a gyümölcs

mukta-munīnāṁ mṛgyaṁ
kim api phalaṁ devakī phalati |
tat pālayati yaśodā
nikāmam upabhuñjate gopyaḥ ||

mukta-munīnām – a megszabadult bölcseké; mṛgyam – a keresett; kim api – valami; phalam – gyümölcs; devakī – Dévakí; phalati – terem, gyümölcsöt hoz; tat – azt; pālayati – oltalmazza; yaśodā – Jasódá; nikāmam – tetszésük szerint; upabhuñjate – ízlelgetik; gopyaḥ – fejőslánykák;

A megszabadult bölcsek kutatta gyümölcsöt Dévakí érlelte,
Jasódá gondozta, s a fejőslánykák ízlelgetik kedvükre.

Srí Daksinátja szerint a rásza-táncot az egekből csodáló félistenek e verset zengték. (forrás Rúpa gószvámí: Padjávalí, 299.)

PDF

Raghupati Upádhjája versei 2.

Rúpa gószvámí versgyűjteményében, a Padjávalíban további verseket találhatunk Raghupati Upádhjájától.

iha vatsān samacārayad
iha naḥ svāmī jagau vaṁsīm |
iti sāsraṁ gadgadato me
yamunā-tīre dinaṁ yāyāt ||

iha – itt, most; vatsān – borjakat; samacārayat – összeterelgeti; iha – itt, most; naḥ svāmī – mi urunk; jagau – játszik; vaṁsīm – fuvolán; iti – ”; sa-asram – könnyekkel; gadgadataḥ – dadogóé; me – enyém; yamunā-tīre – Jamuná partján; dinam – nap ; yāyāt – menjen;

„Itt terelgeti a mi urunk a borjakat, s most fújja meg fuvoláját!”
Hadd teljenek a Jamuná partján napjaim, könnyes szemmel, e szavakat dadogva.

A 87. vers, a „bhakták vágyakozó fohászai” fejezetből.

A rendelkezésemre álló forrás szerint a harmadik páda így szól: iti sāsraṁ gadato me – könnyekkel beszélőé, enyém. A vers értelme miatt – „beszélő” helyett „elcsukló hangon dadogó” –, és a vers ritmikájának helyrebillentése miatt – így minden páda 9 szótagú bṛhatī versmértékű – is indokoltnak tűnik a gadataḥ szót a gadgadataḥ szóra kiegészíteni.


śrutayaḥ palāla-kalpāḥ
kim iha vayaṁ sāmprataṁ cinumaḥ |
āhriyata puraiva nayanair
ābhīrībhiḥ paraṁ brahma ||

śrutayaḥ – kinyilatkoztatott szentírások; palāla-kalpāḥ – szalmához hasonlóak; kim – miért; iha – itt (e világban); vayam – mi; sāmpratam – most; cinumaḥ – fontolgatunk; āhriyata – el volt ragadva; purā – régóta; eva – bizony; nayanaiḥ – szemeinkkel; ābhīrībhiḥ – pásztorlányok által; param brahma – a legfőbb Brahman;

A kinyilatkoztatás csak szalmaszál, ugyan miért hezitálunk?
Hiszen láthatjuk, a legfőbb Brahmant már rég elragadták a pásztorlánykák!

A 97. vers, a „bhakták sóvárgása” fejezetből.

PDF

Raghupati Upádhjája versei

Mikor Csaitanja Maháprabhu Prajágnál járt, egy Mithilából (ma Dzsanakpur, Nepál) való bráhmanával, Raghupati Upádhjájával (tanító), találkozott. A találkozásnak az adott különös jelentőséget, hogy Raghupati Upádhjája Mádhavéndra Puri tanítványa volt, s Csaitanja param-guruja szintén Mádhavéndra Puri volt.
Csaitanja arra kérte Raghupatit, hogy beszéljen neki Krsnáról, mire ő elmondta néhány versét:

śrutim apare smṛtim itare bhāratam anye bhajantu bhava-bhītāḥ |
aham iha nandaṁ vande yasyālinde paraṁ brahma ||

śrutim – a kinyilatkoztatást; apare – mások; smṛtim – a szent hagyományt; itare – mások; bhāratam – a Mahábháratát; anye – mások; bhajantu – imádják!; bhava-bhītāḥ – a léttől rettegők; aham – én ; iha – itt ( e világban); nandam – Nandát; vande – magasztalom; yasya – akié; alinde – udvarában; paraṁ brahma – a Legfőbb Brahman;

Imádják csak a léttől rettegők a kinyilatkoztatást, a szent hagyományt és a Mahábháratát! Én inkább Nandát magasztalom, kinek udvarában ott a Legfőbb Brahman.

Srídhar Mahárádzs így interpretálja a verset:
„Fohászában Raghupati Upádjája is hasonló érzéseket fogalmaz meg:
– Nem akarok belebonyolódni az írások részletekbe menő elemzésébe, inkább meghódolnék Nanda és társai előtt. Szeretnék ott feliratkozni, ahol Nanda a mester.
Munkálkodásával (karma) az ember jó eredményt érhet el. Ha már nincs hite munkája eredményében, tudatsíkja emelésével (gjána) törekedhet az üdvözülésre. Ha viszont Nandától és a magasabb lelki világ más hozzáértőitől tudakozódunk az élet kérdései felől, eljuthatunk a szeretet és önátadás birodalmába.” (Az Arany Avatár)

Oly sokféle módon, hangulatban imádják az emberek Istent! A védák, puránák számos megközelítést tárnak a hívő elé – számtalan néven nevezik Istent, mert sokféle módon jelenik meg hívei előtt. Raghupati számára – mint kiderül –, a vrndávani elöljáró, Nanda fiacskája, Krsna jelenti a mindent. Mestereink hasonlóképpen fogalmaznak: az Isten-tudaton belül el kell jutnunk a Krsna-koncepcióhoz. De kicsoda Krsna? Erről szól a következő vers:

śyāmam eva paraṁ rūpaṁ purī madhu-purī varā |
vayaḥ kaiśorakaṁ dhyeyam ādya eva paro rasaḥ ||

śyāmam – Sjáma; eva – bizony; param rūpam – a legfőbb forma; purī – város; madhu-purī –varā – a legjobb; vayaḥ – életkor; kaiśorakaṁ – fiatalság; dhyeyam – meditálandó; ādya – az eredeti; eva – bizony; paraḥ rasaḥ – a legfőbb íz;

Sjáma a legfőbb forma, Mathurá a legnagyszerűbb város, legyen a fiatalság a meditáció tárgya, s az eredeti íz (a szerelem íze) a legfőbb.

E versben Raghupati és Csaitanja mesterükhöz, Mádhavéndra Purihoz tartozva azonos hangulatukat azonosítják. Az imádat helye a tudatszintet, a meditáció módját jelenti: Krsnát Dvárakában uralkodó hercegként, pompás körülmények között imádják, Mathurá környékén, Vrndávanban pedig egyszerűen csak rajongva szeretik. Feketésen ragyogó elbűvölő pásztorfiúként, Sjámaszundarként itt játszik fuvoláján, a pásztorlánykákat az erdőbe csábítva. Vrndávani kedvteléseit három korszakra bonthatjuk: gyermekkorát (bálja, vagy kaumára, a gyermek 5 éves koráig tartó kor) a szülői szeretet jellemzi. Kisfiúkorában (pauganda, 6 és 10 éves kora között) már rábízzák a borjak őrzését, társaival hancúrozik az erdőben, mezőkön – így ennek az időszaknak a baráti hangulat a jellemzője. A fiatalkorát (kaisóra, 11 és 15 év között) azonban a gópík szerelme határozza meg, mely elsődleges ízként a legfőbbnek tekinthető. Raghupati tovább szavalt:

kaṁ prati kathayitum īśe samprati ko vā pratītim āyātu |
go-pati-tanayā-kuñje gopa-vadhūṭī-viṭaṁ brahma ||

kaṁ prati – kinek; kathayitum – elmondani; īśe – képes vagyok; samprati – most; kaḥ – ki; vā – vagy; pratītim – hitet; āyātu – jöjjön!; go-pati-tanayā – a Nap-leány („az egek ura leánya”); kuñje – ligetben; gopa-vadhūṭī-viṭam – tehenész-leányok kedvese; brahma – Brahman;

Kinek mondhatnám el, s ki hinné el, hogy Brahman a Jamuná-parti ligetben a fejőslánykák kedvese?

Csaitanja Maháprabhu nagy örömmel hallgatta Raghupati verseit, testén az eksztázis jelei mutatkoztak, miket látva Raghupati felismerte, hogy az előtte álló szerzetes maga Krsna. Csaitanja túláradó boldogságában átölelte Raghupatit, majd az Úr és szerető híve táncra perdültek.
Vendéglátójuk, Vallabha ácsárja csodálkozva látta örömtáncukat, a fiait is előhozta, hogy hódolatukat ajánlhassák, s a falubeliek is ámulva sereglettek össze.

A történet a Csaitanja-csaritámrta 2.19.92-108. részben olvasható.

PDF

lásd még: a szanódijá bráhmana

Hari

Rúpa gószvámí Padjávalí című versgyűjteményében találtam Srí Avilamba Szaraszvatí szépséges fohászát:

yadu-vaṁśāvataṁsāya
vṛndāvana-vihāriṇe |
saṁsāra-sāgarottāra-
taraye haraye namaḥ ||

yadu-vaṁśa-avataṁsāya – a Jadu dinasztia ékességének; vṛndāvana-vihāriṇe – a Vrndávanban játszadozónak; saṁsāra-sāgara-uttāra-taraye – a szanszára óceánján átkelő csónaknak; haraye – Harinak; namaḥ – hódolat;

Hódolatom Harinak, a Jadu dinasztia ékességének, ki Vrndávanban hódol kedvteléseinek! Ő a csónak, melyen átkelhetünk a születés és halál óceánján.

Az ékesszólás a tömör és lényegretörő beszéd… mint e rövid kis vers: Hari a megmentő, aki elveszi a szanszára fájdalmát-keservét – így látják a szenvedők. Ő a fenségesen imádott Isten, aki személyes jelenlétével emeli a királyi Jadu dinasztia fényét, s ugyanakkor ő az is, akit fenséges mivoltáról megfeledkező rajongó hívei Vrndávanban szeretnek.
Érdemes néhányszor hangosan is elolvasni a verset, ízlelgetni hangzását.

PDF