2017. március 25., szombat

a nemes ember


A mester mondotta: „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.”

A mester mondotta: „A nemes ember nem használati tárgy.”

Ce-kung megkérdezte, ki a nemes ember, és a mester mondotta: „A nemes cselekszik, mielőtt beszél, és azután tetteinek megfelelően tanít.”

A mester mondotta: „A nemes egyetemes és nem részrehajló; a kis ember részlehajló és nem egyetemes.”

A mester mondotta: „A nemes ember az igazságossághoz ért jól, a kis ember pedig a haszonleséshez.”

A mester mondotta: „A nemes ember lassú akar lenni a szavaiban, de fürge a tetteiben.”

A mester mondotta: „A nemes ember három dolgot tisztel. Tiszteli az égi elrendelést, tiszteli a nagy embereket és tiszteli a szent emberek szavait. A közönséges ember nem ismeri az égi elrendelést, tehát nem is tiszteli, tiszteletlen a nagy emberekkel szemben, és gúnyt űz a szentek szavaiból.”

(Kung-ce mondásaiból)

2017. február 12., vasárnap

Raghunáth dász gószvámí: A vágyak feltárása


Abhīṣṭa-sūcanam

abhīra-pallī-pati-putra-kāntā-
dāsyābhilāsāti-balāśva-vāraḥ |
śrī-rūpa-cintāmaṇi-sapti-saṁstho
mat-svānta-durdānta-hayecchur āstām ||1||

Srí Rúpa gondolatainak ékköves paripája kezes jószág, kinek hős lovasa nem más, mint Krsna kedvesének szolgálata. Minden vágyam, hogy szívem betöretlen vadlova hozzá váljon hasonlóvá!

yad-yatnataḥ śama-damātma-viveka-yogair
adhyātma-lagnam avikāram abhūn mano me |
rūpasya tat smita-sudhāṁ sadayāvalokam
āsādya mādyati hareś caritair idānīm ||2||

Akinek erőfeszítése folytán, a nyugalom, önfegyelmezettség, megkülönböztetőképesség és jóga által a Legfelsőbb iránti ragaszkodás végérvényessé vált szívemben, / az nem más, mint Rúpa, az ő nektár-mosolya, könyörületes tekintete. Ezt elnyerve most megrészegedtem Hari kedvteléseitől.

nibhṛta-vipina-līlāḥ kṛṣṇa-vaktraṁ sadākṣṇā
prapibatha mṛga-kanyā yūyam evāti-dhanyāḥ |
kṣaṇam api na viloke sārameyī vrajasthāpy
udara-bharaṇa-vṛttyā bambhramantī hatāham ||3||

Ó, ligetek mélyén élő őzsuták, áldottak vagytok, hiszen Krsna orcájának nektárját kortyolhatjátok szemeitekkel!
Magam egy pillantást sem vethetek rá, egy Vradzsában kóborló elveszett kutya vagyok csupán, aki a hasa megtöltésével törődik.

man-mānasonmīlad-aneka-saṅgama-
prayāsa-kuñjodara-labdha-saṅgayoḥ |
nivedya sakhy arpaya māṁ sva-sevane
vīṭī-pradānāvasare vrajeśayoḥ ||4||

Gondolataimban számtalanszor megjelentek már, ahogy a liget mélyén találkoznak – ó, barátnőm, Vradzsa urának és úrnőjének szolgálója, kérlek, add nekem bételük maradékát!

niviḍa-rati-vilāsāyāsa-gāḍhālasāṅgīṁ
śrama-jala-kaṇikābhiḥ klinna-gaṇḍāṁ nu rādhāṁ |
vraja-pati-suta-vakṣaḥ-pīṭha-vinyasta-dehām
api sakhi bhavatībhiḥ sevyamānāṁ viloke ||5||

A szenvedélyes szerelemtől kimerült ernyedt, verítékcseppektől nedves orcájú Rádhát
látom, ki Vradzsa hercege mellkasának oltárára omlott. Ó barátnőm, hadd szolgáljam veletek őt!

ditija-kula-nitānta-dhvāntam aśrāntam asyan
svajana-jana-cakora-prema-pīyūṣa-varṣī |
kara-śiśirita-rādhā-kairavotphulla-vallī
kuca-kusuma-gulucchaḥ pātu kṛṣṇauṣadhīśaḥ ||6||

Diti méhe szülötteinek komor éjsötétjét fáradhatatlanul szétoszlató, csakóra madárhoz hasonlatos övéire szeretet-nektárt záporozó,
Rádhá kibomlott lótuszliánjára, keblei bokrétáira enyhet hozó – oltalmazzon Krsna tündöklő Holdja!

rāse lāṣyaṁ rasavati samaṁ rādhayā mādhavasya
kṣmābhṛt-kacche dadhikara-kṛte sphāra-kelī-vivādam |
ālī-madhye smara-pavanajaṁ narma-bhaṅgī-taraṅgaṁ
kāle kasmin kuśala-bharite hanta sākṣāt karomi ||7||

Az elbűvölő rásza táncban Rádhá és Mádhava mozdulatai,
a hegyoldalban a joghurtkészítés feletti évődő vita,
a gópík társaságában a szerelem szellői által keltett játékos szóhullámai –
ó, mikor jön el az alkalmas idő, mikor magam is ott lehetek!

rohiṇy-agre kṛtāśīḥ-śatam atha sabhayānandam ābhīra-bhartā
bhītyā śaśvan nṛsiṁhe halini sakhi-kule nyasya sāsraṁ vrajeśyā |
sāṭopa-sneham udyad-vraja-jana-nivahai rādhikādi-priyābhiḥ
sa-ślāghaṁ vīkṣyamānaḥ śrita-surabhir aṭan navya-gopaḥ sa pāyāt ||8||

A pásztorok vezére, ki most Róhiní előtt féltő gonddal száz meg száz áldást oszt boldogan,
miközben Vradzsa aggódó úrnője könnyes szemmel figyeli az oroszlánerejű Ekehordozót, s barátait.
A lelkes Vradzsabéliek sokasága, Rádhikával, s a többi kedves gópíval az élen büszkeséggel vegyes gyöngédséggel magasztalják őt, s gyönyörködnek benne – bárcsak ő, a mezőkön kószáló pásztorlegény oltalmazna bennünket, ő, akinél Szurabhí is menedéket lelt!

adṛṣṭā dṛṣṭeva sphurati sakhi keyaṁ vraja-vadhūḥ
kuto'sminn āyātā bhajitum atulā tvāṁ madhu-purāt |
apūrveṇāpūrvāṁ ramaya hariṇainām iti sa-rā-
dhikodyad-bhaṅgy-uktyā vidita-yuvatitvaḥ smitam adhāt ||9||

„Soha nem láttam még e leányt, barátnőm, vajon ki lehet ő?” „Egy vradzsabéli hajadon.” „Honnan, s miért jött ide?” „Madhu városából, hogy téged imádjon, s hogy úgy lehess együtt Harival, mint még soha!” Mikor Rádhiká a csalafinta szavak nyomán megértette, hogy a leány (az álruhás Krsna), elmosolyodott.

rādheti nāma nava-sundara-sīdhu mugdhaṁ
kṛṣṇeti nāma madhurādbhuta-gāḍha-dugdham |
sarva-kṣaṇaṁ surabhi-rāga-himena ramyaṁ
kṛtvā tadaiva piba me rasane kṣudhārte ||10||

Ó, szomjúságtól epedő nyelvem, kortyold mindig Rádhá nevének friss, elbűvölően finom nektárját Krsna nevének mézédes sűrű tejével elegyítve, s a szerelem illatos kámforával hűsítve!

caitanyacandra mama hṛt-kumudaṁ vikāśya
hṛdyaṁ vidhehi nija-cintana-bhṛṅga-raṅgaiḥ |
kiṁ cāparādha-timiraṁ niviḍaṁ vidhūya
pādāmṛtaṁ sa-daya pāyaya durgataṁ me ||11||

Ó, Csaitanja-csandra! Kérlek, ragyogd be szívem lótuszát, s áraszd el a rólad szóló gondolatok méhecskéinek rajával!
Oszlasd el vétkeim sűrű sötétjét, s kegyesen itasd meg lótuszlábad nektárjával e szerencsétlen nyomorultat!

pika-paṭu-rava-vādyair bhṛṅga-jhaṅkāra-gānaih
sphurad-atula-kuḍuṅga-kroḍa-raṅge sa-raṅgam |
smara-sadasi kṛtodyan nṛtyataḥ śrānta-gātraṁ
vraja-nava-yuva-yugmaṁ nartakaṁ vījayāni ||12||

Vradzsa örökifjú párja a kakukkok muzsikájának hangjára s a méhek zümmögésének dalára táncolt, a pompás erdei lugas mélyének színpadán, Kámadév csarnokában, s most testük kimerült. Hadd legyezhessem őket!

yat-pādāmbuja-yugma-vicyuta-rajaḥ-sevā-prabhāvād ahaṁ
gāndharvā sarasī girīndra-nikaṭe kaṣṭe 'pi nityaṁ vasan |
tat-preyo-gaṇa-pālito jita-sudhā rādhā-mukundābhidhā
udgāyāmi śṛṇomi māṁ punar aho śrīmān sa rūpo 'vatu ||13||

A lótuszlábairól lehulló por szolgálatának erejéből élhetek mindörökké a Hegykirály tövében, Gándharvá tavacskájánál, még bajok idején is. Kedves társai oltalmaznak, Rádhá és Mukunda nektár-édes szent neveit éneklem és hallhatom újra meg újra – ő, Srímán Rúpa oltalmazzon engem!

2017. január 15., vasárnap

az uralkodó és a tanácsadó


Hajdanában Mi Csi-hszia nagy kegyben állott Vej fejedelménél. Vej fejedelemség törvényei szerint annak, aki jogtalanul használta a fejedelem kocsiját, büntetésül le kellett vágni a lábát. Egyszer Mi Csi-hszia anyja megbetegedett. Egy ember, aki ezt megtudta, késő éjszaka vitte magával a hírt Mi Csinek. Mi Csi pedig bitorló módon a fejedelem kocsiján hajtott ki. Amikor a fejedelem tudomást szerzett erről, kiváló férfiúnak mondotta őt, így szólván: „Milyen szülőtisztelő! Anyja miatt még azt is elfelejtette, hogy ezzel olyan bűnt követ el, amelyért levágják a lábát.” Egy más napon, amikor a fejedelemmel együtt sétált a gyümölcsöskertben, Mi Csi-hszia enni kezdett egy őszibarackot, és édesnek találta; amiért is nem ette meg teljesen, hanem a másik felét odaadta a fejedelemnek. A fejedelem így szólt: „Mennyire szeretsz engem! A szádtól vontad el, hogy engem megetess vele.” 

Mi Csi arcszíne később elhalványodott, az iránta való szeretet meglazult. S amikor egyszer valami bűnt követett el, a fejedelem azt mondotta: „Ez a fickó egyszer bitorló módon az én kocsimon hajtott, máskor meg egy őszibarack maradékával etetett meg.” Pedig Mi Csi magatartása kezdettől fogva semmit sem változott. Hogy korábban kiváló férfiúnak, később pedig bűnösnek tekintették, annak oka az iránta való szeretetnek gyűlöletre változásában rejlett.
Ezért ha valakit szeret az uralkodó, annak tudása betölti feladatát, és mind közelebb kerülnek egymáshoz; de ha az uralkodó gyűlöl valakit, akkor annak tudása nem tölti be feladatát, és mind távolabb kerülnek egymástól. Így aki inteni, meggyőzni, vitatkozni és magyarázni akar az előbb feltétlenül tudja meg, hogy az uralkodó szereti-e vagy gyűlöli, és csak azután adjon tanácsot neki.
Han Fej

2016. augusztus 14., vasárnap

három gondolat



Meng-ce mondotta: „Az erény éppen úgy le tudja győzni a bűnt, mint ahogy a víz le tudja győzni a tüzet. Manapság azonban éppen úgy gyakorolják az erényt, mint aki egy pohár vízzel akar megmenteni a tűztől egy kocsirakomány rőzsét, s amikor a lángok nem hagynak alább, kijelentik, hogy a víz nem tudja legyőzni a tüzet. Ebből aztán nagyszerűen táplálkozhat a bűn, az erénynek pedig elkerülhetetlen pusztulás a vége.” Meng-ce

A Mester mondotta: „Sose búsuljatok, hogy az emberek nem ismernek benneteket; azon búsuljatok, hogy ti nem ismeritek az embereket.”
Kung-ce

A Mester mondotta: „Ha harmadmagammal utazom, a másik kettő feltétlenül mesteremmé lesz. Mert én kiválasztom bennük a jót, és követem, ami pedig rossz bennük, azt kijavítom magamban.”
Kung-ce

2016. július 19., kedd

telihold üzenete - a minden vágyat teljesítő



paśyataitān mahā-bhāgān
parārthaikānta-jīvitān |
vāta-varṣātapa-himān
sahanto vārayanti naḥ || 32 ||

aho eṣāṁ varaṁ janma
sarva-prāṇy-upajīvanam |
su-janasyeva yeṣāṁ vai
vimukhā yānti nārthinaḥ || 33 ||

patra-puṣpa-phala-cchāyā-
mūla-valkala-dārubhiḥ |
gandha-niryāsa-bhasmāsthi-
tokmaiḥ kāmān vitanvate || 34 ||

etāvaj janma-sāphalyaṁ
dehinām iha dehiṣu |
prāṇair arthair dhiyā vācā
śreya ācaraṇaṁ sadā || 35 ||

„Nézzétek csak ezeket az áldott fákat,
ők csakis másokért élnek!
Eltűrik a szelet, az esőt, a nap hevét
és a hideget is, sőt, másokat is megóvnak mindettől.

Óh, milyen csodálatos! Övék a legkiválóbb születés,
hiszen minden lényről gondoskodnak.
Miként a nagy személyiségek, akiktől senki sem
távozik csalódottan ha kéréssel fordult hozzájuk.

Leveleikkel, virágjaikkal, gyümölcsükkel, árnyékukkal,
gyökerükkel, kérgükkel, és fájukkal,
illatukkal, gyantájukkal, hamujukkal, magjaikkal
és hajtásaikkal teljesítik mindenki vágyait.

Éppígy az életünk is akkor lesz gyümölcsöző,
ha e világban mások javára
életünkkel, vagyonunkkal, értelmünkkel és szavainkkal
mindig csak jót cselekszünk."


Krsna és pásztorfiú barátai beszélgetnek így a Bhágavata-puránában (10.22. fejezet).

Vannak személyek/dolgok, kikhez/melyekhez szorosan kapcsolódnak fogalmak… kedves idevágó példám: a védai esküvő egyik rítusa, mikor este az ifjú pár közösen megnézi a Sarkcsillagot... mert a Sarkcsillag a szilárdság, az állhatatosság szimbóluma, és azután majd minden este a fejük felett ragyogva emlékezteti őket az egymásnak tett fogadalmuk szilárdságára.
A fák éppígy a béketűrés és önzetlenség megtestesítői… így nézzünk hát rájuk!


2016. június 20., hétfő

telihold üzenete - eső-áldás és adózás



A Manu-szanhitá (9.304-305.) tanácsot ad a királynak, miként járjon el az adóztatással kapcsolatban: kövesse az esők urának és a Napnak példáját.

vārṣikāṁś caturo māsān yathendro'bhipravarṣati |
tathābhivarṣet svaṁ rāṣṭraṁ kāmair indravrataṁ caran ||

Miként Indra záporozza eső-áldását négy hónapon keresztül,
úgy árassza el, s teljesítse be népe vágyait az Indraként viselkedő uralkodó.

A forrást mindehhez az adóztatás biztosítja:

aṣṭau māsān yathādityas toyaṁ harati raśmibhiḥ |
tathā haret karaṁ rāṣṭrān nityam arkavrataṁ hi tat ||

S ahogy a Nap issza fel sugaraival a vizet nyolc hónapon át,
éppígy, sugaras Napként viselkedve szedje királyságában az adót.

Az adó szokásos mértékét egyhatod részben (~16%) állapították meg. Ám az uralkodó a beszedett adóval az alattvalók tettei egyhatodának karmáját is átveszi: „Népét oltalmazva a király elnyeri jótetteik egyhatodát, ám aki csak az adót hajtja be, s nem védelmezi alattvalóit, azt megfosztják erényeitől, az ilyen adószedő csak bűnhöz jut.” (Bhágavata-purána 4.20.14.)

2016. május 29., vasárnap

oltalom


„Aki őszintén szeretne segíteni saját magán, azt senki sem tévesztheti meg, mert a mindentudó Isten vigyáz rá. Csak saját maga csaphatja be magát."

(Az örök égbolt - Beszélgetés Szvámí B. R. Srídharral, Gangesz 25.)