Bejegyzések
(... az első hat fejezet összefoglalása)
kadā sad-ānanda-bhuvo mahāprabhoḥ
kṛpāmṛtābdheś caraṇau śrayāmahe |
yathā tathā projjhita-mukti-tat-pathā
bhakty-adhvanā prema-sudhām ayāmahe ||
Maháprabhu a lelki boldogság hajléka,
a könyörület nektáróceánja. Vajon mikor folyamodunk lábaihoz oltalomért,
hogy magunk mögött hagyva az üdv-keresés útját,
a bhakti ösvényén a rajongó szeretet nektárjához érhessünk?
saptame bhajanīyasya śrī-kṛṣṇaiśvaryam ucyate |
na bhajante bhajante ye te cāpy uktāś caturvidhāḥ ||7||
A hetedik fejezet az imádandó Srí Krsna nagyságáról szól,
s a négyféle (emberről), akik imádják, s akik nem imádják őt.
Az aiśvarya szó az īśvara (hatalmas, erős, valamire képes, úr, Isten) szóból képzett fogalom, jelentése emberfölötti erő, felsőbbség, isteni hatalom.
pārtha-praśnottaraṁ yogaṁ miśrāṁ bhaktiṁ prasaṅgataḥ |
śuddhāṁ ca bhaktiṁ provāca dve gatī api cāsṭame ||
Ardzsuna kérdéseire válaszolva a jógával kevert bhaktiról
és a tiszta bhaktiról beszél, továbbá a kétféle útról (mellyel az ember távozhat e világból).
bhaktānāṁ sarvataḥ śraiṣṭhyaṁ pūrvoktaṁ teṣv api sphuṭam |
ananya-bhaktasyety artho’trādhyāye vyañjito’bhavat ||8||
A bhakták mindenek feletti nagyságáról már korábban is volt szó. Köztük nyilvánvalóan
az osztatlan odaadású a legfőbb – ezt fejti ki ebben a fejezetben.
Az „osztatlan odaadású” (ananya-bhakta) az alábbi versre utal:
puruṣaḥ sa paraḥ pārtha bhaktyā labhyas tv ananyayā |
yasyāntaḥ-sthāni bhūtāni yena sarvam idaṁ tatam ||22||
„A Legfelsőbb Személy – akiben a lények lakoznak, s aki betölt mindent – csakis színtiszta odaadással érhető el, Pártha.” (Bg. 8.22.)
ārādhyatve prabhor dāsair aiśvaryaṁ yad apekṣitam |
tat śuddha-bhakter utkarṣaś cocyate navame sphuṭam ||
Az Úr imádatához szükséges, hogy szolgáik tisztában legyenek uruk isteni természetével –
erről, s a tiszta odaadás emelkedettségéről beszél nagyon világosan a kilencedik fejezet.
pātrāpātra-vicāritvaṁ sva-sparśāt sarva-śodhanam |
bhakter evātraitad asyāḥ rāja-guhyatvam īkṣyate ||9||
Megfontolja ki méltó, s ki méltatlan, ám érintésével mindenkit (egyaránt) megtisztít
az istenszeretet – ez a királyi titok.
„Megfontolja ki méltó, s ki méltatlan”: egyesek az Indra vezette félistenekhez fordulva közvetve imádnak engem (9.20.), mások közvetlenül felém fordulnak – mondja Krsna. Ám a bhakti mindenkit megtisztít, akár a gonosztevőket is (9.30.)
aiśvaraṁ jñāpayitvoce bhaktiṁ yat saptamādiṣu |
sa-rahasyaṁ tad evoktaṁ daśame sa-vibhūtikam ||
A hetedik fejezettől kezdődő rész az isteni mindenhatóságot kifejtve beszélt a bhaktiról.
Ennek titkát, s önnön isteni fenségét tárja fel a tizedik fejezet.
viśvaṁ śrī-kṛṣṇa evātaḥ sevas tad-dattayā dhiyā |
sa evāsvādya-mādhurya ity adhyāyārtha īritaḥ ||10||
Minden Srí Krsna. Ezért a tőle kapott értelemmel őt szolgálva
ízlelhető meg igazán ő, a mézédes nektár – ez a fejezet jelentése.
ekādaśe viśvarūpaṁ dṛṣṭvā sambhrānta-dhīḥ stuvan |
pārtha ānandito darśayitvā svaṁ hariṇā punaḥ ||
A tizenegyedik fejezetben az univerzális forma látványától zaklatottá vált, s fohászokat zengő
Párthát örvendeztette meg Hari, mikor ismét saját alakjában mutatkozott.
kṛṣṇasyaiva mahaiśvaryaṁ mamaivāsmin raṇe jayaḥ |
ity arjuno niścikāyety-adhyāyārtho nirūpitaḥ ||11||
Krsnáé az isteni hatalom, s az enyém lesz e harcban a győzelem!
– vált világossá Ardzsuna számára – ez a fejezet jelentése.
dvādaśe sarva-bhaktānāṁ jñānibhyaḥ śraiṣṭhyam ucyate |
bhakteṣv api praśasyante ye’dveṣādi-guṇānvitāḥ ||
A tizenkettedik fejezet elbeszéli, miképpen teljesebb a gjánánál a bhakti.
A bhaktákban elcsendesednek a (rossz tulajdonságok), őket a „gyűlölködéstől mentes”, s a többi erény jellemzi.
A strófa első fele szó szerinti fordításban: „a tizenkettedikben minden(féle) bhaktának a gjáníkhoz képesti felsőbbsége beszéltetik el.” A Gítá 12.6-8. verseiben Krsna a legmagasabb rendű odaadásról szól, majd a felsorolja az ehhez vezető állomásokat. A „minden” szóval Visvanáth ezen állomásokra utal: a szív útjának, a bhaktinak bármely fokozata felette áll az értelem útjánál, a gjánánál.
A fejezet utolsó nyolc versében Krsna híveinek jótulajdonságait magasztalja. Akár egy himnusz, a „ki az én hívem, az kedves nekem” (yo mad-bhaktaḥ sa me priyaḥ) refrénnel.
sarva-śreṣṭhā sukha-mayī sarva-sādhya-susādhikā |
bhaktir evādbhuta-guṇety adhyāyārtho nirūpitaḥ ||
nimba-drākṣe iva jñāna-bhaktī yadyapi darśite |
ādīyate tad apy ete tat-tad-āsvāda-lobhibhiḥ ||12||
A legkiválóbb az öröm-természetű, minden célt tökéletesen beteljesítő
istenszeretet, s ennek csodás természetéről szól a fejezet.
A gjánát és a bhaktit, mint a citromot és a szőlőt említi –
mindegyiket elfogadják azok, kik éppen azt az ízt kívánják.
A vers a nimba (ním) fa keserű gyümölcsét állítja szembe az édes szőlővel – a hasonlatot honosítottam, a nimba helyére így került a savanyú citrom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése