a hiányos, mégis tökéletes szótár

Visvanáth Csakravartí a Vradzsa-ríti-csintámani című művében Vradzsa lakóit dicsőíti. Minden gondolatuk Rádhá és Krsna körül forog, így még csak véletlenül sem gondolhatnak rossz dolgokra. Fogalomtárukból, így szótárukból is hiányzik az irigység, a hiba, a bűnös, és a más hasonló szavak.

sve sve sarasy eva hi yatra matsara
iti prayogaḥ kriyate kvacij janaiḥ |
strī-mekhalādau khala ity udīryate
yat komalādau mala-śabda ucyate ||33||

Mert ami másoknak „irigység”, az számukra „a saját tavában”,
a „gazember” (khala) a nők „csípeje” (mékhalá), a „szenny” (mala) azt jelenti „lágy” (kómala).

A matsara szó jelentése irigység, ám ha szóösszetételként gondolunk rá: mat-saras, akkor: az én tavam. A khala (gazember) szót a vradzsabéliek nem is értik, hallatán a mekhalā szóra gondolnak, a nők csípejére. A mala jelentése szenny, folt, ám Vradzsa lakosainak csak lágy, puha (komala) dolgok jutnak eszükbe.

pradoṣa-doṣākara-roṣa-moṣa-
doṣādi-śabda-śrutir asti yatra |
sāyaṁ śaśāṅka-praṇayākhya-keli-
niśādikeṣv eva kadācid eva ||34||

A züllött, bűnös, a harag, a tolvaj vagy a hiba szót
estének, Holdnak, szerelemnek, játéknak s éjjelnek hallják.

A doṣa szó hibát, foltot, hiányosságot jelent, így a pradoṣa nagyon rosszat, züllöttet. Ugyanakkor a hasonló hangzású doṣā jelentése éjszaka, a pra-doṣa emiatt az elő-éj, azaz alkonyat vagy este értelemben is használatos. A doṣākara szóösszetételt hallva gondolhatunk a hibák (doṣa) bányájára (ākara), azaz bűnös emberrek, vagy az „éj-csinálóra” (doṣā-kara), a Holdra. A roṣa (harag, indulat, szenvedély) természetesen csak a szerelem szenvedélyes érzését jelentheti. A tolvajlás ( lassúságot jelent, ám ők ezt csak a lágy szellővel hozzák kapcsolatba. A moṣa) nem más, mint Krsna kedvtelése.

chatrādi-daṇḍe śubha-cāmarādi-
daṇḍe ca daṇḍe śrutir asti yatra |
nīvyādi-keśādika eva bandhaḥ
samādhi-yogādika ādhi-śabdaḥ ||35||

A büntetés szó hallatán az ernyő, vagy a csámara nyele jut eszükbe,
a béklyó a hajfonat, a szenvedés pedig a jóga transza.

A daṇḍa szó botot és büntetést jelent, ám Vradzsa lakóinak a bot csak az esernyő, vagy a jakfarok-legyező nyele lehet. A bandha béklyó, börtön, kötelék, kapcsolat vagy hajcsomó. Az ādhi mentális szenvedést, aggodalmat jelent, ám Vradzsában csak a sam – együtt, teljes előtag mellett ismerik: sam-ā-dhi, a jóga transzállapota.

kastūrikā-kuṅkuma-candanādi-
paṅkeṣu paṅka-śravaṇaṁ ca yatra |
kauṭilyam āste vara-kuṇḍalādau
kāṭhinyam apy asti śilādikeṣu ||36||

A vétek szót hallva mósuszra, kunkumra, szantálra, s a többi illatos pépre gondolnak,
az álnokság csupán a fülbevaló, a szívtelenség pedig a kő jellemzője.

A paṅka egyaránt jelent vétket, iszapot vagy kenőcsöt is. A kauṭilya görbeséget, így álnokságot jelent, ám Vradzsa lakóinak a görbeség csakis a fülbevaló, s más szépséges ékesség hajlított alakjára vonatkozhat. A kāṭhinya szó keménységet jelent, Vradzsában ez csak a kő keménységére vonatkozhat, hiszen ők nem ismerik a szív keménységét.

puṣpādi-dhulīṣu rajaḥ prayujyate
yatrāndhakāre tama ity udīryate |
dvandvaṁ ca yugme pavane ca mandatā
cāñcalyam āste hari-lokanāya ||37||

A szenvedély szót virágpor, a tompaságot sötétség értelemben használják.
A kettősség párt jelent, a lassúság szelet, a megbízhatatlanság pedig a Harit kutató pillantások.

A rajas szó port, szennyet, szenvedélyt jelent, ám Vradzsában ez csak a virágok porát jelenti. A tamas a tompaság, tudatlanság kötőereje, de a szó sötétséget is jelent. Máshol ez lehet ijesztő, Vradzsában azonban az éjszakára utal, mikor a gópík az erdőt járják Krsnával. A dvandva szót a filozófusok a világi lét kettősségére használják, az ellentétpár mások szerint összetűzést, veszekedést jelent, ám Vradzsában a „pár” szó Rádhára és Krsnára vonatkozik. A mandatācāṅcalya nyugtalanságot, csapongást jelent így megbízhatatlanságot vagy mulandóságot, ám a szem nyugtalanságát, a Harit kutató pillantásokat is.

madhyādike kṣīṇaḥ pada-prayogo
yatrodakeṣv eva ca nīcagatvam |
viṣāda-dainya-śrama-moha-nidrā-
lasyādayo’pi vyabhicāri-bhāve ||38||

A kicsi szót csak a nők derekára értik, a hitvány az alázúduló folyó,
a csüggedtség, alázat, kimerültség, zavarodottság, alvás, erőtlenség pedig csupán az eksztázist színező múló érzelmek.

A kṣīṇa kicsit, vékonyt, soványt jelent, Vradzsában ez csak a nők dereka lehet. A nīca-gatvam – „alacsonyra menés” hitványságra utal, vagy a hegyekből alázúduló folyó jelzője. A vyabhicāri-bhāva, az eksztázist kísérő múló érzések, a csüggedtség és a többi csak ennek kapcsán értelmezhető.

jānanti gā eva hi kāma-dhenuḥ
sāmānya vṛkṣān iti kalpa-vṛkṣān |
cintāmaṇīn yatra śilāvad eva
vrajasya kā sampadato hi vācyāḥ ||39||

A teheneket mennyei csodatehénként ismerik, a közönséges fákat kívánságteljesítő fákként,
a kavicsok mint megannyi bölcsek köve… milyen szavak is írhatnák le Vradzsa kiválóságát?

PDF

Sríkarácsárja fohásza

nandanandana-padāravindayoḥ
syandamāna-makaranda-bindavaḥ |
sindhavaḥ parama-saukhya-sampadāṁ
nandayantu hṛdayaṁ mamāniśam ||

nanda-nandana-pada-aravindayoḥ – Nanda fiának láb-lótuszaié; syandamāna-makaranda-bindavaḥ – lecsöppenő nektár-cseppek; sindhavaḥ – óceánok; parama-saukhya-sampadām – legfőbb boldogság vagyonainak; nandayantu – tegye boldoggá; hṛdayam – szívet; mama – enyém; aniśam – szakadatlan („éjszakátlan”)

A Nanda fiacskája lótuszlábairól
lecsöppenő nektárcseppek,
a transzcendentális boldogság kincsének óceánjai
töltsék el örömmel újra meg újra a szívem!

A szerző neve (Sríkara) Visnu egyik neve („Srí-kezű”, aki Srít, a szerencseistennőt tartja karjaiban), ám a szó piros lótuszt is jelent.És Krsna talpának színe is pirosas, ezért a piros lótuszvirág Krsna lótuszlábaira, és Sríkarácsárjára is emlékeztet.

PDF

Nárájana

oṁ namo nārāyaṇāya
ÓM! Hódolat Nárájannak!

Dzsíva gószvámí e mantra magyarázataként a Padma-purána Uttara-khandájának verseit idézi:

ahaṅkṛtir makāraḥ syān nakāras tan-niṣedhakaḥ |
tasmāt tu namasā kṣetri-svātantryaṁ pratiṣidhyate ||

A „ma” szótag a hamis én, a „na” szótag pedig annak tagadása,
ezért a „namah” (hódolat) szó azt jelenti, hogy a lélek függetlensége korlátozott.

bhagavat-paratantro’sau tadāyattātma-jīvanaḥ |
tasmāt sva-sāmarthya-vidhiṁ tyajet sarvam aśeṣataḥ ||

Alárendeltje ő Bhagavánnak, tőle függ saját léte,
ezért önnön erejének illúzióját adja fel mindenestől.

A vidhi szó jelentése: szabály, előírás, illetve viselkedés, elvégzés, vminek gyakorlása, így sva-sāmarthya-vidhi – önnön erejének (vagy hatalma, képességei) szerinti viselkedés, vagyis az az illúzió, hogy önnön erejéből cselekszik.

īśvarasya tu sāmarthyāt nālabhyaṁ tasya vidyate |
tasmin nyasta-bharaḥ śete tat-karmaiva samācaret ||

Nincs, amit Isten ereje folytán ne érhetne el,
ezért terheit néki átadva pihen, s csupán az ő szolgálatát végzi.

A bölcs pihen, azaz az anyagi cselekedetek vonatkozásában tétlen. Mégis szorgalmasan tevékenykedik: Isten imádatában, szolgálatában buzgólkodik, s ennek révén minden szükségest elér.

PDF

ember

A Manu-szanhitá a házasember számára ötféle áldozatot javasol:

adhyāpanaṁ brahmayajñaḥ pitṛyajñas tu tarpaṇam |
homo daivo balir bhauto nṛyajño 'tithipūjanam || 3.70. ||

adhyāpanam – oktatás; brahma-yajñaḥ – brahman-áldozat; pitṛ-yajñaḥ – ősatyáknak bemutatott áldozat; tu – és; tarpaṇam – „felfrissítő, megörvendeztető” vízáldozat; homaḥ – égőáldozat (ghí locsolása a megszentelt tűzre); daivaḥ – isteni; baliḥ – felajánlás, ajándék, a napi élelem felajánlása minden élőlénynek; bhautaḥ – élőlényekkel kapcsolatos; nṛ-yajñaḥ – embernek bemutatott áldozat; atithi-pūjanam – „vendég-tisztelet”, szíves vendéglátás

A véda-tanítás áldozatát (ajánlják) Brahmannak, a vízáldozatot az ősatyáknak,
a tűzáldozatot a félisteneknek, bali-áldozat minden lénynek, s a szíves vendéglátást az embereknek.

A szöveg néhány verssel később így beszél ezen áldozatokról:

ahutaṁ ca hutaṁ caiva tathā prahutam eva ca |
brāhmyaṁ hutaṁ prāśitaṁ ca pañcayajñān pracakṣate || 3.73. ||

A nem (tűzbe öntött) áldozat, a (tűzbe öntött) áldozat, a nagy-áldozat,
áldozás a bráhmanáknak, és az „elfogyasztott”, ez az ötöt nevezik ötös-áldozatnak.

japo 'huto huto homaḥ prahuto bhautiko baliḥ |
brāhmyaṁ hutaṁ dvijāgryārcā prāśitaṁ pitṛtarpaṇam || 3.74. ||

A nem (tűzbe öntött) áldozat a mantrazengés (dzsapa), a (tűzbe öntött) áldozat az égőáldozat, a nagy-áldozat a lényeknek ajánlott étel-áldozat.
Áldozás a bráhmanáknak (azaz a bráhmana megvendégelése) a kétszerszületettek legmagasabbrendű imádata, a „elfogyasztott” pedig az ősatyáknak ajánlott vízáldozat.

Vajon mi a különbség állat és ember között? Az óind tradíció szerint a tudatos áldozatosság. A világ törvénye: jīvo jīvasya jīvanam – az élőnek élő az éltetője (Bhág. 1.13.47.) A növényi, állati létformákban a lélek befedett, ám emberként ott a lehetőség a tudatos életre: a tudatos ember felismeri, hogy adós. Elkötelezettje Istennek, ezért hozzá szállnak fohászai, róla tanul, s beszél. Ez a brahman-áldozat, a szent himnuszok, mantrák zengése, tanulása és tanítása. Adósa a világot működtető felsőbbrendű lényeknek, félisteneknek, őket tűzáldozattal táplálja. Az ősatyák iránti tiszteletet úgy fejezik ki, hogy segítik őket túlvilági útjukon. Gondoskodik a körülötte élő jószágokról (nem csupán a háztáji haszonállatokról), s Visnu képviselőjeként tekint a házához érkező vendégre.
Az ember tehát két világ határán él: a jīvo jīvasya jīvanam szellemében felfalja környezetét (s ezt nagyon hatékonyan teszi, a pillanatnyi előnyért, haszonért saját jövőjét is elherdálva), vagy valóban emberként él hosszú távon eredményes, áldozatos, gondoskodó életet.
Gandhi szavai jutnak eszembe: „Az erőszaknélküliség felel meg mivoltunknak, mint ahogy az erőszak a vadállat törvénye. A vadállatban szunnyad a szellem úgyhogy nem ismerhet más törvényt, mint a fizikai erőét. Az ember méltósága megköveteli, hogy egy magasabbrendű törvénynek – a szellem törvényének hódoljon.” (A kard tana, 1920.)

PDF

tanítványok vagyunk, s örökre azok is maradunk

Bizonyos dolgokat az írásokból is megtudhatunk, de a lényeget csakis a vaisnaváktól. A bhakták minden tettét áthatja a Krsna iránti vonzalom. Magával ragadó lendületük, szándékuk tisztasága, a szívük mélyén rejlő kincs az, amire vágyunk.
...

A lelki tanítómester szavait nem könnyű megérteni. Gurudév a határtalan abszolútat képviseli, s mindig róla beszél. Ne gondoljuk, hogy már mindennek a végére jártunk, amit tőle kaptunk. Tanítványok vagyunk, s örökre azok is maradunk.

B.R. Srídhar Mahárádzs

a bhakta útja

Szúta Gószvámí e szavakkal szól Naimisáranja bráhmanáihoz:

śuśrūṣoḥ śraddadhānasya vāsudeva-kathā-ruciḥ |
syān mahat-sevayā viprāḥ puṇya-tīrtha-niṣevaṇāt || 16 ||
śuśrūṣoḥ – a hallani vágyóé (szolgálóé); śraddadhānasya – hithűé; vāsudeva-kathā-ruciḥ – a Vászudéváról szóló történetek után vágyakozás; syāt – lehet; mahat-sevayā – a dicsők szolgálata által; viprāḥ – bráhmanák!; puṇya-tīrtha-niṣevaṇāt – jámbor szentek szolgálata folytán

Ó, bráhmanák, a hithű hallani (és szolgálni) vágyóban a Vászudéváról szóló történetek iránti vágyakozás ébred a nagy (bhakták) s a jámbor szentek szolgálata által.

A śuśrūṣu szó a śru – hallgat, figyelemmel kísér, engedelmeskedik, követ igéből származik. A gyök ismétlődése itt az adott cselekvés iránti vágyakozást jelenti: hallás iránti vágyakozás. Olyasvalakiről van tehát szó, aki figyelmesen hallgat, majd engedelmesen követi a hallott tanítást. A śuśrūśā maga a cselekvés: hallásvágy, engedelmes kötelességtudat és szolgálat, a śuśrūṣu pedig olyan személyt jelent, akiben felébredt a tanítás hallása iránti vágy, és hűséggel szolgálja tanítóját.

śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ |
hṛdy antaḥ-stho hy abhadrāṇi vidhunoti suhṛt satām || 17 ||
śṛṇvatām – a hallóké; sva-kathāḥ – saját történeteit; kṛṣṇaḥ – Krsna; puṇya – jámbor, áldásos; śravaṇa – hallás; kīrtanaḥ – dicsőítés; hṛdi-antaḥ-sthaḥ – (az ember) szívében lakozó; hi – bizonyára; abhadrāṇi – romlottságokat, gonoszságokat, bűnöket; vidhunoti – tisztít; suhṛt – jószívű; satām – az őszintének

A róla szóló történeteket hallgató, őszinte és jószívű embereket megtisztítja bűneiktől Krsna, a szívükben lakozó, kit áldásos hallani s dicsőíteni.

naṣṭa-prāyeṣv abhadreṣu nityaṁ bhāgavata-sevayā |
bhagavaty uttama-śloke bhaktir bhavati naiṣṭhikī || 18 ||
naṣṭa – elpusztult; prāyeṣu – sokaságában/kor; abhadreṣu – bűnökben/kor; nityam – rendszeresen; bhāgavata sevayā – Bhágavata szolgálatával; bhagavati – Bhagaván iránt; uttama-śloke – transzcendentális imákkal magasztalt iránt; bhaktiḥ – szerető szolgálat; bhavati – lesz; naiṣṭhikī – visszavonhatatlan

Mikor a Bhágavata rendszeres szolgálata révén elenyészik a bűnök sokasága, megszilárdul a transzcendentális imákkal magasztalt Bhagaván iránti szerető odaadás.

A Bhágavata szó a Bhagavánhoz, a személyes Istenhez kötődőt jelent, így egyaránt vonatkozhat Isten híveire, és az Istent magasztaló szentírásra.

tadā rajas-tamo-bhāvāḥ kāma-lobhādayaś ca ye |
ceta etair anāviddhaṁ sthitaṁ sattve prasīdati || 19 ||
tadā – akkor; rajas tamas bhāvāḥ – a szenvedélyből és tudatlanságból fakadó létállapotok; kāma lobha ādayaḥ – kéj, a sóvárgás, és a többi; ca – és; ye – amik; cetaḥ – elme, szív; etaiḥ – ezek által; anāviddham – anélkül, hogy hatással lenne rá („át nem döfött”); sthitam – szilárd; sattve – jóságban; prasīdati – elégedetté válik, lecsillapodik

Ekkor a szív mentes marad a szenvedélyből és tudatlanságból fakadó létállapotoktól, a kéjtől és a kapzsiságtól, megszilárdul a jóságban, és lecsillapodik.

Dzsíva gószvámí e vers kommentárjában a bölcs Havi szavait idézi a Bhágavata-puránából: „Az Úr Visnu híveinek legjobbja mindig Őrá emlékezik, s a három világ uralmáért sem cserélné el fél pillanatra sem az Úr lótuszvirág lábainak imádatát, amit a félistenek s a legyőzhetetlen Úron meditálók is szeretnének elnyerni.” (Bhág. 11.2.53.) Az ilyen imádatra nem a jóság kötőereje, hanem a śuddha-sattva, a tiszta jóság minősége a jellemző.

evaṁ prasanna-manaso bhagavad bhakti-yogataḥ |
bhagavat-tattva-vijñānaṁ mukta-saṅgasya jāyate || 20 ||
evam – így; prasanna – elégedett, örvendező; manasaḥ – szívé; bhagavat-bhakti – az Úr odaadó szolgá¬lata; yogataḥ – következtében; bhagavat-tattva – Bhagaván igaz természete; vijñānam – megértés; mukta saṅgasya – mentes ragaszkodástól (a manas – a szív jelzője); jāyate – megszületik

A (világi) ragaszkodásaitól megszabadult s elégedetté vált szívben a Bhagaván iránti szerető odaadás következtében megszületik a megértés a magasztos Úr igaz természetéről.

bhidyate hṛdaya-granthiś chidyante sarva-saṁśayāḥ |
kṣīyante cāsya karmāṇi dṛṣṭa evātmanīśvare || 21 ||

bhidyate – el van vágva; hṛdaya-granthiḥ – a szív csomója; chidyante – fel van darabolva, meg van semmisítve; sarva-saṁśayāḥ – minden kétség; kṣīyante – meg van szűnve; ca – és; asya – övé; karmāṇi – tettei (a tettek láncolata); dṛṣṭe – megpillantása után; eva – bizonyára; ātmani-īśvare – a Lélek, az Úr (megpillantása után), vagy: az elmében az Úr (megpillantása után)

A Legfelsőbbet megpillantva széthasíttatik a szívet gúzsba kötő csomó, megszűnnek a kétségek és megszakad a cselekedetek láncolata.

A szívet gúzsba kötő csomó a tudatos (cit) lelket, és az érzéketlen (jaḍa), tudat nélküli anyagot összekapcsoló hamis ego (ahaṅkāra).

(Bhág.1.2.16-21.)

Visvanáth Csakravartí e verseket kommentálva az alábbiak szerint foglalja össze a bhakta útjának állomásait:

satāṁ kṛpā mahat-sevā śraddhā guru-padāśrayaḥ |
bhajaneṣu spṛhā bhaktir anarthāpagamas tataḥ ||
niṣṭhā rucir athāsaktī ratiḥ premātha darśanam |
harer mādhuryānubhava ity arthāḥ syuś caturdaśe ||
(1) A szentek kegye, (2) a nagy lelkek szolgálata, (3) hit, (4) a mester lábainak oltalma.
(5) az imádat utáni vágy, (6) a szerető odaadás, majd (7) az anarthák elmúlása.
(8) A megszilárdult hit, (9) az íz, s (10) a ragaszkodás, (11) a szeretet, (12) a tiszta szeretet, majd (13) a látás,
(14) s Hari édességének megízlelése – íme a tizennégy elem.

(Sārārtha-darśiṇī)

A tizennégy mozzanat két hetes csoportra bontható: az első hét állomás az evilági tényezőktől való megtisztulás fokai, a második hét a továbblépés, a lelki vonzalom megerősödésének és beteljesülésének állomásai. Az alábbiak szerint azonosítja a szövegben e tizennégy állomást:

„16. Ó, bráhmanák, a (3) hithű hallani (és szolgálni) vágyóban a (5) Vászudéváról szóló történetek iránti vágyakozás ébred (2) a nagy (bhakták) (4) s a jámbor szentek szolgálata által. (1: A hallásvágy forrása pedig a szentek mástól nem függő kegye.)
17. A róla szóló történeteket hallgató, őszinte és jószívű embereket (7) megtisztítja bűneiktől Krsna, a szívükben lakozó, (6) kit áldásos hallani s dicsőíteni.
18. Mikor a Bhágavata rendszeres szolgálata révén elenyészik a bűnök sokasága, (8) megszilárdul a transzcendentális imákkal magasztalt Bhagaván iránti szerető odaadás.
19. Ekkor a szív mentes marad a szenvedélyből és tudatlanságból fakadó létállapotoktól, a kéjtől és a kapzsiságtól, (9: megérzi az odaadás gyakorlatainak valódi ízét,) (10) megszilárdul a jóságban, és (11) lecsillapodik. (Visvanáth értelmezésében: azért érezheti a kírtana, s a többi gyakorlat igazi ízét, mert nem a betegség és öregség gyötörte, étel s többi burkolatú testben leli örömét, hanem az istenszerető érzelmekben, ez a rati, vagy bháva.)
20. A (világi) ragaszkodásaitól megszabadult s elégedetté vált szívben a (12) Bhagaván iránti szerető odaadás következtében megszületik (14) a megértés a magasztos Úr igaz természetéről (azaz alakjának, tulajdonságainak, kedvteléseinek édességéről).
21. (13) A Legfelsőbbet megpillantva széthasíttatik a szívet gúzsba kötő csomó, megszűnnek a kétségek és megszakad a cselekedetek láncolata.”

Rúpa gószvámí hasonlóképp írja le a rajongó szeretethez vezető lépéseket a Bhakti-raszámrta-szindhuban (ādau śraddhā..., 1.4.15-16.), ám erről egy másik írás szól majd itt a slókamálán.

––––––––––––––––––

Fordítsuk most figyelmünket a fenti szakasz utolsó versére (Bhág. 1.2.21.)!

bhidyate hṛdaya-granthiś chidyante sarva-saṁśayāḥ |
kṣīyante cāsya karmāṇi dṛṣṭa evātmanīśvare || 21 ||

A Legfelsőbbet megpillantva széthasíttatik a szívet gúzsba kötő csomó, megszűnnek a kétségek és megszakad a cselekedetek láncolata.

E verset szinte szó szerint megtaláljuk a Bhágavata-purána 11. énekében is, melyben Krsna így beszél Uddhavának a bhakti-jógáról:
„26. Erény az, ha az ember következetesen ragaszkodik személyes feladatköréhez (a bűn pedig annak elhanyagolása). Az erény és bűn ilyetén megkülönböztetése korlátozza a természetüknél fogva tisztátalan tetteket s így az ember képes lesz föladni (anyagi) ragaszkodását.
27-28. Kiknek szívében már föltámadt a tisztelet a rólam szóló történetek iránt, kik már az önérdekű cselekvéshez fűződő minden vonzalmukat elvesztették, s akik már látták, hogy az érzéki örömök bánatot és szenvedést rejtenek magukban, de még nem tudnak felhagyni velük, azok imádjanak engem szeretettel s elszánt hittel. Élvezzék ugyan az életet, de soha ne feledjék, hogy ez minden baj és szenvedés forrása.
29. Mivel a szívükben lakozom, hamarosan minden kíntól és gyötrelemtől megszabadítom azokat a bölcseket, akik az odaadás elvei szerint imádnak engem.
30. Az egoizmus szívet kínzó görcsei megszűnnek, minden kétség szertefoszlik s a tettek nyomasztó visszahatásai mind kifakulnak abban a pillanatban, amint fölismernek engem, az univerzum lelkét. (bhidyate hṛdaya-granthiś chidyante sarva-saṁśayāḥ | kṣīyante cāsya karmāṇi mayi dṛṣṭe’khilātmani ||)” (Bhág. 11.20.26-30.)

Az utolsó versnek csupán a negyedik pádája különbözik, ennek szó szerinti fordítása: az Egyetemes Lélek (akhila-ātmani), az én (mayi) megpillantásom után (dṛṣṭe).

Hasonlóképpen a Muṇḍaka-upaniṣadban is:
„7. A legbölcsebb, a mindentudó, kinek nagysága megnyilvánul a Földön, ebben az éterben (a szívben), s Brahman fényes városában Lélekként ismeretes.
8. Gondolat a lénye, ő a test és az érzékek irányítója. A durva testben (ételben) is ő lakik, s uralja a szívet. Mikor örömteliként és halhatatlanként megmutatja magát, a bölcsek szívük tisztaságával érzékelik őt.
9. A Legfelsőbbet megpillantva széthasíttatik a szívet gúzsba kötő csomó, megszűnnek a kétségek és megszakad a cselekedetek láncolata. (bhidyate hṛdayagranthiśchidyante sarvasaṁśayāḥ | kṣīyante cāsya karmāṇi tasmin dṛṣṭe parāvare ||)
10. A legfőbb aranyburokban lakozik a szenvedélytől s összetettségtől mentes Brahman. Tiszta ez, a fények fénye, amit az Önvaló ismerői ismernek.
11. Ott nem a Nap világít, sem a Hold vagy csillag, sem e villámok fénye, még kevésbe közönséges tűz. Azzal a fénnyel fényeskedik minden, az ő világossága ragyogja be a mindenséget.
12. Bizony Brahman ez a halhatatlan, ott van keleten és nyugaton, északon és délen, az ég magasán és alján. Brahman áthat mindent. Brahman a Teljesség, ez a legkiválóbb.” (Muṇḍaka-upaniṣad 2.2.7-12.)

Srídhar Mahárádzs Visvanáth Csakravartí kommentárjának szellemében így bontja ki e verset:

Az eksztázis (rasa) iránti belső sóvárgásunk gúzsbakötött és lepecsételt szívünk mélyén rejlik. Ám Krsna dicsőségének hallása és zengése feltöri a pecsétet, szívünk feleszmél és kitárulkozik, hogy befogadja Krsnát, minden gyönyör forrását, magát a rajongó eksztázist.
Szívünket a rajongás, a báj és a kellem tartja vonzásában. Ezt a szív érzi s nem az ész; ezért tartják legfontosabbnak a szívet. A bhakti másik hatása a tudás síkján mutatkozik meg. Egy kis ízelítő az isteni gyönyörökből minden kétséget eloszlat (rasa-varjaṁ raso’py asya paraṁ dṛṣṭvā nivartate, Bg. 2.59.). Ha az ember ténylegesen ráérez az igazi eksztázisra, a raszára, akkor minden kétsége szertefoszlik. A bhakti íze rabul ejti az ember szívét, s megindul az istenszeretet eksztázisának (prema) árja. Az elégedett szív így fog szólni: „Ez az, amit kerestem!” Mire az ész is a nyomába lép: „Semmi kétség, ez kutatásunk legfőbb célja. Hajíts el minden egyebet!”
– Érjen hát véget minden evilági cselekedet! – szól a szív, ha elnyerte a legfőbb kincset, az istenszeretetet. Ekkor a karma abbamarad.
A bhakti hatására először föleszmél a szív. Mikor szívünket elragadja az istenszeretet, eszünk is jóváhagyja vonzalmunkat, s a mindig rosszra csábító karma megszűnik. A bhakti-jóga a szív igazi kincse.

PDF

emlékezz Krsnára!

kāmād-dveṣād-bhayāt snehād
yathā bhaktyeśvare manaḥ |
āveśya tad-aghaṁ hitvā
bahavas tad-gatiṁ gatāḥ ||

kāmāt – a vágy miatt; dveṣāt – gyűlölet miatt; bhayāt – félelem miatt; snehāt – gyöngéd ragaszkodás miatt; yathā – mint például; bhaktyā – odaadással; īśvare – Isten iránt; manaḥ – az elmét (értelmet, szívet); āveśya – „belépve”, az elmével elmélyedve; tad-agham – azt a bűnt; hitvā – letéve, elvetve; bahavaḥ – sokan; tad-gatim – ama célba; gatāḥ – mentek;

A vágy, gyűlölet, félelem vagy gyöngéd ragaszkodás miatt, vagy éppen szerető odaadással elméjükkel (Krsnában) elmélyedve s a bűnt elvetve már sokan célbaértek.

gopyaḥ kāmād bhayāt kaṁso-
dveṣāc-caidyādayo nṛpāḥ |
sambandhād vṛṣṇayaḥ snehād
yūyaṁ bhaktyā vayaṁ vibho ||

gopyaḥ – a fejőslánykák; kāmāt – a vágy miatt; bhayāt – a félelem miatt; kaṁsaḥ – Kansza; dveṣāt – a gyűlölet miatt; caidya-ādayaḥ nṛpāḥ – Sisupál (a csédik uralkodója) vezette királyok; sambandhāt – a rokonság miatt; vṛṣṇayaḥ – a Vrsni dinasztia tagjai; snehāt – a gyöngéd ragaszkodás miatt; yūyam – ti; bhaktyā – odaadással; vayaṁ – mi; vibho – Hatalmas!

Vrndávan fejőslánykái a vágyuk miatt, Kansza félelme miatt, a Sisupál vezette királyok gyűlöletük miatt, a Vrsnik rokonságuk miatt, ti (a Pándavák) gyöngéd ragaszkodásotok miatt, mi pedig szerető ragaszkodásunk miatt (gondolunk Krsnára), ó, Hatalmas király!

katamo'pi na venaḥ syāt
pañcānāṁ puruṣaṁ prati |
tasmāt kenāpy-upāyena
manaḥ kṛṣṇe niveśayet ||

katamaḥ api – valaki; na – nem; venaḥ – Véna király; syāt – lenne; pañcānāṁ – öt közül; puruṣam – az (isteni) Személyt; prati – hozzá; tasmāt – ezért; kena api – valamivel; upāyena – módon; manaḥ – az elmét (értelmet, szívet); kṛṣṇe – Krsnában; niveśayet – összpontosítsa, rögzítse;

Véna királyon kívül ki ne fordulna az isteni Személy felé az öt mód egyikével! Ezért az ember bárhogyan is, de összpontosítsa figyelmét Krsnára.

(Bhágavata-purána 7.1.30-32.)

Judisthir király koronzási áldozatán történt, hogy szokás szerint megválasztották a gyülekezet legkiválóbb tagját, az ő imádata a ceremónia része. Szahadév javaslatára Krsnát ültették a főhelyre, ám ekkor Sisupál király gyalázkodó szavakkal támadt Krsnára. Krsna megölte Sisupált – csakrájával levágta fejét – s a jelenlévők látták, amint a lélek kiszállva Sisupál testéből Krsna testébe olvad – így érve el a szájudzsja-muktit. Judisthir király csodálkozva fordult Nárada munihoz: miként lehetséges, hogy a magasztos Urat gyalázó Sisupál nem került pokolra, mint annak idején Véna király, akit a bráhmanák átka pusztított el, hanem elérte az üdvösségnek azt a formáját, melyre a törekvő transzcendentalisták vágynak? Nárada muni válaszában kifejti, a Legfelsőbb Úr túl van az anyagi létezésen, így nem érinti a szidalom. Így bármilyen okból is meditál az ember Krsnán, felülemelkedhet az anyagvilágon. A szeretettel meditálók kapcsolata elmélyül Krsnával, a gyűlölettel meditálóké a távolmaradásban teljesedik ki.
Ám Sisupál és unokatestvére Dantavakra nem közönséges halandók voltak. Korábban a Vaikuntha-világ ajtónálló őrei voltak, s egy átok folytán, Visnu jóváhagyásával születtek meg gonosztevő démonként. Három életen keresztül szolgálták urukat ellenfélként, s így tértek vissza hozzá.

A 7.1.32. vers második felét idézi Rúpa gószvámí is, a Bhakti-raszámrta-szindhu című munkájában ez az 1.2.4. vers. Sríla Prabhupád leckéiben gyakran idézte kombinálva az 1.2.8. verssel az alábbi módon:

yena tena prakāreṇa manaḥ kṛṣṇe niveśayet |
sarve vidhi-niṣedhāḥ syur-etayor-eva kiṅkarāḥ ||

Az ember bárhogyan is, de összpontosítsa figyelmét Krsnára,
minden előírás és tiltás legyen ezek szolgája.

A Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.8. verse a Padma-puránából való vett idézet:

smartavyaḥ satataṁ viṣṇur vismartavyo na jātucit |
sarve vidhi-niṣedhāḥ syur-etayor-eva kiṅkarāḥ ||

Az ember emlékezzék mindig Visnura, és soha ne feledje el őt,
minden előírás és tiltás legyen e két elv szolgája.

PDF

az emberi élet eredményes, ha...

etāvaj janma-sāphalyaṁ dehinām iha dehiṣu |
prāṇair arthair dhiyā vācā śreya ācaraṇaṁ sadā ||

etāvat – így (hasonlóképpen); janma-sāphalyam – a születés eredményessége („gyömölcsözősége”); dehinām – az élőlényeké („testetöltötteké”); iha – itt (e világban); dehiṣu – az élőlények iránt; prāṇaiḥ – életekkel; arthaiḥ – gazdagságokkal; dhiyā – értelemmel; vācā – szóval; śreyas – jót; ācaraṇam – cselekvést; sadā – mindig;

Hasonlóképpen az élőlény születése akkor eredményes, ha e világban másoknak / életével, vagyonával, értelmével és szavaival mindig jót tesz.
(Bhágavata-purána 10.22.35)

A verset Krsna mondja a barátainak, mielőtt az áldozó bráhmanákhoz fordulnának élelemért. A teljes szöveg így szól:
he stoka-kṛṣṇa he aṁśo śrīdāman subalārjuna |
viśāla vṛṣabhaujasvin devaprastha varūthapa || 31 ||
paśyataitān mahā-bhāgān parārthaikānta-jīvitān |
vāta-varṣātapa-himān sahanto vārayanti naḥ || 32 ||
aho eṣāṁ varaṁ janma sarva-prāṇy-upajīvanam |
su-janasyeva yeṣāṁ vai vimukhā yānti nārthinaḥ || 33 ||
patra-puṣpa-phala-cchāyā-mūla-valkala-dārubhiḥ |
gandha-niryāsa-bhasmāsthi-tokmaiḥ kāmān vitanvate || 34 ||
etāvaj janma-sāphalyaṁ dehinām iha dehiṣu |
prāṇair arthair dhiyā vācā śreya ācaraṇaṁ sadā || 35 ||
(31) Sztóka-Krsna, Amsu, Srídámá, Szubala, Ardzsuna, / Visála, Vrsabha, Odzsaszví, Dévaprasztha, Varúthapa!
(32) Nézzétek ezeket a nagyon szerencsés (vagy nagyon sikeres), csakis másokért élő (fákat), / eltűrik a szelet, az esőt, a Nap hevét és a hideget, és meg is óvnak mindezektől.
(33) Óh, milyen csodálatos! Övék a legkiválóbb születés, hiszen minden lény fennmaradásáról (gondoskodnak). / Miként a nagy személyiségek, akiktől senki sem távozik csalódottan („elfordított tekintettel”), ha kéréssel fordul hozzájuk.
(34) Levéllel, virággal, gyümölccsel, árnyékkal, gyökérrel, hánccsal, és fával / illattal, gyantával, hamuval, maggal és hajtásokkal töltik be a vágyakat.
(35) Hasonlóképpen az élőlény születése akkor eredményes, ha e világban másoknak / életével, vagyonával, értelmével és szavaival mindig jót tesz.

PDF

az élet végső célja

Padmanábh Mahárádzs pécsi tartózkodása alatt különösen a bhakták figyelmébe ajánlotta a Bhágavata-purána 7.7.55. versét, a májusi versnek ezt választottam hát... s a fényét emelendő mellétettem még néhány hasonló jellegű verset.

etāvān eva loke 'smin puṁsaḥ svārthaḥ paraḥ smṛtaḥ |
ekānta-bhaktir govinde yat sarvatra tad-īkṣaṇam ||

etāvān – ennyire; eva – bizony; loke – világban; asmin – ebben; puṁsāṁ – emberé; sva-arthaḥ – ön-érdek (itt végső cél értelemben áll); paraḥ – legfőbb; smṛtaḥ – emlékezett; eka-anta-bhaktiḥ – egy-hegyű odaadás; govinde – Góvinda iránt; yat – ami; sarvatra – mindenhol; tad-īkṣaṇam – az ő látása;

Bizony, ez az. Ebben a világban az ember végső célja a Góvinda iránti egyhegyű odaadás, mely mindenhol csak őt látja.

(Bhág. 7.7.55., Prahlád tanítja e szavakkal iskolatársait)

etāvān sāṅkhya-yogābhyāṁ sva-dharma-pariniṣṭhayā |
janma-lābhaḥ paraḥ puṁsām ante nārāyaṇa-smṛtiḥ ||

etāvān – ennyire; sāṅkhya-yogābhyāṁ – a szánkhjával és a jógával; sva-dharma-pariniṣṭhayā – a saját dharmában (kötelesség, életfeladat) való teljes jártassággal; janma-lābhaḥ – „születés-elnyerés”, az élet célja; paraḥ – legfőbb; puṁsām – az emberé; ante – végén (az élet végén); nārāyaṇa-smṛtiḥ – Nárájanra emlékezés;

Az emberi élet legfőbb célja – akár a szánkhja, akár a jóga, akár dharmánk tökéletes elvégzésével érjük is el – életünk végén Nárájanra emlékezni.

(Bhág. 2.1.6, Sukadév gószvámí szavai Paríksit királyhoz)

etāvān eva loke 'smin puṁsāṁ niḥśreyasodayaḥ |
tīvreṇa bhakti-yogena mano mayyarpitaṁ sthiram ||

etāvān – ennyire; eva – bizony; loke – világban; asmin – ebben; puṁsāṁ – emberé; niḥśreyasa-udayaḥ – az üdvösség felemelkedése (megjelenése); tīvreṇa – heves, intenzív; bhakti-yogena – a szerető odaadás jógájával; manas – elmét; mayi – bennem (nékem); arpitaṁ – rögzített; sthiram – szilárdan;

Bizony, ez az. Ebben a világban az ember üdvösségének záloga, hogy elméjét buzgó odaadással szilárdan reám rögzítse.

(Bhág. 3.25.44., Kapiladév tanítja Dévahútit)

etāvān eva loke 'smin puṁsāṁ dharmaḥ paraḥ smṛtaḥ |
bhakti-yogo bhagavati tan-nāma-grahaṇādibhiḥ ||

etāvān – ennyire; eva – bizony; loke – világban; asmin – ebben; puṁsāṁ – emberé; dharmaḥ – dharma; paraḥ – legfőbb; smṛtaḥ – emlékezett; bhakti-yogaḥ – a szerető odaadás jógája; bhagavati – Bhagaván iránt; tad-nāma – az ő neve; grahaṇa-ādibhiḥ – zengésével (“megragadásával”) s a többivel;

Bizony, ez az. Ebben a világban az ember legfőbb dharmája a Legfelsőbb iránti szerető odaadás, neveinek zengésével (s a többi lelki gyakorlattal).

(Bhág. 6.3.22., Jamarádzs oktatja szolgáit, kiket a visnudúták meghátrálásra késztettek)
PDF