a szanódijá bráhmana

Élt Mathurában egy fiatal bráhmana. No nem valami előkelő pap, hanem egy alacsonyabb rendűnek tartott közösség papja. Mathurá jeles zarándokhely, sok vándorló szerzetes megfordult ott, de a mi bráhmanánkkal nemigen törődtek, hiszen akadt sok derék, nemes bráhmana, akiknek elfogadhatták a meghívásait, s akik így részesülhettek e szent szerzetesek áldásaiban. Ám történt egyszer, hogy egy szerzetes mégiscsak a mi bráhmanánk házába tért be, és nemcsak megebédelt nála, hanem a tanítványává is fogadta őt. A bráhmana alig néhány napot tölthetett mesterével, ez a találkozás azonban gyökeresen megváltoztatta az életét. Mestere tanítása egyedülálló kincset jelentett számára. Mathurában - Krsna „szülővárosában” - minden Krsnáról szól, ám a sok vaisnava között a mi bráhmanánk mégis egyedül maradt, mestere tanítását, mit a szívében őrzött nem tudta megosztani senkivel. Így élt hát, magában dédelgetve e drágakövet, mestere hangulatát, s közben peregtek az évek, az évtizedek. Egy nap azonban, ahogy bráhmanánk betért Késava templomába, nagy csődületre lett figyelmes. Odagyűltek az emberek, mert egy vándorló szerzetes eksztázisában énekelt és táncolt a múrti előtt, s a bráhmanánk szíve megdobbant: ez az a hangulat, amit a mesterem... ami elrabolta a szívem... és õ is bekapcsolódott a táncba. Így találkozott Mádhavéndra Puri e tanítványa Csaitanja Maháprabhuval.