telihold üzenete - támogatás

vanāni dahato vahneḥ sakhā bhavati mārutaḥ |
sa eva dīpanāśāya kṛśe kasyāsti sauhṛdam ||

Az erdőket felégető (hatalmas) tűznek barátja lesz a szél,
ám ugyanez a barát kicsiben eloltja a mécsest.

A verset olvasva felmerül a kérdés: valóban, ez nem a világi lét rendje? A világ támogat, ha erősnek lát, ám elsodor, ha gyengének mutatkozol. Míg a könyörület világában a gyengét, az elesettet emelik fel az erősek! Ám ismerni kell a világ működését akkor is, ha a szívünkben más eszményeket táplálunk. Egy régi történet szerint volt egy kígyó, aki elszegődött egy mester mellé növendéknek. Így aztán a viselkedése is tapintatos, finom lett. Ám az emberek látván ezt, rögvest visszaéltek a jóságával, kövekkel meg botokkal támadtak rá. A kígyó, mikor legközelebb találkozott a mesterével, panaszkodott neki: Gurudév, felhagytam azzal a rossz szokásommal, hogy megmarjam az ártatlan élőlényeket, ám most ők dobálnak engem. Mestere így tanította: Ne marj meg senkit, de el ne felejtsd a csuklyádat kiterjeszteni, mintha marni akarnál! Támadóid mind elmenekülnek majd.
A növendék - bár bensőjében tűzvihar ég -, viselkedjék szerény mécsesként. Ám ha a világ eltiporná, ne hagyja magát, emelje fel csuklyáját... ne ragadja el a hév, maradjon józan, de ne hagyja magát.

telihold üzenete - a haszontalan ember

amantram akśaraṁ nāsti nāsti mūlam anauśadham |
ayogya puruśaḥ nāsti yojakas tatra durlabhaḥ ||

Nincs betű, mely ne volna mantrába foglalható,
nincs gyökér, mely ne volna gyógyszer,
hasonlóképpen nincs haszontalan ember,
legfeljebb a jó szervező található meg nehezen.

A jó szervező az, aki a mások szerint haszontalannak tűnő ember számára is megtalálja a hozzáillő, s a tulajdonságait leginkább kibontakoztató feladatot – mindenkinek megvan a maga feladata a világ jobbításában. A vers hasonlata a gyógyítás klasszikus eszköztárát sorolja: a gyógyfű, a mantra (és harmadikként a drágakő) az óind orvoslásban használatos eszközök. A szervező szó (a szanszkrtban: jódzsaka) töve ismerős lehet a jógázóknak is: a jóga jelentése összekapcsolás, a jódzsaka, a szervező a feladathoz kapcsolja azok beteljesítőit.

telihold üzenete - dharma

Boldogok akarunk lenni. Ez minden törekvésünk.
De mi a boldogság?
A testi-embernek testi jóérzések: rakott tál, tölt kancsó, heverés, állat-gyilkolás, kártya, no meg a pénz, amely ezeknek a meg nem szűnését biztosítja.
A lelki-ember tudja már, hogy ezek illékony javak; van ezeknél különb, tartósabb. Ő már a salaktalan jóra tör, olyan javakra, amely után nem marad keserű szájíz, amelyeket nem követ levertség, bánat, üresség érzete.
(Gárdonyi Géza)

āhāra nidrā bhaya maithunaṁ ca
sāmānyaṁ etad paṣubhir narāṇāṁ |
dharmo hi teśāṁ adhiko viṣeśaḥ
dharmeṇa hīnāḥ paṣubhis samānāh ||

Az ember evése, alvása, félelme és párzása akár az állaté.
Csakis a dharma különböztet meg, dharma nélkül az ember olyan, mint az állat.

A dharma szót nehéz egy szóval kifejezni magyarul: jelent vallást, erényt, kötelességet, törvényt, jogot, jámborságot... s ezt mind együtt. Talán közelebb jutunk a fogalomhoz, ha megvizsgáljuk a szó eredetét: a dhr ige jelentése "fenntart", a dharma így az az elv, ami fenntartja a mindenséget. Ebben mindenkinek megvan a maga hivatása, ez az ő saját (szva) dharmája. Tulajdonképpen nem is egyféle saját dharmánk van: férfi vagyok vagy nő, felnőtt vagy gyermek - e változó helyzetekből megannyi eltérő kötelesség, megannyi dharma fakad. S mindezen változó körülmény mögött ott az állandó, örök dharma: Isten szeretetének viszonzó részesévé válni - ez a lélek örök dharmája.

mindenkitől tanulhatsz

A szanszkrt nyelvű irodalomban különösképpen kedveltek a versbe foglalt bölcsességek, kádenciák. A megnevezésük subhāṣita, azaz szép beszéd (su-bhāṣita), ékesszólás. A subhāṣita-gyűjtemények leggyakrabban erkölcsi tanításokat, jótanácsokat tartalmaznak, de találhatunk benne szellemes fejtörőket, vagy egyszerűen szép verseket is. Az alábbi szöveg a sikeres élet receptjét nyújtja át az olvasónak.

siṁhād ekaṁ bakād ekaṁ śikṣec catvāri kukkuṭāt |
vāyasāt pañca śikṣec ca ṣaṭ śunas trīṇi gardabhāt ||

Az oroszlántól és a gémtől egyet-egyet, a kakastól négy,
a varjútól öt, a kutyától hat, a szamártól pedig három tulajdonságot tanuljon meg (az ember).

prabhūtaṁ kāryam alpaṁ vā yan naraḥ kartum icchati |
sarvārambheṇa tat kāryaṁ siṁhād ekaṁ pracakṣate ||

Legyen a feladat nagy vagy csekélyke, amit az ember tenni készül,
azt tegye teljes erejével – ezt (tanulja meg) az oroszlántól.

Az ārambha szó kezdetet jelent. A „teljes erejével” így azt jelenti, hogy rögtön az első pillanattól kezdve céltudatosan cselekedjék, ugyanakkor gondosan előkészítve mindent – az ārambha az előkészületre is vonatkozik.

indriyāṇi ca saṁyamya bakavat paṇḍito naraḥ |
deśa-kāla-balaṁ jñātvā sarva-kāryāṇi sādhayet ||

A bölcs ember, a gémhez hasonlóan uralja érzékeit,
a helyet, az időt, s erejét felmérve teljesíti be minden feladatát.

A gém nyugodt mozdulatlansággal várakozik a vízben állva, míg a hal közelebb nem úszik, s akkor villámgyors mozdulattal határozottan lecsap. Uralja, s használja az ember az érzékeit ilyen céltudatosan.
A szövegnek kétféle változata is ismeretes. A jelen változat a Dél-Indiában élt Baddéna (1220-1280) Níti-szára (Az erény esszenciája) című gyűjteményéből való (82-89. versek), ám az eredeti forrás Csánakja (Kr.e. 300 körül) műve, a Níti-darpana (Az erény tükre), melyben szövegünk a 6.15-22. rész. A két változat csupán e versben tér el egymástól, ez Csánakjánál így hangzik: indriyāṇi ca saṁyamya rāgadveṣa-vivarjitaḥ | sama-duḥkha-sukhaḥ śāntaḥ tattva-jñaḥ sādhur ucyate || „A bölcs uralja érzékeit, feledi a vonzalmat és gyűlöletet, / örömben és bánatban kiegyensúlyozott, higgadt, s a valóság tudója.”

pratyutthānaṁ ca yuddhaṁ ca saṁvibhāgaṁ ca bandhuṣu |
svayam ākramya bhuktaṁ ca śikṣec catvāri kukkuṭāt ||

(Korán) kel, harcos, (mindenét) megosztja a társaival,
maga szerzi az ételét – e négyet tanulja a kakastól.

A kakas harcos, azaz kiáll az igazáért, szövetségeseivel pedig megoszt mindent. Az ākram gyök jelentései: odamegy, megszerez, legyőz, a bhukta pedig evést, ételt, de élvezetet is jelent így a svayam ākramya bhuktam értelmezhető így is: „önmagát legyőzve élvezett”, azaz boldogságát abból meríti, hogy úrrá lesz önmagán.

gūḍha-maithuna-dhīratvaṁ kāle kāle ca saṁgraham |
apramattam aviśvāsaṁ pañca śikṣec ca vāyasāt ||

Titokban párosodik, állhatatos, minden időben gyűjtöget,
figyelmes és gyanakvó – ezt az ötöt tanulja a varjútól.

bahvāśī svalpa-santuṣṭaḥ sunidro laghu-cetanaḥ |
svāmi-bhaktaś ca śūraś ca ṣaḍ ete śvānato guṇāḥ ||

Sokra vágyik, de nagyon kevéssel is beéri, mélyen alszik, ám könnyen feleszmél,
hűséges a gazdájához és bátor – e hat a kutya jó tulajdonsága.

suśrānto’pi vahed bhāraṁ śītoṣṇau na ca paśyati |
santuṣṭaś carate nityaṁ trīṇi śikṣec ca gardabhāt ||

Viszi a terhét, még ha nagyon kimerült is, tekintet nélkül hidegre-melegre,
s mindig elégedett – e hármat tanulja meg a szamártól.

ya etān viṁśati-guṇān ācariṣyati mānavaḥ |
kāryāvasthāsu sarvāsu ajeyaḥ sa bhaviṣyati ||

Az az ember, aki e húsz tulajdonság szerint cselekszik,
minden helyzetben győzedelmeskedik.

ki az ott az ajtónál?

Rádhá és Krsna csipkelődő évődése népszerű témája a szanszkrt költészetnek. Az alábbi vers Subhankara költeménye, a Szad-ukti-karnámrta című versgyűjteményben találtam (1.56.2.). A gyűjtemény e témájú többi versét a Padjávalíban is olvashatjuk.

ko’yaṁ dvāri hariḥ prayāhy upavanaṁ śākhāmṛgeṇātra kiṁ
kṛṣṇo’haṁ dayite bibhemi sutarāṁ kṛṣṇaḥ kathaṁ vānaraḥ |
mugdhe’haṁ madhusūdano vraja latāṁ tām eva puṣpānvitām
itthaṁ nirvacanīkṛto dayitayā hrīṇo hariḥ pātu vaḥ ||

kaḥ – ki; ayam – ez; dvāri – ajtónál; hariḥ – Hari (vagy majom); prayāhi – menj el!; upavanam – ligetbe (kertbe); śākhā-mṛgeṇa – majommal; atra kim – itt mi? (mi szükség itt egy majomra?); kṛṣṇaḥ – Krsna (vagy fekete); aham – én; dayite – kedvesem!; bibhemi – félek; sutarām – nagyon; kṛṣṇaḥ – fekete; katham – hogyan (csodálkozás); vānaraḥ – majom; mugdhe – szépségem!; ahaṁ – én; madhusūdanaḥ – Madhu ellensége, vagy méh („mézpusztító”); vraja – menj!; latām – liánhoz; tām – hozzá; eva – bizony; puṣpa-anvitām – a virággal rendelkezőhöz; ittham – így; nirvacanī-kṛtaḥ – elhallgattatott; dayitayā – kedvese által; hrīṇaḥ – megszégyenített; hariḥ – Hari; pātu – oltalmazzon; vaḥ – benneteket

– Ki van itt az ajtónál?
– Hari!
– Menj csak tovább, a kertbe! Mit keres itt egy ágakon ugráló majom?
– Krsna vagyok, kedvesem!
– Ó, jaj, nagyon félek: egy fekete majom vagy?!
– Szépségem, én vagyok, Madhuszúdana!
– Nosza, akkor menj csak azokhoz a virágos bokrokhoz!
A kedvese által így elhallgattatott, s megszégyenített Hari oltalmazzon benneteket!

Az éj közepén Krsna megkocogtatja Rádhiká ajtaját, aki halkan kiszól:
– Ki az?
– Hari – súgja Krsna. A szanszkrt nyelvben egy-egy szónak akár tucatnyi jelentése is lehet. A hari jelenthet színt: sárgászöldet, vörösesbarnát. A szó töve a hṛ elragad, elvesz, így aztán a vadakat elragadó oroszlán is hari, de a majom is. Rádhiká kicsúfolja Krsnát:
– Talán egy majom van itt? A majom ugráljon csak a fák ágain, maradj hát csak a kertben!
A śākhā-mṛga („ág-vad”) ágakon ugráló állatot jelent, majmot vagy mókust.
Krsna tovább kérleli:
– Engedj be, én vagyok az, Krsna!
A kṛṣṇa szó is értelmezhető többféleképpen, többek között fekete színt is jelent. Rádhá tehát így fűzi a szót
– Szóval te egy fekete majom volnál. Akkor félek ám tőled!
– Madhuszúdana vagyok! – próbálkozik Krsna tovább. A név Madhu démon elpusztítóját jelenti. A madhu azonban mézet is jelent, a madhu-sūdana így méz-pusztítót, azaz méhet.
– Szóval méh vagy? Akkor szállj csak oda, a virágos bokrokhoz! – feleli Rádhá.

PDF

Eltűnődtem azon, közreadjam-e a verset, vagy sem. A téma nagyon kedves a számomra, ám a gyűjtemény többi verséhez képest ezt gyengébbnek tartom. Végül úgy döntöttem, a teljesség kedvéért, illusztrációképpen megosztom.

.

Lókanáth

Az alábbi verset egy szanszkrt versgyűjteményben találtam… finom fanyar humora miatt rögtön megtetszett, ráadásul egy kedves barátom nevével játszik:

ahaṁ ca tvaṁ ca rājendra lokanāthāvubhāvapi |
bahuvrīhirahaṁ rājan ṣaṣṭhitatpuruṣo bhavān ||

Ó, király, a te neved, s az én nevem is Lókanáth (Világ-ura) –
míg te a világ ura vagy, felettem a világ uralkodik.

A fordítás szó szerint így hangzik: „én is, te is lókanáthok vagyunk, óh, király, / én bahuvríhi, te pedig hatodik tatpurusa”. A szanszkrt nyelvben a szóösszetételek nem annyira kötöttek, mint a magyarban, sok esetben a szövegösszefüggés mutatja meg, mit is jelentenek pontosan. A lokanātha összetett szó, a loka jelentése világ, emberiség, régió, a nātha pedig urat jelent. Kézenfekvő és szokásos értelmezésben: a világ ura, ami birtokos esetet jelentő (ez a hatodik eset a szanszkrt főnévragozásban) tatpurusa szóösszetétel. Ám – szól a költő – esetemen ez a szóösszetétel bahuvríhi szóösszetételként értelmezendő, így a szóösszetétel jelentése világ-uras, akinek egy egész világ az ura.

PDF