába körül forogtak, így mikor az aludtejet árulták,
a csodálattól elbűvölve akkor is csak ezt mondták: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

ulūkhale sambhṛta-taṇḍulāṁś ca
saṅghaṭṭayantyo musalaiḥ pramugdhāḥ |
gāyanti gopyo janitānurāgā
govinda dāmodara mādhaveti ||4||

S miközben a mozsárban összegyűjtött rizst zúzzák, a teljesen meghódított
szívű gópík, kikben lángra gyúlt a szerelem, így énekelnek: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A pramugdha szó pontos jelentése: megzavarodott, elájult. A versben arra utal, hogy Krsna teljesen, és végérvényesen meghódította a gópík szívét, kikben feléledt (janita) a szerelem (anurāga).

kācit karāmbhoja-puṭe niṣaṇṇaṁ
krīḍā-śukaṁ kiṁśuka-rakta-tuṇḍam |
adhyāpayām āsa saroruhākṣī
govinda dāmodara mādhaveti ||5||

Kezei lótusz-öblében ülő kis kedvencét, piros csőrű papagáját
így tanítgatta egy lótuszszemű leány: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

gṛhe gṛhe gopa-vadhū-samūhaḥ
prati-kṣaṇaṁ piṇjara-sārikānām |
skhalad-giraṁ vācayituṁ pravṛtto
govinda dāmodara mādhaveti ||6||

A pásztorok asszonyai minden házban újra meg újra
így beszéltetik akadozó szavú papagájaikat: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

PDF

Rádhiká bánata

Rúpa gószvámí Padjávalí című versgyűjteményéből következik néhány vers, melyek Rádhiká fájdalmát ecsetelik.

gato yāmo gatau yāmau
gatā yāmā gataṁ dinam |
ha hanta kim kariṣyāmi
na paśyāmi harer mukham ||

Eltelt három óra, eltelt hat óra,
múlnak az órák, elmúlt a nap is.
Ó, jaj, mit tegyek,
nem láthatom Hari arcát!

A 320. vers szerzője Sankara...
A versben említett yāma a nap nyolcadrésze, azaz három óra.

yāḥ paśyanti priyaṁ svapne
dhanyās tāḥ sakhi yoṣitaḥ |
asmākaṁ tu gate kṛṣṇe
gatā nidrāpi vairiṇī ||

Kedves barátnőm, mily szerencsések azok a hajadonok, kik álmaikban kedvesüket láthatják!
Ám most, hogy Krsna elment, ellenségünk, az álom is elhagyott bennünket.

A Padjávalí 322. versének Srí Dhanja (Szerencsés) a szerzője.

so‘yaṁ vasanta-samayo vipinaṁ tat etat
so‘yaṁ nikuñja-viṭapī nikhilaṁ tadāste |
hā hanta kintu nava-nīrada-komalāṅgo
nāloki puṣpa-dhanuṣaḥ prathamāvatāraḥ ||

Ez az a tavaszi pillanat, ugyanaz az erdő, ugyanaz a liget, minden ugyanaz.
Mégis, ó, jaj! Nem látható benne a friss esőfelhőre emlékeztető, szépséges testű virág-íjas (szerelemisten) legkiválóbb megtestesülését.

A 323. verset Srí Szanydzsaja Kavisékharának köszönhetjük.
A versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége)

PDF

„ki vagyok én?”

nāhaṁ vipro na ca nara-patir nāpi vaiśyo na śūdro
nāhaṁ varṇī na ca gṛha-patir no vanastho yatir vā |
kintu prodyan-nikhila-paramānanda-pūrṇāmṛtābdher
gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ ||

na – nem; aham – én; vipraḥ – tanult bráhmana; na – nem; ca – és; nara-patiḥ – ksatrija (lovag, „az emberek ura”); na – nem; api – bizony; vaiśyaḥ – vaisja (gazdálkodó, kézműves, kereskedő); na – nem; śūdraḥ – szolga; na – nem; aham – én; varṇī – tanuló („valamely varnához tartozó”); na – nem; ca – és; gṛha-patiḥ – házasember; no – nem; vanasthaḥ – „erdőlakó”, remete; yatiḥ – aszkéta szerzetes; vā – vagy; kintu – ám; prodyat – „feljövő”; nikhila – teljes; parama-ānanda-pūrṇa-amṛta ābdheḥ –legfőbb gyönyörrel teli nektár-óceánnak; gopī-bhartuḥ – gópík urának; pada-kamalayoḥ – láb-lótuszainak; dāsa-dāsa-anudāsaḥ – szolgák szolgáinak szolgája

Nem vagyok sem bráhmana, sem ksatrija, sem vaisja vagy súdra,
nem vagyok sem brahmacsárí, sem házasember, sem remete vagy szerzetes,
hanem a transzcendens gyönyör nektáróceánja,
a gópík ura lótuszlábait szolgáló szolgák szolgája.

Csaitanja Maháprabhu e verssel hódolt Dzsagannáthnak, a Ratha-játrá ünnepen. A vers a Rúpa gószvámí által összeállított versgyűjtemény 74. verse, és Csaitanja Maháprabhut jelöli meg szerzőjeként. A Csaitanja-csaritámrtában ez a 2.13.80. vers.
A versmérték: mandākrāntā (lassú előretörés, lassú győzelem): – – – – / υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –

PDF