Vrndávan királynőjének viselkedése Kuruksétrán

két vers Rúpa gószvámí Padjávalíjából:

yenaiva sūcita-navābhyudaya-prasaṅgā
mīnāhati-sphurita-tāmarasopamena |
anyan nimīlya nayanaṁ muditaiva rādhā
vāmena tena nayanena dadarśa kṛṣṇam ||

A piros lótusz virágához hasonlatos bal szeme megremegett, mint mikor egy hal csobban a vízbe a lótuszvirág mellett – így pillantott Rádhá Krsnára egy új kezdet reményében, miközben másik szemét (vágyódón) lehunyta.

A tāmarasa szó kettős értelmű, jelent egyfajta piros lótuszt, ám a tāma-rasa a félelem, izgalom, s vágy (ezek a tāma jelentései) hangulata (rasa), Rádhá aggodalommal vegyes vágyódó izgalommal várja a találkozást. Az óind költészetben az érzelmeket a szereplők viselkedése mutatja (anubhāva), gyakran a szemek mozgása.
A költő Hara, a versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége).

ānandodgata-bāṣpa-pūra-pihitaṁ cakṣuḥ kṣamaṁ nekṣituṁ
bāhū sīdata eva kampa-vidhurau śaktau na kaṇṭha-grahe |
vāṇī sambhrama-gadgadākṣara-padā saṁkṣobha-lolaṁ manaḥ
satyaṁ vallabha-saṅgamo’pi sucirāj jāto viyogāyate ||

Feltörő könnyek árjával elöntött szemeivel nem láthatta őt,
karjaiból kiszaladt az erő, s reszkettek az elválás fájdalmától, így nem ölelhették nyakát,
szavai összezavarodtak, nyelve elakadt, elméje felbolydult,
még kedvese társasága is az elválás kínját idézte.

A vidhura jelentése bánat, sokszor kifejezetten szerelmi bánat, a kedvestől való elválás fájdalma.
A költő Subhra, a versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).

PDF

mikor Kuruksétrán Krsna Rádhá lábaihoz borult

kiṁ pādānte luṭhasi vimanāḥ svāmino hi svatantrāḥ
kañcit kālaṁ kvacid abhiratas tatra kas te’parādhaḥ |
āgaskāriṇy aham iha yayā jīvitaṁ tvad-viyoge
bhartṛ-prāṇāḥ striya iti nanu tvaṁ mamaivānuneyaḥ ||

Miért borulsz a lábamhoz ily szomorúan? A férjek függetlenek.
Eltöltenek némi időt valahol, ott lelik örömüket. Mi volna ebben vétek?
A bűnös én vagyok, hiszen még élek, annak ellenére, hogy távol vagyok tőled.
A feleség élete a férje. Nemde? Nekem kell hát bocsánatért esedeznem!

a versmérték: mandākrāntā

Srídhar Mahárádzs a Siksástaka nyolcadik strófáját értelmezve ezt a verset idézi:
„Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy vers. Amikor Krsna közel száz esztendei különlét után Kuruksétrán találkozott Rádháráníval és a gópíkkal, úgy érezte, távozásával súlyos vétket követett el ellenük. A gópík, de különösen Rádhárání közelében páratlan szeretetükre s odaadásukra gondolt, így valóságos gonosztevőnek érezte magát, olyannyira, hogy lehajolt Rádhárání előtt, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy nagyrabecsülése jeléül megérintse lótuszvirághoz hasonlatos lábfejét.
Krsna ekkor már egész India császára volt. Mégis, amikor hosszú idő múltán újra találkozott a gópíkkal, s ismét érezhette Vrndávan hangulatát, vétkesnek érezte magát. Lehajolt hát, s már majdnem megérintette Rádháránít. Csakhogy Rádhárání hátralépett, s így szólt:
– Mit teszel? Miért akarod megérinteni lábamat? Ez elképesztő! Ennyire megfeledkeztél volna magadról? Te vagy mindennek a mestere, Neked nem kell magyarázattal szolgálnod. Te szvámí vagy, az én uram és mesterem, én pedig a Te cseléded vagyok. Meglehet, egy ideig másfelé jártál, de hát mi a rossz ebben? Nem számít ez egy csöppet sem, mert az írások és a társadalom szerint is Tiéd minden jog. Te sohasem lehetsz bűnös. Semmi rosszat nem tettél. Sőt, a bűnös én vagyok. Bennem lakik a rossz, a hiba teljesen az enyém. Nem Te vagy felelős elválásunkért. Miért tartod hát hibásnak magad? Miből gondolod, hogy rosszat tettél? Az, hogy még élek, bűnös mivoltomat bizonyítja; nem pusztultam bele a Tőled való elválás gyötrelmébe.
Az egész világ előtt mutatkozom, de Hozzád nem vagyok hű. Nem érhettem el a hitnek azt a magas fokát, amit a Te szereteted megkövetelt volna. Így hát én vagyok a bűnös, nem Te! A szentek megfogalmazták az írásokban, hogy a feleség legyen mindig hálás és odaadó férje iránt. Ezért most, hogy újra találkoztunk, inkább nekem kellene lábaidhoz borulnom, nekem kellene bocsánatért esedeznem, amiért nem szeretlek igazán. E testben vagyok még, élem a világom – nem vagyok hát méltó társad. Kérlek, bocsásd meg ezt nekem! Te akarsz tőlem bocsánatot kérni? De hisz ennek épp fordítva kellene lennie! Ne tedd ezt kérlek!
Erről a találkozásról egy költő írt. Versét Rúpa Gószvámí Padjávalí című művébe foglalta.
Ilyen eszmények szerint vonzódjunk Krsnához. A végtelenhez csakis így viszonyulhatunk mi, parányiak. Ő esetleg kis figyelmet szentel nekünk, mi viszont mindig osztatlan figyelemmel viseltessünk iránta. Nincs más választásunk. Csaitanja Maháprabhu teljes odaadásra buzdít, s mivel jelentéktelenül parányiak vagyunk, csakis ilyen lehet a hozzáállásunk.”

PDF

Jasódá mesél

Rúpa gószvámí Padjávalíjában olvasható e két kedves történet:

rāmo nāma babhūva huṁ tad-abalā sīteti huṁ tau pitur
vācā pañcavaṭī-vane nivasatas tasyāharad rāvaṇaḥ |
kṛṣṇasyeti purātanīṁ nija-kathām ākarṇya mātreritāṁ
saumitre kva dhanur dhanur dhanur iti vyagrā giraḥ pāntu vaḥ ||

– Ráma volt a neve…
– ühüm …
– a feleségéé pedig Szítá.
– ühüm …
– Míg apja parancsára a Panycsavatí erdőben éltek, Rávana elrabolta (Szítát).
Miközben saját régi történetét hallotta édesanyjától, Krsna így kiáltott:
– Laksmana! Hol az íjam! Az íjam, hol az íjam!
Krsna izgatott szavai oltalmazzanak benneteket!

a versmérték śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

śyāmoccandrā svapiti na śiśo naiti mām adya nidrā
nidrāhetoḥ śṛṇu suta kathāṁ kām apūrvāṁ kuruṣva |
vyaktaḥ stambhān naraharir abhūd dānavaṁ dārayiṣyann
ity uktasya smitam udayate devakī-nandanasya ||

– Sjáma, kisfiam, még éjszaka van, nem alszol?
– Nem, elkerül az álom.
– Hogy elaludj fiacskám, elmondok egy mesét.
– Melyiket?
– Egy egészen különleges (történetet).
– Kérlek, mesélj!
(S mikor Jasódá odaért a történetben, hogy) az oszlopból előlépett a (félig ember, félig oroszlán) Narahari, hogy szétszaggassa a démont, szavai mosolyt csaltak Dévakí kisfiának arcára.

Sarvānanda versét mandākrāntā (lassú andalgás) mértékben írta.

PDF

Krsna bánata

Rúpa gószvámí Padjávalíjából már olvastunk verseket Rádhá bánatáról… e fejezet a Dvárakában lakozó Krsna érzelmeit beszéli el.

kālindīm anukūla-komalarayām indīvara-śyāmalāḥ
śailopānta-bhuvaḥ kadamba-kusumair āmodinaḥ kandarān |
rādhāṁ ca prathamābhisāra-madhuraṁ jātānutāpaḥ smarann
astu dvāravatī-patis tri-bhuvanāmodāya dāmodaraḥ ||

A Jamuná kellemes, lágy hullámaira, a kék lótuszoktól sötétlő,
hegyekkel szegélyezett, kadamba virágoktól illatos vidék barlangjaira,
és Rádhára, az első találkozás mézére emlékezve ébredt megbánás
Dváraká urának szívében. Ő, Dámódar tegye a három világot boldoggá!

a költő: Śaraṇa, a versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

kāmaṁ kāmayate na keli-nalinīṁ nāmodate kaumudī-
nisyandair na samīhate mṛga-dṛśām ālāpa-līlām api |
sīdann eṣa niśāsu niḥsaha-tanur bhogābhilāṣālasair
aṅgais tāmyati cetasi vraja-vadhūm ādhāya mugdho hariḥ ||

Nem vágyja a lótusz-játékot, nem örvendezteti meg a holdvilág,
még a pajkos társalgás sem vonzza őz-szemű feleségeivel,
csak üldögél sorvadozva éjjeleken át, örömöt és évődést feledve.
Így búsong kábultan Hari, míg szívében csak arra a vradzsabéli leányra gondol.

a költő: Śaraṇa, a versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

ratna-cchāyā-cchurita-jaladhau mandire dvārakāyā
rukmiṇyāpi prabala-pulakodbhedam āliṅgitasya |
viśvaṁ pāyān masṛṇa-yamunā-tīra-vānīra-kuñje
rādhā-kelī-bhara-parimala-dhyāna-mūrchā murāreḥ ||

Dvárakai palotájában, mely drágakőhöz hasonlatos árnyékot vet az óceánra, (hitvese,) Rukminí szoros, eksztatikus ölelésében,
Murárinak a Jamuná-parti nádkunyhó ötlött eszébe, és Rádhá illatára emlékezve elvesztette eszméletét. Önkívülete oltalmazza a mindenséget!

a költő Umāpatīdhara (Dzsajadév kortársa), a versmérték: mandākrāntā (lassú andalgás)

nirmagnena mayāmbhasi praṇayataḥ pālī samāliṅgitā
kenālīkam idaṁ tavādya kathitaṁ rādhe mudhā tāmyasi |
ity utsvapna-paramparāsu śayane śrutvā vacaḥ śārṅgino
rukmiṇyāḥ śithilī-kṛtaḥ sa-kapaṭaṁ kaṇṭha-grahaḥ pātu vaḥ ||

„Nem öleltem át Pálít, a vízben alámerülve,
miért aggodalmaskodsz, ó Rádhá, fölöslegesen bánkódsz!”
Így beszélt álmában a Sárnga-íjas Krsna,
és Rukminí nem karolta át. Ő oltalmazzon benneteket!

a költő Umāpatīdhara

PDF

Rádhiká bánata

a Padjávalí szépséges verseinek folytatása…

yugāyitaṁ nimeṣeṇa
cakṣuṣā prāvṛṣāyitam |
śūnyāyitaṁ jagat sarvaṁ
govinda viraheṇa me ||

Örökké tart a pillanat,
Orcámon fut a könnypatak,
Üres lett az egész világ,
úgy hiányolom Góvindát!

A Siksástaka 7. verse

dalati hṛdayaṁ gāḍhodvegaṁ dvidhā na tu bhidyate
vahati vikalaḥ kāyo mūrcchāṁ na muñcati cetanām |
jvalayati tanūm antardāhaḥ karoti na bhasmasāt
praharati vidhir marmacchedī na kṛntati jīvitam ||

dalati – meghasad; hṛdayam – szív; gāḍha-udvegam –erős remegés, zaklatottság; dvidhā – kettészakított; na – nem; tu – ám; bhidyate – van hasítva; vahati – elvisz; vikalaḥ – legyengült, csonka; kāyaḥ – test; mūrcchām – ájulás; na – nem; muñcati – hagy el; cetanām – tudat; jvalayati – lángra lobbantja; tanūm – testet; antar-dāhaḥ – belső tűz; karoti – tesz; na – nem; bhasmasāt – hamuvá; praharati – ver; vidhiḥ – végzet; marma-chedī – létfontosságút pusztító; na – nem; kṛntati – vágja el; jīvitam – életet

Reszkető szívem meghasadt, mégsem szakad ketté teljesen,
erőtlen testem elalélt, mégsem hagy el egészen az eszmélet.
testem elemészti a tűz, mégsem hamvaszt el,
a végzet összetöri szívem, ám nem veszi el életem.

a versmérték: hariní (gazella-ünő, vagy sápadt leány)

dṛṣṭaṁ ketaka-dhūli-dhūsaram idaṁ vyoma kramād vīkṣitāḥ
kacchāntāś ca śilīndhra-kandala-bhṛtaḥ soḍhāḥ kadambānilāḥ |
sakhyaḥ saṁvṛṇutāśru muñcata bhayaṁ kasmān mudhaivākulā
etān apy adhunāsmi vajraghaṭitā nūnaṁ sahiṣye ghanān ||

dṛṣṭam – látott; ketaka-dhūli-dhūsaram – kétaka porától szürke; idam – ez; vyoma – ég; kramāt – lépéstől; vīkṣitāḥ – látottak; kaccha-antāḥ – partmentiek; ca – és; śilīndhra-kandala-bhṛtaḥ – banánvirág rügyeket fenntartó; soḍhāḥ – eltűrtek; kadamba-anilāḥ – kadamba illatú szellők; sakhyaḥ – barátnők!; saṁvṛṇuta – rejtegessétek!; aśru – könnyet; muñcata – hagyjátok el!; bhayam – félelmet; kasmāt – miért?; mudhā – hasztalan; eva – bizony; ākulāḥ – zaklatott, zavarodott; etān – ezeket; api – bizony; adhunā – most; asmi – vagyok; vajra-ghaṭitā – gyémánt/villám csinált; nūnam – bizonnyal; sahiṣye – el fogom biselni; ghanān – keményeket

Láttam már milyen a kétaka porától elszürkült ég, megnéztem
a banánfa rügyeivel elborított folyópartot, és elviseltem a kadamba-illatú szellőt is.
Drága barátnőim, töröljétek le könnyeiteket, ne féltsetek, miért is vagytok ily zaklatottak?
(Gyémántkemény) villámból kovácsoltak engem, eltűrök minden nehézséget!

A szerző Rudra, a versmérték: sárdúlavikrídita
A kétaka növény hosszú, tüskés szélű leveleiről (melyek a Gíta Góvinda szerint lándzsaként döfik át a szerelmesek szívét), s bódítóan finom illatáról ismert.

seyaṁ nadī kumuda-bandukarās ta eva
tad yāmunaṁ taṭam idaṁ vipinaṁ tad etat |
te mallikā-surabhayo marutas tvam eva
hā prāṇa-vallabha sudurlabhatāṁ gato’si ||

sa iyam – ugyanaz; nadī – folyó; kumuda-bandhu – Hold (a fehér tavililiom barátja); karāḥ – sugarak; te eva – bizony ezek; tad – az; yāmunam taṭam – a Jamuná partja; idam – itt; vipinam – liget; tad etat – az; te – ezek; mallikā-surabhayaḥ – jázmin illatú; marutaḥ – szellők; tvam eva – bizony te; hā – jaj nekem! (a fájdalom felkiáltása); prāṇa-vallabha –életem kedvese; sudurlabhatām – a nagyon nehezen elérhetőségbe; gataḥ – elment; asi – vagy

Ez ugyanaz a folyó, ugyanaz a holdsugár,
s ugyanaz a liget, a Jamuná partján.
A szellő is ugyanúgy a jázminok illatával terhes,
ó, jaj, csak te mentél elérhetetlen-messze, szívem kedvese!

A költő: Hari Bhatta, a versmérték: vaszantatilaká (a tavasz ékessége)

PDF

egy jelentőségteljes üzenet

Rúpa gószvámí a Padjávalíban (371.) e címet adja Srí Sasthí dász versének:

muralī-kala-nikvaṇair na yā
guru-lajjā-bharam apy ajīgaṇat |
virahe tava gopikāḥ kathaṁ
samayaṁ tā gamayantu mādhava ||

muralī-kala-nikvaṇaiḥ – a fuvola halk (lágy) hangjaival; na – nem; yāḥ – akik; guru-lajjā-bharam – feljebbvalók előtti szégyenkezés súlyát; api – bizony; ajīgaṇan – számoltak; virahe – távollétben; tava – tiéd; gopikāḥ – fejőslánykák; katham – miért; samayam – viselkedési normát, szokást; tāḥ – ők; gamayantu – késztessék!, akarják!; mādhava – Mádhava!

A fuvola halk hangját meghallva nem számoltak ők a feljebbvalóik előtti szégyenkezés súlyával.
Ó, Mádhava! Vajon miért kellene akkor e fejőslánykáknak távollétedben a szokások szerint élniük?

a versmérték: viyoginī (a férjétől elszakított asszony).

PDF

üzenet a messzeségbe

mathurā-pathika murārer
upageyaṁ dvāri vallavī-vacanam |
punar api yamunā-salile
kāliya-garalānalo jvalati ||

mathurā-pathika – Mathurába utazó!; murāreḥ – Murárié; upageyam – megközelítve; dvāri – kapuban; vallavī-vacanam – pásztorlányka beszéde; punar – ismét; api – bizony; yamunā-salile – a Jamuná vizében; kāliya-garala-analaḥ – Kálija mérgének tüze; jvalati – perzsel, éget

Ó, Mathurába utazó! Murári ajtajához lépve egy pásztorlányka így kiáltott:
„Kálija mérgének tüze megint égeti a Jamuná vizét!”

PDF

Rádhiká bánata

Rúpa gószvámí Padjávalí című versgyűjteményéből következik néhány vers, melyek Rádhiká fájdalmát ecsetelik.

gato yāmo gatau yāmau
gatā yāmā gataṁ dinam |
ha hanta kim kariṣyāmi
na paśyāmi harer mukham ||

Eltelt három óra, eltelt hat óra,
múlnak az órák, elmúlt a nap is.
Ó, jaj, mit tegyek,
nem láthatom Hari arcát!

A 320. vers szerzője Sankara...
A versben említett yāma a nap nyolcadrésze, azaz három óra.

yāḥ paśyanti priyaṁ svapne
dhanyās tāḥ sakhi yoṣitaḥ |
asmākaṁ tu gate kṛṣṇe
gatā nidrāpi vairiṇī ||

Kedves barátnőm, mily szerencsések azok a hajadonok, kik álmaikban kedvesüket láthatják!
Ám most, hogy Krsna elment, ellenségünk, az álom is elhagyott bennünket.

A Padjávalí 322. versének Srí Dhanja (Szerencsés) a szerzője.

so‘yaṁ vasanta-samayo vipinaṁ tat etat
so‘yaṁ nikuñja-viṭapī nikhilaṁ tadāste |
hā hanta kintu nava-nīrada-komalāṅgo
nāloki puṣpa-dhanuṣaḥ prathamāvatāraḥ ||

Ez az a tavaszi pillanat, ugyanaz az erdő, ugyanaz a liget, minden ugyanaz.
Mégis, ó, jaj! Nem látható benne a friss esőfelhőre emlékeztető, szépséges testű virág-íjas (szerelemisten) legkiválóbb megtestesülését.

A 323. verset Srí Szanydzsaja Kavisékharának köszönhetjük.
A versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége)

PDF

amikor Krsna álmában beszélt

śambho svāgataṁ āsyatām ita ito vāmena padmodbhava
krauñcāre kuśalaṁ sukhaṁ surapate vitteśa no dṛśyase |
itthaṁ svapna-gatasya kaiṭabha-ripoḥ ṣrutvā jananyā giraḥ
kiṁ kiṁ bālaka jalpasīty anucitaṁ thūthū-kṛtaṁ pātu vaḥ ||

śambho – Siva!; su-āgatam – üdvözlet; āsyatām – ülj le!; itaḥ – itt; itaḥ – itt; vāmena – balomra; padma-udbhava – Lótuszonszületett! (Brahmá neve); krauñca-āre – Kraunycsa ellensége!, Szkanda neve; kuśalam – jólét, boldogság; sukham – öröm; sura-pate – félistenek ura! (Indra); vitta-īśa – Kincs-ura! (Kuvéra); na – nem; u – bizony; dṛśyase – vagy látva; ittham – így; svapna-gatasya – alvóé („alvásba menté”); kaiṭabha-ripoḥ – Kaitabha ellenségéé; ṣrutvā – hallván; jananyā – anyja által; giraḥ – szavait; kiṁ kiṁ – micsoda? hogyan?; bālaka – fiú!; jalpasi – mondasz; iti – ”; anucitam – szokatlan, illetlen; thūthū-kṛtaṁ – thúthú hangot hallató (a thúthú a köpés vagy a cuppogás hangutánzó szava); pātu – oltalmazzon!; vaḥ – titeket

„Üdvözöllek Sambhu, foglalj helyet! Kedves Lótuszonszületett (Brahmá), ide a baloldalamra! Kedves Szkanda, jól megy sorod? Ó, Indra, légy boldog! Kedves Kuvérám, rég nem láttalak!”
Az álmában motyogó Krsna szavait hallván édesanyja (felriadva) így kérdezte: „Hogyan? Mit mondasz kisfiam?” Ő oltalmazzon benneteket!

a versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

PDF

Sríkarácsárja fohásza

nandanandana-padāravindayoḥ
syandamāna-makaranda-bindavaḥ |
sindhavaḥ parama-saukhya-sampadāṁ
nandayantu hṛdayaṁ mamāniśam ||

nanda-nandana-pada-aravindayoḥ – Nanda fiának láb-lótuszaié; syandamāna-makaranda-bindavaḥ – lecsöppenő nektár-cseppek; sindhavaḥ – óceánok; parama-saukhya-sampadām – legfőbb boldogság vagyonainak; nandayantu – tegye boldoggá; hṛdayam – szívet; mama – enyém; aniśam – szakadatlan („éjszakátlan”)

A Nanda fiacskája lótuszlábairól
lecsöppenő nektárcseppek,
a transzcendentális boldogság kincsének óceánjai
töltsék el örömmel újra meg újra a szívem!

A szerző neve (Sríkara) Visnu egyik neve („Srí-kezű”, aki Srít, a szerencseistennőt tartja karjaiban), ám a szó piros lótuszt is jelent.És Krsna talpának színe is pirosas, ezért a piros lótuszvirág Krsna lótuszlábaira, és Sríkarácsárjára is emlékeztet.

PDF

vajon ki a pokol lakója?

arcye viṣṇau śilā-dhīr guruṣu nara-matir vaiṣṇave jāti-buddhir
viṣṇor vā vaiṣṇavānāṁ kali-mala-mathane pāda-tīrthe 'mbu-buddhiḥ |
śrī-viṣṇor nāmni mantre sakala-kaluṣa-he śabda-sāmānya-buddhir
viṣṇau sarveśvareśe tad-itara-sama-dhīr yasya vā nārakī saḥ ||

arcye – az imádandó iránt; viṣṇau – Visnu iránt; śilā-dhīḥ – kőként vélekedés; guruṣu – mester iránt; nara-matiḥ – emberként vélekedés; vaiṣṇave – vaisnava iránt; jāti-buddhiḥ – kaszt-vélekedés; viṣṇoḥ – Visnué; vā – vagy; vaiṣṇavānām – vaisnaváké; kali-mala-mathane – kali szennyét lemosó iránt; pāda-tīrthe – láb-zarándokhely iránt; ambu-buddhiḥ – víz-vélekedés; śrī-viṣṇoḥ nāmni – Srí Visnu neve iránt; mantre – mantra iránt; sakala-kaluṣa-he – minden vétket eltörlő iránt; śabda-sāmānya-buddhiḥ – hang-közönséges-vélekedés; viṣṇau – Visnu iránt; sarva-īśvara-īśe – minden úr ura iránt; tad-itara-sama-dhīḥ – másokkal egyenlőként vélekedés; yasya – akié; vā – vagy; nārakī – pokoli, a pokol lakója; saḥ – ő

Aki az imádandó Visnu-múrtiban csupán a követ, mesterben csak az embert, a vaisnavában a kasztját,
Visnunak vagy a vaisnaváknak a kali-kor szennyét lemosó szent zarándokhelyeiben csupán a vizet látja,
Srí Visnu nevét, a minden vétket eltörlő mantrát közönséges hangnak tekinti,
vagy Visnut, minden úr urát másokkal egyenlőnek véli, az a pokol lakója.

(a vers a Gaudíja Kanthahára szerint a Padma-puránából való,
Rúpa gószvámí pedig Srí Daksinátja verseként említi a Padjávalíban, melyben ez a 114. vers)

Felmerül a kérdés: olykor látni gurukat, akik méltatlanul viselkednek, Krsna híveit, akik kaszt-szemmel tekintenek másokra, vagy egyszerűen csak neofitaként világi mentalitásúak. Vajon a pokol lakójává tesz, ha észrevesszük mindezt?
A haladó bhakta ismérve, hogy megkülönböztető-képességre tesz szert (lásd Bhág. 11.2.45-47.). A kezdő még nem rendelkezik ilyen megkülönböztető-képességgel, a tökéletes pedig már nem, ám a haladó pontosan tudja mi a jó, s mi nem, mi segíti a bhakti kibontakozását, s mi hátráltatja. A „vaisnavában a kasztját látni” jelentése ugyanaz, mint a felsorolás többi eleméé: anyagi szemmel tekinteni a lelki értékekre, ami valóban végzetes hiba.
Ugyanakkor a bhakta látásmódja nem az ítélkezés, hanem a könyörület.

A vers 21 szótagú verslábakból áll, a versmérték: sragdharā (virágfüzéres): – – – – υ – / – υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – υ

PDF

„ki vagyok én?”

nāhaṁ vipro na ca nara-patir nāpi vaiśyo na śūdro
nāhaṁ varṇī na ca gṛha-patir no vanastho yatir vā |
kintu prodyan-nikhila-paramānanda-pūrṇāmṛtābdher
gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ ||

na – nem; aham – én; vipraḥ – tanult bráhmana; na – nem; ca – és; nara-patiḥ – ksatrija (lovag, „az emberek ura”); na – nem; api – bizony; vaiśyaḥ – vaisja (gazdálkodó, kézműves, kereskedő); na – nem; śūdraḥ – szolga; na – nem; aham – én; varṇī – tanuló („valamely varnához tartozó”); na – nem; ca – és; gṛha-patiḥ – házasember; no – nem; vanasthaḥ – „erdőlakó”, remete; yatiḥ – aszkéta szerzetes; vā – vagy; kintu – ám; prodyat – „feljövő”; nikhila – teljes; parama-ānanda-pūrṇa-amṛta ābdheḥ –legfőbb gyönyörrel teli nektár-óceánnak; gopī-bhartuḥ – gópík urának; pada-kamalayoḥ – láb-lótuszainak; dāsa-dāsa-anudāsaḥ – szolgák szolgáinak szolgája

Nem vagyok sem bráhmana, sem ksatrija, sem vaisja vagy súdra,
nem vagyok sem brahmacsárí, sem házasember, sem remete vagy szerzetes,
hanem a transzcendens gyönyör nektáróceánja,
a gópík ura lótuszlábait szolgáló szolgák szolgája.

Csaitanja Maháprabhu e verssel hódolt Dzsagannáthnak, a Ratha-játrá ünnepen. A vers a Rúpa gószvámí által összeállított versgyűjtemény 74. verse, és Csaitanja Maháprabhut jelöli meg szerzőjeként. A Csaitanja-csaritámrtában ez a 2.13.80. vers.
A versmérték: mandākrāntā (lassú előretörés, lassú győzelem): – – – – / υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –

PDF

Laksmídhara Szvámí versei

śrī-rāmeti janārdaneti jagatāṁ nātheti nārāyaṇety
ānandeti dayāpareti kamalākānteti kṛṣṇeti ca |
śrīman-nāma-mahāmṛtābdhi-laharī-kallola-magnaṁ muhur
muhyantaṁ galad-aśru-netram avaśaṁ māṁ nātha nityaṁ kuru ||

śrī-rāma – Srí Ráma!; iti –”; janārdana – Dzsanárdan!; iti –”; jagatām nātha – univerzum ura!; iti –”; nārāyaṇa – Nárájan!; iti –”; ānanda – Boldogság!; iti –”; dayāpara – a legkönyörületesebb!; iti –”; kamalā-kānta – Szerencseistennő hitvese!; iti –”; kṛṣṇa – Krsna!; iti –”; ca – és; śrīmat-nāma-mahā-amṛta-abdhi-laharī-kallola-magnam – áldásos név hatalmas nektár-óceánjának hullámainak sodrában megmártózóvá; muhur – gyakorta; muhyantam – elájulóvá, elgyöngülővé; galat-aśru-netram – (kinek) kicsordult a könny a szeméből; avaśam – engedetlent, fegyelmezetlent, nem ellenőrzöttet; mām – engem; nātha – úr!; nityam – mindig; kuru – tégy!

Srí Ráma! Dzsanárdan! Univerzum ura! Nárájan! Boldogság! Legkönyörületesebb! Szerencseistennő hitvese! Krsna! / Ó, uram, hadd mártózzak meg újra és újra áldásos neveid végtelen nektár-óceánjának hullámaiban, s bár az érzékeim rabja vagyok, add, hogy kicsorduljon a könnyem, s tagjaimból elszálljon az erő!

A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

śrī-kānta kṛṣṇa karuṇāmaya kañja-nābha
kaivalya-vallabha mukunda murāntaketi |
nāmāvalīṁ vimala-mauktika-hāra-lakṣmī
lāvaṇya-vañcana-karīṁ karavāṇi kaṇṭhe ||

śrī-kānta – Szerencseistennő hitvese!; kṛṣṇa –Krsna!; karuṇā-maya –könyörülettel teljes!; kañja-nābha –lótusz-köldökű!; kaivalya-vallabha –az üdvösség imádottja (vagy elöljárója, mestere)!; mukunda –Mukunda!; mura-antaka –Mura végzete!; iti –”; nāma-āvalim –a nevek füzérét; vimala-mauktika-hāra – makulátlan (kristálytiszta) gyöngyök láncát; lakṣmī -lāvaṇya –Laksmí szépségét; vañcana-karīm – elhomályosítót („veszteséget-tevőt”); karavāṇi – tegyem!; kaṇṭhe –nyakban;

Szerencseistennő hitvese! Krsna! Könyörületes! Lótuszköldökű! Az üdvösség mestere! Mukunda! Mura végzete! / Hadd viseljem mindig nyakamban szent neveid füzérét, mely elhomályosítja Laksmí szépséges gyöngysorának tündöklését is!

A Szerencseistennő a tejóceán szülötte, így ő viseli a legszebben tündöklő igazgyöngy nyakláncot.
A versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége)

PDF

a szent név holdsugaras balzsama

A szent név holdsugaras balzsama (Nāma-kaumudī) Laksmídhara Szvámí műve, aki a jeles Bhágavatam-kommentátor, Srídhar Szvámí testvére. Sajnos a rendelkezésemre álló források között csak egy verset találtam e műből, Rúpa-gószvámí Padjávalíjában:

aṁhaḥ samharad akhilaṁ
sakṛd udayād eva sakala-lokasya |
taraṇir iva timira-jaladhiṁ
jayati jagan-maṅgalaṁ harer nāma ||

aṁhaḥ sam-harat – a bűnöket teljesen elpusztító; akhilam – teljes; sakṛt – egyszer, egyszerre, hirtelen; udayāt – felemelkedés miatt; eva – bizony; sakala-lokasya – az egész világé; taraṇiḥ iva – mint a Nap; timira-jaladhim – sötét óceán; jayati – győzedelmeskedjék; jagat-maṅgalam – a világ áldása; harer nāma – Hari neve

Felemelkedése nyomán végérvényesen elpusztul az egész világ minden bűne, miként a felkelő Nap oszlatja szét egy szempillantás alatt a tengernyi sötétséget – győzedelmeskedjék hát Hari neve, mely áldást hoz a világra!

(Nāma-kaumudī 1.2., Padyāvalī 16.)

A Nap értelemben használt taraṇi szó jelentése a védai nyelvben átjáró, átható, s ebben az értelemben az átható sugárzású Napot jelenti. Ám a tṛ szógyök átkel, átszel jelentése miatt az átkelést segítő megmentőre is utal, így kiválóan illik a hasonlatba. A tenger, óceán jelentésű jala-dhī („víz-tartó”) szó százmilliárdot is jelent.
Sríla Prabhupád értelmezésében a sakala-loka kifejezés a világ minden emberét jelenti: bárki is zengi a szent nevet, megszabadul bűneitől: „Ahogy a kelő nap szétoszlatja a világban a sötétséget, amely olyan mély, akár az óceán, úgy az Úr szent neve, még ha csak egyszer mondja is ki valaki sértés nélkül, az élőlény bűnös életének minden visszahatását elpusztítja. Minden dicsőséget az Úr szent nevének, amely az egész világra áldást hoz!” (Csaitanja-csaritámrta 3.3.181.)

PDF

csalafinta vers

Az alábbi verset szintén Rúpa gószvámí Padjávalíjában (283.) olvashatjuk, szerzője ismeretlen:


vāsaḥ samprati keśava kva bhavato mugdhekṣaṇe nanv idaṁ
vāsaṁ brūhi śaṭha prakāma-subhage tvad-gātra-saṁsargataḥ |
yāminyāmuṣitaḥ kva dhūrta vitanur muṣṇāti kiṁ yāminī
śaurir gopavadhūṁ chalaiḥ parihasann evaṁvidhaiḥ pātu vaḥ ||

vāsaḥ – illatszer, hajlék, ruha; samprati – most; keśava – Késava!; kva – hol?; bhavataḥ – tiéd (Krsnáé); mugdha-īkṣaṇe – Szépszemű! vagy: a szép szemben; nanu – persze; idam – itt; vāsam – illatszert, hajlékot, ruhát; brūhi – mondd!; śaṭha – szélhámos! (Krsna); prakāma-subhage – ahogyan csak szeretnéd, szépségem! vagy: szerelemes szépségem! (Rádhá); tvad-gātra-saṁsargataḥ – a te testedhez érhessen; yāminyām – éjjel; uṣitaḥ – lakott; kva – hol?; dhūrta – fortélyos! (Krsna); vitanuḥ – testnélküli; muṣṇāti – ellop; kim – miért?; yāminī – éjszaka; śauriḥ – Sauri (Krsna neve); gopa-vadhūm – tehénpásztor-leányt; chalaiḥ – furfangokkal; parihasan – tréfálkozó; evam-vidhaiḥ– ilyen módon; pātu – oltalmazzon!; vaḥ – bennünket;

– Késava! Hol van most a lakhelyed?
– Elbűvölő szemű szépségem! Természetesen itt van!
– Az otthonod mondd, te szélhámos!
– Ahogy csak kívánod, szépségem, hogy a testedhez érhessen!
– Ó, te csibész, hol voltál az éjszaka?
– Miért is rabolt volna el a testetlen éjszaka?
Oltalmazzon bennünket a pásztorlánykát ilyen furfangosan megtréfáló Krsna!

A vers első fele a vāsa (illatszer, hajlék, ruha) szó értelmezésével játszik, Rádhiká Krsna lakhelyéről kérdez: Kedves Késavám, merrefelé ütöttétek fel most tanyátokat? Krsna azonban úgy tesz, mintha Rádhá a ruhájáról kérdezte volna: Természetesen itt van rajtam, hol is lenne máshol?! Azután meg illatként hallja: azért vagyok ilyen illatos, hogy a kedvedre tegyek, s hogy a testedhez érhessen a testem!
Rádhiká következő kérdését – hol töltötted az éjszakát? – ismét félreértelmezi Krsna. A versben lévő yāminyāmuṣitaḥ kifejezés kétféleképpen is olvasható: yāminyām uṣitaḥ – az éjjelt töltötted (a yāminyām itt a yāminī – éjszaka szó időhatározós ragozású alakja), illetve: yāminyā muṣitaḥ – az éjjel által elrabolt (a yāminyā pedig az éjszaka eszközhatározóként). Rádhiká kérdését tehát így hallja Krsna: miért rabolt el az éjszaka?

Rádhá és Krsna tréfálkozó beszélgetését elmesélő csalafinta vers úgy csalafinta igazán, ha többféleképpen is olvashatjuk. A fenti olvasat Visvanáth Csakravartíé, a Bhakti-szára-pradarsiníból (ez Visvanáth Bhakti-raszámrta-szindhu kommentárja). Ám a vers első fele így is olvasható:

– Késava! Hol a ruhád?
– Elbűvölő szemeidben. Persze, hogy ott!
– A ruhád mondd, te szélhámos!

Sríla Prabhupád az Odaadás nektárjában eszerint interpretálja e verset:
Lángelmének azt nevezik, aki minden ellenvéleményt újabb és újabb érvekkel képes megsemmisíteni. A Padyāvalīban ezzel kapcsolatban egy beszélgetést olvashatunk, amely Kṛṣṇa és Rādhā között hangzott el. Egy reggel, amikor Kṛṣṇa megjelent Rādhānál, Rādhā megkérdezte Tőle: „Kedves Keśavám! Hol van most a vāsád?” A szanszkrit vāsa szónak három jelentése van: lakhely, illat és ruha. Rādhārāṇī valójában azt kérdezte Kṛṣṇától: „Hol van a ruhád?” Kṛṣṇa azonban úgy értette, hogy a lakhelye felől érdeklődik, s így felelt Neki: „Kedves elbűvölt leány! Lakhelyem jelenleg a Te gyönyörű szemed!” Rādhārāṇī így válaszolt: „Te csalafinta fiú! Nem a lakhelyedről kérdeztelek, hanem a ruhádról!” Kṛṣṇa ekkor a vāsa szót „illat”-ként értette, s így szólt: „Óh, szerencsés lélek! (a su-bhaga szóban a bhaga szépséget és jószerencsét is jelent -acsd) Azért váltam ilyen illatossá, hogy tested társaságát élvezhessem!”
Śrīmatī Rādhārāṇī aztán újra így kérdezte Kṛṣṇát: „Hol töltötted az éjszakát?” Rādhārāṇī a yāminyāmuṣitaḥ szanszkrit szót használta. Yāminyām azt jelenti: „éjszaka”, uṣitaḥ pedig azt, hogy „tölteni”. Kṛṣṇa azonban a yāminyāmuṣitaḥ szót két külön szóra bontotta, yāminyāra és muṣitaḥra. A szó ekképpen elválasztva azt jelentette, hogy Yāminī, az éjszaka elrabolta Kṛṣṇát. Így aztán Kṛṣṇa azt felelte Rādhārāṇīnak: „Kedves Rādhārāṇīm! Hogyan rabolhatna el Engem az éjszaka?” Rādhārāṇī minden kérdésére olyan csalafintán felelt, hogy felvidította vele legkedvesebb gopīját.

A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték): – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

PDF

ismét az ajtó előtt

Csakrapáni versében megint csak a csukott ajtó két oldalán találjuk Rádhát és Krsnát. Ő így írja le beszélgetésüket (Padjávalí 282.):

kas tvaṁ bho niśi keśavaḥ śirasijaiḥ kiṁ nāma garvāyase
bhadre śaurir ahaṁ guṇaiḥ pitṛ-gataiḥ putrasya kiṁ syād iha |
cakrī candramukhi prayacchasi na me kuṇḍīṁ ghaṭīṁ dohanīm
itthaṁ gopa-vadhū-jitottaratayā hrīṇo hariḥ pātu vaḥ ||

kaḥ – ki?; tvam – te; bhoḥ – ó, uram!; niśi – éjjel; keśavaḥ – Késava; śirasijaiḥ – hajakkal; kim nāma – ugyan miért?; garvāyase – büszkélkedsz; bhadre – kedves lányka! (nők megszólítása); śauriḥ – Sauri; aham – én; guṇaiḥ – tulajdonságokkal, erényekkel; pitṛ-gataiḥ – ősökkel elmentekkel; putrasya – fiúé; kim – mi; syāt – legyen; iha – itt; cakrī – a kerekes, kereket tartó; candra-mukhi – Hold-arcú! (a szépség jele); prayacchasi – adsz; na – nem; me – nekem; kuṇḍīm – tálat; ghaṭīm – vizeskancsót; dohanīm – tejescsuprot; ittham – így; gopa-vadhū – tehénpásztor-leány; jita-uttaratayā – legyőzött a válaszokkal; hrīṇaḥ – megszégyenített, zavarba hozott; hariḥ – Hari; pātu – oltalmazzon!; vaḥ – minket;

– Ki vagy jó uram, ily késő éjjel?
– Késava.
– Ugyan miért büszkélkedsz a hajaddal?
– Sauri vagyok, kedvesem!
– Az erények elmúltak az ősökkel együtt, vajon mi maradt az utódnak?
– Én vagyok az, holdarcú szépségem, aki kereket tart a kezében!
– Nem adsz nekem tálat, vizeskancsót vagy tejescsuprot?
Oltalmazzon bennünket Hari, kit e pásztorlányka feleleteivel zavarba hozott, s legyőzött.


A Késava név jelentését többféleképpen is értelmezik. Jelenthet Széphajút (a haj jelentésű késa szóból), utalhat a Kési démon fölött diadalmaskodó Krsnára, továbbá Brahmá és Siva eredetére is, hiszen Siva így szól Visnuhoz:

ka iti brahmaṇo nāma īśo 'ham sarva-dehinām |
āvāṁ tavāṅga-saṁbhūtau tasmāt keśava-nāma-bhāk ||
„Kah” ez Brahmá neve, én pedig minden testetöltött ura (ísa) vagyok.
Mindketten a te részedként születtünk, ezért méltán viseled a Késava nevet.

(A szanszkrt nyelv hasonulási szabályai szerint a ka és īśa szavak egymás mellé kerülve összeolvadnak: keśa.
A verset Baladév Vidjábhúsan idézi a Visnu-szahaszra-náma-sztótram kommentárjában)

Krsna tehát Kési démon legyőzőjeként mutatkozik be, ám az éles nyelvű Rádhiká rápirít: miért büszkélkedsz a hajaddal?
Krsna ekkor így szól: Sauri vagyok, azaz Súraszéna király unokája. Súraszéna Vaszudéva apja volt, nevében a súra szó bátort, hősiest jelent, ezért a Sauri név érthető így is: a hős unokája. Az őseid bátrak voltak – szól hát Rádhá – s vajon te? Benned mennyi hősiesség maradt?
A Csakrí név jelentéséről már az előző vers kapcsán szóltunk.

A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték) : – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

PDF

ki kopog?

Rúpa gószvámí Padjávalí című antológiájának egyik fejezete Rádhá és Krsna csalafinta beszélgetéseinek gyűjteménye. Íme egy kis ízelítő a fejezetből (Padjávalí 281.), a szerző ismeretlen.

aṅgulyā kaḥ kavāṭaṁ praharati kuṭile mādhavaḥ kiṁ vasanto
no cakrī kiṁ kulālo na hi dharaṇi-dharaḥ kiṁ dvijihvaḥ phaṇīndraḥ |
nāhaṁ ghorāhi-mardī kim-asi khaga-patir no hariḥ kiṁ kapīśo
rādhā-vāṇībhir itthaṁ prahasita-vadanaḥ pātu vaś-cakra-pāṇiḥ ||

aṅgulyā – ujjal; kaḥ – ki?; kavāṭam – ajtót; praharati – üti, kopogtatja; kuṭile – csalafinta leány!; mādhavaḥ – Mádhava; kim – ki?; vasantaḥ – tavasz; na u – bizony nem; cakrī – a kerekes, kereket tartó; kim – ki?; kulālaḥ – fazekas; na – nem; hi – bizony; dharaṇi-dharaḥ – a földet tartó; kim – ki?; dvi-jihvaḥ phaṇi-īndraḥ – a kétnyelvű kígyókirály; na – nem; aham – én; ghora-ahi-mardī – rettenetes kígyót leütő; kim – ki?; asi – vagy; khaga-patiḥ – madarak ura; na u – bizony nem; hariḥ – Hari; kim – ki?; kapi-īśaḥ – majomisten; rādhā-vāṇībhiḥ – Rádhá szavai által; ittham – így; prahasita-vadanaḥ – mosolygó arc; pātu – oltalmazzon!; vaḥ – minket; cakra-pāṇiḥ – „kerék-kezű”;

– Ki zörgeti ujjával az ajtót?
– Ó, csalafinta leány, (én vagyok az,) Mádhava.
– Ki az? A tavasz?
– Nem, hanem aki kereket tart a kezében!
– Kicsoda? Fazekas?
– Nem, hanem aki fenntartja a Földet!
– Ki vagy? A kétnyelvű kígyókirály?
– Nem! Az vagyok, aki leütötte a rettenetes kígyót!
– Te vagy a madarak ura?
– Bizony nem. Hari vagyok!
– Ki vagy? A majomisten?
Oltalmazzon bennünket a Szudarsan csakrát tartó Krsna, kinek arcára Rádhá szavai így csalnak mosolyt!

Krsna éjnek évadján titokban szeretett Rádhikájához rohan, ám ő ahelyett hogy gyorsan ajtót nyitna, játékos évődésbe kezd. Bár tudja, hogy Krsna áll az ajtó előtt, s azt is, hogy titokban látogatja meg, így nem állhat sokáig az ajtóban, mégis, meglepetést színlelve kérdezősködni kezd: ugyan ki lehet az, aki éjnek évadján kocogtatja az ajtómat? Ó, csalafinta kedvesem, Mádhava vagyok, engedj gyorsan be! – suttogja Krsna, ám Rádhiká tovább játszik, félremagyarázza a Mádhava nevet. A mádhava szó mézédest jelent, s a tavaszt, a tavaszi hangulatot, a Szerelemisten jóbarátját is. Csak nem a tavasz érkezett meg? – kérdi hát Rádhá.
Krsna újabb névvel próbálkozik: a csakra szó jelentése kerék, a csakrin így az, akinek kereke van: Krsna, kezében a Szudarsan csakrával. Ám a „kerék” szó a fazekas korongjára is utalhat, ezért Rádhá így kérdez: talán egy fazekas érkezett ily kései órán?
A dhṛ szógyök jelentése fenntart, ebből fakad a föld egyik neve: dharaní, azaz a fenntartó, a hordozó. Én vagyok a Hordozó hordozója! – próbálkozik ismét Krsna. A világmindenséget Anantasésa, a végtelenség kígyója tartja a fején, ezért Rádhá így játszik tovább: akkor nyilván Anantasésa vagy, a kétnyelvű kígyókirály! A kígyókirály azonban Kálijára is vonatkozhat, akinek Krsna a fejein táncolt, ezért Krsna válasza: nem, én nem a kígyókirály vagyok, hanem aki leütötte azt a rettenetes szörnyeteget! A kígyók legfélelmetesebb ellenfele Garuda, a madarak királya. Aki elpusztítja (a mardin jelenthet leütőt vagy összezúzót is) a rettenetes kígyót, az csak Garuda lehet Rádhiká szerint: ó, hát te volnál Garuda, a madarak királya! Nem – válaszol Krsna –, Hari vagyok, aki Garuda vállán lovagol! A hari szó jelentheti a sárgászöld vagy vörösesbarna színt, s majmot, lovat vagy akár oroszlánt is, így Rádhiká folytathatja az évődést: ó, akkor te vagy Hanumán, a majmok ura!
A híveit megoltalmazó, a démonokat elpusztító Isten fegyvere a Szudarsan csakra… s ez az Isten most Rádhiká ajtaja előtt mosolyog kedvese tréfáin.

A versmérték: sragdharā (virágfüzéres): – – – – υ – – υ υ υ υ υ υ – – υ – – υ – –

PDF