Raghunáth dász gószvámí: Srí Rádhikástakam

rasa-valita-mṛgākṣī-mauli-māṇikya-lakṣmīḥ
pramudita-muravairi-prema-vāpī-marālī |
vraja-vara-vṛṣabhānoḥ puṇya-girvāṇa-vallī
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||1||

A nektárédes tekintetű, őzszemű leányok koronájának legragyogóbb rubinja,
a boldoggá tett Krsna szerelem-tavacskáján úszkáló hattyú,
Vradzsa kiválóságának, Vrsabhánunak szépséges, isteni ágacskája.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

sphurad-aruṇa-dukūla-dyotitodyan-nitamba-
sthalam abhi vara-kāñcī-lāsyam ullāsayantī |
kuca-kalasa-vilāsa-sphīta-muktā-sara-śrīḥ
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||2||

Tündöklő piros selyemruhájába burkolt csípején
gyönyörű kösöntyűs öv lejti táncát,
igazgyöngy nyaklánca keblei halmai közt tündököl.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

sarasija-vara-garbhākharva-kāntiḥ samudyat-
taruṇima-ghana-sārāśliṣṭa-kaiśora-sīdhuḥ |
dara-vikasita-hāsya-syandi-bimbādharāgrā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||3||

Földöntúli szépsége akár a legszebb lótusz kelyhe, ő a kibomló
ifjúság kámforával vegyített zsenge fiatalság nektára,
Enyhén nyílt bimba-piros ajkain mosoly fakad –
vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

ati-caṭulataraṁ taṁ kānanāntar milantaṁ
vraja-nṛpati-kumāraṁ vīkṣya śaṅkākulākṣī |
madhura-mṛdu-vacobhiḥ saṁstutā netra-bhaṅgyā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||4||

Az erdő mélyén találkozik e csapodár legénnyel,
Vradzsa urának fiával, s gyanakvó tekintettel figyeli őt,
míg az édes, lágy szavakkal, és huncut oldalpillantásokal udvarol neki.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

vraja-kula-mahilānāṁ prāna-bhūtākhilānāṁ
paśupa-pati-gṛhiṇyāḥ kṛṣṇa-vat-prema-pātram |
su-lalita-lalitāntaḥ sneha-phullāntarātmā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||5||

Vradzsa leányainak szeme-fénye ő.
A pásztorok vezérének felesége éppúgy szereti őt, mint Krsnát,
s a gyönyörű Lalitá szívét is gyöngéd ragaszkodással tölti el.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

niravadhi sa-viśākhā śākhi-yūtha-prasūnaiḥ
srajam iha racayantī vaijayantīṁ vanānte |
agha-vijaya-varoraḥ-preyasī śreyasī sā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||6||

Visákhá társaságában erdei virágok sokaságából szakadatlan
fűzi a Vaidzsajantí füzért az erdő szélén.
Agha végzetének délceg mellkasán pihenő boldog kedvese –
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

prakaṭita-nija-vāsaṁ snigdha-veṇu-praṇādair
druta-gati-harim ārāt prāpya kuñje smitākṣī |
śravaṇa-kuhara-kaṇḍūṁ tanvatī namra-vaktrā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||7||

Illatát megérezve, a fuvola lágy hangját meghallva
sebesen a lugasba szalad Harihoz e mosolygó szemű leány,
s fülét dörzsölgetve, szemét lesütve áll elé –
vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

amala-kamala-rāji-sparśa-vāta-praśīte
nija-sarasi nidāghe sāyam ullāsinīyam |
parijana-gaṇa-yuktā krīḍayantī bakāriṁ
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||8||

A szépséges lótuszokkal ékes, lágy szellő simogatta vízben,
saját tavacskájában játszadozik a nyári estén.
Kedves barátnői körében, Baka ellenségével lubickol –
vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

paṭhati vimala-cetā mṛṣṭa-rādhāṣṭakaṁ yaḥ
parihṛta-nikhilāśā-santatiḥ kātaraḥ san |
paśupa-pati-kumāraḥ kāmam āmoditas taṁ
nija-jana-gaṇa-madhye rādhikāyās tanoti ||9||

Az a tiszta szívű ember, aki ezt az édes Rádhástakát olvassa,
miközben alázatosan felad minden világi vágyat,
azt a pásztorok vezérének elégedett kisfia szíves-örömest
Rádhiká bensőséges társai körébe vezeti.

A Rádhástaka jelzője, a mṛṣṭa (édes) más szövegváltozatban, miṣṭa jelentésváltozás nélkül. Alázatosan: a szöveg a kātara – ’bánatos’, ’megrettent’ szót használja.

A versmérték: mālinī (megkoszorúzott, virágfüzérrel övezett) υ υ υ υ υ υ – – – υ – – υ – –

Ganapatj-atharva-sírsa

gaṇapaty-atharva-śīrṣa

om namas te gaṇapataye ||
tvam eva pratyakṣaṁ tat-tvam-asi || tvam eva kevalaṁ kartā'si ||
tvam eva kevalaṁ dhartā'si || tva meva kevalaṁ hartā'si ||
tvam eva sarvaṁ khalv-idaṁ brahmāsi || tvaṁ sākṣād ātmā'si nityam || 1||

1. Óm! hódolat néked, Ganapati!Bizony, te a megnyilvánult „Az vagy te” (vagy)^[1]. Bizony, te magad vagy a teremtő.
Bizony, te magad vagy a fenntartó. Bizony, te magad vagy az elvevő.
Bizony, te az „Itt bizony minden Brahman”^[2] vagy. Te közvetlenül az átman vagy^[3].

ṛtaṁ vacmi || satyaṁ vacmi || 2||

A Rendet^[4] mondom! Az Igazságot mondom!

ava tvaṁ mām || ava vaktāram || ava śrotāram ||
ava dātāram || ava dhātāram ||
avānūcānam ava śiṣyam ||
ava paścāttāt || ava purastāt || avottarāttāt || ava dakṣiṇāttāt || ava cordhvāttāt || avādharāttāt ||
sarvato māṁ pāhi pāhi samantāt || 3||

Oltalmazz engem! Oltalmazd a beszélőt! Oltalmazd a hallgatót^[5]!
Oltalmazd az adományozót! Oltalmazd a fenntartót!
Oltalmazd a védák ismétlőjét^[6], oltalmazd a tanítványt!
Oltalmazz hátulról! Oltalmazz előlről! Oltalmazz balról! Oltalmazz jobbról!^[7] És oltalmazz felülről! Oltalmazz alulról!
Mindenfelől védelmezz engem, védelmezz minden irányból^[8]!

tvaṁ vāṅmayas tvaṁ cinmayaḥ ||
tvam ānandamayas tvaṁ brahmamayaḥ ||
tvaṁ sac-cid-ānandādvitīyo'si ||
tvaṁ pratyakṣaṁ brahmāsi ||
tvaṁ jñānamayo vijñānamayo'si || 4||

Benned az Ige, benned a Tudatosság^[9].
Benned a boldogság, benned a Brahman.
Lét, tudatosság és boldogság (vagy), páratlan vagy.
Te vagy a megnyilvánult Brahman.
Benned a tudás és a felismerés^[10].

sarvaṁ jagad-idaṁ tvatto jāyate ||
sarvaṁ jagad-idaṁ tvattas tiṣṭhati ||
sarvaṁ jagad-idaṁ tvayi layameṣyati ||
sarvaṁ jagad-idaṁ tvayi pratyeti ||
tvaṁ bhūmir-āpo'nalo'nilo nabhaḥ ||
tvaṁ catvāri vākpadāni || 5||

E világ(on) minden tőled születik.
E világ(on) minden miattad áll.
E világ(on) minden benned oldódik fel.
E világ(on) minden benned tér vissza^[11].
Te vagy a föld, víz, tűz, levegő és tér.
Te vagy a négy szó-rész^[12].

tvaṁ guṇa-trayātītaḥ tvam avasthā-trayātītaḥ ||
tvaṁ dehatrayātītaḥ || tvaṁ kālatrayātītaḥ ||
tvaṁ mūlādhāras-thito'si nityam ||
tvaṁ śaktitrayātmakaḥ ||
tvāṁ yogino dhyāyanti nityam ||
tvaṁ brahmā tvaṁ viṣṇus tvaṁ rudras tvaṁ indras tvaṁ agnis
tvaṁ vāyus tvaṁ sūryas tvaṁ caṁdramās tvaṁ brahma
bhūr bhuvaḥ svar om || 6||

Túl vagy a három kötőerőn, túl vagy a három állapoton.
Túl vagy a három testen, túl vagy a három időn^[13].
Örökkön a múládhára (csakrában) lakozol.
Te vagy a három erő (együttesen)^[14].
Rajtad meditálnak a jógík mindörökkön.
Te vagy Brahmá, te vagy Visnu, te vagy Rudra, te vagy Indra, te vagy Agni (a Tűz),
te vagy Váju (a Szél), te vagy Szúrja (a Nap), te vagy Csandramá (a Hold), te vagy Brahman!
Föld, Levegőég, Menny! Óm!

gaṇādiṁ pūrvam uccārya varṇādiṁ tad-anantaram ||
anusvāraḥ parataraḥ || ardhendu-lasitam || tāreṇa ṛddham ||
etattava manusvarūpam || gakāraḥ pūrva-rūpam ||
akāro madhyama-rūpam || anusvāraś cāntyarūpam ||
bindur uttararūpam || nādaḥ saṁdhānam ||
saṁhitā-sandhiḥ || saiṣā gaṇeśavidyā ||
gaṇaka-ṛṣiḥ || nicṛdgāyatrī-cchaṁdaḥ ||
gaṇapatir devatā ||
om gaṁ gaṇapataye namaḥ || 7||

Gana(val) kezdődő (hangok) elsőként kiejtve, az első hang és a többi rögtön utána,
majd anuszvára, s a félhold jelent meg, a csillaggal ékes^[15] –
ez a te mantra-formád^[16]. „Ga” az első alak,
az „a” a középső alak, anuszvára az utolsó alak,
a pont (bindu) az alak felül; hang a kapcsolódás,
szanhitá szandhi, ez mind a Ganésa-tudás^[17].
Ganaka a (fohász) látnoka, nicsrd-gájatrí a versmértéke,
Ganapati az (imádott) istensége^[18].
Óm! Gam! Ganapatinak hódolok!

ekadantāya vidmahe | vakratuṇḍāya dhīmahi || tanno dantiḥ pracodayāt || 8||

Felismerjük az Egy-agyarút, meditáljunk az Ormányoson! Bárcsak ő, az Agyaras ösztönözne bennünket!^[19]

ekadantaṁ caturhastaṁ pāśam-aṅkuśa-dhāriṇam ||
radaṁ ca varadaṁ hastair bibhrāṇaṁ mūṣaka-dhvajam ||
raktaṁ laṁbodaraṁ śūrpa-karṇakaṁ rakta-vāsasam ||
raktagandhānuliptāṁgaṁ rakta-puṣpaiḥ supūjitam ||
bhaktānukampinaṁ devaṁ jagat-kāraṇam acyutam ||
āvirbhūtaṁ ca sṛṣṭyādau prakṛteḥ puruṣātparam ||
evaṁ dhyāyati yo nityaṁ sa yogī yogināṁ varaḥ || 9||

Egy-agyarú, négy-karú, pányvát és elefántösztökét hordoz,
(egyik) kezében agyar^[20] (másikkal) áldást oszt, zászlaján egér.
Vörös^[21], telt hasú, nagyfülű^[22], öltözéke piros,
tagjai vörös illatszerekkel megkentek, piros virágokkal imádják.
Híveivel együttérző isten (ő), a világ oka, a múlhatatlan,
aki a teremtés hajnalán jelent meg. Nagyobb ő prakrtinél de a purusánál is –
aki mindig így meditál rajta az a jógí a jógík legkiválóbbja.^[23]

namo vrātapataye | namo gaṇapataye | namaḥ pramathapataye | namaste'stu laṁbodarāyaikadantāya |
vighna-nāśine śiva-sutāya | śrī-varada-mūrtaye namo namaḥ || 10||

Hódolat Vrátapatinak, a gyülekezet vezetőjének^[24]! Hódolat Ganapatinak, a Sivát szolgáló szentek vezérének! Hódolat az Első Úrnak! Hódolat legyen néked, Telthasú, Egy-agyarú!
Ó, Akadályok Elhárítója, Siva fia! Hódolat, hódolat néked, Áldásosztó!^[25]

---

Jegyzetek

1. ↑ tat tvam asi – ’az vagy te’, mahávákja a Cshándógja upanisadból (6.8.7.) Más olvasatban: tattvam asi: a valóság (szó szerint: ’az-ság’) vagy. A szöveg itt mindkét módon értelmezhető. A Cshándógja upanisad szövegkörnyezetébe a jelentés egyértelműen az „az vagy te”, itt a mondatszerkeszetbe inkább a ’valóság vagy’ értelmezés illik, de mert a folytatásban egy másik mahávákja is felmerül, helytálló az ’az vagy te’ értelmezés is, ekképpen: „te vagy az, akire az »az vagy te« kijelentés »az« szava nyilvánvalóan utal”.

2. ↑ sarvam khalv-idam brahma – ’itt bizony minden Brahman’, mahávákja a Cshándógja upanisadból (3.14.1.)

3. ↑ Ganapati itt nem csupán az akadályok elhárítójának megjelölése, hanem maga Brahman

4. ↑ a ṛtam a védai szövegekben az isteni rend, ám határozószóként ’helyesen’, ’jól’, ’igazul’ értelemben is használják. A kijelentés ezért fordítható így is: „helyesen (azaz pontosan) szólok”, ám én inkább fogadalmat hallok ki belőle: „Mindig az isteni rend szerint fogok szólni, és mindig az igazat mondom!” (azaz: hűség az isteni, és személyes igazsághoz)

5. ↑ a beszélő (vaktṛ) ’tanítót’ is jelent, míg a hallgató (śrotṛ) ’tanítványt’

6. ↑ szó szerint: ’utána mondót’ (anu-ucānam) jelent, a tanítványt, aki a mestere után ismétli a védahimnuszokat

7. ↑ az irányok égtájakat is jelölhetnek: hátulról vagy nyugatról (paścāttāt), előlről vagy keletről (purastāt), balról vagy északról (uttarāttāt) és jobbról vagy délről (dakṣiṇāttāt). Az oltalmat kérő személy szemszögéből nézve (szűkebb térben) a hátulról-előlről-balról-jobbról a jobb értelmezés, míg a tanítványságra gondolva, „oltalmazz minket, a tanítványok közösségét” hangulatban az égtájak helyénvalóak.

8. ↑ a samantāt jelentése ’minden irányból’, vagy ’teljesen’. Mindkettő illik a szövegbe.

9. ↑ a -maya utótag valamiből állót, valamivel teljest jelent. Az összetételek előtagja (vāc – szó, cit – tudatosság, ānanda – gyönyör, jñāna – tudás, vijñāna – felismerés, megértés) írja le, hogy mivel teljes.

10. ↑ a jñāna jelentése tudás, elsősorban a Legfelsőbbel kapcsolatos szentírásra alapozott tudás, míg a vijñāna a személyes tapasztalat, a meditációból fakadó felismerés

11. ↑ a pratyeti (visszatér) ’bízik valamiben’ jelentésben is állhat: „a világon minden benned bízik”. A születés, fennmaradás, feloldódás hármasához a visszatérés illik jobban.

12. ↑ négy szó-rész: a beszéd négy fokozata. Az első a vaikharī, a kimondott szó. A tett-erő (kriyā-śakti) szóbeli megnyilvánulása, így a hétköznapi beszédet jelenti. A második a madhyamā (’belső’), a tudás-erő (jñāna-śakti) megnyilvánulása: az intellektuális fejtegetés. A harmadik a paśyantī (’szemlélő’), a vágy-erő (icchā-śakti) megnyilvánulása: az akarat kifejezése. Míg a negyedik a parā (’túli’, ’felső’) túl van mindezeken, az isteni hang megjelenése. A négy rész így a négy tudatállapothoz is köthető (i. vaikharī – jāgrat ’éber’, ii. madhyamā – svapna ’álom’, iii. paśyantī – suṣupta ’mélyálom’, iv. parā – turiya ’negyedik’).
Más értelmezés ugyanezen négy fokozatról az isteni hang alászállásaként beszél, a parā-vāc az isteni hang, amit szemlél a szent látnok (ez a paśyantī-vāc), mely a finom fizikai (madhyamā-vāc) és durva fizikai, azaz kimondott szóként (vaikharī-vāc) manifesztálódik.

13. ↑ A három kötőerő (guṇa) a tompaság (tamas), a szenvedély (rajas) és a tisztaság, vagy jóság (sattva). A három állapot a három tudatállapot, az ébrenlét hétköznapi állapota (jāgrat) a belső szemlélődés álom-állapota (svapna), és a tartalmakon túli belső visszavonulás (suṣupta). A három test a durva-test (sthūla-śarīra), a finom-test (sūkṣma-śarīra) és az okozati-test (kāraṇa-śarīra). A három idő a múlt (bhūta), jelen (vartamāna), jövő (bhaviṣya).

14. ↑ A három erő (śakti): utalás a Svétásvatara-upanisad versére (6.8.): „Teendője és (anyagi) érzékszerve nincs neki, senki sem egyenlő, vagy több nála, / lényétől elválaszthatatlan felsőbb energiái sokfélék: a tudás (jñāna), az erő (bala) és a tett (kriyā). (na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate na tat-samaś cābhyadhikaś ca dṛśyate | parāsya śaktir vividhaiva śrūyate svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca ||)

15. ↑ a szakasz neve: gaṇeśa mantra. A leírás a gaṁ múla-mantra leírása (elöl ga mássalhangzó, aztán az ábc első hangja, az a, majd a zengő anuszvára (ṁ), aminek írásképe a félholdba rajzolt pont (candra-bindu)

16. ↑ a manu szó elsődleges jelentése ’ember’, ám itt mantra, fohász értelemben áll

17. ↑ a következő szakasz ismét a gaṁ mantrát írja le. A saṁhitā ’gyűjteményt’ jelent, a saṁhitā olvasat a mantra eredeti, szavakra bontás nélküli alakja, míg a sandhi (’összeillesztés’, ’kapcsolódás’) a hangok találkozása miatti hangzóváltozás (mint nyelvünkben a szótő és toldalék találkozásakor bekövetkező hasonulás, pl. a barát+ság szót baráccságként ejtjük).

18. ↑ a védamantrák szokásos attribútumai: a látnok bölcs (ṛṣi), akin keresztül a mantra alászáll, a mantra versmértéke (chandas), a mantra oltalmazó imádott istensége (devatā), és a hozzá kapcsolódó rítus (viniyoga, ’alkalmazás’)

19. ↑ e szakasz a gaṇeśa gāyatrī

20. ↑ Ganésa letörte egyik agyarát, hogy azzal írja le a Mahábháratát, amit Vjásza mondott tollba neki – ezért ábrázolják letört agyarával kezében

21. ↑ a raktam vöröset, de kedvest, szeretettet és játékos kedvűt, pajkost is jelent

22. ↑ śūrpa-karṇaka szó szerint ’kosár-fülű’

23. ↑ ez a gaṇeśa rūpa, a ’Ganésa formáját’ ecsetlő szövegrész, e formában meditálnak rajta a jógík

24. ↑ hasonló szó a vrata-pati, a fogadalmak ura

25. ↑ ez a rész az aṣṭa nāma gaṇapati, ’Ganapati nyolc nevének’ füzére

spiritualitás

 

 Spiritualitás... sokféleképp használják a fogalmat. Tendzin Gyaco, a tizennegyedik dalai láma Ősi bölcsesség, modern világ című könyvében egyszerű, ám nagyon jól alkalmazható definícióval szolgál:
 

"Fontosnak tartom, hogy különbséget tegyünk vallás és spiritualitás között. Nézetem szerint a vallás valamely hitrendszernek a megváltó erejébe vetett hittel függ össze, amihez hozzátartozik valamiféle metafizikai vagy természetfölötti valóság - mondjuk a mennyország vagy a nirvána - elfogadása. Ehhez vallási tanítások vagy dogmák, szertartások, imádságok stb. kapcsolódnak. A spiritualitás viszont az emberi lélek azon tulajdonságaival függ össze, amelyek - mint a szeretet, az együttérzés, a türelem, az elnézés, a megbocsátás, az elégedettség, a felelősségérzet, a harmónia érzése - önmagunknak és másoknak egyaránt boldogságot szereznek. A szertartás és az imádság, szintúgy a nirvánával és a megváltással összefüggő kérdések közvetlen kapcsolatban állnak a vallásos hittel, ezek a belső tulajdonságok viszont nem okvetlenül. Így hát az egyén akár magas szinten is kifejlesztheti őket magában anélkül, hogy bármely vallási vagy metafizikai rendszerhez fordulna. Ezért mondom néha, hogy a vallás nélkül talán meg tudunk lenni, de ezek nélkül az alapvető lelki tulajdonságok nélkül nem."

A spirituális, a lelki látásmód tulajdonképpen annyit tesz, hogy nem a test, hanem a lélek az, amit meglátunk a másikban... és igen, a szeretet, az együttérzés a türelem, és a többi erény kibontakozása, megerősödése jele a spirituális úton való előrehaladásnak.

Nanda-nandanástakam

Nanda, a vradzsabéli pásztorok vezére, Krsna nevelőapja neve azt jelenti: öröm. A cím – és a refrén – nandana szava pedig ’boldogítót’, ’örömet okozót’ jelent, azaz fiút. A Nanda-nandana ’Nanda kisfia’ természetesen Krsna neve. A dal Krsna szépségét magasztalja, könnyed és játékos hangulatban… játékos dal a játékos Istenről.

sucāru-vaktra-maṇḍalaṁ sukarṇa-ratna-kuṇḍalam |
sucarcitāṅga-candanaṁ namāmi nanda-nandanam ||1||

Kerek orcája gyönyörűszép, szépséges fülében ékköves díszek,
testét szantálpép borítja – Nanda fiacskájának hódolok.

sudīrgha-netra-paṅkajaṁ śikhī-śikhaṇḍa-mūrdhajam |
anaṅga-koṭi-mohanaṁ namāmi nanda-nandanam ||2||

Hosszú, lótusz-szemei, varkocsában pávatollak,
milliónyi szerelemistent elbűvöl ő – Nanda fiacskájának hódolok.

sunāsikāgra-mauktikaṁ svacchanda-danta-paṅktikam |
navāmbudāṅga-cikkaṇaṁ namāmi nanda-nandanam ||3||

Szépséges orrdísze gyöngyös, fogsora vakítófehéren tündököl,
friss esőfelleg teste fényesen ragyog – Nanda fiacskájának hódolok.

kareṇa veṇu-rañjitaṁ gatiḥ karīndra-gañjitam |
dukūla-pīta-śobhanaṁ namāmi nanda-nandanam ||4||

Kezei fuvoláját örvendeztetik, járása akár a mámoros elefántkirályé,
testén sárga selyemruha pompázik – Nanda fiacskájának hódolok.

tri-bhaṅga-deha-sundaraṁ nakha-dyutiḥ sudhākaram |
amūlya-ratna-bhūṣaṇaṁ namāmi nanda-nandanam ||5||

Három ívbe hajló teste gyönyörűséges, körmei ragyognak, akár Hold, a nektár-kútfője,
felbecsülhetetlen értékű drágakövek ékesítik – Nanda fiacskájának hódolok.

sugandha-aṅga-saurabham uro-virāji-kaustubham |
sphurac-chrīvatsa-lāñchanaṁ namāmi nanda-nandanam ||6||

Teste különleges finom illatot áraszt, szépséges mellkasán a Kausztubha ékkő
és a Srívatsza-jel tündököl – Nanda fiacskájának hódolok.

vṛndāvana-sunāgaraṁ vilāsānuga-vāsasam |
surendra-garva-mocanaṁ namāmi nanda-nandanam ||7||

Vrndávan csalafinta hercege ő, ki a szerelmes kedvtelésekhez illő öltözéket visel.
Az istenek királyát büszkeségétől megszabadító Nanda fiacskájának hódolok.

vrajāṅganā-sunāyakaṁ sadā sukha-pradāyakam |
jagan-manaḥ pralobhanaṁ namāmi nanda-nandanam ||8||

Vradzsa leányai hősének, ki mindig boldogsággal ajándékozza meg őket,
s a világon mindenki szívét vonzza – Nanda fiacskájának hódolok.

śrī-nanda-nandanāṣṭakaṁ paṭhed yaḥ śraddhayānvitaḥ |
tared bhavābdhiṁ dustaraṁ labhet tad-aṅghri-yugmakam ||9||

Ki ezt a Nanda-nandanástakam című költeményt hittel olvassa,
átszeli a leküzdhetetlen létóceánt, s az ő lábait éri el.

sruti, szmrti

Ez a kinyilatkoztatás az ősigazságok rendszere, az emberi lét alapállásáról szóló tudás. Az egyetlen biztos, kétségen felül álló, hiteles tudás. Ez szanszkrit nyelven: a sruti, szó szerint: a kinyilatkoztatás. Ehhez járul még a szmriti, az, ami „kezdettől fogva emlékezetes" - a monda, amit mondanak, a mítosz (ez a rendesen képnyelvbe öltöztetett tudás), amely a srutit kiszélesíti, de annak sehol sem mond ellent. Ami a srutin és szmritn kívül áll, az a lényegtelen semmiség, a káprázat világához tartozik, nem hiteles többé, a legjobb teljesen figyelmen kívül hagyni.

Persze, ha a mai ember a kinyilatkoztatás szót hallja, elkedvetlenedik. Azt hiszi, hogy itt valami csalás van. Mesterséges pátoszt sejt, színpadi külsőségeket és papi hazugságokat. A kinyilatkoztatásban nem kell nagy patetikus jelenetek között felhangzó szózatra gondolni. Ezt csak az olyan ember képzeli, aki a szellemi világ megnyilatkozásait nem élte át, azokban sohasem részesült és azt nem is érti. A kinyilatkoztatás nem operaszerű külsőségek között jelentkező retorikus szavalat. Minél mélyebb igazság nyilatkozik meg, annál halkabb és egyszerűbb; annál inkább a mindennapi életét élő, kötelességét végző tisztaszívű ember szívében szólal meg. Ahhoz, hogy valaki a kinyilatkoztatást felfogja, egyetlen dologra van szüksége: az éberségre. Az éberséget pedig csak egyetlen dolog táplálja: a tiszta lét. Ezért van szükség morális feddhetetlenségre: mert a moralitás nem önmagában való érték. Ez a folttalan élet egyszerűsége. Az ismeret csak zavar és ront, sőt az embert meg is akadályozza abban, hogy a kinyilatkoztatást felfogja. Miért? Mert az ismeret káprázat. A káprázat pedig az éberséget elaltatja. Az embert alvajáróvá teszi.

A kinyilatkoztatás helye a tiszta és megnyugodott egyszerű emberi szív. Ez az, amely az isteni szellem hangját közvetlenül hallja. így nyilatkozott meg a teremtő szellem az ősidőkben. így nyilatkozott meg azóta is remetékben, magányosokban, prófétákban, aszkétákban. Így nyilatkozott meg a történeti időkben is: misztikusokban, szerzetesekben, kivételes költőkben. „Mint a levelek közt járó szellő suhogása." Valahányszor az emberi szív őseredeti egyszerűségét és tisztaságát visszanyeri, a Teremtő Szellem közvetlen kisugárzását fel tudja fogni, és meg tudja érteni. Ezt nevezik kinyilatkoztatásnak.

(Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka I.)

Srí Hariráj ácsárja: Nyolc strófa az oltalmazó Krsnához

śrī harirāyācārya: śrīkṛṣṇaśaraṇāṣṭakam

Hariráj ácsárja (1591-1716) a szampradáját megalapító Vallabha ácsárja dédunokája. Bár neve Hariráj volt (Hari herceg, a ráj megtisztelő cím, a szanszkrt rājan prákrit alakja), jobb szerette, ha Haridásznak szólították. Jeles tudós és költő, számos kommentár és több mint kétszáz költemény fűződik nevéhez. Nevezetesek öccséhez szóló levelei – a gyűjtemény címe Siksápatra. Hariráj látta, hogy öccse szeretett felesége hamarosan eltávozik az élők sorából, s tudta, mennyire megrendítő lesz ez a férj számára. Öccse, Gópésvar annyira elmerült a múrtik imádatába, hogy nem is törődött a levelekkel – ám amikor valóban meghalt a felesége, elővette őket, és segítségükkel lelt vigaszra fájdalmában.

A Nyolc strófa az oltalmazó Krsnához refrénje: śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama, 'Srí Krsna az én oltalmam', a pusti-márg iskola mahámantrája. A költeményben a refrén „enyém” (mama) jelzőit fordításban egyes szám első személyben megfogalmazott önvallomásként fordítottam.

sarva-sādhana-hīnasya parādhīnasya sarvataḥ |
pāpa-pīnasya dīnasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 1 ||

Bármiféle lelki gyakorlat nélkül (élek), másoktól függök mindenben,
bűnnel eltelve és nyomorultan, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

saṁsāra-sukha-samprāpti-sanmukhasya viśeṣataḥ |
bahir-mukhasya satataṁ śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 2 ||

Csupán a létforgatagból (kisajtolható) öröm elérése foglalkoztat,
és hátat fordítok az Örökkévalónak, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

sadā viṣaya-kāmasya dehārāmasya sarvathā |
duṣṭa-svabhāva-vāmasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 3 ||

Mindig csak az érzékek tárgyai után vágyakozom, és a test örömeinek élek.
Természetem aljas, eleve romlott, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

saṁsāra-sarpa-daṣṭasya dharma-bhraṣṭasya durmateḥ |
laukika-prāptikaṣṭasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 4 ||

Megmart a létforgatag kígyója, letértem a dharma útjáról, értelmem hitvány,
csupán a közönséges dolgok vonzanak, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

vismṛta-svīya-dharmasya karma-mohita-cetasaḥ |
svarūpa-jñāna-śūnyasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 5 ||

Megfeledkeztem a saját dharmámról, (világi) tettek homályosítják el gondolataim,
a tudás teljes hiánya az eredeti természetem, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

saṁsāra-sindhu-magnasya bhagna-bhāvasya duṣkṛteḥ |
durbhāva-lagna-manasaḥ śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 6 ||

Elsüllyedtem a létforgatag óceánjában! Az életem tönkrement, bűnös vagyok,
szívem csak a gonoszhoz ragaszkodik, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

viveka-dhairya-bhaktyādi-rahitasya nirantaram |
viruddha-karaṇāsakteḥ śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 7 ||

A megkülönböztető-képességet, az állhatatosságot, a szeretetet, és a többi (erényt) hírből sem ismerem,
(az istenszeretettel) ellentétes tettek vonzanak, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

viṣayākrānta-dehasya vaimukhya-hṛta-sanmateḥ |
indriyāśva-gṛhītasya śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama || 8 ||

Testem az érzékek tárgyai foglalják le, miközben hátat fordítok a helyes megértésnek.
Teljességgel elragadtak az érzékek paripái, (ám) Srí Krsna az oltalmam!

etad aṣṭaka-pāṭhena hyetad uktārtha-bhāvanāt |
nijācārya-padāmbhoja-sevako dainyam āpnuyāt || 9 ||

E nyolc strófa olvasásával, az itt elmondottakon meditálva
a mestere lótuszlábát szolgáló (bhakta) alázatossá válik.

iti śrīharirāyācārya viracitaṁ śrīkṛṣṇaśaraṇāṣṭakam |

Így szól a Srí Krsna-saranástakam című költemény, amit Srí Hariráj ácsárja írt.

a gém, a tyúk és a só - a vaisnava tulajdonságai

A Srí szampradájában mesélik az alábbi történetet. Egy alkalommal egy bhakta felkereste a kiváló tudós mestert, Parásar Bhattárját, hogy tőle tudakozódjon: vajon mik egy vaisnava legfontosabb tulajdonságai? Parásar azt javasolta a kérdezőnek, keresse fel Rámánudzsa tanítványát, Ananta álvárt Tirupatiban, tőle majd megkapja a megfelelő választ. A bhaktánk útnak is indult, hosszas gyaloglás után (a két település távolsága 350 km) végre megérkezett Tirupatiba. Ebédidőben érkezett, a templom mellett éppen a praszádamot szolgálták fel. Odaállt ő is a sorba, ám valahogy nem jutott neki étel, több fordulóban sem, mire alázatosan félreállt.
 

 Ekkor érkezett oda a mester, Ananta álvár, odalépett az idegenhez, köszöntötte, érdeklődött, mi járatban van. És persze udvariasan megkérdezte azt is, evett-e már. A bhaktánk elmondta, hogy Srírangamból küldte Parásar Bhattárja, hogy mi volna az ő kérdése, ami miatt erre az útra vállalkozott, és mert kérdezte a mester, pironkodva bevallotta, hogy aznap még nem evett. A mester nyomban odavitte az ételosztókhoz, gondoskodott a vendégről, a kérdésére pedig így felelt: "A vaisnava olyan, mint a gém, mint a tyúk, mint a só, és éppen olyan, mint te."
 

Bhaktánk eltöprengett a hallottakon, hiszen a hasonlatok nem voltak éppen biztatóak. A gém Indiában a fortélyos képmutatás megtestesítője. Áll a vízben, akár a világot maga mögött hagyó szent, aztán hirtelen lecsap áldozatára. A tyúk bizony nem az éles eszéről ismert. És hát a só... arról sem az édes nektár jut először az ember eszébe. Ám bhaktánk felismerte: A gém éppen úgy hagyja figyelmen kívül a kis halakat, ahogy a vaisnava nem törődik a dévákkal... egyedül Nárájanra vár. A tyúk a sok por, piszok közül gondosan válogatja ki a magokat, és azt csipegeti fel. A vaisnava éppen így csipegeti fel a sokféle tanítás közül azt, ami Isten iránti szerető önátadáshoz vezet. És a só... még az édességekhez is adnak egy csipetnyit, az emeli ki az ételek ízét. Miként a vaisnavák: a szent zarándokhelyeket az ő jelenlétük szenteli meg, tőlük válnak valóban szentté.

"... és éppen olyan, mint te." - hosszasan tűnődött a mester szavain, ám nem tudta hova tenni. Végül újra felkereste a mestert. Egy vaisnava alázatos - mondta Ananta álvár - éppen úgy, mint te, aki észre sem vetted, hogy az ételosztásnál rosszul bántak veled, csak a tudást kerested, és lám, most is visszatértél, hogy tudakozódj arról, amit nem értettél meg.