Bejegyzések
... az első hat fejezet összefoglalása
... a második hat fejezet összefoglalása
namo’stu bhagavad-bhaktyai kṛpayā svāṁśa-leśataḥ |
jñānādiṣv api tiṣṭhet tat sārthakī-karaṇā yayā ||
ṣaṭke tṛtīye’tra bhakti-miśraṁ jñānaṁ nirūpyate |
tan-madhye kevalā bhaktir api bhaṅgyā prakṛṣyate ||
trayodaśe śarīraṁ ca jīvātma-paramātmanoḥ |
jñānasya sādhanaṁ jīvaḥ prakṛtiś ca viśiṣyate ||
Hódolat az Úr iránti odaadó szeretetnek! Ha kegyesen csupán szemernyi is
lakozik belőle a gjánában, s más hasonló folyamatokban, beteljesíti azokat.
Az utolsó hat fejezetben többnyire az odaadással vegyített tudásról lesz szó,
ám a közepén módot talál a kizárólagos odaadás kiemelésére is.
A tizenharmadik fejezet az anyagi test, az egyéni- és felsőlélek, valamint
a róluk szóló tudás módjai, az élőlény és az anyagi természet fogalmát pontosítja.
Az előző fejezetek témája a bhakti, a Gítá harmadik harmada azonban elsősorban a tudásról szól. Ám a tudás csak akkor vezethet sikerre, ha odaadással vegyül.
dvayoḥ kṣetrajñayor madhye jīvātmā kṣetra-dharma-bhāk |
badhyate mucyate jñānād ity adhyāyārtha īritaḥ ||13||
A (tettek) mezejének két tudója közül az egyéni lélek osztozik a tettekhez kötődő kötelességekben,
ám az ilyen megkötött, rab lélek a tudás révén megszabadul – erről szól e fejezet.
guṇāḥ syur bandhakās te tu phalair jñeyāś caturdaśe |
guṇātyaye cihna-tatir hetur bhaktiś ca varṇitā ||
A gunák kötelékek. Ezeket eredményeikkel együtt vizsgálja a tizennegyedik fejezet.
A szerető odaadás az oka mindazon jeleknek, melyek a kötőerők megszűnését mutatják.
A guṇa szó tulajdonságot, minőséget jelent (a sattva, rajas és tamas hármasát), ugyanakkor szálat, köteléket, akár íjhúrt is. Visvanáth megállapítja, hogy a guṇa (mint három minőség) az anyagvilághoz láncoló kötelék – ezt fejezzük ki mikor a „kötőerő” kifejezéssel fordítjuk e szót.
anartha eva traiguṇyaṁ nistraiguṇyaṁ kṛtārthatā |
tac ca bhaktyaiva bhavatīty adhyāyārtho nirūpitaḥ ||14||
A (lelki élet előtt tornyosuló) akadályok a három kötőerő következményei, míg a célba érés mentes a kötőerőktől,
és a szerető odaadás révén következik be – ezt állapítja meg e fejezet.
saṁsāra-cchedako’saṅga ātmeśāṁśaḥ kṣarākṣarāt |
uttamaḥ puruṣaḥ kṛṣṇaḥ iti pañcadaśe kathā ||
A világi lét (fáját) kivágó, kötetlen lélek Isten része. A gyarlót és a tévedhetetlent is
felülmúló Legfőbb Személy Krsna – a tizenötödik fejezet erről szól.
Az anyagi lét fájáról, s annak kivágásáról a fejezet elején, míg a gyarlón és tévedhetetlenen túli Legfőbb személyről a 15.16-18. versekben olvashatunk.
jaḍa-caitanya-vargāṇāṁ vivṛtaṁ kurvatā kṛtam |
kṛṣṇa eva mahotkarṣa ity adhyāyārtha īritaḥ ||15||
E szolga (a szerző, Visvanáth) világossá tette a tudatnélküli anyag és a lélek különbségét.
Krsna a legfőbb – ez a fejezet jelentése.
ṣoḍaśe sampadaṁ daivīm āsurīm apy avarṇayat |
sargaṁ ca dviviadhaṁ daivam āsuraṁ prabhur ākṣayat ||
A tizenhatodik fejezetben az Úr az isteni és démoni felvirágzás jellemzőit magyarázta el,
és a kétféle mentalitást, az istenit és a démonit foglalta össze.
āstikā eva vindanti sad-gatiṁ santa eva te |
nāstikā narakaṁ yāntīty adhyāyārtho nirūpitaḥ ||16||
A vallás útján járó szentek elérik a végső célt,
míg az istentagadók a pokolba jutnak – erről szól e fejezet.
atha saptadaśe vastu sāttvikaṁ rājasaṁ tathā |
tāmasaṁ ca vivicyoktaṁ pārtha-praśnottaraṁ yathā ||
E tizenhetedik fejezetben a jóságot, a szenvedélyt, és
a tompaságot elemzik külön-külön, Pártha kérdését megválaszolva.
ukteṣu vividheṣv eva sāttvikaṁ śraddhayā kṛtam |
yat syāt tad eva mokṣārtham ity adhyāyārtha īritaḥ ||17||
E sokféle jellemző közül csakis a jó, és hitben gyökerező élet
vezethet az üdvösség felé – ezt mondja a fejezetben az Úr.
sannyāsa-jñāna-karmādes traividhyaṁ mukti-nirṇayaḥ |
guhya-sāratamā bhaktir ity aṣṭādaśa ucyate ||
Ismerteti a lemondás, a tudás, a tett, s a többi (kötőerők szerinti) háromféle módját, megvizsgálja az üdvösséget,
s a titkok leglényegét, a szerető odaadást beszéli el a tizennyolcadik fejezetben.
sārārthavarṣiṇī viśva-janīnā bhakta-cātakān |
mādhurī dhinuyād asyā mādhurī bhātu me hṛdi ||18||
E mindenkire áldást hozó mű, a Szárártha-varsiní méze örvendeztesse meg a csátaka-madárként szomjazó bhaktákat, és zamata tárulkozzék fel szívemben is.
A csátaka madárról úgy tartják, hogy csak esőcseppeken él – a bhakták is hasonlóképp szomjazzák Krsna tanítását, s a Gítá kommentárjának édes záporát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése