Bhagavad-gítá 18.65-66.

man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru |
mām evaiṣyasi satyaṁ te pratijāne priyo’si me ||65||

mat-manāḥ – rám gondoló; bhava – legyél!; mat-bhaktaḥ – az én hívem; mat-yājī – engem imádó; māṁ – nékem; namaskuru – hódolj!; mām – hozzám; eva – bizony; eṣyasi – mész majd, érsz majd el; satyam – valóban; te – neked; pratijāne – megígérem; priyaḥ – kedves; asi – vagy; me – enyém;

Gondolj mindig reám, légy az én hívem, imádj engem s hódolj nékem! Mivel oly kedves vagy nekem, megígérem, biztosan eljutsz majd hozzám.

sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja |
ahaṁ tvām sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ ||66||

sarva-dharmān –minden dharmát; parityajya – feladva; mām – hozzám; ekam – egyetlenhez, vagy csakis, kizárólag; śaraṇam – menedékhez; vraja – menj!; aham – én; tvām – téged; sarva-pāpebhyaḥ – minden bűntől; mokṣayiṣyāmi – megszabadítalak majd; mā – ne; śucaḥ – aggódj!;

Minden dharmát feladva, hozzám, az egyetlen menedékhez jöjj! Megszabadítalak majd téged minden bűntől, ne félj!

E versek végkövetkeztetésként a Gítá legfontosabb versei közé tartoznak. A 64. versben Krsna maga is utal erre, a legeslegnagyobb titokként, a legfelsőbb tanításként [sarva-guhyatamaṁ, paramaṁ vacaḥ] említi a következő mondatokat. A hinduizmus neve sanātana dharma, az örök vallás, ám Krsna itt arra biztatja Ardzsunát, hogy minden dharmát, a vallás valamennyi vállfaját hagyja maga mögött, s egyedül az Egyetlen Abszolút Igazságnál, Krsnánál keressen menedéket. Az oltalomkereséssel kapcsolatban a kommentárok a Váju-purána idevágó versét idézik:

ānukūlyasya saṅkalpaḥ prātikūlyasya varjanaṁ |
rakṣiṣyatīti viśvāso goptṛtve varaṇaṁ tathā |
ātma-nikṣepa-kārpaṇye ṣaḍ-vidhā śaraṇāgatiḥ ||

A (vele) egybevágónak akarása, a (vele) ellenkezőnek elhagyása,
a szilárd hit abban, hogy majd megoltalmaz, gondviselőként őt választani,
önmegtagadás és alázat („szegénység”) – e hatféle az oltalomkeresés.

Srídhar Mahárádzs egy további szempontra világít rá kommentárjában. A gondolatmenete a következő: a szanszkrt költészet díszítőelemeit három nagy csoportba sorolják. Az első csoportba a fonetikai díszítőelemek tartoznak (śabda-alaṅkāra), a másodikba a szöveg jelentésével kapcsolatos díszítőelemek (artha-alaṅkāra), mint a hasonlatok, metaforák. A harmadik csoport a dhvani (hang, vagy visszhang) melyben a vers rejtett értelmét az azonos hangalakú, de eltérő jelentésű szavak hordozzák. Ilyen költői eszköz a vraja ige használata, mely elsődleges értelemben a megy ige felszólító módú alakja, ám annak a helynek a megnevezése is, ahol Krsna ifjúkorát töltötte. Így a szöveg rejtett értelme: a legrejtettebb igazságot Vrndávanban leled, menj, és Vradzsa lakóinak hangulatában keresd oltalmam!

Szádhu Mahárádzs egy leckéjében még tovább menve így értelmezte a verset: mad-ekāṁ śaraṇaṁ vraja – az egyetlenemhez, azaz Rádhikához fordulj menedékért!

Felmerülhet a kétely: a Gítában említett bhakti jellemzője a jóga kiegyensúlyozottsága, miként arról a 12. fejezet záróverseiben olvashatunk, így Krsna itt sem szól Vradzsáról, így a vradzsabéli hangulatok említése túlzás lehet. Válaszért a Bhágavata-puránához fordulhatunk, melynek 11. énekében Krsna Uddhavát tanítja. Számos hasonló vonást fedezhetünk fel e fejeztek (az Uddhava-gítá) és a Bhagavad-gítá között. A 11.12.14-15. versekben Krsna az alábbi tanácsot adja Uddhavának:

tasmāt tvam uddhavotsṛjya codanāṁ praticodanām |
pravṛttiṁ ca nivṛttiṁ ca śrotavyaṁ śrutam eva ca ||
mām-ekam-eva śaraṇam ātmānaṁ sarva-dehinām |
yāhi sarvātma-bhāvena mayā syā hy-akuto-bhayaḥ ||

A versek szavankénti nyersfordítása a következő:
Ezért te, Uddhava mellőzd a parancsokat és tilalmakat,
a világi cselekvést [pravṛtti] és a világból való kivonulást [nivṛtti], a meghallandót s a meghallottat.
Egyes egyedül hozzám, minden megtestesült (élőlény) felsőlelkéhez [ātman]
jöjj [yāhi] oltalomért [śaraṇam], teljes szívedből [sarvātma-bhāvena]. Általam félelem-nélkülivé [akuto-bhayaḥ – sehonnan sem fenyegetett] válhatsz.

E két vers teljes egészében megfelel a Bhagavad-gítá 18.66. versének, a különbség csupán annyi, hogy a dharma fogalmát itt részletesen fejti ki Krsna. Vizsgáljuk hát meg e versek szövegkörnyezetét!

„8-9. Tiszta vonzódásuk folytán a gópík s a tehenek, de még a fák, antilopok, kígyók s más oktalan lények is könnyen eljutottak hozzám, noha sem törekvéssel, sem a jógával vagy szánkhjával, sem nagylelkűséggel vagy fogadalmakkal, mértékletességgel s áldozatokkal, védatanulmányokkal és -magyarázatokkal, sem lemondással nem lehet engem elérni.
10. Amikor Akrúra (Svaphalka fia) Balarámmal együtt Mathurába vitt minket, a hozzám erősen ragaszkodó s az elválás fájdalmától szenvedő gópík egyedül bennem látták boldogságuk zálogát.
11. A (hihetetlenül édes őszi) vrndávani éjszakák, amik társaságomban (a rásza-tánc idején) fél pillanatnak tűntek (az engem olyannyira imádó gópíknak), most, távollétemben egy kalpa (ezer juga-ciklus) súlyával nehezednek rájuk.
12. Elméjük a szerelem (szálaival) kötődött hozzám, s teljességgel megfeledkeztek saját magukról és rokonaikról, erről s a következő világról, mint ahogyan a transzba esett bölcs sem tudatos a nevek és formák világáról. Miként a folyók ömlenek a tengerbe (úgy jöttek el hozzám).
13. Szenvedélyes szerelem (fűtötte őket) énirántam, s bár nem ismerték eredeti (isteni) természetemet, a társulásnak köszönhetően sok száz és ezer gópí nyert el engem, a Legfelsőbb Brahmant.

14-15. Fordíts hát, Uddhavám, hátat a parancsoknak és tilalmaknak, add föl a világi cselekvést de a nem-cselekvést is, vesd el, amit megtanultál s amit még meg kell tanulnod, s keress egyedül énnálam menedéket, mindenestől hódolj meg előttem, minden teremtmény Felsőlelke előtt, mert (mesteredként tekintve rám) megszabadulhatsz a félelemtől.”

(Bhág. 11.12.8-15)

A szerető ragaszkodás példájaként maga Krsna említi Vradzsa lakóit, eloszlatva ezzel a felmerült kételyt.

PDF