névmagyarázatok – Mádhava

Mādhava nevét is többféleképpen értelmezhetjük:

1. mā-dhava: a szerencseistennő, Laksmí anya (a mā szó mindkettőt jelenti) férje (dhava).

2. Szanydzsaja ekképp értelmezi Mádhava nevét: maunād dhyānāc ca yogāc ca viddhi bhārata mādhavam – „a hallgatás (mauna), a meditáció (dhyāna) s a jóga miatt Mádhavaként ismerd, ó Bhárata!” (Mahábhárata 5.68.4.) azaz az ember a hallgatás (ez a bölcsek létállapota, az értelem szimbóluma), a meditáció s a jóga révén közeledjen Mádhava felé.

3. Jadu egyik leszármazottjának, Vrsni apjának neve Madhu… Madhu leszármazottainak neve: Mádhava.

4. A madhu szó mézet jelent, a mādhava így mézédest, mézhez hasonlót is jelent, továbbá

5. a tavaszt, a tavaszi hangulatot – e két utóbbi értelmezés a szerelmes Krsnára utal.


A képen a tavasz-virág, a mádhaví (Hiptage benghalensis) illatos virága.

PDF

névmagyarázatok – Késava

1. A keśa szó jelentése haj, így a Keśava név széphajút jelent. Rúpa gószvámí a Bhakti-raszámrta-szindhuban a vibhávákról szóló 2.1. fejezetben Krsna hatvannégy tulajdonságát veszi számba. Ezek közül az első: suramyāṅga – teste elbűvölően szép, s a sort záró, csak Góvindára jellemző különleges tulajdonságok koronája: rūpa-mādhurya – alakjának rendkívüli szépsége. A tulajdonságok sorában tehát már az első is Krsna szépsége, a végső szó pedig megint csak szépsége… szépségének egyik összetevője hajának szépsége.

2. A név utalhat a Keśī („sörényes”) démon fölött diadalmaskodó Krsnára is.
A Visnu-puránában a bölcs Parásara így szól:

yasmāt tvayaiṣa duṣṭātmā hataḥ keśī janārdana |
tasmātkeśavanāmnā tvaṁ loke khyāto bhaviṣyasi ||

Ó, Dzsanárdana, mert Késí, ez a gonosz lélek általad lelte halálát,
ezért Késava néven ismer majd a világ. (Visnu-purána 5.16.23.)

3. A Késava név utalhat Brahmá és Siva eredetére is, hiszen Siva így szól Visnuhoz a Hari-vamsában:

ka iti brahmaṇo nāma īśo 'ham sarva-dehinām |
āvāṁ tavāṅga-saṁbhūtau tasmāt keśava-nāma-bhāk ||

„Kah” ez Brahmá neve, én pedig minden testetöltött ura (ísa) vagyok.
Mindketten a te részedként születtünk, ezért méltán viseled a Késava nevet. (Hari-vamsa 3.88.48.)

A szanszkrt nyelv hasonulási szabályai szerint a ka és īśa szavak egymás mellé kerülve összeolvadnak: keśa.

4. A keśa szó fénysugarat is jelent, minden s mert minden fényesség forrása Isten, a Késava név a fénysugarak forrását jelenti. A Mahábháratában így szól Krsna:

sūryasya tapato lokān agneḥ somasya cāpy uta |
aṁśavo ye prakāśante mama te keśa-saṁjñitāḥ |
sarvajñāḥ keśavaṁ tasmān mām āhur dvijasattamāḥ ||

A világot hevítő Nap, Agni és Szóma (a Hold)
késának nevezett tündöklő sugarai az enyémek,
a bölcsek ezért Késavaként szólítanak engem. (Mahábhárata 12.328.43.)

Továbbá:
Vannak, kik a Késava nevet hajszálból születettként értelmezik. Ennek kapcsán a Bhágavata-purána versét vizsgáljuk meg:

bhūmeḥ suretara-varūtha-vimarditāyāḥ
kleśa-vyayāya kalayā sita-kṛṣṇa-keśaḥ |

A félistenek ellenségeinek harcosaitól gyötört Föld
szenvedésének enyhítésére részével együtt (megszületett) a fehér és fekete keśa. (Bhág. 2.7.26.)

Srídhar Szvámí kommentárjában a keśa szó helyes értelmezését fontolja meg. A Visnu-puránában Parásara e szavakkal szól:

evaṁ saṁstūyamānastu bhagavānparameśvaraḥ |
ujjahārātmanaḥ keśau sitakṛṣṇau mahāmune ||

A (Brahmá) által ekképp magasztalt Legfőbb Isten, Bhagaván
kihúzta saját hajszálait, egy fehéret és egy feketét, ó bölcs… (Visnu-purána 5.1.60.)
s a szöveg úgy folytatódik, hogy e hajszálakból született Balarám és Krsna, Kansza, s a többi démon elpusztítója. Balarám és Krsna hajszálakból való születésére a Mahábhárata is utal (1.189.31-32.). Vjásza a pándavák származásával kapcsolatos történetet mesél el Drupada királynak, s eközben említi meg, hogy Balarám és Krsna Nárájan két kitépett hajszálából – egy fehér és egy fekete hajszálból – születtek.
Srídhar Szvámí azonban nem ért egyet azzal, hogy e versekben a keśa szót hajszálként értelmezzük. Mint korábban láthattuk, a keśa szó jelenthet hajszálat és fénysugarat is, így mindkét szöveg olvasható így: „kibocsájtott két fénysugarat, egy fehéret és egy feketét”, a Bhágavatam verse pedig ekképp: „A félistenek ellenségeinek harcosaitól gyötört Föld szenvedésének enyhítésére részével együtt (megszületett) a fehéren és feketén ragyogó Úr” (Bhág. 2.7.26.). Ez az olvasat feloldja az ellentmondást, ami a hajszálból születés, és a Krsna legfelsőbb voltát hangsúlyozó más kijelentések (pl .: „ám Krsna maga Bhagaván”, kṛṣṇas tu bhagavān svayam, Bhág. 1.3.28.) között feszül.

Dzsíva gószvámí a Krsna-szandarbha 29. fejezetében tovább vizsgálja e kérdést, részletesen megvizsgálva a Visnu-purána és a Mahábhárata idézeteket. Hosszas fejtegetésének konklúziójaként a Visnu-purána fenti versének olvasata: „Kedves félistenek, miért kéritek, hogy személyesen jelenjek meg a világban? Szankarsan és Vászudéva olyanok, mint egy-egy fehér és fekete hajszál a fejemen… őket menesztem, hogy kéréseteknek eleget téve enyhítsenek a démonoktól gyötört Földanya szenvedésén!”
A „fehér és fekete” nem vonatkozhat Bhagaván hajszálaira – érvel tovább Dzsíva gószvámí –, hiszen bár ő idősebb mindenkinél, örökifjú, nem mutatkoznak rajta az öregedés jelei, nincs ősz hajszála.

A Késava név több jelentésével játszik versében Csakrapáni is.

PDF

névmagyarázatok – Nárájana

Brahmá, Krsna bocsánatáért esedezve hódolva ekképp imádkozott:

jagat-trayāntodadhi-samplavode
nārāyaṇasyodara-nābhi-nālāt |
vinirgato 'jas tv iti vāṅ na vai mṛṣā
kintv īśvara tvan na vinirgato 'smi ||

„A három világ megsemmisülésekor az óceánok összefolyó vizében
a Nárájana köldökéből (növő lótusz) szárából
született a születetlen (Brahmá).” E szavak bizony nem hamisak,
talán nem tőled születtem ó, Uram?

nārāyaṇas tvaṁ na hi sarva-dehinām
ātmāsy adhīśākhila-loka-sāksī |
nārāyaṇo 'ṅgaṁ nara-bhū jalāyanāt
tac cāpi satyaṁ na tavaiva māyā ||

Hiszen nem te volnál Nárájana, minden élőlény
lelke, Legfőbb Úr, az egész világ tanúja?
Nárájana rész, mert Nara-teremtette víz hajlékú,
s bizony, való ő, nem (csupán) a te illúziód. (Bhág. 10.14.13-14.)

„Nárájana rész”, azaz Nárájana a te részed, kedves Krsna – mondja Brahmá –, nem csupán illúziókeltő energiád teremtette káprázat, hanem a transzcendentális valóság („való ő”).

1. A nāra szó Narától, a Legfőbb Lélektől származó minden élőlényt jelenti, így „minden lény (nāra) menedéke (ayana)” a Nārāyaṇa név jelentése. Brahmá szavaiban a sarva-dehinām ātmā – minden élőlény lelke szavak a név e jelentésére utalnak. Bhísma hasonlóképpen így oktatja Judisthir királyt, a Mahábháratában:

narāj jātāni tattvāni nārāṇīti tato viduḥ |
tāny eva cāyanaṁ tasya tena nārāyaṇaḥ smṛtaḥ ||
nārāyaṇāj jagat sarvaṁ sargakāle prajāyate |
tasminn eva punas tac ca pralaye saṁpralīyate ||
nārāyaṇaḥ paraṁ brahma tattvaṁ nārāyaṇaḥ paraḥ |
parād api paraś cāsau tasmān nāsti parāt param ||

Narától (a Legfőbb Lélek) születtek a Valóságok (tattva), ezért ezeket Nára (Narától született) néven ismerik,
s aki ezen Valóságok menedéke (ayana), az ő neve Nárájana.
A teremtéskor Nárájanból született az egész mindenség,
s bizony a megsemmisülés idején ismét csak benne enyészik el.
Nárájana a legfőbb Brahman, Nárájana a legfőbb Valóság (tattva),
ő felsőbb a legfelsőbbnél is, ezért nincs nála felsőbb.

2. Brahmá fohászában az adhīśa – Legfelsőbb úr, egyeduralkodó szó arra utal, hogy Nārāyaṇa a lélekszikrák minden feljebbvalójának ura, a végső ok, a teremtés forrása, és a lények menedékeinek forrása.

3. Brahmá harmadik érve: akhila-loka-sāksī – az egész világ tanúja. Az ayana szó másik jelentése járás, keringés vándorlás, így a Nārāyaṇa az, aki minden lélek vándorlását ismeri.

4. S végezetül: Nārāyaṇa az, kinek hajléka (ayana) a teremtés vize (nāra), a nāra és ayana szavak összetételeként. A Brahma-purána az om namo nārāyaṇāya mantra magyarázatában hasonlóan értelmezi Nárájana nevét:

āpo narasya sūnutvānnārā itīha kīrtitāḥ |
viṣṇostāstvayanaṁ pūrvaṁ tena nārāyaṇaḥ smṛtaḥ || 60.25||
nārāyaṇaparā vedā nārāyaṇaparā dvijāḥ |
nārāyaṇaparā yajñā nārāyaṇaparāḥ kriyāḥ || 60.26||
nārāyaṇaparā pṛthvī nārāyaṇaparaṁ jalam |
nārāyaṇaparo vahnirnārāyaṇaparaṁ nabhaḥ || 60.27||
nārāyaṇaparo vāyurnārāyaṇaparaṁ manaḥ |
ahaṁkāraśca buddhiśca ubhe nārāyaṇātmake || 60.28||

A vizek Nara (a Legfőbb Lélek, Garbhódakasájí Visnu) szülöttei, ezért Nára néven nevezetesek,
Visnu volt azok hajléka (ayana), ezért az ő neve Nárájana.
Nárájanának szenteltek a védák, Nárájanának szenteltek a kétszerszületettek,
Nárájanának szenteltek az áldozatok, Nárájanának szenteltek a rítusok.
Nárájanának szentelt a föld, Nárájanának szentelt a víz,
Nárájanának szentelt a tűz, s Nárájanának szentelt a tér,
Nárájanának szentelt a szél, Nárájanának szentelt az elme,
az ahankár és az értelem is Nárájana-természetű. (Brahma-purána 60.25-28.)

A teremtés durva- s finomelemei is mind Nárájanától származnak. A Manu-szanhitá definíciója is ezt támasztja alá:

āpo nārā iti proktā āpo vai narasūnavaḥ |
tā yadasyāyanaṁ pūrvaṁ tena nārāyaṇaḥ smṛtaḥ ||

A vizeket Nárának nevezik, mert a vizek Nara teremtményei
ki az ő hajlékuk (ayana) volt hajdan, az ő neve Nárájana. (Manu-szanhitá 1.10.)

Az értelmezések Srídhar Szvámí Bhágavatam-kommentárjából valók, s Krsnadász Kavirádzs gószvámí is megismétli őket a Csaitanja-csaritámrtában, az 1.2. fejezetben.

PDF

Ardzsuna nevei

A pándavák száműzetésük utolsó évét Viráta udvarában töltik, álöltözetben. Mikor felfedik magukat, Uttara, az uralkodó fia szavaik igazolásaként Ardzsuna neveinek jelentéseit kérdi. Ardzsuna így fejti meg saját neveinek jelentését:

arjuna uvāca
sarvāñ janapadāñ jitvā
vittam ācchidya kevalam |
madhye dhanasya tiṣṭhāmi
tenāhur māṁ dhanaṁjayam || 11 ||

Ardzsuna szólt:
Minden emberlakta országot legyőzve,
minden vagyont elragadva
gazdagság közepette élek,
ezért Dhananydzsajának (Gazdagság meghódítója) neveznek.

abhiprayāmi saṁgrāme yad ahaṁ yuddhadurmadān |
nājitvā vinivartāmi tena māṁ vijayaṁ viduḥ ||

(Amikor) a csatában a diadalittas (ellenség) ellen indulok,
győzelem nélkül nem térek vissza, ezért Vidzsajaként (Győzedelmes) ismernek.

śvetāḥ kāñcanasaṁnāhā rathe yujyanti me hayāḥ |
saṁgrāme yudhyamānasya tenāhaṁ śvetavāhanaḥ ||

Fehér lovaimat aranyos lószerszámmal fogják a kocsimba
mikor harcba indulok, ezért Svétaváhana (Fehérlovas) a nevem.

uttarābhyāṁ ca pūrvābhyāṁ phalgunībhyām ahaṁ divā |
jāto himavataḥ pṛṣṭhe tena māṁ phalgunaṁ viduḥ ||

A púrva és az uttara phalguní holdházakat elválasztó napon
születtem a Himalájában, ezért Phalgunaként ismernek.

Az első sor fordítása kétséges… híján vagyok a szükséges asztronómiai ismereteknek. Kisari Mohan Ganguli szerint: azon a napon, mikor az Uttara Phalguna feljövőben volt.

purā śakreṇa me dattaṁ yudhyato dānavarṣabhaiḥ |
kirīṭaṁ mūrdhni sūryābhaṁ tena māhuḥ kirīṭinam ||

Hajdan mikor a dánavák ellen harcoltam, Indra
napként tündöklő koronát tett a fejemre, ezért Kirítinek (Koronás) hívnak.

na kuryāṁ karma bībhatsaṁ yudhyamānaḥ kathaṁ cana |
tena devamanuṣyeṣu bībhatsur iti māṁ viduḥ ||

Harc közben soha semmiképp sem tettem irtóztató (kegyetlen) dolgokat,
ezért az istenek és emberek Bíbhatszuként (Iszonyodó) ismernek.

ubhau me dakṣiṇau pāṇī gāṇḍīvasya vikarṣaṇe |
tena devamanuṣyeṣu savyasācīti māṁ viduḥ ||

Mindkét kézzel jól vonom fel Gándíva (íjam),
ezért az istenek és emberek Szavjasácsinként (Balkézzel is erős) ismernek.

pṛthivyāṁ caturantāyāṁ varṇo me durlabhaḥ samaḥ |
karomi karma śuklaṁ ca tena mām arjunaṁ viduḥ ||

Széles e földön nincs (testem) színéhez fogható,
s tetteim tiszták (világos, fehér), ezért Ardzsunaként (Fehér, Fényes) ismernek.

ahaṁ durāpo durdharṣo damanaḥ pākaśāsaniḥ |
tena devamanuṣyeṣu jiṣṇunāmāsmi viśrutaḥ ||

Legyőzhetetlen, sérthetetlen (félelmetes) ám higgadt vagyok, Páka legyőzőjének (Indrának) fia,
ezért az istenek és emberek Dzsisnu (Győzhetetlen) néven ismernek.

kṛṣṇa ity eva daśamaṁ nāma cakre pitā mama |
kṛṣṇāvadātasya sataḥ priyatvād bālakasya vai ||

Krsna – e tizedik nevem apámtól kaptam,
mert szerette ezt a szépséges, feketésen ragyogó fiút.

(Mahábhárata 4.39.11-20.)

(a kép forrása)

PDF

kié a boldogság?

Újabb adalék a varnák témájához: a Mahábhárata 13. könyvében, az Anusászana-parvában a nyílágyon fekvő Bhísma Judisthir királyt oktatja. Eközben zengi el a Visnu ezer nevét magában foglaló fohászt (Visnu-szahaszranáma). Fohásza végeztével a szokásoknak megfelelően arról beszél, hogy e fohász zengése milyen eredménnyel jár:

ya idaṁ śṛṇuyānnityaṁ yaścāpi parikīrtayet |
nāśubhaṁ prāpnuyātkiñcitso’mutreha ca mānavaḥ ||122||

A halandót, aki mindig ezt hallgatja, s ezt magasztalja,
semmilyen szerencsétlenség nem éri soha, sem ebben, sem következő életében.

vedāntago brāhmaṇaḥ syātkśatriyo vijayī bhavet |
vaiśyo dhanasamṛddhaḥ syācchūdraḥ sukhamavāpnuyāt ||123||

A bráhmana végére jut a tudásnak, a ksatrija győzedelmeskedik,
a vaisja dúskál majd a gazdagságban, a súdra pedig boldog lesz.

dharmārthī prāpnuyāddharmamarthārthī cārthamāpnuyāt |
kāmānavāpnuyātkāmī prajārthī prāpnuyātprajām ||124||

A dharmában törekvő eléri dharmát, a vagyonvágyó vagyont szerez,
a kéjvágyó betölti vágyát, s az utódokra vágyónak gyermeke születik.

(Mahábhárata 13.135.122-124.)

A Visnu-szahaszranáma zengése mindenkinek betölti vágyát: a tudós bráhmana a szent tudást, a védát nyeri el, amire vágyakozik (veda-anta-ga – „a tudás végére jut”), a ksatrija lovag vágya is teljesül: legyőzi elleneit. A vaisja, a pénz embere sikeres lesz vállalkozásaiban, nagy vagyont gyűjt, és a súdra vágya is teljesül majd: boldog lesz.
Manapság csupán a boldogságot keresik... melyik rend mentalitása szerinti életcél is ez?

PDF

mi a legcsodálatosabb?

A minap egy beszélgetésen vettem részt, ahol sok szó esett a keleti és a nyugati gondolkodásról. A beszélgetés végén a halál került szóba... elhangzott, hogy a filozófia arra tanít, hogyan kell meghalni (a nyugatiak közül talán először Platón ír erről, a lélek halhatatlanságát igazoló Phaidónban). Felmerült a kérdés, hogy manapság miért dugjuk el a halált... én meg közben azon tűnődtem, hogy miért dugjuk el az öregséget? A fiatalság kultuszában él a világ, megfeledkezve minden másról. És Judhisthir király szavai jutottak eszembe a Mahábháratából, aki a kérdésre – mi a legcsodálatosabb? – e szavakkal felel:

ahany-ahani bhūtāni gacchantīha yamālayam |
śeṣāḥ sthāvaram icchanti kim āścaryam ataḥ param ||

ahani-ahani – napról napra; bhūtāni – teremtmények; gacchanti – mennek; iha – itt (e világban); yama-ālayam – Jama hajlékába; śeṣāḥ – a többiek; sthāvaram – stabilitást, változatlanságot; icchanti – vágynak; kim – mi; āścaryam – csodálatos; ataḥ – ennél; param – kimagaslóbban;

E világban nap mint nap lények sokasága távozik a Halál birodalmába, ám a többiek mégis változatlanságra vágynak – mi lehetne ennél csodálatosabb? (Mahábhárata, Vana-parva 313.116.)

PDF

Upadésámrta 1. - a késztetéseknek ellenálló bölcs

vāco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ jihvā-vegam udaropastha-vegam |
etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ sarvām-apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt ||1||

vācaḥ – beszédé; vegaṁ – ösztönzést; manasaḥ – elméé; krodha-vegaṁ – düh ösztönzését; jihvā-vegam – nyelv ösztönzését; udara-upastha-vegam – gyomor és nemi szervek ösztönzését; etān – mindezeket; vegān – ösztönzéseket; yaḥ – aki; viṣaheta – ellenállna; dhīraḥ – józan, higgadt, fegyelmezett, bölcs; sarvām – egészet; api – mind, bizony; imāṁ – ezt; pṛthivīṁ – Földet; saḥ – ő; śiṣyāt – oktathat;

Az a józan személy, aki képes uralkodni szavain és gondolatain; legyőzte a nyelv, a gyomor, a nemi vágyak ösztönző erejét, valamint a haragnak is ellenáll, méltó arra, hogy szerte a világon tanítványai legyenek.

Rúpa gószvámí tizenegy szakaszból álló költeménye a Śrī Upadeśāmṛta (A tanítások nektárja) az odaadás jógájának útját beszéli el az alapoktól kezdve egészen a távlatokig. Az első vers tanítása kettős: egyfelől meghatározza az irányt a gyakorló számára: a bhakti útján járva váljon képessé az anyagi késztetések megfékezésére, másfelől arra utasítja, kutassa fel mesterét. Miképpen ismerheti fel a leendő tanítvány guruját? Azt nem tudja megvizsgálni, hogy mennyire előrehaladott a lelki életben, ám józan szempont lehet az, hogy mennyire áll leendő mestere az anyagvilág fölött: ellenáll-e a fenti késztetéseknek. Ha emellett tanítása és személye is inspiráló, a tanítvány meglelte mesterét, szegődjön el mellé. Az ösztönzések megfékezése ugyanakkor még nem a bhakti közvetlen része – kezdőként feladatot jelent, a megvalósult istenszeretetnek pedig természetes kísérőjelensége.

A lelki fejlődés ellenségeinek az alábbi hat tényezőt tartják: kéj [kāma], düh [krodha], kapzsiság [lobha], illúzió [moha], mámor [mada]és irigység [mātsarya]. (Egyes források további két tényezővel egészítik ki a listát: ragaszkodás [rāga] és gyűlölet [dveṣa] vagy a büszkeség [dambha] és mások megvetése [asūyā]). Ezek nyilvánulnak meg a beszéd, a gondolatok, az elme, az ízlelőbimbók, a gyomor és a nemi vágyak késztetéseinek formájában.
A késztetések megfékezéséről így ír a Bhagavad-gítá: Aki e világon, még a teste elhagyása előtt képes eltűrni a vágy és düh keltette késztetést [kāma-krodhodbhavaṁ vegaṁ], ő jógí, s boldog ember. (Bg. 5.23.)

A késztetések megfékezéséről természetesen sokhelyütt olvashatunk.
A Mahábháratában a csata után Judhisthir király az üdvösség elérésének módjairól kérdezi a halálos ágyán fekvő Bhísmát, aki többek közt ezt mondja a királynak:
vāco vegaṁ manasaḥ krodhavegaṁ vivitsā vegam udaropastha vegam |
etān vegān vinayed vai tapasvī nindā cāsya hṛdayaṁ nopahanyāt ||12.269.15||
„Ha a vezeklő megfékezi a beszéd késztetését, az elme és a düh késztetését, a tudásvágy késztetését, a gyomor és nemi szervek késztetését, akkor (mások) megvetés(e) nem zúzza szét szívét.”
Rúpa gószvámí verse két ponton tér el Bhísmáétól: az egyik eltérést a késztetések felsorolásában találjuk, negyedikként Bhísma a felfokozott tudásvágyat [vivitsā] említi, míg Rúpa gószvámí a nyelvet [jihvā]. Miért változtatta meg a verset Rúpa gószvámí? Az alászálló tudással szemben felfelé törekvő, a gondolatokat felkorbácsoló tudásvágy voltkaképpen besorolható az elme késztetései közé is. A versmérték is helyreáll az egy szótaggal rövidebb szóval: a triṣṭubh versmérték négyszer 11 szógatú lábakból áll, ám a Mahábhárata verse egy szótaggal több. Továbbá Bhísma arról az életszakaszról tanít, amikor az ember elhagyja otthonát, remeteéletet él, és így szakad el az anyagvilágtól; Rúpa gószvámí pedig a lelki ösvényen elinduló ember számára ad tanácsot.
A két vers közötti másik különbségnek is ez az oka: Bhísma a hiteles vezeklőről beszél, Rúpa gószvámí pedig kijelenti: a késztetéseknek ellenálló bölcs az egész világot oktathatja.

A Hansza-gítában Brahmát és a kumárákat is hasonlóan tanítja az isteni hattyúként megjelenő Legfelsőbb Úr:
vāco vegaṁ manasaḥ krodhavegaṁ vivitsā vegam udaropastha vegam |
etān vegān yo viṣahatyudīrṇāṁs taṁ manye’haṁ brāhmaṇaṁ vai muniṁ ca || 14||
„A beszéd késztetése, elme és a düh késztetése, a tudásvágy késztetése, a gyomor és nemi szervek késztetése – ki ellenáll e hatalmas késztetéseknek őt tartom bráhmanának és bölcsnek.”

Mi módon lehetünk úrrá a késztetéseken? 1.) lemondással, fegyelmezéssel vezekléssel [tapas], illetve 2.) a bhakti gyakorlásával, az Istenbe való szerető belefeledkezés következtében.

Krsna a Bhagavad-gítá 17. fejezetében beszél a beszéd az elme és a test fegyelmezéséről:
„A test fegyelmezése a Legfelsőbb Úr, a bráhmanák, a lelki tanítómester, valamint az olyan feljebbvalók, mint a szülők imádatából áll. A tisztaság, egyszerűség, cölibátus és erőszak nélküliség is ide sorolható. A beszéd fegyelmezése abból áll, hogy az ember igazmondó, jót akaróan, kedvesen, másokat nem sértve szól, és a Védákat rendszeresen idézi (azaz a védatanulmányozás). Az elme fegyelmezését pedig a lelki nyugalom, egyszerűség, higgadtság és a gondolatok tisztasága alkotja.” (Bg. 17.14-16.)

Hasonlóképpen tanítja Uddhavát, a Bhágavata-puránában:

„16. Aki ma még reszket, látván hogyan kurtítja életét a nappalok és éjszakák múlása, de az Úr kedvéért képes föladni ragaszkodásait, a Legfelsőbbet fölismerve hamarosan az örök békesség részese lesz.
17. Saját lelkének gyilkosa (önnön degradálódásának oka) az, aki nem képes átkelni a világi lét óceánján, noha (az Úr kegyéből) különösebb erőfeszítés nélkül emberként született, ami minden áldás forrása, a legritkább adomány és (erre a célra) különösképp alkalmas csónak, (mert) kitűnő kormányosa a guru, s a kedvező szelek képében pedig Én hajtom előre.
18. Ha a jógí idegenkedik, mi több undorodik a cselekvéstől (látván annak káros következményeit, a ragaszkodást és szenvedést), teljességgel uralt érzékekkel igyekezzék (ismételt erőfeszítéssel) az önvaló felé fordítani figyelmét és szilárdan fegyelmezni elméjét.
19. (Megrögzött csapongó természete miatt) még az önvalóra összpontosított elme is elkóborol, ezért (a jógí) legyen éber s vonja (ismét) ellenőrzése alá a békéltetés módszerével (vagyis adjon elméjének egy kis szabadságot).
20. (Ha újra uralma alá vonta elméjét) mindig legyen tudatos gondolatai mozgásáról, s légzését valamint érzékeit fegyelmezve a jósággal telt értelemmel korlátozza elméjét.
21. A zabolátlan lovat gazdája előbb hagyja szabadon nyargalászni, majd visszafogja a gyeplőt, így töri be a jószágot. Az elme ilyesfajta fegyelmezését hívják jógának.
22. Amíg az ember nem uralja tökéletesen elméjét, (a szánkhja filozófia) végső elveit jól ismerve (a mahat-tattvától kezdve egészen saját testéig) meditáljon a teremtés és megsemmisülés sorrendjén.
23. A világi aktivitástól megcsömörlött, ragaszkodástól mentes ember mestere utasításai szellemében képes mindig a lélekre gondolni, így megszabadul a rosszlelkűségtől (az érzéki ragaszkodástól), s (újfent mestere szavain s a lelken) elmélkedik.
24. Az önfegyelem [yama] s más jóga-módszerek gyakorlásával, a (lelki) tudakozódás és ismeretek művelésével, illetve múrtim imádatával, s ne másképp szögezze reám (a Legfelsőbb Lélekre) elméjét az ember!
25. Ha a jógí valamely hiba folytán szégyenletes tettre vetemedik (ami fölöttébb valószínűtlen), bűnét kizárólag a jóga gyakorlásával (az önmegvalósítás ismételt gyakorlásával, a tudás művelésével s a szent név zengésével) semlegesítse, s ne folyamodjon másfajta bűnbánathoz (vezeklés gyanánt).
26. Erény az, ha az ember következetesen ragaszkodik személyes feladatköréhez (a bűn pedig annak elhanyagolása). Az erény és bűn ilyetén megkülönböztetése korlátozza a természetüknél fogva tisztátalan tetteket s így az ember képes lesz föladni (anyagi) ragaszkodását.” (Bhág. 11.20. fejezetéből)

Az önfegyelmezésben tehát fontos a helyes szemlélet, a világ természetének megértése. A gyakorló legyen figyelmes, hiszen a kezdetben finom hullámfodrokként jelentkező késztetések később ellenállhatatlan áradatként zúdúlnak rá, ezért igyekezzék a kezdeti szakaszban ellenható áramlatokkal elcsitítani őket.

Krsna az istenszeretetről is tanítja Uddhavát: a Krsna-meditáció következtében a késztetések természetes mód lecsillapodnak:

„17. Örökké boldog természetemet csak azok a nagy lelkek érthetik meg, akik nem birtokolnak semmit, legyőzték szenvedélyeiket, könyörületesek minden élőlényhez, értelmüket nem fedik be vágyak s elméjükben mindig hűségesek hozzám.
18. Amennyiben bhaktám még nem ura érzékeinek s vonzódik az érzéktárgyakhoz, (irántam való) odaadásának köszönhetően mégsem lesz azok rabja.
19. Ahogy a tűz lángja elhamvasztja a halom tűzifát, úgy égeti föl az irántam érzett odaadás is az ember bűneit!
20. Kedves Uddhavám, sem a jóga vagy a szánkhja, sem a dharma vagy a védatanulmányok, de a vezeklés vagy lemondás sem nyűgöz le engem olyannyira, mint a nagyfokú odadás.
21. Tisztelettel párosuló különleges odaadásuk folytán a jámborok elérhetnek engem. Híveim természetes mód vonzódnak hozzám s egyedül engem tekintenek legfőbb céljunak. Ez az odaadás még a (kasztonkívüli) kutyaevőket is fölmenti alantas születésük stigmájától.
22. Odaadás nélkül még az igazmondással párosuló vallásosság és együttérzés, vagy az aszkézissel párosuló tudás sem tisztítja meg az elmét teljesen és végérvényesen.
23. Mi egyébről volna fölismerhető az odaadás, mint (a boldogságtól) égnek álló hajról, a szív ellágyulásáról, (az ember orcáján végigpergő) örömkönnyekről? Odaadás nélkül miként szabadulhatna (az ember) az elme tisztátalanságaitól?
24. Aki az irántam érzett nagyfokú odaadása miatt érzelmektől elcsukló hangon szól, szíve meglágyul (a szeretettől), vígasztalhatatlanul zokog (elválásunk gondolatától is) vagy felkacag (ha kedvteléseimre emlékszik), s a külvilággal mit sem törődve fennhangon énekelni kezd vagy (örömében) táncra perdül - nos az ilyen hívem megtisztítja az egész világot.
25. Az arany tűzzel hevítve kiveti salakját s visszanyeri eredeti tisztaságát. Hasonlóképpen a tiszta odaadás gyakorlásával a lélek is megszabadulhat karmája minden korábbi szennyétől s eljut hozzám, eredeti helyzete szerint szolgálva engem.
26. Minél jobban megtisztul az elme áldásos történeteim hallása és fölidézése által, annál élénkebben észleli az ember (az Abszolút) finom valóságát, ahogyan a szem is visszanyeri látóképességét, ha gyógyírral kezelik.
27. Kinek elméje az érzéktárgyakon jár, ragaszkodni kezd azokhoz, ám aki mindig reám gondol, egyedül énbennem mélyed el.
28. Ezért ne gondolj többé a valótlan s értéktelen világi dolgokra - mint ahogy az álomképpel vagy a fantázia szüleményével sem foglalkozik az ember -, s az odaadás révén megtisztult elmével gondolj mindig reám.” (Bhág. 11.14. fejezetéből)

Sríla Prabhupád kommentárjában gyakorlatias tanácsokat ad a késztetések megfékezéséhez. A beszéd fegyelmezésére a Krsna-kathát, a Krsnáról szóló történeteket, beszélgetést ajánlja, az elme megfékezésére a Krsna-meditációt. Ha a harag önző érdektől mentes és Krsnát szolgálja, akkor lehet helyénvaló is, példa rá a Rávana palotáját felgyújtó Hanumán, ám a düh oka általában a csalódásból fakadó frusztráció: „Az emberben ragaszkodás ébred az érzékek tárgyai iránt, miközben rajtuk elmélkedik. Az ilyen vonzódás vágyat, a vágy pedig dühöt szül.” (Bg. 2.62.) Ezért a harag megfékezésének módja az ok, az anyagi vonzódás megszüntetése. A test fegyelmezésének jó módja az Istennek szentelt étel fogyasztása, a nemi vágy megfékezésére pedig a cölibátus, vagy a szabályozott házasélet szolgál.

Ajánlott irodalom: http://kagylokurt.hu/orientacio/a-tanitasok-nektarja.html

PDF

Srí Upadésámrta: 1., 2.,

az út

„Ha sikeresen akarunk élni, ne törődjünk a sok-sok ember elméleteivel, hanem
hallgassuk meg a tanításokat egy transzcendentális forrásból.”
Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákur

tarko ’pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnā
nāsāv-ṛṣir yasya mataṁ na bhinnam |
dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyāṁ
mahājano yena gataḥ sa panthāḥ ||

tarkaḥ – logika, fontolgatás; apratiṣṭhaḥ – változékony, bizonytalan; śrutayaḥ – a védák kinyilatkoztatásai (srutik); vibhinnāḥ – sokfélék; na – nem; asau – ő, az; ṛṣiḥ – bölcs; yasya – akié; mataṁ – vélemény, nézet; na – nem; bhinnam – különböző;
dharmasya – a dharmáé; tattvaṁ – igazság, valóság; nihitaṁ – elhelyezett, lerakott; guhāyāṁ – rejtekben (itt szívben); mahājanaḥ – nagy lélek; yena – aki által; gataḥ – ment, látogatott (itt: bejárt); saḥ – az; panthāḥ – út;

A logika bizonytalan, a védák sokfélét (mondanak). Nem rsi az, kinek a véleménye nem különbözik (a többiétől). A dharma igazsága a nagy lélek szívének rejtekén lakozik, az út az, amit ő járt be.
(Mahábhárata, Vana-parva 313.117.)

Srídhar Mahárádzs így beszél e versről: „A határtalan óceánon, ahol csak vizet látni, egyedül az iránytűre hagyatkozhatunk, a végtelen anyagi világában pedig a hit útját bejáró nagy lelkek lába nyoma vezet bennünket. A Bhágavata-purána (10.2.31.) szerint az ő nyomdokaik jelölik a legfőbb cél felé vezető utat. Ez a mi reménységünk. Judhisthir Mahárádzs is osztja azt a véleményt, miszerint az igazi titok a szentek szívében rejlik, mint a kincs a titkos barlang mélyén. Az isteni világ vándorainak nyomdokai biztonsággal jelölik a magasztos célunk felé vezető utat. Bátran elhagyhatunk minden egyéb útjelzést, mert az emberi számítgatás hamis.”

S egy idevágó részlet Nárada Bhakti-szútrájából, irodalmi, és szó szerinti fordítással:

vādo nāvalambyaḥ | 74

vādaḥ – vita; na avalambyaḥ – nem fenntartandó

Egy bhakta ne bocsátkozzék meddő vitába.
„A vita nem fenntartandó,”

bāhulyāvakāśatvād aniyatatvācca | 75

bāhulya-avakāśatvāt – bőséges alkalomság miatt; aniyatatvāt – bizonytalanság miatt; ca – és;

Mert végtelen a nézetek különbsége, s az érvelésre alapozott egyetlen nézet sem perdöntő.
„mert a lehetőségek száma végtelen, és mert nem (jelent) bizonyosságot.”

bhaktiśāstrāṇi mananīyāni tadbodhakakarmāṇi karaṇīyāni | 76

bhakti-śāstrāṇi – a bhakti-irodalmak; mananīyāni – tanulmányozandók; tad-bodhaka-karmāṇi – azt ébresztő tettek; karaṇīyāni – teendők;

A bhakti-irodalmat ajánlatos tanulmányozni, s az odaadás elmélyítése érdekében annak tanítása szerint ajánlatos cselekedni.
„A bhakti-irodalmak tanulmányozandók, s az azt (a bhaktit) ébresztő tettek végzendők.”

PDF