a Padjávalí szépséges verseinek folytatása…
yugāyitaṁ nimeṣeṇa
cakṣuṣā prāvṛṣāyitam |
śūnyāyitaṁ jagat sarvaṁ
govinda viraheṇa me ||
Örökké tart a pillanat,
Orcámon fut a könnypatak,
Üres lett az egész világ,
úgy hiányolom Góvindát!
A Siksástaka 7. verse
dalati hṛdayaṁ gāḍhodvegaṁ dvidhā na tu bhidyate
vahati vikalaḥ kāyo mūrcchāṁ na muñcati cetanām |
jvalayati tanūm antardāhaḥ karoti na bhasmasāt
praharati vidhir marmacchedī na kṛntati jīvitam ||
dalati – meghasad; hṛdayam – szív; gāḍha-udvegam –erős remegés, zaklatottság; dvidhā – kettészakított; na – nem; tu – ám; bhidyate – van hasítva; vahati – elvisz; vikalaḥ – legyengült, csonka; kāyaḥ – test; mūrcchām – ájulás; na – nem; muñcati – hagy el; cetanām – tudat; jvalayati – lángra lobbantja; tanūm – testet; antar-dāhaḥ – belső tűz; karoti – tesz; na – nem; bhasmasāt – hamuvá; praharati – ver; vidhiḥ – végzet; marma-chedī – létfontosságút pusztító; na – nem; kṛntati – vágja el; jīvitam – életet
Reszkető szívem meghasadt, mégsem szakad ketté teljesen,
erőtlen testem elalélt, mégsem hagy el egészen az eszmélet.
testem elemészti a tűz, mégsem hamvaszt el,
a végzet összetöri szívem, ám nem veszi el életem.
a versmérték: hariní (gazella-ünő, vagy sápadt leány)
dṛṣṭaṁ ketaka-dhūli-dhūsaram idaṁ vyoma kramād vīkṣitāḥ
kacchāntāś ca śilīndhra-kandala-bhṛtaḥ soḍhāḥ kadambānilāḥ |
sakhyaḥ saṁvṛṇutāśru muñcata bhayaṁ kasmān mudhaivākulā
etān apy adhunāsmi vajraghaṭitā nūnaṁ sahiṣye ghanān ||
dṛṣṭam – látott; ketaka-dhūli-dhūsaram – kétaka porától szürke; idam – ez; vyoma – ég; kramāt – lépéstől; vīkṣitāḥ – látottak; kaccha-antāḥ – partmentiek; ca – és; śilīndhra-kandala-bhṛtaḥ – banánvirág rügyeket fenntartó; soḍhāḥ – eltűrtek; kadamba-anilāḥ – kadamba illatú szellők; sakhyaḥ – barátnők!; saṁvṛṇuta – rejtegessétek!; aśru – könnyet; muñcata – hagyjátok el!; bhayam – félelmet; kasmāt – miért?; mudhā – hasztalan; eva – bizony; ākulāḥ – zaklatott, zavarodott; etān – ezeket; api – bizony; adhunā – most; asmi – vagyok; vajra-ghaṭitā – gyémánt/villám csinált; nūnam – bizonnyal; sahiṣye – el fogom biselni; ghanān – keményeket
Láttam már milyen a kétaka porától elszürkült ég, megnéztem
a banánfa rügyeivel elborított folyópartot, és elviseltem a kadamba-illatú szellőt is.
Drága barátnőim, töröljétek le könnyeiteket, ne féltsetek, miért is vagytok ily zaklatottak?
(Gyémántkemény) villámból kovácsoltak engem, eltűrök minden nehézséget!
A szerző Rudra, a versmérték: sárdúlavikrídita
A kétaka növény hosszú, tüskés szélű leveleiről (melyek a Gíta Góvinda szerint lándzsaként döfik át a szerelmesek szívét), s bódítóan finom illatáról ismert.
seyaṁ nadī kumuda-bandukarās ta eva
tad yāmunaṁ taṭam idaṁ vipinaṁ tad etat |
te mallikā-surabhayo marutas tvam eva
hā prāṇa-vallabha sudurlabhatāṁ gato’si ||
sa iyam – ugyanaz; nadī – folyó; kumuda-bandhu – Hold (a fehér tavililiom barátja); karāḥ – sugarak; te eva – bizony ezek; tad – az; yāmunam taṭam – a Jamuná partja; idam – itt; vipinam – liget; tad etat – az; te – ezek; mallikā-surabhayaḥ – jázmin illatú; marutaḥ – szellők; tvam eva – bizony te; hā – jaj nekem! (a fájdalom felkiáltása); prāṇa-vallabha –életem kedvese; sudurlabhatām – a nagyon nehezen elérhetőségbe; gataḥ – elment; asi – vagy
Ez ugyanaz a folyó, ugyanaz a holdsugár,
s ugyanaz a liget, a Jamuná partján.
A szellő is ugyanúgy a jázminok illatával terhes,
ó, jaj, csak te mentél elérhetetlen-messze, szívem kedvese!
A költő: Hari Bhatta, a versmérték: vaszantatilaká (a tavasz ékessége)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése