Újabb adalék a varnák témájához: a Mahábhárata 13. könyvében, az Anusászana-parvában a nyílágyon fekvő Bhísma Judisthir királyt oktatja. Eközben zengi el a Visnu ezer nevét magában foglaló fohászt (Visnu-szahaszranáma). Fohásza végeztével a szokásoknak megfelelően arról beszél, hogy e fohász zengése milyen eredménnyel jár:
ya idaṁ śṛṇuyānnityaṁ yaścāpi parikīrtayet |
nāśubhaṁ prāpnuyātkiñcitso’mutreha ca mānavaḥ ||122||
A halandót, aki mindig ezt hallgatja, s ezt magasztalja,
semmilyen szerencsétlenség nem éri soha, sem ebben, sem következő életében.
vedāntago brāhmaṇaḥ syātkśatriyo vijayī bhavet |
vaiśyo dhanasamṛddhaḥ syācchūdraḥ sukhamavāpnuyāt ||123||
A bráhmana végére jut a tudásnak, a ksatrija győzedelmeskedik,
a vaisja dúskál majd a gazdagságban, a súdra pedig boldog lesz.
dharmārthī prāpnuyāddharmamarthārthī cārthamāpnuyāt |
kāmānavāpnuyātkāmī prajārthī prāpnuyātprajām ||124||
A dharmában törekvő eléri dharmát, a vagyonvágyó vagyont szerez,
a kéjvágyó betölti vágyát, s az utódokra vágyónak gyermeke születik.
(Mahábhárata 13.135.122-124.)
A Visnu-szahaszranáma zengése mindenkinek betölti vágyát: a tudós bráhmana a szent tudást, a védát nyeri el, amire vágyakozik (veda-anta-ga – „a tudás végére jut”), a ksatrija lovag vágya is teljesül: legyőzi elleneit. A vaisja, a pénz embere sikeres lesz vállalkozásaiban, nagy vagyont gyűjt, és a súdra vágya is teljesül majd: boldog lesz.
Manapság csupán a boldogságot keresik... melyik rend mentalitása szerinti életcél is ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése