Bejegyzések
śrī-rāmeti janārdaneti jagatāṁ nātheti nārāyaṇety
ānandeti dayāpareti kamalākānteti kṛṣṇeti ca |
śrīman-nāma-mahāmṛtābdhi-laharī-kallola-magnaṁ muhur
muhyantaṁ galad-aśru-netram avaśaṁ māṁ nātha nityaṁ kuru ||
śrī-rāma – Srí Ráma!; iti –”; janārdana – Dzsanárdan!; iti –”; jagatām nātha – univerzum ura!; iti –”; nārāyaṇa – Nárájan!; iti –”; ānanda – Boldogság!; iti –”; dayāpara – a legkönyörületesebb!; iti –”; kamalā-kānta – Szerencseistennő hitvese!; iti –”; kṛṣṇa – Krsna!; iti –”; ca – és; śrīmat-nāma-mahā-amṛta-abdhi-laharī-kallola-magnam – áldásos név hatalmas nektár-óceánjának hullámainak sodrában megmártózóvá; muhur – gyakorta; muhyantam – elájulóvá, elgyöngülővé; galat-aśru-netram – (kinek) kicsordult a könny a szeméből; avaśam – engedetlent, fegyelmezetlent, nem ellenőrzöttet; mām – engem; nātha – úr!; nityam – mindig; kuru – tégy!
Srí Ráma! Dzsanárdan! Univerzum ura! Nárájan! Boldogság! Legkönyörületesebb! Szerencseistennő hitvese! Krsna! / Ó, uram, hadd mártózzak meg újra és újra áldásos neveid végtelen nektár-óceánjának hullámaiban, s bár az érzékeim rabja vagyok, add, hogy kicsorduljon a könnyem, s tagjaimból elszálljon az erő!
A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)
śrī-kānta kṛṣṇa karuṇāmaya kañja-nābha
kaivalya-vallabha mukunda murāntaketi |
nāmāvalīṁ vimala-mauktika-hāra-lakṣmī
lāvaṇya-vañcana-karīṁ karavāṇi kaṇṭhe ||
śrī-kānta – Szerencseistennő hitvese!; kṛṣṇa –Krsna!; karuṇā-maya –könyörülettel teljes!; kañja-nābha –lótusz-köldökű!; kaivalya-vallabha –az üdvösség imádottja (vagy elöljárója, mestere)!; mukunda –Mukunda!; mura-antaka –Mura végzete!; iti –”; nāma-āvalim –a nevek füzérét; vimala-mauktika-hāra – makulátlan (kristálytiszta) gyöngyök láncát; lakṣmī -lāvaṇya –Laksmí szépségét; vañcana-karīm – elhomályosítót („veszteséget-tevőt”); karavāṇi – tegyem!; kaṇṭhe –nyakban;
Szerencseistennő hitvese! Krsna! Könyörületes! Lótuszköldökű! Az üdvösség mestere! Mukunda! Mura végzete! / Hadd viseljem mindig nyakamban szent neveid füzérét, mely elhomályosítja Laksmí szépséges gyöngysorának tündöklését is!
A Szerencseistennő a tejóceán szülötte, így ő viseli a legszebben tündöklő igazgyöngy nyakláncot.
A versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége)
Kérdés:
VálaszTörlésHa jól emlékszem, még nem láttam a slókamálán olyan verset, ahol az "iti"-k így szerepeltek volna. Először azt gondoltam, hogy valami elírás, de aztán hamar rájöttem, hogy ez mit jelent.
Válasz:
Előfordult már máshol is… talán nem ilyen szembetűnő számban :)
Az iti lehet az idézet bezárása, Pl . a Gítá 2.9. versében Szandzsaja ezt mondja:
evam uktvā hṛṣīkeśaṁ guḍākeśaḥ parantapaḥ |
na yotsya iti govindam uktvā tūṣṇīṁ babhūva ha ||
Szó szerint fordítva:
Így (evam) szólva (uktvā) Hrsíkésához (hṛṣīkeśam) a tunyaság legyőzője (guḍākeśaḥ), az ellenség fenyítője (parantapaḥ):
nem fogok harcolni (na yotsya). Góvindához (govindam) szólva (uktvā) néma (tūṣṇīm) lett (babhūva).
Szanydzsaja idézi Ardzsuna szavait, a vers első felében ezt mondja el, az idézet végét pedig az iti zárja.
Máskor az iti a szó eredeti használatát (śabdasvarūpa) jelöli, mint a fenti versben is: śrī-rāma iti – a szanszkrt nyelven külön ragozási eset a megszólítás, a śrī-rāma ilyen megszólítás (ezt a fordításban az utána tett felkiáltójellel próbáltam érzékeltetni). A szent nevek nektár-óceánjában való megmártózás azt jelenti, hogy e nevekkel szólongatom Istent, s az iti itt arra utal, hogy pontosan így, megszólító esetben kell mondani. Így is fordíthatnánk a szöveget: Hadd mártózzam meg a szent nevek nektár-óceánjában, így kiáltva: „Srí Ráma! Dzsanárdan!...”
A Bhág. 1.2.11. versében hasonló értelemben áll az iti:
vadanti tat tattva-vidas tattvaṁ yaj jñānam advayam |
brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate ||
Azt (tat) mondják (vadanti) az valóság látnokai (tattva-vidaḥ), (arról a valóságról), ami (yat) valóság (tattvam) nem-kettősként (advayam) ismert (jñānam)
Brahman, Paramátmá, Bhagaván, van hallva (śabdyate).
A versben a brahma, paramātmā és bhagavān szavak alanyesetben állnak, hiszen beszélnek róla, illetve így szól a kinyilatkoztatás.
S hogy egy harmadik alkalmazását is említsem az iti-nek: áll felsorolás végén is, pl. a Gítá 7.4. versében:
bhūmir āpo 'nalo vāyuḥ khaṁ mano buddhir eva ca |
ahaṅkāra itīyaṁ me bhinnā prakṛtir aṣṭadhā ||
Föld, víz, tűz, levegő, éter elme s az értelem, ahankár; íme (iti) ez (iyam) a nyolcféle (aṣṭadhā) elkülönült (bhinnā) természetem (prakṛtiḥ me).
Ezekben az esetekben az iti fordítható az „együtt” vagy „összevéve” szavakkal is.
Még egy alkalmazása az iti-nek, ezzel zárjuk a szövegeket:
iti ṭīkā-samāptā
(ez a jegyzet befejezése)
Újabb kérdés a privát üzenetek között, röviden összefoglalva: „Nárájana vagy Nárájan?” azaz: mi a helyzet a szóvégi „a” betűkkel?
VálaszTörlésVálasz:
A szanszkrt nyelvben az írás arra való, hogy a mantrákat, a szent szövegeket a lehető legnagyobb precizitással, a hallott szöveget a legpontosabban visszaadva jegyezzék le. A szanszkrtban tehát nincs „másképp mondjuk másképp írjuk” szabály, ahogyan azt annakidején nyelvtanórán tanultuk. Ám míg a szanszkrt nyelv változatlan maradt, a prákrit nyelvek természetesen változtak az idők során, s pl. mai bengáli vagy hindí kiejtésben elharapják ezeket a szóvégi „a” hangokat, miközben írásban feltüntetik. A szanszkrt transzliterált szöveg egyértelmű, ám ha magyar fonetikával írom a szót, sokszor a mai kiejtés szerint írom... így:
üdvözlettel: Csarandász