Rúpa gószvámí Padjávalí című versgyűjteményéből következik néhány vers, melyek Rádhiká fájdalmát ecsetelik.
gato yāmo gatau yāmau
gatā yāmā gataṁ dinam |
ha hanta kim kariṣyāmi
na paśyāmi harer mukham ||
Eltelt három óra, eltelt hat óra,
múlnak az órák, elmúlt a nap is.
Ó, jaj, mit tegyek,
nem láthatom Hari arcát!
A 320. vers szerzője Sankara...
A versben említett yāma a nap nyolcadrésze, azaz három óra.
yāḥ paśyanti priyaṁ svapne
dhanyās tāḥ sakhi yoṣitaḥ |
asmākaṁ tu gate kṛṣṇe
gatā nidrāpi vairiṇī ||
Kedves barátnőm, mily szerencsések azok a hajadonok, kik álmaikban kedvesüket láthatják!
Ám most, hogy Krsna elment, ellenségünk, az álom is elhagyott bennünket.
A Padjávalí 322. versének Srí Dhanja (Szerencsés) a szerzője.
so‘yaṁ vasanta-samayo vipinaṁ tat etat
so‘yaṁ nikuñja-viṭapī nikhilaṁ tadāste |
hā hanta kintu nava-nīrada-komalāṅgo
nāloki puṣpa-dhanuṣaḥ prathamāvatāraḥ ||
Ez az a tavaszi pillanat, ugyanaz az erdő, ugyanaz a liget, minden ugyanaz.
Mégis, ó, jaj! Nem látható benne a friss esőfelhőre emlékeztető, szépséges testű virág-íjas (szerelemisten) legkiválóbb megtestesülését.
A 323. verset Srí Szanydzsaja Kavisékharának köszönhetjük.
A versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése