aikatja szúktam – fohász az egységért

A Rg-véda utolsó himnusza Agnit szólítja meg fájdalmasan szépen – ő az, aki a megannyi különbözőség ellenére képes egységbe forrasztani a sokféleséget. Mi – az isteneket meginvitáló papok – legyünk egységben, miként a meginvitált dévák is egyetértve fogadják részüket az áldozatból:

saṁ-samid yuvase vṛṣann agne viśvānyarya ā |
iḷas pade samidhyase sa no vasūny-ābhara ||1||

Áldásaid záporként árasztó, tiszteletreméltó Agni, együtt lélegzel te a mindenséggel,
te lobbantod lángra az áldozati teret, hozz minékünk gazdagságot!

saṁ gacchadhvaṁ saṁ vadadhvaṁ
saṁ vo manāṁsi jānatām |
devā bhāghaṁ yathā pūrve
saṁjānānā upāsate ||2||

Találkozzunk, beszéljünk egymással,
az (egymást) megértők gondolatai legyenek egyek,
miként hajdan egyetértve fogadták
az istenek is a részüket.

samāno mantraḥ samitiḥ samānī
samānaṁ manaḥ saha cittam eṣām |
samānaṁ mantram abhimaṇtraye vaḥ
samānena vo haviṣā juhomi ||3||

Közös a mantra, közös a gyülekezet,
közös az értelem, közös (az egybegyűltek) célja,
Ugyanazzal a mantrával invitálunk,
ugyanazzal az áldozattal áldozunk.

samānī va ākūtiḥ
samānā hṛdayāni vaḥ |
samānamastu vomano
yathā vaḥ susahāsati ||4||

Azonos a szándékunk,
szíveink is összefonódók,
s legyen egy a gondolatunk is,
ahogy ebben mind egyetértünk.

(Ṛg-veda saṁhitā 10.191.)