nirguna és szaguna

A guṇa szó tulajdonságot, minőséget jelent. A saguṇa szóban a sa- előtaggal együtt áll, mely a magyar -val, -vel ragnak felel meg, így a saguṇa jelentése: tulajdonságokkal rendelkező. A nirguṇa szóban pedig a nir- fosztóképzővel együtt azt jelenti: tulajdonságok nélküli.
Ennyit tudhatunk meg a szótárból, a nagy kérdés az, hogy a tulajdonság szót miképpen értelmezzük. Az advaita iskolákban kétfajta Brahmanról beszélnek, a tökéletes állapot a nirguṇa brahman, mely leírhatatlan, változás nélküli, nem tapasztaló tiszta tudatosság – a nirguṇa kifejezés e fogalomrendszerben tehát mindenféle tulajdonságot jelent. Terminológiájuk szerint ez a felsőbb (param) Brahman. A másik a megnyilvánult, a tulajdonságokkal rendelkező, saguṇa Brahman, vagy alsóbb (aparam) Brahman. Ilyennek tekintik a személyes alakkal és tulajdonságokkal rendelkező Istent (Īśvara).
Mert álláspontjuk szerint Isten az illúzió birodalmának (māyā) része, ezért ezt a tanrendszert ellenfeleik olykor az illúzió-tan (māyā-vāda) névvel illetik, és számos kritikával illetik. Csupán egy példa: a Bhagavad-gítá 7.7. versében így szól Krsna: mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya – Nálamnál nincs felsőbb semmi, Dhananydzsaja!, márpedig ha Krsnára saguṇa brahman-ként tekintenénk, felsőbb volna nála a nirguṇa brahman, s ez a következtetés ellentmondana Krsna kijelentésének.
A vaisnava iskolákban kétféleképpen is értelmezik a guṇa kifejezést, olykor anyagi tulajdonságokat (kötőerőket), máskor transzcendens, isteni tulajdonságokat jelöl. Így a saguṇa brahman szó jelölheti az anyagvilágban élő élőlényeket, kiket az anyagi kötelékek béklyóznak meg, s ezzel szemben a nirguṇa brahman a kötőerőktől mentes Legfelsőbbre utal. A saguṇa brahman máskor a transzcendens tulajdonságokkal bíró isteni személyre (Bhagavān) utal, akit ezért sajátos vonásokkal rendelkezőnek (saviśeṣa) is neveznek, míg az e tulajdonságokat nélkülöző nirguṇa brahman a személytelen, homogén (nirviśeṣa) Brahman.
Így elmondhatjuk, hogy Hari nirguṇa és saguṇa is egyszerre, hiszen mentes az anyagi kötöttségektől, ugyanakkor transzcendens tulajdonságokkal teljes. Ezzel összhangban az upanisad-irodalomban néhol arról beszélnek, hogy Brahman tulajdonságok nélküli, máskor pedig éppen tulajdonságait magasztalják, miként a Taittiríja-upanisadban is:

oṁ brahmavidāpnoti param | tadeṣā'bhyuktā | satyaṁ jñānamanantaṁ brahma | yo veda nihitaṁ guhāyāṁ parame vyoman | so'śnute sarvān kāmān saha | brahmaṇā vipaściteti ||

Óm! A legmagasabbra Brahman ismerője jut. Erről mondják: „Valóság, tudás, végtelenség – ez Brahman, s aki tudja, hogy ott lakozik a szív rejtekén s a felsőbb világban, annak a mindentudó Brahman által beteljesül minden vágya.” (Taitt. 2.1.1.)

A Bhágavata-purána 10.88.5. verséből pedig kiderül, hogy Hari híve is nirguṇa, kötőerőktől mentes, a kötelékektől megszabadult lesz:

harir hi nirguṇaḥ sākṣāt puruṣaḥ prakṛteḥ paraḥ |
sa sarva-dṛg-upadraṣṭā taṁ bhajan nirguṇo bhavet ||

hariḥ – Hari; hi – mert; nirguṇaḥ – anyagi tulajdonságok nélküli; sākṣāt –közvetlenül; puruṣaḥ – a személyes Isten; prakṛteḥ – az anyagi természetnél; paraḥ – túl, felsőbb; saḥ – ő; sarva-dṛś – mindent látó; upadraṣṭā – tanú (aki észlel); tam – őt; bhajan – imádó; nirguṇaḥ – anyagi tulajdonságok nélküli; bhavet – lesz;

Mert Hari anyagi kötelékektől mentes, az anyagi természeten túli Istenszemély maga,
ki mindent lát, s mindennek tanúja – az őt imádó maga is kötelékektől mentessé válik.

PDF

Jamarádzs a Lélekről tanít

A Katha-upanisad leírja Nacsikétá és a halál ura, Jamarádzs beszélgetését. Nacsikétá kivívja Jamarádzs elégedettségét, aki adományt ígér neki. Ám Nacsikétának nem kell a kincs, nem érdeklik sem a jó utódok sem más áldás, őt egyedül a Lélekről (Átman) szóló tudás teszi elégedetté. Jamarádzs végül enged Nacsikétá kérésének, s belefog a tanításba. Az alábbi néhány vers Jamarádzs tanításának rövid részlete.

āsīno dūraṁ vrajati śayāno yāti sarvataḥ |
kastaṁ madāmadaṁ devaṁ madanyo jñātumarhati || 21 ||

āsīnaḥ – ülő; dūram vrajati – messze megy; śayānaḥ – fekvő; yāti – megy; sarvataḥ – mindenhova; kaḥ – ki?; tam – azt; mada-amadam – mámoros-józant; devam – istent; mad-anyaḥ – rajtam kívül („más mint én”); jñātum – megismerni; arhati – képes;

Ülve messze megy, s fekve jut el mindenhova –
e józan s mámoros Istent ki más ismerhetné?

aśarīraṁ śarīreṣvanavastheṣvavasthitam |
mahāntaṁ vibhumātmānaṁ matvā dhīro na śocati || 22 ||

aśarīram – testnélkülit; śarīreṣu – testekben; anavastheṣu – változékonyakban; avasthitam – lakozót; mahāntam – nagyot, dicsőt; vibhum – nagyot; ātmānam – lelket; matvā – ismerve; dhīraḥ – a bölcs; na śocati – nem bánkódik;

A múlandó testekben lakozó testetlent,
a hatalmas, dicső Lelket ismerve a bölcs nem búsul soha.

nāyamātmā pravacanena labhyo
na medhayā na bahunā śrutena |
yamevaiṣa vṛṇute tena labhyaḥ
tasyaiṣa ātmā vivṛṇute tanūṁ svām || 23 ||

na – nem; ayam – ez; ātmā – lélek; pravacanena – magyarázattal; labhyaḥ – elérhető; na – nem; medhayā – értelemmel; na – nem; bahunā śrutena – sok hallással; yam – akit; eva – bizony; eṣa – ez; vṛṇute – választ (magának); tena – általa; labhyaḥ – elérhető; tasya – övé; eṣa ātmā – ez a lélek; vivṛṇute – felfedi, megmutatja; tanūm – testet; svām – sajátját;

Ez a lélek tudós magyarázatokkal, mérhetetlen értelemmel, de sok-sok hallással sem érhető el.
Csakis az érheti el, akit Ő választ magának, s néki saját formájában mutatkozik.

nāvirato duścaritānnāśānto nāsamāhitaḥ |
nāśāntamānaso vā’pi prajñānenainamāpnuyāt || 24 ||

na avirataḥ – nem fel nem hagyott; duś-caritāt – gonosztettekkel; na aśāntaḥ – nem békétlen; na asamāhitaḥ – nem nem-összpontosított; na aśānta-mānasaḥ – nem békétlen elméjű; vā – vagy; api – bizony; prajñānena – értelemmel; enam – ezt; āpnuyāt – elérheti;

Aki elállt a gonosztól, (érzékei) békések, értelme szilárdan összpontosított,
elméje higgadt, az helyes ismerettel elérheti Őt.

(Kaṭha-upaniṣad 1.2.21-24.)

Túl van Ő az emberi értelem keretein („ülve messze megy, s fekve jut el mindenhova”; „tudós magyarázatokkal, mérhetetlen értelemmel, de sok-sok hallással sem érhető el”) egyszerre a hűvös józanság, és a mámoros boldogság. Mégis megközelíthető, sőt, megmutatja magát igaz valójában szerető híveinek... vajon kiknek? A 23. vers szerint a választottjainak, ám a 24. vers szerint békés érzékű és elméjű, egyhegyű értelemű tisztaszívű ember helyes ismerettel elérheti őt. Mégsincs ellentmondás a két vers között: a 24. vers a szádhanát („módszer”, „eszköz”, a lelki gyakorlatok) írja le, azt a lehetőséget, ami a gyakorló kezében van, a 23. vers pedig az isteni könyörület fontosságára hívja fel a figyelmet: e kegy nem érdemelhető ki, indokolatlan. A helyes ismeret (24. vers) nem a jñāna-yogára utal, hanem a helyes értelemre, felismerésre, miként a Bhagavad-gítában is áll:

ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate |
iti matvā bhajante māṁ budhā bhāva-samanvitāḥ ||

Én vagyok a mindenség eredete, minden belőlem árad. Ezt fölismervén a lét örömétől mámoros bölcsek engem imádnak.

mac-cittā mad-gata-prāṇā bodhayantaḥ parasparam |
kathayantaś ca māṁ nityaṁ tuṣyanti ca ramanti ca ||

Akik mindig reám gondolnak s életüket nékem szentelték, folytonos elégedettséget és örömöt élveznek, amikor fölvilágosítják egymást, s engem dicsőítenek.

teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam |
dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ yena mām upayānti te ||

Az örökre nékem szentelődőknek s engem imádóknak megadom azt a szeretettel átfűtött értelmet, amivel eljuthatnak hozzám.

teṣām evānukampārtham aham ajñāna-jaṁ tamaḥ |
nāśayāmyātma-bhāva-stho jñāna-dīpena bhāsvatā ||

Együttérzésből a szívükben lakozom, s a tudás fénylő lámpásával szétoszlatom a tudatlanságból származó sötétséget.

(Bg. 10.8-11.)

PDF

Hari

Rúpa gószvámí Padjávalí című versgyűjteményében találtam Srí Avilamba Szaraszvatí szépséges fohászát:

yadu-vaṁśāvataṁsāya
vṛndāvana-vihāriṇe |
saṁsāra-sāgarottāra-
taraye haraye namaḥ ||

yadu-vaṁśa-avataṁsāya – a Jadu dinasztia ékességének; vṛndāvana-vihāriṇe – a Vrndávanban játszadozónak; saṁsāra-sāgara-uttāra-taraye – a szanszára óceánján átkelő csónaknak; haraye – Harinak; namaḥ – hódolat;

Hódolatom Harinak, a Jadu dinasztia ékességének, ki Vrndávanban hódol kedvteléseinek! Ő a csónak, melyen átkelhetünk a születés és halál óceánján.

Az ékesszólás a tömör és lényegretörő beszéd… mint e rövid kis vers: Hari a megmentő, aki elveszi a szanszára fájdalmát-keservét – így látják a szenvedők. Ő a fenségesen imádott Isten, aki személyes jelenlétével emeli a királyi Jadu dinasztia fényét, s ugyanakkor ő az is, akit fenséges mivoltáról megfeledkező rajongó hívei Vrndávanban szeretnek.
Érdemes néhányszor hangosan is elolvasni a verset, ízlelgetni hangzását.

PDF

csit-sakti – a lelki energia

hlādinī sandhinī saṁvit
tvayy ekā sarva-saṁsthitau |
hlāda-tāpa-karī miśrā
tvayi no guṇa-varjite ||

hlādinī – gyönyöradó; sandhinī – teljes létezés; saṁvid – mindentudás; tvayi – benned; ekā – egy; sarva- saṁsthitau – minden együttlévőben; hlāda-tāpa-karī – örömet és szenvedést okozó; miśrā – keveréke, elegye; tvayi – benned; no – nem; guṇa-varjite – kötelékektől mentesben;

A gyönyöradás, a teljes létezés, és a mindentudás egyesül benned,
mentes vagy az (anyagi) kötelékektől, melyek az örömöt, a szenvedést és a kettő elegyét okozzák.

(Viṣṇu-purāṇa 1.12.68, Dhruva herceg fohászából)

Sríla Prabhupád így szól e versről „Az élet végső céja” című könyvében, „Az istenszeretet titkai” fejezetben:
Srí Krsna személyisége eredendően transzcendentális léttel, tudással és boldogsággal teljes. Belső, vagyis teljes tudatú energiája háromféleképpen nyilvánul meg, mint hládiní, szandhiní és szamvit, vagyis a transzcendentális boldogság, lét és tudat gyanánt. A Visnu-purána a következőképp támasztja mindezt alá: „Óh, mindent átható Uram! A hládiní, szandhiní és szamvit energiák mind tudatosak. Elkülönült részeid, az élőlények pedig ezeknek eltorzult erejét mondhatják magukénak. A külső energia három kötőerejének befolyása alatt az eredeti isteni energiáknak torz vetületét sajátították el, mert az élőlény hajlamos a májá, a megtévesztő energia befolyása alá kerülni. Ám személyedben e három energia transzcendentális a májához képest.”

Hládiní

A hládiní szó a hlád - örvendezik igéből származik. Az -in képző lehet olyan, mint a magyarban az -os, -es, -ös, pl. bala - erő, bala - erős, bhaga - jószerencse, fenség, bhagin - szerencsés, pompás; illetve jelentheti az adott cselekvést gyakorló személyt, jóga - jógin, szannjásza - szannjászin. Az -iní nem más, mint az -in képző nőnemű alakja, hiszen itt az isteni energiákról (sakti) van szó, a sakti szó pedig nőnemű. A versben egyébként az éká és a szarva-szamszthitau szavak is emiatt nőneműek.
A hládiní tehát jelentése tehát: "örömös", amit örvendező, vagy gyönyört adó, boldogító értelemben is használnak. Krsnadász Kavirádzs gószvámí is ebben az értelemben említi a Csaitanja-csaritámrtában: "A hládiní energia ad
örömet Krsnának, és táplálja Krsna bhakáit" (1.4.60.), s valóban, a hládiní-sakti személyes megjelenése Rádhá.

PDF

lásd még: hármasságok

Csaitanja Maháprabhu tanítása dióhéjban

ārādhyo bhagavān vrajeśa-tanayas-tad-dhāma vṛndāvanaṁ
ramyā kācid-upāsanā vraja-vadhū-vargeṇa yā kalpitā |
śrīmad-bhāgavataṁ pramāṇam-amalaṁ premā pumartho mahān
śrī caitanya mahāprabhor-matam-idaṁ tatrādaro naḥ paraḥ ||

ārādhyaḥ – imádandó; bhagavān – a magasztos Úr; vraja-īśa-tanayaḥ – Vradzsa urának fia; tad-dhāma vṛndāvanam – az ő hajléka, Vrndávan; ramyā – szép, örömteli, vonzó; kācit – valami; upāsanā – imádat, szolgálat; vraja-vadhū-vargeṇa – Vradzsa hölgyeinek csoportja által; yā – ami; kalpitā – megtett; śrīmad-bhāgavatam – Srímad Bhágavatam; pramāṇam – bizonyság; amalam – makulátlan; premā – rajongó szeretetet; pum-arthaḥ – emberi életcél; mahān – legföbb; śrī caitanya mahāprabhoḥ – Srí Csaitanja Maháprabhué; matam – tanítás; idam – ez; tatra – eziránt; ādaraḥ – tisztelet, megbecsülés, hódolat; naḥ – miénk; paraḥ – legfőbb;

Hódoljunk az isteni személynek, Vradzsa ura, Nanda fiacskájának, s hasonlóképp az ő hajlékának, Vrndávannak! A legcsodálatosabb imádat az, mellyel Vradzsa hölgyei fordulnak őfelé. A végső bizonyság a makulátlan Srímad Bhágavatam, s a rajongó szeretet, a préma a legfőbb életcél. Ez Srí Csaitanja Maháprabhu tanítása, melyre a legnagyobb megbecsüléssel tekintünk.

A vers Csaitanja Maháprabhu tanításának öt legfontosabb elemét foglalja össze. A legfőbb Isten az isteni voltát elrejtő vrndávani Krsna, aki kisgyermekként Nanda udvarán a porban játszik. Soha nincs egyedül: Vradzsa lakói, a pásztorok pásztorlánykák s jószágok társaságában él. A számára legtöbb örömöt nyújtó imádat a fejőslánykáké. A vers e részlete az imádat csúcsaként kétszeresen is Krsna és a gópík szerelmes rásza-táncára utal: az imádat [upāsanā] jelzője a ramyā, ami itt melléknévként szépet, örömtelit, vonzót jelent, ám főnévként éjszakát. A vadhū – fiatalasszony – szó jelentése pedig voltaképpen menyasszony.
Krsna kedvteléseiről a Bhágavata-purána tizedik énekében olvashatunk, ezért ez a szentírás legfőbb valamennyi közül.
A védák feltárják az emberi élet négy célját: erény [dharma], gyarapodás [artha], az érzéki vágyak betöltése [káma], és a megszabadulás a szanszára világából [móksa]. A rajongó istenszeretet, a préma azonban felülmúlja valamennyit.

Sajnos nem tudtam kideríteni a vers szerzőjét. A Gaudíja-kanthahára Visvanáth Csakravartí verseként közli, más források szerint a szerző Srínáth Csakravartí, s a vers az ő Csaitanja-manydzsusá című Bhágavatam-kommentárjából származik. Srínáth Csakravartí Advaita Prabhu tanítványa, és a jeles költő, Kavi Karnapura mestere.

A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték): – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

PDF

--
hasonló témájú Bhaktivinód Thákur verse, mely tíz pontban foglalja össze Csaitanja Maháprabhu tanítását.

a Bhagaván szó jelentése

Śrīla Prabhupādának a Bhagavad-gītā 2.2. verséhez fűzött magyarázatában ezt olvashatjuk: „Parāśara Muni, Vyāsadeva apja, a kiváló, hiteles szaktekintély megmagyarázta a szanszkrit bhagavān szó értelmét. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki minden vagyon, erő, hírnév, szépség, tudás és lemondás birtokosa, Bhagavānnak hívják.”
A hivatkozott vers a Viṣṇu-purāṇa 6.5.74. verse, s az alábbiakban részletesebben olvashatjuk Parāśara muni fejtegetéseit:

„(66) Megnyilvánulatlan, örök, felfoghatatlan, születetlen, elpusztíthatatlan, elmondhatatlan, forma-nélküli, kéz és láb, s a többi nélküli. (67) Hatalmas, mindenhol jelenlévő, örök, a lények forrása, (ám néki) nincs forrása. Mindent átható, ám elkülönült (a világtól), akiből mindaz (ered, amit) a bölcsek látnak [paśyanti sūrayaḥ]. (68) Azon a brahmanon, a legfőbb hajlékon, azon meditálnak az üdvösségre vágyók, melyről a śruti szavai szólnak, (a mindent átható) finom-lelken, ama Viṣṇu legfőbb hajlékán [tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ]. (69) Az a bhagavat (szó) közvetlen jelentése, az eredeti forma, a Felsőlélek.”

A Ṛg-veda 1.22.20 versére (tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ | divīva cakṣurātatam „Ama Visnu legfőbb hajlékát figyelik mindig a bölcsek, mint az égben kiterjedt szemet.”) két helyen is utal a szöveg, ezekre a szanszkrt szöveg idézésével hívtam fel a figyelmet..
Beszélnek Brahmanról, Paramātmāról, Bhagavānról: e szövegrészletben együtt találjuk a jelzőket, a Brahmanra vonatkozókat (megnyilvánulatlan... forma-nélküli), a Felsőlélekre vonatkozókat (mindent átható finom-lélek) és a személyes Bhagavānra vonatkozókat is. Hiszen Bhagavān magában foglalja az összes többi koncepciót is.

A bhagavān szó szótári alakja „bhagavat”, így szerepel a szó a szóösszetétekben is (pl. Bhagavad-gītā), a „bhagavān” alak a szó alanyesetben ragozott formája. A bhaga jelentései: fenség, jószerencse, hírnév, szépség, mindenféle kiválóság, a -vat képző pedig olyan személyre utal, aki mindezen tulajdonságokkal rendelkezik.
A későbbiekben a bhagavat szó jelentését szótagokra bontva magyarázza Parāśara muni:

„(73) Ő mindennek a fenntartója (vagy az abszolút birtokos) [sambhartā], ezért ő az oltalmazó (vagy úr, férj, fenntartó) [BHArtā] a bha-betű tehát a Fenntartót jelenti. (Ő továbbá) a vezető, irányító [GAmayitā], teremtő, ez ga-betű jelentése, óh, bölcs. (74) Teljes isteni erő (vagy: egyeduralkodó hatalom, gazdagság), hősiesség, hírnév, szépség, tudás és lemondás, e hatot tartják fenségnek [BHAGA] . (75) Bennek lakoznak [VAsanti] a teremtmények, a lények lelkében, a mindenség lelkében, s ő (lakozik) minden teremtményben, a va-betű jelentése ezért az örökkévaló (múlhatatlan).”

Nevezetes még Jīva gosvāmī értelmezése is, ő a Bhakti-sandarbhában (2., a Bhāg. 2.2.6. versének magyarázata során) így ír: „bhagavān bhajanīya-guṇaḥ”, azaz a Bhagavān szó arra vonatkozik, akinek (elsődleges) tulajdonsága az, hogy imádandó. Akivel kapcsolatban feltámad az emberben a vágy, hogy imádja őt.

PDF

mahámantra

satya-yuge |
nārāyaṇa-parā vedāḥ nārāyaṇa parākṣaraḥ |
nārāyaṇa-parā muktiḥ nārāyaṇa-parā gatiḥ ||

A szatja-jugában:
Nárájana a legfőbb véda, Nárájana a legfőbb Isten (akṣara, mozdíthatatlan),
Nárájana a végső felszabadulás, Nárájana a végső cél.

tretā-yuge |
rāma nārāyaṇānanta mukunda madhusūdana |
kṛṣṇa keśava kaṁsāre hare vaikuṇṭha vāmana ||

A trétá-korban:
Ráma! Nárájana! Végtelen! Mukunda! Madhu végzete!
Krsna! Késava! Kansza ellensége! Hari! Vaikuntha! Vámana!

dvāpara-yuge |
hare murāre madhu-kaiṭabhāre
gopāla govinda mukunda śaure |
yajñeśa nārāyaṇa kṛṣṇa viṣṇo
nirāśrayaṁ māṁ jagadīśa rakṣa ||

A dvápara-korban:
Hari! Murári! Madhu és Kaitabha végzete!
Gópála! Góvinda! Mukunda! Sauri!
Áldozat ura, Nárájana, Krsna, Visnu!
Oltalmazz engem Világúr, kinek nincs más menedéke.

A teremtés hajnalán a lótuszvirágból, melyből Brahmá született két démon is a világra jött, Madhu és Kaitabha. A Mahábhárata (Sánti-parva 348. fejezet) szerint a lótuszvirágon csillogó két vízcseppből születtek, az egyik édes volt, ebből született Madhu (édes) aki a tompaság, a tama-guna szimbóluma, a másik jéggé fagyott és kemény, ebből Kaitabha (kíta = kemény, durva) született, aki a szenvedély, a radzsasz minőségének megtestesítője volt. (A Déví-bhágavata szerint e két démon Mahávisnu füléből született.) Durgát imádták, s nagy hatalomra tettek szert. Még a védákat is elragadták Brahmától, s Pátála-lókára vitték. A Hajagrívaként megjelenő Visnu azonban legyőzte őket, s a védákat ismét Brahmára bízta.
Krsna egyik neve Sauri, mert Súraszén király dinasztiájában született.

kali-yuge |
hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare |
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare ||
ṣoḍaśaitāni nāmāni dvātrinśad-varṇakāni hi |
kalau yuge mahā-mantraḥ sammato jīva-tāraṇe ||

A kali-korban:
Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré
Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré
E tizenhat név, harminckét szótag
a kali kor mahámantrája, melyet a lények felszabadítójaként tisztelnek.

(Az Ananta-szanhitá így ismerteti Bhagavánnak a világkorszakban zengett neveit)

PDF

hármasságok

na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate
na tat-samaś cābhyadhikaś ca dṛśyate |
parāsya śaktir vividhaiva śrūyate
svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca ||

na – nincs; tasya – övé; kāryam – teendő; karaṇam – érzékszerv, tett, indíték; ca – és; vidyate – van tudva; na – nem; tad-samaḥ – véle egyenlő; ca – és; abhyadhikaḥ – több, hatalmasabb; ca – és; dṛśyate – van látva; parā – felsőbb; asya – övé; śaktiḥ – energia; vividha – sokféle, változatos; eva – bizony; śrūyate – van hallva; svābhāvikī – természetes, lényétől elválaszthatatlan [a śakti jelzője]; jnāna-bala-kriyā – tudat, erő, tett; ca – és;

Nincs néki teendője, sem érzékszerve,
hozzá senki se fogható s nincs nála jobb,
Magasztos ereje, úgy mondják, sokrétű:
tudás, erő, tett természetes néki.
(Svétásvatara-upanisad 6.8.)

A vers prózai fordítása a következő: „Teendője és (anyagi) érzékszerve nincs neki, senki sem egyenlő, vagy több nála, / lényétől elválaszthatatlan felsőbb energiái sokfélék: a tudás, az erő és a tett.”

Néhány további „hármasság”

lelki tulajdonságok:	sat (létező)	cit (tudatos)	ānanda (boldog)
	satyam (igazság)	śivam (jóság)	sundaram (szépség)
belső isteni energiák:	sandhinī (a lét teljessége)	samvit (mindentudás)	hlādinī (gyönyör, boldogító)
	bala (életerő)	jñāna (tudás)	kriyā (tett, kedvtelés)
jellemzője:	megalapozó, produktív	teljes tudatosság, mindentudás	ösztönző, kreatív
személy:	Baladeva	Vāsudeva-Kṛṣṇa	Rādhā
a fenség hangulatában:	Ananta-śeṣa	Nārāyaṇa	Lakṣmī
isteni aspektusok:	Brahman	Paramātmā	Bhagavān
módszer:	jñāna	yoga	bhakti

PDF

Istenem

Istenem

Dolgaim elől rejtegetlek
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged
segítenék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.

(József Attila)