Rúpa gószvámí: Srí Góvardhanástaka, a mámoros páva fohász

Rūpa gosvāmī: prathamaṁ śrī-govardhanāṣṭakam

govindāsyottaṁsita vaṁśī-kvaṇitodyal-
lāsyotkaṇṭhā-matta-mayūra-vraja-vīta |
rādhā-kuṇḍottuṅga-taraṅgāṅkuritāṅga
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||1||

govinda-āsya – Góvinda szája; uttaṁsita – ékesített; vaṁśī – fuvola; kvaṇita – hang; udyat-lāsya – ugrásra kész (mohó) tánc; utkaṇṭhā – („nyújtott nyakú”), izgatott, a szeretett személy után vágyakozó; matta-mayūra – mámoros páva; vraja – sokaság, tömeg; vīta – átjárt, bejárt!; rādhā-kuṇḍa – Rádhá-kunda; uttuṅga – magas; taraṅga – hullám; aṅkurita – duzzadt; aṅga – test, rész!; prati-āśām – reményt; me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet [az āśā jelzője]

A Góvinda ajkait ékesítő fuvola hangjától megmámorosodott pávák lankáidon perdülnek táncra. Tested a Rádhá-kunda magasba törő hullámai simogatják, óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!

Góvardhan alakja egy a csőrét begyéhez hajtó páváéhoz hasonlatos. Szemei a Rádhá-kund és a Sjáma-kund, csőre Mukháravinda, nyaka Dána-ghátí, a farka pedig Púnycsharí

.
yasyotkarṣād vismita-dhībhir vraja-devī-
vṛndair varyaṁ varṇitam āste haridāsyam |
citrair yuñjan sa dyuti-puñjair akhilāśāṁ
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||2||

yasya – akié; utkarṣāt – emelkedettségből, kiválóságból; vismita-dhībhiḥ – ámuldozó értelmek által; vraja-devī-vṛndaiḥ – számtalan Vradzsa-déví által; varyam – legkiválóbb; varṇitam – leírt, lefestett; āste – van, él, lakik; hari-dāsyam – Hari szolgálata; citraiḥ – díszekkel, csodálatosokkal, vonzókkal; yuñjan – csatoló, összekapcsoló, ellátó, alkalmazó; sa – val; dyuti – ragyogás, tündöklés, fény; puñjaiḥ – sokasággal, halmokkal; akhila āśām – minden irányt (vagy: teljes vágyat); prati-āśām – reményt; me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet

Nagyszerűséged Vradzsa számtalan hölgye ámulva dicséri, Hari legkiválóbb szolgájaként beszélnek rólad. Csodás ragyogással töltesz be minden irányt óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!

A gópík így beszélnek egymás között: „Kedves lányok, ez a hegy a legkiválóbb Hari szolgái közül, hiszen Balarám és Krsna lábainak érintésétől örvendezik, és ivóvízzel, friss fűvel, ehető gyökerekkel és barlangokkal ajánlja hódolatát nékik, a teheneknek valamint kedves társaiknak.” (Bhág. 10.21.18.)

vindadbhir yo mandiratāṁ kandara-vṛndaiḥ
kandaiś cendor bandhubhir ānandayatīśam |
vaidūryābhair nirjhara-toyair api so’yaṁ
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||3||

vindadbhiḥ – megtalálókkal, érzékelőkkel, elnyerőkkel [vindan]; yaḥ – aki; mandiratām – lakásként, templomként, palotaként; kandara-vṛndaiḥ – barlangok sokaságával; kandaiḥ – felhőkkel; ca – és; indoḥ – Holdé; bandhubhiḥ – barátokkal, rokonokkal; ānandayati – boldogítja, megörvendezteti, gyönyörködteti; īśam – Istent; vaidūrya-ābhaiḥ – vaidúrja-drágakőként tündöklőkkel; nirjhara – csobogó, hegyi patak; toyaiḥ api – bizony vizekkel; saḥ – ő; ayam – ez; prati-āśām – reményt; me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet

Fejedelmi barlangjaiddal, s a felhőkkel, a Hold barátaival gyönyörködteted Istent. Gyorsfolyású patakjaid vize úgy tündököl, akár a vaidúrja-drágakő. Óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!

śaśvad-viśvālaṅkaraṇālaṅkṛtimedhyaiḥ
premṇā dhautair dhātubhir uddīpita-sāno |
nityākrandat-kandara veṇu-dhvani-harṣāt
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||4||

śaśvat – mindig; viśva-alaṅkaraṇa-alaṅkṛti-medhyaiḥ – mindenség ékességének ékessége tisztákkal (áldozatra alkalmasokkal); premṇā – szeretettel; dhautaiḥ – mosottakkal; dhātubhiḥ – ásványokkal; uddīpita-sāno – ragyogó hegycsúcs!; nitya – mindig; ākrandat – zengő; kandara – völgy (vagy barlang); veṇu-dhvani-harṣāt – fuvola hangjától örvendezés miatt; prati-āśām –me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet

Tündöklő ormaidról nagy szeretettel kimosott ásványaid a Mindenség Ékességének ékkövei, völgyeidben szüntelenül a fuvola gyönyör-hangjai zengnek. Óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!

prājyā rājir yasya virājaty upalānāṁ
kṛṣṇenāsau santatam adhyāsita-madhyā |
so’yaṁ bandhur-bandhuradharmo surabhīṇāṁ
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||5||

prājyā – nagy, terjedelmes, jelentős; rājiḥ – sor; yasya – akié; virājati – ragyog, kimagaslik; upalānām – köveké, szikláké; kṛṣṇena – Krsna által; asau – ő; santatam – örökké (szakadatlan); adhyāsita – leültetett; madhyā – közepére; saḥ – ő; ayam – ez; bandhuḥ – barát; bandhura dharmaḥ – kedves természetű (vagy hepehupás, egyenetlen természetű); surabhīṇām – szurabhi teheneké; prati-āśām – reményt; me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet

Óh hegylánc, ragyogsz, hiszen Krsna telepszik le köveidre. Szurabhi tehenek elbűvölő barátja, óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!

A „Szurabhi tehenek elbűvölő barátja” sor szójáték. A szövegben szereplő bandhur-bandhura-dharma kifejezés egyszerre jelent kedves, elbűvölő természetű barátot, és olyan barátot is, akinek jellemző tulajdonsága, hogy egyenetlen a felszíne.
Mikor Indra özönvizet zúdított Gókula népére, s Krsna felemelte a Góvardhan hegyet, a szenvedő tehenek is a hegy alatt leltek oltalomra, így Góvardhan nagyon kedves a mennyei Szurabhi tehenek számára.

nirdhunvānaḥ saṁhṛti-hetuṁ ghana-vṛndaṁ
jitvā jambhārātim-asambhāvita-bādham |
svānāṁ vairaṁ yaḥ kila niryāpitavān saḥ
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||6||

nirdhunvānaḥ – elűző, elpusztító; saṁhṛti-hetum – a pusztítás okán; ghana-vṛndam – felhők sokaságát; jitvā – legyőzve; jambhārātim – Indrát (Dzsambha démon ellenségét); asambhāvita-bādham – méltatlan gyötrelmet; svānām – övéié, rokonoké; vairam – ellenségeskedés; yaḥ – aki; kila – bizony; niryāpitavān – elkergette, elpusztította; saḥ – ő; prati-āśām – reményt; me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet

Indrát legyőzve elűzted a pusztítás kedvéért összegyűlt felhők sokaságát, s megmentetted tieidet a méltatlan gyötrelmektől. Bizony, véget vetettél az ellenségeskedésnek, óh Góvardhan, add hát, hogy beteljesedjék vágyam!

A vers Indrát Dzsambha-aráti, azaz Dzsambha ellensége néven említi. A tejóceán kiköpülése után az aszurák és a dévák összecsaptak, s e csatában Indra villámjával választotta el Dzsambha fejét testétől.

bibhrāṇo yaḥ śrī-bhuja-daṇḍopari-bhartuś
chatrī-bhāvaṁ nāma yathārthaṁ svam akārṣīt |
kṛṣṇopajñaṁ yasya makhas tiṣṭhati so’yaṁ
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||7||

bibhrāṇaḥ – fenntartó, tápláló; yaḥ – aki; śrī-bhuja – szépséges kar; daṇḍa – bot; upari – magasan; bhartuḥ – tartóé, mesteré; chatrī-bhāvam – ernyő pozíciót; nāma – nevet; yathārtham – megfelelő; svam – sajátot; akārṣīt – tett; kṛṣṇa-upajñam – Krsna által kigondolt; yasya – akié; makhaḥ – áldozat; tiṣṭhati – van; saḥ – ő; ayam – ez; prati-āśām – reményt; me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet

Óh Tápláló, ki a Mindenség Fenntartójának magasba emelt szépséges kezében ernyővé lettél, s elnyerted a hozzád illő nevet! Áldozatod maga Krsna gondolta ki, óh, Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!

A Góvardhan név jelentése: a teheneket gyarapító, tápláló, a bibhrāṇa (fenntartó, tápláló) szó a vardhana (növelő, gyarapító) szinonímája.

gāndharvāyāḥ keli-kalā-bāndhava kuñje
kṣuṇṇais tasyāḥ kaṅkaṇa-hāraiḥ prayatāṅga |
rāsa-krīḍā-maṇḍitayopatyakayāḍhya
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||8||

gāndharvāyāḥ – Rádhikáé; keli-kalā – évődésben rátermett; bāndhava – barát (báty)!; kuñje – ligetben; kṣuṇṇaiḥ – eltaposottakkal; tasyāḥ – övé (Rádháé); kaṅkaṇa-hāraiḥ – karkötőkkel és nyakláncokkal; prayatāṅga – szent; rāsa-krīḍā – a rásza-lílá; maṇḍitayā – felékesítettel; upatyakayā – hegy lábával; āḍhya – gazdag!; prati-āśām – reményt; me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet

Rádhiká évődéshez értő barátja, ligeteidet az ő eltaposott karkötői és nyakláncai ékesítik, s a rásza-lílá éke tesz gazdaggá. Óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!

adri-śreṇī-śekhara padyāṣṭakam etat
kṛṣṇāmbhoda-preṣṭha paṭhed yas tava dehī |
premānandaṁ tundilayan kṣipram amandaṁ
taṁ harṣeṇa svīkurutāṁ te hṛdayeśaḥ ||9||

adri-śreṇī-śekhara – hegyek sokaságának koronája!; padya-āṣṭakam – vers-nyolcast; etat – ez; kṛṣṇa-āmbhoda-preṣṭha – Krsna-felhő-legkedvesebb!; paṭhet – olvassa; yaḥ – aki; tava – tiéd; dehī – add!; prema-ānandam – a rajongó szeretet gyönyörét; tundilayan – tápláló!; kṣipram – gyorsan; amandam – haladéktalanul; tam – őt; harṣeṇa – örömmel; svī-kurutām – fogadja el!; te – tiéd; hṛdaya-īśaḥ – a szív ura

Hegyek koronája, Sötétfelhő kedves barátja, Tápláló! Kérlek, add meg a rajongó szeretet gyönyörét annak, ki e nyolc strófát olvassa, és segíts, hogy gyorsan elfogadja őt szíved ura!

iti matta-mayūrākhyaṁ prathamaṁ śrī-govardhanāṣṭakam |

iti – így; matta – mámoros; mayūra – páva; ākhyam – nevű; prathamam – első; śrī-govardhana – Srí Góvardhan; āṣṭakam – nyolcversű fohász

Így végződik a Mámoros páva nevezetű első fohász Srí Góvardhanhoz, nyolc versben.

A versforma mattamayūra (mámoros páva),
13 szótagos pádákkal: – – – – / – υ υ – – υ υ – –

PDF

Girirádzs eljövetelének története

Srí Garga-szanhitá,
(a második) Vrndávan-kötet,
második fejezet, Girirádzs eljövetelének története

1. Nanda szólt: Bölcs Szannanda (1), te mindent tudsz, és sokmindent hallottál. A te ajkaidról szeretnék hallani Vradzsa-mandal dicsőségéről!
2. Kérlek, beszélj nekem a Góvardhan-hegy eljöveteléről is, s hogy miért tartják őt a hegyek legkiválóbbjának, a Hegykirálynak?
3. Mely világból származik a Jamuná folyó? Kérlek, az ő dicsőségéről is beszélj nekem, hiszen te vagy a bölcsek legkiválóbbja!
4. Szannanda szólt: Történt egyszer, hogy Hasztinapurban Pándu kérdezte erről a felettébb erényes Bhísmát, s (kettejük beszélgetését) sokan hallották.
5. A legfelsőbb Isten, maga Srí Krsna, ki számtalan univerzum ura, Gólóka uralkodója,
6. ... Dzsanárdan, mikor alászállt a Földre, hogy megszüntesse annak terheit, így szólt Rádhához: Félénk kedvesem, indulj te is a Földre!
7. Rádhá szólt: A szívem nem lehet boldog Vrndávan, a Jamuná-folyó, s a Góvardhan nélkül.
8. Szannanda szólt: Srí Hari saját hajlékának negyvenhét krósa (2) földjét, köztük a Góvardhant és a Jamunát előreküldte a Földre.
9. Az a negyvenhét krósa föld szállt alá a huszonnégy erdővel, s bizony ezt imádja minden világ.
10. Bhárata-varsától délre, Sálmalí-dvípa közepén született Góvardhan, Dróna hegy feleségének méhéből.
11. A félistenek virágesőt szórtak, a Himálaja és Szuméru hegyek is mind eljöttek.
12. A nagy hegyek meghajoltak, körbejárva imádták a Góvardhant, majd himnuszokat zengtek, e szavakkal:
13. A hegyek így szóltak: Te közvetlen Krsnacsandráé, a Legfelsőbb Úré vagy Gólókán, a tehenekkel, a pásztorokkal és a fejőslánykákkal együtt.
14. Mert Góvardhan (tehéntápláló) a neved, s Vrndávanban tündökölsz, minden hegyek közül most te vagy a Hegykirály (Girirádzs).
15. Hódolat néked óh, Góvardhan, Vrndávan ékessége, Gólóka koronája, a Legfelsőbb Brahman napernyője!
16. Szannanda szólt: Imáik felajánlása után a hegyek otthonaikba tértek. Ezért ismerik Góvardhant a hegyek legkiválóbbjának, Hegykirálynak.
17. Egy nap, Pulasztja (3), a kiváló bölcs, ahogy a zarándokhelyeket látogatta, meglátta a legkiválóbb hegyet, Góvardhant, Dróna-hegy feketésen ragyogó fiát,
18. ... kit mádhaví liánok virágai és gyümölcsök borítottak, békésen csobogó forrásaival, áldásos barlangokkal.
19. Alkalmasnak tűnt az önfegyelmező gyakorlatokra, ékkövekkel borítva, száz elbűvölő csúcsával, csodás színes ásványaival, lejtőin madarakkal,
20. ... őzekkel és nektár-fákkal borítva, pávák hangjával ékesen, üdvösséggel ajándékozva meg a megszabadulásra vágyókat.
21. Őrá vágyva a bölcsek vezére („tigrise”) Drónához fordult, aki tisztelettel fogadta őt, majd Pulasztja így szólt:
22. Pulasztja szólt: Ó, Dróna, hegyek királya, minden félisten imádottja! Isteni gyógyfüvek borítanak, így élteted az embereket.
23. Kéréssel jöttem hozzád. Kásíban lakom, nagy bölcs (mahámuni) vagyok, kérlek, add nekem a fiad, Góvardhant, bizony nincs más vágyam.
24. A Kásí nevű dicső város Visvésvaráé (4). Ha itt hal meg, még a bűnös is elnyeri az üdvösséget.
25. A Gangesz partján ahol Visvanáth lakik nincs hegy, ott helyezném el őt.
26. Góvardhanon, a liánokkal és fákkal borított fiadon végezném önfegyelmező gyakorlataimat. Ez a vágyam.
27. Szannanda szólt: Pulasztja szavait hallván a fia iránti szeretettel eltelve könnyek gyűltek Dróna szemébe, s így szólt a bölcshöz:
28. Dróna szólt: Ó, bölcs! A fiam iránti szeretet tölti be a szívem, bizony, e fiú nagyon kedves nekem, ám átkodtól is tartok, ezért ezt mondom:
29. Ó, fiam, menj e bölcssel a gyönyörű Bhárata-varsába, a karma földjére, ahol az emberek elérik az élet három célját, s még az üdvösséget is, egy pillanat alatt.
30. Góvardhan szólt: Ó, bölcs, hogy tudnál elvinni engem, hiszen nyolc jódzsana (5) hosszú, két jódzsana magas, és öt jódzsana széles a testem?
31. Pulasztja szólt: Ülj csak szép kényelmesen a kezembe, fiam, s addig viszlek, míg Kásíba nem érünk.
32. Góvardhan szólt: Ó, bölcs, ahol leteszel a földre, arról a helyről nem lehet majd felemelni engem, megesküszöm neked.
33. Pulasztja szólt: Ígérem, hogy amíg Sálmalí-dvípáról Kausala (6) határáig nem érünk, nem teszlek le téged.
34. Szannanda szólt: Könnyekkel a szemeiben a nagy hegy meghajolt apja, Dróna előtt, és fellépett a bölcs tenyerébe.
35. A bölcs jobb kezében tartva, az embereknek erejét megmutatva lassacskán Vradzsa földjére érkezett.
36. (Előző) születésére emlékezve a hegy így töprengett: A Legfelsőbb Úr, maga Srí Krsna,
37. ... számtalan univerzum ura itt Vradzsában száll majd alá, hogy gyermeki és ifjúkori kedvteléseinek hódoljon a pásztorfiúkkal.
38. Itt játsza majd Hari a vámszedős játékot, és a féltékenységből fakadó harag játékát is (7), ezért nem mehetek el e földről, ahol a Kálindí folyik.
39. Gólókáról Srí Krsna Rádhával ide jön majd. Elérem életem tökéletességét, ha megpillanthatom őt.
40. Így töprengve, súlyossá vált a bölcs kezében, aki annyira elfáradt, hogy nem emlékezett a korábbi (szavaira).
41. S mert nagyon nehéznek érezte, hogy kicsit megkönnyebbüljön letette a kezéből a hegyet Vradzsa földjén.
42. Miután megmerítkezett a vízben, Pulasztja, a kiváló bölcs így szólt Góvardhanhoz: „Állj fel!”
43. Mikor a nagyon nehéz hegy nem állt fel, a nagy bölcs mindkét kézzel megragadta őt, minden csodás erejét latba vetve.
44. Erősen fogta, és kedves szavakkal kérlelte is, ám a Hegykirály, Dróna fia egy ujjnyit sem moccant.
45. Pulasztja szólt: Ó, legkiválóbb hegy, gyere, gyere, ne légy, ó, ne légy ilyen nehéz. Látom, hogy haragos vagy, mondd el kérlek az okát!
46. Góvardhan szólt: Ó, bölcs, én nem hibáztam, te tettél le engem, s megfogadtam, ha leteszel, nem kelek fel többé.
47. Pulasztja, a bölcsek vezére („tigrise”) dühbe gurult, minden ízében remegett, s ajkairól átok fakadt.
48. Pulasztja szólt: Szemtelen hegy, nem töltötted be a vágyam! Ezért napról napra sorvadj egy szezámmagnyit!
49. Szannanda szólt: Ó, Nanda, Pulasztja rsi Kásíba ment, s a Góvardhan-hegy napról napra egy szezámmagnyit fogyatkozik.
50. Amíg a Gangesz, Bhagíratha leánya, s amíg a Góvardhan-hegy (jelen van), addig Kali hatalma nem mutatkozik meg.
51. Elbeszéltem neked Góvardhan megjelenésének csodálatos és áldásos történetét, mely megsemmisíti az emberek vétkeit, s oly zamatos, hogy megajándékozza őket az üdvösséggel,

–––––––––––––––––––––––––––––––––
Jegyzetek

(1) Szannanda egy idősebb gópa
(2) a szanszkrt szöveg szép költőiséggel jelzi a számot. A szöveg szó szerint így hangzik: véda-nága-krósa, azaz véda-kígyó krósa. A védák száma négy, a kígyóké pedig hét, így kapjuk a negyvenhetes számot. A krósa hosszmérték, megfelel 1/4 jódzsanának, kb 3-4 km.
(3) Pulasztja ősbölcs, Brahmá fia
(4) Visvésvara, és Visvanáth (mindkét név jelentése: „a mindenség ura”) Siva nevei, Kásí (Benáresz) Siva városa
(5) a jódzsana hosszmérték, megfelel kb 12-16 km-nek
(6) Ajódhjá városa körüli terület a mai Uttar-Pradés területén, a Szaraju (ma Ghaghara) folyó partján
(7) „mána-lílá”: a mána szó jelenthet tiszteletet, büszkeséget (pozitív értelemben), továbbá önteltséget, valamint féltékenységből fakadó haragot is. Lehet, hogy a szöveg a révész-kedvtelésre utal a Mánasza-gangán vizén.

Srí Girirádzs születését a Garga-szanhitá 3.9. fejezete beszéli el.

Indra szidalmai

Mikor a pásztorok a szokásos Indrának szánt áldozat bemutatására készültek, Krsna meggyőzte őket, hogy Indra helyett a Góvardhan hegyet, és a helyi bráhmanákat imádják. A pásztorok eleget tettek kérésének, ám ezzel magukra vonták a félistenek királyának haragját, aki e szavakkal szidalmazta Krsnát.

vācālaṁ bāliśaṁ stabdham
ajñaṁ paṇḍita-māninam |
kṛṣṇaṁ martyam upāśritya
gopā me cakrur apriyam ||

vācālaṁ – fecsegőhöz; bāliśaṁ – gyerekeshez; stabdham – szemtelenhez; ajñaṁ – tudatlanhoz; paṇḍita-māninam – magát bölcsnek vélőhöz; kṛṣṇaṁ – Krsnához; martyam – halandóhoz; upāśritya – folyamodva; gopāḥ – pásztorok; me – nekem; cakruḥ – tettek; a-priyam – nem kedveset

Fecsegő, gyerekes, szemtelen, ostoba, és ráadásul bölcsnek képzeli magát – e halandó Krsnához fordulva a pásztorok nem tettek kedvemre.

(Bhág. 10.25.5.)

Srídhara Szvámí kommentárja szerint azonban Szaraszvatí, a tudás istennője fohásszá változtatja e becsmérlő szavakat. A vācāla (fecsegő) szó jelentése szerinte veda-pravartaka, azaz aki a kinyilatkoztatott tudásra, a védára alapozza szavait, ám mégsem öntelt, hiszen olyan akár egy gyermek, bāliśa (gyerekes). A stabdha szó szerint állót, megállítottat, mozdulatlant, így csökönyöst vagy szemtelent is jelent, mert az ilyen ember állva marad, nem hajol meg a felsőbb tekintély előtt. Ha azonban azért marad állva, mert már nincs aki előtt meg kelljen hajolnia, akkor a szó a Legfelsőbb Létezőre utal. Az ajña (nem-tudó, azaz ostoba) szó pedig arra utal, hogy nincs aki tudóbb volna nála, előtte semmi nem marad titokban. A paṇḍita-mānin kifejezés összetett szó, a paṇḍita jelentése bölcs, a mānin pedig elképzelő, valaminek vélő, vagy becsült értelemben használatos. Az összetétel így jelentheti azt, aki bölcsnek véli magát, vagy akit a bölcsek tisztelnek. S végül mert kedveli híveit, halandó (martya) emberi alakban mutatkozik előttük. A Csaitanja-csaritámrta 3.5 fejezetében Szvarúp Dámódar e kommentárt idézi.

PDF

Srí Girirádzs születése

Srí Garga-szanhitá,
(a harmadik) Girirádzs-kötet
Kilencedik fejezet, Srí Girirádzs születése

1. (Mithilá királya,) Bahulásva szólt: Góvardhan, a Hegykirály nagyon kedves Krsnának. Nincs hozzá mérhető szent zarándokhely sem a Földön, sem a mennyekben.
2. Mikor született Srí Krsna mellkasából e Hegykirály, ezt mondd el nékem, ó, nagy bölcs. Te tudod, mi rejlik Hari szívében.

3. Nárada szólt: Nemes királyom, halld hát Gólóka születésének történetét, mely megajándékozza az embert az élet négy céljának eredményével, s az eredeti kedvtelés, (a szerelem) ízével teli.
4. A kezdetnélküli Lélek, anyagi tulajdonságok nélküli Személy, az anyagi Természeten túli Legfelsőbb Úr nem más, mint a magasztos Srí Krsna.
5. Ő a bensejéből tündöklő önragyogó személy, az örök élvező. Ő a hódítók közül az idő, s a test-tudatosak irányító Istene is ő. (1)
6. Ó, király, az ő hajlékán nem jelenik meg az illúzió, sem a mahat, sem a gunák, vajon miért is jelenne meg? Nincs sehol az anyagi szív, elme, értelem, egó.
7. Saját hajlékán a formával rendelkező Brahman vággyal teremtett. Először Sésa lett, a hatalmas testű fehér kígyó,
8. annak ölében pedig Gólóka, a dicső világ, minden világ imádottja. A bhakták ezt elérve nem térnek ismét vissza.
9. Számtalan univerzum urának, Gólóka uralkodójának, az Úrnak lótuszlábától született meg a három világot keresztülutazó Gangesz.
10. Bal vállából lett a Krsná folyó (Jamuná), minden folyók közt a legkiválóbb, kinek fejéke a szerelem-virágok tündöklése.
11. Az arannyal és ékkövekkel borított tündöklő hely, a rásza tánc színtere, az Úr, Srí Hari bokájából lett.
12. A gyülekezőcsarnokokkal, ösvényekkel és pavilonokkal körülvett, édes tavasszal elárasztott, daloló kakukkoktól (2) hangos,
13. ... pávákkal, méhekkel teli, tavacskákkal díszített liget Srí Krsna lábából született.
14. Vrndávan a legkiválóbb erdő a térdéből, a Lílá-szaróvar pedig a combjaiból lett.
15. Csípőjéből az arany föld ragyogó ékkövektől csillogó tündöklése lett, hasának szőrszálaiból pedig a mádhaví-liánok,
16. ... melyek tarka madarakkal, zümmögő méhecskékkel, szépséges virágokkal és gyümölcsökkel borítottak, s megannyi kecsesen hajlongó szent lánykára emlékeztetnek.
17. Lótuszköldökéből az ezernyi lótusztól pompázó tavak születtek. Ott ragyog mind Hari birodalmában.
18. Nyakából, melynek háromredőjű bőrét a lágyan fújdogáló szellő hűsíti született Mathurá és Dváraká városa.
19. Srí Hari karjaiból született Srídámá s a másik hét jóbarát, csuklóiból Nanda, kezeiből pedig Upananda.
20. Srí Krsna hónaljából Vrsabhánuék mind, szőrszálaiból pedig a tehénpásztorok sokasága.
21. Srí Krsna elméjéből a tehenek és a bikák, a dharmát fenntartók (3), értelméből pedig a füvek és bozótosok születtek.
22. Bal vállából lett az aranyló tündöklés, a csillogó fény, melyből a Harinak oly kedves Lílá, Srí, Bhú és Viradzsá született.
23. Lilávatí is kedves néki, ám Rádhá a legkedvesebb. Srí Rádhá karjaiból születtek barátnői, Visákhá és Lalitá.
24. Rádhá szőrszálaiból születtek segítőtársai a fejőslánykák. Ó, király, így teremtette Madhuszúdana Gólókát.
25. Elrendezve mindent saját világában uralkodott Srí Rádhával Krsna, megszámlálhatatlan univerzum ura, a Legfelsőbb Lélek, mindenek ura, a tökéletes Isten.
26. Egy nap a rásza-tánc szépséges színterén, hol napernyők és füzéreikről szerteszét gurult gyöngyök ragyogtak, s melyet a bokacsaengettyűk édes hangja töltött meg,
27. ... a málatí-lugasban, hol a virágok nektár-illatot árasztottak, fuvola, mrdanga és a szívet elragadó gyönyörűséges ének szólt...
28. a szépséges leánysereg közepén Rádhá így szólt a milliónyi szerelemistennél vonzóbb Krsnához, miközben szeme sarkából pillantott rá, a lelki ízek árasztójára.

29. Rádhá szólt: Világ ura, ha a rásza táncban örömöd lelted szerelmemben, akkor hadd mondjam el neked szívemből fakadó kérésem.

30. A magasztos Úr szólt: Combjaszép, mondd hát el szíved vágyát! Ha még nem adtam volna oda kedvesem, szívesen neked adok bármit, amit csak kívánsz.

31 Rádhá szólt: Vrndávan tündöklő ligete mellett, a Krsná-folyó közelében, egy félreeső zugban készíts nekem egy gyönyörű helyet, a rásza-tánc nektárjához illőt! Urak ura, ez a vágyam.

32. Nárada szólt: „Így legyen” mondta a magasztos Úr, s meditálva e rejtekhelyen lótuszszemeivel a szíve belsejébe nézett.
33. A szerető gópík sokaságának szeme láttára Krsna szívéből egy nedvesen csillogó mag bukkant elő.
34. Lehullott a rásza-tánc színhelyére, és hegyként kezdett növekedni. Ragyogott az ékkövektől, szépséges források és barlangok díszítették.
35. Kadamba, bakula, asóka fák és gyönyörű kúszónövények hálója borította, mandára és jázmin-virágok pompáztak rajta, az ágakon pedig színes madarak daloltak.
36. Ó, király, egy szempillantás alatt százezer jódzsanára nőtt, s ezermillió jódzsanányira süllyedt, akár egy második Sésa.
37. Ötezermillió jódzsana magasra nőtt, akár egy gigantikus elefánt, s megállás nélkül növekedett tovább.
38. Tízmillió jódzsanányi magas csúcsok ragyogtak rajta, mint egy csodaszép palota megannyi arany kupolája.
39. Néhányan Góvardhannak („Tehéntápláló”) nevezeték, mások Satasrngának („Százormú”). Így növekedett kedve szerint.
40. Nagy hangzavar támadt, s e hatalmas hegy születését látva Gólókát félelem töltötte el. Hari ekkor kezével ráütött a hegyre:
41. „Miért növekszel oly nagyra? Betakarod az egész világot! Nem hagysz helyet másnak?” – e szavakkal Hari lecsillapította a hegyet.
42. Góvardhant, a legkiválóbb hegyet látva Krsna kedvese elégedetté vált. E rejtekhelyen tündökölt Harival együtt.
43. Így maga Krsna teremtette a minden szent zarándokhelyet magában foglaló, sötét felhőként pompázó Góvardhant, a legkiválóbb hegyet, mely nagyon kedves az Úrnak.
44. Bhárata-varsától délre, Sálmalí-dvípa közepén született Góvardhan, Dróna hegy feleségének méhéből.
45. Pulasztja vitte Bhárata-varsába, Vradzsa földjére. Ó, király, Góvardhan megérkezésének történetét már elbeszéltem neked.
46. Ahogy korábban növekedni vágyott, befedve a földet, a Legfelsőbb Úr eltervezte a bölcs átkát is, hogy Dróna fia egyre kisebb legyen.

–––––––––––––––––––––––––––––––––
Jegyzetek

(1) kála kalajatám, ísvaró dháma-máninám. Utalások a Bhagavad-gítá 10.30., és a Bhágavata-purána 3.11.39. verseire.
(2) az indiai kakukk (Cuculus micropterus) sokat énekel, jellegzetes, négy hangból álló ismétlődő hangot hallat.
(3) dharma-dhurandhara – dharma igavonói. Vagy akik a dharma súlyát a vállaikra veszik, vagy akiknek igavonás a dharmájuk.

játékos versek a játékos Istenről

Az alliteráció, vagy az azonos mássalhangzók ismétlődése kedvelt díszítőeleme a szanszkrt költészetnek. Rúpa gószvámí most következő néhány verse persze inkább csak kedves játék, de csak úgy érdekes, ha hangosan olvasod!

rasāsāra-susārorur
asurāriḥ sasāra saḥ |
saṁsārāsir asau rāse
suriraṁsuḥ sa-sārasaḥ ||

rasa-āsāra – nektár-zápor; su-sāra – nagyon erős; ūruḥ – comb; asura-ariḥ – a démonok ellensége; sasāra – ment, szaladt; saḥ – ő; saṁsāra-asiḥ – a világi lét kardja; asau – ő; rāse – a rásza táncban; su-riraṁsuḥ – kéjsóváran; sa-sārasaḥ – lótuszvirággal;

A nektárt záporozó erős-combú,
ki az aszurák ellensége,
s a világi lét körforgását elmetsző kard,
kéjsóváran, lótuszvirággal (kezében) sietett a rásza táncba.


dhare dharādhara-dharaṁ
dhārādhara-dhurā-rudham |
dhīra-dhīr ārarādhādhi-
rodhaṁ rādhā dhurandharam ||

dhare – a hegyen; dharādhara-dharam – hegy(„föld-tartó”)-tartót; dhārā-dhara – („zápor-tartó”), felleg; dhurā – teher; rudham – távoltartó; dhīra-dhīḥ – józan (bölcs) értemű; ārarādha – imádta, magasztalta; ādhi-rodham – szenvedést megállítót; rādhā – Rádhá; dhuran-dharam – teherviselőt (vezetőt);

Az okos Rádhá a hegyen a (Góvardhan) hegyet magasba emelő, fellegek terhét távoltartó, a szenvedésnek véget vető Urat imádta.

PDF

· oda és vissza
· oda és vissza, le és fel

oda és vissza

tāyi-sāra-dharādhārātibhāyāta-madārihā |
hāri-dāmatayā bhāti rādhārādha-rasāyitā ||

tāyi-sāra – oltalmazó-legkiválóbb; dhara-ādhāra – hegy-tartó (hegyemelő); atibhā – tündöklés, szépség; a-yāta – el nem ment; mada-ari-hā – öntelt ellenségét legyőző; hāri-dāmatayā – szépséges virágfüzérrel; bhāti – tündököl; rādhā-ārādha-rasāyitā – Rádhá imádatát megízlelt ;

A legkiválóbb oltalmazó, a hegyet felemelő, múlhatatlanul tündöklő, s öntelt ellenségeit legyőző (Krsna) szépséges virágfüzérével tündököl, Rádhá imádatát ízlelgetve.

Rúpa gószvámí versének az a játékos szépsége, hogy odafelé és visszafelé olvasva is ugyanúgy hangzik. Mint magyarul a „Géza kék az ég”.
Persze ne feledjük, hogy a szanszkrt szótagokat ír, így a szótagokat kell figyeljük: tā - yi - sā - ra visszafelé ra - sā - yi - tā.

PDF
· játékos versek a játékos Istenről
· oda és vissza, le és fel

fohász Góvardhanhoz

Viśvanātha Cakravartī : Śrī Govardhanāṣṭakam

kṛṣṇa-prasādena samasta-śaila-
sāmrājyam-āpnoti ca vairiṇo’pi |
śakrasya yaḥ prāpta-baliṁ sa sākṣād-
govardhano me diśatām-abhīṣṭam ||1||

Óh, Góvardhan, Krsna kegyével áthatott hegy-birodalom, te magad nyerted el az ellenséges Indra ételáldozatát, ezért téged kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

sva-preṣṭha-hastāmbuja-saukumārya-
sukhānubhūter-ati-bhūmi vṛtteḥ |
mahendra-vajrāhatim-apy-ajānan
govardhano me diṣatām-abhīṣṭam ||2||

Óh, Góvardhan, kedves urad lágy lótuszkezével könnyedén megragadott, s véled hárította el a nagy Indra villámcsapásait. Kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

yatraiva kṛṣṇo vṛṣabhānu-putryā
dānaṁ gṛhītuṁ kalahaṁ vitene |
śruteḥ spṛhā yatra mahaty-ataḥ śrī-
govardhano me diṣatām-abhīṣṭam ||3||

Óh, Góvardhan, hol Krsna Vrsabhánu leányával a vámszedős csíny örömeinek hódol, s ahol még a véda is sóvárog a dicső iránt, kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

snātvā saraḥ svāśu-samīra-hastī
yatraiva nīpādi-parāga dhūliḥ |
ālolayan khelati cāru sa śrī-
govardhano me diṣatām-abhīṣṭam ||4||

Óh, szeretett Góvardhan, a gyors szelek tavában elefántként megmártózva játékosan a kadambafák virágporát szórod magadra. Kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

A hagyomány szerint a kadambafák mennydörgéskor virágzanak.

kastūrikābhiḥ śayitaṁ kim atrety-
ūhaṁ prabhoḥ svasya muhur-vitanvan |
naisargika-svīya-śilā-sugandhair-
govardhano me diṣatām-abhīṣṭam ||5||

Mi ez a mósusz ágy? – figyelt fel rád oly gyakorta urad, s pihent meg rajtad, óh, kámforillatban pompázó Góvardhan! Kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

vaṁśa-pratidhvany-anusāra-vartma
didṛkṣavo yatra hariṁ hariṇyāḥ |
yāntyo labhante na hi vismitāḥ sa
govardhano me diṣatām-abhīṣṭam ||6||

Óh, Góvardhan, hol a fuvola visszhangjától megzavarodott őzsuták Harit keresik, ám nem lelnek rá. Kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

A gópík a fuvola hangját dicsőítve így szóltak az őzekről: „Mily áldottak ezek a buta kis őzek, amiért odamentek Nanda Mahárádzs fiához, aki pompás ruhákat visel, és fuvoláján játszik! Az őzek és férjeik mind szerető pillantásaikkal imádják az Urat.” (Bhág. 10.21.11.)

yatraiva gaṅgām-anu-nāvi rādhām-
ārohya madhye tu nimagna-naukaḥ |
kṛṣṇo hi rādhānugalo babhau sa
govardhano me diṣatām-abhīṣṭam ||7||

Óh, Góvardhan, hol Krsna Rádhával átkelt a Mánasza-gangá tavon s mikor csónakjuk merülni kezdett, Rádhá bizony Krsna karjaiba vetette magát. Kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

Egy alkalommal Krsna a Mánasza-gangá tavon révészkedett. A gópík beszálltak csónakjába, ám a tó közepén a csónak léket kapott, és süllyedni kezdett. Krsna, hogy a túlsúlytól megszabaduljanak, a gópíkkal a vízbe dobatta előbb a vajas edényeiket, majd aranyékszereiket is. Végül Krsna azt követelte, hogy ruháikat is vessék a vízbe, ám ekkor Rádhá oltalomért könyörögve Krsna karjaiba vetette magát.

vinā bhavet kiṁ hari-dāsa-varya-
padāśrayaṁ bhaktir-ataḥ śrayāmi |
yam-eva saprema-nijeśayoḥ śrī-
govardhano me diṣatām-abhīṣṭam ||8||

Mit sem ér a bhakti, Hari szolgáinak legkiválóbbja lótuszlábának oltalma nélkül. Tehozzád fordulok hát menedékért, kit rajongó szeretet fűz Rádhikához és Krsnához, kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

Hari legkiválóbb szolgája – e nevet Rádhiká adja Góvardhannak. („Kedves lányok, ez a hegy a legkiválóbb Hari szolgái közül, hiszen Balarám és Krsna lábainak érintésétől örvendezik, és ivóvízzel, friss fűvel, ehető gyökerekkel és barlangokkal ajánlja hódolatát nékik, a teheneknek valamint kedves társaiknak.” Bhág 10.21.18)

etat paṭhed-yo hari-dāsa-varya-
mahānubhāvāṣṭakam-ārdra-cetāḥ |
śrī-rādhikā-mādhavayoḥ padābja-
dāsyaṁ sa vinded-acireṇa-sākṣāt ||9||

Ki ezt a Hari legkiválóbb szolgájának dicsőségét magasztaló verset olvassa, szíve megolvad, s késedelem nélkül eléri Srí Rádhiká és Mádhava lótuszlábainak szolgálatát.

A vers a Srí-sztavámrta-laharí (Fohászok nektáráradata) című gyűjteményből való,
versmértéke indravadzsrá (– – υ – – υ υ – υ – –).

PDF