2009. március 3., kedd

oda és vissza


tāyi-sāra-dharādhārātibhāyāta-madārihā |
hāri-dāmatayā bhāti rādhārādha-rasāyitā ||

tāyi-sāra – oltalmazó-legkiválóbb; dhara-ādhāra – hegy-tartó (hegyemelő); atibhā – tündöklés, szépség; a-yāta – el nem ment; mada-ari-hā – öntelt ellenségét legyőző; hāri-dāmatayā – szépséges virágfüzérrel; bhāti – tündököl; rādhā-ārādha-rasāyitā – Rádhá imádatát megízlelt ;

A legkiválóbb oltalmazó, a hegyet felemelő, múlhatatlanul tündöklő, s öntelt ellenségeit legyőző (Krsna) szépséges virágfüzérével tündököl, Rádhá imádatát ízlelgetve.

Rúpa gószvámí versének az a játékos szépsége, hogy odafelé és visszafelé olvasva is ugyanúgy hangzik. Mint magyarul a „Géza kék az ég”.
Persze ne feledjük, hogy a szanszkrt szótagokat ír, így a szótagokat kell figyeljük:
tā - yi - sā - ra visszafelé
ra -- yi - .

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése