Raghunáth dász gószvámí: Srí Rádhikástakam

rasa-valita-mṛgākṣī-mauli-māṇikya-lakṣmīḥ
pramudita-muravairi-prema-vāpī-marālī |
vraja-vara-vṛṣabhānoḥ puṇya-girvāṇa-vallī
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||1||

A nektárédes tekintetű, őzszemű leányok koronájának legragyogóbb rubinja,
a boldoggá tett Krsna szerelem-tavacskáján úszkáló hattyú,
Vradzsa kiválóságának, Vrsabhánunak szépséges, isteni ágacskája.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

sphurad-aruṇa-dukūla-dyotitodyan-nitamba-
sthalam abhi vara-kāñcī-lāsyam ullāsayantī |
kuca-kalasa-vilāsa-sphīta-muktā-sara-śrīḥ
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||2||

Tündöklő piros selyemruhájába burkolt csípején
gyönyörű kösöntyűs öv lejti táncát,
igazgyöngy nyaklánca keblei halmai közt tündököl.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

sarasija-vara-garbhākharva-kāntiḥ samudyat-
taruṇima-ghana-sārāśliṣṭa-kaiśora-sīdhuḥ |
dara-vikasita-hāsya-syandi-bimbādharāgrā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||3||

Földöntúli szépsége akár a legszebb lótusz kelyhe, ő a kibomló
ifjúság kámforával vegyített zsenge fiatalság nektára,
Enyhén nyílt bimba-piros ajkain mosoly fakad –
vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

ati-caṭulataraṁ taṁ kānanāntar milantaṁ
vraja-nṛpati-kumāraṁ vīkṣya śaṅkākulākṣī |
madhura-mṛdu-vacobhiḥ saṁstutā netra-bhaṅgyā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||4||

Az erdő mélyén találkozik e csapodár legénnyel,
Vradzsa urának fiával, s gyanakvó tekintettel figyeli őt,
míg az édes, lágy szavakkal, és huncut oldalpillantásokal udvarol neki.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

vraja-kula-mahilānāṁ prāna-bhūtākhilānāṁ
paśupa-pati-gṛhiṇyāḥ kṛṣṇa-vat-prema-pātram |
su-lalita-lalitāntaḥ sneha-phullāntarātmā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||5||

Vradzsa leányainak szeme-fénye ő.
A pásztorok vezérének felesége éppúgy szereti őt, mint Krsnát,
s a gyönyörű Lalitá szívét is gyöngéd ragaszkodással tölti el.
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

niravadhi sa-viśākhā śākhi-yūtha-prasūnaiḥ
srajam iha racayantī vaijayantīṁ vanānte |
agha-vijaya-varoraḥ-preyasī śreyasī sā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||6||

Visákhá társaságában erdei virágok sokaságából szakadatlan
fűzi a Vaidzsajantí füzért az erdő szélén.
Agha végzetének délceg mellkasán pihenő boldog kedvese –
Vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

prakaṭita-nija-vāsaṁ snigdha-veṇu-praṇādair
druta-gati-harim ārāt prāpya kuñje smitākṣī |
śravaṇa-kuhara-kaṇḍūṁ tanvatī namra-vaktrā
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||7||

Illatát megérezve, a fuvola lágy hangját meghallva
sebesen a lugasba szalad Harihoz e mosolygó szemű leány,
s fülét dörzsölgetve, szemét lesütve áll elé –
vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

amala-kamala-rāji-sparśa-vāta-praśīte
nija-sarasi nidāghe sāyam ullāsinīyam |
parijana-gaṇa-yuktā krīḍayantī bakāriṁ
snapayati nija-dāsye rādhikā māṁ kadā nu ||8||

A szépséges lótuszokkal ékes, lágy szellő simogatta vízben,
saját tavacskájában játszadozik a nyári estén.
Kedves barátnői körében, Baka ellenségével lubickol –
vajon mikor merít alá Rádhiká engem szolgálatának nektárjába?

paṭhati vimala-cetā mṛṣṭa-rādhāṣṭakaṁ yaḥ
parihṛta-nikhilāśā-santatiḥ kātaraḥ san |
paśupa-pati-kumāraḥ kāmam āmoditas taṁ
nija-jana-gaṇa-madhye rādhikāyās tanoti ||9||

Az a tiszta szívű ember, aki ezt az édes Rádhástakát olvassa,
miközben alázatosan felad minden világi vágyat,
azt a pásztorok vezérének elégedett kisfia szíves-örömest
Rádhiká bensőséges társai körébe vezeti.

A Rádhástaka jelzője, a mṛṣṭa (édes) más szövegváltozatban, miṣṭa jelentésváltozás nélkül. Alázatosan: a szöveg a kātara – ’bánatos’, ’megrettent’ szót használja.

A versmérték: mālinī (megkoszorúzott, virágfüzérrel övezett) υ υ υ υ υ υ – – – υ – – υ – –