szolgálati közlemény

Határidős elfoglaltságom miatt az utóbbi időben sajnos nem jutott időm a slókamálára… s ez sajnos még így lesz néhány héten keresztül.

Addig is egy bhadzsan…



govinda mādhava gopāla keśava
nanda mukunda navanīta-caura rādhe govinda
giridhāri giridhāri rādhe govinda
ghanaśyāma śyāma śyāma śyāma rādhe govinda

a ragaszkodás ellenszere a ragaszkodás

Kapila tanácsai édesanyjának, a Bhágavata-purána 3.25. fejezetéből:

prasaṅgam ajaraṁ pāśam ātmanaḥ kavayo viduḥ |
sa eva sādhuṣu kṛto mokṣa-dvāram apāvṛtam ||20||

A bölcsek jól ismerik a ragaszkodást, a lélek nem-múló béklyóját.
Ám ugyanaz (a ragaszkodás) a szentek iránt, szélesre tárja a megszabadulás kapuját.

A szanszkrt saṅgaḥ szó ragaszkodást és társaságot is jelent. Evilági létünk oka a világi ragaszkodás, ám a szentek társasága, a sādhu-saṅga a megszabadulás kapuja. Kik a szádhuk? – e kérdésre válaszol a következő négy vers:

titikṣavaḥ kāruṇikāḥ suhṛdaḥ sarva-dehinām |
ajāta-śatravaḥ śāntāḥ sādhavaḥ sādhu-bhūṣaṇāḥ ||21||

Türelmesek, könyörületesek, szeretetteljesek minden lény iránt,
ellenség-nélküliek, békések és erényesek – ezek a szentek ékességei.

A sādhavaḥ (erényesek, a sādhu többesszáma) szó Srídhar Szvámí értelmezésében a szentírásokat követő, Visvanáth Csakravartí szerint pedig egyszerű, tiszta, egyenes jellemű embert jelent. Szanátan gószvámí értelmezésében nem tulajdonság, hanem az Úr híveinek megnevezése… a vers második fele ekkor így hangzik: „ellenség-nélküliek és békések – ezek a szentek oly kiváló ékességei.”

mayy ananyena bhāvena bhaktiṁ kurvanti ye dṛḍhām |
mat-kṛte tyakta-karmāṇas tyakta-svajana-bāndhavāḥ ||22||

Állhatatos, kizárólagos odaadással fordulnak felém,
nékem szentelik tetteiket, felhagynak minden más tevékenységgel, akár lemondanak a rokonok, vagy barátok iránti ragaszkodásról is.

A kizárólagos (ananya) szó a figyelem teljes összpontosítását jelenti, osztatlan, másra nem irányulót: tiszta bhaktit.
„Nékem szentelik tetteiket”: a mat-kṛte („én-tettben”) kifejezést Szanátan gószvámí kommentárjában háromféleképpen is értelmezi: 1. nékem szentelik tetteiket, 2. tetteik egyedüli célja, hogy elérjenek engem, 3. a kedvemért cselekszenek.
A verssel kapcsolatban felmerülhet egy kérdés: az előzőekben azt olvastuk, hogy a szentek mindenki jóakarói, itt pedig az áll, hogy elhagyják a rokonaikat is – vajon nincs-e ellentmondás e két állítás között. A szádhuk lehetnek szerzetesek: ekkor a hagyomány szerint új életet kezdenek, de lehetnek családosok is: ebben az élethelyzetben az ember sokszor a saját maga kivetüléseként tekint az övéire – a szádhu az efféle ragaszkodástól mentes.

mad-āśrayāḥ kathā mṛṣṭāḥ śṛṇvanti kathayanti ca |
tapanti vividhās tāpā naitān mad-gata-cetasaḥ ||23||

Nálam leltek oltalomra, a rólam szóló ízes történeteket hallgatják s beszélik el,
így nem érinti őket a sokféle gyötrelem – egyedül rám gondolnak.

Vírarághava, a Srí szampradája neves Bhágavatam-magyarázója olvasatában a vers első fele így hangzik: mad-āśraya-kathā hṛṣṭāḥ – a rólam szóló történeteken örvendezve…

ta ete sādhavaḥ sādhvi sarva-saṅga-vivarjitāḥ |
saṅgas teṣv atha te prārthyaḥ saṅga-doṣa-harā hi te ||24||

Óh, erényes anyám! E szentek minden ragaszkodást maguk mögött hagytak,
kutasd hát a hozzájuk fűző ragaszkodást, mert ez minden hiányosságtól megszabadít!

„minden ragaszkodást maguk mögött hagytak” Dzsíva gószvámí kommentárja szerint a négy életcélt maguk mögött hagyókról van szó – kiket sem az anyagi gyarapodás (artha), sem a világi erények (dharma), sem a vágyak (káma), sem az üdvösség (móksa) nem lelkesít, csakis a rajongó istenszeretetnek (préma) élnek.

PDF

a tizennégy világ

Az anyagi világnak olykor három szféráját említik (menny, föld, pokol), máskor tizennégy részre osztják. E tizennégy világot két csoportba sorolják. A felsőbb világok: Bhū, Bhuvar, Svar, Mahar, Janas, Tapas és Satya, míg az alsók: Atala, Vitala, Sutala, Talātala, Mahātala, Rasātala, Pātāla.

Az alvilági régiók:

(az összetételekben szereplő tala szó jelentése: felszín, felület, verem)

Atala (feneketlen): a fekete mágia világa, egy Bala nevű démon uralja. Ásításával háromféle nőt teremtett: az akaratost (svairiṇī), a kéjvágyót (kāmiṇī), és aki bármilyen férfi után lohol (puṁscalī). E nők úgy elvarázsolják a férfiembert az Atala világban, hogy megfeledkezik a közelgő halálról, tökéletesnek, sőt, istennek érzi magát, erősnek, mint tízezer elefánt.

A Vitala (nagy mélység) világot Siva egy alakja uralja, aki különféle alvilági lények, szellemek, és mások táraságában él itt. E világ lakói az arany bűvöletében élnek.

Szutala (mérhetetlen mélység) a lakhelye Bali királynak, aki hajdan Indrát legyőzve a mindenség ura lett. Visnu, hogy megsegítse Indrát, Vámana képében megjelenve elvette Bali mindenét: mindössze három lépés földet kért adományba, ám lépéseivel bejárta a teljes világot. Vámana nagyon elégedett volt a királlyal, s Bali ma is itt imádja őt.

A Talátala világban él Maja-dánava, a varázslók mestere és építőművésze.

Mahátala a sokcsuklyás kígyók világa. Ők az anyagi élvezeteknek élnek, ennek ellenére életük a Garudától való örökös rettegésben telik.

Raszátala a nagyerejű és kegyetlen dánava- és daitja démonok lakhelye. (A daitja szó Diti leszármazottjára utal, ugyanakkor szeszesitalt is jelent.)

Pátála a nágák (kígyódémonok) otthona.

Láthatjuk: az alvilág nem feltétlenül kénkőbűzös pokol, ahol a gonoszokat sütögetik. A Visnu-purána egy története szerint Nárada, miután felkereste Pátála-lókát, ragyogó ékkövekkel tündöklő világról számolt be, édes illatokról, fülbemászó melódiáról – ám mindezek elkábítják, elbódítják, bűvkörükbe vonják a halandót.

A felső világok között első maga a Föld (Bhú-lóka), az emberek hona.

Bhuvar (levegőég) – a sziddhák (tökéletes lények) és a munik (bölcsek) lakhelye

Szvar (menny) – a dévák otthona. Ide jutnak az áldozatos tettek végzői is.

Mahar: a Bhrguhoz hasonlatos szentek lakhelye, akik túlélik az alsóbb világok pusztulását

Dzsanasz: a megvilágosodott halandók világa

Tapasz: a nagy vezeklők mennye

Szatja: az igazság hona, Brahmá hajléka, az anyagvilág legfelsőbb régiója.

együttérzés

Csaitanja Maháprabhu nagyon kegyes mindenkihez, az isteni könyörület megtestesítőjének tekintik, ám néha szigorúan megfeddi bhaktáit. A teljesség igénye nélkül íme néhány példa:

Kálá Krsnadász – tekintélyes bráhmana család sarja. Ő kísérte Csaitanja Maháprabhut dél-indiai zarándokútján. Egy alkalommal Mallára-dés mellett egy bhattathári (feketemágiában jártas bráhmana) befolyása alá került, aki egy asszony segítségével édesgette magához. Maháprabhu a hajánál fogva visszahozta, de Puriba visszatérve kijelentette, nem kívánja többé társaságát. „Mehet, ahová akar – nem vagyok többé felelős érte” – szólt. A bhakták azonban felkarolták, s őt küldték Navadvípba Maháprabhu visszatérésének hírével.

Mukunda Datta – Csaitanja Maháprabhu osztálytársa és barátja, jeles énekes. Gyakran járt olyan helyekre, ahol Csaitanja, és a bhakti ellenzői beszéltek, Maháprabhu ezért eltiltotta magától. Mukunda nagy bánatában a bhaktákon keresztül tudakozódott, vajon egy nap találkozhat-e majd az Úrral. Maháprabhu ezt üzente: „Mukunda sok millió év múlva kap csak engedélyt arra, hogy láthasson.” Amikor a bhakták ezt Mukundának elmondták, az örömében táncra perdült, s ezt hallván Maháprabhu azonnal visszafogadta.

Kamalákánta Visvásza – Advaita Ácsárja szolgája. Advaita minden kiadásáról tudott, s egyszer titokban levelet küldött Pratáparudra Mahárádzsnak. A levélben kifejtette, hogy Advaita Ácsárja az Istenség Személyisége, ugyanakkor megemlítette, hogy az Ácsárja 300 rúpiás adósságba keveredett, s ezt ő ki szeretné egyenlíteni. A levél Maháprabhu kezébe került, aki így szólt: „Kamalákánta helyesen megállapította, hogy Advaita Ácsárja az Istenség Legfelsőbb Személyisége (ísvara), ugyanakkor nincstelen koldusnak nevezte. Megbüntetem, hogy okulhasson!” – s megparancsolta Góvindának, hogy többé ne engedje Kamalákántát a színe elé.
Kamalákánta, hallván a büntetésről, nagyon elkeseredett, Advaita Ácsárja azonban így vigasztalta: „Nagyon szerencsés vagy, hisz maga a Legfelsőbb Úr szabta ki büntetésed!” Maháprabhuhoz pedig így szólt: „Képtelen vagyok felfogni transzcendentális kedvteléseid! Ilyen nagy kegyet gyakorolsz Kamálákántával! Hozzám sose voltál ilyen könyörületes. Milyen sértést követtem el lótuszlábad ellen?” E szavakat hallva Csaitanja Maháprabhu nagyot nevetett, s elégedetten hívatta Kamalákántát.

Mi e történetek közös tanulsága? Bár Csaitanja a legkönyörületesebb avatár (namó mahá-vadánjája – „hódolat a legnagylelkűbbnek”, szól a hozzá intézett fohász), mégis, van, aki nála is könyörületesebb: a hívei… akik így vagy úgy, de támogatják, segítik bajba jutott társukat.

nisthá

A niṣṭhā jelentése a szótárak szerint hit, meggyőződés, de a száraz meghatározás önmagában keveset árul el a szóban forgó fogalomról. A szó a ni- igekötő – jelentése alá, le –, és a sthā – áll ige összetétele: a szó így valaminek a végleges, visszavonhatatlan megállapodását, megszilárdulását jelenti – a mélyen gyökerező hitet. Az alábbi két vers Rúpa gószvámí versgyűjteményéből, a Padjávalíból, a bhakták hite (bhaktānām niṣṭhā) című fejezetéből való:

na vayaṁ kavayo na tārkikā
na ca vedāntanitāntapāragāḥ |
na ca vādinivārakāḥ paraṁ
kapaṭābhīrakiśorakiñkarāḥ ||

Nem vagyunk tudós költők, sem a logika mesterei,
vagy a védánta jeles ismerői,
a szavakat sem forgatjuk jól, csupán
egy csalafinta pásztorlegényke szolgái vagyunk.

A vers szerzője az a Szárvabhauma Bhattácsárja, aki ötszáz éve a legjelentősebb orisszai védánta-iskolát vezette, s a kévala-advaita kiváló tudósaként tartották számon, ám Csaitanja Maháprabhuval való találkozása után Krsna szolgálatának szentelte életét.
A vers második sorában a pāra-ga szó szerint túlpartra jutottat, így a valamit teljes egészében elsajátított személyt jelenti.

parivadatu jano yathā tathā vā
nanu mukharo na vayaṁ vicārayāmaḥ
hari-rasa-madirā-madātimattā
bhuvi viluṭhāma naṭāma nirviśāma ||

Becsméreljenek csak a gyalázkodók kedvük szerint, nem törődünk vele, ugye?
Megrészegültünk Hari szeretetének borától, hemperegjünk hát a földön, táncoljunk, s élvezzük ízeit!

A mukhara szó egyszerre jelent beszédest (a szó a mukha – arc szóból származik), de nagyszájú gúnyolódót is, vagy zajos, folyton a hangját hallató csengőt… a legjobb magyar megfelelője talán a kereplő volna. A szó magában hordozza a vers folytatását: a gúnyolódók, bár be nem áll a szájuk, hiába beszélnek: megrészegedtünk Hari szeretetétől, és nem törődünk többé velük. A vers utolsó szavának (nirviśāma) pontos jelentései: élvez, illetve átél, megtapasztal, átérez.

PDF

Góvinda! Dámódara! Mádhava!

Töredék Bilvamangal Góvinda Dámódara himnuszából:

govinda govinda hare murāre
govinda govinda mukunda kṛṣṇa |
govinda govinda rathāṅga-pāṇe
govinda dāmodara mādhaveti ||55||

Góvinda, Góvinda, Hari, Murári! Góvinda, Góvinda, Mukunda, Krsna!
Góvinda, Góvinda, csakra a kezedben! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A ratha-aṅga szó szerint szekér-alkatrészt jelent, de általában a szekér kerekére vonatkozik. Így a ratha-aṅga-pāṇi, a „szekérkereket fogó” a csakrát a kezében tartó Krsnára, Visnura vonatkozik, ám Krsna esetében a csata hevében felkapott szekér-kerékre is vonatkozhat.

sukhāvasāne tv idam eva sāraṁ
duḥkhāvasāne tv idam eva geyam |
dehāvasāne tv idam eva jāpyaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||56||

A boldogság elmúlásakor ez a legfontosabb, dalold, ha véget ér a boldogtalanság,
s ezt zengd a halál pillanatában is: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

durvāra-vākyaṁ parigṛhya kṛṣṇā
mṛgīva bhītā tu kathaṁ kathañcit |
sabhāṁ praviṣṭā manasājuhāva
govinda dāmodara mādhaveti ||57||

Rádöbbenve az elfogadhatatlan utasításra, Draupadí megrettent őzsutaként
belépett a tanácsterembe, s szívében így fohászkodott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A Mahábhárata történetének egyik legfontosabb fordulópontja az, mikor unokatestvérei kockajátékra veszik rá Judishtirt. Hamis játszmák sorozatával mindent elnyernek tőle… vagyonát, testvéreit. Végül saját magát is felteszi tétként, s megint veszít. Legutolsó kincse, felesége, Drupada király leánya, Krsná (vagy ahogy apja után nevezik: Draupadí)… végül ő lesz a tét. S ahogy elveszíti Draupadít is, Judhisthir ellenfelei rabszolgaként bánnak a büszke asszonnyal: a tanácsterembe parancsolják, hogy ott díszes ruháitól is megfosszák. Draupadí végső kétségbeesésében Krsnához fohászkodik – ő pedig végtelenre nyújtja Draupadí száriját, így mentve meg hívét a gyalázattól.

PDF

ám Krsna maga Bhagaván

A Bhágavata-purána kerettörténete Szúta gószvámí és a bölcsek beszélgetése, Naimisa erdejében. A beszélgetés során Szúta gószvámí felsorolja az Úr e világbéli megjelenéseit – néhányukat név szerint is megemlíti, majd megállapítja: az avatárok megszámlálhatatlanok, Hari a kimeríthetetlen forrás, s miként a bővízű forrás táplálta tóból számtalan csermely, patak indul útjára, úgy áradnak ki az isteni megnyilvánulások. Majd így folytatja:

ete cāṁśa-kalāḥ puṁsaḥ kṛṣṇas tu bhagavān svayam |
indrāri-vyākulaṁ lokaṁ mṛḍayanti yuge yuge ||

ete – ezek; ca – és; aṁśa-kalāḥ – rész-töredékek; puṁsaḥ – a léleké, az úré; kṛṣṇaḥ – Krsna; tu – ám; bhagavān – a magasztos úr; svayam – maga; indra-āri-vyākulam – Indra ellenségeitől zaklatott; lokam – világot; mṛḍayanti – megörvendeztetik; yuge yuge – korszakról korszakra

Mindezek (az avatárok) az Úr rész-töredékei, ám Krsna maga Bhagaván.
Időről időre megörvendeztetik ők az Indra ellenségeitől háborgatott világot.

(Bhágavata-purána 1.3.28.)

Az avatárok az Úr részei csupán, a forrásból fakadó csermelyek, ám Krsna maga a forrás. Rúpa gószvámí ezt oly módon érzékelteti, hogy a szentírásokat idézve felsorol 64 tulajdonságot, melyből jónéhánnyal az élőlények is rendelkezhetnek, az avatárok még többel, ám négy tulajdonsággal csak Krsna: kedvtelései mézédesek (līlā-mādhuryam), szeretettel ragaszkodó kedves társai veszik körül (premṇā priyādhikyam), csodálatos a fuvolajátéka (veṇu-mādhuryam) és elragadó a szépsége (rūpa-mādhuryam).

PDF