A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Mádhavéndra Puri. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Mádhavéndra Puri. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. augusztus 19., szombat

Mádhavéndra Purí: Nyolc strófa az isteni párról

śrī mādhavendrapurī: śrī yugalāṣṭakam

Mádhavéndra Purí különleges helyet tölt be a középkori vaisnavizmus történetében. A Madhva-féle iskolához sorolják, ám szerzetesi neve (Purí) arra utal, hogy advaita szerzetestől kapta szerzetesi avatását… ám tudott róla, hogy Rádhá hangulatában , rajongó szeretettel imádja Krsnát.
Sőt, Mádhavéndra Purít a pusti-márg iskolában, Vallabha ácsárja irányzatában is nagyra becsülik. Mádhavéndra Purí találta meg, és kezdte meg az imádatát annak a Gópál múrtinak az imádatát, akit Srí Náthdzsí néven imádnak Vallabha utódai.

A hagyomány szerint az alábbi, az Isteni Párt magasztaló költeménynek ő a szerzője:

vṛndāvana-vihārāḍhyau sac-cid-ānanda-vigrahau |
maṇi-maṇḍapa-madhya-sthau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 1||


Vrndávanbéli kedvtelésekben bővelkedő (Isteni Párnak), a testetöltött lét-tudat-gyönyörnek,
az ékköves pavilon közepén helyet foglaló Rádhá-Krsnának hódolok!

pīta-nīla-paṭau śāntau śyāma-gaura-kalevarau |
sadā rāsaratau satyau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 2||


Sárga és kék ruhát viselő, békés, sötét és világos testszínű,
mindig a rászatáncba feledkező (Abszolút) Igazságnak, Rádhá-Krsnának hódolok!

bhāvāviṣṭau sadā ramyau rāsa-cāturya-paṇḍitau |
muralī-gāna-tattva-jñau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 3||


Az érzelmeiktől lenyűgözött, csodásan elragadó (Isteni Párnak), a rásza-tánc rátermett mestereinek,
a Muralí hangjának valóságát jól ismerő Rádhá-Krsnának hódolok!

yamunopavanāvāsau kadamba-vana-mandirau |
kalpa-druma-vanādhīśau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 4||


A Jamuná menti ligetben lakozó, a kadamba-erdőbéli hajlékban élő (Isteni Párnak),
a kívánságteljesítő fákkal teli erdők urainak, Rádhá-Krsnának hódolok!

yamunā-snāna-subhagau govardhana-vilāsinau |
divya-mandāra-mālāḍhyau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 5||


A Jamunában fürdőzést kedvelő, a Góvardhan (barlangjában) játszadozó,
csodás koralljázminvirág füzért viselő Rádhá-Krsnának hódolok!

A koralljázminfa (mandāra, vagy pārijāta) éjszaka virágzik, virága erős, áthatóan édes illatú.


mañjīra-rañjita-padau nāsāgra-gaja-mauktikau |
madhura-smera-sumukhau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 6||


Kösöntyűvel ékes lábaik, orrkarikájukban igazgyöngy,
mosolyuk mézédes, orcájuk gyönyörű – (az Isteni Párnak,) Rádhá-Krsnának hódolok!

Orrkarikájukban igazgyöngy: szó szerint: orruk hegyén (nāsāgra) elefánt-gyöngy (gaja-mauktika). A költők szerint az elefánt homlokdudora igazgyöngyöt rejt magában.


ananta-koṭi-brahmāṇḍe sṛṣṭi-sthity-antakāriṇau |
mohanau sarva-lokānāṁ rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 7||


A megszámlálhatatlan világegyetem teremtését, fenntartását és megsemmisülését okozó,
(illúzókeltő energiája révén) minden világot elámító Rádhá-Krsnának hódolok!

paraspara-samāviṣṭau paraspara-gaṇa-priyau |
rasa-sāgara-sampannau rādhā-kṛṣṇau namāmy aham || 8||


Egymásnak szentelik magukat, felettébb kedvelik egymás híveinek körét,
a rasza-óeánná vált Rádhá-Krsnának hódolok!

A sampanna a sampad (sikerül, beteljesül, valamivé válik, beleveti magát, elnyer) igéből képzett befejezett melléknévi igenév: így a harmadik páda fordítása lehet ’a rasza-óceánt elnyert’ is.



2019. február 9., szombat

Srí Advaitástakam


Advaita Ácsárja 1434-ben, a mágha (a vaisnava terminológia szerint Mádhava, január-február ideje) hó telő holdjának hetedik napján született egy bráhmin család nyolcadik gyermekeként, Śrī-haṭṭa tartományban (ma Sylhet, Bangladés északkeleti részén). Az Advaita nevet beavatásakor kapta, gyermekként Kamaláksa volt a neve. A család együtt költözött Sántipurba, a Gangesz partjára, ahonnan édesapja családja származott. Miután idős szülei meghaltak, Advaita zarándokútra indult. Ekkor találkozott mesterével, Mádhavéndra Puríval is. Vrndávanba is eljutott: s ezidőtájt történt, hogy Madana-móhan múrtija megjelent álmában. Zarándokútja végeztével visszatért Sántipurba, s ötvenéves korában megházasodott. Csaitanja születésének idején (1486) Advaitát már tekintélyes ácsárjaként tisztelték Bengálban.


Advaita Ácsárja a kép jobb szélén táncoló bhakta

gaṅgā-tīre tat-payobhis tulasyāḥ
patraiḥ puṣpaiḥ prema-huṅkāra-ghoṣaiḥ |
prākaṭyārthaṁ gauram ārādhayad yaḥ
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||1||


A Gangá partján, annak vizével, tulaszí levelekkel és virágokkal, és szeretetteljes, hangos kiáltozással
imádta Gaurát, s (könyörgött) megjelenéséért – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Figyelemre méltó a vers huṅkāra (kiáltás) szava. A hum (vagy hūm) eredetileg fenyegető, kihívó csatakiáltás (más hangsúllyal, hümmögésként jelenthet visszaemlékezést olykor kétséget is), a hum-mondás (huṅkāra) így elsősorban rikoltás, oroszlánbömbölés, s csak átvitt értelemben hangos kiáltozás. Kavirádzs gószvámí is ezzel a szóval jelöli Advaita Ácsárja invitálását. Olykor Advaita Ácsárjával kapcsolatban is az eredeti, harci rikoltás értelmében használja a szót: „az Ácsárja csatakiáltása megfutamítja a bűnt és a képmutatókat” (ācārya-huṅkāre pāpa-pāṣaṇḍī palāya, Cs.cs. 1.3.76.), máskor egyszerűen a felfokozott hangerőre utal. Csaitanja Maháprabhu meginvitálásáról Krsnadász Kavirádzs így számol be:
„A világ működését látva a könyörületes szívű ácsárja töprengeni kezdett, mit tehetne az emberiség jólétéért: Ha avatárként Srí Krsna maga jelenne meg, s maga gyakorolná a bhaktit, s maga mutatná meg azt! A kali korban nincs más dharma, mint a Szent Név. Ám hogyan jelenne meg e kali-korban Krsna avatárként? Megtisztult szívvel imádom majd Krsnát, és szakadatlan, alázatosan könyörgöm hozzá. Krsnát elhozva teszem lehetővé a kírtana megjelenését, s így beteljesedik nevem jelentése: advaita.
Miközben azon tanakodott, milyen imádattal nyerhetné el Krsna kegyét, egy vers jutott eszébe:

tulasī-dala-mātreṇa jalasya culukena vā |
vikrīṇīte svam ātmānaṁ bhaktebhyo bhakta-vatsalaḥ ||


Csupán tulaszílevélért, vagy egy maroknyi vízért
eladja magamagát híveinek (az Úr, ki) gyöngéd szeretettel fordul feléjük.

Az ácsárja fontolóra vette e slóka jelentését. Aki Krsnának tulaszít és vizet ajánl, azt Krsna lekötelezettjének tekinti – gondolta. Nincs semmi más kincs a házamban, ami egy kis vízhez és tulaszílevélhez volna fogható, hiszen önmagát adja érte fizetség gyanánt – így töprengett az ácsárja, majd belefogott az imádatba. Krsna lótuszlábán meditálva szüntelen Gangesz-vizet és tulaszí rügyeket ajánlott néki. Hangosan kiáltozva invitálta Krsnát, így lett Krsna alászállásának oka.
Csaitanja alászállásának fő oka ez tehát, híve vágya, így jelenik meg, mint a dharma hídja” (Cs.cs. 1.3.98-110.)

yad-dhuṅkāraih prema-sindhor vikārair
ākṛṣṭaḥ san gaura-goloka-nāthaḥ |
āvirbhūtaḥ śrī-navadvīpa-madhye
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||2||


Hangos sírásával, a szeretet óceánjának kiáradásával hívogatta Gólóka aranyló urát,
hogy jelenjen meg Navadvíp közepén – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

brahmādinām durlabha-prema-pūrair
adīnām yaḥ plāvayām āsa lokam |
āvirbhāvya srīla-caitanya-candram
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||3||


A Brahmá vezette hatalmasságok által oly nehezen elnyerhető szeretet hullámaival az egész világot elárasztotta
a megjelenő Sríla Csaitanja-csandra – Sríla Advaita Ácsárjánál keresek hát oltalmat.

śrī-caitanyaḥ sarva-śakti-prapūrṇo
yasyaivājñā-mātrato 'ntardadhe 'pi |
durvijñeyam yasya kāruṇya-kṛtyam
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||4||


Kinek utasítása folytán minden hatalom legfőbb birtokosa, Srí Csaitanja eltávozott a világból.
Kinek e könyörületes cselekedete oly nehezen érthető – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Advaita Ácsárja egyszer egy talányos verset küldött Csaitanja Maháprabhunak:

bāulake kahiha - loka ha-ila bāula |
bāulake kahiha - hāṭe nā vihāya cāula ||
bāulake kahiha - kāye nāhika āula |
bāulake kahiha - ihā kahiyāche bāula ||


Mondd meg a bolondnak: az egész világ megbolondult,
mondd meg a bolondnak: a piacon már nem kelendő a rizs.
Mondd meg a bolondnak: a boltban sincs a zaklatott,
mondd meg a bolondnak: ezt egy bolond mondta.

Mit jelent a vers? – kérdezte Szvarúp Dámódar Csaitanjától. Advaita Ácsárja nagyhatalmú bhakta – felelte Maháprabhu –, és jól ismeri a szentírást. Az ilyen hívek olykor meginvitálják Istent, hogy fogadja el az imádatukat, majd imádják a múrtit, s a rítus végén elbocsájtják. Ezután Csaitanja Maháprabhu teljesen a Krsnát kereső Rádhá hangulatába merült, teljes visszavonultságban.
A bolond, akit a vers megszólít az eksztatikus téboly jeleit mutató Csaitanja Maháprabhu, aki elvette mindenki józan eszét („az egész világ megbolondult”). Beteljesült a cél, amiért a kor avatárja eljött – akár távozhat is. S ha marad, szétesik a világ, senki sem törődik majd vele. A piacon a vevő és az eladó is eksztázisban, az egykoron értékes dolgok (a rizs) értéktelenné válnak, a kötelességeiket (kāya, kāja) elhanyagolják az emberek, mindenkit felkavar, feldúlttá tesz a szerelem (az āula szó jelentése zaklatott).
sṛṣṭi-sthity-antaṁ vidhātum pravṛtto
yasyāmśāmśaḥ brahma-viṣṇv-īśvarākhyaḥ |
yenābhinnam tam mahā-viṣṇu-rūpaṁ
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||5||


Ki a teremtés, fenntartás és bevégzés tetteivel foglalatoskodik, kinek részeinek részei Brahmá Visnu és Ísvara,
ki nem különbözik Mahávisnutól – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

kasmiṁścid yaḥ śrūyate cāśrayatvāt
śambhor ittham sambhavan nāma dhāma |
sarvārādhyam bhakti-mātraika-sādhyam
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||6||


Úgy mondják: menedéke akár Sambhué innen fakad neve és méltósága is.
Ki mindenki számára imádandó, ám csupáncsak szívbéli szeretettel érhető el – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Úgy mondják: a szanszkrt szöveg sejtelmesebb, a vonatkozó ige, a śrūyate a hall gyök passzív alakja: „ami van hallva”. A szófordulattal gyakran arra utalnak, hogy a kinyilatkoztatás (az azonos gyökből származó śruti) mondja.
A szöveget sajnos erősen romlott állapotban leltem fel a neten, így a második páda olvasata bizonytalan. Az ittham sambhavan nāma dhāma éppúgy lehet ittham śāmbhavaṁ nāma dhāma – ilyenképpen Sivához tartozó neve és méltósága is.
A hagyomány szerint Advaita Ácsárja édesanyjának fia születése előtt volt egy álma, melyben Szadásiva a kali-kor nehézségein felindult szívvel Mahávisnu kegyéért fohászkodott az Okozati óceán partján. Fohászait meghallgatva megjelent előtte Mahávisnu, és felhatalmazta, hogy a kali-kor elesett lelkeit megmentse – Mahávisnu átölelte Szadásivát, és egybeolvadtak – így jelentek meg együtt Advaitaként.

sītā-nāmni preyasī prema-pūrṇaḥ
putro yasyāpy acyutānanda-nāma |
srī-caitanya-prema-pūra-prapūrṇaḥ
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||7||


Kit kedves hitvese, Szítá, és fia, Acsjutánanda iránti szeretete fűt,
kit a Srí Csaitanja iránti szeretet árja tölt el – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Advaita Ácsárja hat fia közül Acsjutánanda volt a legidősebb, később Gadádhar Pandit tanítványa lett.

nityānandādvaitato 'dvaita-nāma
bhaktyākhyānād yah sad-ācārya-nāma |
śaśvac-cetaḥ-sañcarad-gaura-dhāma
śrīlādvaitācāryam etam prapadye ||8||


Azonos ő Nitjánandával, ezért Advaita (nem kettős) a neve, s mert a bhaktiról tanít, ezért Ácsárjaként ismerik.
Szíve mindörökkön Gaura hajléka – nála, Sríla Advaita Ácsárjánál keresek oltalmat.

Az a-dvaita szó jelentése: nem kettősség. Így két dolog azonosságának vagy hasonló természetének jelzője lehet, illetve jelölhet valami páratlant, egyedülállót.

prātaḥ prītah pratyaham sampaṭhed yaḥ
sītānāthasyāṣṭakaṁ śuddha-buddhiḥ |
so 'yam samyak tasya pādāravinde
vindan bhaktim tat-priyatvam prayāti ||9||


A (szívében) elégedett, tiszta értelmű személy, aki minden hajnalban e Szítá hitvesét magasztaló nyolc strófát recitálja,
bizonnyal felismeri a lótuszlába iránti odaadó szeretetet, és kedvessé válik számára.

A költeményt az interneten találtam forrása a Srí Csaitanja-Száraszvat Math Kīrtana-mañjuṣā (Kírtanos kosár) című kiadványa. A forrás szerint a szerző: Sārvabhauma Bhaṭṭācārya.

2009. május 28., csütörtök

Rádhá


maddhṛdaye girirastu...

Míg a Csaitanja-követő vaisnavák számára Krsna elképzelhetetlen Rádhá nélkül, addig a Krsnáról szóló talán legfontosabb szentírásban, a Bhágavata-puránában nem olvashatjuk Rádhiká nevét. Mondják azért, mert a Bhágavatam történeteinek elbeszélője, Suka nem más, mint Rádhiká kedves papagája, aki Vjásza fiaként megszületve Paríksit királyt tanította. Néhány napjuk volt csak a király haláláig, s ha Suka kiejtette volna a száján Rádhá nevét, eksztázisba merülve képtelen lett volna az elbeszélés folytatására. Olykor ennek a szellemében olvassák a śrī śuka uvāca (Srí Suka szólt) mondatot is: „Rádhá papagája szólt”, hiszen a śuka szó jelentése hímpapagáj, a śrī pedig Rádhá egyik neve.

Bár név szerint nem említi, mégis szól a Bhágavata-purána Rádháról: a 10.30. fejezetben, mikor Krsna a rásza-tánc éjszakáján hirtelen eltűnik a gópík közül, akik feldúltan kutatnak utána. Keresés közben lábnyomokra akadnak:

padāni vyaktam etāni nanda-sūnor mahātmanaḥ |
lakṣyante hi dhvajāmbhoja-vajrāṅkuśa-yavādibhiḥ || 25 ||

Ezek itt nyilvánvalóan Nanda fiának, a nagy léleknek lábnyomai,
mert a zászló, lótusz, villám, elefántösztöke, árpaszem, s a többi jel látszik rajta.

tais taiḥ padais tat-padavīm anvicchantyo’grato’balāḥ |
vadhvāḥ padaiḥ su-pṛktāni vilokyārtāḥ samabruvan || 26 ||

A lányok végigkövették a lábnyomokkal teli ösvényt.
Látva, hogy (Krsna nyomai) párjáéval keverednek, bánatosan így szóltak:

A vadhū szó, melyet Krsna párjaként fordítottam menyasszonyt, asszonyt, vagy általában nőt jelent.

kasyāḥ padāni caitāni yātāyā nanda-sūnunā |
aṁsa-nyasta-prakoṣṭhāyāḥ kareṇoḥ kariṇā yathā || 27 ||

Kinek a lábnyomai ezek, (vajon ki) távozott Nanda fiával?
(Kinek a) vállán pihentette karját, miként az elefánt (pihenteti ormányát) a nőstény-elefánt (vállán)?

anayārādhito nūnaṁ bhagavān harir īśvaraḥ |
yan no vihāya govindaḥ prīto yām anayad rahaḥ || 28 ||

Bizonyára boldoggá tette Harit, a magasztos Urat,
mert az elégedett Góvinda minket elhagyva egy magányos helyre vezette őt.

A 10.30.28. vers burkoltan Rádhára utal, kinek neve a rādh – boldoggá tesz szógyökből származik, a versben pedig Hari jelzője a rādhitaḥ – boldoggá tett, vagy ā-rādhitaḥ – imádott, boldoggá tett (1). Dzsíva gószvámí így kommentálja e verset: anayā rādhayā bhagavān rādhitaḥ sādhito vaśīkṛta ity-arthaḥ – „általa, Rádhá által Bhagaván boldoggá lett (rādhitaḥ), legyőzötté (sādhitaḥ) és alárendeltté (vaśīkṛtaḥ) vált - ez a magyarázat.” (Príti-szandarbha 109)
Krsnadász Kavirádzs gószvámí pedig így ír a Csaitanja-csaritámrtában: kṛṣṇa-vāñchā-pūrti-rūpa kare ārādhane | ataeva 'rādhikā' nāma purāṇe vākhāne || – „Imádata teljesen betöltötte Krsna vágyát, ezért a puránák Rádhiká néven említik őt.” (Cscs. 1.4.87.)

Rádhikával a Bhágavata-purána 10.47. fejezetében is találkozhatunk, e részlet neve Brahmara-gítá. Krsna hírvivőt küld Vradzsába, ám Rádhiká a hírnök Uddhava helyett egy méhecskét szólít meg, őt korholja, őnéki könyörög. Más puránák is említik ezt a történetet, az Agni-purána név szerint is említi Rádhát, ám a Bhágavatamban ezt olvashatjuk: kācin madhukaraṁ dṛṣṭvā dhyāyantī kṛṣṇa-saṅgamam – egyikük egy méhecskét látva Krsnával való együttlétén meditálva... (Bhág. 10.47.11.)

Rádhikáról, a fejőslánykák vezetőjéről az upanisad-irodalom is említést tesz, a Gópálatápaní upanisad Gándharvá néven említi őt. A rajongó szeretet írjával megkent szemű vaisnavák természetesen a sruti (kinyilatkoztott szentírás) más verseit is őrá vonatkoztatják, így róla szól a Gópálatápaní upanisad, mikor a Nagy Napleányról beszél, vagy a Rg-véda 1.154.6. verse, melyben ez áll: „Oda, kettőtök házaiba vágyunk eljutni, hol a pompás szarvú tehenek kószálnak.”

A Bhágavata-purána tehát csak nagyon titokzatosan említi Rádhát, ezzel szemben más puránákban jóval többet olvashatunk róla. Figyelemreméltó azonban, hogy e versek egészen más hangulatban beszélnek róla. A hindu tradícióban Isten mellett mindig megtaláljuk az Istennőt, mint a Purusa és Prakrti, a magot adó atya, és az univerzum méhe. Ebben a szellemben beszélnek Rádháról és Krsnáról is: Vaikunthán a négykarú Nárájannak Laksmí a hitvese, hasonlóképp a földi Gókulában a kétkarú Krsna hitvese Rádhárání. Példaként következzen egy részlet a Brahma-vaivarta puránából, a Rádhá és Krsna házasságát elbeszélő 4.15. fejezetből:

śrī-kṛṣṇa uvāca
rādhe smarasi goloke vṛttāntaṁ sura-saṁsadi |
adya pūrṇaṁ kariṣyāmi svī-kṛtaṁ yat purā priye || 56 ||

Srí Krsna szólt:
Ó, Rádhá, emlékszel, mi Gólókán történt, a bölcsek gyülekezetében,
most véghezviszem, mire akkor ígéretet tettem, kedvesem.

tvaṁ me prāṇādhikā rādhe preyasī ca varānane |
yathā tvaṁ tathāhaṁ ca bhedo hi nāvayor dhruvam || 57 ||


Ó, Rádhá, az életemnél is kedvesebb vagy nekem, drága Széparcúm.
Ahogy te, úgy én is, bizony, elválaszthatatlanok vagyunk, mi ketten.

yathā kṣīre ca dhāvalyaṁ yathāgnau dāhikā satī |
yathā pṛthivyāṁ gandhaś ca tathāhaṁ tvayi santatam || 58 ||


Miként a fehérség a tejben, a forróság a tűzben,
az illat a földben, úgy vagyok én benned mindörökké.

vinā mṛdā ghaṭaṁ kartuṁ vinā svarṇena kuṇḍalam |
kulālaḥ svarṇa-kāraś ca na hi śaktaḥ kadācana || 59 ||


Agyag nélkül korsót, arany nélkül fülbevalót
soha nem készíthet a fazekas s az aranyműves,

tathā tvayā vinā sṛṣṭiṁ na hi kartum ahaṁ kṣamaḥ |
sṛṣṭer ādhāra-bhūtā tvaṁ bīja-rūpo 'ham acyutaḥ || 60 ||


hasonlóan vagyok képtelen nálad nélkül a világot megteremteni.
Te vagy a teremtés hajléka, én pedig a múlhatatlan mag.

āgaccha śayanaṁ sādhvi kuru vakṣaḥ-sthalojjvalam |
tvaṁ me śobha-svarūpāsi dehasya bhūṣaṇaṁ yathā || 61 ||

Jöjj e kerevetre szentem, s ragyogj a mellkasomon!
Csillogó ékszerként egyedül te vagy testem tündöklésének forrása.

kṛṣṇaṁ vadanti māṁ lokās-tvayaiva rahitaṁ yadā |
śrī-kṛṣṇaṁ ca tadā te hi tvayaiva sahitaṁ param || 62 ||

Krsnának hívnak az emberek, mikor távol vagyok tőled,
ám ha együtt vagyunk, Srí Krsnának szólítanak.

tvaṁ ca śrīs-tvaṁ ca sampattis tvam ādhāra-svarūpiṇī |
sarva-śakti-svarūpāsi sarveṣāṁ ca mamāpi ca || 63 ||

Te vagy jószerencse (srí), a beteljesülés (szampatti), az eredeti hajlék (ádhára-szvarúpiní),
minden erőm (vagy hatalmam: sakti) eredeti formája, s mindenki más hatalmáé is.

tvaṁ strī pumān ahaṁ rādhe neti vedeṣu nirṇayaḥ |
tvaṁ ca sarva-svarūpāsi sarva-rūpo 'ham akṣare || 64 ||

„Te nő, én férfi” – nem ez a védák végkövetkeztetése, ó, Rádhá:
minden-formájú vagy te, s én is, ó Múlhatatlan!

Minden formájúak, azaz tetszésük szerint öltenek bármilyen alakot.

yadā tejaḥ-svarūpo 'haṁ tejo-rūpāsi tvaṁ tadā |
na śarīrī yadāhaṁ ca tadā tvam aśarīriṇī || 65 ||

Mikor (a Brahman) ragyogása vagyok, az vagy te is,
mikor testetlen vagyok, te is testetlen vagy.

sarva-bīja-svarūpo 'haṁ yadā yogena sundari |
tvaṁ ca śakti-svarūpāsi sarva-strī-rūpa-dhāriṇī || 66 ||

Szépségem, mikor misztikus hatalmam révén én vagyok a mindenség magja,
te vagy e hatalom maga, minden női szépség birtokosa.

svam ardhāṁśa-svarūpā tvaṁ mūla-prakṛtir īśvarī |
śaktyā buddhyā ca jñānena mama tulyā ca tejasā || 67 ||

Testem fele vagy. Ó, Istennő, te vagy a Természet eredete,
hatalomban, értelemben, tudásban s tündéklésben egyenlő velem.

āvayor bheda-buddhiṁ ca yaḥ karoti narādhamaḥ |
tasya vāsaḥ kālasūtre yāvac candra-divākarau || 68 ||

Hitvány ember, ki úgy véli, hogy mi ketten különbözünk,
s az Időfonal (Kálaszútra) nevű pokolban lakozik majd mindaddig, míg a Hold és a Nap (fenn van az égen).

pūrvān sapta parān sapta puruṣān pātayaty adhaḥ |
koṭi-janmārjitaṁ puṇyaṁ tasya naśyati niścitam || 69 ||

Hét előző, és hét elkövetkező generáció pusztulásának lesz oka,
s tízmillió születésének jótéteményének vet véget kétségtelen.

ajñānād āvayor nindāṁ ye kurvanti narādhamaḥ |
pacyante narake tavad yāvad vai brahmaṇaḥ śatam || 70 ||

Hitvány ember, ki tudatlansága folytán gyaláz bennünket,
a pokolban főzik majd őt, míg Brahmá száz élete (el nem telik).

rā-śabdaṁ kurvate trasto dadāmi bhaktim uttamām |
dhā-śabdaṁ kurvataḥ paścād yāmi śravaṇa-lobhataḥ || 71 ||

Ha valakit megijesztenek, s így (kiált) „Rá!”, annak a legfelsőbb bhaktit adományozom,
s ha melléteszi a „dhá” szócskát, mohó vággyal sietek, hogy halhassam őt.

ye sevante ca dattvā māṁ upacārāṇi ṣoḍaśa |
yāvaj jīvana-paryantaṁ nityaṁ bhaktyā su-samyutāḥ || 72 ||

Kik a tizenhat-kellékes felajánlással szolgálnak engem
töretlen odaadással, egész életükben,

yā prītir jāyate tatra rādhā-śabdaṁ tato 'dhikaḥ |
te priyā me yathā rādhe rādhā-vaktā tato 'dhikaḥ || 73 ||

őket nagyon szeretem, de kedvesebbek azok, ó, Rádhá, akik a te neved zengik.

szó szerint: ami szeretet ott születik, annál több a „Rádhá” szó / ők éppúgy kedvesek nekem, Rádhá, s a Rádhát mondók annál több.

brahmānantaḥ śivo dharmo nara-nārāyaṇāv ṛṣī |
kapilaś ca gaṇeśaś ca kārttikeyaś ca mat-priyaḥ || 74 ||

Brahmá, Ananta, Siva, Dharma (Jamarádzs), bölcs Nara és Nárájan,
Kapila, Ganésa, Kárttikéja (más néven Szkanda, Siva fia) kik kedvesek nekem,

lakṣmīḥ sarasvatī durgā sāvitrī prakṛtis tathā |
mama priyāś ca devyaś ca tās tathāpi na te samāḥ || 75 ||

Laksmí, Szaraszvarí, Durgá, Szávitrí, és Prakriti,
s a többi istennő se kedves nekem annyira, mint te.

te sarve prāṇa-tulyā me tvaṁ me prāṇādhikā satī |
bhinna-sthāna-sthitās te ca tvaṁ ca vakṣaḥ-sthala-sthitā || 76 ||

Ők mind olyanok nekem, mint az életem, ám te, hűséges kedvesem többet jelentesz.
Különféle helyeken lakoznak ők, ám te itt, a melkasomon pihensz.

yo me catur-bhujo mūrtir bibhārti vakṣasi śriyam |
yo 'haṁ kṛṣṇa-svarūpas tvāṁ bibhārmi hṛdayaṁ sadā || 77 ||

Négykarú formámban a Srí (Laksmí) pihen a mellkasomon,
Krsnaként pedig örökkön te pihensz szívemen.

E kétfajta hangulatot állítja szembe Szvarúp Dámódar és Srívász Thákur beszélgetése Csaitanja-csaritámrtában (2.14 fejezet) Csaitanja Maháprabhu és követői, a Bhágavata-purána rejtett, bensőséges hangulatában ismerik Rádhikát. Ez a hangulat búvópatakként húzódik végig a vaisnava gondolkodásban, föllelhetjük a Bhágavatamban, megtaláljuk Dzsjadév Gíta-góvindájában, és Mádhavéndra Puri is így, Rádhá hangulatában keresi Krsnát.


----------------------------
(1) Az anayārādhitaḥ kifejezést a szanszkrt hasonulási szabályok miatt kétféleképpen bonthatjuk szavakra: anayā rādhitaḥ vagy anayā ārādhitaḥ. Az első esetben rādh ige magában áll, a másodikban az ā- igekötővel kiegészítve.

2009. április 15., szerda

Raghupati Upádhjája versei


Mikor Csaitanja Maháprabhu Prajágnál járt, egy Mithilából (ma Dzsanakpur, Nepál) való bráhmanával, Raghupati Upádhjájával (tanító), találkozott. A találkozásnak az adott különös jelentőséget, hogy Raghupati Upádhjája Mádhavéndra Puri tanítványa volt, s Csaitanja param-guruja szintén Mádhavéndra Puri volt.
Csaitanja arra kérte Raghupatit, hogy beszéljen neki Krsnáról, mire ő elmondta néhány versét:

śrutim apare smṛtim itare bhāratam anye bhajantu bhava-bhītāḥ |
aham iha nandaṁ vande yasyālinde paraṁ brahma ||

śrutim – a kinyilatkoztatást; apare – mások; smṛtim – a szent hagyományt; itare – mások; bhāratam – a Mahábháratát; anye – mások; bhajantu – imádják!; bhava-bhītāḥ – a léttől rettegők; aham – én ; iha – itt ( e világban); nandam – Nandát; vande – magasztalom; yasya – akié; alinde – udvarában; paraṁ brahma – a Legfőbb Brahman;

Imádják csak a léttől rettegők a kinyilatkoztatást, a szent hagyományt és a Mahábháratát! Én inkább Nandát magasztalom, kinek udvarában ott a Legfőbb Brahman.

Srídhar Mahárádzs így interpretálja a verset:
„Fohászában Raghupati Upádjája is hasonló érzéseket fogalmaz meg:
– Nem akarok belebonyolódni az írások részletekbe menő elemzésébe, inkább meghódolnék Nanda és társai előtt. Szeretnék ott feliratkozni, ahol Nanda a mester.
Munkálkodásával (karma) az ember jó eredményt érhet el. Ha már nincs hite munkája eredményében, tudatsíkja emelésével (gjána) törekedhet az üdvözülésre. Ha viszont Nandától és a magasabb lelki világ más hozzáértőitől tudakozódunk az élet kérdései felől, eljuthatunk a szeretet és önátadás birodalmába.” (Az Arany Avatár)

Oly sokféle módon, hangulatban imádják az emberek Istent! A védák, puránák számos megközelítést tárnak a hívő elé – számtalan néven nevezik Istent, mert sokféle módon jelenik meg hívei előtt. Raghupati számára – mint kiderül –, a vrndávani elöljáró, Nanda fiacskája, Krsna jelenti a mindent. Mestereink hasonlóképpen fogalmaznak: az Isten-tudaton belül el kell jutnunk a Krsna-koncepcióhoz. De kicsoda Krsna? Erről szól a következő vers:

śyāmam eva paraṁ rūpaṁ purī madhu-purī varā |
vayaḥ kaiśorakaṁ dhyeyam ādya eva paro rasaḥ ||

śyāmam –
Sjáma; eva – bizony; param rūpam – a legfőbb forma; purī – város; madhu-purī –varā – a legjobb; vayaḥ – életkor; kaiśorakaṁ – fiatalság; dhyeyam – meditálandó; ādya – az eredeti; eva – bizony; paraḥ rasaḥ – a legfőbb íz;

Sjáma a legfőbb forma, Mathurá a legnagyszerűbb város, legyen a fiatalság a meditáció tárgya, s az eredeti íz (a szerelem íze) a legfőbb.

E versben Raghupati és Csaitanja mesterükhöz, Mádhavéndra Purihoz tartozva azonos hangulatukat azonosítják. Az imádat helye a tudatszintet, a meditáció módját jelenti: Krsnát Dvárakában uralkodó hercegként, pompás körülmények között imádják, Mathurá környékén, Vrndávanban pedig egyszerűen csak rajongva szeretik. Feketésen ragyogó elbűvölő pásztorfiúként, Sjámaszundarként itt játszik fuvoláján, a pásztorlánykákat az erdőbe csábítva. Vrndávani kedvteléseit három korszakra bonthatjuk: gyermekkorát (bálja, vagy kaumára, a gyermek 5 éves koráig tartó kor) a szülői szeretet jellemzi. Kisfiúkorában (pauganda, 6 és 10 éves kora között) már rábízzák a borjak őrzését, társaival hancúrozik az erdőben, mezőkön – így ennek az időszaknak a baráti hangulat a jellemzője. A fiatalkorát (kaisóra, 11 és 15 év között) azonban a gópík szerelme határozza meg, mely elsődleges ízként a legfőbbnek tekinthető. Raghupati tovább szavalt:

kaṁ prati kathayitum īśe samprati ko vā pratītim āyātu |
go-pati-tanayā-kuñje gopa-vadhūṭī-viṭaṁ brahma ||

kaṁ prati – kinek; kathayitum – elmondani; īśe – képes vagyok; samprati – most; kaḥ – ki; vā – vagy; pratītim – hitet; āyātu – jöjjön!; go-pati-tanayā – a Nap-leány („az egek ura leánya”); kuñje – ligetben; gopa-vadhūṭī-viṭam – tehenész-leányok kedvese; brahma – Brahman;

Kinek mondhatnám el, s ki hinné el, hogy Brahman a Jamuná-parti ligetben a fejőslánykák kedvese?

Csaitanja Maháprabhu nagy örömmel hallgatta Raghupati verseit, testén az eksztázis jelei mutatkoztak, miket látva Raghupati felismerte, hogy az előtte álló szerzetes maga Krsna. Csaitanja túláradó boldogságában átölelte Raghupatit, majd az Úr és szerető híve táncra perdültek.
Vendéglátójuk, Vallabha ácsárja csodálkozva látta örömtáncukat, a fiait is előhozta, hogy hódolatukat ajánlhassák, s a falubeliek is ámulva sereglettek össze.

A történet a Csaitanja-csaritámrta 2.19.92-108. részben olvasható.

lásd még: a szanódijá bráhmana

2009. január 4., vasárnap

a szanódijá bráhmana


Élt Mathurában egy fiatal bráhmana. No nem valami előkelő pap, hanem egy alacsonyabb rendűnek tartott közösség papja. Mathurá jeles zarándokhely, sok vándorló szerzetes megfordult ott, de a mi bráhmanánkkal nemigen törődtek, hiszen akadt sok derék, nemes bráhmana, akiknek elfogadhatták a meghívásait, s akik így részesülhettek e szent szerzetesek áldásaiban. Ám történt egyszer, hogy egy szerzetes mégiscsak a mi bráhmanánk házába tért be, és nemcsak megebédelt nála, hanem a tanítványává is fogadta őt. A bráhmana alig néhány napot tölthetett mesterével, ez a találkozás azonban gyökeresen megváltoztatta az életét. Mestere tanítása egyedülálló kincset jelentett számára. Mathurában - Krsna „szülővárosában” - minden Krsnáról szól, ám a sok vaisnava között a mi bráhmanánk mégis egyedül maradt, mestere tanítását, mit a szívében őrzött nem tudta megosztani senkivel. Így élt hát, magában dédelgetve e drágakövet, mestere hangulatát, s közben peregtek az évek, az évtizedek. Egy nap azonban, ahogy bráhmanánk betért Késava templomába, nagy csődületre lett figyelmes. Odagyűltek az emberek, mert egy vándorló szerzetes eksztázisában énekelt és táncolt a múrti előtt, s a bráhmanánk szíve megdobbant: ez az a hangulat, amit a mesterem... ami elrabolta a szívem... és õ is bekapcsolódott a táncba. Így találkozott Mádhavéndra Puri e tanítványa Csaitanja Maháprabhuval.

2008. április 1., kedd

Mádhavéndra Puri fohásza


ayi dīna-dayārdra nātha he
mathurā-nātha kadāvalokyase |
hṛdayaṁ tvad-aloka-kātaraṁ
dayita bhrāmyati kiṁ karomy-aham ||

ayi – ó (gyöngéd megszólítás, sokszor kérlelést, szelíd meggyőzést vezet be); dīna-dayā-ārdra – „szegény-könyörületes-lágy” a szegények iránti szánalomtól ellágyult szívű!; nātha – úr!; he – ó (megszólító szócska); mathurā-nātha – Mathurá ura!; kadā – mikor?; avalokyase – pillantalak meg; hṛdayaṁ – szív; tvad-aloka – a te nem látásod (miatt); kātaraṁ – bánatos, zaklatott; dayita – kedvesem!; bhrāmyati – „barangol, téblábol”; kiṁ – mit?; karomi – teszek; aham – én;

Óh, Uram, Mathurá ékköve! Te mindig oly könyörületes vagy az elesettekhez, mikor láthatnálak? Bánatos szívem pillantásodért sóvárog kedvesem, mondd, mit tehetnék?

A verset Mádhavéndra Purí írta, s élete végén is e verset ízlelgette, ismételgette elcsukló hangon, nagy szeretettel. E versben rejlik az elválásban megélt rajongó szeretet magja, melyet aztán Csaitanja Maháprabhu bontakoztatott ki. A vers Rádhiká sóhaja Krsnához: „A nélkülözőket látva ellágyul a szíved, kedves Krsnám, hátha engem is megszánsz. Lásd, Mathurá urának nevezlek, megpróbálom elfogadni a helyzetet, hogy magamra hagytál. De mert nem láthatlak kedvesem, szívem szakad, már alig ver, megsemmisültem. Vajon mit tehetnék?”

A hṛdayaṁ tvad-aloka-kātaraṁ bhrāmyati rész kétféleképpen is értelmezhető:

• mert nem láthatlak (tvad-aloka) bánatos (kātaram) szívem (hṛdayaṁ) alig-alig ver (bhrāmyati), illetve
• zaklatott, tébolyult (kātaram) elmém (hṛdayaṁ) bolyong (bhrāmyati).

A Csaitanja-csaritámrtában ezt olvashatjuk e versről: „E verset valójában Srímati Rádhárání mondta, s csupán az ő kegyéből nyilvánult meg Mádhavéndra Puri szavaiban. Egyedül Gauracsandra ízlelhette meg (e vers hangulatát), nincs negyedik ember, ki megérthetné.” (2.4.194-195.) Csaitanja Maháprabhu, miután bhaktái körében elszavalta a verset, eszméletét vesztve rogyott a földre, majd sírva fölpattant, s a rajongó szeretet eksztázisában nagyokat kiáltott, nevetett és sírt, énekelt, táncolt.