A következő címkéjű bejegyzések mutatása: . Csaitanja-csaritámrta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: . Csaitanja-csaritámrta. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. február 17., szombat

tudja, vagy nem



A Csaitanja-csaritámrta egy nevezetes részlete az átmaráma vers magyarázata, a 2.24. fejezetben. Szanátan gószvámí kérésének eleget téve Csaitanja Maháprabhu elismétel egy kommentár-sorozatot, melyet a Bhágavata-purána 1.7.10. verséhez fűzött korábban, egy beszélgetés kapcsán. Irányítsuk figyelmünket e gondolatsor utolsó mozzanatára!
A szöveg bengáli nyelvű, ám mert egy szanszkrt vers értelmezése a téma, számos szanszkrt nyelvű idézet is felbukkan benne. Ím, elmondtam, azt a bizonyos hatvanféle értelmezést – szól Csaitanja –, ám most, társaságodnak köszönhetően felötlött bennem egy újabb, hatvanegyedik értelmezés: szeretetednek engedelmeskedve (bhakti-vaśe) újabb hullámai kelnek az értelmezéseknek. És a bengáli nyelvű beszélgetés folyamában újabb szanszkrt verset találunk:

ahaṁ vedmi śuko vetti vyāso vetti na vetti vā |
bhaktyā bhāgavataṁ grāhyaṁ na buddhyā na ca ṭīkayā ||313||


Én tudom, Suka tudja, Vjásza vagy tudja, vagy nem.
Bhaktival érthető meg a Bhágavatam, nem értelemmel, vagy kommentárok által.

A verset (forrásmegjelölés nélkül) Sríla Prabhupád Sivának tulajdonítja. És így érthető a gondolat: Én – azaz Siva – értem, miről szól a Bhágavata-purána. Suka, aki elmondja Paríksit királynak, szintén tudja. Vjásza – a védák szerkesztője, a szöveg összeállítója – talán érti (mélységében), talán nem – ezt nem tudhatjuk pontosan. Ám a Bhágavata-purána mélységei nem is értelemmel, vagy a kommentárok tanulmányozásával, összevetésével ragadhatók meg (a grāhya beálló melléknévi igenév a gṛh – ’megragad’ elsődleges jelentésű gyökből származik), hanem az Úr iránti szerető szolgálattal, bhaktival.
A gondolat összhangban áll magával a Bhágavatammal is, tekintsük például az alábbi verset, amiben Krsna Uddhavát tanítva ugyanezt állítja – nyilván nem a Bhágavata-puránával, hanem önmagával kapcsolatban:

bhaktyāham ekayā grāhyaḥ śraddhayātmā priyaḥ satām |
bhaktiḥ punāti man-niṣṭhā-śva-pākān api sambhavāt ||


Vegyítetlen szerető odaadással vagyok elérhető, a szenteknek kedves Lélek iránti hittel.
A szerető odaadás még a nékem szentelődő kutyaevőket is megtisztítja származásuk (bélyegétől). (Bhág. 11.14.21.)

(A versben az ekayā ’egyedülivel’ szót fordítottam vegyítetlenként.)

Immáron csak egy kérdésünk marad: vajon miért szanszkrt nyelvű a Csaitanja-csaritámrta ezen verse? Vegyük számba a lehetőségeket:
• Csaitanja Maháprabhu – vagy a szerző, Krsnadász Kavirádzs – miként a beszélgetés korábbi részeiben is állításait alátámasztandó valamely a korban közismert szövegre – puránákra, az Amara-kósa tezauruszra – hivatkozik.
• Elvileg lehetséges, hogy Krsnadász Kavirádzs, vagy maga Csaitanja Maháprabhu írta a szóban forgó verset, ám akkor nem világos, miért Siva nevében szólal meg.

Kerestem a hivatkozás eredeti forrását, eddig nem bukkantam rá. Viszont a vers eleje nagyfokú hasonlóságot mutat egy ismert történetben felbukkanó versre. A történet a Bhágavata-purána 14. században élt jeles kommentátoráról, Srídhar szvámíról szól. Amikor megírta a Bhávártha-dípikát (ez a Bhágavatam-kommentárja címe), a benáreszi szerzetesek kételkedtek annak következtetéseit illetően, és úgy határoztak, magának Sivának teszik fel a kérdést: vajon helyénvaló-e a kommentár? A templomi Siva-múrti lábai elé helyezték a kérdést. A történetnek többféle változatával találkozni, van, ahol Siva fennhangon válaszol, más változatban a kérdés mellé írt verssel:

ahaṁ vedmi śuko vetti vyāso vetti na vetti vā |
śrīdharaḥ sakalaṁ vetti śrī-nṛsiṁha-prasādataḥ ||


Én tudom, Suka tudja, Vjásza vagy tudja, vagy nem,
(ám) Srídhar teljes (egészében) érti, Srí Nrszinha kegyéből.

A történet egy más változatában Vjásza helyzete nem kétséges, Paríksit király megértése lesz bizonytalan:

śuko vetti vyāso vetti rāja vetti na vetti vā |
śrīdharo hi sarvaṁ vetti śrī-nṛsiṁha-prasādataḥ ||


Suka tudja, Vjásza tudja, (Paríksit) király vagy tudja, vagy nem,
(ám) Srídhar bizony teljes (egészében) érti, Srí Nrszinha kegyéből.

A Srídhar szvámíról szóló történet első változatában a vers első fele szóról szóra megegyezik a keresett verssel… ám izgalmasan ellentmondásosnak tűnhet, hogy míg a Csaitanja-csaritámrta verse éppen a elveti a kommentárt, mint a teljes megismerés adekvát módját, addig a történet egy kommentárról szól: pontosabban a kommentár szerzőjéről. És ez is az ellentmondás feloldása: a Srídhar szvámí imádott istensége (iṣṭa-devatā) kegyéből, az őiránta érzett heves szeretete folytán juthatott megértésre a Bhágavatamról.

Kedves olvasó! Ez a posztot az internet tengerébe dobott palacknak szántam, benne az üzenet: ha ismered a Csaitanja-csaritámrta versének eredeti forrását, kérlek, ne habozz megosztani velem!
Köszönöm előre is!

2022. május 7., szombat

dzsívátman és paramátman


A szerző bevezetésként önkritikát gyakorol: az átman szó magyar fordításait latolgató cikkben nem bontottuk ki az átmannal kapcsolatos tanítás minden részletét. Nagyvonalúan elsiklottunk amellett, hogy a hindu filozófia iskolái némileg eltérően beszélnek az átmanróll, ugyanis kétféle átmanról beszélnek: jīvātman, és paramātman. A dzsívátman (jīva-ātman) az testetöltött átman, az élőlények testében lévő átman, míg a paramátman (parama-ātman) felső-lélek… és az eltérés e ponttól kezdődik


A Sankarát követő advaita védánta iskola értelmezése szerint e kettő voltaképpen ugyanaz. A különbség csupán látszat, illúzió. A befedett állapotú átman a dzsívátman, míg a valódi helyzetét felismert átman a paramátman. A klasszikus hasonlat szerint: mikor rablók elrabolják a király fiát, s köztük nő fel, nem tud igazi mivoltáról. Ám ha ráébresztik valódi pozíciójára, akkor tudatában lesz eredeti identitásának. Vagy miként az ember keresi a szemüvegét, és a szomszédja figyelmezteti, hogy ott van a homlokán. (Ez utóbbi hindu változatában egy asszony teszi tűvé a házat a nyakában lógó nyakékét keresve.)

Az Átman megértése (Átma-bódha) című művében Sankara így beszél a dzsívátman és a paramátman egységéről:

niṣidhya nikhilopādhīn neti netīti vākyataḥ |
vidyād aikyaṁ mahāvākyair jīvātma-paramātmanoḥ ||30||


30. A „nem ez, nem ez” kijelentés szerint elhatárolva minden (hamis) megjelölést,
a mahávákják által ismerd fel a dzsívátma és a paramátma egységét!

Sankara rendszerében a személyes Isten (saguṇa brahman) is csak az illúzió miatt látszik tulajdonságokkal rendelkezőnek, a brahman természete szerint tulajdonságok nélküli (nirguṇa). A cél versben is említett felismerés. A bhaktinak, az önátadó szeretetnek is megvan a helye: a megtisztulás módszere. Mondhatni létra, melyre már nincs szükség, ha az ember felmászott rajta a padlásra. Sankara szerint a bhakti tetőpontja a tudás – és ezt a Bhagavad-gítá 7.16-17. verseivel igazolja. Ott a négyféle jámbor, Isten felé forduló emberről olvashatunk. Négyféle jámbor ember imád engem – mondja Krsna –, a szenvedő, a kíváncsi, s vagyonvágyó és a bölcs (jñānī), s közülük e bölcs a legkiválóbb – folytatja a gondolatot.

Ezzel szemben dvaita védánta határozottan és végérvényesen különbözőnek tekintik a dzsívátmant és a paramátmant. Az alábbiakban a Csaitanja-követő vaisnava iskola álláspontját mutatjuk be részletesebben. Az egyéni lélek (dzsívátman) és a Felsőlélek (paramátman) sok szempontból hasonló – ugyanúgy a lét-tudatosság-boldogság (sat-cit-ānanda) jellemzi, ám különböznek is egymástól… mondjuk úgy: méretükben. Krsnadász Kavirádzs gószvámí így ír erről:

jīvera 'svarūpa' haya—kṛṣṇera 'nitya-dāsa' |
kṛṣṇera 'taṭasthā-śakti', 'bhedābheda-prakāśa' ||108||
sūryāṁśa-kiraṇa, yaiche agni-jvālā-caya |
svābhāvika kṛṣṇera tina-prakāra 'śakti' haya ||109||


A lélek eredeti természete szerint Krsna örök szolgája,
Krsna határenergiája, vele azonos s ugyanakkor különbözik is tőle,
mint a Nap és a fénypászma, vagy mint a tűz, és annak szikrái.
Krsnának természeténél fogva háromféle energiája (śakti) van.
(Csaitanja-csaritámrta 2.20.108-109.)

Az emberi lét természetéből fakadóan határhelyzet. Mint dzsíva-lélek, Krsna határenergiájához tartozik. Krsna energiáit három nagy csoportba sorolják: belső- (ez közvetlen környezete), külső- (ez az anyagvilág), és határenergia – ide tartoznak az élőlények. Utóbbira a szanszkrt terminológia: taṭasthā śakti – partmenti, vagy határenergia. A taṭa partot, vagy fövenyt jelent, azt a helyet ami kicsit szárazföld és kicsit víz is, a taṭasthā ilyen part-állapotú energiára utal. Az élőlény bár nem anyagi természetű, mégis hajlamos az anyag befolyása alá kerülni. Ekkor az anyagon keresztül szerez tapasztalatokat, de aki a tapasztalatokat szerzi a lélek, az anyag csupán eszköz.
Az élőlény így – bár pillanatnyilag talán az anyagi világ bódulatában él – végsősoron Istenhez tartozik, az isteni szeretet viszonzó részese. Nincs benne vágy, hogy ura, Isten helyzetét bitorolja, szeretet köteléke fűzi össze őket.
Isten szolgája, ahogy a vers utal az irányító és irányított különbségére. A szolgát ne mai fogalmaink szerint, fizetett alkalmazottként, vagy megvetett, elnyomott senkiként lássuk: a szolga ura oltalmát élvezi, szíve békés, mert együtt örvendezik urával, éltetőjével.

A Felsőlélek ezzel szemben maga Isten, Isten egyik arculata. A Bhágavata-purána 1.2.11. versében ezt olvassuk:

vadanti tat tattva-vidas tattva yaj jñānam advayam |
brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate ||


Az igazság ismerői, kik az igazságot nem-kettősnek (azaz egységesnek) ismerik,
(annak három arculatáról beszélnek): Brahman, Paramátmá, Bhagaván – így hallottuk (a kinyilatkoztatásból).

A Bhágavata-purána tehát Isten három arculatáról beszél: Brahman a mindent felölelő és magába foglaló egyetemesség, a mindent átható energia, a személytelen arculat. Paramátmá („felső-lélek”) a mindenhol és mindenben jelenlévő irányító, míg Bhagaván („magasztos”) a személyes Isten. Az idevágó hasonlat szerint Isten akár az égen ragyogó Nap, Paramátmá a Nap mindenhol megcsillanó tükörképe, Brahman pedig a tündöklő ragyogás. E nézőpontból tehát a Brahman, Paramátmá és Bhagaván felé fordulók mind ugyanazon isten különféle arculatai felé fordulnak, így mindegyik közeledés egyformán helyes. Mégsem vezet mindegyik ugyanarra az eredményre... mindegyik célja a transzcendens, ám más hangulat, más rasza hatja át az utat, és a célt is.

A cikk célja nem lehet más, mint a kétféle nézőpont bemutatása egymás mellett. Ám ha a végső célt távolinak tekintve a ma tanulságát keressük, akkor javaslom gondoljunk arra, hogy az emberi születés határhelyzet, a tudatos döntések világa. Az anyagvilág általános törvényszerűsége a kihasználás: egyik élőlény a másikból él (a Bhágavata-purána megfogalmazásában: élőnek élő az éltetője – jīvo jīvasya jīvanam, Bhág. 1.13.47.), míg az ember feladata éppen az, hogy felülemelkedjen ezen a tudás, a jó szándék és jóakarat útján, s hogy a rövidtávú, másokon átgázoló boldogságra törekvésen túllépve a hosszútávú, a közös legnagyobb elégedettséget kereső boldogságot lelje meg.

2021. május 29., szombat

a Siksástakam a Csaitanja-csaritámrtában 2.


Csaitanja Maháprabhu költeményének nyolc strófája Krsnadász Kavirádzs gószvámí bemutatásában.
A Csaitanja-csaritámrta 3.20. fejezetének első fele a Siksástakam első hét versét tárgyalja, a folytatásban a nyolcadik versről olvashatunk:



kṛṣṇa udāsīna ha-ilā karite parīkṣaṇa |
sakhī saba kahe, – 'kṛṣṇe kara upekṣaṇa' ||42||
eteka cintite rādhāra nirmala hṛdaya |
svābhāvika premāra svabhāva karila udaya ||43||
īrṣyā, utkaṇṭhā, dainya, prauḍhi, vinaya |
eta bhāva eka-ṭhāñi karila udaya ||44||
eta bhāve rādhāra mana asthira ha-ilā |
sakhī-gaṇa-āge prauḍhi-śloka ye paḍilā ||45||
sei bhāve prabhu sei śloka uccārilā |
śloka uccārite tad-rūpa āpane ha-ilā ||46||


(42) Krsna közömbösen viselkedik, próbára tesz engem.
A barátnőim mind azt mondják: ne is törődj vele!
(43) Ekképp tűnődött Rádhá, és tiszta szíve
természetéből fakadó szeretetének jelei mind megmutatkoztak raja:
(44) Féltékenység, sóvárság, alázat, buzgóság, könyörgés –
mindezek az érzelmek egy helyen jelentek meg.
(45) Ebben a hangulatban Rádhá gondolatai oly zaklatottá váltak,
hogy a barátnői előtt elmondott egy különleges* verset.
(46) Az Úr az ő hangulatában zengte el azt a verset.
E verset szavalva éppen olyan volt, mint ő.

Különleges verset (prauḍhi-śloka): a prauḍha elsődleges jelentése kifejlett, kibontakozott, érett, a prauḍhi ebből képzett főnév: érettség, fejlettség, vagy nagyság, fenség, bátorság, de pejoratív értelemben önteltség, fellengzősség, dagályosság is. Bengálban buzgalom, tehetség, lelkesültség értelemben is használják a szót – a 44. slókában ebben az értelemben áll, Sríla Prabhupád a 45. versben magas szintű odaadást tükröző versként fordítja.


āśliṣya vā pāda-ratāṁ pinaṣṭu mām
adarśanān marma-hatāṁ karotu vā |
yathā tathā vā vidadhātu lampaṭo
mat-prāṇa-nāthas tu sa eva nāparaḥ ||47||


(47) Átölel, vagy eltipor engem, ahogy lábaihoz borulok,
vagy nem láthatom, s ezzel töri össze szívem,
történjék bárhogy! Tegyen bármit is ez a csalfa,
csak ő az én szemem fénye, senki más!
(Siksástakam 8.)


”āmi – kṛṣṇa-pada-dāsī, teṅho – rasa-sukha-rāśi,
āliṅgiyā kare ātma-sātha |
kibā nā deya daraśana, jārena mora tanu-mana,
tabu teṅho – mora prāṇa-nātha ||48||


(48) Szolgálólány vagyok Krsna lábainál, míg ő a lelki ízek örömének áradása.
Magához ölelve engem társaságába emel,
ám ha nem ajándékoz meg látványával, testem és értelmem elsorvad.
Mégis, csakis ő a szemem fénye!

sakhi he, śuna mora manera niścaya |
kibā anurāga kare, kibā duḥkha diyā māre |
mora prāṇeśvara kṛṣṇa – anya naya ||49||


(49) Kedves barátnőm, hallgasd meg szívbéli elhatározásom!
Akár gyöngéden viselkedik, akár elpusztít azzal, hogy szenvedést mér rám,
Krsna az életem ura, senki más!

chāḍi' anya nārī-gaṇa, mora vaśa tanu-mana,
mora saubhāgya prakaṭa kariyā |
tā-sabāre deya pīḍā, āmā-sane kare krīḍā,
sei nārī-gaṇe dekhāñā ||50||


(50) Elhagyva más nők társaságát gondolatai és teste olykor az én irányításom alá kerül,
így teszi nyilvánvalóvá jószerencsémet,
mindannyiuknak gyötrelmet okozva. Velem évődik,
az ő szemük láttára.

kibā teṅho lampaṭa, śaṭha, dhṛṣṭa, sakapaṭa,
anya nārī-gaṇa kari' sātha |
more dite manaḥ-pīḍā, mora āge kare krīḍā,
tabu teṅho – mora prāṇa-nātha ||51||


(51) Máskor pedig ez a kéjsóvár álnok kegyetlen csaló
más nők társaságában mutatkozik,
így gyötri a szívem. Jelenlétemben enyeleg velük,
ám mégis csakis ő a szemem fénye!

nā gaṇi āpana-duḥkha, sabe vāñchi tāṅra sukha,
tāṅra sukha – āmāra tātparya |
more yadi diyā duḥkha, tāṅra haila mahā-sukha,
sei duḥkha – mora sukha-varya ||52||


(52) Nem számít a magam szenvedése, csak az ő boldogságát vágyom!
Életem egyetlen célja az ő boldogsága!
Ha az szerez neki nagy örömet, hogy engem bánatossá tesz,
akkor ez a bánat lesz az én legfőbb boldogságom!

Legfőbb boldogságom (sukha-varya): a varya szó gyöke a vṛ ige, melynek jelentése: választ. Legfőbb, mert ezt választom.


ye nārīre vāñche kṛṣṇa, tāra rūpe satṛṣṇa,
tāre nā pāñā haya duḥkhī |
mui tāra pāya paḍi', lañā yāṅa hāte dhari',
krīḍā karāñā tāṅre karoṅ sukhī ||53||


(53) Ha Krsna egy lányra vágyna, vonzaná őt a szépsége,
ám bánatos, mert nem kaphatja meg,
akkor én a leány lábához borulva esedezem, és a kezét megragadva
magam rendezem el a találkájukat, hogy boldognak láthassam!

kāntā kṛṣṇe kare roṣa, kṛṣṇa pāya santoṣa,
sukha pāya tāḍana-bhartsane |
yathā-yogya kare māna, kṛṣṇa tāte sukha pāna,
chāḍe māna alpa-sādhane ||54||


(54) Krsna elégedettséget érez, mikor kedvese haragos,
boldoggá teszi a büntetéssel való fenyegetés.
Ha a leány illő haragot mutat, abban Krsna örömét leli,
majd a leány némi erőfeszítéssel megválik haragjától.

sei nārī jīye kene, kṛṣṇa-marma vyathā jāne,
tabu kṛṣṇe kare gāḍha roṣa |
nija-sukhe māne kāja, paḍuka tāra śire vāja,
kṛṣṇera mātra cāhiye santoṣa ||55||


(55) Hogyan is élhetne az a nő, aki tudja, hogy Krsna szíve szenved,
mégis mély haragot táplál iránta?
Aki saját boldogságát tekinti céljának, csapjon annak villám a fejére!
Mi csupáncsak Krsna elégedettségére vágyunk.

ye gopī mora kare dveṣe, kṛṣṇera kare santoṣe,
kṛṣṇa yāre kare abhilāṣa |
mui tāra ghare yāñā, tāre sevoṅ dāsī hañā,
tabe mora sukhera ullāsa ||56||


(56) Ha egy gópí irigy rám, ugyanakkor elégedetté teszi Krsnát,
és Krsna reá vágyik,
akkor én a házába menve cselédként szolgálom őt,
mert ez tesz igazán boldoggá.

kuṣṭhī-viprera ramaṇī, pativratā-śiromaṇi,
pati lāgi' kailā veśyāra sevā |
stambhila sūryera gati, jīyāila mṛta pati,
tuṣṭa kaila mukhya tina-devā ||57||


(57) A leprás bráhmana felesége, a hűséges asszonyok koronaékszere
is egy prostituáltat szolgált a férje kedvéért.
Ezzel állította meg útján a Napot, keltette életre halott férjét,
s tette elégedetté a három legfőbb istent.

Sríla Prabhupád e vershez fűzött kommentárja: „Az Áditja-puránában, a Márkandéja-puránában és a Padma-puránában egy bráhmanáról olvashatunk, aki leprában szenvedett, de volt egy nagyon erényes és hűséges felesége. Ez a bráhmana arra vágyott, hogy egy prostituált társaságát élvezze, ezért a felesége elment a prostituálthoz, és a cselédje lett, hogy rávegye férje szolgálatára. Amikor a prostituált beleegyezett, hogy találkozzon a bráhmanával, a feleség elvitte hozzá leprás férjét. Amikor ez a leprás, aki egy bráhmana bűnös fia volt, látta felesége erényességét, végül elállt bűnös szándékától. Hazafelé igyekezvén azonban véletlenül hozzáért Márkandéja Rsihez, aki ezért megátkozta, hogy napkeltekor haljon meg. A bráhmana felesége erényességének köszönhetően rendkívüli hatalommal rendelkezett. Amikor tudomást szerzett az átokról, fogadalmat tett, hogy megállítja a napkeltét. Az az erős eltökéltség, mellyel férjét szolgálta, boldoggá tette a három istenséget – Brahmát, Visnut és Mahésvarát –, akik ezért azt az áldást adták neki, hogy férje meg fog gyógyulni, és visszatér az életbe. Ez a vers annak a hangsúlyozására használja ezt a példát, hogy egy bhaktának kizárólag Krsna elégedettségéért kell cselekednie, minden személyes indíték nélkül, s élete így sikeres lesz.”


kṛṣṇa – mora jīvana, kṛṣṇa – mora prāṇa-dhana,
kṛṣṇa – mora prāṇera parāṇa |
hṛdaya-upare dharoṅ, sevā kari' sukhī karoṅ,
ei mora sadā rahe dhyāna ||58||


(58) Krsna az életem értelme, Krsna az életem kincse,
Krsna az életem élete!
Szívemben őrzöm, és csak őt szolgálom, hogy boldoggá tegyem –
örökkön ez a meditációm tárgya.

mora sukha – sevane, kṛṣṇera sukha – saṅgame,
ataeva deha deṅa dāna |
kṛṣṇa more 'kāntā' kari', kahe more 'prāṇeśvari',
mora haya 'dāsī'-abhimāna ||59||


(59) Az én boldogságom a szolgálat, míg Krsna boldogsága, ha velem lehet,
ezért néki ajándékozom a testem.
Krsna a kedvesévé tesz, úrnőjének nevez,
én pedig az ő szolgálójaként tekintek magamra.

Úrnőjének nevez: a bengáli eredetiben prāṇeśvari, azaz „életem úrnője”, a feleség egyik szokásos megjelölése.


kānta-sevā-sukha-pūra, saṅgama haite sumadhura,
tāte sākṣī – lakṣmī ṭhākurāṇī |
nārāyaṇa-hṛdi sthiti, tabu pāda-sevāya mati,
sevā kare 'dāsī'-abhimānī ||60||


(60) Kedvesem szolgálata a beteljesült boldogság, édesebb, az együttlétnél is.
Tanú rá Laksmí istennő,
aki Nárájan szívén lakozik, ám lábainak szolgálatára vágyik.
Szolgál, és szolgálólányként tekint magára.

ei rādhāra vacana, viśuddha-prema-lakṣaṇa,
āsvādaye śrī-gaura-rāya |
bhāve mana nahe sthira, sāttvike vyāpe śarīra,
mana-deha dharaṇa nā yāya ||61||


(61) Ezek Rádhá szavai, melyek makulátlan rajongó szeretetét mutatják.
Az Úr Srí Gaura megízlelve
ezt a hangulatot elvesztette nyugalmát, szívbéli érzelmeinek jelei át- meg átjárták testét,
s elvesztette az uralmat gondolatai és teste felett.

Szívbéli érzelmeinek jelei: sāttvika-bhāva, a nyolc jel a következő: stambha – kábultság; sveda – verítékezés; romañca vagy pulaka – borzongás; svarabhaṅga – a hang elcsuklása; vepathu vagy kampa – remegés; vaivarṇya – sápadtság; aśru – könnyek; pralaya – eszméletvesztés.
Elvesztette az uralmat gondolatai és teste felett: a bengáli szöveg szó szerinti fordításban: „gondolatai és teste fenntartása lehetetlenné vált”.


vrajera viśuddha-prema, – yena jāmbū-nada hema,
ātma-sukhera yāhāṅ nāhi gandha |
se prema jānā'te loke, prabhu kailā ei śloke,
pade kailā arthera nirbandha ||62||


(62) A vradzsabéli makulátlan rajongó szeretet akár a Dzsambú folyó aranya,
a személyes boldogságnak még halvány árnyéka sincs meg benne.
Hogy ezt a rajongó szeretetet megismertesse a világgal, az Úr megírta e slókát,
és egyben megvilágította a jelentését is.

A Bhágavata-purána az 5.16. fejezetben ír a mennyei bolygókról. A mennyei Gangá egyik ága, a Dzsambú folyó medrét a Méru hegyen növő rózsaalma fákról (jambóza, vagy mirtuszalma, szanszkrtul: jambu) lepotyogó hatalmas gyümölcsök nedve tölti fel. Mikor a gyümölcslé feláztatta partot a szél és a napsütés kiszárítja, temérdek aranyrög marad utána – a mennyek lakóinak ékszerei ebből a makulátlan, színtiszta aranyból készülnek. A hasonlat a préma vegyítetlen voltára mutat.


ei-mata mahāprabhu bhāvāviṣṭa hañā
pralāpa karilā tat-tat śloka paḍiyā ||63||
pūrve aṣṭa-śloka kari' loke śikṣā dilā |
sei aṣṭa-ślokera artha āpane āsvādilā ||64||
prabhura śikṣāṣṭaka-śloka yei paḍe śune |
kṛṣṇe prema-bhakti tāra bāḍe dine-dine ||65||


(63) Maháprabhut így töltötték el a szerető érzelmek.
Úgy beszélt, akár egy tébolyodott, és ehhez illő verseket szavalt.
(64) A fenti nyolc strófát költve tanította az embereket,
s maga is megízlelte e nyolc strófa jelentését.
(65) Aki zengi, vagy hallgatja az Úr Siksástaka költeményét,
annak Krsna iránti rajongó szeretete napról napra növekszik majd.

2021. május 15., szombat

a Siksástakam a Csaitanja-csaritámrtában 1.


Csaitanja Maháprabhu költeményének nyolc strófáját többféle forrásból ismerjük. Rúpa gószvámí Padjávalíja mellett Krsnadász Kavirádzs gószvámí a Csaitanja-csaritámrta 3.20., utolsó fejezetében beszéli el, miként szavalta társai – Szvarúp Dámódar és Rámánanda Ráj – körében Maháprabhu e verseket:


premodbhāvita-harṣerṣyodvega-dainyārti-miśritam |
lapitaṁ gauracandrasya bhāgyavadbhir niṣevyate ||1||


(1) Rajongó szeretetből fakadó öröm, féltékenység, zaklatottság és fájdalommal kevert
beszéd – Gauracsandra szavait csupán a legszerencsésebbek élvezhetik.

jaya jaya gauracandra jaya nityānanda |
jayādvaita-candra jaya gaura-bhakta-vṛnda ||2||


(2) Dicsőség, dicsőség néked Gauracsandra, dicsőség Nitjánanda,
dicsőség néked Advaitacsandra, és dicsőség Gaura megszámlálhatatlan hívének!

ei-mata mahāprabhu vaise nīlācale |
rajanī-divase kṛṣṇa-virahe vihvale ||3||
svarūpa, rāmānanda, ei duijana-sane |
rātri-dine rasa-gīta-śloka āsvādane ||4||
nānā-bhāva uṭhe prabhura harṣa, śoka, roṣa |
dainyodvega-ārti utkaṇṭhā, santoṣa ||5||
sei sei bhāve nija-śloka paḍiyā |
ślokera artha āsvādaye dui-bandhu lañā ||6||
kona dine kona bhāve śloka-paṭhana |
sei śloka āsvādite rātri-jāgaraṇa ||7||


(3) Midőn Maháprabhu Nílácsalban élt,
éjjel-nappal felzaklatta őt a Krsnától való távollét érzése.
(4) Szvarúp és Rámánanda – e két társával szüntelen,
éjt nappallá téve a hangulathoz illő dalokat és verseket ízlelt.
(5) Számtalan érzelem ébredt az Úrban: túláradó öröm és bánat, harag,
alázat, zaklatottság, fájdalom, sóvárgás, elégedettség.
(6) Minden egyes érzelemhez a elszavalta saját versét,
és két barátjával ízlelgette e versek jelentéseit.
(7)Megtörtént, hogy valamely érzelemben elszavalt egy verset,
és ugyanazt a slókát egész éjszaka virrasztva ízlelgette.
Az ötödik slókában említett érzelmek a Slókamálá alábbi verseihez kötődnek:
1. túláradó öröm (harṣa), a fejezet 8. strófájától,
2. bánat (śoka), harag (roṣa), azaz keserű harag önmaga iránt,
3. alázat (dainya) , mely érzés a 4. strófában csak tovább fokozódik, és az 5. és 6. versben az alábbi érzelmek díszítenek:
5. fájdalom (ārti),
6. sóvárgás (utkaṇṭhā),
7. zaklatottság (udvega).
8. E strófa Rádhá érzelmeinek széles skáláját mutatja fel: féltékenység, sóvárság, alázat, buzgóság, könyörgés.


harṣe prabhu kahena, śuna svarūpa-rāma-rāya |
nāma-saṅkīrtana kalau parama upāya ||8||
saṅkīrtana-yajñe kalau kṛṣṇa-ārādhana |
sei ta' sumedhā pāya kṛṣṇera caraṇa ||9||


(8) Az Úr nagy örömmel így szólt: Ó, Szvarúp és Ráma Ráj, hallgassátok
a kali korban legfontosabb gyógymód a Szent Név együttes zengése!:
(9) A kali korban a szankírtan áldozat Krsna imádata,
az értelmesek így menedéket nyernek Krsna lábánál.

kṛṣṇa-varṇaṁ tviṣākṛṣṇaṁ sāṅgopāṅgāstra-pārṣadam |
yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi su-medhasaḥ ||10||


(10) A sötét színben, feketésen ragyogót, teste, ékességei, fegyverei és barátai körében(eljövőt)
a jó értelműek a szankírtan áldozattal imádják.
(Bhág.11.5.32.)

Csaitanja Maháprabhu minden bizonnyal Srídhar Szvámí kommentárja értelmében, Krsnára vonatkoztatva idézte a verset: a tviṣākṛṣṇam szófordulatot tviṣā kṛṣṇam-ként értelmezve az indraníla drágakőként tündöklő Krsnára utal, az aṅga(rész) imádandó testrészeire, az upāṅga(alrész) ékszereire, a fegyverek a Szudarsan csakrára és Krsna más fegyvereire, a pārṣadam pedig Szunanda vezette társaira vonatkozik.
A Csaitanja-követő kommentátorok ebben, és a Bhágavata-purána rákövetkező verseiben Maháprabhura tett utalást látnak. (lásd még a Fekete és arany , illetve a Karabhádzsana rsi fohásza című írásokat.)


nāma-saṅkīrtana haite sarvānartha-nāśa |
sarva-śubhodaya kṛṣṇa-premera ullāsa ||11||


(11) A Szent Nevek együttes magasztalása minden akadályt elhárít,
ez minden jószerencse kezdete, és a Krsna iránti szeretet (kṛṣṇa-prema) kiáradása!

ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇaṁ
śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ vidyā-vadhū-jīvanam |
ānandāmbudhi-vardhanaṁ prati-padaṁ pūrṇāmṛtāsvādanaṁ
sarvātma-snapanaṁ paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam ||12||


(12) A szív tükrét megtisztító, a világi lét mindent felemésztő erdőtüzét kioltó,
az áldás alkonyi lótuszát holdsugárral nyitogató, tudás-úrnőt éltető,
gyönyör-óceánt duzzasztó, minden lépést a nektár teljességével ízesítő,
minden lelket megfürdető – ekképp győzedelmeskedik a legfelsőbb, a Srí Krsna-szankírtan.
(Siksástakam 1.)


saṅkīrtana haite pāpa-saṁsāra-nāśana |
citta-śuddhi sarva-bhakti-sādhana-udgama ||13||
kṛṣṇa-premodgama, premāmṛta-āsvādana |
kṛṣṇa-prāpti, sevāmṛta-samudre majjana ||14||


(13) A szankírtan megsemmisíti a létforgatag bűnös állapotát,
megtisztítja a szívet, és a szeretetteljes odaadás gyakorlására ösztönöz, annak bármely módján.
(14) Felébred a Krsna iránti rajongó szeretet, az ember megízleli a szeretet valódi ízeit,
majd a szolgálat nektáróceánjába merülve eléri Krsnát.

uṭhila viṣāda, dainya, paḍe āpana-śloka |
yāhāra artha śuni' saba yāya duḥkha-śoka ||15||


(15) Kétségbeesés vett erőt rajta, s alázatosan zengte versét,
melynek hallatán minden szenvedés és bánat messzire távozik:

nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktis
tatrārpitā niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ |
etādṛśī tava kṛpā bhagavan mamāpi
durdaivam īdṛśam ihājani nānurāgaḥ ||16||


(16) Neveid sokféleképp valók. Minden erőd
beléjük foglaltad, s korlátja sincs a rájuk való emlékezésnek.
Ily végtelen a kegyed, ó Uram, s ilyen az én
balsorsom is: nem ébred bennem ragaszkodás irántuk!
(Siksástakam 2.)


aneka-lokera vāñchā aneka-prakāra |
kṛpāte karila aneka-nāmera pracāra ||17||
khāite śuite yathā tathā nāma laya |
kāla-deśa-niyama nāhi, sarva siddhi haya ||18||
sarva-śakti nāme dilā kariyā vibhāga |
āmāra durdaiva – nāme nāhi anurāga ||19||


(17) Számtalan ember kívánsága szerint, számtalan módon
számtalan neved hirdeted kegyesen!
(18) Evés közben, vagy fekve – bárhogyan is magasztalja a Szent Nevet,
mert nincs helyre, időre vonatkozó előírás, az teljesen tökéletes lehet.
(19) Bár minden erőd átadtad a Szent Névben,
balszerencsémre egy csepp vonzalmat sem érzek iránta magamban.
kariyā vibhāga – felosztást téve – mondja a szöveg, azaz a sok névbe mind elosztottad az erőd: minden erővel felruháztad Szent Neveidet.


ye-rūpe la-ile nāma prema upajaya |
tāhāra lakṣaṇa śuna, svarūpa-rāma-rāya ||20||


(20) Miképpen énekelje a Szent Nevet, hogy kivirágozzék benne a rajongó szeretet?
Ó, Szvarúp és Ráma Ráj! Halljátok most ennek jeleit!

tṛṇād api su-nīcena taror iva sahiṣṇunā |
amāninā māna-dena kīrtanīyaḥ sadā hariḥ ||21||


(21) Alázatosabban, mint a fűszál, akár a fa, türelmesen,
szerényen, ám a tiszteletet megadva dicsőítsd mindig Harit.
(Siksástakam 3.)


uttama hañā āpanāke māne tṛṇādhama |
dui-prakāre sahiṣṇutā kare vṛkṣa-sama ||22||
vṛkṣa yena kāṭileha kichu nā bolaya |
śukāñā maileha kāre pānī nā māgaya ||23||
yei ye māgaye, tāre deya āpana-dhana |
gharma-vṛṣṭi sahe, ānera karaye rakṣaṇa ||24||
uttama hañā vaiṣṇava habe nirabhimāna |
jīve sammāna dibe jāni' 'kṛṣṇa'-adhiṣṭhāna ||25||
ei-mata hañā yei kṛṣṇa-nāma laya |
śrī-kṛṣṇa-caraṇe tāṅra prema upajaya ||26||


(22) Legyen bármilyen kiváló, gondolja magát szalmaszál-hitványnak,
s legyen béketűrő kétféleképpen, minta fa:
(23) Szava sincs, néma még akkor is, amikor kivágják,
és nem könyörög vízért, ha kiszáradva haldoklik sem.
(24) Ám ha bárki kér tőle, neki adja minden vagyonát,
miközben eltűri a forróságot és a záport, mindig másokat oltalmazva.
(25) Kiválóvá válva egy vaisnava legyen mentes az önteltségtől,
és adja meg a tiszteletet minden lénynek, Krsna lakhelyét tudva bennük.
(26) Aki így zengi Krsna szent nevét,
Srí Krsna lábánál, abban felébred az Úr iránti rajongó szeretet.
Hasonló a tanítás az 1.17 fejezetben, mikor Nimái a harer nāma kezdetű versről tanít:

tṛṇa haite nīca hañā sadā labe nāma | āpani nirabhimānī, anye dibe māna ||26||
taru-sama sahiṣṇutā vaiṣṇava karibe | bhartsana-tāḍane kāke kichu nā balibe ||27||
kāṭileha taru yena kichu nā bolaya | śukāiyā mare, tabu jala nā māgaya ||28||
ei-mata vaiṣṇava kāre kichu nā māgiba | ayācita-vṛtti, kimvā śāka-phala khāiba ||29||
sadā nāma la-iba, yathā-lābhete santoṣa | eita ācāra kare bhakti-dharma-poṣa ||30||
tṛṇād api su-nīcena taror iva sahiṣṇunā | amāninā māna-dena kīrtanīyaḥ sadā hariḥ ||31||
prabhu-ājñāya kara ei śloka ācaraṇa | avaśya pāibe tabe śrī-kṛṣṇa-caraṇa ||33||


(26) „Az ember énekelje a Szent Nevet (abban a tudatban, hogy) jelentéktelen, akár a fűszál,
és önteltség nélkül adja meg a tiszteletet mindenki másnak.
(27) A vaisnava béketűrő, akár a fa.
Szidják vagy büntetik, nem válaszol egy szót sem.
(28) (A fa) egy szóval nem tiltakozik, még ha kivágják is,
kiszáradva meghalhat, mégsem könyörög vízért.
(29) Éppígy egy vaisnava nem könyörög senkinek,
csupán egye az ételt, ami csak úgy adódik*, vagy zöldséget, gyümölcsöt.
(30) Énekelje mindig a Szent Nevet, legyen elégedett azzal, ami önként adódik.
Ez a viselkedés teszi szilárddá a bhakti-dharmát.
(31) Alázatosabban, mint a fűszál, akár a fa, türelmesen,
szerényen, ám a tiszteletet megadva dicsőítsd mindig Harit.”
(32) Kezeim magasba emelve hirdetem: hallja meg minden ember!
A Szent Név zsinórjára fűzve viseljétek nyakatokban e verset!
(33) Az Úr utasítását követve éljetek e vers tanítása szerint,
és bizonnyal eléritek Srí Krsna lótuszlábát!

* egye az ételt, ami csak úgy adódik, a szövegben: ayācita-vrata. Az ayācita jelentése kérés nélküli, az ayācita-vrata olyan fogadalom, melynek során csupán a kérés nélkül kapott ételen él a fogadalmas.


kahite kahite prabhura dainya bāḍilā |
'śuddha-bhakti' kṛṣṇa-ṭhāñi māgite lāgilā ||27||
premera svabhāva – yāhāṅ premera sambandha |
sei māne, – 'kṛṣṇe mora nāhi prema-gandha' ||28||


(27) Így szólván az Úr elesettség érzete fokozódott,
és Krsnához fohászkodott tiszta szeretetért,
(28) a rajongó szeretet természete szerint. Hiszen mikor a préma jellemezi az Istennel való kapcsolatot
a (bhakta így) gondolkodik: a szeretetnek a halvány árnyéka sincs meg bennem Krsna iránt!
halvány árnyéka: az eredetiben illata


na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ
kavitāṁ vā jagad-īśa kāmaye |
mama janmani janmanīśvare
bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi ||29||


(29) Sem vagyont, sem követőket, sem szép nőt,
de megbecsülést sem kívánok, ó Mindenség Ura!
Vágyam csupán születésről születésre
az irántad való indokolatlan szeretet.
(Siksástakam 4.)


dhana, jana nāhi māgoṅ, kavitā sundarī
'śuddha-bhakti' deha' more, kṛṣṇa kṛpā kari' ||30||


(30) Nem kívánok sem vagyont, sem követőket, megbecsülést vagy szépasszonyt,
tiszta szeretetet adj nékem, ó, Krsna, légy kegyes!

A kavitā a költőiség, költészet, a tudós bölcs, komoly és gyönyörű szavait jelenti – melynek a világtól kapott megbecsülés a következménye.


ati-dainye punaḥ māge dāsya-bhakti-dāna |
āpanāre kare saṁsārī jīva-abhimāna ||31||


(31) Végtelen alázatosan újra a szolgáló szeretet adományáért könyörgött,
önmagát a létforgatagba keveredett élőlénynek tekintve.

ayi nanda-tanuja kiṅkaraṁ
patitaṁ māṁ viṣame bhavāmbudhau |
kṛpayā tava pāda-paṅkaja-
sthita-dhūlī-sadṛśaṁ vicintaya ||32||


(32) Óh, Nanda kisfia! e szolgád
a rettentő létóceán közepébe zuhant,
kérlek, tekints rá
a lótuszlábadra tapadt porszemként!
(Siksástakam 5.)


tomāra nitya-dāsa mui, tomā pāsariyā |
paḍiyāchoṅ bhavārṇave māyā-baddha hañā ||33||
kṛpā kari' kara more pada-dhūli-sama |
tomāra sevaka karoṅ tomāra sevana ||34||
punaḥ ati-utkaṇṭhā, dainya ha-ila udgama |
kṛṣṇa-ṭhāñi māge prema-nāma-saṅkīrtana ||35||


(33) Örök szolgád vagyok, ám megfeledkezve rólad
illúziókeltő energiád által megbéklyózva a létóceánba estem.
(34) Légy kegyes, és tégy engem a lábadnál lévő porszemhez hasonlatossá!
Szolgád vagyok, hadd szolgálhassalak hát téged!
(35) Ismét sóvárgás és alázat ébredt benne,
Krsna oltalmáért fohászkodott, hogy rajongó szeretettel zenghesse az Ő nevét.

nayanaṁ galad-aśru-dhārayā
vadanaṁ gadgada-ruddhayā girā
pulakair nicitaṁ vapuḥ kadā
tava nāma-grahaṇe bhaviṣyati ||36||


(36) Szemem könnyeim árjával,
szám elcsuklón dadogó szavakkal,
testem beleborzongással – mikor
zengem majd így neved?
(Siksástakam 6.)


prema-dhana vinā vyartha daridra jīvana |
'dāsa' kari' vetana more deha prema-dhana ||37||


(37) A rajongó szeretet kincse nélkül értéktelen a nincstelen szenvedők élete.
Tégy szolgáddá, fizetségül pedig add a rajongó szeretet kincsét!

yugāyitaṁ nimeṣeṇa cakṣuṣā prāvṛṣāyitam |
śūnyāyitaṁ jagat sarvaṁ govinda-viraheṇa me ||39||


(39) A pillanat örökkévalóságnak tűnik, a szemem monszunfelhővé vált,
üressé lett az egész világ, úgy hiányolom Góvindát.
(Siksástakam 7.)


udvege divasa nā yāya 'kṣaṇa' haila 'yuga'-sama |
varṣāra megha-prāya aśru variṣe nayana ||40||
govinda-virahe śūnya ha-ila tribhuvana |
tuṣānale poḍe, yena nā yāya jīvana ||41||


(40) Zaklatottság állapotában az idő megáll, a pillanat akár egy világkorszak,
szemem pedig monszunfelhőkként hullatja a könnyeket.
(41) A Góvindától való elválásban üressé vált a három világ,
lassú tűzön perzselnek, s mégsem halok meg.

Idő megáll: szó szerint: a nap nem telik el;
Lassú tűzön
, szó szerint szalmán perzselve (tuṣa-anala). A kivégzés egyik kegyetlen módja: az elítéltet szalmabálába kötözik, és úgy égetik el.


(folytatása következik)

2020. október 3., szombat

Rámánanda-szamvád – Csaitanja Maháprabhu feltárja önmagát Rámánanda Ráj előtt


Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj találkozásának tetőpontja, amikor Csaitanja feltárja eredeti formáját Rámánanda előtt. A történet Krsnadász Kavirádzs gószvámí ekképpen beszéli el:

iṣṭa-goṣṭhī kṛṣṇa-kathā kahi' kata-kṣaṇa |
prabhu-pada dhari' rāya kare nivedana ||262||
kṛṣṇa-tattva rādhā-tattva prema-tattva-sāra |
rasa-tattva līlā-tattva vividha prakāra ||263||
eta tattva mora citte kaile prakāśana |
brahmāke veda yena paḍāila nārāyaṇa ||264||
antaryāmī īśvarera ei rīti haye |
bāhire nā kahe, vastu prakāśe hṛdaye ||265||


(262) Ahogy Krsnával kapcsolatos témákról beszélgettek, Rámánanda Ráj
egy pillanatra megragadta az Úr lábát, és könyörögni kezdett hozzá:
(263) A Krsnáról szóló igazság, Rádháról szóló igazság, a szerelmükről szóló igazság színe-java,
a lelki ízekről szóló igazság, a kedvtelésekről szóló igazság – mindez oly sokféle!
(264) Ezeket az igazságokat mind megnyilvánítottad a szívemben,
miként Nárájan tanította Brahmát.
(265) A Belső Vezérlő (Felsőlélek) Isten egy formája,
nem kívülről beszél, hanem a szívben nyilvánítja meg valóságról szóló tudást.

janmādy asya yato 'nvayād itarataś cārtheṣv abhijñaḥ sva-rāṭ
tene brahma hṛdā ya ādi-kavaye muhyanti yat sūrayaḥ |
tejo-vāri-mṛdāṁ yathā vinimayo yatra tri-sargo 'mṛṣā
dhāmnā svena sadā nirasta-kuhakaṁ satyaṁ paraṁ dhīmahi ||266||


(266) Akitől e világ teremtése (fenntartása és megsemmisítése) ered, aki közvetlenül és közvetve minden ok ismerője s önmaga ura,
aki a szívén át adta a védát az eredeti bölcsnek, (Brahmának), s akitől zavarba jönnek a félistenek is,
kiben a teremtés oly valóságos(nak látszik), akár a tűz, a víz s a föld egymásba tűnése,
s aki saját hajlékával együtt mindig túl van az érzékcsalódás világán – meditáljunk hát rajta, a Legfőbb Valóságon!
(Bhág.1.1.1.)


eka saṁśaya mora āchaye hṛdaye |
kṛpā kari' kaha more tāhāra niścaye ||267||
pahile dekhiluṅ tomāra sannyāsi-svarūpa |
ebe tomā dekhi muñi śyāma-gopa-rūpa ||268||
tomāra sammukhe dekhi kāñcana-pañcālikā |
tāṅra gaura-kāntye tomāra sarva aṅga ḍhākā ||269||
tāhāte prakaṭa dekhoṅ sa-vaṁśī vadana |
nānā bhāve cañcala tāhe kamala-nayana ||270||
ei-mata tomā dekhi' haya camatkāra |
akapaṭe kaha, prabhu, kāraṇa ihāra ||271||


(267) Egy kétség van még a szívemben,
kérlek téged, kegyesen oszlasd el.
(268) Először szerzetesnek tekintettelek,
s most Sjáma, a pásztorfiú alakját látom.
(269) Ám előtted egy aranyló alakot is érzékelek,
kinek fénye beborítja tested.
(270) Orcád előtt fuvolád látom,
s a színes érzelmekkel ide-oda rebbenő lótuszszemed.
(271) Így látlak téged, és ez oly csodás!
Mondd el kérlek kertelés nélkül ennek okát!

prabhu kahe – kṛṣṇe tomāra gāḍha-prema haya |
premāra svabhāva ei jāniha niścaya ||272||
mahā-bhāgavata dekhe sthāvara-jaṅgama |
tāhāṅ tāhāṅ haya tāṅra śrī-kṛṣṇa-sphuraṇa ||273||
sthāvara-jaṅgama dekhe nā dekhe tāra mūrti |
sarvatra haya nija iṣṭa-deva-sphūrti ||274||


(272) Szólt az Úr: Nagyon mély a szereteted Krsna iránt.
Amit látsz az nem más, mint rajongó szereteted természete. Legyen ez a bizonyosságod!
(273) Egy nagy bhakta mozgót és mozdulatlant,
bármi is legyen, Krsna megjelenéseként lát.
(274) Mozgót és mozdulatlant szemlélve valójában nem annak formáját látja,
mert mindenben csak imádott urát veszi észre.

Csak imádott urát veszi észre: nija iṣta-deva-sphūṛti – mondja a vers, a sphūrti szó remegést, megnyilvánulást, illetve emlékek bevillanását is jelent.

sarva-bhūteṣu yaḥ paśyed bhagavad-bhāvam ātmanaḥ |
bhūtāni bhagavaty ātmany eṣa bhāgavatottamaḥ ||275||


(275) Aki minden lényben magából kiindulva látja a lelki önazonosságot,
s lényeket istenben, az Átmanban, ő a legkiválóbb bhakta.
(Bhág. 11.2.45.)

vana-latās tarava ātmani viṣṇuṁ
vyañjayantya iva puṣpa-phalāḍhyāḥ |
praṇata-bhāra-viṭapā madhu-dhārāḥ
prema-hṛṣṭa-tanavo vavṛṣuḥ sma ||276||


(276) Az erdei liánok s fák szívében mintha maga Visnu
mutatkozott volna meg. Virágokkal és gyümölcsökkel gazdagon,
terhüktől meghajolva álltak a fák, mézpatakokat
hullattak, s a szeretet eksztázisában örvendeztek.
(Bhág. 10.35.9.)

rādhā-kṛṣṇe tomāra mahā-prema haya |
yāhāṅ tāhāṅ rādhā-kṛṣṇa tomāre sphuraya ||277||


(277) Oly nagy a szereteted Rádhá-Krsna iránt,
ezért számodra bármiben és mindenben Rádhá-Krsna jelenik meg.

rāya kahe – prabhu tumi chāḍa bhāri-bhūri |
mora āge nija-rūpa nā kariha curi ||278||
rādhikāra bhāva-kānti kari' aṅgīkāra |
nija-rasa āsvādite kariyācha avatāra ||279||


(278) Szólt Rámánanda Ráj: Ó, Uram, hagyd kérlek e sok komoly szót,
s ne rejtegesd előttem saját, valódi alakod!
(279) Rádhiká érzelmét és ragyogását vetted magadra,
s azért szálltál alá, hogy saját szerelmed ízébe kóstolj.

Saját szerelmed ízébe kóstolj: nija-rasa āsvādite – „önnön raszád megízlelni” áll a versben. A rasza jelent folyadékot, a fák ízes nedvét, ám átvitt értelemben általában ízt, hangulatot, érzelmet, különösképpen a szerelmet, illetve valaminek a lényegét, velejét.

nija-gūḍha-kārya tomāra prema āsvādana |
ānuṣaṅge prema-maya kaile tribhuvana ||280||
āpane āile more karite uddhāra |
ebe kapaṭa kara tomāra kona vyavahāra ||281||


(280) Saját titkos hivatásod e szeretet megízlelése,
ám ennek következtében a három világot is átfűtöd istenszeretettel.
(281) Személyesen magad jöttél, hogy felemelj és megszabadíts,
most mégis kerülgeted csak a forró kását. Miféle viselkedés ez?

Felemelj és megszabadíts: uddhāra, a szó elsődleges jelentése felemel, ám megment, megszabadít, megoltalmaz értelemben is használt szó.
Kerülgeted a forró kását: kapaṭa kara, cselesen, fondorlatosan viselkedsz, ám a félrevezetés hamisságának kárhoztatása helyett inkább a nyíltságot kéri számon Rámánanda.

tabe hāsi' tāṅre prabhu dekhāila svarūpa |
rasa-rāja mahābhāva dui eka rūpa ||282||


(282) Az Úr elmosolyodott, és feltárta neki saját valós formáját:
Raszarádzs és Mahábháva, ketten egy testben.

Raszarádzs a lelki ízek királya, Krsna, Mahábháva , a csupaszív érzelem pedig Rádhá.
Sríla Prabhupád kommentárjában Szvarúp Dámódar versét idézi:

rādhā kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir hlādinī-śaktir asmād
ekātmānāv api bhuvi purā deha-bhedaṁ gatau tau |
caitanyākhyaṁ prakaṭam adhunā tad-dvayaṁ caikyam āptaṁ
rādhā-bhāva-dyuti-suvalitaṁ naumi kṛṣṇa-svarūpam ||


Rádhá és Krsna szerelmének kibontakozása az isteni gyönyör-energia. Ők
ketten egy lélek, s bár hajdan a földön különváltak egymástól,
most Csaitanjának nevezik kettejük együttes alakját.
Krsnát magasztalom, kit Rádhá érzelmeinek ragyogása ölel körül!

dekhi' rāmānanda hailā ānande mūrcchite |
dharite nā pāre deha paḍilā bhūmite ||283||
prabhu tāṅre hasta sparśi' karāilā cetana |
sannyāsīra veṣa dekhi' vismita haila mana ||284||


(283) Megpillantva e formát Rámánanda a gyönyörtől elvesztette az eszméletét.
Képtelen volt tovább állni, a földre roskadt.
(284) Ekkor az Úr megérintette a kezét, Rámánanda pedig nyomban magához tért.
A szerzetesi ruhát látva megdöbbent.

āliṅgana kari' prabhu kaila āśvāsana |
tomā vinā ei-rūpa nā dekhe anya-jana ||285||
mora tattva-līlā-rasa tomāra gocare |
ataeva ei-rūpa dekhāiluṅ tomāre ||286||


(285) Az Úr magához ölelte őt, s e szavakkal nyugtatta meg:
Rajtad kívül más nem látta ezt a formát.
(286) Tisztában vagy a kedvteléseim és velem kapcsolatos lelki ízek valós természetével,
ezért tártam fel előtted e formám.

Tisztában vagy: gocare, azaz tehén-járásnyi, bejárt, belakott terület, átvitt értelemben otthonosan mozog valamilyen területen, vagy befolyása, hatalma van fölötte.

gaura aṅga nahe mora rādhāṅga-sparśana |
gopendra-suta vinā teṅho nā sparśe anya-jana ||287||
tāṅra bhāve bhāvita kari' ātma-mana |
tabe nija-mādhurya kari āsvādana ||288||


(287) Testem valójában nem világos (gaura), ez csupán Rádhá testének érintése,
és a pásztorok vezérének fián, Krsnán kívül nem érint ő senki emberfiát.
(288) Az ő érzelmei hatják át testem és elmém,
így ízlelem saját szerelmes hangulatom (nija mādhurya).

Bhaktivédánta Szvámí, Sríla Prabhupád ekképpen tolmácsolja Gauraszundar szavait: „Óh, Rámánanda, nem csupán egy világos bőrszínű személy áll előtted. Én vagyok Srí Krsna, s amit látsz, az örök formám megnyilvánulása, amely Srímatí Rádhárání testszínébe burkolózik. Srí Krsnán kívül senki sem érintheti Srímatí Rádháránít, ezért öltöm magamra Rádhiká érzelmeit, s így hódolok saját örömömnek. Ebben az örök formámban Srí Krsna édes mivoltát is megízlelem.” (Az élet végső célja)

tomāra ṭhāñi āmāra kichu gupta nāhi karma |
lukāile prema-bale jāna sarva-marma ||289||
gupte rākhiha, kāhāṅ nā kario prakāśa |
āmāra bātula-ceṣṭā loke upahāsa ||290||
āmi eka bātula, tumi dvitīya bātula |
ataeva tomāya āmāya ha-i sama-tula ||291||


(289) Előtted nem marad titokban semmilyen tettem,
még ha rejtegetném is, szereteted erejével mindent tudsz, a szívembe látsz.
(290) Ám tartsd titokban kérlek, ne tárd fel soha,
őrült tetteim csak kinevetné a világ.
(291) Én bolond vagyok, s te egy másik bolond.
Ezért egyformák vagyunk, te meg én.

ei-rūpa daśa-rātri rāmānanda-saṅge |
sukhe goṅāilā prabhu kṛṣṇa-kathā-raṅge ||292||
nigūḍha vrajera rasa-līlāra vicāra |
aneka kahila tāra nā pāila pāra ||293||
tāmā, kāṅsā, rūpā, sonā, ratna-cintāmaṇi |
keha yadi kāhāṅ potā pāya eka-khāni ||294||
krame uṭhāite seha uttama vastu pāya |
aiche praśnottara kaila prabhu-rāmarāya ||295||


(292) Ekképpen töltött tíz éjszakát Rámánanda Ráj társaságában
az Úr nagy boldogságban, a Krsnáról szóló elbeszélések zamatát ízlelve.
(293) Vradzsabéli szerelmes kedvtelések bensőséges témáit fontolták meg közösen,
ám bármennyit is beszéltek róla, nem értek a végére.
(294) Réz, ón, ezüst, arany és érintőkő –
mintha mindezt egy helyen találná az ember a föld mélyén.
(295) Fokozatosan, egymás után hozták a felszínre az egyre nemesebb fémeket,
az Úr kérdései és Rámánanda Ráj válaszai éppen ilyenek.

āra dina rāya-pāśe vidāya māgilā |
vidāyera kāle tāṅre ei ājñā dilā ||296||
viṣaya chāḍiyā tumi yāha nīlācale |
āmi tīrtha kari' tāṅhā āsiba alpa-kāle ||297||
dui-jane nīlācale rahiba eka-saṅge |
sukhe goṅāiba kāla kṛṣṇa-kathā-raṅge ||298||
eta bali' rāmānande kari' āliṅgana |
tāṅre ghare pāṭhāiyā karila śayana ||299||


(296) Másnap Csaitanja engedélyt kért Rámánanda Rájtól, hogy útnak indulhasson,
és búcsúzáskor ezt az utasítást adta neki:
(297) A világi ügyeket magad mögött hagyva menj Nílácsalba,
zarándokutam végeztével hamarost én is visszatérek oda.
(298) Mindketten Nílácsalban élünk majd,
s boldogan múlatjuk együtt az időt a Krsnáról szóló elbeszélések zamatait ízlelve.
(299) Így szólt, majd megölelte Rámánandát,
s miután hazaküldte, maga is nyugovóra tért.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

2020. szeptember 19., szombat

Rámánanda-szamvád – kérdések és válaszok


Ahogy közeledett az alkonyat, Rámánanda Ráj ismét felkereste Csaitanja Maháprabhut. Letelepedtek egy félreeső helyen, és folytatták a beszélgetést.


prabhu kahe – kon vidyā vidyā-madhye sāra |
rāya kahe – kṛṣṇa-bhakti vinā vidyā nāhi āra ||245||


(245) Az Úr szólt: Mely tudás minden bölcsesség közül a legfontosabb?
Rámánanda Ráj így felelt: Krsna-bhakti nélkül nincs semmilyen tudás.

kīrti-gaṇa-madhye jīvera kon baḍa kīrti |
kṛṣṇa-bhakta baliyā yāṅhāra haya khyāti ||246||


(246) A különféle elismerésre méltó dolgok közül melyik a legdicsőbb?
Krsna bhaktájának lenni – övé a legnagyobb hírnév.

sampattira madhye jīvera kon sampatti gaṇi |
rādhā-kṛṣṇe prema yāṅra, sei baḍa dhanī ||247||


(247) A számtalan vagyon közt mely gazdagság a legnagyobb?
Rádhá és Krsna iránti rajongó szeretet – aki ezzel bír, ő legvagyonosabb.

duḥkha-madhye kona duḥkha haya gurutara |
kṛṣṇa-bhakta-viraha vinā duḥkha nāhi dekhi para ||248||


(248) A szenvedések közt mely szenvedés a legsúlyosabb?
Krsna hívétől való elválásnál nem látok nagyobb szenvedést.

mukta-madhye kon jīva mukta kari' māni |
kṛṣṇa-prema yāṅra, sei mukta-śiromaṇi ||249||


(249) A megszabadultak közt ki a valóban megszabadult?
Kit rajongó szeretet fűz Krsnához, ő a megszabadultak koronaékszere.

gāna-madhye kona gāna – jīvera nija dharma |
rādhā-kṛṣṇera prema-keli – yei gītera marma ||250||


(250) A magasztaló énekek közül melyik dal az élőlény személyes dharmája?
A Rádhá-Krsna szerelmes kedvteléseit megéneklő – ez a dalok legbelsőbb titka”

śreyo-madhye kona śreyaḥ jīvera haya sāra |
kṛṣṇa-bhakta-saṅga vinā śreyaḥ nāhi āra ||251||


(251) Az áldásos (tettek) közt melyik a lélek számára a legfontosabb?
Krsna hívének társaságán kívül nincs más.

A śreyas a śrī melléknév középfoka, így szó szerinti jelentése jobb, kedvezőbb. Átvitt értelemben áldást, jólétet jelent.

kāṅhāra smaraṇa jīva karibe anukṣaṇa |
kṛṣṇa'-nāma-guṇa-līlā – pradhāna smaraṇa ||252||


(252) Mire emlékezzen az ember minden pillanatban?
Krsna neve, tulajdonságai és kedvtelései – ez a legfontosabb, erre emlékezzünk.

dhyeya-madhye jīvera kartavya kon dhyāna |
rādhā-kṛṣṇa-padāmbuja-dhyāna – pradhāna ||253||


(253) A meditáció fajtái közt melyik meditációt gyakorolja az ember?
Rádhá-Krsna lótuszlábainak meditációja – ez a legfontosabb.

sarva tyaji' jīvera kartavya kāhāṅ vāsa |
vraja-bhūmi vṛndāvana yāhāṅ līlā-rāsa ||254||


(254) Hol éljen az ember, miután mindent elhagyott?
Vradzsa-bhúmi földjén, Vrndávanban, a rásza-tánc színhelyén.

śravaṇa-madhye jīvera kon śreṣṭha śravaṇa |
rādhā-kṛṣṇa-prema-keli karṇa-rasāyana ||255||


(255) A megannyi tanulmányozható téma közül melyik a legkedvezőbb?
Rádhá-Krsna szerelmes kedvtelései, ezek jelentik a fül gyönyörét.

upāsyera madhye kon upāsya pradhāna |
śreṣṭha upāsya – yugala rādhā-kṛṣṇa nāma ||256||


(256) Az imádandók közt mi a leginkább imádandó?
Az isteni pár, Rádhá-Krsna neve a legáldásosabb imádandó.

mukti bhukti vāñche yei kāhāṅ duṅhāra gati |
sthāvara-deha, deva-deha yaiche avasthiti ||257||
arasa-jña kāka cūṣe jñāna-nimba-phale |
rasa-jña kokila khāya premāmra-mukule ||258||
abhāgiyā jñānī āsvādaye śuṣka jñāna |
kṛṣṇa-premāmṛta pāna kare bhāgyavān ||259||


(257) Mire jutnak azok, akik megszabadulásra, vagy érzékeik élvezetére vágynak?
Ők mozdulatlan testben, vagy dévák testében lakoznak majd.
(258) Az íztelen szárazság ismerői varjakként a tudás nimba gyümölcsét szürcsölik,
míg az ízeket értők – akár a kakukkok – a rajongó szeretet mangójának rügyét csipegetik.
(259) A szerencsétlen filozófusok a száraz tudást ízlelik,
míg a szerencsések a Krsna iránti rajontó szeretet nektárját kortyolják.

A mozdulatlan test a növényekre tett utalás.
A nimba kesernyés gyümölcsével szemben a mangó mézédes.

ei-mata dui jana kṛṣṇa-kathā-rase |
nṛtya-gīta-rodane haila rātri-śeṣe ||260||


(260) Mindketten elmerültek a Krsnáról szóló beszélgetés hangulatában,
táncoltak, énekeltek, vagy éppen zokogtak, míg rájuk nem virradt.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

2020. szeptember 5., szombat

Rámánanda-szamvád – az út


sādhya-vastu sādhana vinu keha nāhi pāya |
kṛpā kari' kaha, rāya, pābāra upāya ||197||


(197) (Az Úr folytatta:) A tökéletesség az ahhoz vezető út nélkül nem érhető el.
Kérlek szépen, Ráj, beszélj most az elérés módjáról!

A sādhana (eszköz, módszer, út) és a sādhya (elérendő cél, tökéletesség) szavak gyöke egyaránt a sādh – befejez, lezár, tökéletessé tesz. A sādhya a gyökből képzett beálló melléknévi igenév: befejezendő, tökélyre viendő – főnévként maga a tökéletesség. Az -ana képző (ha a szó főnév) a cselekvés megnevezésére utal: befejezés, tökéletessé tevés – és átvitt értelemben mindaz az eszköztár, minek révén elérhető a tökéletesség.

Az eszményekről való beszélgetés önmagában üres volna, szorosan hozzátartozik az eszmény elérésnek útja-módja is. A beszélgetés folytatása tehát erről, a legmagasabb eszmények elérésének módjáról szól majd.


rāya kahe – yei kahāo, sei kahi vāṇī |
ki kahiye bhāla-manda, kichui nā jāni ||198||
tribhuvana-madhye aiche haya kon dhīra |
ye tomāra māyā-nāṭe ha-ibeka sthira ||199||
mora mukhe vaktā tumi, tumi hao śrotā |
atyanta rahasya, śuna, sādhanera kathā ||200||


(198) Rámánanda Ráj így felelt: Csupán azokat a szavakat ismétlem melyek kimondására te késztetsz,
legyen az jó, vagy rossz. Azon túl nem tudok semmit.
(199) E három világban vajon ki lehetne józan,
ki maradhat szilárd illúziód táncában?
(200) Az ajkaimmal te beszélsz, és te is hallgatod szavaim –
bizony, roppant rejtélyes mindez. Halld hát most az elérés módjának (szádhana) kifejtését:

rādhā-kṛṣṇera līlā ei ati gūḍhatara |
dāsya-vātsalyādi-bhāve nā haya gocara ||201||
sabe eka sakhī-gaṇera ihāṅ adhikāra |
sakhī haite haya ei līlāra vistāra ||202||
sakhī vinā ei līIā puṣṭa nāhi haya |
sakhī līlā vistāriyā, sakhī āsvādaya ||203||
sakhī vinā ei līlāya anyera nāhi gati |
sakhī-bhāve ye tāṅre kare anugati ||204||
rādhā-kṛṣṇa-kuñjasevā-sādhya sei pāya |
sei sādhya pāite āra nāhika upāya ||205||


(201) Rádhá és Krsna kedvtelései felettébb bensőségesek,
nem ragadható meg a szolgai, szülői vagy más érzelemben.
(202) Mindenki közül egyedül csupán Rádhá barátnői pillanthatnak be ide,
hiszen ők e kedvtelések kiáradásai.

Pillanthatnak be ide: a bengáli eredeti az adhikāra („rá-tevés”) kifejezést használja, ami felhatalmazást, jogosultságot jelent, olyan tekintélyt, aki méltóvá vált valamire. Itt egy olyan sajátos látásmódról van szó, mely egyedül Rádhá közvetlen barátnőié.
Kiáradás
: a vistāra szó kiterjedést jelent. A Rádhá és Krsna szerelme Rádhá társnőin, barátnőin, a szakhíkon keresztül árad ki, ők érzik át azt igazán, ezért e bensőséges kedvtelésekhez ők közeledhetnek egyedül.

(203) A barátnők nélkül nincs ki táplálhatná e kedvteléseket,
ők árasztják ki őket, és ők is ízlelik.
(204) Mások számára nélkülük nincs út e kedvtelések felé,
ám aki a barátnők hangulatában őket követi,
(205) az Rádhá és Krsna erdei lugasbéli szolgálatát nyeri el.
E tökéletességhez másként lehetetlen hozzájutni.

Ugyanerről szól a vers:

vibhur api sukha-rūpaḥ sva-prakāśo 'pi bhāvaḥ
kṣaṇam api na hi rādhā-kṛṣṇayor yā ṛte svāḥ |
pravahati rasa-puṣṭiṁ cid-vibhūtīr iveśaḥ
śrayati na padam āsāṁ kaḥ sakhīnāṁ rasa-jñaḥ ||206||


(206) Bár mindent átható, maga a megtestesült boldogság, és önragyogó ez az érzelem,
Rádhá és Krsna szerelme, még egy pillanatra sem lehet meg az övéi nélkül.
Ők érzik ezen ízek teljességét, mely lelki gazdagsággal áradó, akár az Úr maga.
Ki ne keresne hát menedéket Rádhá barátnőinél, kik mindent tudnak a lelki ízekről!
(Krsnadász Kavirádzs gószvámí: Góvinda-lílámrta 10.17.)

Más szövegváltozatban a vers eleje így hangzik: vibhur atisukha-rūpaḥ – a megtestesült rendkívüli boldogság.

sakhīra svabhāva eka akathya-kathana |
kṛṣṇa-saha nija-līlāya nāhi sakhīra mana ||207||
kṛṣṇa saha rādhikāra līlā ye karāya |
nija-sukha haite tāte koṭi sukha pāya ||208||
rādhāra svarūpa – kṛṣṇa-prema-kalpalatā |
sakhī-gaṇa haya tāra pallava-puṣpa-pātā ||209||
kṛṣṇa-līlāmṛta yadi latāke siñcaya |
nija-sukha haite pallavādyera koṭi-sukha haya ||210||


(207) A barátnők természetében van egy megmagyarázhatatlan vonás:
soha nem merül fel bennük a gondolat, hogy Krsnával csupán a saját örömükre legyenek.
(208) Amilyen boldogságot okoznak Rádhiká kedvtelései Krsnával,
annak a boldogságnak ők a milliószorosát érzik.
(209) Rádhá eredeti természete szerint a Krsna iránti szerelem csoda-liánja,
barátnői pedig e növényke hajtásai, virágai és levelei.

csoda-lián: A mennyek növénye a kalpa-taru, a kívánságteljesítő fa, melynek az árnyékába érve az ember minden kívánsága teljesül. Ahogy a fára felkúszik a lián, éppúgy öleli Krsnát Rádhá – így a kalpa-latā, a kívánságteljesítő lián Rádhá jelképe.

(210) Amikor Krsna kedvteléseinek ambróziája öntözi a liánt,
a hajtások, virágok és levelek boldogsága milliószorosa a növény saját boldogságának.

Erről szól a vers is:

sakhyaḥ śrī-rādhikāyā vraja-kumuda-vidhor hlādinī-nāma-śakteḥ
sārāṁśa-prema-vallyāḥ kisalaya-dala-puṣpādi-tulyāḥ sva-tulyāḥ |
siktāyāṁ kṛṣṇa-līlāmṛta-rasa-nicayair ullasantyām amuṣyāṁ
jātollāsāḥ sva-sekāc chata-guṇam adhikaṁ santi yat tan na citram ||211||


(211) Vradzsa éj-lótusza holdjának gyönyört árasztó (hládiní) energiája Srí Rádhiká.
Az ő leglényege a rajongó szerelem, mely olyan akár egy lián. Barátnői e lián hajtásai, levelei és virágai, kik így azonosak vele.
E tündöklő növényt Krsna kedvteléseinek nektárjával megöntözve az őbennük
ébredő boldogság százszorosa a növény sajátjánál, s ebben semmi meglepő nincs.
(Krsnadász Kavirádzs gószvámí: Góvinda-lílámrta 10.16.)

Éj-lótusz: a kumuda olyan lótuszvirág, mely a telihold sugarainak érintésére bontja ki szirmait. Vradzsa éj-lótuszának Krsnacsandra a holdja, ám e hold (ami szokásosan a nektár forrása) a nektárt Rádhától nyeri. Lásd a fejezet korábbi verseiben:
(157) Megörvendezteti Krsnát, ezért mondják gyönyör-adónak (hládiní).
E sakti révén ő maga kóstolja az örömöket.
(158) A megtestesült öröm, Krsna így ízleli az örömöt,
ám a bhakták sokaságát is a gyönyör-adó (hládiní) energia örvendezteti meg.

yadyapi sakhīra kṛṣṇa-saṅgame nāhi mana |
tathāpi rādhikā yatne karāna saṅgama ||212||
nānā-cchale kṛṣṇe preri' saṅgama karāya |
ātma-kṛṣṇa-saṅga haite koṭi-sukha pāya ||213||
anyonye viśuddha preme kare rasa puṣṭa |
tāṅ-sabāra prema dekhi' kṛṣṇa haya tuṣṭa ||214||
sahaja gopīra prema nahe prākṛta kāma |
kāma-krīḍā-sāmye tāra kahi kāma-nāma ||215||


(212) Bár a barátnők nem gondolnak arra, hogy Krsna társaságában legyenek,
Rádhiká mégis nagy buzgalommal próbálkozik létrehozni az ilyen találkozókat.
(213) Változatos ürügyekkel küldi őket Krsnához, hogy elrendezze a találkát,
s ez neki milliószor nagyobb boldogságot jelent, mintha ő maga találkozna Krsnával.
(214) A (barátnők) egymás iránt érzett makulátlan szeretete fokozza a (szerelem) ízét,
s e szeretetük láttán Krsna maga is elégedetté válik.
(215) A gópík szeretetének természete, hogy nyoma sincs benne anyagi kéjnek,
ám mert hasonlatos a kéjes évődéshez, ezért kéjnek (káma) mondják.

premaiva gopa-rāmāṇāṁ kāma ity agamat prathām |
ity uddhavādayo 'py etaṁ vāñchanti bhagavat-priyāḥ ||216||


(216) A pásztorleányok szeretete kéjként híresült el,
bár Uddhava, s Magasztos Úr többi kedves híve is erre vágynak csupán.
(Rúpa gószvámí: Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.285-286.)

A vers első fele idézet a Szátvata-tantrából (4.12.):

premaiva gopa-rāmāṇāṁ kāma ity agamat prathām
ekaiva bhaktiḥ śrī-viṣṇoḥ prītir ity ucyate budhaiḥ
nirguṇatvād akhaṇḍatvād ānandatvād dvijottama ||


A pásztorleányok szeretete kéjként híresült el,
ám e Srí Visnu iránti kizárólagos szeretet a bölcsek prítinek nevezik,
mert anyagi vonásoktól mentes, töretlen, és gyönyörrel teli, ó bráhmana.

A príti szó jelentése: szeretet.
A Bhakti-raszámrta-szindhu versének második fele pedig a Bhágavata purána 10.47.58. versére tett utalás, melyben Uddhava ekképp a gópíkat magasztalja:

etāḥ paraṁ tanu-bhṛto bhuvi gopa-vadhvo
govinda eva nikhilātmani rūḍha-bhāvāḥ |
vāñchanti yad bhava-bhiyo munayo vayaṁ ca
kiṁ brahma-janmabhir ananta-kathā-rasasya ||


E pásztorleányok a legkiválóbb élőlények a földkerekségen
kik Góvinda, a mindenség lelke iránt táplálnak heves érzelmeket.
(Ilyen érzelmekre) vágynak a léttől rettegők, a bölcsek, és mi is.
Mire hát az isteni születések azoknak, kik a Végtelenről szóló történeteket ízlelik?

E versben a brahma-janma jelentése kétféle lehet, vagy Brahmá születésére, vagy a bráhmanák háromféle születésére utal (vér szerinti, beavatás szerinti, és az áldozat szerinti).

Mi hát a különbség a barátnők érzelmei és az anyagi kéj között?

nijendriya-sukha-hetu kāmera tātparya |
kṛṣṇa-sukha-tātparya gopī-bhāva-varya ||217||
nijendriya-sukha-vāñchā nāhi gopikāra |
kṛṣṇe sukha dite kare saṅgama-vihāra ||218||


(217) A kéj a saját érzékeink örömét célozza,
míg a gópík érzelmei csupán Krsna örömét kívánják.
(218) Szemernyi vágy nincs bennük saját érzékeik megörvendeztetésére.
Krsnának örömöt szerezni: a találkozásnak és kedvteléseknek ez ad értelmet.

yat te sujāta-caraṇāmburuhaṁ staneṣu
bhītāḥ śanaiḥ priya dadhīmahi karkaśeṣu |
tenāṭavīm aṭasi tad vyathate na kiṁ svit
kūrpādibhir bhramati dhīr bhavad-āyuṣāṁ naḥ ||219||


(219) Puha lótuszlábad durva keblünkre
óvatosan, finoman helyezzük, ó, kedves!
Ahogy az erdőt járod, vajon nem kínoznak
az apró kavicsok? Feldúl minket e gondolat, hiszen te vagy az életünk.
(Bhág. 10.31.19.)

A vers a gópík éneke című fejezet záróverse.

sei gopī-bhāvāmṛte yāṅra lobha haya |
veda-dharma-loka tyaji' se kṛṣṇe bhajaya ||220||
rāgānuga-mārge tāṅre bhaje yei jana |
sei-jana pāya vraje vrajendra-nandana ||221||
vraja-lokera kona bhāva lañā yei bhaje |
bhāva-yogya deha pāñā kṛṣṇa pāya vraje ||222||
tāhāte dṛṣṭānta – upaniṣad śruti-gaṇa |
rāga-mārge bhaji' pāila vrajendra-nandana ||223||


(220) Aki a gópík érzelmeinek nektárjára sóvárog,
az a véda, a dharma vagy a világ véleményét mellőzve imádja Krsnát.
(221) Aki őt imádja a szeretet példáját követő ösvényen (a rágánuga-bhaktin) járva,
az Vradzsában a pásztorok vezérének fiát éri el.
(222) Aki Vradzsa világának bármely érzelmében végzi imádatát,
az ahhoz az érzelemhez illő testet kapva éri el Krsnát Vrndávanban.

Világi mércével nem mérhető Rádhá és Krsna szerelme, s így a gópík érzelemvilága sem. Az őket követő hívő nem felelőtlen – ám nincs más mércéje, csakis ez a lobogó érzelem, így sem a világi erkölcs, sem a dharma rendje, de még a véda eszményei sem mérvadóak számára. A spontán szeretetben élőket (a gópíkat) követve kétségtelenül a gópík rajongásának tárgyát, Rádhá-Krsnát éri majd el.

(223) Példája ennek az upanisadok és a szentírások megtestesítői,
kik a spontán szeretet útján imádva érték el a pásztorok vezérének fiát.

nibhṛta-marun-mano 'kṣa-dṛḍha-yoga-yujo hṛdi yan
munaya upāsate tad arayo 'pi yayuḥ smaraṇāt |
striya uragendra-bhoga-bhuja-daṇḍa-viṣakta-dhiyo
vayam api te samāḥ sama-dṛśo 'ṅghri-saroja-sudhāḥ ||224||


(224) Ő él a szabályozott légzéssel és elmével, az érzékeik megszilárdításával jógát gyakorlók szívében,
őt imádják a bölcsek, ám még az ellenségei is elérik őt, mert szakadatlanul reá gondolnak.
E leányok pedig gondolataikat csupán a kígyókirály testéhez hasonlatos karjaira szegezik –
mi pedig hozzájuk hasonlóak, vélük azonosan látók, s lótuszlábad nektárjára vágyók vagyunk.
(Bhág. 10.87.23.)

sama-dṛśaḥ-śabde kahe sei bhāve anugati |
samāḥ-śabde kahe śrutira gopī-deha-prāpti ||225||
aṅghri-padma-sudhāya kahe kṛṣṇa-saṅgānanda |
vidhi-mārge nā pāiye vraje kṛṣṇa-candra ||226||


(225) Az „azonosan látó” kifejezéssel azt mondják: ugyanazt az érzelmet élik,
a „hasonlóak” szóval pedig azt, hogy a megszemélyesült szentírások gópí-testet nyernek,
(226) a „lótuszlábad nektárja” pedig a Krsna társaságából fakadó gyönyör.
Ám a rituális szeretet (vaidhi-bhakti) útján járva nem érhető el a vradzsabéli Krsnacsandra.

nāyaṁ sukhāpo bhagavān dehināṁ gopikā-sutaḥ |
jñānināṁ cātma-bhūtānāṁ yathā bhakti-matām iha ||227||


(227) E Magasztos Úr, a pásztorasszony fia nem érhető el oly könnyedén a test-tudatban élők,
a lemondásnak szentelődő tudósok, vagy akár a lelki természetben megállapodottak számára, mint az odaadó szeretettel felé fordulóknak.
(Bhág. 10.9.21.)

Baladév Vidjábhúsan e verset kommentálva a Krsnát nem egykönnyen elérők csoportjait az alábbiak szerint magyarázza: dehin (szó szerint „testes”, testetöltött): a világi tettekbe bonyolódó, test-tudatú; jñānin (tudó, bölcs): vezeklők, akik lelki természetüknek és a Felsőléleknek is alapos ismerői; ātma-bhūta (lélekben létező, vagy maga-teremtette): akik szilárdan és végérvényesen elkülönülnek a testtudattól, mint a Szanaka vezette kumárák, vagy pedig Suka által az előző versben említett Brahmára, Sivára, Laksmíra, és a többi kiválóságra vonatkozik.

ataeva gopī-bhāva kari aṅgīkāra |
rātri-dina cinte rādhā-kṛṣṇera vihāra ||228||
siddha-dehe cinti' kare tāhāṅñi sevana |
sakhī-bhāve pāya rādhā-kṛṣṇera caraṇa ||229||
gopī-ānugatya vinā aiśvarya-jñāne |
bhajileha nāhi pāya vrajendra-nandane ||230||
tāhāte dṛṣṭānta lakṣmī karila bhajana |
tathāpi nā pāila vraje vrajendra-nandana ||231||


(228) Ezért a gópík érzelmeit felvállalva
(az ember) gondoljon éjjel s nappal Rádhá és Krsna kedvteléseire,
(229) és szolgáljon odaát, lelki teste tudatában,
így Rádhá barátnői érzelmeivel Krsna lábát nyeri el.

lelki test: siddha-deha, azaz tökéletes, nem anyagi test.

(230) Ám a gópík követése nélkül, a fenség tudatában
imádva nem éri el a pásztorok vezérének fiát (Krsnát).
(231) Jó példa erre Laksmí imádata,
aki nem érte el a pásztorok vezérének fiát.

nāyaṁ śriyo 'ṅga u nitānta-rateḥ prasādaḥ
svar-yoṣitāṁ nalina-gandha-rucāṁ kuto 'nyāḥ |
rāsotsave 'sya bhuja-daṇḍa-gṛhīta-kaṇṭha-
labdhāśiṣāṁ ya udagād vraja-sundarīṇām ||232||


(232) Ez nem a hőn szeretett, mellkasán pihenő hitves, Srí iránti szívélyesség,
nem is a mennyek hajadonjainak lótusz-illatú szépsége, mit sem szólva másokéról!
A rásza-tánc ünnepén az Ő karjai ölelték nyakukat,
ebben az áldásban részesültek Vradzsa szépségei!
(Bhág. 10.47.60.)

E vers a fejezetben már felbukkant, a 80. strófa szintén idézi.

eta śuni' prabhu tāṅre kaila āliṅgana |
dui jane galāgali karena krandana ||233||
ei-mata premāveśe rātri goṅāilā |
prātaḥ-kāle nija-nija-kārye duṅhe gelā ||234||


(233) Ezt hallván az Úr megölelte őt,
és egymás vállát átkarolva könnyekre fakadtak.
(234) Így, a rajongó istenszeretetben elmerülve telt az éjszaka.
Reggel aztán mindketten távoztak, hogy eleget tegyenek kötelességeiknek.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

2020. augusztus 8., szombat

Rámánanda-szamvád – együttlét és elválás


prabhu kahe – jāniluṅ kṛṣṇa-rādhā-prema-tattva |
śunite cāhiye duṅhāra vilāsa-mahattva ||186||
rāya kahe – kṛṣṇa haya dhīra-lalita |
nirantara kāma-krīḍā yāṅhāra carita ||187||


(186) Az Úr szólt: Megértettem most Krsna és Rádhá szerelméről szóló igazságot,
ám kettejük szerelmes kedvteléseinek hevéről is vágyom hallani!
(187) Rámánanda Ráj így felelt: Krsna vakmerő és játékos.
Szakadatlan szerelmes játékok – ez az ő élete.

Vakmerő és játékos – dhīra-lalita. A dhīra jelentése bátor, vakmerő ugyanakkor a szó jelent józant is, míg a lalita játékos és szerelmes – dhīra-lalita a drámák egyik tipikus hős alakja, aki a bátor, eltökélt, ugyanakkor játékos is.


vidagdho nava-tāruṇyaḥ parihāsa-viśāradaḥ |
niścinto dhīra-lalitaḥ syāt prāyaḥ preyasī-vaśaḥ ||188||


(188) Leleményes üde ifjú, aki a járatos a dévaj tréfálkozásban,
ugyanakkor elszánt – ilyen a vakmerő és játékos hős, aki általában elbűvöli és irányítja kedvesét.
(Rúpa gószvámí: Bhakti-raszámrta-szindhu 2.1.230.)

rātri-dina kuñje krīḍā kare rādhā-saṅge |
kaiśora vayasa saphala kaila krīḍā-raṅge ||189||


(189) Éjt nappallá téve a bokrok közi ligetekben élvezi Rádhá társaságát.
Így telik fiatalsága, a szerelmes kedvtelések gyümölcseit ízlelve.

Fiatalsága: a szövegben szereplő kaiśora egészen pontosan serdülő életszakaszt jelent. A felcseperedő gyerek életszakaszait a szanszkrt nyelvben a következőképpen nevezik: bālya a csecsemő-, és óvodáskorú kisgyermekkor (azaz nagyjából az első öt év), a következő szakasz a paugaṇḍa, ami a kamaszkor kezdetéig tart (tíz éves korig), majd a kaiśora, a kamaszkor következik (tizenöt-tizenhat éves korig). Aztán az ifjúkor, a yauvana kezdődik.
Ám Krsna gyermekkorának szakaszait másként számolják. Az első három év és négy hónapot, amit Mahávanában töltöttek a pásztorok tekintik a bālya időszakának, a Gókulában töltött időt, míg hat éves és nyolc hónapos nem lett a paugaṇḍa idejének, majd a Nandagrámban töltött időt a kaiśora időszakának – egészen tíz éves és hét hónapos koráig, ekkor utazott ugyanis Akrúra szekerén Mathurába.
Ugyanakkor Krsna nem közönséges gyermek, a gyermekként töltött idő nem korlát, hanem játék a számára. A kisgyermekkor, a bālya idején környezete szeretetét a vātsalya rasa, a szülői gyöngédség hangulatában ízleli. A gyerekkor, a paugaṇḍa idején elsősorban barátai szeretetében, a sakhya rasában él, míg a kaiśora idején a mādhurya rasát, a gópík szerelmének hangulatait kóstolgatja.

vācā sūcita-śarvarī-rati-kalā-prāgalbhyayā rādhikāṁ
vrīḍā-kuñcita-locanāṁ viracayann agre sakhīnām asau |
tad-vakṣoruha-citra-keli-makarī-pāṇḍitya-pāraṁ gataḥ
kaiśoraṁ saphalī-karoti kalayan kuñje vihāraṁ hariḥ ||190||


(190) Amikor Krsna szavaival nyíltan az éjszaka gyönyöreire utalt, Rádhiká
szégyenében lehunyta szemeit. Ekkor ő – barátnői előtt –
ügyesen egy delfin képét rajzolt Rádhá keblére.
Így telt Hari fiatalsága, a bokrok közi ligetekben a szerelmes kedvtelések gyümölcseit ízlelve.
(Rúpa gószvámí: Bhakti-raszámrta-szindhu 2.1.231.)

A dhīra-lalita hős látszólag kézben tartja a helyzetet, és uralja a szereplőket. Valójában azonban maga is egyre mélyebben lekötelezetté válik. A történet első hallásra némileg aggályos: a hős kétszer is szégyenbe hozza a kedvesét annak barátnői előtt! Ám ezzel csak szorosabbra fűzi a szálakat mindannyiuk közt – a szégyenkezéssel való játék a korlátok teljes lebontását jelképezi, a feltétel nélküli teljes önátadás kibontakozását. Míg végül Krsna maga is azt mondja: „Képtelen vagyok ezt az elmondhatatlanul tökéletes találkozást kellően megszolgálni nektek, még az istenek élethossza alatt sem!” (Bhág. 10.32.22.)
A játék attól játék, hogy kétoldalú, azaz máskor Rádhá hallgattatja el, szégyeníti meg fortélyosan Krsnát. A költők által megénekelt egyik kedves ilyen jelenet, mikor az éj közepén Krsna Rádhá ajtajához oson, és halkan megkocogtatja az ajtót:

ko’yaṁ dvāri hariḥ prayāhy upavanaṁ śākhāmṛgeṇātra kiṁ
kṛṣṇo’haṁ dayite bibhemi sutarāṁ kṛṣṇaḥ kathaṁ vānaraḥ |
mugdhe’haṁ madhusūdano vraja latāṁ tām eva puṣpānvitām
itthaṁ nirvacanīkṛto dayitayā hrīṇo hariḥ pātu vaḥ ||

– Ki van itt az ajtónál? – Hari! – Menj csak tovább, a kertbe! Mit keres itt egy ágakon ugráló majom?
– Krsna vagyok, kedvesem! – Ó, jaj, nagyon félek: egy fekete majom vagy?!
– Szépségem, én vagyok, Madhuszúdana! – Nosza, akkor menj csak azokhoz a virágos bokrokhoz!
A kedvese által így elhallgattatott, s megszégyenített Hari oltalmazzon benneteket!

A vers Subhankara költeménye, a Szad-ukti-karnámrta (A füleket nektárral elárasztó szép szavak) című versgyűjteményből, 1.56.2. Krsna az ajtón kopog, ám a kopogásra felriadt Rádhá – bár jól tudja, hogy kedvese áll az ajtónál – nem engedi be, tréfálkozik vele. Halkan kiszól:
– Ki az?
– Hari – súgja Krsna. A szanszkrt nyelvben egy-egy szónak akár tucatnyi jelentése is lehet. A hari jelenthet színt: sárgászöldet, vörösesbarnát. A szó töve a hṛ elragad, elvesz, így aztán a vadakat elragadó oroszlán is hari, de a majom is. Rádhiká kicsúfolja hát Krsnát:
– Talán egy majom van itt? Nosza, a majom ugráljon csak a fák ágain, maradj hát kinn a kertben!
A śākhā-mṛga („ág-vad”) ágakon ugráló állatot jelent, majmot vagy mókust.
Krsna tovább kérleli:
– Engedj be, én vagyok az, Krsna!
A kṛṣṇa szó is értelmezhető többféleképpen, jelent többek között fekete színt is. Rádhá tehát így fűzi a szót
– Szóval te egy hatalmas, fekete majom volnál. Dehogy engedlek be, félek tőled!
– Madhuszúdana vagyok! – próbálkozik Krsna tovább. A név Krsnával kapcsolatban Madhu démon elpusztítóját jelenti. A madhu szó azonban mézet is jelent, a madhu-sūdana így méz-pusztítót, azaz méhet.
– Szóval méh vagy? Akkor csak keresgélj nektárt amott, a virágos bokroknál! – kacag Rádhá.

prabhu kahe – eho haya, āge kaha āra |
rāya kahe – ihā va-i buddhi-gati nāhi āra ||191||
yebā prema-vilāsa-vivarta eka haya |
tāhā śuni' tomāra sukha haya, ki nā haya ||192||
eta bali' āpana-kṛta gīta eka gāhila |
preme prabhu sva-haste tāṅra mukha ācchādila ||193||


(191) Az Úr szólt: Úgy van! kérlek, mondd tovább!
Rámánanda Ráj így felelt: Az értelem nem képes ennél messzebb menni.
(192) Bár van még egy dolog: a szerelmes kedvtelések átalakulása.
Ezt hallván nem tudom, elégedett leszel-e vagy sem.
Így szólt, majd egy maga komponálta dalt kezdett énekelni,
ám az Úr szeretetében nyomban betapasztotta száját.

pahilehi rāga nayana-bhaṅge bhela |
anudina bāḍhala, avadhi nā gela ||
nā so ramaṇa, nā hāma ramaṇī |
duṅhu-mana manobhava peṣala jāni' ||
e sakhi, se-saba prema-kāhinī |
kānu-ṭhāme kahabi vichurala jāni' ||
nā khoṅjaluṅ dūtī, nā khoṅjaluṅ ān |
duṅhukeri milane madhya ta pāṅca-bāṇa ||
ab sohi virāga, tuṅhu bheli dūtī
su-purukha-premaki aichana rīti ||194||


A vonzalom kezdetben a szemek táncát jelentette,
majd napról napra fokozódva minden határon túl nőtt.
Nem két személy – ő egy szerelmes férfi, és én egy szerelmes leány –,
hanem eggyé préselődött a két szív! Ez a Szerelem, tudom.
Ezek, barátom, mindazon szerelmes szavak, melyeket
Gyönyörűm színe elé érve, kérlek, mondj el, hisz talán már is feledett!
Valaha nem kereste őt hírnök, nem kereste senki más,
együtt voltunk, s a szerelem öt nyila fűzött össze bennünket.
Ám most, az elválás idején légy te hírvivőm!
Látod, ez a vége, ha ilyen határtalan szépségbe leszünk szerelmesek!

Rámánanda Ráj dala az elválás fájdalmában perzselődő Rádhá kesergő szavait énekli meg. Ez a hangulat, melyben Csaitanja is utolsó éveit éli – Rádhá hangulatában mindenütt Krsnát keresve. A szerelmes kedvtelések átalakulása (prema-vilāsa-vivarta) ez a kétségbeesett kutatás. Jele, hogy mindenütt és mindenben csak kedvesét látja a szerelmes, vagy vele kapcsolatosként érzékel mindent – miként Rádhá a fekete kérgű tamála fát Krsnának, vagy Csaitanja a tengerparti homokdűnéket Góvardhannak látja.

Az Amarakósa szerint a Szerelemisten öt nyila:

unmādanas tāpanaś ca śoṣaṇaḥ stambhanas tathā |
saṁmohanaś ca kāmasya pañca-bāṇāḥ prakīrtitāḥ ||


Mámorító (unmādana), perzselő (vagy hevítő: tāpana) sorvasztó (śoṣaṇa) és bénító (stambhana),
továbbá megigéző (sammohana) – ezeket ismerik a Szerelemisten öt nyilaként.

rādhāyā bhavataś ca citta-jatunī svedair vilāpya kramād
yuñjann adri-nikuñja-kuñjara-pate nirdhūta-bheda-bhramam |
citrāya svayam anvarañjayad iha brahmāṇḍa-harmyodare
bhūyobhir nava-rāga-hiṅgula-bharaiḥ śṛṅgāra-kāruḥ kṛtī ||195||


(195) Rádhá s a te szíved sellakját verítékeitekkel feloldva lassanként
egybeolvasztod, ó, Góvardhan ligeteinek elefánt-ura, így feledtetve az elválásból fakadó félreértést.
S hogy fokozd e csodát, magad festetted be itt, a világ-palota közepén
a friss szerelem bíbor-özönével, ó, mester, művésze a szerelemnek!
(Rúpa gószvámí: Uddzsvala-nílamani 14.155.)

A sellak természetes gyanta, vöröses vagy arany színárnyalatban lelhető fel. Dzsíva gószvámí megjegyzése szerint a sveda (veríték) szó az ellágyult szív kívül látható jelére, illetve a tűzforróra hevült érzelmekre is utal (a szó másik jelentése meleg, hőség). A friss szerelem (nava-rāga) az örök, ám mindig új ízeket jelentő transzcendentális szerelmet írja le. A citra pedig jelenthet csodát, különös és szépséges jelenséget, de képet, festményt is – Rádhá és Krsna ellágyult, s egybeolvadó szíve így Csaitanja alakját rajzolja ki.

prabhu kahe – sādhya-vastura avadhi ei haya |
tomāra prasāde ihā jāniluṅ niścaya ||196||


(196) Az Úr szólt: Ez a tökéletesség legvégső határa,
és kegyed révén most kétségtelenül megértettem.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

2020. július 25., szombat

Rámánanda-szamvád – hládiní sakti


ei ta' saṅkṣepe kahila kṛṣṇera svarūpa |
ebe saṅkṣepe kahi śuna rādhā-tattva-rūpa ||150||
kṛṣṇera ananta-śakti, tāte tina pradhāna |
cic-chakti, māyā-śakti, jīva-śakti-nāma ||151||
antaraṅgā, bahiraṅgā, taṭasthā kahi yāre |
antaraṅgā svarūpa-śakti sabāra upare ||152||


(150) (Rámánanda Ráj folytatta:)
Röviden beszéltem Krsna természetéről,
halld most összefoglalómat a Rádhá helyzetéről szóló tanról.
(151) Krsna energiái végtelenek, ám közülük három az alapvető,
tudatos (lelki) energia, illúziókeltő energia, és az élőlények – így nevezik őket.
(152) Más néven: belső rész, külső rész, és határhelyzetű.
Közülük a belső rész, a személyes energia a legfőbb.

A 119. strófában Csaitanja több témáról kérdez: Krsna természetéről, Rádhá természetéről, a raszáról, a prémáról. Rámánanda Ráj válaszában a 134-149. versekben Krsna természetéről beszélt, e szakaszban pedig Krsna energiáiról, kiemelten a hládiní saktiról, majd annak megtestesítőjéről, Rádháról szól.


Elsőként a megszámlálhatatlan isteni energiákat sorolja három nagy csoportba. A śakti szó szokásos fordítása: energia, ám a fogalom szélesebb az energia arisztotelészi „működésben lévő”, „valóságos” jelentésnél, magába foglalja az erőt, képességet, hatalmat is. Sőt, tulajdonképpen minden Istenhez tartozik, tőle ered, ezért minden – beleértve a világot és az élőlényeket is – isteni energia, śakti. (lásd: „Pók gyanánt burkolózik ősanyag-hálójába természete szerint az egyedüli Úr”, Svétásvatara up. 6.10.)
A csoportosítás alapja az Istennel való kapcsolatról való tudatosság. Az antar-aṅgā (belső rész) Istent magát jelenti, közvetlen környezetével együtt. Bahir-aṅgā (külső rész) neve az anyagvilágnak, melyet éppúgy áthat Isten, és éppúgy őhozzá tartozik, ám tudat nélküli tompa volta, vagy illúziója révén nem tudatos erről. Éppen ezért a belső rész a cit-śakti, a tudatos energia, míg a külső rész neve māyā-śakti, azaz illúzió, illúziókeltő energia. A harmadik rész e kettő közt ingadozik, ők az élőlények (jīva-śakti). E rész másik megnevezése taṭasthā-śakti, part-helyzetű, azaz határenergia. A taṭa szó partot jelent, s ha a parti fövenyre gondolunk, akkor nyomban szemléletessé válik az elnevezés: a föveny ugyan talaj, ám homokos, laza, vízzel átitatott, így víz is és szárazföld is. Határ-helyzetű, mert az illúziókeltő energia hatása alatt nem tudatos Istenhez fűződő örök kapcsolatáról, ám az illúzión túllépve tudatossá válhat róla – a külső energia hatása alól a belső energia hatása alá kerül.

A felosztás mindig hármas: a Rg-véda is arról beszél, hogy Visnu három léptével feszíti ki a mindenséget. Így a három rész újra meg újra felbukkan, akár különféle hármasságokra vonatkoztatva: föld, levegőég, menny vagy anyagvilág, Vaikuntha a fenséges lelki világ, és Gólóka, a rajongó szeretet világa, de a három időre, a három kötőerőre is gondolhatunk, ha csupán az anyagvilágra tekintünk.

A saktikat bemutató vers után hivatkozásként egy erről szóló slóka következik:

viṣṇu-śaktiḥ parā proktā kṣetrajñākhyā tathā parā |
avidyā-karma-saṁjñānyā tṛtīyā śaktir iṣyate ||153||


(153) Visnu energiája felsőbb, a mező-ismerő szintén felsőbb,
tudatlan tett jellegű a harmadik energiaként nevezett, ezektől eltérő.
(Visnu-purána 6.7.61.)

A Visnu-purána ezen részében Késidhvádzsa király beszél a jógáról, s ezen belül a Visnun való meditációról. A purána megelőző versei az anyagvilágot írják le, ehhez képest felsőbb Visnu belső világa, és a mező-ismerő (kṣetra-jña), az élőlény. A Bhagavad-gítá 13. fejezetének eleje beszél e mezőről: az érzékeken keresztül a birtoklás, az élvezet lakhelye, az anyagi test a mező (kṣetra), a világi tettek és az élvezet mezeje. A mező-ismerő pedig az élőlény, aki megtapasztalja a testi létezést, aki az „én és enyém” felfogással bírva kötődik ehhez a létezéshez, vagy ezt maga mögött hagyva megszabadul tőle. A Gítában folytatódik a gondolatsor: mező-ismerő éppúgy Isten is, Felsőlélekként – ám a Visnu-purána e versében a mező-ismerő önálló kategóriaként csupán az élőlényekre vonatkozik.

sac-cid-ānanda-maya kṛṣṇera svarūpa |
ataeva svarūpa-śakti haya tina rūpa ||154||
ānandāṁśe hlādinī, sad-aṁśe sandhinī |
cid-aṁśe samvit, yāre jñāna kari' māni ||155||


(154) Lét, tudat és boldogság jellegű Krsna eredeti természete,
ezért a személyes energiája szintén három rétű.
(155) A boldogság rész neve gyönyör-adás (hládiní), a lét-jellegű részé a lét teljessége (szandhiní)
a tudat-részé pedig szamvit (mindentudás), melyet tudásnak is neveznek.

hlādinī sandhinī samvit tvayy ekā sarva-saṁśraye |
hlāda-tāpa-karī miśrā tvayi no guṇa-varjite ||156||


(156) A gyönyöradás, a teljes létezés, és a mindentudás egy benned, s ez mindennek az alapja.
Mentes vagy az anyagi kötelékektől, melyek az örömöt, a szenvedést és a kettő elegyét okozzák.
(Visnu-purána 1.12.69.)

A végtelen isteni energiákat három nagy csoportba osztottuk, majd a belső energiát további három részre. A tudat-nélküli (acit) világgal szemben a lélekkel kapcsolatban három alapvető tulajdonságot sorolnak fel: sat, cit és ānanda. A sat létezőt jelent, a szó voltaképpen az as létigéből képzett folyamatos melléknévi igenév. Az élők első fontos tulajdonsága tehát maga a létezés. Az óind felfogás szerint a nemlétből nem keletkezik lét, így a létezés szükségképpen örökkévaló. A létező különféle formákat ölt, vagy a formák átalakulnak egymásba, ám a lét maga nem keletkezik, és nem szűnik meg. Miként a Bhagavad-gítá is megerősíti:

na jāyate mriyate vā kadācin
nāyaṁ bhūtvā bhavitā vā na bhūyaḥ |
ajo nityaḥ śāśvato’yaṁ purāṇo
na hanyate hanyamāne śarīre ||


Nem születik, s nem is hal meg soha,
nem keletkezett, s nem lesz ismét létrejövő.
Születetlen, örök, maradandó, ősi,
s a pusztuló testben sem hal meg. (Bg. 2.20.)

A létező érzékel, az érzékelő pedig feldolgozza a begyűjtött információkat, és szervezi, alakítja maga körül a világot. Ez a működés a lélek három alapvető tulajdonság közül már a másodikhoz, a tudatossághoz kapcsolódik. A cit tudatosságot, gondolatot, értelmet jelent – a tudatos létező pedig kutat. Kutatja a körülötte lévő világot, kutatja saját eredetét, ám a stabil, harmonikus élet lehetőségét is. Ez utóbbi már a harmadik alapvető tulajdonságból, a boldogság (ānanda) igényéből fakad.

Istennel kapcsolatban a lét-tudat-boldogság hármasa jóval mélyebb. A lét vele kapcsolatban a lét teljessége (sandhinī), a tudatosság egyenesen a minden tudása (samvit), a boldogság nem csupán annak keresése vagy megízlelése, hanem kiárasztása is: gyönyöradás (hlādinī). A hlādinī szó a hlād – örvendezik igéből származik. Az -in (nőnemben -inī) képző melléknevet képez a szóból, mint a magyar -os -es -ös képző. A hlādinī tehát jelentése tehát: „örömös”, amit örvendező, vagy gyönyört adó, boldogító értelemben is használnak. „A hládiní energia ad örömet Krsnának, és táplálja Krsna bhaktáit.” – olvassuk a Csaitanja-csaritámrtában (1.4.60.). Az óind tradíció személyként tekint mindenre, így ezen energiákat, isteni tulajdonságokat is egy-egy isteni személy forma képvisel. A lét teljességét az erőt adó és megalapozó Balarám képviseli, a mindentudást Vászudév-Krsna, míg a gyönyöradó energia személyes megjelenése Rádhá.

A Svétásvatara-upanisad is ugyanezt a három saktit írja le, csupán a szavak tűnhetnek első pillanatra másnak:

na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate
na tat-samaś cābhyadhikaś ca dṛśyate |
parāsya śaktir vividhaiva śrūyate
svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca ||


Teendője és (anyagi) érzékszerve nincs neki,
senki sem egyenlő, vagy több nála.
Felsőbb energiái sokfélék:
a tudás, az erő és a tett. (Svét. 6.8.)

Az erő (bala) a megalapozó, a létezést alátámasztó, energiával ellátó sakti. A fenség világában a végtelenség kígyója, Ananta-sésa jeleníti meg ezt a saktit, az ő összetekeredett teste alkotja az ágyat, amin Nárájan nyugszik. Nárájan a mindentudást képviseli… látszólag nem cselekszik – hiszen pihen a kígyó-ágyon –, ám tudatos mindenről, és akarata irányítja az egész mindenséget. Az upanisad hármasában ő a tudás (jñāna), míg a tett (kriyā) az aktív, az ösztönző, a kreatív energia, Laksmí. Rámánanda felsorolásában ez az energia a gyönyöradó, boldogító, a hlādinī śakti.

kṛṣṇake āhlāde, tā'te nāma hlādinī |
sei śakti-dvāre sukha āsvāde āpani ||157||
sukha-rūpa kṛṣṇa kare sukha āsvādana |
bhakta-gaṇe sukha dite hlādinī kāraṇa ||158 ||
hlādinīra sāra aṁśa, tāra prema nāma |
ānanda-cinmaya-rasa premera ākhyāna ||159||


(157) Megörvendezteti Krsnát, ezért mondják gyönyör-adónak (hládiní).
E sakti révén ő maga kóstolja az örömöket.
(158) A megtestesült öröm, Krsna így ízleli az örömöt,
ám a bhakták sokaságát is a gyönyör-adó (hládiní) energia örvendezteti meg.
(159) A gyönyör-adó (hládiní) energia lényegi részét rajongó szeretetnek (préma) nevezik.
A gyönyör és (lelki) tudatosság esszenciája a préma kifejtése.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád